The Japanese do not have a specific word named brown. Rather they use more descriptive names such as “tea-colour,” “fox-colour,” and “fallen-leaf.” Which will make it very interesting should Gordon ever visit Japan on official business!
Érdekes. Itt olvasom. A post végén “Van Morrison – Brown Eyed Girl” című számát nagyon ajánlom! (Golden brown is jó.)
Hex triplet #964B00
Végignyálaztam a webet, mindenki az iPhone-ról ír “hands-on” teszteket. Érdekel a téma, többek között megtekintettem a szétszedett iPhone-t a logic boardjával (hihetetlen, hol tart a technológia), PCWorld-ön a scratch test-et (kulcsokkal karcolgatás, egymás után többször az aszfaltra ejtés), Gruber és Kottke postjait, nagyon úgy tűnik az első benyomások alapján, hogy jó a termék. Mindenki örül neki, mint majom a farkának.
Az Iconfactory-s fiúk egy elég kellemes iPhone wallpaper szettet raktak össze. Ugyan nem tudom, hogyan lehet feltölteni a telefonra, de ha nekem egyszer lesz ilyenem, tuti, hogy valami ilyen wallpaperrel fogom pimpelni.
Full disclaimer: az a baj, hogy megjött a kedvem a Jesus Phone-hoz. Rohadj meg internet hype, rohadj meg.
Indulnak szépen a harmadik forduló meccsei, tegnap néztem egy kis Nadal-t is. (Nadal tavaly döntős volt? Erre nem is emlékszem.) Olvasom a tegnapi összefoglalót, hát mennyire tipikus a beszámoló alja:
[Safin] registered a new complaint Thursday: the high price and low quality of the food in the players’ restaurant. In Moscow, Safin said, “We have better pasta for 20 bucks, that’s for sure.”
Ki más, ha nem Marat Safin, a teljesen kiszámíthatatlan viselkedésű tatár! Rakok egy képet róla a Plastik nőnemű olvasói kedvéért.
Apple employees will be able to tell their grandkids that they were at Apple when they launched the iPhone, and that it was all worth the sacrifice.
Fenti mondat Steve Jobs Apple belső céges “all hands” vezér-beszédéről (forrás). Én sok mindent megértek, de erre nem tudok mit mondani (még akkor sem, ha ez céges belső fejmosás!): ezek tényleg ennyire hülyék.
update: Tömött sorokban állnak az Apple store-ok előtt az iPhone-ra vágyakozó zombi-fogyasztók. Az ostobák. Steve Jobs egy alagút végén áll és iPhone-nal világít nekik, akik megbabonázva követik a fényt. Az idióták. Emberek! Ez csak egy kibaszott telefon, amit le fogtok ejteni és össze fogtok karcírozni. Még csak nem is valami új videójáték Japánban.
Nem tud valaki Windows-ra olyan programot, ami bizonyos repetitív, azonos feladatokat “klikkel” végig előre meghatározott, beállítható sorrend alapján?
Például van egy alkalmazásunk, amiben mindig ugyanazt csináljuk, és nem akarjuk kiadni egy emberi erőforrásnak, hanem például 15 percenként szeretnénk ezt automatikusan makróztatni (akár háttérben).
Az sem baj, ha minimál logikát, vagy választási ösvényeket, illetve bizonyos feltételeknek eleget tevő teljesülések megvárását is le tudja kezelni (pl egy DB lekérés változó hosszúságú eredményét). Minden megoldás érdekel.
Most úgy néz ki, hogy megy a plastik media comments feed újra: http://feeds.feedburner.com/CommentsForPlastikMedia, fel lehet iratkozni, akinek inge. A postok feedje http://feeds.feedburner.com/PlastikMedia, illetve a teljesség kedvéért a Podcast feed http://feeds.feedburner.com/PlastikMediaPodcasts változatlanul. Most én is feliratkozom rájuk, hogy lássam, ha gond van.
Fantasztikusan nem tudom megérteni, mi a franctól lett ekkora hype az iPhone. Elvégre ez csak egy telefon. Azt megértem, hogy lelkesedünk érte, de hogy ilyen méretben.. Az elmúlt napokban felgyorsultak az események, és mára gyakorlatilag minden tech-site az iPhone-tól hangos. Megjelentek az első review-k, nem karcos a teteje, jó a cucc, bla-bla.
Az Apple oldalán naponta megjelenik egy új videó, ahol bemutatják az eszköz használatát. Én ezeket rendre megnézem, elvégre apple faithful, de már kezdem unni, tényleg olyan, mintha nekem is lenne ilyenem (de nem lesz BASZKI, mert Nike csukát rendeltem, meg lépésszámlálót a futáshoz, Lindának meg van nanója — lowcost szolúció). Mondjuk az, ahogy szövegben pozícionálunk (megjelenik egy nagyító) odavert egyet. Na, ettől jó az Apple.
Egyszóval szép-szép ez az egész, de nem lehetne már abbahagyni?
Handrás szerint itthon nem lehet majd carrier-rel előfizetni, azaz csak kártyafüggetlenül lesz majd kapható, így az ára olyan 250 rugó körül stabilizálódik majd. A hülyének is megéri, csak nekem nem. Kianek-esque vérmérsékletre intenék. Tessék nem vásárolni a termékből, korán van még.
Az mondjuk fantasztikus számomra, hogy a hype-ot meg tudják csinálni. És megmondom, szerintem mitől:
- egy gomb
- touchscreen
- gorgeous interface
Innentől kezdve ilyen szépen és precízen kell tolni a videókat a weben keresztül (elvégre tech company vagyunk), illetve időnként seed-elni mindenféle újságíróknál a dolgot, esetenként meghinteni ezt-azt. Persze e mellett kell, hogy egy Apple-ről beszéljünk, ahol ott van Steve Jobs a maga realitás disztorciós mezőjével, a keynote-jaival, illetve azt se feledjük, hogy az egész nem lenne sehol, ha nem lennének ennyi kreatív és innovatív emberek a cégüknél. Persze minden cég fos bentről nézve, de ettől még az Apple viszi a zászlót. (És a Leopard is jó lesz. Meglátjátok, két év múlva már arra se fogunk emlékezni, mi volt az a brushed metal. Vagy pinstripe. Karon is gondolkodik már a Macbook Pro-ban egyébként.)
Full disclosure: ezt a post-ot egy üveg (!) rosé tudatmódosító hatása alatt írtam.
A legtökéletesebb ez az oldal: www.apple.hu — kedvem lenne kirúgni mindenkit, aki az Apple Magyarországnál dolgozik. Inkompetens, kontraszelektált buzi banda, de tényleg.
Kedves Józsi
Te az apple.hu oldalt csak úgy fikkantod, vagy valaha volt bármilyen értelmes javaslatod, netán ismered az embereket akik ott dolgoznak? Mert ez a mondat így baromi bántó. Örömmel venném, ha lenne bármi építő ötleted. Hidd el a dolgok nem annyira egyszerűek mint ahogy azt egyesek gondolják.
Kedves Bence,
igazad van, nem ismerem az Apple.hu készítőit, a szervezeti felépítést, az anyacég viszonyulását a dologhoz. Tudom, hogy bántó, amit írok, és tényleg erősen is fogalmaztam.
Engedjétek meg nekem ezt, hiszen megtekintettem az oldalt, mint fogyasztó, próbáltam elmélyülni benne, és azt láttam, hogy az anyacég “attention to detail” honlapjához képest mennyire méltatlan és gondozatlan az egész.
Látom, hogy a lokalizált oldalak még nem vették át az “új dizájnt”, de nem is e miatt fakadtam ki, hanem azért, mert rengeteg dolog annyira esetlen a magyar site-on.
Építő ötletem lenne rengeteg, csak azt se felejtsük el, hogy nem dolgozom ott. Nektek pedig, sajnos, meg kell(ene) felelni az anyacég által magasra tett lécnek. Kevesebb, de minőségibb munka talán jobban venné ki magát.
Az eredeti szöveget mindenesetre kihúztam.
Full disclosure: az illető apple.hu címről írt.
update: Kicsit lejjebb folytatom nagy elánnal, hiszen “ez nem Bence nevű urat minősíti, hanem azokat a tulajdonosokat / cégvezetőket, akiknek ez így jó. Akiknek ez így megfelel. Vegyétek tudomásul, hogy én vagyok a célcsoportja ezeknek a retkes termékeknek, és a célcsoport azt mondja, hogy ez így szemét, és ennek a szemétnek így nincs értelme.”
Elkezdődött hétfőn a Wimbledon Grand Slam. Semmi különös, ember követi az eseményeket, mint rendesen, ám feltűnik egy olyan gomb is a web felületen, hogy “Watch live!”
No, ez már érdekes a magamfajta techie számára, de nem jutok messzire, mert kiírja, hogy sem Mac-en, sem Linuxon nem támogatott. DRM, persze. Parallels alatt Windows XP-n elindítom hát a jó öreg IE6-ot, aztán kiderül, hogy regisztrálnom kell és 24.99 USD lesz a full access pass díja. Regisztrálok és kiköhögöm a pénzt. Bejutok, elindul a közvetítés, folyamatos, teljesen jó minőségű, kommentátorok és reklám mentes, íme:
Amint a shot-ról látható, bármelyik live courtot lehet nézni, full screenben pedig teljesen használható is az élmény. (Tudom, hogy pixeles, de mozgás közben nem zavaró.)
Hab a tortán, hogy van on-demand rész is, ahol még classic meccseket, mint például a 2001-es Federer – Samprast meg lehet tekinteni, illetve letölteni (DRM-mel felkokszolva természetesen). Nekem valami gondom volt ezzel, mert az nem ablakban streamel, hanem WMP-t nyitná meg — de ezt majd kitökölöm.
25 dollár, kb 5 ezer forint, megéri. Éljen, megint úgy érzem, hogy fejlődik a világ. (Még ha ilyen crippled DRM-IE6 szarban is.)
Ain’t but one kind of blues
Azt hiszem az idei év egy nagyon remek filmje a Black Snake Moan. Annak idején láttam egy előzetest róla, emlékszem már akkor felkeltette az érdeklődésemet (ez csak a film közben ugrott be), most viszont csak azért kezdtem el nézni, MERT JUSTIN TIMBERLAKE feltűnt a cast-ben (nevessetek!). Hiába, az Alpha Dogg után kíváncsi voltam rá, mire képes.
Hát mire! Jus – tin, Jus – tin, ezt skandáltam a film közben. Nem nagy szerep, de akkor is megcsinálja. Olyan, mint Leonardo DiCaprio — minden néző utálja, csak éppen nem volna miért. Egy anxiety disorderes fiatal suhanc katonát kell megformálnia, ezt se felejtsük, nem olyan nagy valami. Kíváncsi leszek egyéb performanciáira is, de annyit mindenesetre már most szeretnék megelőlegezni, hogy ez a fajta műfaj megy neki.
A film nem Justin Timberlake-ről szól egyébként. Nincs is túl sok szerepe. A kiöregedett Samuel L. Jackson igen erőset villant a dél amerikai néger farmer szerepében, viszont a másik lead Christina Ricci már nem volt nekem egy agyeldobás. Eleve hülyét kapok attól, hogy a jelenetei többségében farmer shortban díszeleg és itt-ott kilátszanak a mellei, ettől függetlenül a játéka is olyan “nem egyértelmű”.
Hirtelen nem tudnám megfogalmazni a film műfaját. Hangulatát tekintve ugyanakkor remek darab. Nagyon tetszett ez a “southern” feeling a tradícionális blues zenéjével, amiből sokfélét hallhatunk végig, nem egyet Samuel L. Jackson előadásában (állítólag gitározni is megtanult valamilyen szinten a szerep kedvéért). Kimondottan kurva jó a blues ritmusa, a gitár pick-ek, remek feelinget csinál. Szeretem azt, amikor érkezik egy csomó dimenzió a zenéből kifolyólag.
A történetben nem jutunk el nagyon sehonnan sehová, persze amerika az amerikaiaké (jamaika pedig a jamaikaiaké), úgyhogy megkapjuk a kb. happy befejezést.
Összességében egy erős négyesre értékelem a produkciót, mert hozzárak és nem elvesz.
Bazsó Gábor (Totalcar) idén februárban frissítette utoljára a blogját, a karotta.hu-t. Azt hiszem, neki blogot írni olyan, mint másnak pénzért cikket írni: folyamatos felkészülő munka, hajnalig tartó, álló faszként való bele-mélyedés a témába. Pedig a blog az open source elvekre építhető igazán: “release early, release often”. Látjátok, a plastik media milyen sikeres, nem? 
Kollégája és fegyverhordozója, Orosz Péter ugyanakkor blogra termett, az internet fia ő. Kezdetben mindenféle saját blogokkal próbálkozott, emlékszem, volt neki loop_1 néven is (ejtsd németesen: lup-ájn), aztán Laughing Squid matrica gyűjtős / hostolós kzamm.com, amin angolul próbálkozott feltárni a magyar service industry betegségeit (now defunct), míg meg nem találta a helyét a Totalcar belsőség blogjában.
Orosz postjait átszövi a kegyetlen nördizmus, témái is leginkább ebből a kultúrkörből táplálkoznak. Ő volt az, aki elment a BMW újságíró napjára, és minden, amivel visszatért néhány zsírkréta rajz volt azért, mert nem engedték fényképezni. Legtöbb postja is ilyen: kocsik, érdekességek, contemporary blog art.
Nínó Karotta, Farkas Dani és Orosz Péter Le Mans-ban az R8 felé tart
fotó: Csikós Zsolt
Megmondom őszintén engem, a mai nap 29. életévébe forduló Antal Gergellyel ellentétben, aki képes volt fallabdához menet végig erről beszélni, nem érdekelnek a kocsik. A Totalcart ritkán olvasom, mert leszarom, mi van a motor világában. Egyszerűen ennyi információ mellett nincs igényem arra, hogy megismerkedjem a kocsikkal is, szinten tartva a tudást. Van kocsim, és nem veszek újat — comprende? Mégis, mi lenne a következő lépés, képben lenni azt illetően, milyen videokártyák vannak a piacon? Bruhaha.
Orosz blogja viszont inkább szórakoztató nerdery, mint autó-motor-sport, ezért olvasom, feedelem. A Totalcar-körüli történésekről is éppen elég ilyen formában megkapni a dózist, mint követni a kiismerhetetlen/végeláthatatlan TC címlapot. Például ez az “instant get” videó és cikk — haha!
Értékelésem: négy fölé (túl sok a forma-nördizmus ahhoz, hogy megkapja az ötöst).
PS: A totalcar.hu/belsoseg valami idegen helyre visz. A blog erejének hála, Fenyő Balázsék megcsinálták. BLOG POWER!
A barátnőm Linda, 84 78 éves nagymamája a múltkor Budapesten járt. A kocsiban megcsodálta 2007 fogyasztó-elektronikai vívmányát, a GPS-t. Érdekes módon a GPS mindenkinek tetszik, aki amúgy nem érdeklődik a fogyasztó-elektronikai vívmányok iránt, így a nagymama is csodálkozva nézte, hogyan tudja a gép, hogy merre járunk éppen a városban (arról nem is beszélve, hogy még az utcaneveket is kiírja).
Egy ponton aztán a következőt kérdezi:
“És ha elmentek Horvátországba, akkor horvátul fog beszélni?”
Vele kapcsolatos a másik sztori is. Linda képeket mutogatott neki a laptopján. Egyik pillanatban aztán a nagymama hopp, egy újsággal a monitorra csap. “Nagymama, légyszíves ne nyúlj a képernyőhöz.” Oké, nézik tovább a képeket, megint ráver egyet. Innen kezdett gyanús lenni a dolog, aztán kiderült, hogy nagymama légynek gondolta a képernyőn szaladgáló kurzort.
Másik klasszikus, amit már többször leírtam, de hátha vannak még, akiknek új: Fuchs András nagymamája a betárcsázós internet idejében, amikor az online gép még ugye fogta a telefonvonalat. Tehát: ülünk a szobában, neten lógunk. Nagymama bejön:
“Andris, ti használjátok az intern-et?”
Téved, aki azt hiszi, hogy az októberben megjelenő Leopard-ban a mostani 128×128-ről 256×256-ra nőnek az ikonok, azok ugyanis 512×512-re fejlődnek. Íme az élő példa (én is úgy kaptam, nincs fönn egyébként a gépemen):
Katt a teljes méretű képhez, és AGYELDOBÁS!
Full disclosure: ez a fajta BSOD vicc a generic PC ikonnal szerintem nagyon béna és méltatlan. Nem lehetne ugyanezt több stílussal csinálni? Én a kultúrált szórakozás híve volnék.
Kis kitérő erre a vektor/bitmap ikonrajzolás mizériára: a screenshoton remekül megfigyelhető, hogy hogyan kell ötvözni a két világot. Bizonyos bontások alatt meg kell tartani a pixeles verziót (az ikon-kraftoló mester míves munkáját), a fölött pedig egyszerűen bele kell tolni a vektorokat és grádienseket. Ennyi! Sayonara.
Az mindenkinek megvan, hogy létezik ez a “sex on the beach” nevű koktél (kb. vodka-narancs, aminek piros az alja), amit minden étterem kivétel nélkül feltesz az itallapjára? Mindenesetre ez a dolog már annyira régi és unalmas.
Ha beleszólhatnék egy étterem itallapjába és koktélválasztékába, tuti, hogy “blowjob on the beach” néven tenném ki az ellen-ajánlatomat.
A képen figyeljük meg a piña colada írását is. Hiába, ebben a szakmában nehéz dolog a typesetting. Csak nekem UTF-8 bloggernak sikerül, uh-uh.
Mindig az az érzésem, hogy egyszerűen csak a gagyi van körülöttem.
Gyula szüleinek kérésére a posztot eltávolítottuk.
Az Apple kirakott a honlapjára egy több, mint húsz perces bemutató videót az iPhone-ról. Szerintem sok minden negatívumot el lehet mondani erről a cégről, de hogy más ilyen gusztusosan nem tálalja a dolgokat, arról azt hiszem kár lenne vitát nyitni.
Egyszerűen döbbenet, hogy mennyi mindent tudnak hozzárakni ehhez az egész mobiltelefónia históriához. Amíg a hülye Nokia éveket vesztegetett el azzal, hogy milyen eszközöket dizájnoljon, addig az Apple fogta magát, és homlok egyenest más módon ragadta meg a kezdeményezést. SE meg Nokia le van ragadva azon a szinten, hogy “megnő” a kiválasztott ikon — bruhaha.
Nekem, Mac fogyasztónak borzasztó kellemes ez az interface. iChat-szerű megjelenítése az SMS beszélgetéseknek, meg az idióta hang. Web böngészés, telefonos tennivalók, Apple szolid csengőhangok (!).
Nem fogom megvenni, mert ahhoz drágának találom, de hogy kurva jót csináltak, és jól adják el, a felől nincsenek kétségeim. Bárcsak több ilyen cég lenne a piacon.
update: Doransky is hasonló következtetésekre jut. Full disclosure: Doransky Mac user.
