A vasárnapi WC rant postban mutatott rá Orosz “loop_1″ Péter a japanese toilet szócikkre a Wikipedián. Látszólag nem érdekes egy ilyen szócikk, aprócska link csupán, de vizsgáljuk csak meg közelebbről! (Ja, ez nem lesz olyan, mint amikor a Subbacultchában linkelik a smegma szócikket fotóval, no worries.)

• Az első olyan WC ülőkét, ami integrált bidét tartalmaz már 1964-ben megkonstruálták — igaz, ezt még nem japánban.
• Japánban a ’80-as évektől kezdődően lett igen erős az elektromos WC kultúra.
• A japán háztartások több, mint felében van ilyen budi. (Itt nem pontos a szócikk, mert inkább arra gondolhattak, hogy olyan budi, ami bidével van kombinálva, mint az elektromos drága verzió.)
• Extra funkciók: mosás utáni szárítás, ülésmelegítés, masszírozó funkció, állítható vízsugár, automatikus ülőke felnyitó és használat utáni lehúzó, szoba légkondícionáló — egyszóval minden és annál még több, hiszen van ánusz és hölgyeknek vulva mosó funkciója is (ez utóbbi ugyanazzal a fejjel megy, viszont más szögből és kisebb erősségű sugárral spriccel).
• Az újabb modelleken víz csak akkor jön, ha konkrétan ülünk a káván, magától nem indul be.
• Még újabb modellek mérik a vizeletben levő vércukor szintet, a kávára terhelt nyomásból pedig a vérnyomást és egyéb adatokat lehet továbbítani szintén automatikusan az orvosnak internetes telefonon keresztül. (Ez a nem mindegy.)
• Japánban speciális készülékeket lehet vásárolni a WC falára, amik permanensen lehúzó hangot bocsátanak ki arra az esetre, ha valakinek problémái lennének a saját hangjával. (Ezt egyébként takarékossági okokból vezették be. Túl sokan túl sok vizet folyattak.)

Nem folytatom, a szócikk tele van a japánok ilyen jellegű kultúrájára vonatkozó információval, érdemes elolvasni, hol tart a fogyasztói társadalom.

Én, amikor mindezt elolvastam konkrétan röhögőgörcsöt kaptam, de mint általános iskolában irodalom órán nem tudtam elengedni, mert a munkahelyemen ültem és nem fedhettem fel azt, mivel foglalatoskodom. LOL.