The Fountain (2006)

The Fountain (2006)

Sajnos a mai kor közönségének túlságosan lassú, kevés benne a hiphop, meg a lövöldözés, a fű és vér, de annyit mindenképpen el kell mondanunk, hogy a Fountain egy nagyon egyedi és hibátlan film. Ilyenkor mindig úgy örülök, hogy a hosszú hányattatások után, ha fele akkora budgetből is, de be tudták fejezni. Az sem baj, ha nem Brad Pittel. Akinek bejött a Solaris, mindenképpen figyeljen oda erre is. (9/10 — csak mert a melodráma helyenként elvitte)

update: Kis hangulatiságot a film előtt két E-sheep comic kölcsönöz, bátran ajánlom mindenkinek.

http://e-sheep.com/jain/
http://e-sheep.com/chrysalis/

Blogmotor frissítés

Régóta érett már, és ma este feltelepítettem a legújabb WordPress-t, mellé egy újabb K2-t (sajnos rémesen lassan folyik a fejlesztése, a legaktuálisabb a 0.9.5 RC1 már hónapok óta). Úgy láttam, hogy nem lehet jól a Mario theme-t beilleszteni, ezért egyelőre a default dizájnnal lesz itten blog. Amúgy is szükség volt egy kis megújulásra.

update: Gaba bugfixeli közben a pluginjét, én meg extra változtatásokat eszközöltem, például a del.icio.us linkjeim innentől mindig postok formájában jelennek majd meg, illetve 2007-re megoldották a WP fejlesztői, hogy a default “Blog” lapot lehessen máshogy is hívni. Nálam ez lett a “Címlap”.

update 2: Kobak magyarítását is feltettem. Installálás annyi, hogy a megfelelő file-t el kellett helyezni a K2 gyökerében, aztán a wp-config.php-ba elhelyezni a define ('WPLANG', 'hu_HU'); sort.

update 3: A befagyasztott Measure Map helyett átmentünk Google Analytics-re, feltettem Kobak magyar nyelvű hónap neveit tartalmazó csomagját is, és frissítettem a Site manifesto oldalt (újra), illetve kikerült a “Donate” gomb, valamint két Google AdSense unit.

SPAM plugin

Az elmúlt napokban egészen fantasztikus mennyiségű SPAM verekedte át magát az Akismet WP filteren, ezért külön megörültem, amikor megláttam Gaba fantasztikus SPAM filterét. Kis kellemetlenség, de sajnos olyan ez, mint minden a számítástechnikában: az ártatlanoknak kell szenvedniük.

Egyébként ha már itt tartunk, szerintem egy nagyon jó gondolat olyan SPAM filtert készíteni, ami némi IQ-t feltételez az olvasóról, ugyanakkor teljesen egyértelmű a használata. Az ötletet az Internet Access CAPTCHAS site-ról vettem, ami ugye helyesírási teszt kérdéseket tesz fel a tisztelt felhasználók számára. Nem túl bonyolultakat, éppen csak arra jó, hogy megszűrje azokat az arcokat, akiktől amúgy sem látjuk szívesen a kommentet.

Nincs valakinek kedve fejleszteni egy ilyen plugint WordPresshez? Szerintem hibátlan lenne.

update: Kijött a “Milyen nap van most” 1.1-es verziója, amit fel is tettem, valamint Gaba javaslatára feltettem még a Trackback SPAM elleni plugint is. És ha már ott jártam a szerveren, felraktam a podPress legújabb verzióját is, valamint frissítettem a Site manifesto oldalt.

xkcd

Feed olvasómból kiemelem az XKCD mai darabját:

Nekem ez nagyon bejön. Közepesen régi olvasója vagyok egyébként Randall Munroe-nak, a jelenleg még csak 22 éves (!) fiatalnak, de egyet elmondhatok: általában minden darab zseniális. Szépen kivitelezett (van egy stílusa), elgondolkodtató, tiszteletre méltó. Nagyon örülök, hogy a matematika órán firkált ábráiból végül weblapot készített, és ingyen odaadta nekünk. Most vásároltam is a pólóiból, kettő darabot (“Science – It works, bitches.”), plussz a “Map of the Internet” posztert. A PayPal komment mezőjébe a rendelés feladásakor ezt írtam be: “Randall, thank you for your web site.”

Sofa king cool

Meló szempontjából hulla szar napom volt, nem is részletezem. Van, amikor a szegény embert még az ág is húzza, és a baj CSŐSTÜL jön.

A teniszpályán (és nem a pénisz táján) ugyanakkor eldöntöttem, hogy figyelni fogok, és minden frusztrációmat oda fogom belerakni. Nem tudom, hogy ezért, vagy csak mert a tegnapi olyan szarul sikerült, de hatalmasat játszottam. Sőt: FASZÁT.

Meccseztünk is.

Apropó: meccs. Teniszben a meccsezéshez hatalmas rutin kell. Csinálni kell, rengeteget. Ugyanakkor nagyon fáradtságos dolog elkezdeni, hiszen kell egy biztos szerva hozzá, labdabiztonság, ilyesmi. Mint minden kibaszott rookie, én is megpróbáltam már sokszor a meccsezést, hogyne próbáltam volna meg. Ugyanakkor azonnal rá kellett jönnöm, hogy sem a szerváim nem tartanak ott, sem a labdabiztonságom nem elég jó ahhoz, hogy érdemi (ismétlem: érdemi) játékot játszunk. Ezért aztán a tenisz örömét számomra az jelenti, hogy kosárból játszunk és kész. (But I digress.)

Szerdán is meccseztünk, pocsékul ment. Nagyjából fél évente mindig megpróbálom, és mindig ugyanarra jutok magamban: még mindig nem jó. Nem stabil a szerva, nem tudok arányt ütni. Két-három kettős hiba után végre ütni egy érvényeset, hogy aztán a kontra return-t egyből elrontsam — igen frusztráló érzés. És az ilyenek zsinórban. A szerdai nap után megint kimondtam magamnak, hogy még mindig nem vagyok rá kész.

Ma újra megpróbáltuk. Edzőpartneremnek, az egykori versenyzőnek, azt mondtam, hogy ő adogasson, aztán én return-özök, és kijátszuk a labdát. Magamban megfordult, hogy egyszerűen ez a hozzáállás a részemről PÖCS, és ezzel még sokáig fogok ezen a szinten maradni. Néhány labda után javasoltam a meccs játékot. És elkezdtük.

Működött. Játszottam. Mentek a szerváim, ha nem elsőre, akkor másodikra. Voltak rendes labdamenetek, taktikázások, meghúzott (!) ütések, harcok. Megéreztem, milyen az íze. Azt kell, hogy mondjam: nagyon jó. Más, de ugyanolyan jó. Volt egy labdamenet, amit nem akarok, hogy elfelejtsek, ezért most leírom ide.

Néhány ütésváltás után (ami magában foglal vagy egy sikeres szervát, vagy egy sikeres return-t, ugye), Ákos ütött egy löbböt, ami mögém esett le. Mivel lassú labda volt, mögé tudtam szaladni, és visszaadtam egy sima tenyeres pörivel. Volt utána még valamilyen ütés, aztán megjátszott még egy löbböt, amit megint le kellett futnom. Ezt már csak egy szerencsétlen bail-out ütéssel tudtam megmenteni, de a felbaszom-magasra-oszt’-meglátjuk végül jó taktikának bizonyult. Miközben az ellenfél hátraszaladt a labdához, és várta a pozíciót, fel tudtam jönni a hálóhoz.

Éreztem, hogy olyan vagyok, mint amikor Tetrisben megdöntöm a saját rekordomat, ez tudatosul bennem, és tudom, hogy minden egyes másodperccel jobb és jobb vagyok. Feljöttem a hálóhoz, ő megpróbált egy elütést, amit a felugorva egy fonákkal bepörgettem neki elérhetetlenül. (Értitek? Nem röptéztem le, biztonságosan, ahogy kell, hanem PÖRGETTEM baszki, mégpedig levegőből!) Az adrenalin BASZKI a hasamban szétáradt. Fantasztikus élmény volt, hogy ezt megcsináltam, és jól. És jól. (Jól.)

Volt még néhány jó mozzanat, és nagyon kedveltem az egészet.

Április 26, jegyezzük meg, mint azt a napot, amikor Józsi megnyerte élete első rendes szerva game-jét. Tudjátok nekem ez nagyon fontos. Könnyezek.

Függöny.

Reformokat!

Ma délután azon gondolkodtam, hogy lenne-e kedvem az OEP reformjához.

A reformhoz, a dolgok jobbá tételéhez ugyanis sok kedvem van. Villanyt a falvakba, tudjátok.

A kérdés azonban nem ilyen egyszerű. Az OEP reform nem erről szól: a masszív társadalmi ellenállásról (az egészségügy privatizációja = szükségszerűen drágább egészségügy), és az OEP mögötti érdekszférák tevékenységéről, az egész átláthatatlan katyvaszról, több száz milliárdos költségvetésről.

Na ebbe a szarba belecsapni, és machétével végigmenni rajta egyenlő a totális öngyilkossággal, és naív idealizmussal. Bolond, aki megpróbálja.

Magam számára azt szintetizáltam ki, hogy realistán idealista szeretnék lenni. Bármennyire baromságnak tűnik is ez most.

(Az OEP honlapján klassz ez az üvegzseb szekció. Egy példa, mobiltelefonok. Munkáltató fizeti 5000 forintig: 50 db. Kész, bárki láthatja, hogy ez egy kiválóan működő szervezet.)

Manager betegség, technológiai poltergeist, ÉS intellektuális bűnözés

1. Ma, nem túlzok, két percen át kerestem a kocsiban a headset-emet, mire rájöttem, hogy már a fülembe van dugva.

2. Egy furcsa véletlen folytán megnéztem a mobiltelefonom elküldött elemek mappáját, amiben döbbenetes módon ugyanannak a fénykép felvételnek egymás utáni ELKÜLDÖTT visszaigazolásait láthattam. A legmeglepőbb az volt, hogy egy véletlenszerű felvétel a fényképezőgépem memóriájából Kacsukné Dr. Bruckner Lívia, egykori IBS tanáromnál landolt. A képen egyébként az ÉS egyik oldala volt lefotózva, ami az OPNI (lásd még: Lipót) tébolyda bezárása körüli eseményekről szól.

3. NB, az ÉS azóta is Doug Bowman lopott design-ját használja online oldalai építéséhez. Faszkorbács! Faszkorbács! Faszkorbács!

Modest Mouse DIY

Nem, nem, egyáltalán nem ment el az eszem. Egyszerűen csak érdekelt a dolog így hétfőn este. Lehet, hogy benézek Lipták “CRM” Andráshoz a héten azért, és kifaggatom arról, hogyan lehet valamit rendesen kiütni, meg framework-ölni. Kérem nézzétek el nekem, hogy Photoshoppal huszárkodom. Nekem nincsenek pro tooljaim.

Egyébként az egész onnan indult, hogy Lindának elkezdtem elmesélni, meg demózni, hogy akkor hogyan is készül egy videoklipp. Onnan indultunk, hogy az arcok írnak egy zenét, aztán bemennek a stúdióba és felveszik.

Hobbi tevékenység. Az új Final Cut Studio is érdekel, még akkor is, ha soha nem fogok production quality cuccokat csinálni.

Alpha Dog (2006)

A film nem arról szól, hogy Justin Timberlake és bandája túszul ejtenek, majd megölnek egy 15 éves gyereket (index).

A film arról szól, hogy morálisan mivé fejlődnek emberek, akiknek megvan mindenük. Korunk gombás-bogyós-bongos társadalma, az elkényeztetett kölykök, hello.

A zseniális mondat a film elején hangzik el, amikor a crackhead bátyó beolvas a szüleinek, hogy most akkor mehetnek vissza a tökéletes vacsorájuk mellé.

Nos, nézzünk csak bele ebbe a mondatba, még mielőtt elkezdenénk szimpatizálni az ilyen “youth against establishment” baromsággal:

Ott van a hatalmas különbség, hogy a crackhead ment vissza hozzájuk először is, mégpedig azzal a szöveggel, hogy kell neki pénz. Egész egyszerűen hazamegy apucihoz, mint a Hair-ben. Ő tehát nem képes előállítani ezt az összeget. Ugyanakkor szüksége van rá. És beolvas nekik, hogy basszák meg a vacsorájukat. (Van itt egy hatalmas logikai ellentmondás, nem tudom érthető-e.) Érdekes, hogy a gyarló szülők nem képesek neki “nem”-et mondani, amivel teljesen nyilvánvaló módon ezt az állapotot tartják fenn. Értsd: crackhead akarsz lenni? Legyél. De ne gondold, hogy akkor mi fogjuk tömni a zsebed dohánnyal.

Az a baj, hogy nagyon sokan gondolkodnak úgy, hogy bizonyos dolgok az életben számukra: jog. A valóság azonban az, hogy ez nem jog, hanem kiváltság. Hatalmas különbség.

Az Alpha Dog üzenete számunkra ezen túlmenően a következő:

“Sok sikert felnevelni a gyerekeidet.”

A megoldást nem, de a nyilvánvaló problémát látom. Justin Timberlake pedig kibaszott jó, tényleg.

Függöny.

Hogyan rostáljunk programozót?

After a fair bit of trial and error I’ve come to discover that people who struggle to code don’t just struggle on big problems, or even smallish problems (i.e. write a implementation of a linked list). They struggle with tiny problems.

So I set out to develop questions that can identify this kind of developer and came up with a class of questions I call “FizzBuzz Questions” named after a game children often play (or are made to play) in schools in the UK.

In this game a group of children sit around in a group and say each number in sequence, except if the number is a multiple of three (in which case they say “Fizz”) or five (when they say “Buzz”). If a number is a multiple of both three and five they have to say “Fizz-Buzz”.

Olvasom itt. Nagyon érdekes, hogy a “programozók” nagy része, aki komplex problémákat is elvileg meg hivatott oldani, elhasal egy ilyen egyszerű kérdés leprogramozásán. Folytatja is:

I’m not saying these people can’t write good code, but to do so they’ll take a lot longer to ship it. And in a business environment that’s exactly what you don’t want.

A lényeg nem az, hogy ezzel a zseniket lehet kiszűrni, hanem az, hogy a totál használhatatlanokat.

Én ugyan nem vagyok programozó, de ez tetszett. Dave Dribin persze lenyomja a saját Quartz Composer implementációját, haha!