Vasárnap esti backlog

(A képen szereplő ID természetesen nem valós.)

Az egész vasárnap délutánomat és estémet a hétfőre készülés jegyében töltöttem. Élhető rendszer, káosz felszámolása, körültekintés, valós rendszer kialakítása és azt támogató struktúrák létrehozásán fáradoztam. A végén még némi háztartás backlog-ot is végeztem — 45 percben.

Igazság szerint ilyenkor mindig azt érzem, hogy megtettem, amit ennyi idő alatt lehetett és mindazt a lehető legjobban tettem meg. Úgy értem: nem tudtam volna jobban csinálni.

Mindezt (bocsánat, pontosítanék: nem is ezt, hanem ahogy) többek között Doug Bowman-nek köszönhetem, akinek mindezt már megírtam a délután folyamán emailben.

25 hozzászólás

PeBa

OFF

Legutóbbi Flickr képeken, azokon mit érzel? : D

(komment törölhető)

/OFF

_psc_

Na most nálam ez úgy műlödik, hogy ha _bármilyen_ cég, bank, szolgáltató, vagy akármi, olyan levéllel merészel zavarni, melyben valótlanul állítják, hogy lejárt tartozásom van, akkor én csak is egy pár soros levelet vagyok hajlandó írni: mégpedig a fogyasztóvédelemnek.
A nagy túrós brokit fogom én bizonygatni, hogy befizettem az összeget, miért nem figyelnek annyira a “fontos” ügyfelükre, hogy pontosan nyílvántartják a beérkező összegeket?!
Hogy képzelik, hogy valótlanul állítják, hogy tartozom?!?!?!
Sértő!
Azok a cégek, bankok, szolgáltatók, stb.-k csak olyan levéllel zavarjanak, melyben megköszönik, hogy az ügyfelük vagyok, és hajlongva paroláznak, hogy továbbra is legyek szíves az maradni.
Fentiekből következik, hogy ki nem szarja le, hogy az antenna digital hitelesnek fogad-e el egy pdf-et. Eleve nem hiteles, hogy már befizetett összeg miatt zargatják az embert.
Józsi, ne te nyald a seggüket, nyalják ŐK a tiedet!

fapina

“Koszos balkánon…”

van egy mondat, ami életem zászlajára vagyon hímezve:

mindenki azt kapja, amit érdemel.

alpi

A Westeltől, miután megszűnt a 450MhZ, évekig kaptam még csekkeket 0 (Nulla) forint összegről, aztán egyszer kiküldtek 2 behajtót is “adminisztrációs hiba” égisze alatt. Pedig, fapina, NEM ezt érdemeltem.

fapina

l1tch,

azt hiszem kedvellek annyira, h’válaszoljak;
bár inkább másoknak lesz ez -remélem- tanulságos.

a történet 2000-től vált érdekessé, amikor a barátaim szóltak, amerikaiak keresnek IT-st, kies megyeszékhelyünkön. nem tudom hogy, de felvettek. óránként 1,500.plussz.ÁFA jómagyar forintért. heti 6 napot kellett dolgozni, 12 órában. első év után második kecót, második év után második aatót sikerült összehozni. igaz, a kecóhoz nem kellett hozzányúlni {galériás-stúdió} az aatóhoz igen: dúrwán leültetve, 16″, stb. az első év végéig – a négyből – még csak azt szajkóztam, jószerencse, semmi más. aztán persze korrigáltam.
a négy fullos év permanens bulizás és dúrwa csajozásai után
(spontán illusztráció: 33évesen két 17éves csajszival 2/1)
(videófelvétel is készült, jelzem)
(igen, természetesen tudtak róla)
három anyagilag kevésbé dús év követte;
igaz, engem ekkor ez már nem rázott meg –
de ebben semmi meglepő sincs.

ám,
ahogy az lenni szokott, megismerkedtem egy 19 éves lánnyal, aki a sulit elvégezve, a diploma után, protekcióval(!) elhelyezkedhetett volna nettó majdnem egész 85e. forintért;
s itt jön a lényeg:
gondoltam, szeretem annyira ezt a lányt, hogy ő nem ezt érdemli, tehát elköltöztem egy másik fővárosba, ahová ő később követett… s a jelen: európai életszinvonalon, európai nyugalomban rakunk félre havonta 1.500 eurót, ketten.
belvárosban, a lakáson mással nem osztozva, közben költünk-vásárlunk, két laptop, anyámtyúkja, körtemuzsika.

***

persze,
nem volt ez mindig, meg ennyire.
de félreértés ne essék: azt is megérdemeltem.

csordi

Számolgatom a magam keresetét, szabadúszóként néha mérlegelem az elmúlt időszakokat. De ez a számolás nekem sehogyan se jön ki. Az neked évente mondjuk bruttó 6.5 millió forint volt adózás előtt, semmire sem költve, még ételre sem. Akkor még EVA sem volt, 35-42%-ot vitt az állam. Ebből hogyan lett második lakás egy év alatt? És az első? Ennyire olcsók a lakások a megyeszékhelyeken? Az oké, hogy 2001-ben olcsóbbak voltak, de ennyivel?
99-óta keresek hasonló színvonalon és egy évvel ezelőtt sikerült összehoznom a pecót itt Budán (így is kellett kölcsön) Jó közben felújítottam anyám lakását, 4 éven keresztül lakást béreltem, hogy együtt lakhassak barátnőmmel, van autóm, de akkor is. Valamit rosszul csinálok?
Nem azért, hogy a zsebedben turkáljak, de tényleg nem értem. Adhatnál valami támpontot.

_psc_

“AHRT-től visszaírtak, hogy nem tudják megnyitni a PDF-et.”
angelday, most már szard le az egészet. AHRD-t panaszold be az fogyasztóvédelemnél, a következő esetnél pedig írd meg nekik, hogy ha nem adnak 15% kedvezményt a havidíjból, akkor ismét fogyasztóvédelem.

Gaboro

“AHRT-től visszaírtak, hogy nem tudják megnyitni a PDF-et.”

Ez mekkora hahota? Még ha a pékem írna vissza, hogy nem tudja megnyitni az ünnepi búrkifli rendelésemet – amit .pdf-ben küldtem át -, azt mondom rendben van. De hogy ezek… ? Komoly! Haha…

alpi

fapina, tegyük fel értem hogy meggazdagodtál, és csuda jól esett a Józsi blogján a világ képébe dörgölni. De a két lánnyal egyszerre? Ennek hírértéke van bakker? Még ha tolószékes lennél vagy valami (god forgive)… Vagy be lenne linkelve a videód a YTról… bocs de a sztorinak EZ az eleme szánalmas.

Seven_of_Nine

Fapina,

érdekes a történeted. A kérdés az hogy 1 év után hogyan sikerült a második kecot összehozni?

ilyenkor a kérdés mindíg az hogy az ELSŐ honnan van volt meg?
1500 ÁFA, ebből nem hiszem hogy 1 év alatt annyit félretehettél hogy 5-6-7 milleért vettél egy lakást….

details please, már kiváncsi lettem

a csajozós duma meg jó, csak senkit se érdekel ebben a témában 😀

A.

Fapina, a csajod 19 evesen diplomas volt? 🙂
Tenyleg esik a szinvonal 🙂

Egyebkent eloszor arra gondoltam, hogy a 17 eves csajoknal kotok beled, t.i. hogy ez man liliomtipras, de aztan rajottem, hogy 17 17=34 > 33, es igy mar rogton rendben van 🙂

fapina

a történet úgye úgy indult, h’Angelday elmondta, megint hogy járt. erre vki epésen beírta, hogy. Angelday csendes beletörődéssel válaszolt, háború ez, nap-mint-nap. találtam szummázni, mindenki érdemei szerint.

ezek után jött széparcú l1tch,
{ akit megszerettem a “…magyarázhat… fikázhat, szájába ajánlom a faszom. ez konkrétan pénzt ér.” – mondatáért;
de csak most látom, h’ez karon volt. pff. }

s ide lehelt egy poént.

gondoltam mindezek után, talán mások okulására is, de elmagyarázom.
példán keresztül.

és ennyit az áttekintésről.

[…]

két szálon futott a dolog,
egzisztenciális, és szexuális.

mindkettőt igyekeztem a témához okvetlen szükséges, minimális részletgazdagsággal illusztrálni, mely szerint láthatóan

1.) jól éreztem magam a bőrömben
2.) mindenem megvolt, amire -akkoriban- vágytam.

ergo,
a legkevésbé sem voltam motiválva

A) sem arra, h’elköltözzek
B) sem pedig, hogy szerelembe essek.

uis, talán a fentiekből valamelyest kitűnik, egy ívhegesztő paraszt voltam, aki igyekezett mívesen az útjába akadó, minden jobb sorsa érdemes fehérnépet levésni. egy idő után persz’a mennyiség, minőségbe; de akkoris.

s a példa tehát arra van kihegyezve,
hogy egy magamfajta eke-paraszt is lehet annyira önzetlen, ha valakit szeret _deannyira_ hogy a maximumot biztosítsa neki, ami emberileg lehetséges…
még olyan szélsőséges inputok esetén is, mint az enyém.

természetesen,
a nyájas olvasó értelmezheti -nagyon helyesen- eme gondolatot úgyis, hogy szeretheti önnömagát is az ember, (nemcsak a párját) h’, a maximumot biztosítsa önmaga számára, ami emberileg lehetséges, s ne jusson eszébe efféle búskomor fjaszság:

“Nem is várom, nem is nagyon küzdök ellene. Koszos…”

***

néhány kiragadott kérdésre válasz:

természetesen a barátnőm 19 évesen már elsőéves volt és rá pár évre tette le a diplomát.

nem tudom ki mennyire emlékszik, volt egy időszak, amikor az egyik hazai bank részvényei egy nap 16% -t esett. nos, szerencsés voltam, mert akkoriban kerek egy 1M HUF értékben sikerült betárazni, amit ~2.5hónap után 1.45M HUF összeg szintjén sikerült realizálni.
a rákövetkező évben uis ebből éltem.

a kecó 2.5 szobás, tégla, elsőemeleti, halmazállapotát tekintve pedig romhalmaz, ezért is került -akkor- 4, azaz négy millió forintba. ez annyira áron alul volt, hogy a 2emeletről feljebb lefáradt egy úr, és felajánlott (a megvásárlásra 3héttel) ott és akkor 5 millió forintot. ebbe jóAnyám -ő intézte az ügyeim- nem adta beleegyezését. két év múlva, amikor az első albérlő elpályázott, a felkeresett ingatlanközvetítő azt mondta, nem kiadni, eladni kell (12 millióra saccolta; természetesen a lakáspiacon azóta az árak erős korrekcióra kerültek).

nem, a lányok nem tudták megnyitni a .pdf kiterjesztésű állományokat.

szégyellem, de annyira egy elviselhetetlen megveszekdetett istennek-átka voltam, h’jóAnyám inkább vett egy kecót, csak ne kelljen 22 éves korom után a saját a lakásában elviselnie.

nem, nem vagyok büszke.
azokat a részleteket, amelyekre büszke lehetnék, természetesen a szerénységem nem engedte közölni…
mert nem vág(na) témába 😛

köszönöm a figyelmet, röviden:
ennyi.

Seven_of_Nine

Pffff 🙂

nem hittem volna hogy elmondod, ennyire azért senkit nem érdekelt a story szerintem :)D

de legalább szerztél nekem pár perc reggeli mosolyt, cool.

azért kíváncsi lennék mi az amire büszke lennél? vagy vagy?:)

nemtudom én mondjuk ilyenekkel sose foglalkoztam, nálam a pénz kérdés huszadrangú volt és még mindíg az. a dolgok jöttek maguktól, lakás kokcsi, nők…:D

litch

hat koszi fapina igy nevtelenul is h megosztottad a tapasztalataid, en is igyekszem tobbet elni az eu nyugati felen mint itthon mert ez egy kalap fos ami itt van
en nem ismerlek teged szerintem 🙂
vagy csak jol alcazod magad…