Tegnap megvásároltam a retail dobozos változatot, és feltettem a Media Centerként szolgáló Mac minire. (Az érdeklődőknek elmondanám, hogy a retail CD és a torrentről töltött warez imázs byte-ra pontosan ugyanaz, összenéztük szofisztikált MD5 checksumokkal.)
Kezdem a legfontosabbal: a program production use-ra teljesen megfelelő, azonnal kezdeni fogom a telepítést az éles rendszeremen is (igaz, a korábban már említett módon, tehát most diszkre várok). Nekem production-re egyfelől a Parallels megléte a legfontosabb, de mivel az csak egy diszk imázs, teljesen nyilvánvaló, hogy működni fog a már kialakított/kiherélt Windows rendszerem. Másfelől az Adobe CS3 kell még, de ez állítólag működik gond nélkül. (A kis alkalmazások is működnek, de gyakorlatilag naponta jönnek ki ingyenes kompatíbilitás update-ek, semmi para.)
Nézzük tehát mit rejt a doboz!
Egy színes marketing brosúrát (vastag, de nem néztem bele), valamint egy dual layer lemezt. Az installálás az Apple-hez szokott embereknek teljesen megszokott, a végén ugye be kell írni a nevünket / címünket / egyéb adatainkat a továbbjutáshoz, de ezt ugye cmd-q-val le lehet skippelni (ami ebben az esetben nem zárja az ablakot, hanem egyszerűen felajánlja a skip lépést). Wifi hálót egyből felismeri, elég a jelszót betolni, aztán készen is vagyunk.
Én a marketing hype részét megpróbálnám kihagyni, a számomra érdekes dolgokat osztanám meg e helyütt. A programmal játszadozás alatt az volt a benyomásom, hogy veri fasza. A Mac OSX-et használó számára annyi kis apró finomság, tweak, apró csavarozgatás van az OS-ben, hogy egyszerűen azonnal akarom. Érezni, hogy foglalkoztak azzal, hogy előrelépés legyen a dolog. Biztos mindenkinek volt már olyan érzése az informatikában, amikor kipróbálja valaminek az új verzióját és a megszokott módon akar valamit elvégezni, aztán kiderül, hogy az új sokkal természetesebben és kézenfekvőbben kezeli a dolgot. Rengeteg ilyen apróság van, felsorolni is képtelenség. (Annak idején a Windows alatt ennek ellenkezőjét éreztem, ezért is vagyok most ott, ahol vagyok.)
GUI: az átlátszó menü bar például mindenkit zavar. Érdekes módon használat közben nem ez az ember benyomása, hanem az, hogy mintha átmenetek lennének benne. Valamint az alma logó is áttetsző, tehát más háttérképen más színben — igen, ezt a szót fogom használni — tündököl.
Finder, mega-sized ikonok, quick look, új menü mind-mind roppant módon illeszkednek. Preview immáron képes átméretezni, PDF-et buzerálni (ideértve azt is, hogy újratömöríti a PDF-ben található képeket), finderben azonnal minden dokumentumot meg lehet tekinteni egy space leütése után (tényleg elképesztő, kijelöl az ember néhány JPG-t, space, aztán ide-oda ugrál köztük, egy gombnyomás és fullscreen, újabb space, minden eltűnik). Ha entert ütünk a file-on, akkor a kijelölés csak a file névre lesz érvényes és nem a teljes filenév+kiterjesztés párosra, a több oldalas PDF ikonjai “spirálozva vannak”, a PDF-eknél lehajlik az ikon jobb füle, a több oldalasnál a lehajtás mögött láthatóvá válik a TÉNYLEGES MÁSODIK LAP JOBB FELSŐ SZÉLE (teljesen kész vagyok ezektől az apró finomságoktól).
Ami még odabaszó volt tegnap este, az kérem az új iChat-ban levő “screen sharing done right”. Hát ezt leginkább élőben kell látni. A dolog úgy megy, hogy rákattintunk valakire, kiválasztjuk menüből, hogy mehet a screen sharing, a másik fél elfogadja és máris ketten látunk egy screent (jelen esetben én voltam a slave, tehát akinek a képernyőjét buzeráltuk). ADSL vonalon gyakorlatilag hibátlan a minősége, közben lehet egymással beszélgetni, a fogadó oldal (aki minket néz) JPG szőrös ábrákat lát, de a lényeg: gyakorlatilag ugyanaz történik, mintha a másik személy OTT ÜLNE mellettem egy saját egérrel a kezében és ugyanazt a képernyőt buzerálná. (Legközelebb csinálok egy paper cut out mask-ot, és odateszem magam mellé.) Mondanom sem kell, hogy fogalmam sincs, milyen portokon megy ki a VNC, hogy van titkosítva, meg milyen IP címeket kellett beírni, és egyáltalán. Rákattint az ember és működik. (Biztos lesznek egy csomóan, akik láttak már működő VNC-t, én is láttam, baze, de ismételten mondom, hogy itt nem az a lényeg, hogy mi a koncepció, hanem az, hogy milyen természetes és integrált része az OS-nek és mennyire elfedi a technológiát mögötte.)
Régi problémám volt, hogy felül a menu bar-on a vezeték nélküli hálózatok ikonja nem átlátszó, tehát ahol nincs rajzolat, az fehér, holott átlátszónak kellene lennie. Örömmel jelentem, hogy a 10.5-ben a fenti ikonok végre rendesen meg vannak rajzolva. Spotlight teljesen gyors, ha alkalmazást talál, azonnal rááll, elég megnyomni az entert az indításhoz, finderben van opció arra, hogy csak az adott folderben keressen, egyszóval rengeteg, rengeteg apró finomság mindenütt.
Ez volt tehát az első nap.
PS: Magyar release partyra lett volna egy elképzelésem. Az elképzelésben a konyhafenomén / Mac addict feljött volna bajáról háromlábbal és otthoni vízzel, aztán Handrás boltjában (vagy előtte) főzött volna egy bajai halászlevet. Persze mindezt lefotózva, ledokumentálva, levideózva. Hungarikum-meets-Apple. A végén persze kitoltuk volna a Digg-re, a hülye amerikaiak kajálták volna.
amint elégedett vagyok a megoldással, elmegyek az Almárium szakszervízbe, ahol a garancia megtartása mellett kicseréltetem a két diszket (30 perces műtét)
