Übermorgen

Szentesi Józsi 46 éves korában jött rá, hogy a bor Isten. Hozzám hasonlóan az ő apja is foglalkozott borkészítéssel, de 46 éves koráig nem érdekelte a dolog egyáltalán. Én csak arra emlékszem, hogy gyerekkoromban ott kellett megdögleni a szőlőben a rettenetes homokon, a venyige volt az én töviskoszorúm, felsebesítette munkától cserzett, izzadt bőrömet. Miskolczi Zsolti gyerekkori barátom azt mondta, hogy ő a venyige munkákat szereti a legjobban, mert akkor összekarcolják a bőrét az ágak és az milyen jó dolog. Szartam rá.

Szentesi Józsi tehát ráeszmélt, hogy mennyire jó azért a fa alatt ülni valami asztalnál a haverokkal és borozni velük. Minden ember életében eljön az idő, amikor átmegy egy erős retró-flessen, rájön, hogy valójában mi az ő sorsa. Ő annyira rámozdult a dologra, hogy nemhogy borkészítésbe fogott, de erőteljes csapásokkal küldetés szintre emelte a dolgot. Addig mindenféle melókkal kereste a pénzét fogalom nélkül, de ahogy megtalálta a kis hobbiját, készen volt minden. Beindították a Maligán boréttermet, ahol például több, mint 400 féle magyar bort tartanak készleten.

A Maligán: misszió. Köles András és Pongrácz Tamás sommelier férfiak viszik már az első két szar év után financiálisan is viábilis üzletet, és szervezik a mindenféle kóstolókat, körözött bajnokságokat a minőségre és ízlésre fogékony közönségnek. A Maligán nem rossz hely, megközelíteni könnyű (Lajos utca a Kolosy tér mellett), parkolni nehéz. Hangulata cozy, kajája finom és drága. (Nem járok oda heti rendszerességgel.)

Tavaly októberben eljutottam a Maligán által szervezett Borpáholyba, ami tanfolyamot többek között Kianek Tamással (cikkünk illusztrációját az ő fotói embeddelik) és Németh Gábor férfiakkal együtt csináltam meg. Képesített sommelier ugyan most sem vagyok, de ahogy Kianek tegnap este jelentősen megmondta: “A Borpáholy óta nem tudok úgy a borra nézni, ahogy eddig.”

Egy óra elmaradt, ezért megbeszéltük, hogy tartunk egy közös búcsú vacsorát. Eredetileg az étterembe mentünk volna, de végül Szentesi Józsi budaörsi pincéjében kötöttünk ki. Egyáltalán nem bántuk meg a sors efféle alakulását. Vekni kenyerek, sózott fehér retkek, méregzöld paprikák, hagymák, körözött túrók, töpörtyűk és kolbász-húsok kerültek az asztalra, hogy az elmaradhatatlan mangalica szalonnát ki ne felejtsem.

Kultúrált étel és ital fogyasztás vette kezdetét. Kiderült például, hogy a kappan valójában herélt kakas és Magyarországon ma nem, vagy csak nagyon körülményesen lehet ilyet kapni. Ha nem jól herélnek az állományban, akkor a rosszul herélt, megvadult példányok elpusztíthatják a már kiherélt fogalom nélkül levőket. Szóba került még a kacsa-sonka is, amiből 5 kilója volt Józsinak. És így tovább: hogyan kell rendes komposztot csinálni a szőlőnek, hogy jövő januárban újra lesz Szepsy borkóstoló. Erről idén csúnyán lemaradtam, elkapkodták a helyeket zéró idő alatt, pedig olyan 40 rugó volt a személyre jutó borvacsora díja. És ez most nem sznobéria, egyszerűen gurman-fília. Aki Csontos Istvánnál veszi az audió hi-end cuccokat, az sem azért csinálja ezt, mert sok pénze van rá. Egyszerűen csak azért, mert van választása.

Este hat órától hajnali fél háromig tartott a borozás, “jól berúgtunk, sokan hánytak”. A csúcsán átmentünk Szentesi Józsi másik budaörsi pincéjébe, ahol újabb tételeket kóstoltunk meg. A végén két kör pálinkát is kénytelen voltam inni, aminek nagyon finom volt az illata, de gyanítom, hogy szervesen közrejátszott aztán abban, hogy most ennyire másnapos vagyok. (Hab a tortán, hogy másfél órát csúsztam a mai melóból, aminek meg lesz a következménye. Yeah, fuck me.)

Kell-e mondanom, hogy senki nem cigarettázott. Egyszerűen nem illett oda. Itt ismertem föl, hogy ez az, amit keresek. Ott volt a megoldás az orrom előtt végig, csak észre kellett volna vennem.

7 hozzászólás

Adi

Nagyon olvasmányos és étvágygerjesztő leírás, köszönjük. 🙂

Viszont azt lássuk be – és ezzel most nem téged, vagy valamelyik résztvevőt akarom megbántani -, hogy bizony a bor köré hatalmas sznob-mozgalom nőtt. Sajnos.

suexID

Szerintem bort nem csak így pincében lehet igényesen inni, hanem akár otthon is, csak meg kell adni neki a tiszteletet. Sajnos a mostani felnövő generáció (igen, aminek én is tagja vagyok valamilyen szempontból) csak a VBK szintjén ismeri a bort és nem tudja élvezni az ízét, a zamatát. Én azt gondolom, hogy semmi gáz nincs a minőségi fogyasztásban, sokkal inkább a mennyiségiben…

goldenAXE

“lemegyek a teszkóba borért.”

Amúgy okés, hogy jó, meg drága, meg sznob, szeretem a bort, amióta megengedhetem, meg is engedem, de nem fogok egy bizonyos határ fölé menni, mert én be akarok rúgni, nem pedig a lelkét megismerni.
Igen.

Zeusz

Hát igen. Másért iszik az alkalmi borzamat-élvező, és másként, aki csak jaul be akar b*szni.

Én még mindig a magyar vörös érdeseket szeretem, ami minden borász szemében vörös posztó – lévén ilyen nem létezik. Csak ha cukrózzák. Hát, *sóhaj* nem izgat, ha cukrozzák. Finom.

rollo

valóban van sznobizmus a bor körül, de az übermorgen-ben erről szó sincs.
a sznobságot olyanok gyártják, mint a zum beispiel kovács antika (ex-retek klub), akik arról vartyognak, h ananászt banánt lehet érezni a borban.
hát, nem!
megnézném, h egy kiadós metszés, permetezés, hordómosás kénezés kombó után az antika hol a túróban érezné ezeket az ízeket!:)

amúgy a fehér borok közül a félédes Figula Zenit überfasza!

a Kianek Tomi Joachimnak(!):) aka Bohusnak üdv!

CsasZ

Elismerem, a drága relatív fogalom és a 3 ezer feletti kaják nem nevezhetők olcsónak, de ár/érték arányban a Maligán nagyon ott van. A luxus jellegű kaják persze többe kerülnek, de nem érzem rossz ötletnek, ha egy helyen van 12 féle főétel és kész. Nem fárisztanak csirke, pulyka, disznó, marha és egyéb alapanyag 8-10 jellegtelen módon elkészített változatának tételes felsorolásával.
A fenti 12 fogásból 5 persze “drága”, de basszus mégis mennyibe kellene kerülnie ennek:
“Libamáj vajastésztában kemencézve szarvasgomba mártással és sült kerti zöldekkel”. A 3950 ezért a minőségért nem rossz ár. A kacsamell vagy a szürkemarha hátszín szinte ingyen van 1950 Ft-ért.
Borügyben én sem szeretem a sznobizmust, de egy kis Bock féle 2003-as Shiraz tényleg élmény. A bort nem a Maligánban kell megvenni 50% felárral, de kóstolni lehet 4 centinként.

önvédelem

CsasZ!

Kösz!

Behappoltam a kedves szavakat; ám 50% felár nem van, mert létezik pl. kiskereskedelmi árlistánk is, kvázi: elviteles árlista.

Ergo: a bort a Maligánból kell elvinni, merthogy -nota bene- a legtöbb árunk cora-tacskó-metro szinten mozog -egyik-másik a fölött persze.

Ne keverjük minden esetre a gasztro-, illetve a kisker. árlistát!

A gaasztro árlistánkról meg hát, persze, mer’ szervírozott bornak nem lehet ugyanaz az ára, mintha a boltban polcról vennéd le!

Csókok és tisztelet,

Szilágyi-Köles András vagy ki