Ebéd a kórházban

írta
angelday
dátum February 8th, 2010
kategória Józsi világot lát, fogyasztóvédelem
31 hozzászólás

Valamelyik nap egy kórházban kellett eltöltenem még vagy fél órát, néhány papírra várakoztam. Az orvos annyit mondott, hogy majd jöjjek vissza kicsit később. Fél egy körül volt az idő, gondoltam, bekapok valami ebédet. Nem ismertem a kórházat, így elsétáltam a recepcióig és az ott ücsörgő biztonsági őrt kérdeztem. A beszélgetés nagyjából így zajlott:

- Jó napot, meg tudná kérem mondani, merre van a kórházi menza?

- Van itt egy menza, de ott nem adnak magának ebédet… Itt van szemben egy kisbolt, ott vásároljon.

- Köszönöm, de inkább mégis megkeresném a menzát, hátha. Meg tudná mondani, merre találom?

- Mondom, itt szemben van a kisbolt. Oda menjen, viszont látásra.

Természetesen semmi kedvem nem volt valami fagyott padon ülni két zsömlével, némi felvágottal, meg egy Camping sajttal a kezemben. Fogtam magam és elindultam az ellenkező irányba, vissza a kórház területére.

Erősen vizsgáltam a terepet, hátha látok egy olyan személyt, aki nem beteg, hanem valamiféle dolgozó. Jött is a parkon át két középkorú nő. Az egyiket megszólítottam és a menza felől érdeklődtem. Rámutatott a nem messze levő épületre, de hozzátette, hogy csak ebédjegy ellenében adnak ebédet. Megszaporáztam a lépteimet.

Egy lépcső vezetett fel az emeletre. Ki volt téve egy kézzel írt lap az alábbi szöveggel: EBÉD CSAK EBÉDJEGYRE KAPHATÓ

Felmentem a lépcsőn, két nagyobb helységben étkeztek a fehér köpenyes kórházi dolgozók. Hamisítatlan menza, gyerekkorom kitörölhetetlen emlékei, narancssárga és sárga műanyag kannákból mért citromos menza-tea íze egyből beugrott. Röviden körbenéztem, aztán megkérdeztem valakit:

- Hol lehet ebédjegyet kapni?

Rámutatott egy ajtóra. Elsétáltam oda, rá volt írva: “Ebédjegy”. Bekopogtam, benn ült egy idősebb nő. A következőt mondtam neki:

- Jó napot kívánok, szeretnék ebédjegyet vásárolni.

A nő rám nézett hosszan, aztán megkérdezte, hogy kinek a nevére állíthatja ki a számlát. Elmondtam neki, kiállította, majd mondta az árat: 233 forint. (Egy pillanatig elgondolkodtam azon, hogy a számla és az ő munkaidő-költsége nem került-e többe.)

Besétáltam a menzára, a jegyet felmutattam és kiválasztottam az ételt. Minden nap van “A” és “B” menü főételből. Gyümölcsleves, sütőben összesütött sajtos-felvágottas burgonya két szelet uborkával, illetve egy kocka-sütemény volt a menü. Egy pohár vizet is megittam hozzá, remek menzakaja volt, a leves az a fajta gyümölcsleves, amivel mindenki találkozott már életében a menzán függetlenül attól, hol lakik (fantasztikus mém!).

A dolog érdekessége számomra a következő volt:

1. abból indultam ki, hogy kell lennie egy “ellátó” menzának a kórházban (akárhol van az ember, minden kórházban van ilyesmi, ahol a fehérköpenyesek kosztolnak)

2. elhatároztam: én ezen a menzán enni fogok aznap (ez még az őrrel történő diskurzus előtt volt egyébként)

3. a “brutal honesty” remekül működött, mindenkinek megmondtam, mit szeretnék — és lett!

Hatalmas sikernek éltem meg a dolgot egyébként. Életem egyik fontos tettét vittem véghez aznap. Elhatároztam valamit és megcsináltam. Sőt: elgondoltam valamit, hogy lehetne, eldöntöttem és meg is csináltam. (kell lennie egy menzának — ha van, akkor én ott enni fogok)

Roppant fontosnak érzem azt a momentumot is, hogy a kórházban az ember alapvetően betegként van jelen, így meg sem fordul a fejében, hogy ott egyen, ahol az orvosok és a kórházi személyzet. “Nem illik”, vagy én nem is tudom, hogy pontosan mi köthető ehhez az élményhez, de nem csináljuk. Ráadásul ott van az “Ebédjegy”, mint rém, ami visszafordítja az embereket. “Nem szabad itt nekem, mert nem tudom, mi az az ebédjegy”. Ki inkább a fagyott padra a zsömlével, vagy a helyi kantin. Pedig mindkettő vacakabb kaja, mint a menzán. Teljesen jó a menza kaja, hibátlan dolog a menza kaja.

Semmi szabályt nem hágtam át egyébként, sőt, mentem előre a cél felé vezető úton. Mint a viccben, amikor a nyuszikát megkérik, hogy “te, nem lehetne, hogy kihúzzál a halállistáról?” erre azt mondja, hogy “de, parancsolj”.

Szerver költözés folyamatban

írta
angelday
dátum February 7th, 2010
kategória plastik
34 hozzászólás

update: A Plastik tartalmát és beállításait új gépre költöztetjük a sorozatos problémák után. Az új gépre átköltözött már a konfiguráció, viszont még akadozik a működés. Hétfő délelőtt jelentős kiesés volt tapasztalható, délutánra nagyjából stabilizálódott a helyzet, de két hét akadásmentes üzemelés után jelenthető ki a stabil működés.

Ezzel nem szorosan összefüggő módon hétvégén más pokoljárás is volt, egy másik gépen RAID tömb rosszul épült újra, némi adatvesztés forog fenn, a költözés félúton megállt és így lógott bele a vége a hétfőbe.

RAID-re még egy gondolat erejéig visszatérve: életemben a második olyan típusú szopás, amikor RAID1 (tükör) konfiguráció az egyik sérültből csinál egy olyat, amikor mind a kettő sérült. Az most mindegy, hogy hogyan, de a végeredmény mindig ugyanaz: részleges sérülés. És persze az ember azt gondolja, hogy majd a két diszk az milyen jó RAID1-ben, milyen fasza a backup stratégia. (Nem az.)

Centrum Parkolórendszer Kft. (2)

írta
angelday
dátum February 6th, 2010
kategória kulturális kánonképzés hatalmi diskurzív eszköze
10 hozzászólás

Végülis tök korrektek.

SMS parkolással ketyegett az óra, mégis megbüntettek (visszamentem és ott volt a zacsi). Írtam nekik emailen egy levelet, leírtam, mi történt, mi a pontos száma, hol történt mindez. Beszkenneltem hozzá a papírt, lescreenshotoltam az SMS-t, amiből látszik, hogy folyamatban volt a parkolásom, mindent elküldtem. Eltelt néhány munkanap, kaptam egy levelet, hogy lezárták az ügyet, nem kell fizetnem.

Egyedül az adminisztrációval szívtam:

- levél írása (benne: emailcím keresgetés): 15 perc
- szkennelés, screenshot készítése, kábel, áttöltés: 15 perc
- lefűzés, utókövetés: 10 perc

Mondjuk kb. egy óra tökölés. Ahhoz képest egyébként minden flottul ment. Örülök, hogy nem kellett hozzá nyomtatnom és postára mennem. Email rulez.

Viszont, és ezt kapd ki, kedves Centrum Parkolórendszer, legközelebb, ha több, mint egy órára megyek, gyalog fogok menni. Kibabrálok veletek! Fent kell tartanotok az infrastruktúrátokat és én kibabrálok veletek, gyalog megyek! Sétálni fogok! HAHAHA! Ph33r me!!

J betű komprehenzív teszt

írta
angelday
dátum February 5th, 2010
kategória pixelbuzeráció
30 hozzászólás

Ha már research, legyen kövér. fds volt olyan kedves és végigtesztelte a böngészőket, hol milyen betű jelenik meg. Íme az összefoglalója a tegnapiak nyomán:

Wingdings J-ből vigyorgás lesz:
IE Windows, Chrome Windows, Opera Mac(!)

Wingdings PUA karakterből vigyorgás lesz:
Chrome Mac, Chrome Windows, Firefox Mac, Firefox Windows, Opera Windows, Safari Mac

Az egyes böngészők által gyártott képek:


Chrome – Mac


Chrome – Win


Firefox – Mac


Firefox – Win


IE – Win


Opera – Mac


Opera – Win


Safari – Mac


Safari – Win

fds konklúziója:

egyedül a Chrome Windows az, amelyikben mindkét variáció megy, a Safari Windowsban sehogy nem jó a Wingdings, a többi variációban meg egyik működik közülük.

U+263A (nem Wingdings, automatán böngészőre hagyva más font) vigyorgás mindegyikben kivétel nélkül.

Az utolsó mondatból nagyon is az következik, hogy meg lehetne oldani modern, mindenki által kedvező változatban, de úgy tűnik a kompatibilitás régi rendszerekkel fontosabb — vagy egyszerűen csak úgy maradt. Akinek van kedve, letöltheti a teszteléshez felhasznált HTML fájlt is.

icon for podpress  The Letter J: Download (208)

Miért kapok J betűket emailen?

írta
angelday
dátum February 4th, 2010
kategória a köz szolgálatában, fogalom nélkül, pixelbuzeráció
28 hozzászólás

Egy tipikus email kép a Gmail felületén:

Miért van ott az a J betű a végén?

A rövid válasz: azért, mert a Microsoft Outlook felhasználó smiley-t :) írt a levelében, ami betűt a Windows levelezője a Wingdings font “J” beűjére helyettesített.

Az Outlook Win alatt úgy van beállítva, hogy a :) jelet kicseréli automatán a vigyorgó fejre (erre defaultol és persze senki nem állítja át). Hogy-hogy nem, ez a “fej” úgy kerül letárolásra az Office remek levelezőjében mint egy nagy J betű, aminek stílusa Wingdings betű. Hasonlóképp a szomorú szmájli :( “L” betűként érkezik.

Amikor az Outlook elküldi a levelet, az alábbi kódot állítja elő (bárki könnyedén leellenőrizheti):

<font size=2 face=Wingdings><span style='font-size:10.0pt;font-family: Wingdings'>J</span></font>

Nem túl szép megoldás, hiszen feltételezi, hogy ott van mindenkinek a gépén telepítve a Wingdings Microsoft Windows (!) betű, amiben a J a vigyorgó archoz van hozzárendelve. Eleinte azt gondoltam, hogy a Gmail parsolja ki rosszul valamiért, hiszen a Snow Leopardot Wingindsszel szállítják, de ez nem a helyzet, hiszen Windows alatt gyönyörűen működik a dolog:

A probléma ott van, hogy a Mac-es Wingdings font nem ugyanaz, mint a Windows-os. Mac-en ugyanis nem állítja magáról a betű, hozzátenném: korrektül, hogy a J karaktert a smiley face-hez kellene rendelni. Egyáltalán semmi ilyesmit nem állít magáról, teljesen más betűtérben helyezkedik el a dolog.

A teljesség kedvéért hozzá kell azt is tenni, hogy a Wingdings az U+F04A private use blokkba rakta a smiley face-jét, holott ennek a szimbólumnak van megnevezett Unicode helye is, U+263A WHITE SMILING FACE:

☺

Ha el akarjuk kerülni ezt a problémát, annyit tehetünk, hogy átmásolunk valami Windowsos Wingdingset magunknak, viszont akkor onnantól kezdve van egy olyan font a gépünkön, aminek vigyorgó arc szimbóluma azt állítja magáról, hogy J betű, és ez “font substitution” esetében még problémát is jelenthet.

Megoldási javaslatot nem adok a Microsoftnak erre a problémára, de annyi bizonyos, hogy kompatibilitás/hack oldalról közelítik meg ezt, és még sok más kérdést az életben. De ez nem okozott most túl sok meglepetést gondolom senkinek.

iPhone sw update 3.1.3

írta
angelday
dátum February 4th, 2010
kategória a köz szolgálatában, apple
19 hozzászólás

Február 2-án megjelent a 3.1.3 bugfix iPhone software update néhány teljesen jelentéktelen frissítéssel, amiket fel sem sorolunk ezen a helyen. Egy nem dokumentált “fícsör” is bele- azaz visszakerült, mégpedig a tavaly nyáron elvesztett “tethering” opció. Olyannyira, hogy úgy tűnik, immáron mindenki gond nélkül használhatja az amúgy függetlenként vásárolt telefonját akármelyik szolgáltatóval internetes modemként.

Tennivaló nem sok van, fel kell rakni az új förmvert (már amennyiben nem jailbreakelt a telefonunk), aztán a Settings – General – Network – Cellular Data Network alatt beállítani a tetheringre vonatkozó opciót. Ez az APN – MMS szekció alatt, legalul található. Vodásoknak szörnyen egyszerű, csak a nevet kell kitölteni valahogy így (egyébként csak le kell másolni az APN sorát fentről):

Ezután a Settings – General – Network alatt megjelenik az “Internet Tethering” gomb, amit akármikor be tudunk kapcsolni, ha a telefonon szeretnénk felcsatlakozni a netre. (Persze ehhez szükséges, hogy a mobilszolgáltatónknál legyen érvényes adatcsomagunk aktiválva, de ezt úgyis tudja mindenki.)

A vicc az, hogy még bluetooth-szal is működik (nekem annak idején ilyen nem volt, csak USB-s). Az eljárás csak annyi, hogy be kell kapcsolni a már említett módon a tetheringet, aztán a laptopon felcsatlakozni (például a System Preferences – Network – Bluetooth PAN – Connect részen) — ennek előfeltétele, hogy az egészet megelőzően összepárosítottuk a telefonunkat a laptoppal, amit a System Preferences – Bluetooth – Add (kis + gomb a bal alsó sarokban) megnyomásával tehetünk meg.

Ez az egész dolog olyannyira jól működik, hogy nálam még az örökké problémás MMS is meggyógyult magától! Biztos vagyok benne, hogy bugfixelték azt az egész szakaszt ott.

Aki még emlékszik, szeptember végén elhatároztuk, hogy bepereljük az Apple-t és a T-Mobile-t, mert úgy értékesítenek készüléket, hogy az Apple miatt nem működőképes rajta a tethering, csak a T-seknek. Megnyugodhat mind a két cég, hiszen visszajött a szolgáltatás teljes pompájában, egyelőre tehát megúszták a pert. (Egyébként annak idején tényleg elkezdtünk foglalkozni az üggyel és mindenféle megfigyeléseket is tettünk a kérdésben, meg hallattuk a hangunkat erre-arra — én bízom benne, hogy a kettőnek volt egymáshoz köze!)

Remek hírek ezek! Éljen.

VVVVVVideójáték csoda történt

írta
angelday
dátum February 3rd, 2010
kategória gamez
19 hozzászólás

Nem túlzok, olyan 5-600 (igen, ö-t-s-z-á-z) próbálkozáson voltam túl a korábban már megénekelt vvvvvv játék egyik legszigorúbb, legdurvább, leggamertpróbálóbb részénél. Gondoltam FB2-nek és fds-nek megmutatom az 1286. kísérletet poénból. (A nap folyamán egyébként két kísérletet — első és második — már kitwitteltem egyébként.)

Felvettem az egészet videóra, tehát szám szerint ez volt a harmadik videós próbálkozásom. Aztán ez történt:

Azt kívánom, hogy mindenki részesüljön ebből a gaming-boldogságból! MOST!! :D

Persze egyből ki is twitteltem, azonnali reakciók:

Kész! Soha nem leszek képes rá még egyszer. Úgy, hogy videóra vegyem meg pláne!!

update: Cabel Sasser, a Panic alapítója is végigvitte a játékot és megcsinálta 20/20-ra a trinketeket (onoz), tehát neki is megvolt ugyanez a rész, amit én is lenyomtam fenn. Íme a final stat screenje:

update 20100204: Én is befejeztem közben a játékot, de a trinketeket még nem gyűjtöttem össze. Itt a final stat screenem:

(Egyébként a 220 halál kizárólag a “Veni” pályára értendő, a komplex rész, amiről a videó is készült több képernyőből áll, tehát csak az első képernyőjén toltam el 220 életet.)

Szily László nem látja a Plastik médiában rejlő zsenialitást

írta
angelday
dátum February 3rd, 2010
kategória józsi update
34 hozzászólás

Nagyon ritkán fogadok el külső felkérést majomkodni (majomkodok én eleget), decemberben mégis úgy tettem, amikor egy korábbi hirdetőnk a BMB Focus kért fel blogos-kerekasztalos szakértésre a Kreatív nyomtatott (ÁH!) számába arról, hogy a hirdetés a blogokon. Megtettem, de most is úgy érzem, hogy nem tudtam a témához nagyon mit hozzátenni, a fő kompetenciám továbbra is a minőségi videójáték. Ráadásul némiképp már irrelevánssá is vált az egész bloghirdetősdi a részemről, hiszen azóta eladtam a testem a Fotexnetnek, Papp Laci meg beindította a blogring-et.

Így indul az anyag, rózsaszínben balra Szily Laci! Jól néz ki!

Aztán nézzétek meg, én is milyen jól nézek ki! (Valóság nem ilyen ám!!)

Ennyi shameless self-promót megengedtem magamnak. Nyomtatott lapban fotóval még amúgy sem szerepeltem sokszor és különben is, ma van a 33. születésnapom. Egy szelet oroszkrém torta és egy pohár pezsgő este még a low-budget hónapban is kijár.

icon for podpress  Kreatív 48-50. oldala PDF-ben is letölthető: Download (376)

Melyben bebizonyítjuk, hogy az Apple direkt babrál ki velünk

írta
angelday
dátum February 2nd, 2010
kategória apple, mint üzlet
49 hozzászólás

Tovább morfondíroztam a Flash-ügy kapcsán.

Tény, hogy az Apple álláspontja meglehetősen agresszív azt a kérdést illetően, hogy kell-e az iPadre Flash. Még egy nyamvadt placeholdert sem csinálnak a Flash tartalomnak, ez a legókocka állítom, hogy valami programozó által odabiggyesztett kis ikon (túlzok, persze).

Az is egy vitán felüli dolog, hogy a Flash hosszabb távon egy marginális Java-plugin szerű dologgá korcsosodik majd össze. Weblapkészítéshez nem fogják használni a webfejlesztők, megoldja mindenki már most is a remek eszközökkel. A videó tartalmak is átalakulnak, a játékokhoz továbbra is szükség lesz rá. És így tovább. Ez a folyamat természetszerűen lezajlik, ehhez nem kell Apple.

De.

2010-ben nem tartunk még itt. Én értem, hogy az Apple nyomatja a dolgot errefelé. Viszont, és ez egy nagyon fontos dolog, meg tudnák oldani, ha nagyon akarnák.

És ezt kapjátok ki: ők fontosnak érezték az App Store-t, tehát beletettek egy olyat, hogy az App Store cuccait lefuttatja a deszka. Sőt, még zoomolni is tudja, a vektorok pedig vektorosan skáláznak. Remek dolog, üzleti érdekük fűződik hozzá. Node. Nem tudták volna ugyanezt megcsinálni a Flashre? Rákattint az ember egy legó kockára, hopp, letölti a tartalmat, majd belezoomol teljes képernyőn az objektumra, megkapja az erőforrásokat, tessék, ott a Flash neked, élvezd. Nem olyan, mint a desktopon, de működik, elemet sem zabál, megy, megoldható, mindenki boldog, még az amúgy boldogtalanok is.

Értem, hogy az iPhone-on megy a nagy hadakozás ellene. De egy ilyen tábla-eszközön miért ne lehetne kitalálni valami hasonló öszvér implementációt? Nyilvánvalóan azért, mert úgy vannak vele, hogy nekik ez nem üzleti érdekük. Ők nem akarják támogatni a Flash alapú tartalmakat, mert akkor biztos kevesebb kontent fogy a boltjukból. Vagy mit tudom én.

Az Apple azt választotta, hogy blokkolja a Flasht egy az egyben. Ezért, vagy másért, az most mindegy. Meg tudták volna oldani, ha akarták volna. De nem akarták.

Lássunk túl Steve valósággörbítő lencséjén, mert nem arról van szó, hogy a Flash, mint platform olyan, mint a floppi lemez, és kihal, és az Apple most, bla-bla, az ügy mellé áll, “we’re the good guys”, hanem egy igen komoly üzleti döntést hoz. (Nem tudom, hogy én az Apple helyében így csináltam volna. Valószínűnek tartom, hogy nem. Egyértelmű a Flash iránya, de nem én akarok az a cég lenni, aki így kezeli a kérdést.)

Ettől még nem lesz Flash tartalom a deszkán, mert az a cég, aki készíti, akármiért úgy döntött, hogy ne legyen. És ennek csak egy kis szelete az, hogy ők a nyílt webért harcolnak. A másik szelete a pénz. Tehát mindenki, aki azt mondja, hogy az Apple a nyílt webet nyomja, részben igaza van, de teljesen nincs. Ugyanis ott van mögötte, nagyon is ott van mögötte a másik gondolkodás.

Szabó “HH” Gergely már mindezt megmondta január 31-én 12 óra 30 perckor, és igazat adok neki a kérdésben. (1) Meg fogom venni első nap a deszkát, mert jó terméknek gondolom. (2)

Uncharted 2 (2009), vvvvvv (2010)

írta
angelday
dátum February 2nd, 2010
kategória art, c64, gamez
12 hozzászólás

Két játékot mutatok be. Az első a Naughty Dog cég új játéka, az Uncharted 2. PS3 exkluzív, a múlt héten megtoltam.

Aki nem ismerné: Indiana Jones + Gears of War + Prince of Persia remix játék. Az első része is izgalmas volt, majdnem végig is vittem, a másodikat konkrétan a fő szörnyig vittem, aztán ott eluntam.

Roppant látványos játék, komolyan mondom csak ezért érdemes megvenni. Olyasmi grafikai részletességet és kidolgozottságot kell elképzelni, mint a Modern Warfare 2-ben, az ember már-már rosszul érzi magát, hogy mennyit dolgoztak rajta. Monumentális, rettenetes és valahogy gusztustalan az a sok erőforrás, amit belelapátoltak ebbe a játékba.

Interaktív mozi játékkategória. Sokszor kaptam azon magam, hogy várom, hogy menjen tovább a “film”, holott akkor már én irányítottam a karaktert. A grafika gazdagsága miatt a képernyő frissítés nem “1 flyback”-es, inkább kettő, de ez nem jelent problémát. A játék nem túl hosszú 10-12 óra alatt végig lehet nézni a filmet.

Így utólag visszagondolva azt mondom, hogy olyan a játék, mint a férfi orgazmus. Rövid és vékony, de amikor az ember ott van, jó. Ezzel szemben nem olyan, mint mondjuk a Resident Evil 5, nem lenne kedvem újra nekilendülni még a grafika miatt sem. Igen, az RE5 ezzel szemben olyan, mint egy jól kivitelezett női orgazmus: hosszú, mély, sokáig tart és hullámokban rázza meg az embert.

Szóval nem vágyakozom az Uncharted 2 befejezésére, vagy újrakezdésére sem. Szép volt jó volt, tetszett, amikor benne voltam, állam leesett a grafikától folyamatosan, de nagyjából ennyi. A játékmenetet sem éreztem túl változatosnak, bár mintha több Prince of Persia szekció és riddle lett volna benne, amit jobban szeretek.

Összességében tehát annyival zárom, hogy egy gyönyörű, csodálatosan megkreált, de tökéletesen felejthető anyaggal van dolgunk, mondom, nem tudok hálásan gondolni rá.

Egyébként a Naughty Dog játékai elég jók szoktak lenni, legalábbis PS-en és PS2-n minden játékukat imádtam. (Jak1 fantasztikus platformer volt annak idején.) Ezzel a vonallal nem igazán nekem akartak kedvezni, inkább az amerikai játékkészítő iskola aktuális állapotát mutatják be. Na mindegy is, nem én vagyok ennek a célcsoportja.

Az Uncharted 2-nél grafikailag vacakabb, ugyanakkor nála sokkal komolyabb játékélményt adott nekem a napokban a vvvvvv ( http:// the letter v six tim.es / ), Terry Cavanagh 2700 forintos Flashben írt játéka.

Érdekessége, hogy gyakorlatilag egy olyan játék, ami mintha csak egy korábbi Commodore 64 játék modern portja lenne. Sőt, ez egy C64 játék, biztos vagyok benne, hogy meg lehetne írni a jó öreg C64-re is. Chip zene, gagyi sprite-ok, egyszerű mechanika és fantasztikus ötletek végig.

Kis kitérő: roppant izgalmas számomra, hogy 2010-ben is képes valaki olyan játékot konstruálni, ami nemhogy jó játékélmény egyszerű eszközökkel, de az 1982-es hardverre készült. Máshogy mondom. 2010-ben gyakorlatilag egy olyan Commodore 64 játék került vvvvvv néven 2700 forintért a piacra, ami nemhogy annak idején, de MA IS megállja a helyét. Olyannyira, hogy sírtam és zokogtam benne végig, ahogy játszottam. Csodálatos darab, időtlen alkotás. Én azt gondoltam, hogy a manapság írt C64 játékok kimerülnek a “balról jobbra megy az űrhajó” modellben, ami minél csodálatosabban pixelezett sprite-okat jelent. És ez így is van! Mirage nevű C64 scener például bőszen pixelezi a Scramble 2010-et, íme:

Szép? Szép. Remek stílus, csodás tile-ok, imádom, de ez nekem nagyjából olyan, mint PS3-on az Uncharted 2. Ehhez képest itt van a vvvvvv, ami így néz ki:

320×240-es grafika, egyszerű elemek, fantasztikus játékmenet. Az egész annyiból áll, hogy a középen levő figurával (űrhajós!) kell összeszednünk a legénység hiányzó tagjait. A játék pályákra van osztva, amit gyakorlatilag a gameworldön belül tetszőleges rendben járhatunk be annak függvényeként, hogy éppen a hub-on belül hova jutunk el. Ugrani nem lehet, csak fejjel-lefelé elindulni a plafon felé — vagy vissza. Ez az ötlet az alapja. Hihetetlen micsoda hamisítatlan platformer játékmenetet eredményez.

Azon kaptam magam, hogy végig vigyorgom az egész játékot. Imádnivaló, szeretni való, kedves, aranyos, csodálatosan megtervezett és összekalapált játék. Minden egyes pályát külön elneveztek nekünk (erről egyébként itt külön is olvashatunk, semmi sem véletlen), egy idő után állt csak rá a szemem arra, hogy olvassam is a neveket, baromi szórakoztató még az is. Ez egyébként a tradícionális 8 bites iskola — lehet nem szeretni?

Elképesztően nehéz játékról beszélünk. Egyes komplikáltabb részeket több százszor (!) kell újrapróbálni milliszekundumra beidegezve a pontos mozgássorozatot. Ez annyira a játékmenet része, hogy külön számláló tartja nyilván azt, hogy eddig összesen hányszor haltunk meg. (Én most 920-nál tartok eddig.)

Nincsenek életeink, continue pontok vannak ötletesen elhelyezve, amiket megérintve mindig onnan folytathatjuk a játékot egy-egy élet elvesztése után.

A fenti screenshotot nem véletlenül tettem be. Ez az a rész, amiről YouTube videók is vannak. Én már annyit gyakoroltam, hogy el tudok menni a rész “tetejéig”, viszont onnan meg kell csinálni az utat lefelé is — erre eddig képtelen voltam. A YouTube egyik kommentelője azt írta, hogy hisztérikus üvöltésben tört ki, amikor végre megcsinálta a szakaszt. Gyanítom, hogy én is abban fogok, ha kibírom idegekkel. (Ehhez képest a YouTube videón kézi kamerával van felvéve, ahogy valaki HÁROMSZOR végignyomja a részt hiba nélkül. Háromszor. Tehát mondom újra: egyszer-kétszer és még harmadszorra is.)

Zseniális cucc, imádom úgy, ahogy van. És akárhogy nézzük is: Commodore 64 anyag, 2010-ben.

Aki kedvet kapott hozzá, próbálja ki, a shareware változat első két pályája online is játszható.

Terry Cavanagh egyébként egy bankban dolgozott, de mindig is játékokat szeretett volna fabrikálni. Onnan később kilépett, el is kezdte csinálni a saját játékait, a vvvvvv lett az első “kereskedelmi” játéka. Már majdnem feladta azt, hogy ebből fog megélni, és ott tartott, hogy kölcsön kér pénzt, hogy egyáltalán be tudja fejezni, aztán eszébe jutott, hogy megkéri a közönséget is, hogy szponzorálják meg a fejlesztést.

Kérlek benneteket, ha tetszik ez a játék, vásároljátok meg! Éljen Terry és az ő fantasztikus alkotása.

Szerver gondok

írta
angelday
dátum February 1st, 2010
kategória plastik
4 hozzászólás

Az elmúlt napokban többnyire ezt lehetett látni itt a Plastikon:

Elég az hozzá, hogy én is tudok róla, engem is bosszant. Egyelőre felületileg kezeltük a problémát, ha továbbra is tapasztaljátok, akkor ride kukac plastik.hu-ra dobhattok üzenetet. Célunk az olvasók maradéktalan kiszolgálása a jövőben is.

Amíg megnyugtatóan nem rendeződik a helyzet, minden hozzászólás elküldése előtt nyomnék egy cmd-c-t a helyetekben. :)

Este még lesz egy leállás, de majd csak kibírjuk valahogy.

update: Köszönöm mindenkinek, aki segítséget ajánlott a kérdésben. Egyelőre kifizettem az évet előre egy virtuális gépre. Ezzel kapcsolatban még lesz egy kis bütykölés, de ilyen az élet.

Miért éppen iPad?

írta
angelday
dátum February 1st, 2010
kategória apple
14 hozzászólás

A MacRumors 2001. április 29-i egyik fórum posztjában, FÉL ÉVVEL az iPod (music player, less space than a Nomad) megjelenése előtt az alábbi bejegyzés volt olvasható egy eldobós regisztrációtól:

Elképesztően pontos rumornak bizonyult, mint kiderült. Sőt, az is látszik, hogy már 2001-ben is dolgozgattak rajta a fiúk Kaliforniában! Ez természetesen azt is megmagyarázza, hogy nem az iPad hajaz az iPod névre, hanem épp ellenkezőleg. (Persze csak ezen a szinten, de akkor is.)

Nekem ez úgy tűnik, hogy amit az Apple egyszer elkezd, azt végigviszi! :)

DESZKA

írta
angelday
dátum February 1st, 2010
kategória apple
88 hozzászólás

Disclaimer: Kedves emberek, én tovább deszkázok. Akit nem érdekel a téma, ne is olvassa tovább. Előre jelzem, hogy annyi ideig fogok deszkázni, ameddig csak számomra érdekes a sztori, ezen a részén felesleges is hőbörögni.

Mai deszkázásom Andy Ihnatko review-jének magyarra fordítása lesz kiválasztott szemelvényeket illetően. Akinek kedve van, olvassa el az angol nyelvű posztját, én viszont előszűröm a cuccot. Még annyit, hogy Ihnatko a múlt szerdai esemény után nyüstölte picit a gépet, ezen az élményen alapul, amit ír.

Benyomások a hardverről

Érzésre olyan, mint a Tökéletes Méret. A kézbe véve kisebb, mint amire gondolnánk, olyan érzetre, hogy könnyű lesz magunkkal cipelni. Ennek ellenére elég nagy ahhoz, hogy ne tegyünk fel olyan kérdéseket magunknak, hogy “mire való ez az eszköz ÉS egy iPhone vagy Android mellett?”

A gép nem olcsó netbook műanyag. Üveg és alumínium, nagyon precíz illesztésekkel, stabil érzettel. Pontosan olyan, mint egy MacBook Pro. Sem túl vastag, sem túl karcsú. Úgy vélem, hogy nyugodtan behajíthatom a táskába (szemben a Kindle-lel, amit mindig megtámasztok valami keményebbel).

(…)

A súlya pont jó. Nem okozott problémát az egyik kezemben tartani, amíg a másikkal birizgáltam a felületét, habár hosszabb ideig tartva — mint például egy könyvet olvasva — szükség van két kézre is hozzá, vagy meg kell támasztani az asztalon. Ha az asztalra helyezzük, akkor viszont mindkét kézzel lehet kényelmesen masszírozni, ilyenkor például egyszerre méretezünk és forgatunk a képernyőn dolgokat — és ez igazi “ez itt a jövő” pillanat.

(…)

Képernyő

Csodálatos a képernyője — éles, erősek a színek, sok az észrevehető apróság. Egy fotós barátom, aki már könyvet is írt fotós témában, azt mondta róla, hogy a cucc alkalmas arra, hogy a portfólióját mutogassa rajta ügyfeleknek. Persze vegyük azt is figyelembe, hogy a sajtó egy sötétített teremben vehette kezébe, így optimálisak voltak a fényviszonyok is.

A bepillantási szöge elég széles, olyan, mint egy TV. 1024×768 bontás 132 dpi-vel. Ez kisebb felbontás, mint a Kindle eInk kijelzője, vagy más ebook olvasóké. De azt mondom, hogy pont annyira olvasható, hacsak nem jobban. Persze, kevesebb a dpi, de meg van világítva és az anti-alias is sokkal jobb, valamint az OS is jobban szedi ki a betűket.

(…)

Billentyűzet

Vízszintes és függőleges módban is van szoft-billetnyűzet. Landscape-ben teljes méretű gombokat kapunk gyakorlatilag. Azt kell mondanom, hogy normál sebességgel gépelni elég körülményes volt. De ha lelassítottam, akkor még mindig elég gyorsan tudtam gépelni. Emailekre teljesen jó, de valószínűleg hosszabb szövegek írására nem. Ettől függetlenül biztosra veszem, hogy egy 800 szavas cikket simán meg tudok írni rajta a nélkül, hogy szenvednem kellene. (A virtuális billentyűzetnek egyébként sem kell olyan jónak lennie, mint az igazi.)

(…)

Sebesség

Gyors. Gyors, gyors, gyors. Ki-be nagyítgattam a lapokat, oldalakat az ujjaimmal, ahogy a csövön kifért. Az iPad pontosan, milliszekundumról milliszekundumra lekövette a dolgot. Amikor megfogunk valamit az ujjunkkal, olyan, mintha ténylegesen húznánk a fényképet a képernyőn, nem kell várni az OS-re egyáltalán. Amikor forgatjuk az eszközt, azonnal forgatja ő is.

Ez a típusú érzékenysége a teljes élményt még meghatározóbbá teszi. Rengeteg érintőképernyős rendszerben, igen, most az Androidra gondolok, az interakció nagyjából az alábbiak szerint néz ki: “igen, most hozzányúltam, oké, megkapta a ‘következő oldal’ parancsot, és most pedig kirajzolja a következő oldalt”. Ehhez képest a deszkán érezni lehet, hogy megfogom a virtuális lap bal alsó sarkát és átfordítom a kötésen.

És természetesen simán nyomja a 720p videót. Álomszerű. Sok 500 dolláros netbook, amit próbáltam, nem képes ilyen folyamatosan játszani videót, csak akkor, ha le vannak renderelve alacsonyabb bontásra.

(…)

Egyebek

Egy dolgot szeretnék leszögezni: akik az iPad-et a “fail” kategóriába sorolják, mert a böngésző nem játssza le a Flash tartalmat, jobban tennék, ha egy picit átgondolnák az álláspontjukat egy egy szótagból álló szónál. Tényleg az van, hogy néhány ember a Flash alapú webes tartalomra épülő rajongását a fétis szintjére képes emelni.

Persze, igaz, hogy rengeteg Flash tartalom van a neten. De a Flash nem az Internet igazi nyelve. Olyan, mint az angolban a skót akcentus: néha sokkal színesebbé és szórakoztatóbbá teszi a nyelvet, míg máskor csak érthetetlen zagyvalék.

Két remek idézet az Apple iPad mellé

írta
angelday
dátum January 31st, 2010
kategória apple
21 hozzászólás

Alex Payne:

The thing that bothers me most about the iPad is this: if I had an iPad rather than a real computer as a kid, I’d never be a programmer today. I’d never have had the ability to run whatever stupid, potentially harmful, hugely educational programs I could download or write. I wouldn’t have been able to fire up ResEdit and edit out the Mac startup sound so I could tinker on the computer at all hours without waking my parents.

Mark Pilgrim:

You could turn on the computer and press Ctrl-Reset and you’d get a prompt. And at this prompt, you could type in an entire program, and then type RUN, and it would motherfucking run.

I was 10. That was 27 years ago, but I still remember what it felt like when I realized that you — that I — could get this computer to do anything by typing the right words in the right order and telling it to RUN and it would motherfucking run.

That computer was an Apple ][e.

By age 12, I was writing BASIC programs so complex that the computer was running out of memory to hold them. By age 13, I was writing programs in Pascal. By age 14, I was writing programs in assembly language. By age 17, I was competing in the Programming event in the National Science Olympiad (and winning). By age 22, I was employed as a computer programmer.

(...)

Once upon a time, Apple made the machines that made me who I am. I became who I am by tinkering. Now it seems they’re doing everything in their power to stop my kids from finding that sense of wonder. Apple has declared war on the tinkerers of the world. With every software update, the previous generation of “jailbreaks” stop working, and people have to find new ways to break into their own computers. There won’t ever be a MacsBug for the iPad. There won’t be a ResEdit, or a Copy ][+ sector editor, or an iPad Peeks & Pokes Chart. And that’s a real loss. Maybe not to you, but to somebody who doesn’t even know it yet.

/me *clap* *clap* *clap*

A floppi meghajtónak mennie kell

írta
angelday
dátum January 31st, 2010
kategória esszé-jellegű
56 hozzászólás

A múlt héten bejelentett deszka kapcsán Steve nem felejtett el a New York Times oldalán böngészni, ahol a böszme projektoron jól látható volt a “missing plugin” Flash kék legókockája (az iPhone felhasználók jól ismerik már). Ha jól megnézzük a keynote-ot, Steve még el is időzik fölötte, és noha az egész nagyon árnyalt volt, biztosak lehetünk benne, hogy nem véletlen került oda.

Az alábbi tényszerűségeket vélem felfedezni a Flash kapcsán:

1. a Flash technológia a web korábbi szakaszában olyan izgalmas dolog volt, amit a HTML nem létező dolgainak kompenzálására használtak a fejlesztők (bindzsizett menü, pattogó szövegek, elhalványodó fotógalériák)

2. a Flash volt az egyetlen olyan “platform”, ami egységesen ki tudta szolgálni a megjelenő videó tartalmakat

3. Mac-en a Flash implementációja rémes: lassú, mint az állat és fagy

4. az Apple az iPhone-ba nem rakta bele a Flasht és a deszka sem támogatja

5. rengeteget fejlődtek a webes nyílt technológiák, a HTML5 és CSS3 remek eszközöket adott a webes tartalmat készítők kezébe

Arról kár lenne vitát nyitni, hogy a weben egyre inkább terjednek azok a megoldások, amikkel a Flash tartalmakat ki lehet váltani. Egy esztétikus pattogó menü megvalósításához nincs szükség Flash-re. Csak egy objektumot képez a weblapon mindenféle mélyebb értelmezhetőség nélkül: a Flash objektum részei nincsenek benne a HTML forrásban, nem látják a keresők, nem indexelhető a tartalmuk, tudtommal még a böngésző egyéb funkcióival sem összehangolható (előre-hátra gombok például), a szöveg kijelölés módja is beteg.

Nem kell ahhoz Steve Jobs, hogy lássuk, 2010-re a Flash többnyire valójában a weben levő hirdetések és a videó tartalmak kiszolgálását jelenti, egy kényszerűségből kinevezett közös nevező.

Roppant fontos momentum volt az életünkben az, amikor a YouTube bejelentette, hogy bétatesztelni lehet az új HTML5 videó playerjüket. És ez nem egy Vimeo méretű weblap (aki egyébként maga is beállt ebbe a sorba), hanem a YOU-TUBE. A világ legnagyobb videómegosztója. Amit ők csinálnak és jó, azt fogja mindenki csinálni. Ami mindenki számára evidenssé vált: a videóhoz nem kell Flash, csak modern böngésző. (Javaslom, ne menjünk bele abba, hogy videóban milyen codec-csatározások vannak.)

Én azt látom, hogy 2010-től minden webfejlesztő azon dolgozik, hogy átírja Flash alapú alkalmazásait HTML5+CSS3-ra. Meg fogjuk látni, hogy az év során egyre-másra jelennek majd meg azok a nagy webes tartalomszolgáltatók, akik már a desktop osztályban sem kötelezik a felhasználókat a Flash-re.

Számos kérdés marad még nyitva:

1. Mi a helyzet a beágyazható videókkal, hogyan fogjuk őket felhasználni a blogba embeddeléshez? Egyszerűen berakjuk a video tag-et és kapunk egy olyan kódot? Jelenleg ezt még Flashben adják nekünk.

2. Mi a helyzet a hirdetésekkel? Hirdetést sokkal könnyebb kiszolgálni objektumként, mint úgy, hogy belerakjuk a weblap forrásába? Mit tesz a hirdetési piac? (Magyarországon gondolom semmit, kullog a világ után néhány évvel, ma még bőszen gyártja a Flash animációkat.)

Az Apple egyelőre azt mondja, hogy kaki a Flash-re, a webes fejlesztők úgyis a nyílt formátumok irányába fordulnak és hosszabb távon nekik lesz igazuk. Előre gondolkodnak, még akkor is, ha az átállás olykor fájdalmas. A Flash világ persze a deszka kapcsán igyekszik megmutatni, hogy mennyire lehetetlen az élet nélkülük. Lee Brimelow például népszerű weblapokat mockupozott össze, ahol felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire használhatatlanok ezek az oldalak Flash nélkül:

Félelmetes jövőkép, ugye? Ennek ellenére ez a négy weblap például már ma is elérhető szifonon:

Lehet, hogy a desktopon még dívik a Flash, de a weblap fejlesztők hamar rájöttek, hogy a mobil arénában nem megy a dolog, és megcsinálták a Flash nélküli változatokat is már ma (a képünkön az alsó kettő dedikált iPhone alkalmazás, nem weblap). E mellett én azt gondolom, hogy a desktopon is kifelé fog menni, ahogy jönnek az új technológiák.

A Flash egyáltalán nem száműzendő dolog az életünkben, csak meg kell találnia a maga helyét a weben. Online játékok, cél-felhasználások remek terepe lesz. De aki széles körre akar majd célozni, annak meg kell kerülnie a Flasht, amit kényszerűségből használtunk eddig.

update 1: Wiredben megjelent cikk alapján Jobs az alábbiakat is kijelentette a kollégáinak:

Whenever a Mac crashes more often than not it’s because of Flash. No one will be using Flash, he says. The world is moving to HTML5.

update 2: Az Apple honlapján az iPad videókat újrarenderelték olyan változatban, amik, immáron helyesen, tartalmazzák a kék legókockákat is. Ennek lehet az is az oka, hogy nem akarják kiírni, hogy “a kép illusztráció”, de az is lehet, hogy egyszerűen csak minden fronton ütik a témát.

Tumblr kabaré (újabb epizód, ezúttal Apple iPad)

írta
angelday
dátum January 30th, 2010
kategória rant, tumblr
49 hozzászólás

How much easier it is to distrust, to doubt, to fold the arms and say “Not impressed”. I’m not advocating dumb gullibility, but it is has always amused me that those who instinctively dislike Apple for being apparently cool, trendy, design fixated and so on are the ones who are actually so damned cool and so damned sensitive to stylistic nuance that they can’t bear to celebrate or recognise obvious class, beauty and desire. The fact is that Apple users like me are the uncoolest people on earth: we salivate, dribble, coo, sigh, grin and bubble with delight.

Ezt Stephen Fry angol színész és író írta az iPad kapcsán. Most nem próbálkoznék le a fordítással, mert mindjárt indulnom kell teniszre, de majd ha lesz rá időm, megcsinálom. Remek összefoglaló. Ezt kitettem a Tumblrre.

Erre az örök reblogger Uj Péter, budaörsi srác:

Megértem, hogy örülsz, hogy találtál valakit, aki ugyanazokat a megrázó hülyeségelket szajkózza, amit te. (Hogy kell még egy eszköz egy telefon meg egy laptop közé, hogy amíg elérsz a klozettól a az íróasztalig, élvezhesd az utánozhatatlan és nélkülözhetetlen Apple-fílinget.)

Hozzáteszem, az eszköz nem volt as kezemben, simán lehet, hogy a világ legjobban használható eszköze (ez a funkciók és a technikai paraméterek ismeretében elég valósznűtlen, ennél az Apple-nek sokkal-sokkal jobbnak tűnő termékei dőltek már be), engem a Vidám Vasárnapos banda világgá ordított orgazmusa és nevetségesen ostoba érvei bőszítenek fel.

Most már inkább itt válaszolok. Uj Péter és minionjai nem értik a dolgot, mert biztos kevés a képzelőerejük, vagy nincsenek igazán tisztában az iPhone 3 éves történetével. Nem arról van szó, hogy a klozettől az íróasztalig eljussak vele. Szeretném, ha UP elolvasnád ezt a hozzászólást, amit 156-ként írt beviant hozzászólónk:

Az iPodomban 128MB RAM van. Ebből kb. 64MB jut az éppen futó programnak. Ilyen körülmények között nem lehet több programot futtatni. Az alapkoncepció éppen az, hogy a programozó egy maximálisan reszponzív eszköz kizárólagos ura (a futás idejére). Sandboxba van kényszerítve, nem babrálhatja a többi program területét. Ez az iPhoneOS, és pont.

Csak hogy egy kicsit beindítsam a fantáziátokat.
Képzeljetek el egy iPad appot, ami egy videovágó kezelőfelülete. Tekerőkkel, meg tologatókkal, meg villogó lámpácskákkal. Kézzel lehet prücögtetni, nem egérrel! Bluetooth-on keresztül (vagy WiFi) kommunikál az asztali gépetekkel oda, vissza. Akartok ilyet? (Igen, igen, …) Azt fogjátok érezni, hogy az iPad van kiegészítve egy szép nagy monitorral. Mert te az iPadhoz beszélsz, azt fogdosod.

Ez a cucc egy kiegészító. Nem a MacBook vagy iMac helyett fogjuk használni. Szépen napról napra be fogja kebelezni az OSX-en kívüli világot. Előbb a kényelmes böngészés, aztán a könyvespolcod, aztán rájössz, hogy sokkal jobb videót nézni az öledben tartott iPaddal mint a százsok centis falitévével, aztán a videókat a Time Machine-ről nézed, a hozott filmeket a Time Machine-re dugod, nem az iPad USB-jére, ha lenne AppleTV-d, akkor még a napi rendszeres néznivaló is meg lenne oldva.

UP, nyilván te is tudod, de ha nem, beszélj legközelebb GG-vel (midi.blog.hu többek közt), hogy például mennyi remek zenei szoftver van szifonra. Én magam is kipróbáltam néhányat és jelentős understatementekben tudnám csak kifejezni magam. Hatalmas cuccokat csinálnak rá. Biztos lehetsz benne, hogy az App Store modellben remek dolgok jönnek majd a deszkára is. Nyilván látod, hogy a fenti videóvágós példa mennyire kurvára adekvát. Lehet, hogy valaki webezgetni fog rajta, de megjelennek ezek a virtuális kiegészítő alkalmazások is, ahol nem kell majd egérrel bindzsizni, hanem ezen fogod vezérelni a géped multitaszk nélkül. Miért ne?

Sőt, a deszka mellett lesznek linuxos deszkák, meg HP deszkák, meg Szergejék is csinálnak majd egyet valami bér-gyártásban a kínaiakkal és elnevezik Roy Batty-nek.

Ez a 10 inch-es touchpad kategória olyan cucc lesz az életünkben, ami eddig nem volt. Lehet, hogy nem is marad ilyen hosszabb távon, de lesz és működni fog, mert az eltelt három év azt mutatja, hogy nagyon is működik. Az iPhone nem is telefon, hanem egy remek eszköz volt arra, hogy beláttassa az emberekkel, hogy még egy ilyen restriktív Apple szisztémában is mennyi mindenre képes. De ha bukó is lesz az Apple deszkája, attól még ezek a dolgok így fognak megvalósulni, mert ez annyira evidens.

Nagyon komoly dolgok történnek itt 2010-ben és mi részesei vagyunk, és te is részese vagy Budaörsön a böngésződ mögött, ha tetszik, ha nem. Ugyanis egy –

(suspense violin.wav)

– fantasztikus korban élünk.

update: nem egy nagy felfedezés a fentiek, a fejlesztők is sorra jelentik be a dolgot és az “életstílus” helyett inkább a praktikus dolgokat látják benne. A Macrumors írja:

there is now a relatively inexpensive full-sized multi-touch platform that is open to a massive audience of developers. Apple’s multi-touch iWork implementation seems to be just the beginning

Mi ez?

írta
angelday
dátum January 29th, 2010
kategória média
21 hozzászólás

Felhívtam Karottát, de nem vette fel a telefont, Winklert is próbáltam elérni, dettó — biztos már csajoznak, mint minden érett férfiember péntek este. Azt hallottam, hogy nem a rádióhoz van köze. Ebből mondjuk nem derül ki, mihez. Ha kapok friss infót, majd kifrissítem.

update: videót levették, most már fixed. :)

update 2: HH szerint valami UPC “csomag”. Érdekes.

update szombat reggel: Kiderült, hogy ez nem más, mint <blink>a UPC KÉT ÚJ KAMPÁNYARCA, A SZŐKE-BADÁR v2.00!!</blink> Whoa! A nyilvánvaló “werk” filmből persze nem derül pontosan ki, hogy mit kommunikálnak, de majd biztos az is ki fog. Vasárnap este remélem ki tudom faggatni majd Karottát a részleteket illetően. Stay tuned.

Mire való az iPad?

írta
angelday
dátum January 28th, 2010
kategória apple, gizmó
166 hozzászólás

Keynote-ot nézni “content puller” segítségével parti hangulatban nem túl objektíven tájékoztató dolog. Tegnap az emelkedett hangulatban gyakorlatilag végig fikáztuk az iPad-et (vagy magyarul: padot). Aztán szépen hazament mindenki, otthon a kényelmesben befogadtuk az információkat, megnéztük a videókat és aludtunk rá egyet.

Megmondom őszintén, hogy a csalódás alapvetően azt illetően volt, hogy több mindent vártunk a bemutatóra, pedig ez tényleg semmi másról nem szólt, mint a pad bemutatójáról. Semmi másról nem is akart szólni. A felcsigázott közönség antigravitációs övet vár, új Operációs Rendszer vezérlést, paradigmaváltást, propelleres meghajtású repülő péniszeket. Ez a hype visszafelé elsülésének az átka. Ha úgy mentünk volna el, mint egy filmre, amit nem ismerünk, sans hype, akkor teljesen más az egész.

A legtöbben ott vétik a gondolkodásbeli problémát (és én is itt vétettem tegnap), hogy a padot gyakorlatilag egy dagi telefonnak látják, amivel még telefonálni sem lehet. Gruber mondta meg tökéletesen: a telefon valójában egy mini pad. Én ezt annyival egészíteném ki, hogy a két termék tulajdonképpen teljesen egy generáció, pusztán a valóságban kellett hozzájuk ennyi idő eltolódás, de a fejlődést illetően ezek egyszerre jelentek volna meg, ha a modellben nem számolunk a “súrlódással”.

A másik tömeges probléma a pad kritizálóit illetően, hogy laptop helyettesítőnek érzik. Nem, nem laptop helyettesítő termék. Egyáltalán nem az, és nem is akar az lenni. Ugyanúgy meg kell vennünk a laptopot. A pad két dologra tökéletes, ami két dolog bizonyos értelemben átfedi egymást.

24 óra múlva…

Az első dolog, hogy olyan fogyasztóknak készült, akik konkrétan LE-SZAR-JÁK a számítástechnikát. Nem tudják, hogy mi az a registry, spyware és anti-spyware, mi az a defragmentáció, mi az a Documents mappa, miért van sok ikon az asztalon, miért nincs ott az ikon, mik azok a kis ikonok a jobb alsó sarokban, és így tovább. Ezen fogyasztóknak kín és nyűg a laptop, illetve bármilyen operációs rendszerrel rendelkező számítógép használata. Érdekes módon sok ilyen felhasználót ismerek, aki ugyanakkor viszont intuitív iPhone felhasználó. Ujjaival böködni tud, az iPhone pedig van olyan UI, ami kiszolgálja a totál technofóbokat is. Számukra egy iPad a tökéletes XXI. századi “izé”, amivel dolgokat lehet “csinálni”.

A második körbe azok az emberek tartoznak, aki vagy nagyjából, vagy egészében értik a számítástechnikát és többnyire laptop, vagy asztali gép előtt dekkolnak. Ezek vagyunk mi, akik a számítógép előtt A) dolgozunk és B) kapcsolódunk ki.

Tegyék fel a kezüket azok, akik úgy kezdik a reggelt, hogy átolvassák szifonon a mailjeiket, megnéznek egy-két weblapot, illetve a reggeli közben iPhone-on olvasgatnak? Most képzeljük el ugyanezt iPad-en.

Tegyék fel a kezüket azok, akik nyaralásra nem visznek laptopot magukkal, és az iPhone-on szedik össze esténként a hotel wifijéről az információkat, továbbítgatnak maileket, olvasnak RSS-t? Most képzeljük el azt, hogy padot viszünk nyaralni magunkkal.

Tegyék fel a kezüket azok, akik esténként ülnek a tévé előtt laptoppal és webezgetnek, lövik a Facebookot és csorog iTunes-ben a zene. Most képzeljük el azt, hogy felkapjuk a lakásban levő 130 ezer forintos padot és azzal csináljuk ugyanezt.

Tegye fel a kezét az, akinek kicsi gyerekei vannak és videó filmeket néznek iPhone-on a gyerekek egy autós utazás során. Most képzeljük el ugyanezt iPadon.

Tegye fel a kezét az, aki azért marad a gép előtt esténként az íróasztala mellett, mert már igazából semmi fontosat nem csinál, csak pattog a weben, mégis ugyanott ül, ahol ült reggeldélbeneste. Ahol dolgozik, ahol játszik, ahol mindent csinál.

Ez a kategória azt mondja: megkapod a XXI. századot, és nem kell egy kétrét hajtható két és fél kilós, forró hátú vacakkal a göndör pöcs-szőrödet pörkölni.

Mennyi az esélye, hogy esténként inkább padon lapozgatjuk az oldalakat kézzel, és az egerészést megtartjuk a dolgos 8 órákra?

Hát én belegondoltam és arra a következtetésre jutottam, hogy igenis nagy az esélye, és ez tényleg egy kategória, bármilyen cikinek is néz ki Steve a keresztbe tett lábán levő táblával. A laptop kategória megadja nekünk a mozgást, a szabadságot, viszont az iPad fogja megadni azt a típusú “első generációs jövőt”, ahogy eddig nem csináltunk dolgokat. Egy olyan kategória lesz, amilyet eddig a laptop töltött be az életünkben, de igazából létezik rá egy tökéletesebb és természetesebb megoldás.

Aki ismeri, használja és szereti az iPhone-ját, tudja, hogy az iPad valójában mi lesz és mivel lesz még sokkal jobb nála. Az iPhone volt az első generációs jövő-device, az iPad pedig ezt a horizontot szélesíti ki tovább. Ráadásul olyan megoldásokkal, ami az iPhone-t is azzá tette, ami.

Persze kérdés, hogy a gyakorlatban mindez hogyan lesz, de nem lenne a nevem Józsi, ha nem lennék az a személy, aki elsőként ugrik rá az újra. Vásárolni fogok magamnak egy készüléket. Az lesz természetesen a végső verdikt. (Szerintem 3G változatban értelmetlen vásárolni, mert ez a termék inkább otthonra való, meg ide-oda cipelni és mutogatni dolgokat, úgyhogy én jelenleg a legolcsóbb és a 32 gigás között vacillálok.)

Egyébként azt olvasom róla, hogy kibaszott gyors. Akik próbálták befostak az tőle, és egyáltalán attól, hogy mennyire klassz az élmény. Ez az 1 kg-os kis képkeret, amivel megkapjuk a netet, meg minden olyan funkciót, amit egy ilyentől elvárunk. Szörnyen látványos a képek böngészése, mutogatása, a határidőnapló, ami tényleg olyan, mint egy digitális igazi. Kérdés, hogy ezeket mennyire fogom használni, de én tényleg hiszek abban, hogy el kell kezdeni használni, aztán majd kiadja.

Rengeteg kérdés van, mennyire lesz open, mennyire lesz restriktív, mint az iTunes-re épülő Apple TV, de mindenesetre annyit látok, hogy ez a készülék NEM iPhone XL és NEM Macbook Air.

Nagyon fontosnak érzem megjegyezni azt, hogy én nem akarok meggyőzni senkit. Nem érdekel, hogy kinek mi az egyéni motivációja. Szerintem Steve-ék járják az utat és írják a jövőt, olyan termékeket készítenek, amik meg fogják határozni az életünket az elkövetkező években, pontosan úgy, ahogy a szifonnal is tették három éve.

Függöny.

iPad (ejtsd: pad)

írta
angelday
dátum January 27th, 2010
kategória apple
153 hozzászólás

Az Apple 2010. január 27-én bejelentette az iPad nevű “netbook” kategóriás számítógépét, amit, valójában, a Nintendo után iPod Touch XL-nek kellett volna hívniuk. iPhone OS 4.0 és iWork+iLife frissítések nem jelentek meg, helyette Steve Jobs és minionjai a Tabletre koncentráltak teljes erőbedobással.

Az XMS Apple Authorized Training Centerből közvetítettük egy 3G kártyával a keynote-ot. A hatalmas érdeklődés többször megborította a kiszolgáló web szervert (az amerikaiaknál a CoverItLive-ot), így végül egy improvizált HTML lappal voltunk csak jelen. Ezen folyamatosan mintegy 780-800 (!) szimultán néző követte velünk a dolgokat.

A későbbiekben majd megpróbáljuk kielemezni, hogy miért kerülheti el az iPad az Apple TV és Macbook Air sorsát. Annyit mindenesetre előre is érdemes leszögezni, hogy ez az esemény csak a padról (PAD!) szólt, minden más majd ez után jön. Ne legyetek csalódottak, barátaim!

John Kricfalusi levele Amir Avninek 1998-ból

írta
angelday
dátum January 26th, 2010
kategória design
20 hozzászólás

1998-ban a csupán 14 éves feltörekvő képregényrajzoló Amir Avni (beért fejjel blogja itt) rajongói levelet írt a Ren & Stimpy rajzolójának, John Kricfalusinak (remek szakmai blogja van!). Néhány rajzát is elküldte neki. Amir Avni az alábbi válaszlevelet kapta tőle, amit most utóközlünk és szabadon le is fordítunk az egyes lapok alatt:

Kedves Amir, köszönöm a leveled és a rajzaid, amiket küldtél, habár kis gondban vagyunk a Flash fájlok megnyitásával, ha rákattintok fekete képernyőt kapok. Majd megkérek valakit, hogy segítsen kitalálni, mit kell csinálnom. Ha mégsem működik, akkor talán egyszerűbb, ha te rakod ki a webre és átküldöd az URL-t. A képregényeid egyébként elég jók, különösen a beállítások és folyamatosság. Jó “storyboard” grafikus válhat belőled.

Küldök neked egy nagyon jó könyvet Preston Blairtől, arról, hogy hogyan rajzoljunk animációkat. Preston egyébként Tex Avery egyik animátora volt, ő animálta meg például a “Piroska és a Farkast” és más karaktereket is. Az ő könyve bemutatja a képregényrajzolás alapjait és felépítését. Tanuld meg, hogyan kell a rajzaidat 3 dimenziós egyszerű testekből felépíteni! Tanuld meg azt is, hogyan kell például úgy kezet rajzolni, hogy az egyben levőnek tűnik.

Azt szeretném, ha lemásolnád a rajzait. Kezdd az első oldalon és haladj nagyon lassan. Figyelj, nézd meg az arányokat. Rajzold meg a formákat, de lépésenként, pont úgy, ahogy Preston is csinálja. Amikor kész vagy egy rajzzal, aprólékosan hasonlítsd össze azzal, amit a könyben is láttál. (Ha átlátszó papírra rajzolsz, akkor ezt könnyen a könyv fölé tudod tenni, hogy meglásd egyből a hibákat!)

A rajzaidra írd fel a hibákat, pl. a szemek túl magasan vannak a fejen, orr túl kicsi, fül túl nagy, fej túl keskeny. Ez után újra rajzold le úgy, hogy javítod a hibákat! Egy másik fontos tanács: egy jó rajz mindennél fontosabb az animációban. Fontosabb, mint az ötlet, stílus, vagy történet! Minden egy jó rajzzal kezdődik. Tanuld meg, hogyan kell felépíteni a rajzot, bánj jól a perspektívával.

A többi rád van bízva. Egyébként a régi képregények (az 1940-es évekből különösen!) jobbak, mint a mostaniak. Ha a modern képregényeket rajzolod, nem fogsz semmit megtanulni, maximum azt, hogyan kell rossz beidegződéseket felvenni. Nézd meg például az 1947 és 1954 között rajzolt Tom and Jerry rajzokat, vagy az Elmer Fudd + Porky Pig-et a ‘40-es és korai ‘50-es évekből!

Meg vagyok lepve, mennyi mindent tudsz rólunk. Honnan hallottál Bobby Bigloafról és a Mildmanről? A neten fenn van Jimmy + George Liquor, bár szerintem ezt te is tudod.

Oké, cimbora, irány dolgozni! Rajzolj és lassan. Az email címem megadom arra az esetre, ha lennének további kérdéseid — remélem nem sok! Rengeteg emailt kapok és kemény dolog mindenre válaszolni. Üdv, John K.

(Az eredeit posztot itt találtuk.)

Kampánycsend

írta
angelday
dátum January 26th, 2010
kategória apple
12 hozzászólás

A mai felfokozódó rumor-malom hatására úgy döntöttem, hogy meghirdetem a kampánycsendet. Sajnos én is vétetettem ellene (nem linkelek), de ettől függetlenül jó ötlet lehet, hogy HOLNAP ESTE 19 óráig már ne nyomjuk a vattát és egymásnak a különféle linkeket. Apple információs lapokat tilos látogatni. Minden kiderül hamarosan. Már csak egyet kell aludni.

A hegy lábánál találkozunk, barátaim!

A harmadik számú modell

írta
angelday
dátum January 25th, 2010
kategória plastik
53 hozzászólás

Ebben a posztban arról gondolkodok, hogy a “megélni egy blogból” koncepció intézményében hol tartok 2010. január 25-én.

Tavaly elindítottuk hármasban a Pakli banner-csoport intézményét. Grandiózus tervek voltak ezzel kapcsolatban, készült weblap, jártunk megbeszélni és fűztük a hirdetőket is. Az eltelt négy hónapban a négy értékesített hirdetés a stratégia átformálását kényszerítette ki. (Hosszan tudnám elemezni azt, hogy mit kell csinálni, hogy egy ilyen modell működőképes legyen, de most nem ez a fókusz.)

Az elmúlt időszakban jelentős gondolkodásba estem azt illetően, hogy mi legyen a következő lépés, mi legyen a saját Tabletem, amivel lecsúszok a hegyről (és tök jó lesz). Ha valamit a Pakliban megtanultam, akkor az az, hogy az értékesítés egy keserves munka, nem véletlen tartanak ehhez dedikált munkaerőt a cégek. A fő problémám azzal volt, hogy úgy éreztem: az értékesítés egy harmadik munkahelyet csinált nekem a Plastik mellett. Márpedig én ezt a blogot azért szerkesztem, mert ez a hobbitevékenységem, nem pedig azért, hogy mellette még dolgozzak is külön ennek érdekében. Én nem akarok account munkát végezni, sajnos, meg gondolom egyik blog előállító szerkesztő sem. A kontentot akarjuk tolni.

Szabó “HH” Gergely hintette el régebben, hogy egy minőségi kontentot toló (bocs: arra törekvő) blognak nem szabad belehelyezkednie az oldalletöltés ördögi szellemvasútjának repedezett ülésébe (parafrázálok), és inkább egy szponzorációs szerződéssel kell megtalálni a maga hosszabb távú boldogságát. Nekem más ötleteim is voltak, de úgy gondoltam, hogy ezen az úton mindenképpen érdemes elindulni. A saját értékesítés már megvolt, az egy mindenkiért, mindenki egyért modellt is láttuk, nézzük akkor most ezt.

Ez egyébként tökéletesen össze is vágott azzal, hogy mind az Addict, mind pedig az Appleblog (a Pakli másik két eredeti szereplője) rendelkezik gyakorlatilag egy-egy hosszú távú hirdetővel, sőt, az Addict szerkesztője, bizonyos “reklámbuzi” nevű, amúgy szórakoztató illető, maga is azt mondta, hogy a szponzoráció egy olyan irány, ami működőképesnek látszik. A szponzorációban ugyanis az történik, hogy egy ebben fantáziát látó cég az adott blog hosszabb távú szponzorává válik és financiális – idegen szó warning – inszentívákat ad a szerkesztőnek azért, hogy az felszabadultan foglalkozhasson a blogjával.

Na nem húzom ezt bő lére, a lényeg az, hogy a Fotexnet cég állt a Plastik média mögé, összefeküdtünk, ahogy mondják. Ennek a megállapodásnak a keretén belül

1. átterveződött a fejléc (bekerült a szponzori jelvény a tetejére), visszajöttek az ajánlók és megjelent egy szponzori hirdetés, némi pixel Mario társaságában, yay


Kicsit a menüt is átszerkesztettem, sőt, az “About” menüpont alatt hatalmas videó kontentot is kiraktam!

2. létrejött köztünk egy együttdolgozási viszony, ahol, egyelőre próbaidőben, egy Fotexnetes online webes projekt mögé álltam be tanácsadó szakértőként. Ezzel kapcsolatban még lesznek publikációim. (Önmagában a Plastik szponzorációja sem volt elég szexi a Fotexeseknek.)

Így néz ki tehát 2010-től a Plastik média. Másrészről meg úgy néz ki, hogy szerkesztem a Nike-féle Futóblogot az Indexnél. No és az FMCG? A jövő egyelőre bizonytalan, de annyi látható, hogy onnan kifelé megyek.

Fogalmam sincs, hogy meg lehet-e élni egy blogból, de annyi kijelenthető, hogy nagyon sok mindent köszönhetek ennek a weblapnak, és az olvasók szakadatlan támogatásának (meg mindenki, aki bármilyen dealt behozott, olvasó volt — mindenkit imádok egyébként, még azokat is, akik hetente bombáznak az emailjeikkel, hogy milyen Mac-et vegyenek, meg mit hogy kell megszerelni rajta).

Ettől függetlenül az a véleményem, hogy munkahelyre az embernek szüksége van, mert a blogolás csak hobbi. Nem mondom, fasza dolog, ha az ember valamennyi pénzt is kap azért, amit szeret csinálni, hülye vonatos videókat, de ez nem helyettesítheti a munkahelyet. Arra szükség van azért, hogy tartást adjon, mint az Egyetem, illetve azért, hogy lehessen alt-tabozni, és suttyomban tolni a kontentot, amikor épp nincs mást csinálni. Azt gondolom, hogy ez a fajta szerkesztésmód minden sikeres blog titka. Nappal Clark Kent, alt-tab után Superman.

Mert a Plastik innen indult, és ennél remélem soha nem is lesz más az életemben. Egy párna, amire ráülhetek és melegen tartja a seggemet.

Függöny.

Neked idős vasút, nekem videojáték

írta
angelday
dátum January 24th, 2010
kategória média
11 hozzászólás

Hétvégi kisfilmem:

Mindenkinek, aki végigvitte az Uncharted 2-t. :) A poszt címét a “neked kidőlt farönk, nekem híd” valamelyik outdoor márka plakátja inspirálta. A videót meg nem magyarázom, vagy lehet érteni, vagy nem.

Apple januári keynote LIVE!

írta
angelday
dátum January 22nd, 2010
kategória apple
46 hozzászólás

I am the Lord your God, who brought you out of slavery

Jövő hét szerdán 19 órai kezdettel Steve lejön a hegyről! Három dolog lesz nagyjából a szokásos developer játékdemókon kívül: iLife(+iWork), iPhone szoftver 4.0 demó készülék nélkül, és ugye maga a TABLET. Élő közvetítés videós formában ezúttal nem lesz, de Handrástól fogjuk CoverItLive-olni az eseményt, tehát valós idejű csetre kell készülni.

Előzetes email szándéknyilatkozat az ugrás után.

A teljes bejegyzés »

Ebédelni voltam a Costesben, másnap: Costes az év étterme

írta
angelday
dátum January 21st, 2010
kategória gasztro
70 hozzászólás

(Remélem nincs összefüggés a kettő közt!)

Kianekkel mentünk, disznóvágásból jött visszafelé, a kocsi tele cuccal. Ugrásszerűen reagáltam, a következő pillanatban már a Ráday utca elején parkoltunk. A Costesbe még soha nem mentem be, nézelődni sem. Egy messzi sóvár pillantás volt a hely, ahol cérnakesztyűs pincérek szolgálnak fel ezüst evőeszközöket.

A Costes Gerendai Károly üzlete. Aki nem ismerné Gerendait, annak egy gyors összefoglaló: szőke copf haj, bakancs, farmer, rock zene (de soha nem szélsőséges rock). Innen indult, aztán ő csinálta meg a Szigetet, majd a megfelelő pillanatban exit, most pedig ő üzemelteti. Magánvagyona van. Borral is foglalkozik, de nem iszik, csak kóstol. Enni szeret, és van elképzelése a dolgokat illetően. Így indult neki a Szigetnek annak idején, és most így indul neki annak is, hogy bazmeg, Budapesten meg kell csinálni a csúcs gasztronómiát. Hatalmas beruházású étterem, külföldi sztár-szakácsok, 90%-ban Franciaországból importált friss alapanyagok.

Ha már alapanyag: megtudtam tőle, hogy a sárgarépát is onnan hozatják. Node, és tisztázzuk a dolgot, nem azt a sárgarépát, ami sárgarépa sárgarépa, hanem a bébirépát. Magyarországon nem lehet kapni a piacon azonos méretű bébirépát, aki tehát azzal akar dolgozni, annak el kell fogadnia, hogy A) konzervet használ vagy B) nem lesznek azonos méretűek. Ők márpedig friss bébirépát raknak ki, amik azonos méretűek. Ennyi. Mindennek van oka, csak meg kell kérdezni. (A cérnakesztyűt pedig a forró tányérok miatt használják.)

A Costesről még annyit el kell mondani, hogy a korábbi perfekcionista főszakács tisztázatlan (értsd: én nem tudom) körülmények között elhagyta a fedélzetet, Gerendai kivásárolta a másik tulajdonostársát, leszerződtetett egy francia szakácsot, aki gyakorlatilag idén kezdett el dolgozni. Ezek a belső turbulenciák sok mindent okoztak az étterem életében, kérdésessé vált, hogy a Costes Michelin-célja megvalósítható-e más szakáccsal. Tavasszal kiderül ez is, meg az is, hogy az Avatar kapja-e a Best Picture díjat (fogadok, hogy igen).

Nagyon sajnálom, de a Miguel alatt nem ettem a Costesben, így nincs összehasonlítási alapom. 15-20 ezer forintos vacsorával számolni egy személyre nekem továbbra is elérhetetlen gasztro-cél, viszont az ebédet össze lehet hozni náluk. 4900 forintért három fogás választható a déli étlapról: előétel vagy leves, főétel, desszert.

Az étlap kivitelezése a legkorrektebb munka, amit budapesti étteremben tapasztaltam, nagyvonalú és elegáns:

Ehhez viszont vizuálisan semmi köze az egyszer frissített Flash alapú a honlapjuknak, ami pedig kínos.

Az étterem belső kivitelezése is kedves, nem rideg, mint ahogy eredetileg elképzeltem, nem túl nagy, de el lehet férni kényelmesen, barna és zöld hangulati elemek dominálnak. Ettől függetlenül azt gondolom róla, hogy kifejezetten átlagos az elképzelés. Nem találtam egyedinek és eredetinek sem, kötelező házi feladatként alakították ki. (A mosdóban king-size vécékagyló van, tojásforma, szinte hívogat, hogy rottyants belém, főnök!, törlő papír helyett pedig “eldobható” törölközők várnak.)

Nagy szomorúságomra pont a dohányzó szakasz határára kerültünk, és még nagyobb szomorúságomra a mellettem ülő asztalnál szivaroztak. (Ha Gerendai komolyan gondolja a csúcs gasztrót, azonnal beszünteti a dohányzást az étteremben. És, ha lenne egy fő üzenete a posztnak, akkor ez volna az. A dohányzó étterem a 10-es skálán gyököli basszus a pontszámát.)

A Costes érdekessége az ezüst étkészlet. Ez biztos valami francia arisztokrata örökség. Én nem ettem szerintem még életemben ezüsttel, így megfigyeltem a dolgokat. Bele van ugye nyomva valamiféle gyártói jelölés (Cristofle egyébként):

Gondolom az ezüst sajátossága lehet, hogy ilyen karcosak az evőeszközök, mondom ez az ezüst téma valami francia dolog lehet, nem hiszem, hogy jobban csúszik a lazac tőle.

Lássuk az ebédet is:


Előétel falatkák, balra savanyú hal, középen birsalmaszószon apró hús, jobbra gyümölcsleves — Kianek szerint joghurt


Főételem súlypontja a Millenium Falcon tányér!


Gondoltam megkérdem, hogy a kiwi többi részét a kukta fogyasztotta-e el, de ez is biztos valami francia módi!

Szerettem volna megírni az ételek pontos nevét, de a honlapjukon sajnos nem friss a PDF, így csak fotók alapján tájékozódunk, az előételem libamáj volt, főétel ravioliban kecskesajt, desszert csokifagyi mangóval.

Nagyon finom volt minden egyébként, azt is mondhatnám, hogy hibátlan. Ízletes volt minden fogás, különösen a háznál készített csokifagyi mangóval — elképesztő! Szerettem volna többet is fogyasztani. Tudom, hogy ennek az iskolának ez a lényege, de olyan finomak voltak, hogy kb háromszor ennyi raviolit is el tudnék képzelni, nem három darabot mindösszesen. Így viszont nem marad más hátra, mint a kenyér és sózott vaj fogyasztása a fogások közt. És ez kérem tisztelettel a csúcsgasztronómia ellentmondásossága: a csúcsgasztronómia kb. 45% kenyér fogyasztásából áll az étkezés során, amit ezüsttel kenek meg. Ez így nem fasza, rossz a rendszer, mondhatja nekem Uj Péter, hogy ne véleményversenyezzek, de ez így akkor sem fasza. (Sokkal jobban kedvelem Bíró Lajos megközelítését a Bock-ban, aki jobban balanszíroz, és annak, lássuk be, több értelme is van.)

Ebben a tekintetben csalódottan kellett távoznom az amúgy kiváló Costesből. Nagyon finomak az elkészített ételek, de túl van méretezve az intézmény. Azt látom, hogy hosszú lesz még az út előtte, ha ezeknek a szempontoknak is meg akarnak felelni, értsd, normális honlap (sans Flash, aktuális menü PDF-ben), átpozícionált konyha (kérdés ez a francia erőlködés a kis adagokkal és a kenyérrel), ár. Összevissza azt mondanám, hogy túlzott elvárásaim voltak vele kapcsolatban, ez keserű pirulát okozott, nem is adok most osztályzatot — kérlek bocsásd meg nekem, Károly!

Tegnap volt egyébként teljesen más szálon a Dining Guide Év Étterme gálája, ahol a Costes nyerte meg az Év Étterme díjat. Az eseményen én is részt vettem, az alábbi videóban az átadás része (szeretem ezt a vágatlan formát az amatőr technikája ellenére, jól látszik, hogy Gerendai mennyire zavarban van):

Jobban belegondolva egyébként nem értek valamit: minden évben más és más lesz az év étterme, vagyis aki ott van, gyakorlatilag egyszer csak majd sorra kerül, vagy Gerendai akár jövőre is hazaviheti a díjat? Azt hiszem a borászoknál lassan már mindenki volt az év borásza 1991 óta, tehát az egy okafogyottá vált dolognak tekinthető.

Tavalyhoz képest egyébként sokat fejlődött a gála, sokkal szellősebb lett, jobban el lehetett férni és, hát, remekül foglalják maguknak az “év étterme” kifejezést, holott ez ugye a Dining Guide-féle Év Étterme díj lenne korrekt módon, de biztos nincs még második szervezet, aki ilyesmit akarna rendezni. Nem is csodálom, olyan 10 millióra tippeltem a büdzsét tegnap. Amúgy jó buli volt, de nem is az étterem miatt, hanem azért, mert jók ezek a szociális érintkezési formák, úri közönség, kiváló széklábak.

Flickr fotószettem a Dining Guide gáláról erre.

update 100123: A Fausto’s már kétszer is nyert DG díjat, ami egy 36 fős, a vendégkört reprezentáló zsűri közönségdíjaként kell elképzelni gyakorlatilag. Szerintem egyébként annak lenne értelme, ha mindig beszavaznak 10 éttermet (mint most), ebből az összes nyer (mint ahogy most is, csak nem így van kommunikálva).

Costes étterem
Ráday utca 4.
(1) 219 0696
http://www.costes.hu/
árak: egyik legdrágább és egyben a legjobb étterem Budapesten, 15-20 ezer egy személy vacsorával, menüre nem lehet linkelni, honlapon kell nézelődni

« Régebbi írások