Csodálatos kövek

Amikor feszültségek vannak ott belül, akkor összeszűkül a figyelem. Ilyenkor van az, hogy nem látjuk a nagy képet és elkezdünk szarakodni a részleteken. Ne hagyd, hogy felbasszanak azok az emberek, akik leállnak szart rágni a részleteken. Gondolkodj az egészben és onnan világítsd meg a dolgot. A feszültségek ilyenkor nem a részletek miatt vannak. Az csak egy tűhegy a folyamat végén. Lásd át, értsd meg ezeket a folyamatokat, és akkor megtalálod a lelki nyugalmadat.

Vacek hallgatta és átélte az öreg tanítását. Voltak napok, amikor nagyon boldognak és felszabadultnak érezte magát. Voltak napok, amikor bizonytalanságot érzett. Amikor működött a tanítás, megjelentek képek formájában is a gondolatok, határtalan békességet érzett. Az utcán sétálva olykor köveket rugdosott arrébb, olykor pedig vadgesztenyét.

Jó tudni

Kínaiul a ronda szó úgy van, hogy: 醜. Alkalmazási példák: “bűn-醜 vagy!”, esetleg: “olyan 醜 vagy, hogy ha lemész a bányába, a szén magától feljön!”, illetve: “geci-醜, mint a világháború.”

Más. Eszembe jutott még egy klasszikus: Nyolcadik utas A bolygó neve: halál. A végén Ripley beöltözik a mechanikus emelőrobotba, Alien ott áll előtte, majd SZKEROVÉJ FROMHŐR JÚBÍCS! (Get away from her, you biatch!)

Ma sokat dolgoztam, produktív vagyok. Ha produktív vagyok, mindig jobban érzem magam. A menzán lefotóztam azt a csávót, aki mindig headsettel mutatkozik. Soha nem láttam még nélküle. Szerintem azzal a darab műanyaggal született.

Megittam két Edelweiss sört, most pedig pass out. A valentin napnak: vége.

Három hete megpattant a Dékánnal való edzés közben valami a derekamban, egy hétig semmi esélyem nem volt, de most, három hét után mentem le először a tenisz pályára (és nem a pénisz tájára). Ha tenisz, akkor Roland Garros: jövő májusra szekuráltam két napi jegyet. Pályához közel. 53 euró egy személynek, összesen 4×53 EUR. Megyünk. Párizs. Tenisz. Federer. Pöcs-nyújtásnyi közelség. Nadal.

Megtaláltam Amerikát!

UPC vs Antenna Digital

2005. decemberében előfizettem a UPC Max pakkra. Akkor olyan akció volt, hogy már nem is emlékszem, de lényeg az, hogy számos műsort, amit soha nem fogok nézni, megkaptam ingyen. Persze mindig van valami mézesmadzag ebben az egészben, például az, hogy van Sport 1, ahol lehet a Wimbledont nézni. Ezért aztán havonta: 10.990.- Forintot költök el tévére, míg a szüleim kicsit más konstrukcióban 9.340.- Forintot. Néztek ti ennyit, Józsi? Nem.

Ma reggel felhívtam a tévé szerelőmet és érdeklődtem, hogy mi legyen. A UPC direct most a “Családi-, Plusz- és Sport” csomagokat két éves kötés esetén 4.990.- Forintért árulja. Ennyiért tudnék kötni, plussz a szüleim is ennyiért tudnának kötni. Ehhez képest az Antenna Digital 2 éves kötés esetén a következőt kínálja a Családi csomag + HBO1-2 esetén:

  • beszállás költsége 10.000.-
  • fél évig csak HBO1-2-t kell fizetni 1.990.- Forintért
  • fél év után a fennmaradó másfél éven keresztül 3.590+400+200 = 4.190.- Forintot

Extra catch: a most futó akciós csomagban egy antennáról kettő dekóder értendő. Vagyis a szüleim household-ja JOIN-olható, így ebből a miénk most 4.190/2, azaz 2.095.- Forintot fog televíziózásra fordítani havonta (illetve előtte egy fél évig háztartásonként 995.- Forintot). Ez tehát elég jelentős csökkenés a havi rezsiköltségben.

Nem nézek egyébként sok tévét, de nekem havonta két rugót megér az, hogy ha esetleg kell az ATV, hírTV, hetihetes, Fábry, Wimbledon, akkor álljon rendelkezésre. Plussz a szüleimnél dettó, akik viszont ennél jelentősebb fogyasztók.

Következő projektem az lesz, hogy otthonra lövök egy olyan T-Online előfizetést, amit telefonvonallal együtt adnak az 5 ezer forintos range-ben. (Van most ilyen? Vagy más szolgáltatónál?) Jó lenne 5 rugóért 1 megabites ADSL-t kapni,

ez az én internet-célom. 

update 061129: Tegnap bekötötték. Árat persze cselesen fogalmazták meg és 3.090.- Forintra jön ki, de akkor sem érdekel, eddig ugyanis 10.290.- Forintot fizettem.

Plastik media music cast #6 – Total comeback edit

Észrevétlen telt el az ősz (Plastik media music cast nélkül), ám a több, mint egy hónapos szünet után most mégis visszatértünk a megfelelő mappákba, hogy összeválogassuk a szám szerint hatodik adást. A közel egy órás epizódban rock stílussal kezdünk, hogy aztán belecsapjunk a sweetbeats nótákba és andalogjunk ezen a novemberi héten búslakodva a hétfői munkakezdés miatt.

(Alien stílusában belemegyek a nekem-nagy-dolog-mást-viszont-nem- érdeklő-részletekbe: értékeljétek, hogy minden számhoz külön album art van és precízen timingoltam, ami nem feltétlenül egyezik meg a ritmussal, hanem ahol jobb volt, vagy jobban kijött, ott úgy állítottam, azzal együtt nézzétek, úgy még jobb az élmény. Áh.)

Figyelem!

Ez a music cast nem tartalmaz olyan népszerű zenéket, mint például a kereskedelmi rádiókban is hallható “Justin Timberlake – My love” című szám. A Plastik media ugyanakkor nyitni szeretne a populárisabb szegmens felé, így ezen célcsoportnak külön letöltést biztosítunk a nevezett dalból, tehát:

“Justin Timberlake – My love” MP3 free download ingyen letöltés!

Letöltéseink (persze érdemes feliratkozni a feedünkre, vagy letölteni a korábbi epizódokat):

Reggeli gondolatok

a szerző felvétele

Budapesti upper-class sznobéria lengi körül a Hősök tere melletti Gundel éttermet. A helyen eleve görcsbe rándul az ember gyomra, ki hallott már olyanról végülis, hogy öltönyben lehet egy jót vacsorázni? Életem során egyszer már voltam a Gundelben, de emlékeim szerint nem volt különösebben meghatározó élmény. Tegnap a család gazdag rokonsága jóvoltából ott vacsoráztunk és nagy kanállal ettünk.

A vacsora után csak jókat mondhatok el a Gundelről: kifogástalan ételek, kifogástalan kiszolgálás (roppant korrekt, nem eltúlzott service), megfelelő környezeti élmény (igen, öltönyben baszki). Méltóképpen ünnepeltük meg a gazdag rokonság nagymamájának 70. születésnapját. Ez akár elég szánalmasan is hangozhat, de ez az igazság.

Előre specifikált menüt ettünk, a főétel három fogásból volt választható: hal – kacsa – bárány. Én ez utóbbinál maradtam és közepesen átsütve kértem. Remek választásnak bizonyult, pont olyan volt, mint amilyennek elképzeltem egy idillisztikus világban. Gyenge láncszemként a leves lejelent meg, ami valójában jó volt, csak éppen hiányoltam belőle a fantáziát. Valamilyen húsleves alapot próbáltak feljavítani mandulás gombócokkal, de elég ízetlennek bizonyult. A remek fűszervajból mértem bele néhány kiskanálnyit, úgy elfogadhatóbb és zamatosabb lett a leves. Ettől eltekintve minden fogás remek élmény volt. A libamáj pirítóson és aszú-zselével, némi zölddel, a már említett bárány, a torta (születésnapot értelmezünk), leves előtti gomba-gerezdek mártásban — igen finoman elkészítve.

Három tételt ittunk, az utolsó 3-as Kopár volt, a második Vylyan (nem emlékszem mi), az első pedig az előételhez és a libamájhoz való édesebb jellegű mujscat Gundel brandinggel. Egyáltalán nem rossz választék, bár a magam módján én most is a könnyedebb borokat kedvelem. Ez a testes-nehéz iskola maradjon csak meg az idősebb korosztálynak. Sajnos a ma reggeli szétcsúszott másnaposságom arra figyelmeztet, hogy az est végén nem célszerű elfogyasztani a kóser szilvát még akkor sem, ha a társaság amúgy igen jó hangulatban van. (Az öcsém gondolom elfogyasztja minden alkalommal, sőt, még egy ellen-szilvát is kér — tegnap nem volt ott.)

Gundel tízből tíz volt tegnap este. Mondtam már, hogy kedvelem, ha a szénsavas ásványvízhez más poharat adnak?

Pengo

Közel nyolc esztendő elteltével most újra visszamentem, hogy bemutassam élő egyenesben a Pengo játékot. Egyetlen játék, egyetlen felvétel.

Jövő héten a Pooyan következik, esetleg a Scramble.

Néztem: War of the Worlds

Nem ismertem az alapsztorit. Az első fél órában még érdekesnek mutatkozó film a hátralevő másfél órában egyetlen kérdéssé állt össze bennem, ami a “mi a faszom ez?” vonalon írható le.

“It’s nothing you can really describe. The whole thing is very experiential. The point of view is very personal — everybody, I think, in the world will be able to relate to the point of view, because it’s about a family trying to survive and stay together, and they’re surrounded by the most epically horrendous events you could possibly imagine.”

— Spielberg nyilatkozta a film történetéről

Remélem jó komolyan vette magát és jó komolyan vette magát mindenki, aki a film készítésében közrejátszott. Hatalmas költségvetéssel készült semmiről van szó ugyanis.

H. G. Wells 1898-ban publikálta az azonos című regényét. Akkoriban még gondolom jónak számított egy ilyesmi téma, hogy jönnek az marslakók (konkrétan) és leigázzák az embert. Hopp, építsünk az emberek félelmeire (gyk: ufó iga) és máris megvan a jó sztori. Meg persze a bújtatott brit kolonizációs kritika benne. Akkoriban még hittek abban, hogy a Marson van élet (én még most is hiszek, egyébként).

Eleve egy orbitális faszság ebből és csak ebből ufó katasztrófafilmet készíteni. Aki ugyanis azt gondolja, hogy egy olyan fejlett társadalom, aki képes war machine-eket készíteni, interplanetáris útra menni és idegen bolygókat se szó, se beszéd alapon leigázni (hogy az ottlakók vérét szivornyázza, majd rájöjjön, hogy voltaképp a bolygó mikroorganizmusai valójában nem is jó az ő szervezetének) az — már bocsánat a szóért, de — fogalom nélkül van. Maximum a kifejletlen majomemberek voltak azok, akik erőszak árán harcoltak valamiért ennyire értelmetlenül.

Megértelek kedves Steven Spielberg, hogy eljátszadoztál a több száz millió dolláros gondolattal, hogy “mi lenne, ha jönne az ufó iga”, filmre vitted a kor technológiájának megfelelően realisztikus eszközökkel azt, hogyan tud egy család (és emberiség) túlélni egy ilyen katasztrófát. Ám megfeledkeztél arról, hogy ez így önmagában tökéletesen értelmetlen és differenciálatlan. Nincs semmi backbone, amire az egész felhúzható és működőképes. Darabokra hulló, gecidrága unalom, amin-már-megijedni-se-lehet mozi.

Steven Spielberg konkrétan csinálni bírt egy filmet, ami nem szól semmiről, nincs semmi értelme, semmi küldetése. Engem az egészben szomorúvá az tesz, hogy ezek a gazdasági vállalkozások, amik egy ilyen filmről szólnak (értsd: 132 milló dolláros budget, a főszereplő fizetése 10 millió dollár, a mozijegy eladások bevétele pedig majdnem 600 millió dollárra rúgnak — mi ez, ha nem siker?), sikeresek tudnak lenni.

Mi emberek azzá tesszük, mert megvesszük a jegyeket. (Én is megtettem volna, régóta terveztem, hogy megnézem a filmet.) Komolyan mondom kedvem lenne akkorát flippelni, mint tegnap Paudits Béla.

Nekem ebben a bigscreen-scifi műfajban még mindig az 1997-es “Contact” viszi az über-pálmát. Az a történet legjobb emlékeim szerint remekül konzisztens és érdekes volt. Azon a részen meg, amikor Jodie Foster találkozik egy idegennel, aki az apja képét ölti magára és mondja el neki, hogy “könnyebbé akartuk tenni számodra a dolgot” konkrétan a könnyeket csalta a szemembe. (Erősen parafrázálok, mert már nem emlékszem pontosan.)

Spielberg egyébként el bírta baszni az “A. I.” filmet is, de rendesen, pedig az jó lett volna. A “Munich”-et meg fogom nézni (elkezdtem egyébként, de nem volt túl érdekes) és ha nem lesz jó, akkor végleg beírom a csávót az impotens kóklerek közé. Van egy olyan érzésem egyébként, hogy a “Munich” — túl persze a borzalmakon — valamiféle bújtatott cionista mozgalmi induló lesz, melyből ismét megtudjuk, hogy zsidónak lenni milyen rossz, meg őket mindenki csak bántja.

Kedves Steven Spielberg, felteszem, hogy amikor ilyen filmeket csinálsz, mint a “War of the Worlds”, akkor erre nem szoktál gondolni. Márpedig itt egy picit hiteltelenedik számomra a dolog, meg az egész mozigyáros intézmény, ami köréd az elmúlt évtizedekben épült.

PHP-MySQL guru kerestetik

update 061122: Megoldva. Szakember megtalálva, munka teljesítve.

Egyetlen projekthez keresek egy olyan szakembert, aki jövedelmezés fejében professzionális módon képes egy nagyságrendileg 20k userrel és 200k posttal rendelkező PHPBB fórum adatbázist Expression Engine formátumúra hozni. (A projekt elvégzéséhez sem a PHPBB-t, sem az EE-t nem kell ismerni.)

Kihívások: sajnos eléggé eltérő felépítésű mindkét fórum (de nem csak annyira, hogy mások a tábla oszlopainak nevei), ugyanakkor nem lehetetlen vállalkozás. Kiindulási alapnak van néhány SQL inzert modulunk, amit a törés után ismertetek. Szükséges még néhány PHP parser funkció írása, hogy a különböző BBCode-okat egy formátumúra hozzuk, smiley konvertáló hasonló képpen (ehhez van dokumentáció), egyéb apróságok.

A projekt egy gyakorlott embernek nem okozhat egy-két munkanapnál több elfoglaltságot.

Full article

Like I love you

Való életből vett példák nem egészen két óra leforgása alatt:

  1. Németh Gábor elmondta, hogy vett egy laptopot, de a következő gépe már “Macintosh” lesz. Ebben viszont van fényképező kártyolvasó, webkamera, Dual Core stb.
  2. Kianek Tamás elmondta, hogy venne Macintosh-t, ha ugyanazt tudná, amit a gépe most tud és 80 csak ezer forintba kerülne.
  3. Bader Linda elmondta, hogy neki ez a laptopja (Fujitsu-Siemens) volt az első és nagyon szereti, a Macintosh-tól pedig idegenkedik, valójában nem is akar cserélni.

Mindhármuknak igazuk van. Példák, rengeteg példa.

De NEM LEHET embereket meggyőzni. Nem lehet embereknek a vallását megváltoztatni. Magyar “Maz” Zsolt mindig is szarkasztikusan fog kommentálni a Mac-jellegű dolgokra, Kelemen “Fuji^” Péter a Debian listán fogja az open source oltárán felmutatni az újrafordított áldozatot a frissen vádlijába tetováltatott “IceWeasel” logóval, Kovács “crrrr” Balázs elmondja, hogy mennyire “bejön” neki a Mac, de a számítógépek már nem érdeklik, Antal “alien” Gergely továbbra sem válaszol a térítős jellegű levelekre, Király Katalin kizárólag azért vesz Macintosh-t, mert “szép”, Kianek Tamás kergetni fogja a 80 ezres laptopot, Németh Gábor bedugja a kártyolvasót, Bader Linda pedig elindítja az MSN Live Messengert, amit ismer és szeret.

A Macintosh hittérítés számomra gyerekek, véget ért. Innentől már csak saját szórakoztatásomra és örömömre lesznek postok. Mától nem érdekes, kinek mi a jó rajtam kívül. Hitvita: nem van.

Minden olvasó, aki e miatt maradt távol, visszatérhet. Uj Péterek, gyertek, ölelkezzünk most össze és sírjunk, hogy a lelkünket nyomó béklyók végre szétpattantak, hogy lehullhatott rólunk a teher, hogy végre felszabadultan tekinthetünk a világba. Büszkén nézhetünk, mert ott már csak mi vagyunk, érző, élettel teli SZUBJEKTÍVUMOK szabad operációs rendszer választással.

Mindenki olyan operációs rendszert használ, amilyet megérdemel™.

Peter Stormare in da house, já

Tudom, hogy régi, meg mindenkinek megvolt már előröl-hátra, viszont a Prison Break kapcsán nem tudom kihagyni ezeket a Volkswagen viral hirdetéseket, amin Peter Stormare kőkeményen hozza a stílust. Best.

Representing Deutschland, jáá!

Brüsszel, 3 napban

Hétvégén Brüsszelben voltunk. Nyugat-Európai város, söreiről és egy apró faszombuzi kis szoborról ismert, amit az ottaniak “Manneken pis”-nek hívnak (kis hugyozó figura). Lehet kapni belőle minden sarkon rézből öntött sörnyitót, illetve dugóhúzót, amiben az a hatalmas poen, hogy a pöcs helyén van a dugóhúzó screw-work. A szobornak van egy kevéssé ismert “nunis” változata is, amit a 80-as években csináltak és az egyik utca végén lehet belebotlani.

Sörből rengeteg fajta létezik, a főbb márkákat persze a “modern Magyarországon” is meg lehet kapni, így csak említés szinten emelném ki a Leffe, Hoegarden és Kwak brandeket. Ezeket mind a megfelelő pohárban szervírozzák, ezért hüvelykujj-fel. Persze mindenhol kaphatók, van sörbár is, ahol ízesített söröket (banán, méz, egyéb gyümölcsök — inkább csak “fun”, mint jó) mérnek az arra járó turistáknak.

Brüsszelből azt kell még kiemelnem, hogy a metró pontosan ugyanolyan retek, mint itthon, és az arcok is elég rossz kinézetűek. A liberális vattának most szeretnék fügét mutatni, mert Brüsszel is remekül mutatja, milyenek a nyugat-európai városok: azt az illúziót mutatják a fejlődő országok lakosainak, hogy ez a cél, ez a megoldás, itt van kolbászból a kerítés. Ennek az az eredménye, hogy az utcákon járva-kelve nincs meg az az érzése az embernek, hogy “ez brüsszel”, hanem inkább az, hogy “ez az a város, ahol van az a hugyozó szobor, meg a sok néger”. (Nomeg az, hogy a főtér melletti egyik utcában 6-7 Kebab-os van egymás mellett mekkora már.)

Szeretnék fügét mutatni a liberálisoknak, meg az összes “multi-kulti, de kurva jó” megmondásnak, mert én azért mentem bazmeg Brüsszelbe, hogy belga őslakosokat nézzek, nem pedig afró-amerikai őslakosokat. (Lehet, hogy rossz volt az állomás, tudom.) Párizsba sem fogok elmenni, azt gondolom, nagyon hasonló lehet ehhez. Egyébként érdekes módon sem Londonban, sem pedig New Yorkban nem volt ez az érzésem. Ott valahogy teljesen elfogadott, hogy nincs semmi ős-nemzet arrafelé, hanem csak a scatter.

Hazafelé a repülő leszállásnál keményen dobált (worst ever!), feltehetően a nagy szél miatt. A repülő tele volt magyarokkal, akik gondolom egy keresztény enklávéba tartoztak, mert rengeteg volt az álruhás pap, meg nő (akik a 10-es skálán nehezen tudtak átlendülni a 3-as pontszámon) és bazmeg nagy hanggal a boarding előtt képesek voltak valami group shot-ot összehozni (a papok! hihetetlen!). Kedvem lett volna nem köztük lenni lol.

Disclaimer: Nem vagyok fidesz szavazó, ultrajobbos, KKK egyébként. Sőt, Dél-Afrikában is tök jól éreztem magam. Egyszerűen csak nekem valami poszt-középkori “belzsík” hangulatra lett volna szükségem. Erre varrjatok gombot, liberális fitymák.

(A képgaléria megtekinthető itt.)