John Siracusa Leopard review

Van egy szegmense a Mac OS review-nek, aminek mércéjét John Siracusa elképesztően magasra emeli minden egyes Mac OS kiadással. Ez az Ars Technica-n megjelenő review-ja, amit gyakorlatilag nem lehet kihagyni. Az idei változat elolvasható itt.

Hihetetlen mértékű információ mennyiség és objektív szerkesztésmód, belső, Filesystem és OS Kernel nördöknek való igazi csemege. Siracusa kíméletlenül rámutat arra (FYI: nem ebben az írásában), hogy a Finder default beállításai fügét mutatnak a “spatial interface” koncepciónak, meg ilyen szarságok. És akkor bazmeg ez levezetve hat kilométeren át.

Az ember ezt olvasva abszolút látja, hogy az OS design (mármint rendszer design, nem pixelbuzeráció) olyan szintjén van a faszi, amin mink, egyszerű halandók nem, másrészt viszont az egyszerű olvasó, és 64 bites alkalmazásokról, meg regiszterekről mit sem tudó illető, eltűnődik azon, hogy “liek wtf cares”.

Ez a mostani Leopard “mikroszkóppal-szőrös-(de-ánuszrózsa-körül-borotvált)-seggbe” típusú review-ja is olyan nekem, hogy egyfelől látom a mérhetetlen nagy tudást ott mögötte, de másrészt abban is biztos vagyok, hogy a cikk célcsoportja leginkább a Mac OSX szoftverfejlesztő mérnökök, ellentétben a széles tömegekkel (incl. yours truly), akik leírva olyanokat akarnak látni, hogy bazeg

– kurvanagy time machine ikon
– kurvanagy ON-OFF kapcsoló
– illetve: most dugd be a külső médiát, geci!

Na jó, szóval mindent egybevetve tessék elolvasni, ugyanakkor készülni arra, hogy ez a cikk nem az a cikk, amit maradéktalanul be kellene fogadnunk, hogy jobban aludjunk tőle.

Függöny.

Vasárnap

Át kellett állítani az órát. Ezt onnan tudtam meg, hogy megérkeztem a tenisz pályára ma reggel 9-kor, mire az ottani ember megjegyezte, hogy még csak 8 óra van. Na, fasza, mehettem haza. A tenisz ma végül kettő óra volt, 60 perc ütés (ezúttal nem irányokat; tenyó-fonák ide-oda, röpte, aztán kosár szerva), majd egy óra játék. Persze 6:1, 3:0 lett megint (tanár ellen *khm*), viszont elmondhatom, hogy az első szettben két game-ben is labdám volt a 6:3-hoz, gecó. Szerváim kurvára összeálltak már, kettős hibám talán 3 volt.

Grocery shopping. Ezúttal nem a Stresszkó/Vérvörös cinege párosítást választottuk, hanem a MOM parkban levő MATCH üzletet. Nekem sokkal jobban tetszett, kicsi, van választék, igaz, a kosár drágább is. Elmondom, hogy fejemben az ütött szöget, hogy megpróbálom eFi pitás nyálcsorgató kombinációját reprodukálni. (Egyébként saját blagján egyéb ételekről is készített írást azóta: lusta “perkelt” fartőlevessel, vadpecsenyék, némi desszert, RSS — ajánlom minden gasztró buzinak.)

Szóval megvettem a komponenseket, hülye városi módjára vettem még egy darab mangalica szalonnát is (sosem fogom elfelejteni, hogy Szentesi Józsi pincéjében a borvacsora egyik PEAK-je volt, amikor a körözött mellé került egy kis mangalica is — vagy ez Heimannál lett volna? — fasz tudja), pita sajnos nem volt, ezért egyszerű zsömléket választottam a tényleg felszerelt pékáru részben, valamint egy közepesen drága kéksajtot.

Este aztán sikerült összehoznom valamit, ami inkább egyfajta “paraszt burgerre” emlékeztetett, de ehhez képest el kell mondanom, hogy végül kellemesen csalódtam. Az egyetlen ötlet, amit felmutattam a zsömlék tormás-majonézes kikenése volt, a többi nagyjából a képeken látott sztenderd: saláta levél, enyhén megsózott vöröshagyma (én vöröset használtam a lila helyett — long story, ne kérdezzétek), pirított bacon (areas to improvement: nagyobbat vágni legközelebb, és a fordrozódást reprodukálni), kék, házi kolbász, egy felaprózott fokhagyma, póréhagyma. Italnak mellé egy korsó Stellát szervíroztam.

Zenének az oldschool hiphop régi kedvencem, DJ Format:

format.png

Holnap arbeit.

Függöny.

Mac OS X 10.5.0 — Leopard

leopard-desktop.jpgTegnap megvásároltam a retail dobozos változatot, és feltettem a Media Centerként szolgáló Mac minire. (Az érdeklődőknek elmondanám, hogy a retail CD és a torrentről töltött warez imázs byte-ra pontosan ugyanaz, összenéztük szofisztikált MD5 checksumokkal.)

Kezdem a legfontosabbal: a program production use-ra teljesen megfelelő, azonnal kezdeni fogom a telepítést az éles rendszeremen is (igaz, a korábban már említett módon, tehát most diszkre várok). Nekem production-re egyfelől a Parallels megléte a legfontosabb, de mivel az csak egy diszk imázs, teljesen nyilvánvaló, hogy működni fog a már kialakított/kiherélt Windows rendszerem. Másfelől az Adobe CS3 kell még, de ez állítólag működik gond nélkül. (A kis alkalmazások is működnek, de gyakorlatilag naponta jönnek ki ingyenes kompatíbilitás update-ek, semmi para.)

Hehe, az index cikkbe is bekerült a tegnapi Handrásnál fotózott képem. Fotó by Lénárd Gábor (!).Nézzük tehát mit rejt a doboz!

Egy színes marketing brosúrát (vastag, de nem néztem bele), valamint egy dual layer lemezt. Az installálás az Apple-hez szokott embereknek teljesen megszokott, a végén ugye be kell írni a nevünket / címünket / egyéb adatainkat a továbbjutáshoz, de ezt ugye cmd-q-val le lehet skippelni (ami ebben az esetben nem zárja az ablakot, hanem egyszerűen felajánlja a skip lépést). Wifi hálót egyből felismeri, elég a jelszót betolni, aztán készen is vagyunk.

Én a marketing hype részét megpróbálnám kihagyni, a számomra érdekes dolgokat osztanám meg e helyütt. A programmal játszadozás alatt az volt a benyomásom, hogy veri fasza. A Mac OSX-et használó számára annyi kis apró finomság, tweak, apró csavarozgatás van az OS-ben, hogy egyszerűen azonnal akarom. Érezni, hogy foglalkoztak azzal, hogy előrelépés legyen a dolog. Biztos mindenkinek volt már olyan érzése az informatikában, amikor kipróbálja valaminek az új verzióját és a megszokott módon akar valamit elvégezni, aztán kiderül, hogy az új sokkal természetesebben és kézenfekvőbben kezeli a dolgot. Rengeteg ilyen apróság van, felsorolni is képtelenség. (Annak idején a Windows alatt ennek ellenkezőjét éreztem, ezért is vagyok most ott, ahol vagyok.)

GUI: az átlátszó menü bar például mindenkit zavar. Érdekes módon használat közben nem ez az ember benyomása, hanem az, hogy mintha átmenetek lennének benne. Valamint az alma logó is áttetsző, tehát más háttérképen más színben — igen, ezt a szót fogom használni — tündököl.

Finder, mega-sized ikonok, quick look, új menü mind-mind roppant módon illeszkednek. Preview immáron képes átméretezni, PDF-et buzerálni (ideértve azt is, hogy újratömöríti a PDF-ben található képeket), finderben azonnal minden dokumentumot meg lehet tekinteni egy space leütése után (tényleg elképesztő, kijelöl az ember néhány JPG-t, space, aztán ide-oda ugrál köztük, egy gombnyomás és fullscreen, újabb space, minden eltűnik). Ha entert ütünk a file-on, akkor a kijelölés csak a file névre lesz érvényes és nem a teljes filenév+kiterjesztés párosra, a több oldalas PDF ikonjai “spirálozva vannak”, a PDF-eknél lehajlik az ikon jobb füle, a több oldalasnál a lehajtás mögött láthatóvá válik a TÉNYLEGES MÁSODIK LAP JOBB FELSŐ SZÉLE (teljesen kész vagyok ezektől az apró finomságoktól).

Ami még odabaszó volt tegnap este, az kérem az új iChat-ban levő “screen sharing done right”. Hát ezt leginkább élőben kell látni. A dolog úgy megy, hogy rákattintunk valakire, kiválasztjuk menüből, hogy mehet a screen sharing, a másik fél elfogadja és máris ketten látunk egy screent (jelen esetben én voltam a slave, tehát akinek a képernyőjét buzeráltuk). ADSL vonalon gyakorlatilag hibátlan a minősége, közben lehet egymással beszélgetni, a fogadó oldal (aki minket néz) JPG szőrös ábrákat lát, de a lényeg: gyakorlatilag ugyanaz történik, mintha a másik személy OTT ÜLNE mellettem egy saját egérrel a kezében és ugyanazt a képernyőt buzerálná. (Legközelebb csinálok egy paper cut out mask-ot, és odateszem magam mellé.) Mondanom sem kell, hogy fogalmam sincs, milyen portokon megy ki a VNC, hogy van titkosítva, meg milyen IP címeket kellett beírni, és egyáltalán. Rákattint az ember és működik. (Biztos lesznek egy csomóan, akik láttak már működő VNC-t, én is láttam, baze, de ismételten mondom, hogy itt nem az a lényeg, hogy mi a koncepció, hanem az, hogy milyen természetes és integrált része az OS-nek és mennyire elfedi a technológiát mögötte.)

Régi problémám volt, hogy felül a menu bar-on a vezeték nélküli hálózatok ikonja nem átlátszó, tehát ahol nincs rajzolat, az fehér, holott átlátszónak kellene lennie. Örömmel jelentem, hogy a 10.5-ben a fenti ikonok végre rendesen meg vannak rajzolva. Spotlight teljesen gyors, ha alkalmazást talál, azonnal rááll, elég megnyomni az entert az indításhoz, finderben van opció arra, hogy csak az adott folderben keressen, egyszóval rengeteg, rengeteg apró finomság mindenütt.

Ez volt tehát az első nap.

PS: Magyar release partyra lett volna egy elképzelésem. Az elképzelésben a konyhafenomén / Mac addict feljött volna bajáról háromlábbal és otthoni vízzel, aztán Handrás boltjában (vagy előtte) főzött volna egy bajai halászlevet. Persze mindezt lefotózva, ledokumentálva, levideózva. Hungarikum-meets-Apple. A végén persze kitoltuk volna a Digg-re, a hülye amerikaiak kajálták volna.

Köszönés — teh game

Középiskolában volt egy olyan játék, hogy az iskolába beérés és a mindenféle peer-ekkel való találkozás alatt pontozzuk az egyes köszönéseket, ahol a pontszám egyenesen aránylott az elhangzott köszönés bénaságával.

Például a sima “helló” nulla pont. A “szeva” egy pont. A “helló-tok” két pont. Kondics Barnabás megjelenése a látómezőben instans gratifikáció volt, mert a ő mindig úgy köszönt, hogy “helló-SZTOK” — kétszeres szorzó.

Ma reggel azon gondolkodtam, hogy fel kéne venni ebbe a pontozási sémába a gyorsan mondott “csácsá”-t, ami négyzetre emelné az addig elért pontokat. (A “csácsumicsá” meg egyszerűen buffer overflow-ra futna, vagy ilyesmi.)

Solaris (2002)

martinez.jpg

Nagy kedvencem a film. Tegnap újra belenéztem. A zenéje, hangulata, vágások, képszerkesztések, arányrendszer — odaver. iTS-en megvettem a soundtrack-et is, erre varrjatok gombot, haversrácok és haversrác-inák!

Józsi most off. \^-^/

Készülünk a Leopárdra

Handrásnak szeretném jelezni innen a Plastik media szerkesztőségéből, hogy nekem egy Leopard Retail Box-ot szíveskedjen félretenni, azonnal kell, ha megjön.

A telepítés egy olyan számítógépét elsődleges gépként használó technofil előtt, mint amilyen én vagyok, nem történhet fail-safe megoldás nélkül. Ezért az alábbi tranzíció tervet alkottam meg:

1. vásárlok egy 160 gigás 5400 fordulatú lemezt (ehhez a funds-ot a kedves olvasók eddig 45 dollár értékben finanszírozták, lásd itt)

2. erre a lemezre, mint külső meghajtóra feltelepítem nulláról a retail boxos Leopárdot

3. az összes programjaimat, beállításaimat egyenként beállítom és beKANfigurálom

4. tesztelem a megoldást live környezetben

5. no-go decision 🙂 amint elégedett vagyok a megoldással, elmegyek az Almárium szakszervízbe, ahol a garancia megtartása mellett kicseréltetem a két diszket (30 perces műtét)

6. nincs hatodik lépés

Ma mindent le is szerveztem, sőt, a diszket is az Almáriumban veszem meg, 19 + ÁFA áron. (Nem volt érdemes másikat venni, ráadásul a 7200-asok nagyon melegednek és folyton zúg a gép, tehát +40 giga a benefit.)

NAGYMACSKA HEJJJ!

Tenisz meccs

Akik először kezdenek meccsezni, mindig meglepődnek, mennyire más, mint “gyakorolni”, hiszen a meccsnek nagyon más a ritmusa. Itt pontokat kell számolni, labdát szedni, sétálni a térfelek között, szerválni, vagy fogadni, kivárni, míg összejön a másik szervája — konstans off-time-balance. Néhány órányi játék után meg lehet szokni. Más, de ugyanolyan jó.

Örömmel jelentem, hogy életem első love szerva game-jét is sikerült elérnem. Nem bántam volna, ha tudok szépíteni egy 6:2-t azért, de sajnos csak a második szett első fogadó game-jében tudtam a második game-emet megcsinálni. Az Excelbe tehát ez került: 6:1 0:1.

A jövő teniszező palántáinak az a tanácsom (innen a szerkesztőségből), hogy ne várjanak túl sokáig a meccsek elkezdésével, hanem minél előbb. Ennek persze első lényegi pontja a viszonylag biztos adogatás megtanulása, tehát a gyakorlások végén igenis mindig le kell ütni legalább egy kosár labdát.

Én úgy vettem észre, hogy a tanulásnál a legjobb módszer az, ha mindaddig elsőt ütők, míg el nem hibázom. Ha elhibázom, másodikat ütök, ha azt is elhibázom, újra elsőt stb — tehát pontosan úgy, mint a pontjáték alkalmával. Azt vettem észre, ez szoktat rá a meccsre leginkább.

A szervák gyakorlásánál ne arra törekedjünk, hogy minél erősebben tudjuk megbaszni a labdát. Az ilyesmi csak a forrófejű rookie-k megközelítése, nekünk, a nyugodt erő képviselőinek ez csak mosolyt csal borotválkozás közben megfáradt arcbőrünkre.

Nagyon fontos továbbá, hogy akármilyen sebész is, de legyen egy második, 90%-nál is jobb arányú adogatásunk. Pont. Aki ennek lényegét nem fogja fel, az nem való meccsre és kész. Ezt nem is vagyok hajlandó jobban fejtegetni.

Salak.

Parndorf

Egyfajta fogalommá vált a Hegyeshalom melletti osztrák Parndorf melletti bevásárló outlet komplexum a magyar shopping közéletben. Amikor valaki ruházatot akar venni, óhatatlanul megfogalmazódik előbb-utóbb, hogy “de jó lenne kimenni párndorfba”, illetve később kérdés formát is ölthet ugyanez, azaz “nem megyünk ki párndorfba?”

(Nem.)

Mi a premisszája egy ilyen útnak? 4 óra autózás kellemetlenség Budapestről (95-ös benzint is érdemes kiszorozni!) és az, hogy olcsón sok márkás ruhadarab boldog gazdái leszünk.

Lerántanám a leplet erről az outlet komplexumról: hortobágyi délibáb csalfa képében jelentkezik.

Mindegyik outletek közül a parndorfi a legszemetebb, hiszen ott koncentráltan vannak az üzletek. Ez azt jelenti, hogy sok üzlet van, és az első paragrafusban tárgyalt gondolatok megfogalmazása eredményeként rengeteg fogyasztó veszi arra az útját.

Ebből persze nem következik mindjárt a koncepció cáfolata. Igen ám, de ami jó ruhadarab, és amire igény támad a kiskereskedelmi egységekben, azok eladásra kerülnek ugyanott. Ha nem, akkor ilyen-olyan akciókban mindenképp. Ha abban sem, akkor elfogy belőle a méret. Ez után kerül az outletbe minden. Persze, sok jó cucc is oda kerül, de kis számban. Vagy elfogy azonnal. Vagy akármi, aminek az az eredménye, hogy nem kerül a kosarunkba.

Másrészt a koncentráltság azt is jelenti, hogy last resort-ként a kereskedelem Parndorfba szórja ki az árut. Ez azt jelenti, hogy jó eséllyel ott köt ki az, amit máshol nem tudtak elszórni. Persze nem minden olcsó. Megpróbálják a kisker margin alatt néhány PUNCISZŐRSZÁLLAL, aztán itt-ott lejjebb mennek. Esetleg bizonyos termékekből csinálnak 2/3-as akciót (ezek a termékek még véletlenül sem olyanok, amiket amúgy keresnénk).

Mivel az embert meg odaette a fene ilyen messzire ki a világból, értelemszerűen mindenképpen vásárolni fog. Valamit. És addig megy, míg meg nem lesz. Nem érdekes, ha nem pont az. Vagy nem pont olyan. Kell. Parndorf = outlet = olcsó, jó, márka.

Hát ez a paradoxona neki. Parndorfba járni meg egyszerű ostobaság, ne csináljátok, bolondok.

PS: Megfigyeltem, hogy minden farmer nadrágban ugyanaz a FOS zipzár van benne. Ti is megfigyelhetitek, “YKK” a márkája, mindenki azt rakja bele. Gratulálok.

Picross DS

A Media Marktban találtam egy példányt (5 ezer forintért!) a Picross DS-ből. Erről a játékról, meg egyáltalán a “Paint by Numbers” logikai játéktípusról már lelkesedtem márciusban.

A Nintendo DS változat — régi C64 szlengesen mondva — ELVETÉLÉS COOL! Rém egyszerű a grafika, borzasztó addiktív a játékmenet. Minden teljesített pálya után valami kis pixel animációt csinál a kirakott ábra, amitől nekem, pixelen felnőtt gyereknek sírnom-zokognom kell.

Például az intro pályák 5×5-ös egyik feladványának megfejtése ez:

picross_moon.png

Mi lehet ez, mi lehet ez, hát a HOLD! Az érzékeltetés miatt (továbbra is 5×5 pixelen) kiszíneződik a fenti ábra, sőt, animál is. Ebben az esetben kvázi bump-map stílusban, de ezt most annyira nem tudom leírni, hogy inkább meg kell mutatni: trailer, UK trailer, elég lassú review.

Jelenleg még a 10×10-es puzzle-öket oldogatom (reggel is játszottam egy kicsit kakimanóval), de 20×25-ös is lesz majd a HC fokozaton, nagyon kemény. A megoldási technikákról érdemes megnézni a Wikipedia szócikkét. Erre van néhány színes feladvány is elég jó bevezetővel, letölthető PDF-ekkel.

Ki szeretnéd próbálni? Itt van egy freeware Win32 kliens, ami tartalmaz néhány puzzle-t (például az ős-brutál “Old tree”-t is), valamint solvert (!) is egyben. Vigyázat, nem kezdőknek való! (Persze szerintem érdemes a Picross-szal kezdeni az ismerkedést, ott nagyon jó a learning curve.)

Remek!

És eljöve a perc, midőn a korgó bendő parancsot ád – Józsi, neked szánom eme imát

Van az úgy, hogy az emberfia megéhezvén szorgosan kutakodja az fridzsider tartalmát és nem lel ott mást vala, mint egy adag készre sütött Piadellé-t (melyet dél-európai / észak-afrikai kultúrákban pita címszó alatt sütének az jó pékek).

pita1.jpg

És akkor az halandó megindulá, nyakába kapván a várost, dacolva csípős széllel és az gyülemlő gyomorsavakkal eladdig, míg ő jó hentesénél némi tarját, sonkákat, majd kiváló bacont rekvirál vala.

pita2.jpg

Az segítő hátszéllel visszautában pediglen ropogós zöldségek reményében tér be cimborája portájára, honnan is távozik többféle fiatal hagymákkal, paprikákkal, salátával rakottan. Kunyhójába érkezvén az igen korgó gyomrú vándor serpenyőt ragadá, betaszajtván az hajszálnyi húsos szalonnákat resre pirítá vala, miközben majonézes, füstölt sajtos ágyát megveté az jó húsoknak sebtiben.

pita3.jpg

Koronázá az egyszeri étket minden húsok darabkáival, s az egészet mohón félbe göngyölvén nagy pofa serrel beljebb segíté, elégedett édes mosolyt s még ki tudja mi más javakat varázsolván halódó evilági teste számára.

(eFi.blog Plastik media exkluzív — manager menzán éhezem)

For sale: Saturn RPG pack (x)

Sviatkó Gábor két dologról ismeretes:

1. Csoporttársam volt az IBS-en
2. A Budapest Wolves nevű amerikai foci csapatban rúgó játékos

Sviatkó Gábor ezen túlmenően die-hard japán RPG fanatikus, és a Sega Saturn megboldogult konzol RPG kitjét árulja most egyben. Ha valakit érdekel az ilyesmi, ne hezitáljon, állítólag van benne egy-két érdekes tétel.

Eladó Amerikai (NTSC) Sega Saturn RPG-k, konzol, tartozékok:

-1db Amerikai (NTSC) Sega Saturn konzol memóriakártyával, 2db irányítóval, alapfelszereltségű tartozékokkal és SEGA joystick, melyet a Panzer Dragoon I & II-höz ajánlanak.
-1db Sega Saturn ST Key Cart az import játékok lejátszásához.
-10db RPG, az első 5 über-RARE és kiváló állapotban van:

Panzer Dragoon Saga 4CD US
Shining Force 3 US (Első tulaj)
Shining Force 3: Scenario 3 JPN IMPORT (Első tulaj)
Magic Knight Rayearth US (Első tulaj)
Shining Wisdom US (Első tulaj)
Albert Odyssey US
Shining the Holy Ark US (no back inlay)
Panzer Dragoon Zwei (no back inlay)
Dark Savior US
Enemy Zero 4CD US

-6db extra játék:

Virtua Fighter 2
Daytona USA
Virtua Cop
Panzer Dragoon playable preview
Nights sample
Sega Saturn Choice Cuts

Irányár: 100ezer HUF.

A konzol, tartozékok és játékok mind kifogástalanul működnek.

CSAK hardcore RPG fan-oknak ajánlott!!!

Képek a játékokról itt.

Kérdések? Küldj emailt a gaborsviatkoATyahooDOTcom-ra.

Melyik oldalra kell állni?

Ismeretes, hogy az adogató mindig a pálya jobb oldaláról kezdi az adogatást, aztán a játékosok pontonként váltanak térfelet. Ez így leírva egyszerűen hangzik, de játék közben meglehetősen nehéz a tapasztalatlan játékosnak követni azt, hogy ki melyik oldalon áll (különösen a kettős hibák okozta “ritmusvesztésből” fakadóan stb).

Ennek egyszerű nyomonkövetéséhez adunk most segítséget. A teniszpályát két oldalra kell felosztani: a jobb oldali részt mindig “egyenlő” (deuce) oldalnak hívjuk, a bal oldali részt mindig “előny” (advantage) oldalnak:

court.png

Teljesen nyilvánvaló, hogy a szemközti oldalon mindez fordítva érvényes.

Elegendő mindig a pontokat fejben tartani, a konkrét oldal meghatározásához pedig egyszerűen azok összegének paritásából szerezhetünk tudomást. Ha ugyanis az összeg páratlan, akkor a bal (!) oldalról történik az adogatás (a fogadás értelemszerűen a másik oldalon a bal oldalra esik). Ha az összeg páros, akkor pedig a deuce court-ról, azaz az egyenlő oldalról (innen ered az elnevezés).

Nézzünk meg egy példát!

30-30 állás ugye páros (hogy miért páros? 15 = 1 pont, 30 = 2 pont), tehát jobbról kell szerválni (ha adogatást fogadunk akkor is jobbra kell állnunk), tehát az egyenlő oldalról. 40-30-nál a bal oldalról kell szerválni, az előny oldalról. 15-30-nál is az előny oldalra kell állnunk, hiszen 1+2=3, tehát balra. És így tovább, az összes eset leképezhető ennek ezen egyszerű szabály segítségével.

Tehát függetlenül attól, hogy adogatunk, vagy fogadunk: ha páros a pontok összege, automatikusan álljunk jobbra, ha nem páros, akkor pedig balra. (Figyelem, ennek megállapításához a 15=1, 30=2, 40=3 konverziót használjuk!)

A post eredetileg a salak.hu, “A tenisz játékszabályai” szócikkjéhez készült.