Da Vinci kód

Nem olvastam a könyvet, de nagyjából hallottam róla. Tegnap megnéztük a filmet, szombat esti teltházas 22:30-as előadás, majdnem egykor lett vége. Én eredetileg a V, mint vérbosszúra pályáztam volna, de az elmaradt, így erre kellett beülni. Blockbuster teltházas film, erről aztán tényleg kár lenne vitát nyitni. (Pontosan 20 perc trailert és reklámot kellett végigbámulni az amúgy is hosszú film előtt, mondtam már, hogy utálok telt házas filmeket nézni? Mindenféle kövér, zabáló, röhögő emberek vesznek körbe és nem — jó — az — élmény!)

Ez a film egy dramaturgia film. Nem szól másról, mint arról, hogy a széles tömegeket hogyan kell szórakoztatni az adott teória-mátrixon belül. Úgy van felépítve, úgy van mozgatva, hogy az ember azt mondja: de izgalmas, öregem!

Ahhoz, hogy megértsük ezt az állítást, hátulról kell elkezdenünk elemezni a filmet. Akit nem zavarnak a spoilerek, olvasson tovább. Ott ér véget, hogy Angliában ugye megtalálják a kolostort és kiderül a csajról, hogy ő Jézus vérvonalának utolsó élő személye. (Tekintsünk most el a DNS vizsgálattól.) Ehhez megjönnek még a sok rosszarcú emberek a templomba — köztük nem egy menzás néni –, akik mind tudják ezt a titkot, sőt, még a ráncos nagymutter is flessel egyet. (“Szofi, ééén vagyok a nagyanyáád..” — Darth Vader)

Ha mindez így van, akkor mi szükség volt az egész filmre, ha nem az, hogy izgalmakban és fordulatokban gazdag, majdnem három órás filmben szórakoztassák a jegyvásárló nézőt? Ez az egész bohóckodás azzal a cilinderrel, ami a grál lelőhelyét rejti (ha eredeti a cucc: összebasznak egy ilyen antik értéket csak azért, hogy megtudják, amit nagymamó amúgy is elmondott volna?).

A rengeteg csavar azokkal az emberekkel, hogy akkor most ki kivel van. Paul Bettany, mint önsanyargató brutál-albínó, fogalom nélkül rohangál, meg előzget az 1.6-os Renault-val. (Az ő alakításával ezúttal is elégedett vagyok egyébként.) A szereplők által elmondott nagy leleplezés-sorozatok a kastélyban. Faternak persze még repülőgépe is van. Mindenki brutálisan elvakult a kérdésben, mivel itt az “emberiséget alapvetően megváltoztató dologról” van szó. Ezért aztán mindenki gyilkol és nagyon agresszív is egyben. Apácának lebaszunk egyet kővel. Repülésirányítónak lebaszunk, ne egyen itt, ha az emberiséget alapjaiban megváltoztató dologban nyomozunk.

Nem több ez az egész, mint egy jó ötletre felhúzott “izgalmakban és fordulatokban gazdag” könyv, és az abból átírt, összesűrítő mega-produkció és marketing gépezet (kódfejés a Google-n!). Mint filmtörténeti alkotás, tökéletesen átlagos darab. Én még azt is hozzáteszem, hogy nem is volt jó, nem tetszett, nem élveztem.

Egyébként mi van akkor, ha tényleg ez a szitu, mint amit a film felvázolt? Engem ugyan nem zavarna, sőt, ha találkoznék Jézus leszármazottjával, akkor azt mondanám neki, hogy

SSZHEVASZ FÁTTER!

SS podcast!

Elkezdtem hallgatni a Solid Steel podcast-eket, brutál bejön, jó. Mit jó, remek! Egyenesen ŰRBŐL-BASZOTT! Sajnos az én podcast-em nem lesz ilyen széles skálán mozgó kifinomult-ízlés parádé, de azért megpróbálható. Érdekes volt, hogyan jutottam el az SS podcast-hez — ami, tegyük gyorsan hozzá nem a BBC show megfelelője, hanem külön mixek.. nem tudom még, hogy ez most jó, vagy rossz –, történt tehát az, hogy írtam nekik mailt, hogy rakják ki a rádióadásokat podcast-ben és akkor le tudom tölteni. A következő választ kaptam:

we do podcasts every week. go to solidsteel.net and get the rss feed…

És tényleg! Nem is tudom, mikor nézhettem arra az oldalra, de azóta valóban megjelent a podcast gomb, amit úgy kell iTunes-ba tenni, hogy egyszerűen be kell draggelni. Zseniális megoldás, kb. 5 percig keresgéltem az add feed gombot. Most pedig dologzom, szélesítem az amúgy is széles ízlés-horizontomat minőségi zenékkel és úgy érzem, hogy minden lépés egy újabb darab a cél felé vezető úton.

Uraim, a végtelenbe és tovább!

Dörgicse

Dörgicsén, a Balaton felvidéken botlottunk bele a 86 éves szobrász Nagy Istvánba. Az eredeti terv a városban vacsora lett volna, de az étterem zárva volt, úgyhogy megálltunk a falu tetején az öreg temető mellett. Ott készült ez a kép rólam, web dizájnerről és FMCG whore-ról, amint épp a digitális jövőbe néz, ahol GPS kapcsolaton mérhető be valakinek a pozíciója:

Egészen elképesztő volt az idő, viharos volt a Balaton, de előtte még sütött a nap. Az életben rémisztően világos zöld a tó színe és kontrasztos a sötét égbolttal. Az öreg bácsi elmondta egyesével a szobrok történetét, ilyen ősmagyar flesse van, csodaszarvas, regős, meg ilyenek. Ha az ember csak úgy fogalom nélkül megy vacsorázgatni és nincs benne semmi tudatosság, akkor érdemes lenyomni ilyen köröket, hogy azt mondja: “menjünk, nézzünk körül a faluban”.

És ebben nincs most semmi szentimentalizmus.

(Vagy retro.)

A flickr szett itt tekinthető meg. Gondolkodom egy podcast-ben. Érdekel az valakit?

We’re going down

Uraim,

jövő hét szerdáig szeretett laptopom és internet nélküli legatio-ba vonulok. A site frissítése ebből következően nem megoldott, kommentek approve-olása szintén.

MAC FOREVER! (Mégis, melyik mail kliens tudja inline megjeleníteni a levélhez csatolt PSD-ket? Válasz: mail.app! Tudom, erre meg az a válasz, hogy “nehogy azt higyjem, hogy a Mac-re nem lesznek vírusok, meg spyware”. Hát nem hiszem, csak nézem az inline PSD-ket. Csá, Total Commander, csá, 16 szinű ikonok. So long, and thanks for all the fish.)

update: Hazaértem. Ezer mail, tennivaló, kocsit azóta se mosattam le stb. Approve-oltam a pending kommenteket.

Georgo vs angelday

Jobbról Georgo a dékán, balról én. A különbség jól kottázható. Ezek a frame-ek az összehasonlíthatóság miatt kerültek ilyen ütemben egymás mellé, Georgonak valójában sokkal gyorsabb a kigyorsítása. Egyetlen dologgal vagyok elégedett, mégpedig azzal, hogy rendes magasságban ütöm meg nagyjából és valamennyire sikerült legyűrnöm a típushibámat, hogy mindig “lerántom” a karom ütéskor. A mozdulat vége persze tökéletesen szar nálam, ez is tökéletesen látszik. Tenyeresnél persze a helyes távolság még mindig szar, úgyhogy azt kis se rakom ide, ennél jobban most nem akarok égni. Továbbra is elégedetlen vagyok.

Why Mac?

Blogod rendszeres olvasasa egyre jobban kezd meggyozni arrol, hogy nekem is el kellene hagynom a Windows birodalmat es venni egy Macet. Egyelore ket aprobb dolog akaszt meg ebben: az egyik az, hogy az Apple a security hole-ok patchelesehez ugy all hozza, mint a MS kb. 5 evvel ezelott (letagadjak a problemat, vagy csak siman csendben vannak), a masik – magat a Macet ugyan nem erinto – problema az, hogy kisse zavar, hogy az Apple szetperel majdnem mindenkit, aki valami olyat csinal, ami nem tetszik neki. Most pl. a SomethingAwful-t fenyegetik, mert a forumukban belinkeltek egy oldalt egy PowerBook service manualbol. De emlithetnem azokat a bloggereket es webszajtokat is, akikre azert szallt ra az Apple mert me’g meg nem jelent Apple termekekrol hoztak nyilvanossagra informaciot. Szoval ez a viselkedes bennem elegge visszatetszest kelt, akarmekkora gonosz (?) is a Microsoft, pl. johndoe bloggerekre nem szokott raszallni. Valahogy ez nem illik bele a baratsagos Apple-imidzsbe.

Mi az On meglatasa a kerdeskorrel kapcsolatban? 🙂

Ezt a levelet kaptam JFL-től. Őszinte válaszomat adnám most közre. A security patch-ek kérdéséről és annak kezeléséről nem tudok. Amikor a software update-en kijön valami, akkor letöltöm. Az, hogy az Apple milyen időközönként ad ki javítást, igazázból nem érdekel. Nem kaptam még vírust és nem burjánzott el a spyware sem. Ha soha nem adnak ki javítást és szinten marad a dolog, akkor is jól van.

A kérdés másik része szintén érdektelen abból a szempontból, hogy a Mac táborban milyen felhasználói élmény vár rád. Biztos rá szoktak szállni bloggerekre, bár előttem most nincs semmiféle konkrétum, valamiért tényleg nem ütközök bele ezekbe a híradásokba, de tulajdonképpen teljesen mindegy is, mert attól, hogy időnként valami ügyvéd felkel reggelente és úgy érzi dolgoznia kell, a Mac-et még nyugodtan lehet használni.

Ezen dolgok alapján botorság lenne nem Mac-et venni. Ismételten szeretném hangsúlyozni, hogy semmiféle anyagi érdekem nem fűződik a Mac-hez, egyszerűen meggyőződésem, hogy kiváló hardver és szoftver kombináció. Igaz, hogy kicsit drágább, mint a dzsunkás PC, viszont remek élmény.

Ezt el kell mondanom: a barátnőm laptopját elhoztam ide hozzám egy alkalommal és bekapcsoltuk, hogy akkor most majd őt is rádugjuk a wifi-re. Hát nem sikerült. Nekem az a véleményem, hogy öt (!) perc alatt, ha nem sikerül hookolni a helyi wifire egy gépet, az szimplán szar. Most lehet, hogy tényleg én vagyok ennyire sügér, de mindent végigkattintottam és próbáltam beírni, viszont az istennek nem akarta meglátni a broadcast-elt wifi nevet. Szoftver elvileg a telepített gyári, de azt is megpróbáltam, hogy “let windows manage” — dettó.

Mindenkinek, akinek esetleg nincs Mac-je: itt úgy működik a dolog, hogy lejön egy ablak, új hálózatot talált, írd be a jelszót. Beírod, van net. Pont úgy, mint ahogy a mesekönyvekben le van írva és el van képzelve. Nálad mese? Itt valóság.

És most sajnálok mindenkit, aki szopatja magát a szemét XP-vel. Csak azért, mert megszoktad, nehogy azt hidd, hogy hosszú távon jobb lesz. Saját magad szájába adod be a langyos kukit. Én mondom tizen-x év rüszmedék Windows használat után, hogy egy nagy szar architektúra, aki mögött egy szemét cég áll, aki 2006-ban nem képes olyan javítást kiadni, amivel a wifi kapcsolódás 3 másodperc alatt megoldható. Azt gondolom, ez a fontos, nem a patch-ekre való reagálás, meg a nyikhaj bloggerek egrecíroztatása. Te úgyis a gépet fogod használni, amin nincsenek vírusok, viszont két klikkből rajta vagy a wifin.

Ma este megint felbasztam magam.

Függöny.

Buzi Excel, buzi Microsoft

Kérdés: ki kívánja azt, hogy az Excel cellába beírt mail cím kékkel aláhúzódjon és mailként működjön? (Ilyenkor pl a cellára kattintáskor a mail kliens nyílik meg lol.)

A jelenség valami buzi Microsoftos hülyeség, talán smart-akárminek hívják. Úgy jön elő, hogy beírunk egy mail címet és nyomunk egy entert. Kikékíti a kis rohadék.

Aki ⌘-K kombinációt nyom egy ilyen cellán, a hiperlink oldalra juthat el, ahol egy kattintással kitörölheti a kérdéses hiperhivatkozást. (Hogy néz már ki ez a 16 színű ikon lol.) Lehet, hogy van rá preferencia is, de ezt nem találtam meg eddig még soha.

Mi van viszont akkor, ha sok ilyet akarunk és nem akarunk egerészni?

A megoldás: üssünk ⌘-enter kombinációt, miután beírtuk a mail címet. Az Excel ilyenkor nem konvertál ugyanis. (Aki nem látja a command jelet, az telepítse fel magának az Arial Unicode MS fontját.)

Halle-fucking-luja!

Ez a mém megvan?

Hétvégén voltam Pécsett középiskolás ballagáson. Az a mém megvan, amikor az egyébként toálisan ismeretlen ballagók közül egyértelműen kiszúrható a biológia OKTV nyertes arc, illetve a matek OKTV nyertes arc? (A kettő alaptípus nem ugyanaz egyébként.) Illetve az a mém nem tudom kinek van meg, amikor a hangosításhoz használt mikrofon ezzel a zöld-sárga csíkos ragasztóval van megrögzítve.

Szevasz fátter!

Erről az egész fátterezés dologról már akartam írni, de rájöttem, hogy nem lehet jól megírni, hiszen a hangsúlyozáson megy el az egész. Ezzel a voice candy alkalmazással viszont mikrofonba mondtam most az egész mögött álló dolgot, nem hosszú és teljesen összeszedetlen, de ilyen az, amikor valamit egyszer vesz fel az ember: meghallgatható itt.

Illetve a kis unokatesóm elképzelt interjú-részletét is rögzítettem egy másik hangfelvételen, amikor a kérdező azt tudakolja, hogy ki a legjobb barátnője. Szintén a szerző hangjával, meghallgatható itt.

(Nem konvertálom át MP3-ba, mert az most még néhány klikk lenne, bár a QuickTime export funkciójával igen egyszerű lenne az is.)

Az a mém megvan, amikor a sűrű tömegben a melós felszáll a tömegközlekedési eszközre, ajtó becsukódik, aztán jön a “hagymás böfi”? Korrekt elvégzése csukott szájjal, belső robbanásként, aztán finoman terjed a scent.

Woodpecker at timber line

Please for printing send “closed file” (READY TO PRINT version) — design and content approved PDF/X-3 (PDF file for offset printing standard ISO-coated FOGRA27 for 4-colour printing) with TRIM-box definitions.

Ez az a pont a szakmai karrieremben, amikor nem tudom miről van szó és nem is érdekel. Átadtam a szakembereknek.

Józsi, just let shit go.

Lekváros krémtúrót az alján levő lekvárral összekeverve, vagy felűről lefelé, esetleg rétegesen (ti. hogy minden egyes merítéssel jöjjön a lekvár is) kell fogyasztani? Esetleg itt is beleköpnek a multik a levesünkbe, mert pl. a Danone Éden szériája és a Müller cuccok eleve ilyen összeöntős iskolát favorizálják? Vagy ott meg merítés a fehérből, aztán merítés a lekvárból? De akkor meg összefehérezi nekem a lekváros finom részt vizális KÁOSZT okozva. Megannyi kérdés, megannyi probléma és a fileok meg csak sűrűsödnek a desktopon, végtelen ikonerdő. Benne pedig elveszett, reszkető gyermek: Józsi.

Ez vagyok én.