My personal heroes

Kis szopós malac, aminek kerek szája van, nos: úgy nézek én ki, most, amikor egy hosszú és vérrel-verejtékkel megtett út után megállapodni látszunk.

Hadd mondjam így, hogy évek óta szívás volt nálunk az email kezelése. Minden kis- és közép vállalat, ahol IT infrastruktúrát üzemeltetnek valamilyen formában szembekerült már azzal a problémával, hogy mail kell az alkalmazottaknak. Mail, de honnan?

Nem csak magamat és a mi cégünket kell most ide felsorolnom, hanem bármilyen kis céget fel tudnék sorolni a környezetemben. Láttam én már olyat, hogy vásárolnak cégnév1, cégnév2, …, cégnévn@t-online.hu mail címeket, aztán a domain hosztoló cégnél ráirányítják a forgalmat, meg olyat is, ahol a céges mail egy darab van és az ügyintéző kinyomtatja mindenkinek a kis mailjét, majd odaviszi az asztalához (egy 30 fős Kft-ről beszélünk kis dramatizmussal).

Mi megrekedtünk azon a szinten, hogy vettünk egy vasat, arra felhúztunk egy Debiant, aztán azon megy a sendmail, vagy aminek éppen hívják ezt a dobozos megoldást arrafelé. Ez évekig működött is leszámítva természetesen azt, hogy embert kellett megfizetnünk azért, hogy üzemeltesse a boxot, de ahogy a Mátrixban is megmondták: “for the time it was good”.

Aztán jöttek a problémák, mint seggbe a gumikesztyű:

  • Az egyik irodai gép (IE6-OE kombinációval) beszivornyázott valami vírust, ami szórta a maileket a világba és a domainünket több ISP blokkolta. Ennek eredményeként több helyre sem tudtunk mailt küldeni. Ez később negyed évente valamilyen formában megismétlődött.
  • Ellepett bennünket a SPAM. Nem volt mit tenni, mert jöttek. Persze, telepítettünk a dobozra mindenféle open source megoldásokat, de nekem (személy szerint) ettől nem lett jobb.
  • Egy időben rendszeresek voltak a leállások, órás kimaradások.
  • Én laptoppal járok-kelek, ezért nekem fontos volt az, hogy bárhonnan tudjak céges leveleket nem csak fogadni, de küldeni is. Nos, ez 2006-ban nem tűnik egyszerű dolognak. Mindenhonnan azt a választ kaptam, hogy az “ISP SMTP szerverére” kapcsolódjak és azon keresztül küldjek mailt. Én még csak-csak összehekkeltem ezt (3+ accounttal), míg rá nem jöttem, hogy az otthoni (akkor most újra: otthoni) T-Online ADSL előfizetésem tud SMTP-t autentikálni és azzal bárhonnan tudok küldeni. (Kivéve persze ahonnan mégsem nem tudtam.) Azok a laptopos userek, akik Outlook Expressel leveleztek meg… hát el tudjuk képzelni a poklot, amivel ez jár. Tudom, Thunderbird etc.
  • Az utóbbi időben egyes nagy méretű leveleket nagyjából egy nap késéssel kaptam meg, ami egyszerűen tarthatatlan. Vannak üzleti kontaktjaim, akiket megkértem arra, hogy mindig CC-zzék fel az indexes címemet (aminek a végpontja a kies Ausztrália) és azok rendre gyorsabban jöttek meg.

Hosszasan ecsetelhetném még ezt a dolgot, a lényegen nem változtat: egy olyan cégben, ahol nem IT-savvy felhasználók vannak, az email merő SZOPÁS egy idő után és az ember azzal foglalkozik, hogy működőképessé tegyen egy dolgot ahelyett, hogy a “core business”-ével törődne.

Persze nem ültünk tétlenül a szaros gatyánkon!

Kerestünk email szolgáltatót. Találtunk is, többet. Kipróbáltuk is őket, rendre szarok voltak. Egyiknél nem volt webes interface, másik nem kínált SMTP-t, harmadiknál a magyar ékezetek nem voltak mindenütt jók. A Microsoft Exchange drága, az olcsó megoldások szarok, ez így rossz, az úgy. SPAM filter nem jó, azt megint máshonnan kell venni és így tovább. Hellride.

Aztán jött a Google. Mindenki Gmailezik az ismerőseink között, Kianek édesanyja diákjai hatására igénylet magának azonosítót. A Gmail a tökéletes email megoldás. Mert keresni lehet és folderezni ostobaság. Ennek tetejében a szolgáltatást folyamatosan frissítik, van hozzá valamilyen SPAM filter. Cégen belül nem lehetett bevezetni, mert a domaint is rá kell mappelni, nem lehet Gmailről levelezni partnerekkel. (A Gmail ugyan kínál reply-to módosítást és másik mail cím azonosítást, de az gagyi. Ha ilyet látok mindig mosolygok.)

A Google ezek után megcsinálta a “Gmail for your domain” nevű szolgáltatását, amivel céges szintre emelhetjük a Gmailt. Admin felületen keresztül hozhatunk létre postafiókokat (darabonként 2 giga kvótával), levelező listákat készíthetünk, állíthatunk. Augusztusban átnevezték a szolgáltatást “Google Apps for your domain”-re, amiben már integrált kalendárium, chat, honlapkészítő megoldásokat is kapunk.

Egy elfekvő domainre mi is igényeltünk azonosítókat és nagyon úgy tűnik, hogy a Google olyan szolgáltatást készített, amire mindenkinek szüksége van. Megpróbálom összeszedni itt, mi az, amit nyújtanak:

  • teljesen jól és simán kezelhető admin felület, 50-es blokkokban igényelhető postafiókok
  • saját domainről levelezés
  • email aliasok (bármelyik fiókhoz rendelhető akárhány alias — például a gipsz.jakab@majomparade.hu cím elérhető lesz a gj@majomparade.hu, illetve a jakab@majomparade.hu, vagy az info@majomparade.hu címeken is)
  • egyszerű levelező listák (az előző példánál maradva az info@majomparade.hu címeket nem csak Gipsz Jakab, hanem Torok Virág is kapni fogja)
  • integrált Google Calendar szolgáltatás
  • integrált Google Talk szolgáltatás (egyszerűen NEM FOG senki céges szinten MSN-t deployolni, hacsak nem kimondott policy.. itt viszont egyből van és használható. Akinek kérdései lennének ezzel kapcsolatban, álljon itt egy… kérdés: a Gtalk miért bírt megállni a messenger piacon? Válasz: integráció. Gmail-ben automatikusan chat ablakból elérhető volt. Kész, period.)
  • integrált Goggle Page Creator weblap készítő szolgáltatás (azoknak a cégeknek jó, akik nem akarnak egyelőre hostingot fizetni és mégis ki akarnak tenni a netre valami egyszerűt)
  • POP3-mal minden mail letölthető azokba a kliensekbe, akik mégis inkább Outlookozni akarnak és ragaszkodnak a mappáikhoz
  • kimenő mail titkosított SMTP, ami minden átmenő levelet szépen iktat a Gmail elküldött elemeiben is (tehát a webmailen is mindig aktuálisak a leveleink)
  • perszonalizált logó és színséma a Gmail accountokhoz (aranyos apróság)
  • magyar nyelv — I have this thing for English, de most Magyarországon vagyunk és a magyar emberek általában az anyanyelvükön, amivel a tejet szivornyázták, szeretnek beszélni. Akik tudják, hogy mennyire problémás angol nyelvvel deploy-olni az tudja, milyen show-stopper bír lenni egy szolgáltatás bevezetése ennek hiányában. A Gmail viszont van magyarul is, helyesírás ellenőrzővel és egyáltalán nem béna.
  • Korábban a cégben Gmail accountokat tartottunk, ha valami szenzitív adatot akartunk egymás közt megosztani tartva attól, hogy illetéktelen kezekbe juthat(nak) — reálisan vizsgálva is a magyar sysadmin lehet a nagyobb veszély, mint a Google ott Amerikában.

Egyszóval nem tudok rá semmit mondani, ami a mellett szólna, hogy miért ne vezessük be a szolgáltatást.

(És leszarom azt, hogy nincs fizetett support. Hány cég van Magyarországon, ahol van és fizettek érte, és mit kaptok? A Gmail szolgáltatásánál hatszor kókányabb szart, ahol öltönyös manager majmok oktatnak ki, hogy ez neked jó és fizessél felhasználói postafiókonként még 500 forintot havonta, ha akarsz az új vatta szolgáltatásukból. Kössz, de nem kell.)

Természetesen a puding próbája az evés, de én mindig azt mondom, hogy vessük össze (!) a jóságot a korábbi rosszsággal. Nézzük meg, mit nyertünk és mit kellett ezért feláldozni. Lehet, hogy teljesen így mást mutat a kép, mást hoz a youtube.

A “Google Apps for your domain” kis- és középvállalatoknak kínál elsősorban megoldást. Az Exchange-nek és a többi failsafe megoldásoknak is megmarad a piacuk. De a mi számunkra is van végre alternatíva, az pedig ez.

A szolgáltatás egyelőre teszt időszakban fut, igényelni kell azonosítót, amit vagy megadnak, vagy nem: https://www.google.com/a/ A költségekről:

Organizations accepted by Google during the Google Apps for Your Domain beta period are eligible for free service for their approved beta users even beyond the end of the beta period, as described in the Terms of Service.

Larry Page és Szergej Brin nem tudom kik voltak, és attól függetlenül, hogy milyen uralomra törnek engem személy szerint megmentettek egy csomó szopástól. Köszönöm nekik, hogy ilyen céget tudnak készíteni, ami megoldást kínált a problémáimra.

További érdeklődők elolvashatják Anil Dash kíváló elemzését a témában néhány screenshottal illusztrálva. Én most nem készítettem, mert épp indulóban vagyok.

MBPr2

Most, hogy közeledik a karácsony, a szeretet ünnepe, jobb adni, mint kapni. Kivéve természetesen, ha az új Macbook Pro szériáról van szó. Ismerettségi körömben rengetegen tervezik (sőt, én magam is) a váltást, megtértést erre a tényleg kíváló modellre.

Ennek kapcsán szeretnék egy kedves történetet megosztani veletek. (Akarom mondani: Veletek.)

Frick Richárd gyerekkori barátomnak a Commodore 64 személyi számítógépéhez egy un. “ColorStar” televízió készüléke volt az emeleti gyerekszobában. A tv igen kellemetlenül öreg volt, időnként elment a piros szín komponens, ütögetni kellett, akkor visszajött, de “szaladt” és így tovább teljesen megnehezítve a nyári “számítógépezés” élményét. Richárd rengeteget viccelődött azzal, hogy mennyire szar már a tévé, de az apja nem akart neki újat venni, csak akkor ha majd elromlik a ColorStar. (Az is tervbe volt véve, hogy elvág benne valami kábelt, csak romoljon el.) Lényeg a lényeg, Richárd egyik nap elmesélte, hogy ha végre tényleg megdöglik a tévé, ő aztán nem fogja lecipelni az emeletről a brutálisan nagy monstrumot, hanem egyszerűen ledobja onnan.

Többen kérdezik egyébként a recent switcherek, hogy miket érdemes Mac-en használni. Van ez a remek kis website, ezen összeszedtem, mik azok az alkalmazások, amiket én alkalmazok. Itt lehet megtekinteni.

Közvéleménykutatás! Kik azok, akik most vesznek Macbook Pro modellt? Írjatok be a kommentekbe és azt is, melyikre repültök, honnan szerzitek be, illetve megtértek vagytok már, vagy frissen térők.

Powerbook is teh best

Ismeretes, hogy az otthoni laptoppal működő háztartásban mennyire …

— elnézést, ki kell kapcsolnom ezt a ROHADT, német reklámokat és info-tainmenteket köpő retkes tévét és soha vissza nem kapcsolnom —

… ok, szóval mennyire működő koncepció az, amikor az ember laptoppal az ölében a wifi kényelmét élvezve belehelyezkedik a wc kávába és netezik. Csetel. Letölt. Torrenteket néz. RSS-t olvas. Fogalom nélkül.

A hétvégén ennek új mélységet adtam. Először is egy rettenetesen jó dolognak tartom, hogy a laptopomon tudok bármilyen forrásból érkező filmeket nézni maximalizált képernyőn. Imádom. Fekszem az ágyon és nézek egy sorozatot, filmet, bármit. (Ugye emlékszünk még arra, hogy lehet kapni DVD alapú filmnéző kit-et? Hihetetlen, én soha nem láttam volna ebben reális piaci igényt még akkor sem, ha megmagyarázza valaki, hogy sok embernek nincs laptopja, nem is akar venni és amúgy sem tudja használni, inkább vesz egy hordozható DVD lejátszót.)

Tehát ott tartottam, hogy a fürdőkádat teletöltöm vízzel, habbal és húzok mellé egy széket, aztán arra teszem a laptopot, indítom a filmet: hibátlan élmény. A saját szutyokban ázás, faszon hab, láb kilógat, film megy, fullscreen, hang: BEST!

Ez akkor megvan? 2006-ban wifire drótozott világ, amiben egy laptoppal minden megoldható. Lehet dolgozni, leisure alkalmazásokat futtatni, neten vicces videókat nézni, mennyire jó mindez.

Gyakran szoktam mondani barátaimnak és üzletfeleimnek, hogy bárhova kiraknak a világon és van net: én nem unatkozom. Legrosszabb esetben is olvasgatok valamit a Wikipedián.

Király, bazmeg, király.

Éljen. Minden.

Philips

Korábban az volt a szlogenjük, hogy “Let’s make things better”, most meg “Sense and Simplicity”.

Nem tartom magam marketing-gurunak, de ez a S&S dolog nekem egyáltalán nem működik. Sőt: szar.

Biztos vagyok benne egyébként, hogy valami holisztikus márka-szakértésnek volt a vége az, hogy a LMTB szlogen arra utal, hogy valamit feljavítunk (“nincs benne innováció”) ellenben az S&S meg arról szól, hogy fogalommal készülnek a dolgok, amik kellően egyszerűek ahhoz, hogy a tök hülyék is tudják őket használni.

Abszolút megértem, kispöcsök.

Ugyanakkor szeretném jelezni minden öltönyös homoszexuális marketing majomnak, hogy a Sense and Simplicity egy szar szlogen, a Let’s make things better pedig jó szlogen.

És ezt fel is tolhatjátok magatoknak.

Kingdom of Heaven

Ridley Scottnak vénségére elment a tehetsége.

A film a mamut stúdiók által diktálta közhelyszerű megalomán semmi. Hatalmas csatajelenetek, vér, gore, az egri várvédőket megszégyenítő gigantikus ostrom, aztán ehhez van hozzátéve Ridley-féle szerkesztésmód, ami ugye áll a jó szinematográfiából, az etno zenéből, vágásból. Orlando Bloom teljesen hiteltelenül adja elő, egyáltalán nem látni benne azt a figurát, akit el próbál játszani, sőt, én már kétkedem abban is, hogy jó színésszel van-e dolgunk. Neeson, Irons sem okoznak semmi turbulenciát. Az egyetlen kiemelendő a filmben Edward Norton alakította leprás király.

Érdekesség képpen megemlíteném meg az itt újra felbukkanó Csókás Mártont, aki egy magyar származású színész, our kin, ráadásul a magyar filmtől is távol bírja tartani magát. Olyanokban játszott, mint a Lord of the Rings, vagy a Star Wars akármelyik újabb epizódja. Hazánkban a filmipar arról szól, hogy van egy faszi, játszik egy amerikai war movieban jelentéktelen szerepet (abból is kivágnak aztán mindent, de tényleg), itthon meg máris castingolják a hit-hit moviekba, aztán ő lesz a következő Gesztesi Károly. Broáf, na.

Ridley Scott fogalom nélkül van. Látok magam előtt egy mezőt, amit fúj a szél és valami szereplő megy ottan, etno zene szól. Mindegy, azért a Blade Runnert meg bírta csinálni, az is valami.

2006. 10. 27. vacsora

Na jó, csak vicceltem. 🙂

Egyszer egy taxisnak arról beszéltem, hogy le fogom tölteni a Szerencsejáték Zrt. honlapjáról a lottó ötös Excel táblát (az “Excel” szót nem használtam a beszélgetés során), átlagolom a számokat és azokat fogom megrakni.

Akkor még nem tudtam, mekkora baromságot mondok.

Valószínűleg túl lusta voltam belegondolni. Ma viszont megcsináltam. Ezen a gyönyörű őszi, esős napon.

15 – 30 – 45 – 60 – 75

(Kerekítette az Excel, de ha levágjuk a végüket, akkor ezek a megoldások.) Kedvem lenne megcsókolni az összes matematika tanáromat ezen a ponton.

Lottót többet nem veszek, inkább megpróbálok jobban dolgozni.

Függöny.

Fuck backup.. vagy mégsem?

Tornado tegnapi postjában arról értekezik, hogy miért értelmetlen dolog backupolni. Szépen levezeti a kis gondolatmenetét, ami a “filmek elvesznek, kit érdekel / képeket fel lehet tenni flickr-re / emaileket gmail-re” mesgyén örvénylik, ám Tornado saját magával kerül ellentmondásba, hiszen pl a flickr-re képeket feltölteni eleve egy kényelmetlen backup folyamat (nem beszélve arról, hogy gyakran kell). Ráadásul amikor a “fontos” dolgokhoz, mint például a munka backupjához érkezik, azt eleve adottságnak tekinti: “a munkaállományokat egyébként is backupolod, anyways.” — írja.

Így is lehet csinálni, szó se róla, én mégis abban a helyzetben vagyok, hogy már számtalan “reinstallt” megéltem az éveim során és tudom azt, hogy milyen dolog újrakezdeni üresről. (Egy szar dolog.) Újra beállítani mind a 20 site-ot az FTP programban, az alkalmazások beállításait újra konfigurálgatni, az operációs rendszert úri kedvemnek megfelelően állítani — ez mind annyira nem kell, nem hiányzik. De ha már itt tartunk, ennél mind sokkal fontosabbak a szenzitív anyagaim elvesztése, mint például a 2003-as Dél-Afrikai fotóim. Tartottam kis oroszlánt a kezemben, most pedig baszok tartani. Rengeteg összegyűjtött fontjaim, zenéim, sokat sorolhatnám mi minden veszett már oda egy-egy vinyó halála után.

Nem volt olcsó megvenni az “Infrant ReadyNAS NV” (Magyarországi forgalmazó a Neon Multimedia Kft.) 1 terabyte-os RAID5-be kötött networkre kapcsolt hálózati diszket, de megcsináltam, mert tudtam, hogy laptopon élek, sok file-om van, szükségem van rá.

Az én elméletem az, hogy a laptopomról mindig legyen 1:1 tükör, lehetőleg napi rendszerességgel. E mellett pedig legyen egy redundáns tömböm, lehetőleg minél több gigával, amit egyszerűen spájznak használok. (Én még a DVD filmjeimet is át szoktam tenni Handbrake-kel, mert kényelmesebbnek gondolom online nézni, mint DVD-ket karcolgatni.)

Ma még sajnos az a kényelmetlen a laptop backupban, hogy oda kell mennem, be kell dugnom a 100-as hálóba, el kell indítanom a SuperDuper!-t, meg kell nyomnom kétszer az “OK” gombot és várnom kell fél órát, míg leszikronizál. Abban reménykedem, hogy eljön az a világ, amikor hazaérek, majd a service elkezd automatikusan szinkronizálni, és csak egy zöld lámpát látok majd felvillanni a sarokban (!) ennek megtörténtekor.

Geci.

Ismert személyek

Ma azon gondolkodtunk (nem mondom meg, kivel), hogy van az a mém, amikor megyünk az utcán és szembe jön valaki a tévéből, és az olyan ismerős érzés. A tévé alapján kialakítottunk ugyanis egy viszonyt a személlyel, aki megjelenik a térben és akkor szeretnénk hozzá odamenni, beszélni vele, megkérdezni dolgokat.

Van ugyanakkor az a mém — és ez nem tudom, kinek volt meg –, amikor megyünk az utcán, szembe jön egy nagyon ismerős arc és nem tudjuk, hogy kicsoda. Tudjuk, hogy nem tévés ember, ismerős, szeretnénk neki köszönni, sőt, olyan, mintha még azt is meg kéne kérdezni, hogy hogy van, mintha csak a dadus lenne a szomszéd utcából, de nem: a sarki közért pénztárosa ment el mellettünk.

Más téma. A “Fargo” című film 1996-ban jelent meg, néhány napja újra megnéztem, életemben másodszor a filmet. Először még ’96 körül láttam magyarul, most pedig 10 évvel később (hah!) angolul. Először nem tudtam nagyon értékelni, azt mondtam, “mi a szar volt ez a film?” most viszont nagyon tetszett. Hihetetlen elaborált jelenetek, snittek, baromi jó atmoszféra, zseniális színészi játékok. Stormare, Buscemi, H. Macy kegyetlen jók egytől egyig. Ez az akcentus meg, hogy mindenki össze-vissza “jááá”-zik benne konkrétan röhögést váltott ki több ízben. Classic.

Azért az jó lenne, ha Stormare, Buscemi, vagy H. Macy szembe jönnének velem az utcán, jáá.

Tér

Vacek az utcán sétált. Nem volt semmi dolga, ezért inkább a sétát választotta. Egy park mellett leült. Gyerekek fociztak a füvön, még abból a korból, amikor a világ teljesen nyitott és halhatatlanok vagyunk. Vacek felvett egy vadgesztenyét a földről és a park túloldalán beszélgető csajokat figyelte. Eszébe jutott az első nő, akivel dugott.

Hosszas piálás, beszélgetés és smárolás előzte meg a dolgot, de tudta, hogy meg kell csinálni és ha akkor nem, akkor semmikor. Annyi misztikum volt benne, meg ez afféle szocializációs kihívás is volt, hogy nem volt visszaút: be kellett tenni. Pornófilmek alapján teljesen máshogy képzelte el, persze ami aztán lett belőle az annyira emberi volt. És amit a pornófilmeken nagyon ritkán lehet megnézni, volt vége, volt befejezése. Feküdtek egymás mellett, az időnek nem volt eleje, nem volt vége, csak a megtörtént esemény volt, plussz a cucc a kotonban. (A koton önmagában egy teljes bénázás volt, de Vacek akkor arra gondolt, hogy azért sem volt hiába az a csomag, amivel otthon gyakorolt.)

Vacek eldobta a vadgesztenyét. “Fasz kivan” – mormogta maga elé. Bezzeg ezek a gyerekek nem foglalkoznak olyasmivel, hogy csajok. Maximum összedörzsölik egymás kukiját. (Nyáron.) Nincsen olyan problémájuk, hogy “nő”, nem létezik. Maximum meghúzzák annak a lánynak a copfját, akire rá akarnának nyomulni. Persze teljesen más az élet, amikor még zsírkrétával rajzolják.

Vacek az öregen gondolkodott. Sokszor szerette volna, ha mást is csinálnak, mint ezeket a mélynek tűnő beszélgetéseket. Elmehetnének sörözni, vagy csajokat hajkurászni például. Aztán arra gondolt, hogy ez a két tevékenység mennyire köthető az öreghez. Talán semennyire.

Az egyik kissrác elrúgta a labdát, ami Vacek elé gurult. A gyerek odaszaladt és kérdőn nézett rá. Vacek gondolkodott egy pillanatig, aztán visszalökte a lasztit. Végül felállt és tovább sétált. Nem volt semmi dolga, de nyugi volt és ez most jó volt.

Azok után, amik történtek vele, végülis nem is rossz eredmény. Vacek arra gondolt, hogy milyen jó lenne most rágyújtani. Elhesegette a gondolatot, ami visszarántotta a földre, megszaporázta lépteit. Még sok intéznivalója van, mielőtt találkozik Lepkével.

Ez a gondolat egy kicsit nyomasztotta.

Edgy Eft rolls

A Canonical kiadta az Ubuntu 6.10 “Edgy Eft”-et, a nyílt forráskódú Linux/Debian alapú operációs rendszer következő változatát.

Újra felmerült bennem a kérdés: van-e értelme megvizsgálni annak lehetőségét, hogy deployolható-e a csomag irodában? Fel lehetne rá tenni egy Wine-t és kikísérletezni, hogy a natív Win-es alkalmazások mennyire futnak a mi irodai környezetünkben. Teljesen alap minden: POP3 levelezés, Office alkalmazások, file megosztás, nyomtatás (!), web, SAP. Van néhány Win-only alkalmazás, de a Wine (fizetős VMware?) esetleg utat mutathat.

Van valakinek tranzíciós tapasztalata vállalati környezetben?

“Nem fogunk Windows Vistát venni, mert nem szabad.”™

Prison Break érdekességek

A második évad 8. részét is megnéztem, amerikában 30-án vetítik a 9. epizódot. Több megfigyelést is tettem a sorozat megtekintése közben.

  1. A főszereplő tetkóját egyszerűen felragasztották a testére. Erre utal az a raszteres kép, amit a “Scan” című epizódban látunk közelről. További megfigyeléseim az, hogy legtöbbször a faszi felsőtestét ruha fedi (kiváltképp a második évadban), tehát legtöbbször nem kellett szarozniuk a tetkó sminkelésével. Ez gondolom csak afféle production-optimalizáció.

  2. A második évadban a billingnél megfigyelhető, hogy a sorozatban használt stencil betűtípushoz nem volt small caps verzió, ezért odahekkeltek valamilyen más betűtípusból valamit. Érdekes, hogy a művészeti vezető ezt így áteresztette. (Esetleg, agyrém, de van olyan tipográfiai szabály, hogy az ilyen betűket nem scale-ezzük, hanem betolunk egyszerűen valami kisbetűt oda? Fura.)

  3. Az egyik epizódban a kódfejtő számítógép-nerd desktopjára is vethetünk egy pillantást. Az ember ezek szerint Windows-t futtat, azon belül is megfigyelhető a “Putty” terminál kliens, illetve mi ez a másik, Media Player Classic?

500

Azonnal közölhető

Budapest—Október 2006—Plastik media® “500” címmel kortárs művészeti projektbe fogott Sasvári “angelday” József, blogger. Több, mint nyolc teljes nap alatt 26 felvételt készített arról, hogy mit fogyaszt a különféle étkezések alkalmával. Sasvári egyetlen étkezésnél sem volt rest a kíváncsi tekintetekre fittyet hányva megapixeles kamerájával rögzíteni a táplálékot, amit magához vett. Az étkezések nem beállítottak, vagy előre eltervezettek; mindegyik fotó pontosan azt a pillanatot adja vissza, amivel a blogger szembe találta magát.

“Elegem volt a konvenciókból, a kötöttségekből. Tranzíciót akarok a kereskedelmi média és a független média közé. A blog hatalmas eszköz a népnek, hogy ezt elérjük. Nézzetek szét a földeken, melyet olcsón fizetett munkaerő művel meg, kiknek kezei érdesek a kapanyéltől és egyéb automatizált mechanizmusoktól! Ők valószínűleg lószart se tudnak a blogokról, én viszont rá akarok mutatni, hogy eljött az idő, amikor már kevés az, amit a kereskedelmi csatornák szerkesztett tartalom formájában reklámokkal le akarnak a torkunkon nyomni.” – tette hozzá a jeles blogger, aki ezekben a napokban fejezte be a “Prison Break” című amerikai sikersorozat HR.HDTV epizódjainak elemzését.

Sasvári Józsefről: Sasvári a Plastik media főszerkesztője, jelentős magyar blogger. 2001-ben fogott bele az online tartalomcsinálásba, amit rövidebb-hosszabb szünetekkel tarkítva a mai napig űz. Budapesten él és blogol. Kedvenc étele a parajfőzelék tojással.