Plastik média

Hálózati nyomtatót keresek, melyet bele tudok dugni a routerbe, és akkor lesz lakásszerte öröm, boldogság. Az alábbi elvárásoknak kell megfelelnie:

- működik garantáltan Mac OSX környezetben (akár driver telepítéssel is)
- működik garantáltan Windows XP kliensekkel
- 30 ezer forint nettót nem meghaladó ár
- minél gyorsabb
- minél olcsóbb patron

Nem tud valaki egy modellt ajánlani? Létezik ilyen multifunkciósban is? (Értsd: szkenner, fénymásoló) Minden segítséget köszönök.

Áh!

PS: Egyébként azzal szívtam, hogy a 20 ezer forintos, eldobós DeskJet F300 (sőt: F380 pontosan) nyomtatómat feltegyem Mac alá. Képzeljétek el, hogy olyan rettenet drivere van (HP.com-ról leszedve), aminek telepítése után a Mac Printers & Fax opciójában NEM LÁTSZÓDIK a driver.

Vennem kell valamit. Vennem kell valamit. Vennem kell valamit.

Áh!

Volt annak valami feelingje, amikor annak idején elkezdtük az ó .. ió .. ció .. áció .. káció .. akáció .. vakáció betűket a táblára firkálni. Voltak osztályok, ahol felkiáltó jelet is tettek mellé, voltak osztályok, amik hármat (!) is. Alig lehetett kivárni, mire felkerült az utolsó betű is a táblára, aztán lehetett az iskolából kifelé zsibongani, bicajozás a homokban, strand, Commodore 64, minden játszott. Akkoriban a világ még sokkal kisebb volt, a globális problémákat a televízió közvetítések híradói jelentették a vacsora mellett átszűrődve fél füllel.

Ma meg itt ülök az irodában és (megint) rájöttem, hogy ennek az egésznek gecire vége van. Nincs vakáció, ha van is, szabadságnak hívják, korlátos és nem hónapokban mérhető. A világ kinyílt és lehet rettegni, hogy mikor mi fog történni. Annak idején nem tudtam elképzelni, hogy lehet jó a parton a hideg sör (akkoriban csak Sprite-ot akartam inni), ma meg el nem tudom képzelni, hogyan tud valaki szénsavas, cukros löttyöt inni.

Függöny.

Cseh testvéreink YouTube videóban hívják fel a figyelmet a problémára, melyet az alább foglalnak össze sommásan:

Elkeseredettségükben odáig mennek, hogy összeragasztják a — feltételezhetően — prágai Apple Store-t felhívva a figyelmet erre a problémára. Értsd: az Apple Macintosh, egyébként teljesen kíváló és remek számítógép, még mindig luxus kategória Közép-Kelet Európában, míg odaát teljesen commodity.

A videó itt:

Én személy szerint nem értek egyet ezzel a “megoldással”, de azzal sem, hogy ez a helyzet. Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy nem a szállítási költségek tesznek rá ennyit. *sóhaj*

update: Lehet faszakodni, a lényeg: a Cseh kamaszok tök hülyék. Röviden arról van szó, hogy mire eljut a magyar kiskereskedelmi egységbe a Macbook Pro, addigra ennyi lesz az ára. Senki sem hunyó. Íme a képlet:

Apple — Hollandiai elosztó raktár (lásd még: Nike meg az összes többi cucc) — Magyar Állami Import Vámtétel — HDSys (importőr, magyar nagyker) — Magyar kisker

Végigszámoltam egy 2.2-es MBP-re és ugyanazok az árak jöttek ki bruttóban, mint egy Nyugat Európai svéd Apple Store-ban. Guppi törvény: sok kicsi összerakódik és nincs igazából olyan tétel benne, ami szopatna minket. A Cseh gyerekek csak simán nem értik ezt (hogyan is értenék meg, hiszen magyarul írok!).

“Fátter, zsírosodsz.”

– Antal Gergely a squash mérkőzés után

“Egy pörkölt miatt nem megyek Izsákra!”
“Én egy jó pörköltért még messzebbre is elmegyek!”

– Telefoneszélgetés köztem és Ruzsa Csaba között

“Négy éven át neveztem be a sárfehéremet a versenyre, legjobb eredményem egy ezüst volt (ami majdnem arany lett), aztán azt mondtam nekik, hogy az anyátok picsáját.”

– Frankó Barna idézi fel a homoki borversenyt

Életem egyik legjobb marhalábszár pörköltjét az Izsák melletti Kotska-telepen ettem tavaly. Nem a Kotskához köthető az érdem, hanem annak a hölgynek (bizonyos Ica néni), aki konkrétan megfőzte. A Kotska csak az apropó, ahol találkoztunk, összejöttünk. Tavaly éppen Frankó Barna legénybúcsúja kapcsán, idén meg csak úgy.

Már tavaly is kifaggattam Ica nénit, hogy mitől lesz ilyen picsa-jó a pörkölt. Jó alapanyagok, sok hagyma, disznó zsír (ezúttal koleszterin mentes vietnámi csüngő hasú malacból), kis lecsó, megfelelő minőségű paprika (!), majd több órás főzés. Nem egy bonyolult étel egyébként a marhalábszár pörkölt, de mégis kihívás jól elkészíteni.

Izsákon a falusiak ezt a homoki, hihetetlenül savas, arany sárfehér bort isszák. Fröccsnek többnyire, de vannak öregek, akik már csak tisztán adagolják a vasárnapi ebéd előtt. Mi a Varga pincébe mentünk át a Kotska telepről, lovas kocsival. A kocsin ült még rajtunk kívül Csáki Pali, a harmonikás. (Ő teljesen autentikus, görcsöktől mentes, saját magát adó figura egyébként, aki volt nemrég két hetet Kanadában. Meglátott egy nagyon furcsa feliratú táblát, az volt ráírva, hogy — Pali magyarul ejti most — “SOURCE”. Mondja is az ottaniaknak, hogy akkor ezt most valaki ejtse ki neki angolul. Hát nem hitte el, amikor az lett belőle, hogy “SZÖRSZ”.)

Lovas kocsi gördül az éjszakai alföldi homokban, lámpásunk az árnyékot vető telihold, harmonika és ének szó, majd pedig pince mustra, előbb a nyers borok, majd a palackozott homoki tételek lekóstolása. Nagyon fontosnak érzem kiemelni, hogy a pörköltet soha nem önmagában értékeljük, hanem a körülötte levő befoglaló rendszerre is szükség van.

A Varga pincéből aztán kis ágasegyházi kocsma-kitérővel végül visszajutunk hajnal tájt a Kotskára, ahol már melegítik is a pörköltet, ami még jobban összeáll eddigre, már a kenyeret is locsoljuk a szafttal, a tányér után a bödönből villával szúrjuk fel az egyik-másik mócsingosabb darabot. Másnap reggel aztán hagymás tojásrántotta, majd egy kis lábosban újabb rámelegítés a pörköltre, amit ezúttal a tojás mellé fogyasztunk el.

Az izsáki pörkölt három arcát mutatta meg akkor este. Azon morfondírozom, hogy lecsós üvegekbe kellett volna hazahoznom magammal, berakni a kamrába, aztán bármikor, amikor kedvem szottyan levenni egy kapszulát, melegíteni és rátölteni a fröccsöt.

Itthon ráálltam a mérlegre, 92.2 Kg-ot jelzett ki a műszer. A következő mérlegelés a fehér porcelán trón után már csak 91.4 volt.

Szent pörkölt!

Még mindig nem vitték el, ezért itt is meghirdetem az egyel ezelőtti laptopomat. Hibátlan munkaeszköze lehet bárkinek grafikai munkára, netezni, mac-re váltani. A mostani gyakorlatilag ugyanolyan, mint az volt, garanciális, magyar billentyűzettel. A teljes specifikáció itt olvasható.

Ráadásul 390 ezer forint lett az ára.

Érdeklődni a ride kukac plastik.hu címen.

update: eladva, mint sokszor, most is egy Plastik olvasónak.

Emlékeztek még a “Modest Mouse – Missed the boat” videóklipp kiírásra? Nos, kb. három napja kihirdették a győztest. Íme a győztes videó:

Itt pedig a második nyerő, ami szintén nagyon klassz, csak hát ugye… ma már olyanokat is figyelembe kell venni, hogy mi az a “Modest Mouse”, meg 2007. Mindazonáltal remek darab lett ez is, csak éppen hiányzik belőle a jó ötleten kívül valami:

A győztes videó hamarosan le fog kerülni és az iTunes-en lehet majd bevásárolni (én meg fogom), jobb felbontásban elérhető itt.

Párizsban befejeztem a Minish Cap-et. Félelmetesen szép, többnyire kézzel alkotott pixel-perfekt 2D grafika, platformer játékmenet, idétlen japán Zelda-RPG. Nagyon klassz játékélményem volt. Egyike azon kevés játékoknak, amit konkrétan befejeztem. Nagyon sok cucc volt ugyanis, amiben eljutottam többé-kevésbé a végéig, aztán valahol, például a durva főszörnynél feladtam.

A Minish Cap viszont roppant élvezetes volt végig, és nagyon kedvelek úton játszani vele. Bármikor előkapom a DS-t (thanks to YOU!), és mit nekem egy órás repülőgép csúszás, mit nekem!

Belebotlottam viszont egy nagyon ritka jelenségbe. Úgy tűnik, a japánok is csak emberek és a bolti verzióba is belecsúszik egy kis nasty. Az egyik pályán be lehet ásni egy barlangba, és ott az alábbi furcsaság látszódott:

Ez annyira megtetszett, hogy le is videóztam:

Érdekes módon csak egy bizonyos ponton jött elő ez a dolog, ahogy tovább haladtam a story-ban, úgy tűnt el a bug.

A kalandjátékok feladványai bizony sokszor borzasztó kihívások elé állítják a kalandozót. A kalandozónak ilyenkor erősnek kell lennie, hogy ne nézze meg a Gamefaqs.com-on levő játékleírást és részletes elemzést. Újra és újra neki kell futni mindennek, a game world-ön végigpróbálni mindent, mindenkivel újra és újra beszélni, kipróbálni lényegtelennek tűnő dolgokat, megálmodni a megoldást.

Egy ilyen volt az, amikor végigástam az egyik karakter kertjét, hátha rábukkanok valamire (persze nem ez volt jó megoldás):

Persze a játékot úgy fejeztem be, hogy közel sem jöttem rá minden secret-re. Utólag beleolvasva a faq-ba aztán látom, hogy mennyi mindent lehetett volna csinálni. Ilyenkor kicsit elszomorodom, de azért ennyit elmondhatok: végigjátszottam. (Főszörny nagyon kemény multi-phase durvulás volt. Azért durva, mert rá kellett jönni, melyik phase melyik részénél a fegyvereknek milyen kombinációját kell használni. Persze aztán jött egy újabb fázis, ahol megint rá kellett jönni. Ez persze elhalálozáshoz vezetett és akkor előről az egész.)

Az emberek azon többsége, aki ma hallatta hangját, fikázta az Index új dizájnját. Mindegy, kivel beszéltem, mindegy, ki jött szembe a csatornán, valamiért ez volt a meglátás, az Index olvasói konszenzus.

Átekinthetetlen, erőtlen, tipótlan, fehér, száraz, szar.

Élettapasztalatom az, hogy a designhez mindig mindenki ért. Mutass meg két mockupot valami magasra pozícionált embernek a gazdasági létrán, és máris megmagyarázza, melyik a szar. (Még az is lehet, hogy indoklás nélkül.)

A félreértések elkerülése végett szeretném egyszer s mindenkorra tisztába tenni ezt a kérdést.

Tehát:

1.) Az Index régi arculata (AZ ÉN DIZÁJNOM BASZKIKÁM!) valami hat évig volt fenn. Többé-kevésbé ugyanazt a struktúrát kapta az olvasó, ahhoz szokott hozzá. Ettől áttekinthetetlen az új. (Értsd: nem az, csak még friss.)

2.) Bizalom. Ne gondoljátok, hogy Uj “James Hetfield” Péter és csapata nem tököltek ezen a dizájnon. Nem mondom, hogy ők itten a portál felülettervező ironman alakulat, de azért az eltelt több, mint 10 év alatt bizony akkumulálódott tudás ottan. És aki azt gondolná, hogy ez semmi, az vegye figyelembe, hogy Uj Péter és felülettervező csapata külföldi és magyar konkurrens portálokat is napi rendszerességgel elemez és szakért. Nem úgy, mint ti. Hiszen nektek nem ez a melótok. És jól is van ez így. Tehát: amit látunk, a mögött van valamiféle gondolatiság. Tudom, mert ott tapostam a fotosoppot én is.

3.) Az újba mindig nehezen szoknak bele az emberek. Ezért megy folyamatosan a hőbörgés. Szerintetek annak idején, amikor AZ ÉN DIZÁJNOM BASZKIKÁM ment ki, akkor nem volt hőbörgés? Nem-e? De igen. Mindenkinek mindennel baja volt. És aztán eltelt fél év, majd hopp! Mindenki megszerette, meg elfelejtette a problémáit. Ma meg már az a bejövős (röhej), és az új a szar. Hat év (…) múlva, megint ugyanez lesz. Ennek ilyen a lélektana.

4.) Szabály: ránézés után nem szakértünk. Do the math first.

5.) Nézzétek meg a dizájnváltást követő vicces kommunikációs anyagot, animgif címlapot, videókat. Mit láttok? Én ugyanis azt látom, hogy büszkék rá. Azok lennének, ha azt gondolnák róla, hogy szar? Csináltak volna ekkora csinadrattát, ha azt gondolnák róla, hogy szar? Ha ők hisznek benne, ti nem tudtok?

Nekem is voltak észrevételeim a mostani dizájnnal kapcsolatban, például hiányolom a “márkát” belőle, de egyáltalán — és most kérlek lassan olvassatok, mert a post lényege jön — nem visszalépés a mostani felület.

És most kiállok mellettük, mégpedig úgy, hogy le se szarják, mit szoktam mondani időnként. Izé, nem is érdemelnék meg.

Függöny.

2007. július 22-én vasárnap este az Index dizájnt váltott. A Webisztánra már délután kikerült a beharangozó és némi háttér a váltásról.

Az új design nagyon klassz és friss, gratulálok az egész csapatnak innen a Plastik media szerkesztőségéből. A váltás a szokásos Index-humorral zajlott (TBG és UP hands-down kurva jók), videók, animgifek, rendezvény, fesztivál. Én az egészet csak kívülről látom, és nagyon szórakoztató az egész, a szó szoros értelmében vett LOL. (NB, annak idején nem volt ekkora hacacáré, bár akkor gyorsabban is cserélődtek a dizájnok.)

Örömmel látom, hogy az Index nagyon jól lovagolja meg a web2-es hullámot, és szépen lassan egy szép nagy EGÉSSZÉ válnak a körülötte felépülő szolgáltatások. Gondolhatjátok, hogy még van a pipeline-ban ez-az. Kicsit sajnálom, hogy nem vehettem részt ebben az új design megkreálásában.

Már nem pontosan emlékszem, hogy mikor jöttem el az Indextől. Ha meg kellene tippelnem, 2003-at mondanám, mert ugyanabban az évben volt, amikor az IBS-t elkezdtem. Emlékszem, az utolsó “hivatalos” projektem a Velvet volt. Eleinte aggódtak, hogy a logó utolsó betűje olyan, mint egy kereszt. Nem tudom, hogy tudjátok-e, de a fejlécben a kék szemű lány Stefi, a fotós, aki a bal szélen levő modellt (és még sok mást) fotózott. Kardos képes volt egy egész estén át tekergettetni a felső kockák színeit. Boldog békeidők.

Később freelancerként a Totalcar dizájnját fektettem le, azóta persze az is átalakult már, de a stíluselemek még kb ugyanazok. Na és persze gyerekkorom egyik nagy projektje, az Index. Lehet, hogy már mindenki megszokta, de annak idején a narancssárga, mint szín, egyáltalán nem volt ennyire egyértelmű. Napokat vitáztunk arról, hogy milyen színű legyen a linkek színe. (Persze, kék, de milyen kék!)

Egyik évben a Coca-Cola szponzorálta az olimpia mellékletet. Volt egy olyan aloldal, ahol az olimpiai városok látszódtak térkép szerűen, meg lehetett őket kattintani, és akkor feljött adat. Egy sellőt helyeztem el az oldalon, a grafikus fejlécben meg ezt a szöveget: “Az oldal tervezése közben a designer a Coca-Cola cég termékeit fogyasztotta.” Benne maradt, nem vette észre senki.

A régi erős narancssárga design (azt hiszem “ing” néven futott a fejlesztés ideje alatt) hát elment. Az új designnek kívánunk sok sikert innen a Plastik media szerkesztőségéből.

A Europe együttes “Carrie” című számának soraival búcsúztatnám a régi design-t:

When lights goes down,
I see no reason for you to cry,
We’ve been through this before in every time,
In every season, god knows I’ve tried
So please don’t ask for more
Can’t you see it in my eyes
The this might be our last goodbye

All our eyes on you.

(Disclaimer: “Az Index új ruhája” címet attól függetlenül adtam ennek a postnak, hogy láttam volna, hogy ők is ezt adták az indító anyagnak.)

Commodore 64-re még 2007-ben is készülnek klasszabbnál klasszabb rajzok. Mivel életem első számítógépe egy C64 volt (1986-ot írunk!), időről időre kötelességemnek érzem postolni valamit róla. Elsőként egy absztrakt valami, ez technikailag C64-en egy “nagy felbontású” kép (a keret a PM design része):

Második pedig egy “multi color”, azaz minden 8×8-as (bocsánat: 4×8-as, mert a felbontás ilyenkor 160×200 pixel) rácsban csak 4 szín használható:

Ezt javaslom nézzük is meg 400%-on, hogy lássuk, hogyan kell a rácsban gondolkodni rajzoláskor:

Ettől nagyszerűek ezek a képek. Nézzük meg a gomba jobb oldalát, szegénynek le kell vágnia egyenesre, hogy benne maradjon a gridben. Ugyanígy a víz és fölötte a zöld találkozása is tükrözi ezt a filozófiát.

Íme még néhány rajz egy csokorban, érdemes végigkattintgatni őket (a linkek új ablakban nyílnak meg, lehet bátran klikkelni):

http://noname.c64.org/csdb/gfx/releases/44000/44216.gif
(ez az első illusztrációnk)
http://noname.c64.org/csdb/gfx/releases/44000/44655.png
http://noname.c64.org/csdb/gfx/releases/41000/41479.png
http://noname.c64.org/csdb/gfx/releases/44000/44355.png
http://noname.c64.org/csdb/gfx/releases/43000/43591.gif
(gombás békás képünk)
http://noname.c64.org/csdb/gfx/releases/44000/44441.png
http://noname.c64.org/csdb/gfx/releases/41000/41891.png
http://noname.c64.org/csdb/gfx/releases/41000/41581.gif
http://noname.c64.org/csdb/gfx/releases/41000/41468.gif
http://noname.c64.org/csdb/gfx/releases/41000/41488.gif
http://noname.c64.org/csdb/gfx/releases/41000/41421.gif
http://noname.c64.org/csdb/gfx/releases/41000/41194.gif
http://noname.c64.org/csdb/gfx/releases/41000/41469.png
http://noname.c64.org/csdb/gfx/releases/40000/40947.png
http://noname.c64.org/csdb/gfx/releases/39000/39965.png
http://noname.c64.org/csdb/gfx/releases/43000/43065.gif
http://noname.c64.org/csdb/gfx/releases/39000/39150.png
http://noname.c64.org/csdb/gfx/releases/40000/40585.gif
http://noname.c64.org/csdb/gfx/releases/48000/48048.gif
http://noname.c64.org/csdb/gfx/releases/46000/46010.gif

A rajzokat Credo válogatta. Van köztük más technikával készültek is (ezek a PNG kiterjesztésűek), de egy dolog közös bennük: mind előcsalhatók egy Commodore 64-en.

RESPECT és FAITH minden aktív C64 usernek.

Hihetetlen Flash alapú játék japánból, amiben pofozni kell a másikat. Az egész a reflexről szól, az alsó sarkokban levő kis kockákkal kezdeményezhetünk támadó-, védekező-, és ellenakciókat.

Rose & Camellia at Nigoro

Üdv mindenkinek új közösségi blogunkban, amelynek célja a Wikipédiával kapcsolatos érdekességek illetve hírek bemutatása a magyar olvasóknak.

Várhatóan a következőkről lehet majd itt olvasni:

- tallózás a Wikipédia legszebb, legérdekesebb, legmeghökkentőbb cikkeiből
- a(z elsősorban) magyar Wikipédia kevésbé ismert zugainak, társprojektjeinek, -konkurenciájának, történetének bemutatása
- a Wikipédiáról szóló sajtóhírek ismertetése
- tippek trükkök, a Wikipédia hatékonyabb használatához
- mindenféle Wikipédiához kapcsolódó érdekesség

Magyar Wikipédia Magazin, RSS feed

PALERMO, Sicily (AP) — Eighth-seeded Agnes Szavay reached her first career final by beating Sara Errani of Italy 7-6 (0), 6-1 Saturday in the semifinals of the clay-court Palermo Open. The 18-year-old Szavay, who has risen 154 places in the rankings this year to reach No. 53, will face second-seeded Martina Mueller on Sunday. (Yahoo)

Congrats! Now I wish the same for hungarian men.

update: Agnes Szavay (Hungary) beat Martina Mueller (Germany) 6-0 6-1

Régóta tervezem, hogy a filmművészet ezen egészen kiemelkedő darabját megosztom az internet arra fogékony közönségével. Technikailag ez a jelenet a legjobb “webes” változat, frame-re pontosan benne van a teljes DVD anyaga.

A Szindbád filmet én nem értem, elemezni nem akarom. Ez a jelenet nálam viszont a mindent vivő. Enjoy. (A film “szélesvásznú”, ezért alul és felül fekete csíkok láthatók.)

update: Kommentekben kiépült a tudás. Elsőként lave a német eredetű szavakat foglalja össze, azaz hanzli: német, Hansel (der) “söralja”, a sör lefejtett és összegyűjtött habja, tafelspitz: szintén német, Tafelspitz (der), marhafartő. Adi pedig mutatja a jelenet eredetijét, Isten veletek, ti boldog Vendelinek!

Aki teheti, ne próbáljon autóval közlekedni ma Budapesten. Olyan szívtam két hete, illetve az azt megelőző héten, hogy a múlt héten már bezárkóztam inkább a melegbe, és ma is így teszek. Egyszerűen döbbenetes, hogy mindenki menekül a Balatonra, és pénteken NEM LEHET SEHONNAN SEHOVA eljutni, csak másfél-két órás csúszással.