Yurero (2006)

Japán film, semmit sem tudtam róla. (Vajon mire képesek a konzumer idióták.)

Érdekes módon a jó filmek mindig túl bírnak mutatni a felszínen. Ebben az esetben a filmnek semmi köze nincs japánhoz azon kívül, hogy ott játszódik. Ettől jó számomra a mix: japán is, meg nem is. Volt annak idején egy indiai film, mondom bazmeg, én olyat nem, aztán beláttam, hogy az emberi kapcsolatok és sorsok megfelelő ábrázolása egyetemes.

A megjegyezhetetlen nevű Yurero is ilyen. Minden benne van, amit általában a filmekből hiányolni szoktunk: karaktereket dolgoz ki és alakít. Akár itt meg is állhatnék a leírással, mert ez az a film. Azonnal meg kell tekinteni. Sorsokat tár elénk, kapcsolatokat bont ki.

Hogy ez miért jó? Mert tartalmas. Mondanivalója van. Gazdagít bennünket.

Ha kibaszott filmklubot csinálnék (nb, a közgázon voltak próbálkozásaim!), akkor ezt mindenképpen felvenném a listára. Aztán pedig beszélgetnénk róla. Lenne értelme. Ki hogy értelmezi benne a dolgokat. Nem azt mondom, hogy űrtudomány, avagy belsőégésű motorok energiavesztesége fél éves tantárgy igényességével, de egy esős délutánon remek témákat vet fel.

Igazi közszolgálati film ez is. Mindenképpen megajánlanám neki a legnemesebb kalkulust.

6 hozzászólás

doderer

jó ez így, de a “mondanivalója van” szópárt hanyagold, ha lehetséges. ez olyan gimnáziumitankönyvszagú.

Zeusz

Milyen eufémizmust javasolsz tehát ezen igen egyszerűen kifejezhető meszidzs közlésére?