Olvasási élmény

Az index mai feedjében greppeltem erre a mondatra: “Bukással búcsúzott a Megasztár” — remek zsurnalizmus, egyből ez villant be. Rá is kattintottam a cikkre, hogy elolvassam. A cikk közöl valami grafikont is, ahol látni, melyik csatorna mennyi nézettséget mágnesezett adott időtartamban és én az alapján inkább valami olyasfélét állapítottam volna meg, hogy “fej-fej mellett”, vagy “láz mögött lohol a megasztár”, de hogy bukás lett volna? Semmiképpen. Már arra is gondolhatnék, hogy valami RTL-es hírszerkesztő írta. Bájeszd ez, erről kár lenne vitát nyitni. Tockost az elkövetőnek.

Érdemes megnézni magát az index felületét. Nekem különösen izgalmas téma, mivel ott bábáskodtam körülötte annak idején. Azóta nagy látványosság nem történt körülötte, azt leszámítva, hogy olyan szinten fokozódott a kereskedelmi elkurvulás, hogy az már nem is vicces. (Értsd: it’s not even funny.)

Én megértem, hogy pénzből élünk és az index modellje a felületeinek árulása. Több felület, több pénz, jobb munkalehetőségek, sajtófotók, gazdasági és szellemi fejlődés. Ugyanakkor amikor ekkora a képernyőn levő hasznos információtartalom:

és ehhez képest kell néznünk a médiaszemetet, akkor azt hiszem, a modellel van baj. Itt már nem arról van szó, hogy néha lenyomnak a torkunkon ezt-azt, hanem arról, hogy 95%-a az oldalnak értékelhetetlen szemét. (Nem beszélve persze arról, ami a konkrét cikkben elhangzott.) Íme a teljes oldal és ugyanannak az oldalnak hirdetés nélküli változata:

Engem mindig is érdekelt volna egy alternatív online olvasási élmény. Például egy előfizetéses konstrukció. Havonta 500 forintért kapok indexet olyan megoldásban, hogy csak egy banner lesz az oldalon. 1000 forintért havonta banner nélküli indexet olvashatok. Persze ahhoz az is kéne, hogy jobb legyen a lap, mert elégedetlen vagyok.

Vizsgálhattuk volna az origót is. Vele csak annyi baj van, hogy nem olvasom, mert szerintem gyenge. Amikor néztem, folyamatosan az volt az érzésem, hogy olyan, mintha a T-Online kezdőlapját böngészném, csak nincs benne geci-madzsenta.

Egyébként az észrevételem nyilvánosságra hozatalával valójában az indexnek kívánok segíteni. Az origót leszarom langyos kakival, tőlem azt csinálnak, amit akarnak. (Meg is pukkadhatnak.)

With all due respect.

Függöny.

12 hozzászólás

Nonoo

origo az szar. alig tudom kibogaraszni a hasznos infot a laprol mert tul van zsufolva. meg amugy is indexhez vagyok szokva.

root33

Én szeretem az Indexet és a hírdetések sem zavarnak. Csak az a gyep, az a szép zöööd gyep……(és tényleg le lehet tiltani, csak akkor úgy hiányzik az ugráló kis izé a jobb felső sakokból)

addikt

Az indexnek előbb-utóbb alkonyul, pont az a réteg olvassa aki zsigerből írtja a szemetet, de ennyi paré láttán hamarosan parlagon hagyja az egészet. Szerintem.

mch

Nálam egy kis tehén csámcsog a reklámokon (Ad Muncher). Windowsra a legjobb. Nem csak a böngészőből, hanem minden http forgalomból kiszűri a szemetet (ez persze konfigurálható).

EdBoy_WW

mch nekem már az AdBlock miatt is bűntudatom van néha, persze mióta szöveg elé beúszó meg kikapcsolhatatlan-muzsikálós Citroen és Invitel és egyébb reklámokat tolt rám egykét portál, azóta inkább eltűröm. Mert az fucked up shit.

Orosz Péter

Lehet hogy tévedek, de úgy érzem ez a poszt nem az adblocker szoftverek fel- illetve fel nem fedezéséről szól, hanem a médiát készítő és az azt befogadó ember közötti kapcsolatról. Hogy a minőségi médiáért cserébe mondjuk-e azt az olvasónak (mint mondta azt Jason Kottke tavaly, John Gruber az idén és állítólag hamarosan fogja Adam Greenfield is): ha tetszik amit csinálok, fizess érte pénzt a saját zsebedből, és akkor nem engedem át a kapcsolatunkat egy harmadik félnek, a hirdetőnek. Nem fizetni a tartalomért kellemes állapot ugyan, de egyenrangú félből fogyasztóvá (targetelendő szempárrá!) alakítja az olvasót.

Ez az állapot pedig, ahol a média készítőjének nem a média befogadója a ügyfele, hanem kizárólag a hirdető, óhatatlanul abúzushoz vezet. Lásd portál takefuckingover, lásd Flash popup, lásd zenélő baszok.

Persze nem egyszerű elmozdulni a hagyományos, hirdető-finanszírozta tömegmédia-modellről, A Salon.com mondjuk előfizetéssel reklámmentes, de szerintem ők is éhenhalnának, ha ezt nem lehetne megkerülni egy ultramerciallel.

De nem szabad feladni.

Mi olyanokat próbálunk kitalálni, ahol a hirdető nem feltétlenül helikopterágyúval vadászik az olvasó minden szabadon hagyott testnyílására. Hanem mondjuk fizet egy szolgáltatásért, ami az olvasónak hasznos, aki cserébe látja a hirdető nevét. Az olvasó elfogadja, hogy a média bizony pénzből készül, sokból, a hirdető pedig elfogadja, hogy a reklám indirekt módon működik, és hogy a levadászott olvasó nem fogja őt szeretni, sőt. Így működnek nálunk az Olajdoktor és a Gumidoktor szolgáltatási rovatok, amikért a hirdetők fizetnek havonta pénzt, megkapják a brandelt rovatot, de nem szólnak bele annak tartalmába.

-nyg

Bárcsak a cikkeket teljes terjedelmükben olvashatnánk Safariban beépített RSS ríderünkkel. Mint a Plastikot. Az mennyire jó lenne már!