Ki mint vet

Másfél héttel ezelőtt felhívtam a szervízt, hogy a téli gumikat szeretném a nyári felnikre cserélni. Csütörtökre kaptam időpontot, amivel semmi problémám nem volt, hiszen ez egy ilyen műfaj. Még mielőtt: a kocsi riasztójával is volt gondom, ami miatt a márkaszervízbe jelentkeztem be. Továbbá az ottani konnekt jól végzi a munkáját és át is akartam nézetni az autót így nyár előtt.

Csütörtök délelőtt eszembe jutott, hogy a felniket a tárolóban hagytam. Ez azt jelentette, hogy kb fél órával előbb le kellett lépnem, hazamenni, leállni a garázsba és kipakolni a csomagtartót. Kivettem a kalaptartót is, majd egy kerekes tológéppel lebattyogtam a tárolóba. Ez a garázsunktól kb 40 lépcsőfokra van. A tárolóból négy felni felcipelése a kocsiig, hálátlan feladat. Annyi időm még volt, hogy vizeljek egyet a lakásban, ebédelni már nem.

Elvittem a kocsit, leadtam. Kinn voltam a márkaszervízben, buszra kellett ülnöm, de csak majdnem. Mivel édesapám a város azon részén lófrált, felhívtam, hogy nem tudna-e visszadobni. És tudott. A menza 14 órakor zár, de 13 óra 55 után már mindent elpakolnak. 14 óra 3 percre értem vissza. Az esélytelenek nyugalmával mentem be, de a kedves emberek ezúttal megsütöttek nekem három rántott sajtot és némi burgonyát. Remek cucc volt, vettem hozzá gyümölcslevet is.

Aznap reggel esett az eső, veszélybe került a délutáni tenisz. A teniszt 17 órára állítottam be, de még el kellett mennem az autóért. Egyik kollégámat meg tudtam kérni, hogy vigyen el. 16-kor indultunk, 16:20-kor fizettem a szervízért, de a kocsi csak 16:40-re lett kész az eredeti 15 órával szemben. Megnyomtam a gázpedált, ahogy az autópályán gyorsítottam. 17:03-kor már a teniszpályán voltunk. Az eső addigra elállt és kisütött a nap megnehezítve a szervákat.

Tenisz után hazafelé megálltam a budaörsi virágboltban és vettem a barátnőmnek egy csokor virágot. Megfigyeltem, hogy hurkapálcákon különféle fura objektumokat lehet a csokorba szúrni. Szárított gomba még csak-csak, de műanyag mobiltelefon már sok volt még az én ízlésemnek is.

Otthon izzadtan, büdösen, a világra szarva megragadtam a négy téli gumit és levittem a tárolóba. A házmester ott sepregetett valamit. Köszöntem, visszaköszönt. Még négyszer mentünk el egymás mellett egy kurva szó nélkül. Legközelebb lehet, hogy megkérdezem, hogy van. De most még nem.

A lakásban az első dolgom az volt, hogy a tenisztáskámat kipakoljam és elrendezzem a körletet kicsit magam körül. A délutáni lakásban járásom alatt valami ital kiömlött veszélybe sodorva ezzel a hordozható firewire vinyőmet. Engedtem fürdővizet, bár a japánok szerint csak az európaiak szeretnek a saját mocskukban fetrengeni. Megmostam a hajam és az erkélyen levágtam a körmeimet a kezemről és a lábamról.

Felöltöztem, összepakoltam, megvakargattam a macskát, kiganéztam a vackát, aztán elindultam egy újabb útra.

És boldogan fogok élni, míg meg nem halok.

Függöny.

7 hozzászólás

heimtommy

na, szóval az ilyen postok miatt szeretek angelday-t olvasni már énnemtom hány éve, közel napról-napra.

éljen soká:):)

fapina

heimtommy,

pontosan, deszószerint. igy.
ahh, nutellát nyalogatok, plastik frissült, jó a post,
kerek a világ 🙂

[…]

emléxem, egyszer amikor 3hónapig önkéntes számüzetésem miatt távol voltam a nettöl és végtelennek tetszö plastikot olvashattam, nahh azmég, nagyon.

[…]

tényleg csak a jóizlés miatt nem idézek, most, ebböl. igazán nem szól semmiröl, inkább csak informativ, tárgyszerü; demegesküszöm 120 oldalig birnám olvasni.
legjobb. és ami igazán tetszik, a csavar a végén:

“boldogan fogok élni” –
hozzá a tag:

kibaszott élet

LLam

“bár a japánok szerint csak az európaiak szeretnek a saját mocskukban fetrengeni”

köhöm, azt ugye tudjuk, hogy a tusolást mint fürdési szokást mi magyarok hoztuk be jurópába… (a gombon kívűl, stb.)

Zyl

Milyen házban van még olyan hogy házmester? “valamit sepreget” hehhe 😀