Apple phone speculation cloud

Spekuláció-felhőben vagyok az Apple phone-ról. Mindenki szakért, én is az teszem: az új iPod teljes képernyős touch-screen-nel lesz szerelve, mint a DS (egyébként megvettem!), másrészt egyszerűen lesz benne egy telefon a jellegzetes Apple megoldással.

John Gruber kacagja ki épp a Palm CEO-ját, aki nagyon szkeptikus az Apple telefonjával kapcsolatban, mondván: nem olyan egyszerű dolog ám az, ők is próbálkoztak. Aztán végül Gruber sommásan:

(…) He has no clue how Apple would approach this market. An Apple phone wouldn’t do more than a Treo or a BlackBerry or a Razr — it would do less, and what it would do, it would do really well.

Much like Slashdot founder Rob Malda’s day one dismissal of the original iPod — “No wireless. Less space than a nomad. Lame.”

És ott a pont! Egyszerűen nem értik meg az emberek, hogy nem mindig a fícsőr, a fícsőr és a fícsőr az Isten. Az egésznek kell egy koherens, működő rendszert alkotnia. Ne gondoljuk azt, ha nincs benne wifi, csak szar lehet, mert az XY termékben van. Ne gondoljuk azt, hogy ha nem a latest technológiával jeleníti meg a dolgot, akkor csak szar lehet. Egy termék és a hozzá kapcsolódó “élmény” sikeréhez sokkal többre van szükség.

Sosem szabad pusztán technológiai oldalról megközelíteni a dolgokat, mindig a terméket kell megnéznünk a végén, és azt, hogy kik és hogyan használják.

Ez igaz számítógépre, telefonra, konzolra, gyümölcslevekre.

Tokaj

Tokaji programot bonyolítottunk le borbarátokkal a hétvégén a szervezésemben. A program a következőt ölelte fel:

SZOMBAT
Disznókő Szőlőbirtok és Pincészet (birtok szemléje, kóstolás), Sárga borházban ebéd, Tokaj-Hétszőlő Szőlőbirtok Rákóczi Pince (csak kóstolás), Tokaj-Árvay pincészet (pince szemle, kóstolás), Tokaj belvárosában prompt vacsora.

VASÁRNAP
Szepsy Mád – Királyi szőlészet (pince, birtok szemle, kóstolás), Tolcsván az Ős kajánban ebéd.

A szombati nap kizárólag turisztikai program volt. Kialakított kóstolóhelyek, megfizetett alkalmazottak, elektromos húsdaráló, lelketlenség. Egyetlen borásszal, vagy birtokgazdával sem sikerült találkoznunk (ez egyébként jó előre sejthető volt), hozadéka csupán a gazdálkodó egység megtekintése és a sztenderd turistaborok kóstolása lehetett. Ezekről az élményekről több szó nem is esik a továbbiakban, hacsak nem az, hogy az életem hátralevő részére ennyi elegendő is volt ebből, de erre a részre a bejegyzés végén még visszatérek.

Most pedig lássuk a vasárnapot!

Szepsy István elhelyezése a térképen meglehetősen egyszerű, ha egy általa forgalomba hozott bor címkéjét az ember megtekint, ugyanis az alján ott van mádi házának és pincéjének címe. Ez valóban ennyire egyszerű téma, csak nekünk pesti suhancoknak, interneten szocializálódott hülyegyerekeknek nem az: valóban arra a címre kell elmenni, ha magával Szepsy Istvánnal akarunk találkozni, aki Tokajban fehér bort állít elő, mégpedig többnyire száraz fehéret. Ilyen egyszerű.

Rövid kérdezősködés után meg is találjuk a házat, Szepsy márpedig jön is, mégpedig egy vödörrel a kezében, amit minden kommentár nélkül megtölt a ház előtt található csapról vízzel, majd beviszi. Mi kissé feszengve várjuk, hogy mi lesz itt, te jó ég, megzavartuk a maestrot vasárnap reggel, most aztán el kell majd kullognunk innen, ráfaragtunk, Józsi!

Nem ez történik, hanem rövid kézrázás, majd a ház alatti pincébe megyünk, ahol Szepsy belekezd mondókájába mindenféle különösebb bevezetés nélkül. Mi eleinte nem nagyon merünk szólni, sőt, még fényképezni sem, de néhány perc elteltével oldódni kezd a hangulat aztán ESZEVESZETT RÁKKENDROLL!

Én magam nem nagyon greppelek (vagy másképpen: diggelem) a vöröset. Egyszerűen nem értem még el az életemnek abba a szakaszába, ahol megfelelőképpen tudom értelmezni a vörösborokat. Vagy én nem tudom, hogy miért, de nem vagyok tőlük oda. Kimondottan nem vagyok képes zsinórban vöröseket kóstolni. Egy idő után olyannyira monotonná válik számomra, hogy már semmi különbséget nem látok, csak nézem a sötétet, fogalom nélkül.

Tokajban viszont fehérborok vannak, ám mindenki tudja, hogy tokajban a fehérborok tulajdonképpen egyenlőek a magas cukortartalmú borokkal. A szombati napok kóstolásaitól ezért sem voltam elájulva: az első két tétel egy ezer forintos alaplé volt, aztán erre vertek rá négy tétel édeset. A harmadik pincénél már kimondottan nem akartam magas cukortartalmú bort inni, de nem volt választás, ment a program.

A közeli templom melletti pincéhez Szepsy VW egyterűjével jutunk el. Neki is megvannak a remek aszúi, viszont a borainak nagyobbik része már száraz bor, kimondottan örömmel tölt el, hogy nem ezt a mindenki által kötelezőnek gondolt iskolát erőlteti. A kóstolás után felmegyünk a hegyoldalba és megtekintjük az egyik dűlőt is, a túra végeztével vásárlásra is nyílik lehetőség, a kóstolásért pedig nem kell fizetni.

Azt gondolom az, hogy az egyik legjobb magyar borász, aki külföldön talán még elismertebb, mint itthon, saját maga visz körbe a birtokán, maga is iszik velünk bort, nem kér pénzt a kóstolóért (NB: a többi helyen egy ilyen kóstoló 9 ezer forint), valamint egy borzasztó kedves és földön járó ember, mindenképpen helyt és említést érdemel ezen a helyen.

A szerző felvétele

Érdekes, hogy Szepsynél nincsen formális kóstoló program, mint a pincék többségénél (ezért sincs ára a kóstolásnak). Mi valamiért mégis odakeveredtünk, sőt, pompás élményben volt részünk (mondom, a turizmus után!). Egy olyan világról beszélünk ugyanis, ahol alapvetően szívességet tesznek az embernek azzal, hogy kinyitják a város főterén levő pincét, a főborásznak se híre, se hamva, és ami világban az olyan kaliberű arcok, akiket Bede Márton “közepesen híres köcsögnek” titulál, valóban közepesen híres köcsög. Ehhez képest Szepsy István nem kapkodva, nem rohanva, szívélyesen és őszintén beszél egyáltalán nem elszállva a borairól, a történelemről, a földről, meg arról, hogy hogyan viszi ezt az egész céget és hogyan próbálja megcsinálni a nagy fehéret.

Szombat este, mikor hazafelé sétáltunk Tokajból, azt kérdeztem Kianektől, hogy mi lesz akkor, ha a csúcs-program Szepsy csalódás lesz. Mi lesz, ha le se fog minket szarni, ha éppen nem lesz ideje, ideges lesz akármiért, mi lesz, ha összetörik az az imázs, amit ismeretlenül köré felépítettünk? Borzasztó felelősség. Komolyan mondom még az is megfordult a fejemben, hogy sétálok Mádon, míg a többiek vele vannak, hogy elkerüljem ezt. Ehhez képest Szepsy pontosan azt hozta, mint Roger Federer egy tenisztornán. Hihetetlen profi és őszinte volt, az általam kiépített képre még rá is rakott egy lapáttal.

És így megérthetjük, hogyan lehet tökéletes módon márkát építeni. Árvay János és kedves lánya ehhez képest csak egy fotóalbumon keresztül volt látható számunkra. Nem volt ott, nem volt jelen, hogy hozzá tudjon adni az értékhez azon kívül, amit láttunk. Megfizet egy személyt, aki körbevezet minket és akitől lehet vásárolni, de mindez nem összevethető Szepsy Istvánnal, aki a teljes programot kínálja ÉS MÉG A DŰLŐBE IS FELVISZ A KOCSIJÁN minket, interneten szocializálódott kis hülyegyerekeket, akik ennek töredékét sem érdemelnék meg.

Kianek megállapította nagyon helyesen hogy ezen délelőtt után kötelező magunkba nézni és önvizsgálatot tartani. Hogy milyen emberek vagyunk, hogyan viselkedünk embertársainkkal. Az a helyzet, hogy a bor, ami a szofisztikációnak legmagasabb szintjét képviseli, megmutathatja az arra fogékony embereknek, hogyan válhatnak jobbá. Nehéz ezt kifejezni számítógépre kötött billentyűzet segítségével, megélve teljesen triviális.

Nem egy pincében és borászatban jártam már, de most kiszintetizálnám a számomra lényeges dolgot: egyik sem olyan, mint amikor maga a tulajdonos gazda van ott. Teljesen más a mérce. A jövőben szervezendő bor-programokat mindenképpen úgy fogom csinálni, hogy a bor készítőjével, vagy a birtok gazdájával is találkozhassunk.

(Az étteremben pedig mindenhol menü lesz, nem à la carte.)

Google (OS)

Van olyan közöttetek, aki Gmail felületen keresztül levelezik? Aki azt mondja: elég jó nekem a Gmail webes felülete ahhoz, hogy ne használjak se Outlook-ot, se Thunderbird-öt, vagy Apple Mailt? Én most a céges levelezésemben elkezdtem konzekvensen Gmailt használni, mégpedig azért, mert kíváncsi vagyok rá, hogy az email stream-re és projekt managementre, utókövetésre, email megtalálásra milyen jó választ ad a subject alapú csoportosítás, a Google kereső, illetve a címkézés. (Klasszikus folderezés egyszerűen NEM NEKEM van kitalálva.)

Lénárd Gábor tudtommal Gmailezik és címkézik. (Tényleg, Gaba, hogyan csinálod, mi a workflow nálad?)

And what are your best Gmail practices?™

Megvan

Rájöttem!

Tézis: a nem megfelelően karbantartott Windows XP installáció a legegzotikusabb hibajelenségeket produkálja.

Próbáltatok már olyan gépen rendet vágni, amit egy abszolút n00b használt? Én igen. Elképesztő dolgokba botlottam. Filmet is lehetne forgatni az ilyesmikről, csak minek. A lényeg nem ez, hanem az, hogy 1) a Windowshoz érteni kell 2) csipkebokorvessző 3) aki egyszer megszokott valamit (pl Outlookot a Gmail-lel szemben), az nem akar elmenni onnan és minél nagyobb n00b, annál kevésbé (hiszen nem ért a számítógépekhez, tehát amit egyszer megtanult, az neki mindennél fontosabb, innen a görcsölés).

Na jó éjt, csá.

Fránya lokalizációk Mac-en

Érdemes lefuttatnunk FDS által írt delocalize command line scriptet, ami a nem angol/magyar nyelveket szedi ki az operációs rendszerből hatalmas helyeket szabadítva fel. Ez nálam most 1.5 gigabyte-ot jelentett. (Persze nem fogok tudni iPhotot svédül használni, de ez most mellékes is, gondolom.)

Tehát indítsuk el a Terminal-t, majd írjuk be: open -e ~/.bashrc A megnyíló ablakba valahova másoljuk be ezt a blokkot:

alias delocalize="sudo /usr/bin/find /Applications -type d -name '*.lproj' ! -iname 'en*' ! -iname 'hu*' -exec rm -r {} ';'"

alias delocalize_full="sudo /usr/bin/find /Applications /Developer /Library /System/Library /usr/libexec/MiniTerm.app \"$HOME/Library\" -type d -name '*.lproj' ! -iname 'en*' ! -iname 'hu*' -exec rm -r {} ';'"

Ha megvan, mentsük el a file-t, majd lépjünk ki a terminálból és indítsuk is újra, hogy működjön a két új shell scriptünk!

Ha friss OSX telepítésen vagyunk, a delocalize_full parancsot adjuk ki (ami egyéb helyeken is delokalizál, pl friss OS install, OS update, telepítős program), ha viszont csak az /Applications-ben szeretnénk delokalizálni (napi használat során, évente), akkor elég a delocalize.

Mac OSX tudásbázis. Linux geekdom. U-NITE!

Dolce&Gabbana Motorola V3i

Édesanyám az én segítségemmel tegnap hozzájutott a Motorola RAZR (itthon V3i-nek hívott) telefon Dolce&Gabbana brand-elt változatához (DG).

Nekem a véleményem kapásból az volt a DG telefont illetően, hogy “ki vesz ilyen telefont, ha nem a sznobok és az IBS-re járók (IBS-es sznobok)?”

Nos, a készüleket én is tanulmányoztam és ha magamat nem is sorolom a DG telefon célközönségéhez, el kell ismernem, hogy nem kamu a termék még akkor sem, ha Uj Péter és összes Uj Péter véleményt vakon követők azt gondolják.

Ebben a blog postban azokat a dolgokat fogom leírni, hogy miért gondolom azt, hogy a DG telefonnak van piaca a sznob köcsögökön kívül.

Az állításom röviden annyi, hogy a DG, mint divat és stílus-cég pontosan mindaz, ami a Motorola DG nélkül nem.

Elvégre kit érdekel a DG aranyra színezett fém háza, a DG logó, a DG csengőhang és háttérképernyő, a DG fityegő? “Ezek mind lényegtelen dolgok” – gondolhatjuk és gondoltam én is.

Állítás: a mobiltelefon gyártók nem értenek ahhoz, hogy rendes csengőhangokat csináljanak (bocsánat, már kezdenek érteni lassacskán) és stílusos módon készítsenek telefonokat. A mobiltelefon gyártóknak SEMMI KÖZÜK nem volt a stílushoz, ever. Ellentétben ezzel az olasz céggel, aki a stílusból él. És ezen a DG telefonon nekem nagyon átjött. Helló. Átjött.

Nem célom, hogy a DG divatcég szerepét és életünkre való hatását elemezzem. Egyszerűen a DG telefon — ismétlés — pontosan azt adja hozzá a telefonhoz, ami nélküle lenne a RAZR. Stílust visz bele. Kapsz frankó csengőhangokat. Catwalk styler club-zene. Hallgasd meg. (Sőt, ki fogom majd postolni, amint átszívtam a cuccot magamnak.) A wallpaper sem rossz. Egyszerűen működőképes a képlet. A doboza pedig külön faszaság, ötletes módon nyílik, amit most itt nem fogok tudni írásban bemutatni.

A DG RAZR telefon tehát nem egy RAZR, amire feltosztak egy logót. Tényleg érezni rajta, hogy van hozzáadott érték, még ha olyan banálisak is ezek, mint másik doboz, wallpaper, csengőhang. Persze, a 30 ezres price premium-ot nem éri meg, de az üzenet itt az, hogy az a cég, aki a stílusból él, az a stílusból él.

Egyébként könnyen kimutatható, hogy én az Apple termékeiben is fel vélem fedezni ezeket a dolgokat.

Vannak jó ruhák és vannak stílusos ruhák.
Vannak jó borok és vannak stílusos borok.
Vannak jó számítógépek és vannak stílusos számítógépek.
Vannak jó telefonok és vannak stílusos telefonok.

198, mint tudakozó

Próbált már valaki kocsiból felhívni tudakozót, majd lejegyezni a számot? Tudom, biztos az én rövid távú szám-memóriámmal van a gond, de nekem az, hogy “Az ön által kért szám (hatásszünet) három – hatvankilenc – negyvenhét – öt. A körzetszám negyvenhét. Amennyiben a szám ismétlését kérné, nyomja meg az egyes gombot.” egyszerűen gondot okoz.

Mi lenne, ha egyszerűen azt mondaná a hatásszünet után: “nulla-hat-negyvenhét-három-hatvankilenc-negyvenhét-öt, ismétlés öt másodperc múlva”, és be tudnám végre gépelni közvetlenül a telefonba agyatlanul? (Értsd: a körzetszámot előre és 06-tal.)

Mi történne ekkor? Valami projekt manager a T-Comnál PÖCSÖNSZÚRNÁ magát? Simó Gyurinak rossz álmai lennének? Megjelennének a kisrészvényesek pöttöm baltákkal?

Elképesztő. Rengeteg ilyen van egyébként minden fronton. Gyerekkoromban azt hittem, ez így van jól, mert ez mind tudomány, amihez a felnőttek értenek. Hát nem, nincs benne semmi misztikum, Józsi.

Fund drive instant hit

Plastik media – BUDAPEST – 2006. november 20. – azonnal közölhető — Sasvári A. József amatőr bloggernek, a Plastik media főszerkesztőjének sikerült véghezvinni a majdnem kivitelezhetetlent. 250 eurós (65 ezer forint értékű) drive-ot hajtott végre blogján egy olyan országban, amelynek lakosai arra, hogy a Freemail 5 megabyte-os postafiók bővítéskor pénzt kér a 25-re bővítésre, csak annyit mondanak, hogy “a matáv kurva anyját”.

Sasvári a fund drive keretében arra kérte honlapja olvasóit: támogassák meg pénzzel, hogy karácsonyra, a szeretet ünnepére megvásárolhassa magának a Nintendo aktuális handheld játékgépét, a Nintendo DS lite-ot, és a belevaló “selling title” szoftvert, a New Super Mario bros-t. (http://plastik.hu/2006/10/08/mario-fund-drive/)

A pénz október 8 és november 20 között érkezett meg a szerző PayPal számlájára. Az adakozók között volt, aki bankszámlaszámot kért (“nincs kedvem reggelni”), mások IBAN számlaszámra SWIFT kóddal juttatták el a pénzt, legtöbben mégis a hazánkban nemrég indult PayPal szolgáltatását használták. Összesen 21 személy utalt pénzt átlagosan 12 eurós nagyságban.

“Nem lehetnék ennél boldogabb” – mondta el Sasvári, aki már egészen fiatal korában megismerkedett a Nintendo által megalkotott univerzummal. “Shigeru Miyamoto számomra egy hős, aki nemcsak a Mario-t vitte sikerre, hanem az 1985-ös Ridley Scott rendezte, Tom Cruise hülyegyerekből készült film alapjául szolgáló játékot is, a világ egyik legnagyobb franchise-ét, a Zelda sorozatot. Annak idején még a Pokémonra is rá voltam kattanva, amíg be nem láttam, mekkora faszság.” – fejezte ki magát a népszerű blogger.

“Nem tudom, mihez fogok kezdeni ezután. A közösség ereje megmutatta számomra, hogy mi van, hogy létezik és együtt dobban az időnként palpitáló szív. Tegnap már újra a Resident Evil 4-gyel kellett játszanom, de most már tudom, hogy nyúlhatok a Mariohoz is, természetesen csak úgy, hogy a hobbitevékenység ne menjen sem a munka, a társas kapcsolat, vagy éppen csodálatos barátnőm rovására. Mindhármat nagyon szeretem és kedvelem.” – formálódott meg egy dagadt könnycsepp a jelentős blogger szemén.

Sasvári Józsefről – 29 éves, blogger. 1998-ban, az iNteRNeTTo fénykorában kezd publikálni, fogalom nélkül. 2001-ben úttörő vállalkozással blogot indít Budapesten. Megtért Apple Macintosh felhasználó. Barátnőjével és macskájával él a szülei lakásában, saját keresettel rendelkezik.

A Plastik médiáról – 2001 óta meghatározó, magyar nyelven írodott blog életről és technológiáról. Sasvári sikeresen ötvözi a bajai kollégiumi éveinek wc-s humorát korunk technológiai írásaival és esszéivel.

The Gamespot review factor

Példánkból remekül látható, mekkora értelme van egy technológiai shootert összehasonlítani egy olyan nagy múltú játékkal, amit a világ egyik legtehetségesebb japán fejlesztőcsapata készített négy évig (jó, négy év lehet kritika is). Ez a két játék így nem összehasonlítható. Apples and oranges.

A pontszám alapú review, ami kizárólag néhány hájas seggű amerikai hamburgerzabáló, Paris Hiltonra kiverő editorokra épül, belátható, hogy egy nagy köcsögség. Akkor már az iMDB módszere.

Nálam a pontszám fordított, noha egyik játékkal sem játszottam még, csak Handrásnál láttam a GoW-ot.

Blogtörténelem

Megvan a maradék 20 euró is, a drive siker.

A 250 eurós donation drive célja ma reggellel bezárólag 230 eurón, közel 60 ezer forinton áll.

Ami egy érdekes és bizonytalan kezdeményezésnek indult, már most megvalósította célját: a magyar blog olvasó közönségnek vannak olyan elszánt tagjai, akik igenis hajlandóak vérrel-veríjtékkel összekuporgatott pénzük egy részét Sasvári A. Józsefnek átutalni, hogy az megvalósíthassa blog-célját: megvehesse a Nintendo DS lite handheld konzolt és hozzá a New Super Mario bros. játékprogramot.

A vásárlások a karácsonyi fa alá kerülnek ÉS IGENIS MEG FOG DOBOGNI A SZÍVNEK NEVEZETT HÚSCAFAT a generous hozzájáruláson. Mindenkinek fogok írni egy képeslapot (eddig 20 darabot kell postáznom, egy dublini és egy USA címmel).

Blogot csinálok saját magam örömére, és mégis megvalósítottam belőle egy merész álmot. Természetesen a 250 eurós cél elérése után is minden befolyó pénzt szintén videojáték vásárlásra fogok fordítani. Azt hiszem úgy fair, ha pontosan leírom, mennyi pénz a nettó (PayPal ugye lehúz belőle valamennyit, egészen pontosan 6.7 százalékot) és pontosan mit vásároltam belőle.

André Agassi farewell speech azt hiszem teljesen jól ide illeszthető, bár távol álljon tőlem az egyértelmű párhuzam vonás:

You have pulled for me on the court and also in life. I’ve found inspiration. You have willed me to succeed sometimes even in my lowest moments. And I’ve found generosity. You have given me your shoulders to stand on to reach for my dreams, dreams I could have never reached without you. Over the last 21 years, I have found you and I will take you and the memory of you with me for the rest of my life. Thank you.

Itt van bazmeg. Blog. Nintendo. Én.

Fórumot lokalizálok

Azaz: fordítok. Remek kihívásnak érzem. Angolul tudó fórumozók által teljesen természetesen használt angol szavakit lefordítani magyarra nagy kihívás, hogy magyarul is működőképes és jól használható legyen.

Az indexben Bordás Mónin annak idején hogy nevettünk, amikor az “attachment”-re először azt mondta, hogy “csatolmány”, de ma már — számomra — teljesen kézenfekvő ez a kifejezés.

Persze, van az az iskola, hogy amit nem lehet lefordítani, azt nem kell. Ám vannak kifejezések, amik nélkül nem lehet meglenni értelmesen. Ilyen például az, hogy “thread”. Ennek mit adnátok? Úgyhagynátok? Teljesen beteg akkor a fordítás, ezt szerintem nem szabad meghagyni angolul.

Szóval thread szótár szerint: “gépselyem” — ez nem sokra használható (én eredetileg a “beszélgetések”-et próbáltam). Ennél sokkal jobb volt Zeusz megfejtése, hogy “témafüzér”. Aztán NRG (aki CRLF előtt mindig üt egy smiley-t) bemondta, hogy “csevejfonál” és máris megvolt a megoldás! Csevejfonál! (update: Jobban belegondolva a kommentek alapján talán a “témaszál” jobb választás lehet, hm.)

Az “accounts” pedig “kontók” lehetne (ala Mac OS, tudom, hogy szokatlan), a “theme” meg “dizájn”. Egyedül az “avatar”-ra nem tudtam jó megoldást. A szótár csak azt hozza, hogy “isteni természetű eszme földi megtestesülése”, de ezt picit túlkapásnak érzem. (update: fórumos javaslat “portré”)

Jó buli. lol

Érdeklődőknek a lokalizáció jelen állapota (kisszótár):
utolsó frissítés: 2006. november 19.

forum – fórum
topic – téma
hot topic – pörgős téma
thread – témaszál — beszélgetés (hajlok, hogy mégis inkább beszélgetés lesz belőle.. egyszerűen sokkal természetesebb azt olvasni, hogy “a beszélgetés lezárása”, mint bármi mást) / csevelyfonál / témafüzér ??
post – hozzászólás
smiley – hangulatjel (smiley)
theme – dizájn
request – lekérdezni
advanced – kibővített
attachment – csatolmány
account – kontó (felhasználó)
subscription – témafigyelés
avatar – portré / jelvény
member – tag
permalink / link – link
title – cím
category – kategória
pending – függőben levő
username – felhasználó
online – online
preferences – beállítások
moderator – moderátor
authorized – felhatalmazott
reinstating – rehabilitáció (pl banned membert)
form – ??
ban – kitiltás
submission – beküldés (submit – küld)
file – file
profile – adatlap — profil / szelvény ?
your control panel – személyes beállításaim
tag – tag (bbcode, tehát nem lehet címke)
permitted – engedélyezett
guided – vezetett
sticky – kiemelt
announcement – bejelentés
options – opciók
poll – szavazás
email – email
exact match – teljes egyezés

Totális zavar

Tisztelt Ügyfelünk! Mobil Banking szolgàltatàsunk 2006. november 17-19. között karbantartàs miatt néhàny òràra szünetelni fog. Tisztelettel: Raiffeisen Bank

Kérdés: most akkor néhány órára (illetve bocs: néhàny òràra) szünetel “valamikor”, amikor a láncon, éhbéren tartott, kivert Linux és Exchange guruitok odaülnek elé; vagy pedig 17 és 19 között folyamatosan, ti corporate kutyák, ti! Öltönyös majmok! Parádé!

Csütörtök este

Hazaindultam a melóból. Először be kellett mennem az Auchanba a postára, hogy feladjam a rendőrségi fellebbezést a szeptemberi gyorshajtásom miatt. Utána hazajöttem, beszélgettem a barátnőmmel és ettünk a túrós derelyéből, amit a városházán vettem ebéd után. Vele aztán átmentem a szüleimhez, ott beállítottam édesanyám levelezését, kicsit beszélgettünk. Hazajöttem, ráültem a wc-re laptoppal, megnéztem az időközben akkruálódott mailjeimet. Átöltöztem, majd lementem a konditerembe egy órás gyúrásra.

Hazajöttem, a barátnőm és édesanyám beszélgettek. Összepakoltam Karotta videókameráját, aztán a barátnőmet elvittem melóba. Onnan elmentem Karottához, de nem pont a háza előtt áltam meg, mert ott nem volt hely, hanem feljebb. Ott meg volt egy kutya, attól megijedtem és lejjebb gurultam. Felhívtam a teniszpályát, hogy nem fogok tudni menni pénteken, mert dolgom lesz az idő alatt. Karotta berakott egy DVD-t, ami East-European “Pimp my ride” volt és amiről kiderült, hogy 16x speeden kellett volna nézni. Röhögtünk, de nem sokat.

Otthon leálltam a garázsba, összepakoltam a szemetet a kocsiban. Lementem a tárolóba, felhoztam a téli gumikat, betettem a csomagtartóba. A lakásban összeszedtem a szemetet, kivittem a kukába. Le kellett még mennem és kimosnom a szemetest, olyan kibaszottul büdös volt. Leültem az asztalhoz, anyukám által sütött kacsacombot ősember-szerű mozdulattal megcsócsáltam, öntöttem Edelweiss sört. Mellette neteztem wifin aksiról. Kicsit dolgoztam, maileztem. Megittam még egy sört. Újraolvastam a Wikipedia szócikkét RMS-ről. A macska kurva hülye.

Függöny.