Manager menza concerto

A munkahelyi ebédelések általában a sebesség és hatékonyság jegyében telnek. A metropolitan világban az ebéd gyakorlatilag egy olyan napirendi pont, amit meg kell csinálni. Túl kell esni rajta ilyen vagy olyan formában. Headset-tel, vagy anélkül. Én úgy képzelem az ideális munka-robot ebédet, mint a hadifogoly táborban a gríz-kását: odaállunk egy csajkával, aztán a szakács belebasz egy adagot, amit csak be kell venni. Gyors, fájdalommentes, jellegtelen.

Hadd osszam most meg az olvasóval a mai ebéd élményemet, ami túlzás nélkül állíthatok, hogy pontosan ugyanolyan nap, mint bármelyik.

Kettőkor lépek a manager menzára. Azért szoktam erre az időpontra időzíteni, mert kevesebben vannak általában. Most kettő ember áll a sorban, egy fiatal 30-as manager és nála 20 centivel magasabb hasonlú korú nő. Első blikkre key account managereknek tűnnek, de kinézek belőlük valami senior állást is.

Pont akkorra érek oda, amikor rendeléshez készülnek. Csak a főnök van jelen, aki egyedül szolgál ki. Ezt úgy kell érteni, hogy a teljes folyamatot egyedül csinálja, ami a következő részekből áll:

  1. Rendelés felvétel (“Mit adhatok?”)
  2. Leves összekészítése
  3. Második fogás összekészítése
  4. Átadás
  5. Számolás
  6. Visszaadás

Előbb a férfi van soron. Egy “A” típusú menüt kér. A főnök elballag a csészéért (tudjuk: leves – csésze). Eszébe jut, hogy az alátét tányért nem hozta magával, ezért most visszaballag. Utána újra a brokkolikrémes bödön felé. Vagy üst. Esetleg cauldron, ha úgy tetszik. Megmeríti a kanalt, kimeri a brokkolikrémet. Kicsöpögtet egy keveset. Ezt én előbb veszem észre, ő később. De ő is észreveszi, aztán azt mondja: “hopp.. ez kicsöppent” mintha a sorban állókat kicsit is érdekelné a tényszerűségnek és a gondolatiságnak ezen foka. Nem kellene itt ezt most észrevenni, sőt, nyugtázni: gyors mozdulatokkal le kéne törölni. Letörli. Fickó szól, hogy krutont is kér. Ehhez megint felesleges mozdulatok sorát kell végig-aggódni, de aztán siker: átadja a csészét az alátét tányérral.

Jön a második fogás az “A” típusú menüben. Csirkecomb törtburgonyával. Essünk neki. Ráhelyezi a csirkecombot. A manager másikat kér. Másik csirkecombot helyez rá. A manager megkérdi, hogy nem lehetne-e, ha a köret fele állna törtburgonyából, a másik fele párolt zöldségekből. A párolt zöldségek manager menzán mindig ugyanolyanok: apró kockákra vágott sárgarépa, amiből minden negyedik tartalmaz fekete részt, konzerv borsó és kukorica elegy. Az íze pontosan olyan, mint ahogyan kinéz. Mint ahogyan elképzeled.

Fizetés. Előbb beüti, aztán mondja: hétszáz-akár-kibaszott-mennyi. Kettő, egyenként 400 forint értékű rózsaszín “cafeteria” jegy csúszik (munkahelyi interjú kérdés: “cafeteria van?”). Nem adnak vissza. Nem baj.

A kettő személyből egy kész. Jön a magas nő. Ugyanezt kéri, ugyanilyen körettel. Eközben megérkezik kettő újabb vásárló a sorba, majd még kettő. Az első kettő nagyjából harminc másodperc múlva távozik, a másik kettő még kitart. Én úgyszintén, már nincs visszaút, el kell vállalni.

A nő gyorsabban lemegy. Átnyújtja a kettő cafeteria bilétát, aztán röhigcsélve távoznak a tálcáikkal. Még jó az idő, még lehet kinn ülni, csak vigyázni kell, hogy a szalvétát az evőeszköz alá tegyük, mert a szél könnyedén elfújhatja.

Én jövök. Ugyanazt kérem, mint ők save split-köret. Jelzem az úrnak, hogy tegnapról van 150 forint tartozásom. Visszakérdez, hogy “ő tartozik?” Elismétlem az eredeti mondatot. Odaadom neki az összeget. Vár, számol. Egyrészt van a mai pénz, ehhez adtam switchback aprót, meg ugye a 150 forint tegnapról. Végül úgy dönt, hogy visszaad a menüből, aztán a 150-ből. Nem tudjuk máshogyan megoldani, ezért 140-et fizetek. Jelzem, hogy holnap visszaadom a 10 forintot, ekkor elkezd nagyvonalúskodni. Mivel engem kibaszottul nem érdekel, eltolom a tálcámat és én is helyet foglalok kettő unittal a manager páros mellett.

A kaja természetesen pocsék. Olcsó alapanyagokból konstruált szemét. Kanalazom a brokkolikrém levest, evőeszközökkel szakítom a csirke rostokat, izolálom a szőrös részeket. A tört burgonya nem elég sós, kinn nincs só az asztalon, fene vinné el, mindegy. 7 perc alatt megvan az egész. Engedek magamnak még egy fél percnyi sütkérezést a napon, aztán vissza.

Eszembe jut, hogy veszek kettő túró rudit. Kiemelem a hűtő alól, a sort ezúttal egy középkorú házaspár alkotja. Beindulnak a belső szirénáim, menekülj Józsi, de aztán mégis úgy döntök, hogy megvárom. Kikészítem a zöld két kilós bankót: 70 meg 70 az 140, gecik.

A középkorú házaspárnál nagyjából ugyanaz játszódik le, ők viszont flekkent kérnek sült burgonyával. A főnök a flekken mellé ad egy darab maradék húst is, ennek elkezdenek mérsékelten örvendezni, én pedig úgy döntök, hogy megeszem a két túró rudit. Rohadtul mindegy, hogy a helyemen nyomom magamba, vagy a menzán. (Rohadtul mindegy.)

Végez a házaspárral, akik ezen a ponton kérnek kettő darab kappuccsínót. Erről a dologról tudni kell, hogy az egyik legidőigényesebb ital, amit a menzatörténelem valaha a hátán hordott. Egy kiszolgálószemélyzettel pláne. Ha ketten vannak, az egyik mindig tudja a kávé-jellegű dolgokat gyártani, míg a másik az ételekkel foglalatoskodik. Tej habosítás, “kakaó- vagy kávéporral kéri-e?” stb.

Ezen a ponton megszólal a főnök maroktelefonja, valamit elkezd szakérteni a feleségével, meg az ovis gyerekével, hogy ki menjen el a szülői értekezletre. A házaspár közben a kóla automata felé orientálódik, hogy a PET palackba zárt tartósítószeres álomparádéból kiválassza azt az ízt, ami a legjobb élvezetet adhatja nekik.

Ez már nekem is sok: a főnök beszélgetését meg sem várva és leküzdve minden jólneveltségemet szótlanul átnyújtom neki a bankjegyet és rámutatok a kettő túró rudi papírra.

A főnök visszaad három darab 20 forintos érmét, amivel távozom. Ebéd, kibaszott ebéd.

Minden kibaszott nap.

25 hozzászólás

kaito

Hogy jön így ki a napi ezres, reggel/este száraz zsömle a menü? (de abból jó sok…)

fatso

miert van az hogy mindenki utalja az ebedet? nem ettetek meg szart? menza? napkozi? valami? valahol csak volt ahol szart is adtak (persze a mostani elott) es meg csak nem is lehetett valasztani.
nekem minden nap _ezzel_ veszik el az etvagyam.

gargoyle

hja itt konnyu dietazni, elveszik az ember etvagyat. probaljatok meg a piacon. a savanyu tudo mar a dietas rovatban van, es igen jol talaljak a csulokporkoltet 😀

Nonoo

Angelday, sosem felejtem el azt amikor azt irtad, hogy az a menzai etkeztetes melypontja, amikor a karalabeleves belelottyen a finomfozelekbe. 🙂

Adi

Angelday, miért nem mész ki vmi környékbeli kispiszkosba? A fönt leírt kaják simán mehetnének egy B-kategóriás thrillerbe. 🙂

Vagy ennyi erővel vihetsz be az irodába kenyeret, szalonnát, HAGYMÁT és megterítesz magadnak az iróasztalon. :))

AlieN

Angelday, fátter! Emlékszem volt az az idő, amikor – lényegtelen, hogy milyen – kajálásnál nevettél azon, hogy az IsHungry bitet rekordidő alatt billentettem 1-ről 0-ra. Na mostmár tudod, hogy az a kb. 7 év alatt bevésődő általad is leírt gasztroélmény mellékhatása.

Persze volt egyszer olyan is, hogy Tonale-ban a mosdó felett kicsöpögtetve olajostonhal-konzerv a tin-ből egyenesen, de az másik sztori.

geri

The horror, the horror…

Egyedül és gyorsan kajálni sucks. Nekem már teljesen félrebillent emiatt a bioritmusom, de minden nap 11:10 körül leballagunk a kollégákkal a menzára, nyitásra, amikor még minden friss (=nem volt ideje kihűlni), és nincs tömeg – mert negyedórával később már mozdulni sem lehet, a corporate zombik 11:30-ra vannak beállítva valamelyik cégnél, és onnan kezdve kettőig mozdulni sem lehet.

Délután persze még le kell ficcenni valami uzsonnáért, hogy elbírjuk a lapátot fél hatig-hatig, de amúgy is kell annyi kis friss levegő.

kalasz

Az egészből annyi számít, hogy rossz a konyha. Nem ettél jót, ettől romlik el az élmény.
A körítés akár szerethető is lenne. Kedves kiszolgálás, egyéni igényekre figyelemmel. Nem kéne nyugtáznia, hogy kicsöppent??? Halló! Egy EMBER áll a másik oldalon, nem egy ételosztó automata!

tamas

nalunk egesz jo a menza. az izfokozok (so, bors) neha ugyan hianyoznak, az adagok se tul nagyok, de legalabb a tobbi iz korrekt. csak a peak time-ot kell kivarni, ami geriekhez hasonloan 11:30-11:50 korul van, meg kb. egy oraval kesobb 😉

t

Da Pro

1. Otthon vagy ahhoz közel kell dolgozni
2. Csinálsz egy gyereket => asszony otthon főz
3. Otthon ebédelsz
4. Ha megnő a gyerek, csinálsz még egyet => asszony otthon tovább főz

Easy.

.rewerse.

Da Pro.. ez jó! :))

csak egy bibi van.. gyerek otthon üvölt mikor te pihennél.. :O

_alesi_

En mindig rettegve megyek a menzara es imadkozom, hogy ne kelljen a konyhasneni viszeres, fuzos pacskerral megkotozott labait latnom. Es maig nem erti miert nem kerek soha egesz menut, ha o ott latom…

PeBa

“Megmeríti a kanalt, kimeri a brokkolikrémet.”

Javításra szoruló mondat?

A.

Eddig ket csucsmenzan taplalkoztam, az egyik a nagy lila ceg kozpontjaban van, a masik a tozsdee. Elobbiben meg webkam is volt, bar en nem talaltam olyan fuggvenyt, amellyel leirhato a kameran latott sor hossza, es a 4 perc mulva empirikusan magam altal megtapasztalt sor hossza kozotti osszefugges. Viszont tenyleg annyira jo volt a menza, hogy allitolag eros tenyezo volt a ceg iranti lojalitasban egyeseknel 🙂
Ott meg biztos mukodott az osi parancs, hogy nap kozben a kajadra valot vadaszod le. A tobbi csak civilizacios csilivili.

fapina

jó,
csak kár h’itt-ott törik… ide-oda vált a stílus.

(többi emil)

mcs

Nekem ilyenkor (meg amikor én idegeskedek hasonlókat) mindig az jut az eszembe, amikor Versailles-ban bementem egy kis közértbe. Egy házaspár üzemeltette, és valószínűleg már 200 éve bolt volt, vagy valami hasonló, szóval volt története, hangulata a helynek. Persze nem beszéltek se németül, se angolul, úgyhogy megpróbáltam kézzel-lábbal elmagyarázni, hogy a torkomra keresek valamit, mert kurvára fáj.

Már vagy két perce hadonásztam, amikor feltűnt, hogy mögöttem kedélyesen beszélget a sor. Senki nem húzta fel magát, csevegtek a kis szatyraikkal, amikben a piacról hozott rákok meg halak várták, hogy elkészítsék őket, sőt, egy idő után ketten, akik törték az angolt, a sor elejére jöttek, és megpróbáltak segíteni.

Mindenki halál nyugodt volt, és kedves, az eladók, meg a vásárlók is, pedig egy köcsög külföldi tartotta fel őket.

Talán majd ha itthon is két-háromszáz éves boltok lesznek, mi sem basszuk fel magunkat ilyen hülyeségeken. Talán én sem.

.rewerse.

egyébként miért van az, hogy menzán a kaják 95%-a csirkéből készül?? nekem ez a legfájóbb pont az egészben! nem eszek madarakat (egy régi régi menzai “élmény” egy egész életre szóló traumát okozott a csirkékkel szemben, azóta kiterjesztettem a madarakra úgy álltalában!)
szóval elég iszonyú amikor megerőszakolják a finom kajákat:
Cordon Bleu csirkéből v. pulykából
Brassói
HENTES tokány csirkéből
és még lehetne sorolni a borzasztó erőszakokat!

MIÉRT? kérdem én MIÉRT?? mert így 50-100 forintal olcsóbb az előállítás?

jóska

egy tizessel még tartoztál, csak ötvenet kellett volna adni.

Kreta

Régen a piacon baromijó kaja volt, aztán elment a szakács, és szar lett. Akkor függesztettem fel a látogatást amikor a rizs külseje már málott a belseje meg ropogott. Mostanra tulajt váltottak megint, most undok nénik vannak, de jól főznek.