A web, mint platform

Egyre másra jelennek meg azok a webes ASP szolgáltatások, aminek igénybe vételéhez nincs másra szükségünk, mint egy böngésző ablakra. Én magam kétféle böngészőből vezérlem a levelezésemet, ezek mindig nyitva vannak. Ugyanígy szükségem van egy Wikipedia konzolra is, és még sorolhatnám.

A tendencia egyértelmű: organikus folyamat eredményeként a böngésző válik egyre inkább az OS szerves részévé. Nekem nincs ezzel semmi bajom. Az egyetlen problémám az, hogy a böngészők nem támogatják ezt eléggé. Nekem az, hogy át lehet rendezni a tab-okat, nem fejlesztés. (Az egy kis nüansznyi-apró-hangya-mák-és-porszem-pinafing-és-szőrszál.)

Amit én szeretnék, az az a fajta dinamizmus, ami az OS natív alkalmazások sajátja. Elvégre ha böngészőben fut bármi, akkor a böngészőnek kell ilyennek lennie. Például az, hogy akármilyen Safari tab-ból lehessen teljesen kusztomizált alkalmazást készíteni Gmailhez

– tudjátok: ahogy szeretem –

aztán azt ledobni külön a dokkba. Váljék belőle alkalmazás! Ne kelljen loginelni! Az én gépem! Azt csinálja, amit én akarok!

Basecamp alkalmazásokhoz olyan felületet készíteni, ami nem szól semmi másról csak magáról az alkalmazásról. Nincs semmilyen keret, címbeíró sor, csak maga a program képernyője fix méretben. Esetleg az alkalmazás készítők include-olhatnak XML-ben valami fejlécet, ami mindezt remekül leírja.

Kell.

iPhone v1.0

Az iPhone szó szoros értelmében zárt rendszer lesz. (Forrás: NYT, sőt Pogue FAQ-ja!) Ez azt jelenti, hogy külső programokat nem lehet rá fejleszteni, kiadni, feltölteni. Nem azt jelenti, hogy nem létezik majd ilyesmi (mert létezik majd), de mindaz az Apple által kontrollált környezetben és módra. Én megértem, hogy Steve nem engedi a homoszexuálisokat elrontani az ő csodálatos telefonját, de ez nekem simán elég ahhoz, hogy ne vásároljak a termékből. Sőt, amíg ez így van, remélem meg is bukik vele.

Amerikában a Cingular kettő év kizárólagosságot kötött az Apple-el. Ez azt jelenti, hogy semmilyen másik SIM kártyát nem fogad a telefon, lehet feltörni, vagy akármi — újabb fekete pont. (Európába természetesen drágább lesz majd, ez is benne van a cikkben.)

Az iPhone-ban nem lesz Gmail, nem lesznek letölthető játékok, nem lesz benne video felvételi funkcionalitás (ez utóbbi valamikor majd érkezik egyébként). Nem tudom, mitől fosnék most bokáig, ha egyszer minden, amitől valami jó bír lenni, nem lesz benne az Apple iPhone-ban.

Ez nekem egyáltalán nem a telefon újrafeltalálása fejezet a történelem könyvben. Inkább egy nyugdíj felé haladó, idősödő ember hülyesége. Bár teljesen feleslegesen rugózok a kérdésen. Az iPod ugyanilyen zárt rendszer. Felejtsetek el.

A számítógép felhasználók köre

PC user: funkcionalis. van egy targya, amit hasznal.

– G az előző postom kommentjei között

Gondolom mindannyian ismerjük ezt a szép gondolatot: van egy messzebbre tekintő munkavégző réteg, aki a számítógépet csak eszköznek tekinti, ami segíti őket a napi munkájuk elvégzésében. Ők azok, akik használják a gépet, és nem élnek azért.

Bullshit.

Állítás: csak a számítógéppel egy ritmusban dobbanó szív az, ami az igazi kompetenciát és az igazi produktivitást meghozza a felhasználónak.

Én most nem akarok senkinek sem a lelkébe beletiporni (érzésem szerint nem is fogok, hiszen az itteni olvasóközönség alapvetően az “egyszerre dobbanó” kategória), de a legtöbb ember, aki a számítógépet munkeszköznek tekinti, az a munkavégző réteg, aki igazából baszik bele.

Biztos mindannyian láttunk már igénytelenül formázott, színezett, keretezett (!), összebaszott Excel fileokat. Email üzeneteket, melynek automatikusan csatolt szignatúrája hosszabb, mint maga a néhány szavas email. Gusztustalanul továbbforwardolt, email címeket benne hagyott leveleket. Magyartalan, félig értelmes mondatokat. Évek óta otthagyott szemetet a könyvtár almappáiban.

Nos, ezek azok a személyek, akik a számítógépet munkaeszköznek tekintik.

Ők soha nem fognak eljutni arra a szintre, hogy egyáltalán felmerüljön bennük a kérdés: milyen alternatívája van a Microsoft Windows-nak?

Ennél egyszerűbb kérdések sem merülnek fel bennük, hiszen ha felmerülnének, akkor az állítólagos munkaeszközüket nem úgy használnák, ahogy. Ők az igénytelen Windows felhasználói többség, akik basznak bele. Mert nem tudják, hogyan lehet nekik jobb (bocsánatos), és ez nem is érdekli őket (nem bocsájtható meg).

Kétféle ember van: az egyik, aki baszik bele, a másik, aki nem. Ez utóbbiak azok, akik megkeresik a problémáikra a megoldásokat, és ezekből származnak a Macintosh felhasználók is kivétel nélkül.

Eláshatja a csatabárdot a Win-Mac tábor, hiszen a különbség nem ebben van. Öleljük meg egymást.

Függöny.

iPhone második nekifutás

Megnéztem a keddi keynote-ot. Háromnegyedig. Az öcsém fürdőkádjából.

A laptopom egyszerűen oda volt rakva a polcra. És akkor megint megvolt: áztatom hab testem egy adag meleg vízben az öcsém fürdőszobájában (ahova egyébként tilos a bejárás), a polcon (inkább: párkányon) üzemel egy KURVAJÓL kinéző örök laptop, amin az egy nappal azelőtti élő cuccot nézem a wifis interneten át.

Hihetetlen számomra ez a dolog, mind a mai napig. Hol van ettől az, amikor kis suttyóként kuncsorogtam a legújabb C64 játékok után és amikor megtudtuk, hogy a játék abban az évben jött ki, nem hittük el. Oké, van már két újjal minority reportolható iPhone, de a jelen még mindig az, hogy egy laptopról tudok élni és így. És mindent tudok csinálni a laptopomról, amiért most szeretnék kezet csókolni Steve-nek. (Ma egyébként rájöttem, hogy sokkal produktívabb vagyok, mint egy windows felhasználó. Nem kis részben azért, mert a windows felhasználók alapvetően basznak rá. De tényleg.)

Az iPhone pedig biztos nagyon jó lesz, aztán majd jönnek az igazán cool második generációs v2 termékek, amikre már én is az “INSTANT GET!”-et fogom mondani. Most azonban józanságra és higgadt vérmérsékletre intenék gondolataim bűzös mocsarából.

Uj Péter jelenleg ott tart, hogy lefagy neki a Firefox. Ő egy boldogtalan ember.

Az Apple új termékeiről

Az Apple ma bemutatta a következő termékeket: iPhone, Apple TV, Airport Extreme.

Miután kilelkendeztük magunkat, folytathatjuk az olvasást. Nézzük végig őket nagyság szerinti csökkenő sorrendben!

iPhone

Nagyjából erről ábrándoztam én is egy korábbi postomban. Ez lesz tehát a “mindent tudó” kütyü. Telefon, filmek, zenék — a Jövő itt és most. Sokat lehetne erről ömlengeni, hogy Minority Report felé megy az egész user interface, de szép is látni, ahogy mindez itt a szemünk előtt bontakozik ki. (A kétujjas zoom nem új koncepció, de hibátlan.) Ja, nincs benne 3G, nem tudunk gyorsan netezni, ha nincs wifi épp a környéken. Az architektúra meg, hogy mennyire zárt, csak később derül ki.

Egyszóval tetszik, de nem fogom megvásárolni, drága. Kártyafüggetlenül Magyarországon ez bruttó 2 kiló lesz. Ennyit egy telefon nem ér meg, még akkor sem, ha az maga a jövő. Nem vagyok keserű, mert majd jön belőle újabb, jobb, olcsóbb darab — meglátjuk.

Apple TV

Nem az lett belőle, amit vártam. Gyakorlatilag az iTunes-re használható, ez engem kevéssé érdekel. Hiányolom a merevlemezes videó felvevőt, hiányolom a DVD lejátszás lehetőségét és hiányolom azt, hogy nem tud más formátumot (így pl XVID-et — akármilyen médiát) streamelni külső egységről, kitallózható, beimportálható módon a hálózaton. Ez így ebben a formában csúfos bukás (nálam). Ezzel így azt mondják, hogy abból a néhány folyamatosan bővülő library title-ből lehet videózni, ami az iTMS-en fenn van. Hát elmehetnek a retekbe.

Airport Extreme

Ugyan nincs még meg a végleges 802.11n szabvány, viszont ez a wifi router remekül együttműködik a Macbook Pro-val. Mindez azt jelenti, hogy otthon 100 megabiten lehet adatot mozgatni a levegőben. Ez klassz, ez tetszik, ilyet veszek, ha nagyon úgy szottyan majd kedvem.

Engem sokkal jobban érdekelt volna egyébként a Leopard, vagy az iLife csomag rendes januári újítása. Kicsit úgy érzem, hogy az Apple elment — persze a maga nívóján — egy nokiás-termékfejlesztős-mindent akaró irányba.

Sokkal fontosabbnak és teljesebbnek érezném azt, ha a hype mellett lennének rendes vevői alapok itt Magyarországon is. Ha rendesen működne a szervízhálózat, ha lehetne gyorsan javíttatni és ha nem azt kellene megélni, hogy az Apple ma itthon nem több a hazánkba importált barna dobozoknál.

Én például berendeltem egy második töltőt a laptopomhoz, ami immáron kettő hónapja érekezik. (update: Handrás valamit bebénázott) Szerencsére nem volt még akut javítási problémám a gépemmel, de remélem nem is lesz, mert heteket, hónapokat várni rá egyszerűen nem opció. Mondjuk ez nem az Apple márkát érinti, hanem a hazai viszonyokat. Itt tartunk sajnos, félmilliós gép, berendelt töltővel. Ja, és lesz júniusban iPhone 2 kilóért, örülhetünk neki.

Touchpad: YES, Mouse: NO

Kekivel MSN-en arról beszélgettünk, hogy valójában az ember manapság már alig dugja be otthon az egerét a laptopba. Lehet, hogy ennek részben az az oka, hogy csak úgy leül valahova a lakásban az eszközzel, de sokkal inkább az, hogy egyszerűen kényelmes használni. Sose hittem volna, hogy ide jut a világ, de valóban baromi jól használható a touchpad navigációra. Bal hüvely a gomb, jobb hüvely a navigáció és kész.

(Innentől Mac.) Megállapítottuk továbbá, hogy 15-ös Macbook Pro-n milyen kurva jó a nagy méretű touchpad, a kétujjas szkrollozás funkció (ami — fyi — úgy is működik, hogy az egyik ujjat fixen tartjuk, a másikkal pedig szkrollozunk), és — figyelem — a kurzor mozgatása a képernyőn. Valahogy “feels right”, egyszerűen mindig oda lehet mutatni könnyedén, ahova kattintani akarunk, másrészről pedig kis távolságokat is baromi pontosan lehet pozícionálni. Én azt hiszem azóta gyűlöltem a lelkem mélyén a Windowst, amikor megláttam, hogy Amigán milyen szépen mozog az egér, Windows alatt meg milyen csúnyán. Aztán persze Mac-en megláttam ugyanezt (füstölgés), Windows alatt meg megjelentek a jobb refresh egerek, de switchelésemig még mindig nem volt tökéletes. Nem tudom, Vistán milyen, ha olyan, mint Mac-en, akkor már egy LÉPÉSSEL KÖZELEBB VAGYTOK AZ OS NIRVÁNÁHOZ.

Ki a fasza gyerek?

Kezdődik a 2007-es tenisz!

Még 8 nap van hátra ugyan az AUS Open kezdetéig, de Federer már ott dekkol a helyszínen. Érdekes módon nem indult idén az évkezdő Dohán, a címet ezúttal a tavalyelőtti döntős, Ljubicic vitte, aki a skót/brit Andy Murray-t rakta le 6-4, 6-4 arányban. (Ismeretes, hogy Murray volt a másik ember Nadal mellett a földön, aki Federerre vereséget bírt mérni 2006-ban.)

Safin továbbfejlesztette hajviseletét, ezúttal a “rövid bili” stílussal próbálkozik, teljesen borotvált. Szerintem meg kéne már állapodnia valahol, ha újra nyerni akar. Ez a kép már Melbourne-ben készült gyakorlás közben.

A világranglista második helyén állomásozó Nadalt a Chennai Open elődöntőjén a harmadikként kiemelt, eddig mindig hosszú hajjal versenyző Xavier Malisse pakolta ki két szettben: 6-4, 7-6(4) — érdekes. Lehet, hogy vége szakad Nadal 2006-os pünkösdi királyságának? Malisse tavaly jó évet zárt, nekem mindig az volt a benyomásom róla, hogy edzőpartnerével, Tommy Haas-szal sorsolják mindig össze, aki rendszerint megveri.

Továbbra is azt mondom, hogy profi teniszezőnek lenni a legnagyobb királyság, ami ezen a földön létezhet. Mekkora hangulata van már annak, hogy az ember a tudást, amit kisgyerek kora óta próbál megszerezni, előhozza versenyhelyzetben! Szeretnék meghajolni előttük.

Casablanca

Időnként (de tényleg csak időnként) ráflesselek a Casablancára. Ma a tudásomat a következő részletekkel egészítettem ki:

  • Ingrid Bergman magasabb volt, mint Bogart. Bogart számos jelenetben dobozon áll, hogy magasabbnak látszódjék.
  • A reptéri jelenet háttérben mászkáló figuráit törpékkel helyettesítették, a reptér valójában egy kicsiben felépített makett.
  • A reptéri jelenetnél azért használtak füstöt, hogy az takarja az amúgy igen béna repülőgép makettet.
  • Bogart a felvételek befejezése után egy hónappal mondta fel a film elhíresült utolsó mondatát: “Louis, I think this is the beginning of a beautiful friendship.”
  • Bogart ezzel a filmmel lépett be a sztárok birodalmába.

Forrás természetesen a modern-kori Google, a Wikipedia volt. Aki esetleg nem látta volna még, a magyar királyi tv időnként lenyomja az echte magyar szinkronnal, érdemes azt is becserkészni.

A másik klasszikus, amit először valami közgázos nyári táborban láttam a kilencvenes évek végén a “Baraka” (1992). Magyarul “Világok arca, Baraka” néven fut, egy borzasztó szépen fényképezett, dialógus nélküli film a bolygónkról. Szemléletformáló darab. (Volt. Nekem.)

Gmail migration skills

Tovább tökéletesítettem a Gmail munkakörnyezetemet. Bővebben:

  • A Mail.app-ban csináltam kettő új fiókot, egyik a privát Gmail fiókom, másik a céges fiók. Mindkettőnek beállítottam a Google-féle paramétereket, POP/SMTP egyaránt.
  • A két fiókba beletöltöttem az összes Gmail-es levelet, cégeset és privátat(ot) rendre. Ez eltartott egy darabig, viszont most két fiókban (igaz, sorfolytonosan de) ott van minden levelem, amiket az elmúlt két hónapban Gmail-en termeltem. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy privát Gmail-es fiókom 2004 óta van, de azokat is mind letöltöttem, most végre azok is itthon vannak. (Legeslegelső Gmail levelem 2004. 06. 09. 16:05 perckor íródott és Aliennek küldtem. Subject: “kicsit mail cim!”)
  • Az AlienCamel-es online mappáimat sorfolytonosan belehúztam a privát fiókomba, tehát azok is megvannak lokálisan, archívum szerűen. Nem mappázunk, szolgáltatás felmondható.
  • Minden nem használatos fiókot, beállítást, mappát letöröltem.
  • Csináltam egy Mail.app szabályt, ami a beérkező leveleket automatikusan read-re állít (hiszen a leveleket böngészőben olvasom, ugye).
  • Lemondtam az AlienCamel szolgáltatást. Írtam nekik levelet, elmondtam, hogy jó volt, de ez van.
  • Kipróbáltam mindent, működik: az összes online levelezésem a Mail.app megnyitásakor leszinkronizál a laptopomra, tehát minden levelem megvan offline-ban, amit Spotlight-tal remekül tudok szűrni — ha éppen arról van szó. Ha Mail.app-ban adok fel levelet, akkor bekerül Gmail-en az elküldött levelek mappába, tehát easy-attachment funkcionalitás, iPhoto 1click-send is megy.
  • Gabától kölcsönvettem David Allen GTD könyvét.

Hello 2007!