Black Snake Moan (2007)

Ain’t but one kind of blues

Azt hiszem az idei év egy nagyon remek filmje a Black Snake Moan. Annak idején láttam egy előzetest róla, emlékszem már akkor felkeltette az érdeklődésemet (ez csak a film közben ugrott be), most viszont csak azért kezdtem el nézni, MERT JUSTIN TIMBERLAKE feltűnt a cast-ben (nevessetek!). Hiába, az Alpha Dogg után kíváncsi voltam rá, mire képes.

Hát mire! Jus – tin, Jus – tin, ezt skandáltam a film közben. Nem nagy szerep, de akkor is megcsinálja. Olyan, mint Leonardo DiCaprio — minden néző utálja, csak éppen nem volna miért. Egy anxiety disorderes fiatal suhanc katonát kell megformálnia, ezt se felejtsük, nem olyan nagy valami. Kíváncsi leszek egyéb performanciáira is, de annyit mindenesetre már most szeretnék megelőlegezni, hogy ez a fajta műfaj megy neki.

A film nem Justin Timberlake-ről szól egyébként. Nincs is túl sok szerepe. A kiöregedett Samuel L. Jackson igen erőset villant a dél amerikai néger farmer szerepében, viszont a másik lead Christina Ricci már nem volt nekem egy agyeldobás. Eleve hülyét kapok attól, hogy a jelenetei többségében farmer shortban díszeleg és itt-ott kilátszanak a mellei, ettől függetlenül a játéka is olyan “nem egyértelmű”.

Hirtelen nem tudnám megfogalmazni a film műfaját. Hangulatát tekintve ugyanakkor remek darab. Nagyon tetszett ez a “southern” feeling a tradícionális blues zenéjével, amiből sokfélét hallhatunk végig, nem egyet Samuel L. Jackson előadásában (állítólag gitározni is megtanult valamilyen szinten a szerep kedvéért). Kimondottan kurva jó a blues ritmusa, a gitár pick-ek, remek feelinget csinál. Szeretem azt, amikor érkezik egy csomó dimenzió a zenéből kifolyólag.

A történetben nem jutunk el nagyon sehonnan sehová, persze amerika az amerikaiaké (jamaika pedig a jamaikaiaké), úgyhogy megkapjuk a kb. happy befejezést.

Összességében egy erős négyesre értékelem a produkciót, mert hozzárak és nem elvesz.

3 hozzászólás

kaito

Zenék ténylek nagyon faszák benne, Justin gyerek már nem annyira (gondolok itt a pisztolyos jelenetnél sírásra, hááát…)

tatcom

Nem tudom, nekem baromira tetszett Christina Ricci játéka is – szerintem az egyértelműséget nem is lehet egy olyan szerepnél keresni, ami eleve egy többszörösen megrontott s ezért szexuálisan aberált, idegileg instabil emberről szól. Justin esetében az utolsó jelenet a “zihálós kamionpara” volt ami karcolta a lécet. Sámuel volt szerintem a legnagyobb isten a filmben, a Ponyvaregény óta végre újra tündökölt! Hát igen, sokat kellett rá várni…