Tokaj

Tokaji programot bonyolítottunk le borbarátokkal a hétvégén a szervezésemben. A program a következőt ölelte fel:

SZOMBAT
Disznókő Szőlőbirtok és Pincészet (birtok szemléje, kóstolás), Sárga borházban ebéd, Tokaj-Hétszőlő Szőlőbirtok Rákóczi Pince (csak kóstolás), Tokaj-Árvay pincészet (pince szemle, kóstolás), Tokaj belvárosában prompt vacsora.

VASÁRNAP
Szepsy Mád – Királyi szőlészet (pince, birtok szemle, kóstolás), Tolcsván az Ős kajánban ebéd.

A szombati nap kizárólag turisztikai program volt. Kialakított kóstolóhelyek, megfizetett alkalmazottak, elektromos húsdaráló, lelketlenség. Egyetlen borásszal, vagy birtokgazdával sem sikerült találkoznunk (ez egyébként jó előre sejthető volt), hozadéka csupán a gazdálkodó egység megtekintése és a sztenderd turistaborok kóstolása lehetett. Ezekről az élményekről több szó nem is esik a továbbiakban, hacsak nem az, hogy az életem hátralevő részére ennyi elegendő is volt ebből, de erre a részre a bejegyzés végén még visszatérek.

Most pedig lássuk a vasárnapot!

Szepsy István elhelyezése a térképen meglehetősen egyszerű, ha egy általa forgalomba hozott bor címkéjét az ember megtekint, ugyanis az alján ott van mádi házának és pincéjének címe. Ez valóban ennyire egyszerű téma, csak nekünk pesti suhancoknak, interneten szocializálódott hülyegyerekeknek nem az: valóban arra a címre kell elmenni, ha magával Szepsy Istvánnal akarunk találkozni, aki Tokajban fehér bort állít elő, mégpedig többnyire száraz fehéret. Ilyen egyszerű.

Rövid kérdezősködés után meg is találjuk a házat, Szepsy márpedig jön is, mégpedig egy vödörrel a kezében, amit minden kommentár nélkül megtölt a ház előtt található csapról vízzel, majd beviszi. Mi kissé feszengve várjuk, hogy mi lesz itt, te jó ég, megzavartuk a maestrot vasárnap reggel, most aztán el kell majd kullognunk innen, ráfaragtunk, Józsi!

Nem ez történik, hanem rövid kézrázás, majd a ház alatti pincébe megyünk, ahol Szepsy belekezd mondókájába mindenféle különösebb bevezetés nélkül. Mi eleinte nem nagyon merünk szólni, sőt, még fényképezni sem, de néhány perc elteltével oldódni kezd a hangulat aztán ESZEVESZETT RÁKKENDROLL!

Én magam nem nagyon greppelek (vagy másképpen: diggelem) a vöröset. Egyszerűen nem értem még el az életemnek abba a szakaszába, ahol megfelelőképpen tudom értelmezni a vörösborokat. Vagy én nem tudom, hogy miért, de nem vagyok tőlük oda. Kimondottan nem vagyok képes zsinórban vöröseket kóstolni. Egy idő után olyannyira monotonná válik számomra, hogy már semmi különbséget nem látok, csak nézem a sötétet, fogalom nélkül.

Tokajban viszont fehérborok vannak, ám mindenki tudja, hogy tokajban a fehérborok tulajdonképpen egyenlőek a magas cukortartalmú borokkal. A szombati napok kóstolásaitól ezért sem voltam elájulva: az első két tétel egy ezer forintos alaplé volt, aztán erre vertek rá négy tétel édeset. A harmadik pincénél már kimondottan nem akartam magas cukortartalmú bort inni, de nem volt választás, ment a program.

A közeli templom melletti pincéhez Szepsy VW egyterűjével jutunk el. Neki is megvannak a remek aszúi, viszont a borainak nagyobbik része már száraz bor, kimondottan örömmel tölt el, hogy nem ezt a mindenki által kötelezőnek gondolt iskolát erőlteti. A kóstolás után felmegyünk a hegyoldalba és megtekintjük az egyik dűlőt is, a túra végeztével vásárlásra is nyílik lehetőség, a kóstolásért pedig nem kell fizetni.

Azt gondolom az, hogy az egyik legjobb magyar borász, aki külföldön talán még elismertebb, mint itthon, saját maga visz körbe a birtokán, maga is iszik velünk bort, nem kér pénzt a kóstolóért (NB: a többi helyen egy ilyen kóstoló 9 ezer forint), valamint egy borzasztó kedves és földön járó ember, mindenképpen helyt és említést érdemel ezen a helyen.

A szerző felvétele

Érdekes, hogy Szepsynél nincsen formális kóstoló program, mint a pincék többségénél (ezért sincs ára a kóstolásnak). Mi valamiért mégis odakeveredtünk, sőt, pompás élményben volt részünk (mondom, a turizmus után!). Egy olyan világról beszélünk ugyanis, ahol alapvetően szívességet tesznek az embernek azzal, hogy kinyitják a város főterén levő pincét, a főborásznak se híre, se hamva, és ami világban az olyan kaliberű arcok, akiket Bede Márton “közepesen híres köcsögnek” titulál, valóban közepesen híres köcsög. Ehhez képest Szepsy István nem kapkodva, nem rohanva, szívélyesen és őszintén beszél egyáltalán nem elszállva a borairól, a történelemről, a földről, meg arról, hogy hogyan viszi ezt az egész céget és hogyan próbálja megcsinálni a nagy fehéret.

Szombat este, mikor hazafelé sétáltunk Tokajból, azt kérdeztem Kianektől, hogy mi lesz akkor, ha a csúcs-program Szepsy csalódás lesz. Mi lesz, ha le se fog minket szarni, ha éppen nem lesz ideje, ideges lesz akármiért, mi lesz, ha összetörik az az imázs, amit ismeretlenül köré felépítettünk? Borzasztó felelősség. Komolyan mondom még az is megfordult a fejemben, hogy sétálok Mádon, míg a többiek vele vannak, hogy elkerüljem ezt. Ehhez képest Szepsy pontosan azt hozta, mint Roger Federer egy tenisztornán. Hihetetlen profi és őszinte volt, az általam kiépített képre még rá is rakott egy lapáttal.

És így megérthetjük, hogyan lehet tökéletes módon márkát építeni. Árvay János és kedves lánya ehhez képest csak egy fotóalbumon keresztül volt látható számunkra. Nem volt ott, nem volt jelen, hogy hozzá tudjon adni az értékhez azon kívül, amit láttunk. Megfizet egy személyt, aki körbevezet minket és akitől lehet vásárolni, de mindez nem összevethető Szepsy Istvánnal, aki a teljes programot kínálja ÉS MÉG A DŰLŐBE IS FELVISZ A KOCSIJÁN minket, interneten szocializálódott kis hülyegyerekeket, akik ennek töredékét sem érdemelnék meg.

Kianek megállapította nagyon helyesen hogy ezen délelőtt után kötelező magunkba nézni és önvizsgálatot tartani. Hogy milyen emberek vagyunk, hogyan viselkedünk embertársainkkal. Az a helyzet, hogy a bor, ami a szofisztikációnak legmagasabb szintjét képviseli, megmutathatja az arra fogékony embereknek, hogyan válhatnak jobbá. Nehéz ezt kifejezni számítógépre kötött billentyűzet segítségével, megélve teljesen triviális.

Nem egy pincében és borászatban jártam már, de most kiszintetizálnám a számomra lényeges dolgot: egyik sem olyan, mint amikor maga a tulajdonos gazda van ott. Teljesen más a mérce. A jövőben szervezendő bor-programokat mindenképpen úgy fogom csinálni, hogy a bor készítőjével, vagy a birtok gazdájával is találkozhassunk.

(Az étteremben pedig mindenhol menü lesz, nem à la carte.)

13 hozzászólás

Gaboro

Én Mádon eddig csak hegyikerékpáros verseny miatt jártam (http://www.zemplenmaraton.hu/), ha borról volt szó, Tokajnál behúztam a féket. De úgy látom, legközelebb északnak tartok még egy picit, ha ismét borbeszerzéssel egybekötött edzést hajtok végre.

Zeusz

Csak vissza kéne néznem nekem is Mádra már, ha anyai nagyapám onnan származott el…

vargatom

Tokajban ajánlott:
Oremus pincészet – legjobb pince, plusz király vinotéka
Degenfeld birtok – nagyon szépen és ízlésesen felújított, profin manage-elt (legjobb vezető mutatta be) és van 1-2 igazán jó boruk is
Javasolt még nyitott pincék napját kinézni a naptárban, aznap mindenhol osztják az áldást.

Árvay is tetszett nekünk, Szepsy meg akkro betervezve a következő látogatásra.

kast

ez így nagyon jól hangzik, de nem hiszem, hogy bárkivel megcsinálja ezt a túrát, aki fölhívja

Kretusz

Tudom igénytelen állat vagyok, de én csak az lépcsőházban lévő kisboltig szoktam jutni, hogy megvegyem a hétvégi sört….

A

szep volt Jozsi!, szep volt Szepsy!
jo iras, mit lehet legkozelebb anyagilag dotalni? 🙂
figyelem, az elveimet dobom sutba 🙂

PeBa

Ott lakom a környéken. Basztál szólni, hogy jöttök! 😀

Hefti

En meg itt lakom 🙂
Himesudvar is jo, borozgatni pedigg szinten azon az uton a Bortostyan es Barat pincet tudom ajanlani, a Szerelmi pincesoron a Klastrom pinceszet. En ha veszek innen veszek, vagy egyik cimboramtol.
Kajalni meg Tokaj-Bodrogkeresztur kozotti Lebuj etterem ahol jol csinaljak a dolgokat.

kopaszmalac

én is csak jót hallottam szepsyről. csak olyat ad ki a kezéből, ami igazán minőség. nála nem frázis, hogy a hobbija a munkája…