Tenisz (for life?)

André Agassi cca. 1990Mai tenisz közben a gyakorlás alatt egyre inkább az volt az érzésem, hogy konsziderábilis fejlődést mutatok korábbi önmagamhoz képest. Megint megugrottam egy szintet, sokkal stabilabb, lazább, felszabadultabb a játék, mint mondjuk egy évvel ezelőtt. Georgiev Viktor most hátradől a székén és mosolyog, persze. De nem hozzá képest, vagy a Budaörsi SC első osztályú játékosaihoz képest kell ezeket megállapítanunk, hanem saját magunkhoz mérten. Így igaz az állítás, ezért folytatom a gondolatot.

A gyakorlás meglepően jól ment, rendesen beleléptem a fonák nyesésekbe, jó ívben pörgettem a tenyereseket — többnyire. A meccs részben is voltak jó pillanatok, amíg teljesen szét nem esett az egész. Eleinte jól ment, sőt, majdnem hoztam az első gémet is szépen kijátszott labdamenetekből, de utána valahogy elkezdtem a kezdeti koncentrált szervák után ütni a kettősöket és darabokra hullott minden. “Fasz kivan, fasz kivan” — hangsúlyoztam a rontások után. Elégedetlen lettem a végére.

A hátitatyómban volt még egy 60 forintos sport szelet, amire véletlenül ráléptem és kettétört a csomagoláson belül. Felbontottam, aztán a kisebbik darab valahogy A FÖLDRE ESETT.

Fasz kivan.

3 hozzászólás

heimtommy

ugyanmá’
felveszed, lefújod, bekapod

nem kell túlreagálni. nem hal bele a gyerek; )

Zeusz

Amerikai barátom osztja nekem állandóan az észt a two second rule-lal. Ami csak két másodpercig van a földön, ehető.

erdojaro

mennyire bennvolt ebben az elkeseredés, a tragikus hangnem…
“a földre esett”.
mint mikor a kisgyerek valami durvát tapasztal, és szokatlant

tetszett.