Mad Max: Fury Road (2015)

George Miller tudja, hogyan kell filmet csinálni. Ez a film is rendben van. Ugyanakkor még többre van szükségem belőle és Immortan Joe-ból. Ez volt a jó film, ez volt a jó stílus, nem a Batman, bazmeg.

A Wikipedia írja:

Beginning 20 May 2015, Vertigo started releasing four comic book prequels, one per month, that detail the backstory for a character in the film. The first comic titled Mad Max: Fury Road – Nux and Immortan Joe #1 was released on 20 May. The second one titled Mad Max: Fury Road – Furiosa #1 was released on 17 June. The third one titled Mad Max: Fury Road – Mad Max #1 will be released on 8 July. The final prequel comic titled Mad Max: Fury Road – Mad Max #2 will be released on 5 August.

A magyar iBooks Store-ból is elérhető, hamarosan elkezdem bevásárolni. De ez is érdekes:

The Blu-ray release will include a black-and-white cut and a silent cut of the film accompanied with the film’s musical score. Miller described the black-and-white cut as the best version of the movie in his opinion.

Hibátlan.

Apple Music

Megjelent ma menetrend szerinti időben az iOS 8.4 frissítés és vele megjött az Apple Music is. Sajnos van különbség a régiók között, az van, amit sejtettem, hogy lesz: a Beats1 rádiócsatorna csak amerikai iTunes kontóval látszik (de nekem el se indult végül), a korábbi iTunes Radio csatornák szintén ott vannak (talán a reklámok miatt?), a magyaroknak tulajdonképpen 90 másodperces limit nélküli iTunes Store-juk lett.

Az viszont … geci komoly.

Vannak rádióadók is, de nem túl sok, mondjuk hallgatni dolgokat kielégítő, van olyan rész, ami nekünk ajánl zenéket (jópofa UI-t terveztek hozzá, ahogy beállíthatjuk a zenei érdeklődésünket), illetve ide vannak bedugva az Apple kurált playlistjei is, ami nekem szintén bejött. Hazafelé a vonaton a “The Who” válogatást hallgattam.

Általában véve elég gazdag a választék, lehet keresni az iTunes boltban is bármilyen előadóra, aztán meghallgathatjuk a teljes albumot is (picit el van dugva). Ha megtetszik egy szám, akkor elvileg hozzáadhatjuk a saját készletünkhöz, de ez nálam valamit beszólt, hogy kapcsoljak be a Settingsben, de ott sem tudtam. Lehet, hogy kevés a 8 gigás telefonom, nem tudom. Azt is megtaláltam, hogy az egy számos albumaimból hogyan tudom előhozni a teljes albumot és meghallgatni (ezt is eldugták).

Nagyon sok mindent nem értek még, úgy láttam, hogy egy-két dolog nem működik, illetve a Family Sharing sem annyira intuitív, mint amilyennek képzeltem, a desktop iTunes frissítés sem jött még meg, szóval rengeteg kérdés van.

Viszont ami van – nagyon jó és pontosan erre vártam. Én magam nem voltam sem iTunes Match, sem Spotify, Rdio, Pandora, Last.fm vagy Deezer előfizető, nem kell nekem külön program ehhez. Viszont erre elő fogok fizetni (mondjuk három ingyen hónap van még addig is), mert bele van építve a telefonomba és az ezzel kapcsolatos experience a hibák ellenére is baromira előremutató és klassz. Látszik, hogy a következő Apple Music lesz majd a hibátlan, ez most még egy v1.0.

Zane Lowe egyébként egy Bede Márton zene ízlésnek is megfelelő szettel jeleskedett, remélem egyébként megjelenik majd MP3-ban is, mert úgy kívánom végighallgatni. Mindenesetre itt az első négy szám fellinkelve:

1: City – Spring King
2: Dreams – Beck
3: Gosh – Jamie xx
4: Shutdown – Skepta

Frequent Locations

Apple:

To learn places that are significant to you, your iOS device will keep track of places you have recently been, as well as how often and when you visited them. This data is kept solely on your device and won’t be sent to Apple without your consent. It will be used to provide you with personalized services, such as predictive traffic routing.

Settings – Privacy – Location Services – System Services – Frequent Locations

Érdemes belenézni.

The Martian

Eredetileg ezt a képet találtam az interneten, amit Ridley Scott rajzolt a forgatókönyv borítójára:

Az eredeti könyvet folytatásos formában a honlapján jelentette meg annak idején Andy Weir, aki programozóként még a Blizzardnál is dolgozott egy időben a Warcraft II-n. Engem is természetesen akkor csapott meg a szele, amikor belefutottam a fenti rajzba, és persze elkezdték hírelni, hogy Ridley Scott nagy filmet csinál belőle. Annyira érdekes volt a téma, hogy elolvastam a könyvet az iPad minimen. Ritkán csinálok ilyet, de ezt valahogy elkezdtem, és nem tudtam letenni. XKCD:

Klassz nörd élmény volt, baromi jó kis könyv lett belőle, ajánlom másnak is.

Firewatch E3 trailer

The game was announced in March 2014 with a tentative release date of “2015”. (…) In June of 2015, the team visited E3 and confirmed that they would be bringing the game to Playstation 4 as a console exclusive. (…) During their most recent interview, they confirmed they would announce a release date soon.

Nem szerezhetek be a játék miatt egy PS4-et. Egyébként ez a cucc Portal méretűt fog szólni.

update: Cabel Sasser írja:

We’ve already announced that Firewatch will be coming first to the Mac and PC. (And at WWDC we announced that the Mac version will support Metal for ultimate performance and fidelity! We’re really excited about this.)

Hoxs64 Commodore 64 Emulator

David Horrocks:

Hoxs64 is an attempt to accurately emulate the Commodore 64 computer. A cycle exact emulation. Pixel exact VIC emulation of a C64C (the grey dot bug is not emulated).

A világnak szüksége volt egy ilyenre. Kár, hogy Windows only. Viszont az összes demót lefuttatja és aktívan fejlesztik (ellentétben a MacVICE-szal). update: van még egy jó, és ennek létezik Maces portja is, a micro64, indítás után F9 hozza be a menüt. /via Credo

Native Dev Meetup kedden a Preziben

23-án kedden 19 órától a Preziben három előadás lesz a Native Dev Meetupon, egyikük Szigeti Csaba a LogMeIn-től, akik nemrégiben készítették el a Join.me Apple Watch változatát. Az elmélet helyett praktikus információkat fog megosztani, hogyan lehet időt spórolni a fejlesztéssel, és lesz egy kis WWDC első kézből is a részéről. Előad még Murvai-Gaál János (EPAM), továbbá Bálint Péter a VIPER-ről. (Hogyan lehet jobb architektúrát írni és elkerülni a behemót view controllereket?) 70 fő, sör és pizza várható, ami nem egészséges kaja, viszont a PROGRAMOZÓ ELEDELE, ráadásul ingyen van! Itt kéretik feliratkozni.

Ghosts’n Goblins Arcade (C64)

A Nostalgia csapat tegnap kiadta minden idők egyik klasszikus platformerének, az eredetileg 1986-ban megjelent Ghosts’n Goblins játéknak arcade-hű portját Commodore 64-re. Direkt letöltés, CSDb lap. Dacára annak, hogy a C64 változat minőségben messze elmaradt az eredeti játéktól, talán ez volt a legsikeresebb portja az eredeti arcade változatnak.

És most itt a hithű változat, amiben már van világtérkép, újrarajzolt grafika (ideértve a címképernyőt is), újraírt kód, intró, új zenék, extra főszörnyek!

A pontos changelog:

This time we went all-out and improved the game as much as we could. Most of the code is either rewritten, bug fixed or improved in one way. Graphically and sound-wise the game is completely new, everything was redone and improved. Overall the game is around 4 times the size of the C64 original and is pretty close to the size of the Arcade.

List of major improvements:

– Two completely new levels added.Level 6 has an additional final room.
– Existing 4 levels are expanded to be twice the size of the original.
– All levels have completely new graphics and level designs applied.
– All levels have unique new tunes added which were newly composed.
– New Sound Effects added or changed.
– New sprite multiplexer coded, which will minimize glitches.
– Intro sequence added where Satan abducts the Princess.
– Game Map added, which shows your progress when you are killed or you reach incoming level.
– Game Complete animation added.
– Game Over sequence added.
– Two new Bosses added for levels 5 and 6. They are bigger than any existing enemies in the original game.
– Added a new Jumping Skeleton enemy in levels 5 and 6.
– Moving Clouds recoded so they can be used on level 5.
– Arthur now can turn around when he jumps and he can shoot backwards.
– Added an improved Title/Loading screen with new tune.
– Weapons are now improved and all of them now actually make sense.
– Enemies have improved AI – not perfect but much better than original.
– Levels 1-4 are done in 2 parts now, but transition between them is fully seamless.
– Flying Knights at level 2 can only be shot from behind as in Arcade.
– Zombies first dig out some dirt so you can spot them before they kill you.
– Collision detection is drastically improved – you won’t get killed when a bullet flies over your head anymore.
– Dragon Boss covers more of the screen area now and you need to shoot his head three times, and he won’t shoot so many bullets anymore.
– House Ogres are easier to kill now.
– ‘Sparkles’ are now visible when you hit an enemy.
– Weapons that are dropped depend on the level you are playing, so you cannot get the shield in the beginning.
– Pause Game and Quit Game added, which can be activated by Run/Stop key.
– Arthur can jump over obstacles now even if he touches them. In the original he only jumped up.
– Time limit is now different for each level.
– 7 Trainers added for your pleasure.

Az eredeti arcade játékban nem volt egyébként title screen, csak rajz a masinán, ami így nézett ki:

A C64 játék dobozán ez a grafika szerepelt, picit croppolva:

Ebből rajzolta meg Steve Pickford a C64 title screent:

És most a Nostalgia porttal Steve “STE’86” Day készítette el az újat:

Itt pedig a kettő egymást váltogatva:

Nintendo E3 2015

A Nintendo tegnap nem jelentette be ezt a játékot:

Kaptunk viszont egy közepes iOS játéknak kinéző Star Fox Zerót, némi infografikát, összességében tehát ezt. De arra is érdemes felhívni a figyelmet, hogy volt már szánalmas E3 jelenlétük a múltban. Egyébként szerintem ők nem az E3-on akarják eldurrantani a puskaport, hanem majd külön fognak Wii U Zeldázni stb. (Nyilván mutathattak volna belőle valamit.) Ennek érdekében én most ezt a csodálatos játékot fogom beszerezni Xboxra.

A WWDC konferencia

Régi álmom volt, hogy eljussak az Apple éves fejlesztői konferenciájára, a WWDC-re. Ez az álmom valóra vált. Viszont régi álmom volt az is, hogy kijussak egyszer a Roland Garrosra, ami szintén valóra vált. Mindkét álmom ugyanúgy végződött, ugyanazzal a felismeréssel: az egész világ ezekre a helyekre akar eljutni. Hangyabolyban kis hangyákként sorokban várakozva, kényelmetlenül vagyunk kénytelenek elszenvedni a dolgokat.

Picit más a kettő: amíg a teniszmeccsen VIP jegyet kell szerezni, addig itt a networking miatt érdemes elmenni, illetve fejlesztőként rengeteg jó session van, és még az Apple szoftverfejlesztő mérnökeivel is lehet témákról beszélgetni, kiscsoportos sessionökön részt venni. De egyébként ugyanaz, a viszonylagos exkluzivitása ellenére is egy tömegszerű élmény.

A japánoknál létezik egy jelenség, amikor elmennek végre Párizsba, aztán az idealizált világ és a valóság kontrasztjától gyakorlatilag betegek lesznek. Én voltam Párizsban és értem, miről van szó. A Garros és a WWDC ugyanez. A valóság tényszerű, egyszerű, kézzelfogható és egyáltalán nem speciális.


Ez a Moscone West oldala, útban a főbejárat felé

Rögtön a bejáratnál nagy hall, a jól ismert transzparenssel

Ugyanez a bejárat felé fordulva

A bejárat mellett egy nagy hodályban kisebb sessionök vannak, illetve nagy kivetítőkön lehet követni a fontosabb előadásokat

Azok így néznek ki

A UI Design Labba ma már nem férnék be

Az első emeleten hosszú sorok várják, hogy bejuthassanak valamelyik nagyobb előadásra, és ilyen élmény a WWDC: sorbanállós. Állítólag a keynote-ra gyakorlatilag lehetetlen bejutni, aki tényleg be szeretne férni, hogy valahol hátul nézhesse élőben a hangyamozit, annak hajnali 5-kor kell már a helyszínen lennie. (Persze a VIP-k kivételek – sem te, sem én nem vagyunk VIP-k.)

Így néz ki a nagy Apple logó belülről

A második szint, némi transzparenssel

A harmadik, legfelső szinten is be kell jutni a helyekre. E mellett vannak még charging stationök (teli emberekkel), itt lehet szalagos netet is kapni, mert a wifi természetesen nem működik.

Megpróbáltam két videót is rögzíteni, hogy megpróbáljam átadni azt, hogy milyen lett volna, ha valaki épp mellettem áll:

Nyomás vissza:

Irány San Francisco (4. rész)

“Root beer floats and Ice Cream at 3pm”

Ez állt a pénteki irodai emailben. Szerencsére pont nem mentem el vásárolni a városba, így készen álltam a fogyasztásra: sör? Fasza! Mint kiderült a root beer valami édes kóla-szerű, elsőre meglepően kellemetlennek tűnő LÖTTY, a root beer floats pedig ugyanezt jelenti vanília fagylalttal. Az egyik asztal alól bourbon is előkerült, amivel, hiszen végülis péntek 3 óra már elmúlt, megöntöztük a habzó kólás fagyit, így még jobb lett.

Az asztalon voltak még más típusú fagylaltok, csokoládék, karamell öntetek, gumicukorok, marshmallow hegyek, koktélcseresznyék, és tejszínhabok is, így aztán ki-ki a maga preferenciája szerint tudta a lehető leghatékonyabban bevinni a szervezetébe a cukrot. Megpróbáltam fél liter floats elfogyasztásával normalizálni magam, persze azért a gumicukroknak sem tudtam ellenállni, de azt inkább csak úgy csipegetve vettem be.

Ha már kaja, kis áttekintés: reggelinek joghurt gyümölccsel…

…ebédre pedig választékos saláta és sült hús. Gondolom azért, hogy ne hízzunk el.

Az általam egyébként nagyon kedvelt coconut water utolsó üvegét valaki ma megitta, így vizet fogyasztok a délután hátralevő részében. Esti terveim szerint elmegyek egy ramenező helyre. Az amerikaiak egyébként nagyon kedves, de távolságtartó emberek, a melóimmal jól haladok. (Nekem önmagában a Prezi budapesti irodája is elég nagy sokk volt már, de hogy most itt a San Franciscó-i irodából ellátok a Moscone Westig, ahol Tim Cook járkál majd jövő héten, meg ilyen környezetben vagyok, az kész. Lassan kezdek felocsúdni. Mi lesz a következő lépés?! Széles sávú internet?!)

Irány San Francisco (3. rész)

Egyik este Árvai Péter meghívott vacsorázni magához. Valamiért az a kép volt bennem, hogy egy CEO vacsorán majd valamiféle kacsalábon forgó palotába érkezünk, ahol üvegasztalokon a legújabb kütyük, meztelen nők hozzák a gyümölcstálakat 5 percenként, meg ilyesmi. Ehhez képest annyira szerény lakása van, hogy nem túlzás egyáltalán, amikor arról lehet olvasni, hogy szerény életet él: tényleg szerény életet él. (Az apartman, ahol mi vendégmunkások vagyunk elszállásolva, két nagyságrenddel jobb lakás.)

Az élmény hatására át kellett gondolnom a saját anyagiakhoz fűződő stratégiámat is. Ha másra nem, erre mindenképpen jó volt ott lenni. Most már az is zavar, hogy 8 gigás iPhone-om van. Az út végén én leszek a puritán High Sparrow, csak nem vetek tömlöcbe annyi embert.

A San Franciscó-i irodában hozzáférhetők kerékpárok, ezzel tekertünk haza, meg ma vissza. Elég kemény élmény ezeken a filmben annyiszor látott dimbes-dombos részeken végigmenni nyikorgó fékkel és nem működő váltóval. Gyorsan le is adtam a kerékpárom, de ahhoz be kellett előbb jutni az irodaépületbe. Ez a következőképpen nézett ki: megjelenek a bejárati ajtónál, betolom a kerékpárt. Az irodaépület bejárata egy nagyobb hotelszoba-szerű helyiség, a végén van két liftajtó.

És most ezt a részt fontos jól átgondolni, hogy mindenki értse: bejárat, szőnyegpadló, 20 méter egy liftajtóig, a bejárati ajtó mellett egy portás.

Rám szól, hogy nem mehetek át kerékpárral. Elmondja, hogy kerüljem meg a tömböt és a hátsó bejárati ajtón közlekedjek be. Ehhez mágneskártyára van szükség, ami nekem nincs, és nem is lesz száz ok miatt (nem, még kölcsönbe sem, ezt már körbejártam egy másik alkalommal). Vállat vonok, oké, akkor körbemegyek. A fickó már ott vár, kinyitja az ajtót, megmutatja a kerékpártárolót. Mondom neki, hogy fel kéne vinnem az 5. emeletre a bringát. Elsétálunk hátul egy darabon, majd megérkezünk pontosan ahhoz a részhez, ahol egyébként fel akartam volna menni, csak átugrottuk azt a 20 métert és hátulról érkeztünk meg. Whatever.

San Francisco tele van IT startupokkal, akármerre mászkálok, mindenhonnan köszön valami ismerős logó. Automattic (WordPress cég) van itt a szomszédban (ahogy mentem a bicajjal hátra, ott mentem el mellettük), de minimum egy Rackspace világít valami épület ablakán, már meg se lepődök. Egyébként elgondolkodtam rajta, hogy bemegyek és megkérdem a postástól, hogy tényleg ez-e a WordPress cég.

Két-három utcára van tőlünk a Moscone West konferenciaközpont, ahol jövő héten Tim Cook fogja bejelenteni az új Apple fejlesztéseket, amiktől már nem indulok be annyira, mint kéne. Azért elmentem a rend kedvéért délelőtt a kereszteződésig, nagyon érdekes látni élőben azt a részt, amit eddig csak monitoron láttam még:

Most viszont ott kerékpározok és pontosan tudom, hogy kell odajutni. Vicces.

Ma amerikai jellegű reggeli volt, először bundáskenyérnek néztem, aztán kiderült, hogy valami fahéjas-tojásos dolog (update: french toast), amire tejszínhabot is lehet tenni:

Beszélgettem a helyi dizájner kollégákkal is, eddig még senkit nem érdekelt az, hogy két utcányira bejelentik azt, hogy Helvetica helyett San Francisco lesz az új betű, viszont kosármeccsekről lehet beszélgetni velük, illetve el is megyünk egyik este valamit megnézni. Ez érdekesnek ígérkezik, körbe foodtruck-ok, meg kivetítők. Nem tudom, kik fognak játszani, de nem is érdekes: kaja lesz, sör lesz, mi kell még?

Irány San Francisco (2. rész)

Az első nap sokkhatása után sokkal meggyőzőbb volt a második nap. San Francisco nem a Blaha Lujza térből áll, csak van pár rész benne, ami lesokkolja az embert. Viszont amerre mi lakunk (Franklin) és amerre járkálunk, teljesen kulturált, már-már azt mondanám, hogy elit rész. Gyönyörű mézeskalács házak mindenfelé, nyugalom, tengerpart.

A tengerparton találtunk egy parkot (Fort Mason), ahol ingyen lehet használni a baseball/kosár/teniszpályákat. Szép idő, néhány helyi kitenyésztett amerikai pötyörészik, bárki bárkivel leáll és dobál, vagy ütöget.

Elmentünk vásárolni is a Trader Joe’s nevű Sparba, nagyon szép válogatás és olcsóbb, mint a Whole Foods (ami ugyan közelebb van, de a gondosan felépített és karbantartott magyar izom és kitartás nem ismer határokat, ha meg lehet spórolni a napidíjból).

Vasárnap végigsétáltunk a Market street forgalmasabb részein, az már inkább turistás jellegű hely, helyi nevezetességek, forgalom, Apple Store, Disney Store, Nike Town, meg isten tudja mi, igazából a fogyasztói társadalomnak egy fellegvára ez, bemész és elvered a nehezen összekuporgatott százezreket. Egyébként az tényleg mesteri, hogy mekkora upsell megy, tényleg nagyon tudatosan, lovak fejére húzott szemellenzővel és azzal a mentalitással, hogy “igen, ezt és csak ezt akarom megvenni ebben az üzletben, fizetek és távozok” lehet csak úgy kijutni, hogy annyit fizessünk, amennyi rá van írva (plusz adó, haha). A Market streeten láttam a legnagyobb “flámbojánzs” mosógép reklámot:

Az egyik plázában frissen készített krémsajtos cupcake-nek nem tudtam ellenállni. 3,75 dollárba került egy (1) sütemény, kérdeztem a fickótól, hogy 4 dollárba kerül egy cupcake? Erre ő: “nem kerül 4 dollárba, 3,75-be kerül, de itt van egy darab kóstold meg”. Utána már nyilván nem tudtam nem venni egy darabot:

Elképesztően finom volt, krémes, cukros, olajos, de mindenből csak éppen annyi, hogy nagyon jól érezzem magam tőle. Bárcsak minden nap ehetnék ebből a csodálatos dologból!

Az apartmanunk internetje rettenet fos, viszont van Rokun Netflix, ennek érdekében vasárnap este fogtam magam és újrahúztam az AirPort Extreme routert. Jó lett annyira, hogy már mindenki tud netezni. Ennek meg az lett az eredménye, hogy nem szóltunk egymáshoz, ültünk a szobában, kinn esős idő, mi meg benn beleborulva a retinás internetbe.

Hétfőn a buszozás a céghez 20 percig tartott, a busz tele volt jómódú üzletemberekkel és konszolidált hipsterekkel. Kivétel nélkül mindenki az Apple iPhone valamilyen modelljével mutatkozott, egészen megfordult a fejemben, hogy már csak a felvágás miatt is meg kellene próbálkoznom egy Samsunggal.

A Prezi san franciscói irodájában kellemes hangulat, jó az ebéd, csapról van sör, meg egy kombucha nevű erjesztett lötty is. (Politikai korrektség miatt meg kell jegyeznem, hogy ez egy buli után maradt meg, nem a szabvány működés része, azért páran, engem is ideértve, itt-ott megjelentek egy kis kombucházás miatt.)

Rettenetesen érdekes élmény egyébként a Prezi kinti irodáját látni. Magyarból egy csomó tárgyalóélményem volt már, ahol láttam műholdas kapcsolásban az itteni dolgokat, illetve a bejáratnál van egy dropcam is a budapesti irodában, amin látni lehet az itteni irodát. Mindig próbáltam elképzelni, hogy ez hol lehet SF-ben, most meg látom (a konyhában), oda is ültem, néztem, hogy a magyarok megjelennek-e és észrevesznek engem ott ülni, de nem vettek észre, pedig feszítettem rendesen.

Illetve voltam egy product demón is, ahol az általam már jól ismert magyar irodában az általam már jól ismert emberek jelentkeztek be, én meg ott ültem, ahol eddig mindig csak a műholdas közvetítésen láttam őket, de az egészet a pontosan fordított irányból tapasztalhattam meg. Ebéd után pinyóztunk és kombuchát ittunk, az idő is kitisztult.

Az időjárás itt mindig ugyanaz, ahogy Mark Twain megmondta: “The coldest winter I ever spent was a summer in San Francisco.”

A WC élmény meglepő Amerikában: egészen magasra húzott vízszint van a mosdóban, ennek érdekében nem lehet bele telepíteni papírt, hogy ne csobbanjon. Nekem nem mondta senki, ezért aztán “bátraké a szerencse” alapon nyomtam egy mindent vagy semmit bele a közepébe. Összeszorított fogakkal vártam a visszarúgó bombát, ehhez képest a teletöltött víz gyönyörűen felszívta az ütközést, mint a 10 pontos műugró, ahogy felesleges csobbanás nélkül siklik be a vízbe, úgy ment ez is. (Keanu Reeves WHOA.gif)

Vasárnap céges kocsit fogunk bérelni és szupertitkos ügyben irány Sacramento. Az előbb elkérték a jogosítványom számát, amit megadtam, aztán proaktívan csak annyit mondtam még chaten, hogy, és legyen ez a gótbetűkkel sörhasamra tetovált szlogen: