I am a video game junkie

God of War II – Playstation 2-re, március 17-én jelent meg. Olyan ez, mint a dope. Nekem is, mint a nőknek, a gé pontom a shopping szó végén van, csak én nem top-okat, meg púdereket és arcra kenhető színes festékeket vásárlok. Mindegy, 5 percig majd nézem az effekt-parádét, aztán olyan, mintha megittam volna este két sört, geci.

Egyébként le fogok szokni a sörről és a baráti sörözésről is. Cél olyan hasizom, mint a spártai királynak. Egyszer megcsinálom. Én.

300

Sikerült végre megnézni a filmet. Egyértelműen ilyen hasat kell gyúrni nyárra. Kérdés, hogy nem leszek-e rest napi hat órát kondizni ennek érdekében.

Maga a film a már sokszor látott trailertől nem sokban különbözik. Kizárólag képi megoldásokra épülő produkció, ami meg van szórva elég sok melodrámával és amerikai közhelyszerű megoldásokkal. Engem ezek a dolgok ebben a filmben kivételesen nem zavartak — nem zavaróak.

Kárpótol érte a hihetetlen stílus, az összes stúdióban felvett és kegyetlen módon effektezett, teljes mértékben vizuális egységgé formálódó jelenet.

Felesleges bármilyen értelmet keresni ebben a filmben, ha megértjük, hogy csak a stílusról szól. Gyönyörűen beállított mozgó (!) fényképek, elképesztő vizualitás mindvégig. Éljen a post produkciós firmák hozzáadott értéke.

Nem nagyon van mit mondani ezen kívül, semmiképpen nem állítható, hogy hibátlan alkotás. Erős négyes, érdemes, sőt: meg kell nézni.

Twitter

Teniszeztem két órát, levittem a szemetet (2 zsák), kimostam a bűzölgő kukát a garázsban, ebéd maradékokat eszemfaszommegáll, zuhanyozni készülök.

Quake Wars

Gondoltam utánanézek, hogy Carmack fater hol tart. Kissé kiestem már a gamingből, nem ártana ezt illetően képbe helyeződni. Carmack csinált egy megatexture nevű technológiát a Quake Wars játékhoz, amivel ugye a textúra-ismétlődés unalmasságát lehet kiküszöbölni egy “kinti” 3D terepen — klassz. Van a játékból gameplay videó is, megnéztem. A minősége elég gagyi, de kérdem én: mi ebben a 2007? Ilyen lövöldözős játékot láttam már ezret. Arról aztán nem is beszélve, hogy grafikailag ugyanazt hozza, mint amit az összes ilyen szar. Hol itt az innováció?

Kezd megváltozni a video gaming preferenciám. Korábban ezek a szarok elegek voltak a befosáshoz, ma inkább Wii kell, meg Katamari Damacy. (Fontolom, hogy veszek egy PS2 bundle-t csak az ilyen szarokért. Illetve a Shadow of the Colossus-t is végigküldöm. Nekem is lehetnek álmaim.)

Canadian Fex-ex lady

Faszi fellépett az Apple céges talent show-n ezzel a versével, két napra rá kirúgták indoklás nélkül. Namost. A helyzet az, hogy ebből a videóból egy dolog aztán világosabb a napnál: hogy a csávó szerint mindenki hülye, csak az ő produkciója a kurva jó. Én megértem az eset utáni elkeseredettségét, de ha ezt így is gondolja, akkor valóban nincs sok keresnivalója a – illetve: egy – cégnél.

Yurero (2006)

Japán film, semmit sem tudtam róla. (Vajon mire képesek a konzumer idióták.)

Érdekes módon a jó filmek mindig túl bírnak mutatni a felszínen. Ebben az esetben a filmnek semmi köze nincs japánhoz azon kívül, hogy ott játszódik. Ettől jó számomra a mix: japán is, meg nem is. Volt annak idején egy indiai film, mondom bazmeg, én olyat nem, aztán beláttam, hogy az emberi kapcsolatok és sorsok megfelelő ábrázolása egyetemes.

A megjegyezhetetlen nevű Yurero is ilyen. Minden benne van, amit általában a filmekből hiányolni szoktunk: karaktereket dolgoz ki és alakít. Akár itt meg is állhatnék a leírással, mert ez az a film. Azonnal meg kell tekinteni. Sorsokat tár elénk, kapcsolatokat bont ki.

Hogy ez miért jó? Mert tartalmas. Mondanivalója van. Gazdagít bennünket.

Ha kibaszott filmklubot csinálnék (nb, a közgázon voltak próbálkozásaim!), akkor ezt mindenképpen felvenném a listára. Aztán pedig beszélgetnénk róla. Lenne értelme. Ki hogy értelmezi benne a dolgokat. Nem azt mondom, hogy űrtudomány, avagy belsőégésű motorok energiavesztesége fél éves tantárgy igényességével, de egy esős délutánon remek témákat vet fel.

Igazi közszolgálati film ez is. Mindenképpen megajánlanám neki a legnemesebb kalkulust.

Fast food nation (2006)

Tegnap egészen konkrétan három filmbe keztem bele, de egyik sem fogott meg annyira, hogy öt percnél többet bírjak. Matt Damon kosztümös filmben, no thank you. (Nem ez volt a bajom vele egyébként. Az is lehet persze, hogy tévedek.)

Ehhez képest a Fast food nation azonnal a székbe ülteti a mozinézőt. Baromi unalmas filmnek indul, sőt, végig elég lassúcska a tempója, de nem kell hozzá IBS diploma, hogy lássuk: ha trilógiákban gondolkodunk, akkor ez a film a harmadik darab abban a sorozatban, amit a Syriana és a Babel kezdtek el. Egyedül a címadást oldották meg rosszul, de ez már nem az én problémám. Illetve: az enyém, mert sokszor egy rossz cím miatt nem nézek meg egy filmet.

Egyet kell érteni minden kritikussal, aki szerint túlságosan banális, és rosszul kidolgozott a történet. Elvégre mindenkinek van valamiféle sejtése arról, hogy a gyorséttermek milyen kaját osztanak az embernek (Chicken McNugget esete ugye), meg az állatok leölése végülis mennyire véres és kegyetlen dolog bla-bla.

Ugyanakkor egy hihető, dokumentumfilm-szerű, jól megcsinált film nagyon jól be tudja mutatni ezt az egész világot. Amit a Fast food nation jól-rosszul meg is tesz. A film közben láthatunk konkrétan hamburger gyárat onnan, hogy a marhákat leölik, odáig, hogy lefagyasztják és raklapozzák a húspogácsákat.

Története ezen kívül nem nagyon van. Inkább egy dokumentumfilm az egész, a valóságból kapunk egy karéjjal. Várnánk, hogy akkor a marketinges faszi, Greg Kinnear, aki rájön, hogy a minőségbiztosítás időnként bizony nem működik úgy, ahogy a könyvekben írva van, most akkor majd jól elkezd intézkedni. De nem teszi, sőt, Bruce Willis (meglepően hiteles alakítás!) után ki is vonul a történetből.

Ethan Hawke is feltűnik a színen, csak tudnám, minek, illetve Avril Lavigne is szerephez jut, csak tudnám minek. Kicsit úgy tűnik, hogy a rendező mindenáron ki akarta tölteni valamivel azt a 116 percet. Hawke-ből kevesebb, Kinnearből több kellett volna.

Helyenként nekünk európaiaknak persze túl didaktikus lett a film, ami szintén a középszerű, amerikai kampány-filmekhez tolja el a hangsúlyt, de nem annyira zavaró, mint amennyire ezek zavaróak szoktak lenni.

A történetmesélés végülis jó, a szerkesztés szintén, a szereplők elviszik a balhét. Néhány esetben nem értettem egyet, de ettől még teljesen jó és hiteles a film. Ötös alá. Az pedig, hogy mutatják az állatok lemészárlását és feldolgozását, mindenekelőtt esélyessé teszi arra, hogy pedagógiai szempontból kötelező legyen a megtekintése.

Csak úgy, mint a Syriana, vagy a Babel mellett, itt is elmondhatjuk: ez a világ az, amiben élünk.

Google Calendar

Ma majdnem Uj Péteri magasságokba emelkedtem (értsd: különféle számítógépes perifériák nagy lendületű falhoz odabaszása), miközben arra a kérdésre kerestem választ, hogy hol lehet kitörölni egy, már létrehozott naptárat.

A megfejtés: bal oldalon a “Calendars” rész legalsó sávján van egy mikrobetűs link “Manage calendars” néven. Ez így baromi logikus is — feltéve, ha az ember ismeri. Én végigmolyoltam a beállításokat, az összes jobb felső Google menüt, de nem találtam sehol. (Annak idején a Google Groups-ban volt egy olyan odabaszó, hogy nem lehetett már létrehozott listát kitörölni. Arra gondoltam, itt is biztos az a helyzet.)

A Google sem UI király időnként, viszont mentségükre legyen mondva, hogy baromira igyekeznek, ami pedig igen jó.

UI: Az Uj Péteri magasságokba emelkedés valószínűleg a professzionális életem árny-vetülete lehet, nem pedig a Google tervezőmérnökeinek hibájából történt feszültség ingadozás a pszichében.

Sziasztok!

Hello világ! Üdvözletem küldöm az ülepített kagylóról, melyen munkából hazaérkezésem után székelek. Blogot írok, ezt a blogot, mert kedvelem csinálni. A tévén már be van fűzve a következő film (japán!), melyet a NAS-ról fogok wifin keresztül stream-elni. Kínai kaja, úszógumi erősítő sör, a munkát erre a napra már leszarom.

Élénken él bennem még a kép, amikor Commodore 64-es suttyó koromban a C. Világ és Alaplap magazinokban hirdettem, aztán mindenféle arcokkal játékprogramokat cseréltem. Össze-vissza kopiztuk a diszkeket, most meg drót nélkül zajlik minden. (Istenem, már egeret se lehet nagyon dróttal kapni.) A játékprogramok kevéssé érdekelnek, a Wii generációhoz tartozom.

Annak idején volt egy amigás zene, az volt a címe, hogy “Flames of love”. MOD formátumú, akkoriban az volt a divat, hogy a sample neveibe mindenféle üzeneteket helyezett el a zene készítője. Ennek a számnak a végére az volt írva, hogy “Az Amiga a király”, vagy valami ilyesmi. Akkoriban nem volt amigám, de PC-n Scream Tracker-en (Second Reality, anyone? How about the C64 version?) már meg lehetett ezeket hallgatni és nézegetni.

2007: a mekintos a király.

Tegnap azt álmodtam, hogy Steve Jobs a haverom. Hogy ez hogy jött össze, fogalmam sincs, biztos túl sok FSJ-t olvashattam előző este. Ne haragudjatok rám.

Printer otthonra

All in one!Vettem ugyan még tavaly akciós all-in-one printert a Media Marktban 20 ezerért, de rájöttem, hogy iszonyatos pénzkidobás volt. Baromi lassan nyomtat (fotókat köszönöm, de képtelen vagyok kivárni), nem lehet wifin keresztül ráküldeni a dokumentumot, és drága bele a patron.

Elkezdtem tehát nézelődni ezen a fronton, választásom erre a kicsikére esett. Klassz bontású szkenner, Mac-et is csipázza, bárki tud wifin keresztül nyomtatni a családban, gyors és mindent megeszik.

Szerinted?

Nyomtatás SAP módra

A nyomtatás SAP magyar neve természetesen: kivitel, hogy intuitíven ne lehessen rájönni, még véletlenül se. Miután a kliensprogramban rákattintottam, és kiválasztottam a lokális nyomtatót (amit minden alkalommal kézzel kell, és nem lehet per account default-oltatni — de hát ez legyen a legnagyobb bajom SAP körökben!), megjelent ez a csodálatos Win3.1 időkből ránk maradt, nem is tudom, micsoda. Annyira megtetszett, hogy ide is rakom ország-világ elé, hadd lássák meg, hol tart a technológia 2007-ben!

És ha valaki nekem holnap azzal jön, hogy 2010-ben mindenféle repülő autókkal fogunk szaladgálni, azt képes leszek körberöhögni. Mint ezt itt! HAHAHA!

Welcome to 2007!

info@cegnev.hu

Tedd ki, hogy elérhető legyél.

SPAM, hazai direktmarketing levelek, terméktámogatási kérelmek és szponzorációs megkeresések. A weblapon megadott telefonszámra megszámlálhatatlan hideg-hívások, fantasztikusabbnál fantasztikusabb ajánlatok.

Minden hétfőn reggel kb 9-től indul a buli.

Nem, semmi értelme sincs, csak az adminisztrációs overhead-et növeli. Egy darabbal nem fogsz semmiből eladni, és ha leveszed, nyugalom száll.

(Nem veszed le.)

Megoldáskeresés egy létező problémára

A minap azon gondolkodtam, hogy csobbanós WC-ben, ha elfelejtünk “ülepíteni” (papírt), ám mégis pottyantunk, akkor elég jó eséllyel fog az amúgy sem laboratóriumi tisztaságú, előzetesen már sárgára szinezett folyadék a seggünkre és ánusz-rózsánkra érkezni.

Ez egy kellemetlen élmény.

Persze, az ülepítés megoldja a dolgot (NB, elhamarkodott ülepítés miatt végzetes gap keletkezhet!), de mi van, ha nem volt már rá időnk, vagy egyszerűen csak elmaradt? A bomba éppen kezd kioldódni, érezzük, hogy hamarosan becsapódik, valamit tenni kell.

Két verzió van:

1) Ülünk és várjuk, hogy elkerüljön a becsapódás. (Rendszerint sikertelen törekvés.)

2) Kioldás után rögtön (!) kicsit megemelkedünk, hogy a csobbanás elkerüljön bennünket.

Könnyen állíthatnánk, hogy persze, a kettes variáció a tuti. Ez ugyanakkor nem igaz, ezért is írom a post-ot. Nem tudunk ugyanis annyira megemelkedni, hogy teljes valószínűséggel elkerüljön bennünket a víz. Ha öt centivel magasabbról oldunk ki, akkor annyival nagyobb utat tesz meg a lövedék, tehát magasabbat is ível majd a debris.

Mindkettővel kísérletezem már egy ideje, de nem találtam megnyugtató választ erre a problémára. Nekem úgy tűnik, hogy egy ilyen szituációban érdemes inkább nyugton ülni és várni azt, hogy elkerüljön bennünket a végzet.

Sajnos nem lehet egyszerű méréssel pontot tenni a végére, hiszen sok tényezőtől függ a kimenetel.

Mégegyszer mondom: nincs mindig idő ülepíteni.

Függöny.