Resident Evil 4

Hétvégén elég sok játékidőt tettem bele a Resident Evil 4-be és csak lelkendezni akartam, mennyire hibátlan játékot sikerült készítenie a Capcom-nak. Igaz, hogy 2005 januárjában jelent meg GameCube-ra, én csak most bő másfél évvel utána kaptam kezeim közé a két lemezes kicsikét.

Ada Wong (NPC)Nekem egyébként a RE sorozathoz nem is volt semmi közöm, egyikkel sem játszottam. Olvastam róla, tudom, hogy renderelt háttereken folyik az eksön, de valahogy soha nem tudott megfogni az ilyesmi. Még annak idején PlayStation-ön játszottam a Silent Hill című survival horror játékkal, az viszont nagyon bejött. Érdekes módon az már teljesen 3D világban játszódott és a PC-s FPS-hez szokott agyamnak igen szokatlan volt a sokszor előre “beállított” kameramozgás és Tomb Raider-like külső nézet.

Persze bebizonyosodott, hogy a japánok nem szarral gurítanak, hibátlan darab volt a Silent Hill. Dark, gloomy, rusty. Paráztató volt, konzerválni kellett a lőszerrel, taktikázni. El is vittem a végéig a cuccot, aztán elkövettem azt a baklövést, hogy olyan mentést hagytam csak, ami igen sovány ammójú és nem tudtam az egyik boss-nál befejezni. Ettől eltekintve rokkerság volt minden. Érdekes módon a SH sorozat következő darabjai sorozatosan devalválódtak a szememben. Nem tudtak lekötni, belenéztem, jó, mondom ez sem az, amit keresek.

A Resident Evil 4 viszont attól annyira jó, hogy ugyanezt a receptet hozza, mint az eredeti klasszikus, a Silent Hill. Meg van még turbózva azzal, hogy vásárolhatunk fegyvereket, rendezgethetjük a hátizsákunkat Diablo-mintára, van pénz, lehet találni értéktárgyakat (ezeket össze is kombinálhatjuk) etc. Grafikája is ugyanaz a penészes-dohos hangulatú valami, de persze sokkal részletgazdagabb, mint az elődök. Érdemes letölteni egyébként valamelyik speed run videót (pl ezt), hogy lássuk nagyjából miről van szó.

PC-n valahogy egyik játék sem tudott ennyit mutatni. A Half-Life 2 volt talán az, amit a RE4-hez tudnék hasonlítani kidolgozottságát tekintve, ugyanakkor a mindenki által praise-elt Far Cry-t totál laposnak gondolom, amit meguntam az első óra után. HL2-ben ugyanakkor érzésre nem volt olyan konzisztens az art-direction, mint az RE4-ben. Ott az összhangulat nagy amplitúdókon mozog, az RE4 meg összeszedettebb valami.

Játékmenet élvezetes. Baromi playable a cucc, nincs frusztráció legfeljebb csak első játékra, amikor minden sarkon valami váratlanba botlunk. Elcsesszük, tovább megyünk ennek dacára, aztán bele is ütközünk igen gyorsan a low-ammo problémába. Ha nincs save-ünk, akkor sajnos jön a teljes újrakezdés (nem gyakran, nekem egy olyan szakaszom volt, ahol vissza kellet töltenem egy korábbi állapotot, mert nem maradt lőszerem).

A játék lehetővé tesz többféle játékstílust is. Az alap, amit én is játszom, az, ha az ember aprólékosan lelő mindent, összeszedi az összes itemeket, aztán odébbáll. Save pontok körül gondosan tápol, megfontoltan halad. Ez megadja az alap biztonságot, hiszen kényelmesen visszamehetünk és tisztogathatunk, ha akarunk, akkor már nem félelmetes. Nem muszáj ugyanakkor mindenkit lelőni, rohanhatunk is a részek között kedvünkre. A legtöbb pályán nem is kell megölni mindenkit a folytatáshoz.

RE gourpshot

A feladatok roppant változatosak. Soha nem volt az az érzésem, hogy na, megint egy adag rész, amit már láttam, csak most más a pálya. Van, ahol puzzle játékot tolnak elénk, van, ahol a scriptelt filmet teszik interaktívvá azzal, hogy időben kell megnyomnunk a kontrolleren valami gombot (hogy elkerüljünk pl egy felénk szálló kést), vagy akár a játék egy pontján kompletten a megmenteni akart kiscsajt, Ashley-t kell irányítanunk. Nagyon szórakoztató rész.

Még egy dologra hívnám fel a figyelmet, amit azt hiszem a japánoktól már megszokhattunk: ha sikerül átvergődnünk rajta (20 óra játékidő kb), akkor újrakezdhetjük mégpedig a teljes záró inventoryval. A merchantoknál megjelennek az új speciális fegyverek, címképernyőn mini-játékok. Akinek bejött a játék, egészen biztos vagyok benne, hogy nekifeszül másodszor is. Komolyan mondom, egyszerűen mágnesként szívja az embert, hogy tolja végig mégegyszer és csinálja meg sokkal pontosabban. Valami olyan élmény ez, mint végignézni egy jó filmet sokadszorra és észrevenni azokat a finomságokat, amiket első nézéskor nem láttunk meg.

Hibátlan alkotás, bátran ajánlom mindenkinek. Végül egy jó hír: PC-re is ki fogják adni, a megjelenés várható ideje április vége.

10 hozzászólás

joco

“Akinek bejött a játék, egészen biztos vagyok benne, hogy nekifeszül másodszor is. Komolyan mondom, egyszerűen mágnesként szívja az embert, hogy tolja végig mégegyszer és csinálja meg sokkal pontosabban.”

Játék újrajátszás saját élmény: A Max Payne végigjátszása után kinyílt a New York Minute Mode, mikor egy perc időlimittel kezded a játékot, és minden pályát úgy kell végigtolni, hogy nem fogyhat el az időd. Időt persze gyilkolászással lehet szerezni (pár másodpercet emberenként). Nagyon feszes, nagyon jó, mágnesként szív stb.

DoberMann

A Silent Hill széria kimagasló része a kettő volt, amit az azóta megjelent újabb két rész se tudott überelni. Kár hogy nem fogott meg jobban.

Kétéltű

A Resident Evil nem véletlen lett akkora siker… én mostanában a Blacket tolom (FPS, kicsit B kategóriás történettel, de baromi jó játékmenettel).

Nomad

Én is rendesen végigtoltam a játékot, de be kell hogy valljam, a második végigjátszás után már nem akaródzott megint nekiülni, az első menet végére nagyon táphegy lettem (100lövetű shotgun, infinite thompson, lézerágyú meg amit akartok), és már nem igazán túlélősdi volt, hanem inkább céllövölde. De az első menet nagyon bejött.

Ha negatívumot kellene mondanom, nekem nagyon nem jött be a gombnyomkorászás (kettőt egyszerre gyorsan-gyorsan), különösen, hogy átvezető animációkban is volt párszor… az ember belefeledkezik végre a “történetbe”, aztán egyszer csak felvillan valami a képernyőn, és volt-nincs fejem :).

Ettől eltekintve helyén van az anyag. De nekem továbbra is a Silent Hill első része marad a trónon.

EdBoy_WW

Jó ez, ritka az olyan játék manapság, aminek nagy a replay value-ja. Én nem játszom a mai dolgokat, ezt autoljára a Return to Castle Wolfensteinnel kaptam el.

The Hedgehog

Hát nekem eddíg a Resi1 és Resi2 volt az a két játék amiket nem egyszer, nem kétszer toltam végig. A kettővel addíg nyomultam amíg a rejtett karaktereket (Tofu és a kommandós csávó) is sikerült előhozni. Az nagyon durva rész volt és remekül volt összefonva a két karakter története. Alapjáték… Musthave!

_alesi_

Ami nagyon utott ebben a kategoriaban az a The Suffering volt. Kellemes hangulat, utos tortenettel felvezetett ellenfelek, tobbfele vegigjatszas. A masodik resz mar kimaradt, de ha csak fele annyira jo, mint az egy, akkor mindenkepp vegigtolom azt is vagy haromszor.

suexID

Végre valaki, aki hasonlóan gondolkodik a Far Cry-ról, mint én. Nekem speciel az agyam majd eldurrant, mikor a Gamer hasábjain (a mPCM-ban) olvastam Sz@bby kritikáját a HL-ről és arról, hogy mennyivel faszább, szebb, jobb a Far Cry.

A Resident Evil meg igazán sötétben, egyedül, egy pohárba csúsztatott csomag sajtos ropival jó, akkor lehet igazán jókat parázni. Hajrá-hajrá!