Akik először kezdenek meccsezni, mindig meglepődnek, mennyire más, mint “gyakorolni”, hiszen a meccsnek nagyon más a ritmusa. Itt pontokat kell számolni, labdát szedni, sétálni a térfelek között, szerválni, vagy fogadni, kivárni, míg összejön a másik szervája — konstans off-time-balance. Néhány órányi játék után meg lehet szokni. Más, de ugyanolyan jó.

Örömmel jelentem, hogy életem első love szerva game-jét is sikerült elérnem. Nem bántam volna, ha tudok szépíteni egy 6:2-t azért, de sajnos csak a második szett első fogadó game-jében tudtam a második game-emet megcsinálni. Az Excelbe tehát ez került: 6:1 0:1.

A jövő teniszező palántáinak az a tanácsom (innen a szerkesztőségből), hogy ne várjanak túl sokáig a meccsek elkezdésével, hanem minél előbb. Ennek persze első lényegi pontja a viszonylag biztos adogatás megtanulása, tehát a gyakorlások végén igenis mindig le kell ütni legalább egy kosár labdát.

Én úgy vettem észre, hogy a tanulásnál a legjobb módszer az, ha mindaddig elsőt ütők, míg el nem hibázom. Ha elhibázom, másodikat ütök, ha azt is elhibázom, újra elsőt stb — tehát pontosan úgy, mint a pontjáték alkalmával. Azt vettem észre, ez szoktat rá a meccsre leginkább.

A szervák gyakorlásánál ne arra törekedjünk, hogy minél erősebben tudjuk megbaszni a labdát. Az ilyesmi csak a forrófejű rookie-k megközelítése, nekünk, a nyugodt erő képviselőinek ez csak mosolyt csal borotválkozás közben megfáradt arcbőrünkre.

Nagyon fontos továbbá, hogy akármilyen sebész is, de legyen egy második, 90%-nál is jobb arányú adogatásunk. Pont. Aki ennek lényegét nem fogja fel, az nem való meccsre és kész. Ezt nem is vagyok hajlandó jobban fejtegetni.

Salak.