Szépen fotózott házias ételek

Többen tettétek fel nekem a kérdést: Te Józsi! Hogy is volt az a búvárcsülök?

Nos, fns ismét főzött, a fotókat pedig a “kis színes” kategóriában így a vasárnapi ebéd előtt osztanánk meg az internet arra fogékony közönségével. fns konyhaművészetéről még annyit, hogy Váncsa István valóban jelentős szakácskönyvét tekinti alapműnek, illetve időnként versbe is szedi ehhez fűződő gondolatait. Legközelebb az ételfotók mellé ilyet is post-olunk, illetve mailben minden regisztrált felhasználónknak kóstolót küldünk a nagyfelbontású képekből, ahol a rozmaring levél rajzolata szépen megfigyelhető, mintegy JOBBAN INDUKÁLVA A NYÁLCSORGÁST. 🙂

bcs1.jpg
Kemencében készül a drága

bcs2.jpg
Close-up, hogy jobban csorogjék a nyál

bcs3.jpg
A búvárcsülök ágya (itt még nyersen)

Jó étvágyat mindenkinek!

13 hozzászólás

tamas

a szivemet melengeti az ilyen kemences kajak latvanya, itthon mar egy fel eve tervezzuk a kinti grill-kemence-szalonnasuto kombot, de ugy nez ki, hogy jovore marad.

a nagy tepsi az hazi gyartmany, avagy lehet kapni bo’tba?

apropo, kaja. jozsi, tudsz te fozni? 🙂

tbs

Már a múltkor is írni akartam, de asszem letettem róla: nagyon rosszak a kajaszínek… 🙁

tamas

kicsit sok a sarga a close-upokban, de meg igy is erosen yummy

TBS

Hmmm… Akkor direkten mondom: szar kajafotó. A való életben pl. _nincs_ ennyire piros táplálék.

A kajafotó az tipikusan az a műfaj, ahol a környezetnek NEM szabad befolyásolnia a fotón a kinézetet. Majdnemegyenszínű répa és paradicsom..? 🙁

Nem erre csorog a nyál.

Nojó, csak dohogtam. Nehogy véletlen ilyeneket gyárts majd a dslreddel..! 😀

fns

Tamas: a tepsi rendelésre készült egy acéllal foglalkozó mesternél – 40x25x80 centi asszem (szél*magasság*hossz) – pontosan akkora, hogy épp beférjen a kemencébe. A kemence is ofkorsz rendelésre készült, ami meg akkora belül, hogy egy normális 30 kilós malacka épp egyben belepasszoljon.

Evribordi: mind1 az, hogy néz ki a színe, az íze a lényeg – istentelen jóra sikerült 🙂

De ha már fotó és körülményei: szombat délutáni napfényben készült, a kemence előtt, egy relatíve zárt térben, ahol minden fal sárgás (a kép egy Canon PS S2-vel készült _dokumentációs_ jelleggel). A sárgás térből akkor jön ki a búvárcsülök, amikor már mindenki az asztalnál ül, hogy “forró legyen, mint a babám szíve” és azonnal levegyen mindenkit a lábáról.
A “csak egy kicsit hozd ki a fényre a kép kedvéért” request-re alapból csúnyát reagálnék, bárki is kéri – és ennek 2 nyomós oka van:
1. a csülköstepsi olyan forró, hogy két hideg vízzel átitatott konyharuhát uszkve 30 másodperc alatt képes kibírhatatlanul forróvá tenni
2. a nálam készülő *.kaja lényege az érzéxervek kényeztetése by fns, amihez a digitális technikának köze nincs 🙂

fns

Még valami: kísérletező qkta révén kipróbáltam két dolgot a csülkön – hátha valaki megfontolja:

1. Eleddig szinte mindíg csiperke került a csülök ágyába (ritkán némi illatos erdei gombákok, de az egy másik story), most változtattam ezen és kipróbáltuk laskával. Nos, bátran kijelenthetem, hogy a laska még feljebb tolta a lécet, brutális lett a kemencében sülve!

2. A csülök sütés előtt nálam úgy kapja a fokhagyma egy részét, hogy a gerezdeket némi olívaolajjal megturmixolom. Ezzel az a baj, hogy a current lakoma amúgy is annyira nehéz kaja, hogy az akármilyen cool olívaolaj csak tovább terheli az bendőt. Jött a hirtelen 5let és a fokhagymát ezúttal a csülök pirosítására szánt Soproni sör egy részével turmixoltam össze. Sört amúgy is spriccelve, habosan tolunk a sercegő pecsenyére, attól lesz rendes a bőre… Nos ez is bejött, tovább gazdagítva a házi pecsenye HOWTO-t.

TBS

FNS: laskatippet lecsekkolom. Jól hangzik.

Fotós beszólásokra meg helyesen teszel: nem vagy te Hemző “borotvakrém” Károly…

Nagy T

FNS ezt a csulkot tiszteletunkre sutotte. Masnap reggelire meg finomabb volt !!!!

fns

NagyT 1/2et hazudik kegyesen 🙂 – az igazság az, hogy némi veresborok után visszatoltam a kemencébe gömbölyödni a maradékot, aminek az lett a vége, hogy reggelre a leftover zöldségek nagy része elemi szénné konvergált, a csülökdarabkák meg mexáradtak – mondjuk ettől még tényleg igen jót ettünk belőle másnap reggel, mivel az ilyen sültben a survivor krumpliszeletek az “annyira fantasztikus, hogy az már szinte reprodukálhatatlan” státuszt veszik fel rendre.

Jött hozzá ropogós kecsege és ökör uszájának leve gazdagon, csak sajna egyik sem volt túl jó fotótéma, így azokból most nincs shot. Btw, aki ideér este 8-ig, az kap még levest – rendes ember módjára uszkve 15 litert főzök ilyenkor, így akad még belőle egy kevés 🙂