Plastik média

“A filmes munka (miként bármely más alkotótevékenység) mindenekelőtt belső és nem külső — fegyelmező és gyártási — követelményeknek kell, hogy megfeleljen, mert az utóbbiak valójában csak megtörik a munka ritmusát.”

– Andrej Tarkovszkij: A megörökített idő (via Gaba)

Ez így hibátlan volt, ki is fogom nyomtatni. (NB, az idézet hátralevő része nem is szorosan ehhez kapcsolódik, vagy legalábbis én nem érzem az erős párhuzamot, de ezt a részt már, különösen a filmkészítés és ipari kreatív munka kapcsán, megtapasztalhattam.)

Balgaság lenne azt hinnünk, hogy egy nagy gépezetnek van “belső” követelményrendszere. Nincs neki olyanja. Sajnos darabjaira hulló, inkoherens, lelketlen az eredmény mindakkor, ha nincs egy vezető stratég(i)a, vagy az a bizonyos “együtt dobbanó szív” (amire Gaba is ráhegyez).

Kreatív kérdésekben ne engedjük, hogy a struktúrálatlanság, az inkoherencia és a “nagy gép szigorító ereje” tönkrebasszák az elképzeléseinket (amik szükségszerűen antitézisei ezen fogalmaknak!).

Be free, geci.

Függöny.

Az megvan, amikor ráteszel valamit a vágólapra, de gyorsan mást kell csinálni és ELFELEJTED, hogy mit akartál előtte? Csak az marad meg, hogy volt valami a vágólapon. De mi? Meg minek?

Kiskorodban befaltad a Sport szeletet gyorsan, hogy ne kelljen belőle adni a többieknek?

Nonograms are picture logic puzzles in which cells in a grid have to be colored or left blank according to numbers given at the side of the grid to reveal a hidden picture.
– Wikipedia

Ez a cucc most jön Európába. Kell.

Egyébként azt nem is mondtam, hogy a névnapomra végül a 42 logikai játék egy kupacban kazettát kaptam, amiben volt sakk is. Nem vagyok egy nagy játékos, de gondoltam, hogy egyből lefinomítom “hard” fokozaton és … életemben először lefinomítottam egy sakk szoftvert. Azon tűnődtem, hogy vagy én vagyok ennyire jó (hah!), vagy a szoftvere ratyi. Van egy vad tippem, hogy ez utóbbi lehet az igaz.

Március hónapban közvetlen étel kiadásaim napi átlaga 314 forintra rúgnak. Háromszáztizennégy. Most meg is néztem, kettő tétel emelkedik 1000 forint fölé: március 11-én a KFC-ben kajáltunk, 14-én pedig ettem valami ebédet valahol. Az összes többi oly kevés, hogy kijött ez a minimum átlag. Étterem ebben a hónapban nem volt. Menza annál több. Ráadásul caféteria jegyeket is fel tudtam használni, ami még jobb.

Annak idején 1998 és 2002 között, amikor az indexben lógattam a pöcsöm, volt idő, hogy majd minden nap étteremben ettem. De hogy az ebédet a Leroyban, az is tuti. Igaz, hogy már akkor nyomtam a menüket, de a Leroyban egy menü, egy kávé, egy ital, limonádé is 1700 volt már akkortájt is.

Hogy tudatos volt-e mindez? Nem. Egyszerűen így jött ki. És nem bánom. Értelmetlen dolog ugyanis a pénzt költeni feleslegesen. (Még mielőtt bárki elkezdene sikítozni: a PlayStation 2 és a God of War játék megvásárlása teljesen beleillik mindenhová. Az a játék valami hihetetlen darab. Ráadásul ugye ezek mondjuk két év alatt írhatók le, tehát 40000/24=1700 forint durván havonta, hogy GoW-ozok. De legyen egy év és akkor ennek duplája. So fucking what.)

Egyszer.

Másodszor ma konditeremben jó volt az edzés, mentek a súlyok. Érdekes módon előtte fél órával ettem egy banánt és egy almát. Érezhetően én voltam Kratos. Eldöntöttem, hogy rátérek a napi rendes vízfogyasztásra, és iszok mellé kis gyümölcslevet is. Gondolkodtam azon, hogy az utolsó üveg sörömet egy kis rituálé keretében a wc kagylóba öntöm (persze lefilmezem az egészet), aztán csinálok belőle egy postot, de már nem lesz belőle semmi.

Ma este bekapcsoltam a tévét (némi God of War playtime után természetesen), épp kezdődött a Roddick – Murray meccs (a skót Murray nevét a közhiedelemmel, és a Sport Klub kommentátoraival ellentétben nem möri-nek, hanem mari-nak ejtjük — legalábbis az Eurosport brit szakkommentátorai határozottan így mondták legutóbb, sőt a Dictionary.com is erre enged következtetni).

És én még azt gondoltam délután, hogy egy jól sikerült edzésen vagyok túl! Kis faszomat. Sokkoló volt az, amit láttam. Ilyenkor kell rádöbbenni újra és újra, mennyire semmit nem tudok. Ráadásul ez a Murray – Roddick meccs olyan volt, amit Roddick kénytelen volt sérülés miatt feladni néhány game után, és a Sport Klubos faszi is megjegyezte, mennyire középszerűen játszanak.

Középszerűen! Nekem meg úgy tűnt, mintha kettő istent látnék a pályán.

Mondjuk fél óra elteltével nekem is hozzászokott a szemem, de valami elképesztő volt az élmény elsőre. Minél többet teniszezem, annál kevesebbet tudok. Baromira élvezem egyébként, még ha szar vagyok is.

Todd Dominey SlideShowPro nevű termékét nem biztos, hogy be kell mutatni (Flash alapú slideshow cucc). Most megoldotta azt, hogy az egész megjelenítés apple-stílusban tükrözve legyen (demo). Itt ír arról, honnan jött az egész. Kedvenc részem a post-ból:

But how could the affect be achieved without two component instances? I thought about it for a few minutes, then remembered the BitmapData object in Flash 8.

Remek hozzáállás, tanuljunk tőle.

Hétfőn átjöttek Linda barátnői egy vacsorára. Ezen a vacsorán hangzott el, hogy az egyik lány a barátjával nagy argumentációba kezdett, hogy PlayStation 3, vagy konyhabútor. Arra nem emlékszem, hogy végül melyik győzött, de az biztos, hogy én ráemeltem erre egyet: PlayStation 2! (A lányok egyébként lakberendeztek is papíron. Már régóta készülök egy hosszabb anyagra erről a témáról, aminek egyik eleme lesz az, hogy lányok szeretnek papíron lakberendezni.)

Szóval kedden átgondoltam ezt a PS2 dolgot.

Szerdán is átgondoltam a dolgot, és eszembe jutott, hogy videojátékokra nem célszerű költeni. Aztán végül engedtem a gonosz csábításának (gyarló vagyok!), és átvettem az akciós PS2-t néhány kölcsön játékkal. Ezek: God of War 2, MoH: Vanguard, GTA: Vice City Stories.

A unit nagyon szép és pici. Jól működik. Nosztalgikus érzések kerítettek hatalmukba, amikor bekapcsoltam. De elég a melodrámából, nézzük a játékokat!

Vanguard: ocsmány. Olyan érzésem volt, mintha PS1 elé ültem volna le. Ki is kapcsoltam, többet elő nem veszem.

Vice City Stories: ocsmány. Olyan érzésem volt… na szóval gagyi ez. Semmi motivációm nincs arra, hogy X-Y-Z eszközökkel mindenféle objektumokat szállítgassak a városban, amik célja bazi nagy, rózsaszín hengerpalást. No way. (Ja, hogy azt mondjátok több időt kéne nekik adnom? HAHA!)

God of War 2: öcsém! Bazmeg! HÚ! Teh shizzle! Atomgyors 60 FPS, baromi agresszív és szép (!) grafika, jó játékmenet, igazi, hamisítatlan arcade feeling, brutál nagy szörnyek, klassz art dir (íme az egyik trailer, erre pedig a játék elejéből gameplay). Mi kell még? Ezt csinálni fogom. Érdekes volt, hogy a több tier-ben harcoló főszörny valamelyik tier-jében a sokadik elhalálozásom után a jótékony szoftver felkínálta a lehetőséget, hogy akkor most mit szólnék hozzá, ha innen easy-ben folytatnánk.

Öregszünk, na.

Guillermo Canas megint letette Federert: 7-6 (2), 2-6, 7-6 (5). Érdekes, hogy a szettjeit szoros tie breakekben hozta, ott, ahol minden labda számít. Fedó pedig nem rossz tie breakező, de ezek szerint Canas mentálisan jobb koncentrációra képes. Kudos, geci. (Canas idei meccsei, Yahoo news összefoglaló)

update: Felvételről láttam a meccs egy részét, különösen a harmadik szettet. Egy kezemen meg tudnám számolni, Canas hány pontot tudott felépíteni. Nem, a meccs Federeren ment el. Egyszerűen zsinórban ütötte a ki nem kényszerített hibákat, méteres out-okat. Nagyon valószerűtlen volt az egész. Hasonló helyzetekben egyébként Federer mindig megoldja valahogy, de Canas most nagyon ott volt, hogy ez ne tudjon megvalósulni. Érdekes, hogy más játékosok ha hibáznak, sosem hibáznak olyan nagyot, mint Federer. Fura.

Eddie “Undercover Brother” Griffin új filmjét, a Redline-t promótálta, amikor is egy jótékonysági futamon összetörte a film producerének kocsiját. De nézzük is meg mindezt egy videón, mert nem mindennap lát olyat az ember, hogy egy 1.5 millió dolláros kocsit, amiből 400 darab készül, összetör egy vezetni nem tudó humorista:

A producer (aki egyébként ingatlanos faszi és a 26 millió dolláros filmet finanszírozza) nem esett nagyon kétségbe az eset után, hiszen a filmben a Porsche Carrera GT-jét (fél millió dodó) össze is törik. Ilyen kocsik szerepelnek a filmben, hogy: Rolls Royce Phantom, Lamborghini Murcielago, Ferrari Enzo (már törött!), Ferrari F430, Ferrari Scaglietti és kettő Mercedes SLR McLaren.

Nekem ennyi kocsim lenne, engem se zavarna. Olyanok, mint a játékautók.

Egész este ezt nézem:

Mi az Szergej, elindultatok az enyészet útján? Nem jó a modell? Le is fekszem aludni, baszkikám!

Adobe ma bejelentette végre a CS3 termékeket (amerikai über-PC hangulatú bemutató videó itt). Ugyan lehetett már tudni róluk, ám most lett fellibbentve a fátyol, és végre jó hír, hogy a Photoshop, Illustrator eszközök már napok múlva piacon lesznek, nem kell rozettázni itten, amitől ugye nagyon fázunk már számos hónapja.

Mindenféle újdonság van, igazából még egységesebb, még streamline-oltabb, még sokkal inkább világdominancia szagú az egész dolog.

Lássuk az Intel natív termékeket!

1. Photoshop
2. Illustrator
3. InDesign
4. Acrobat
5. Flash
6. Dreamweaver
7. Fireworks
8. Contribute
9. After Effects
10. Premiere
11. Soundbooth
12. Encore
13. Bridge
14. Version cue

Ezeket nem kell nagyon bemutatni, talán a Contribute-ot: webes megoldás, ahol nem tudunk, vagy nem akarunk teljes hozzáférést adni a website-hoz, és úgy is frissíthető annak tartalma (nagyvállalati modell), a Soundbooth a cooledit-ből szétburjánzott hangszerkesztő, az Encore pedig DVD készítő szoftver. A Fireworks-öt sosem értettem, a GoLive meg elindult az enyészet útján, a suite-be már be sem került. Érdekes módon After Effects és Premiere intel natív comeback-et is bemutat, ezek nem voltak Mac-en. Nem ismerem nagyon a piacot, de azt hiszem Final Cut és Motion szokott lenni a Mac-es választás. A Photoshopnak két változata lesz (összehasonlítás), ebből a drágábbik tényleg szakembereknek készül, de az olcsóbbik még így is kiló ötvenbe fog kerülni.

Rengeteg-féle csomagban kapható a dolog (lásd összeszedve itt), amit minden szakember a Windows Vista kiadásaihoz hasonlít, bár szerintem ez tök hülyeség, hiszen a Vista az úgy szar, ahogy van, ezeket a programokat pedig valóban nagyon ritkán venné meg az ember külön-külön. Van tehát létjogosultsága.

Teljesen nyilvánvaló módon még behemótabb az egész, meg mindenféle Adobe köcsögséggel gondolom tele lesz pakolva, de ezek már csak ilyen dolgok. Még néhány év kelleni fog, mire az Adobe annyira szart fog csinálni, hogy megérje a nyílt forráskódú alternatívákat tologatni, és onnan még néhány év, mire szóba se kerül, hogy Adobe-val dolgozzon az ember. Illetve: ez is egy út, ami bekövetkezhet.

Nincs egyébként bajom a CS3-mal, bár az is igaz, hogy ami funkciókat használok én a programban, azok már sok évvel ezelőtt is benne voltak. Ikonok maradtak a periódusos rendszer szerint, a dobozok lettek megdizájnolva.

Én őszintén szólva annak idején csak azért kezdtem el Photoshoppal foglalkozni, mert nem volt még iPhoto. Ma az időm java részét már nem töltöm ezekben a programokban, csak akkor érintem őket, ha valamit meg kell nyitni, és ki kell exportálni más formátumba. Annyi baj legyen. Azért örvendetes, hogy intel natív alkalmazások, és sok grafikus tervezőmérnök munkáját könnyítik meg Mac-en.

Ma bekapcsolódtam a web2 áramlatba. (FYI, web2 néven az új webes technológiák és  különféle buzerációk összeségét hívjuk.)

Először is szétpimpeltem a Twitter adatlapomat, frissítettem néhányat, visszaigazoltam embereket, és letöltöttem a Twitterific kliensprogramot is, hogy a desktopról lássam, ha valaki frissít egy újabb sms-t.

Ma rákattantunk a Justin.tv-re (HH postja erre). A lényeg: faszi rámountolt egy kamerát a fejére, felpakolja a netre a live stream-et. A nap bármelyik pillanatában lehet nézni egy szerencsétlen flótás mindennapjait. Sose gondoltam volna, hogy működhet az ilyesmi, de ez itt egy élő példa: a faszi most egészen konkrétan beszáll az autójába, aztán mennek akárhová. Abszolút élő. Reggel, amikor bementem melózni náluk (SF) éppen hajnali egy óra volt, Justin egy bulibol érkezett haza. Amikor hazaértem 18 óra felé, a faszi felkelt. (Otthon tévén nézzük maximalizált állapotban!) Miközben vacsoráztunk, végignéztük, ahogy az albérlő társaival kajálnak, majd megindul valahová a városban. Egészen elképesztő!

Noha teljesen érdektelen az egész, az ember persze odaül elé és nézi. Ahelyett, hogy a Heti hetest nézné!

Annyira várom, hogy ez az egész egy kis apró kütyüből elérhető legyen. Éljen az ipari forradalom.

Nem web2, de azért ide írom: nem tudok lejönni arról az ideáról, hogy nekem PlayStation 2 konzolra van szükségem. Már három volt az életemben, az elsőt ellopták, a másodikat és a harmadikat pedig eladtam. Most viszont a lapos kivitelűre gerjedek, 35 pénzért meg lehet kapni. 5 ezer, ha nem szűz. Ugyanakkor mindig is megégettem magam a moddolt géppel, nem játszotta le a lemezeket, szar volt az egész. A dealer viszont esküdözik, hogy ezek a cuccok már atomstabilak. Érdemes?

Linda megkért, hogy hazafelé vásároljak kettő főzőtejszínt. Bementem az útba eső CBA-ba, majd úgy döntöttem, hogy nem veszek semmi mást, csak a kettő darab, 200 mL-es főzőtejszínt. Egészen elképedtem, amikor a pénztáros azt mondta, hogy 556 forintba kerül a kettő együtt. Meg is kérdeztem tőle:

- A főzőtejszín ilyen drága?

Mire ő:

- Rá van írva.

Ilyen paraszt módon váltunk el egymástól, pedig én tényleg csak érdeklődtem (volna). Mégis, mi van benne, arany? Mégis, miért ilyen rosszindulatúak és keserűek ezek az emberek?

Fantasztikus productivity ötletem támadt ma, 12 óra 30 perckor. A todo listámat két részre szedtem (amit, jegyzőkönyvezzünk, Stickies-ben tárolok, über). A két rész:

1) TODO
2) TODAY

Azt hiszem magáért beszél. A today-be csak azokat rakom bele, amit ma meg kell csinálnom. Ha nem csinálod meg, SZAR EMBER VAGY, JÓZSI.

update: Egész nap küldöm neki, de nem lesz meg a today. Rosszul terveztem volna?