Felkértek a magyar Maxim szerkesztői, hogy írjam meg, mi volt az életem 10 meghatározó videojátéka. A cikk, mint kiderült, got canned, ezért kicsiny blogomra fogom postolni, csak azért, hogy ne érezzem hiábavalónak az erőfeszítéseimet.
(Némi zárójeles oldal-kommentár: időnként ilyen-olyan forrásból megkeresnek emberek, szerkesztők, hogy nyilatkozzak a blogokról, filmekről, videojátékokról, Wii-ről, álló faszokról stb. Általában vissza szoktam utasítani ezeket az ilyen típusú felkéréseket, illetve közszerepléseket. Az oka igen egyszerű: nekem csak a szívás van vele. Nekem kell elmennem a helyszínre, nekem kell beilleszkednem az ottani workflow-ba, megmondják, hova álljak, hogy nézzek, túl sok, túl kevés. Mindezt természetesen azért, hogy a szerkesztőnek meglegyen az “anyag”, nekem meg valamiféle obskúrus “fame”. Köszönöm, nem.)
Most pedig a 10 legjobb játék EVAR!
1. World of Warcraft (PC)
A Blizzard ma is futó masszív multiplayer játéka addiktív, mint a futó bab. Eleinte berzenkedtem attól, hogy hosszú perceket kell sétálni a világban, de valaki felvilágosított, hogy az ilyen típusú játékoknál ez még rövidnek is számít. Később felismertem, hogy ez minden idők legjobb játéka. Kár, hogy az embernek nem lesz mellette semmilyen élete, abbahagytam, lett is barátnőm.
2. Quake (PC)
1996-ban a Quake megjelenése az én életemet is gyökeresen megváltoztatta. Nem kis mértékben azért, mert ez volt az első játék, amit klánokba szerveződve a neten is lehetett játszani. Akkoriban semmi sem számított, csak a Quake. Az egyetemen be kellett köszönnöm nem kis részben miatta az alattam járó évfolyamokhoz is.
3. Legend of Zelda: Twilight Princess (Nintendo Wii)
Először a Zelda sorozatot akartam volna erre a helyre sorolni, de rájöttem, hogy a most decemberben megjelent Twilight Princess viszi egymagában köztük a “single player” pálmát. Elképesztő játékot sikerült készíteniük a japánoknak, de ennek megvan az a roppant nagy előnye, hogy 40-60 órányi játék után véget ér. Igaz, hogy GameCube-ra készült (eredetileg), de ennek ellenére fantasztikus a grafikája és a játékmenet. Hibátlan.
4. Resident Evil 4 (Nintendo GameCube)
Noha egy “negyedik” rész bármiből az újabb rókabőr tipikus esete lehetne, a Resident Evil 4-es mégis magasan kiemelkedik és utat mutat. Szintén egy egyjátékos anyag, viszont roppant tartalmas zombi ölős játék (bárki megbotozhatna, hogy egy zombi ölés hogy jöhet ide, de szeretném jelezni, hogy ki kell próbálni).
5. Brain Training (Nintendo DS)
Roppant gagyi grafika és elképesztő gondolat jellemzi a játékot: minden nap néhány perc gyors-számolással és koncentrációval tréningezzük az agyunkat. Van benne Sodoku is. A Nintendo megmutatja nekünk, hogy a játék és közösségi élmény minden gigapixelnél többet ér.
6. Wizard of Wor (Commodore 64)
Ez a játék volt életem első komolyabb videojáték élménye. Akkoriban még a fekete bot joystick-kel gyilkoltuk egymást a nyári szünetben. Volt, akik magnóról töltötték be, a jobbaknak, mint nekem, már floppy lemezes meghajtójuk volt.
7. Half-Life 2 (PC)
Filmszerű játék, borzasztó gazdag grafika, a hatalmas első rész folytatása. Minden szempontból túltett az elődön, bár azt is ide kellene írnunk. Sajnos soha nem értem teljesen a végére, pedig nagyon ott voltam már.
8. Super Mario (Nintendo SNES)
A Super Marioval értettem meg, hogy léteznek olyan játékok, amik képesek eladni egy konzolt. A Mariot eredetileg csomagolták a készülékhez és nem is nagyon érdekelt, mert gyerekesnek tartottam, de annyira rákattantam végül, hogy a végén még azt a titkos pályát is megtaláltam, ahol a kis pénzekből ki volt rakva, hogy “YOU ARE A SUPER PLAYER!”
9. Metroid: Fusion (Nintendo GameBoy Advance)
A Metroid egy fantasztikus side scroller sorozat, bármelyik darabját ki kellene emelnem, mégis ez volt az, amivel a legmagasabbra emelte a mércét. A 3D grafikai programok idejében kijönni egy ugrálós cuccal, elképesztő. Roppant szépen rajzolt grafika, imádtam. Plusz a tény, hogy egy női szereplővel kell idegeneket lőni.
10. Lemmings (PC)
Innovatív játékmenet és szuper aranyos, zöld hajú, masírozó figurák. Ügyességi, logikai játék, középiskolában az irodalom órán jegyzeteket készítettem arról, hogyan lehetne megoldani egyik másik bonyolultabb pályát. A skót DMA Design már a kilencvenes évek elején megmutatta, hogy milyen tökös játékprogram fejlesztők. Ők csinálták a GTA sorozatot is később.