Vendégségben Baján

Gasztro forradalmat robbantottam ki az Alföldön.

— Uj Péter valamelyik este idén, IM

Penoff “eFi” Gábornál jártunk péntek este egy szűk körű vacsorán. Akik követik a Plastik media gasztró rovatát, bizonyára fel tudják idézni Penoff úr házias ételeit. Nos, nemhogy ebben, de még határtalan vendégszeretetében is részünk volt aznap este. Ez a post egy fényképes portré az eseményről, amit az SEK800i telefonommal készítettem.

Érkezés után gyorsan körbejártunk a premise-en, aztán egyből le a pincébe, hogy a megfelelő tételeket a vacsorához összeválogassuk:

efi1.jpg

Ezzel a hármassal mentünk aztán a konyhába:

efi2.jpg

Egy kép a premises-ről, útban a pincétől a központi hub-ig (érdemes megjegyezni, hogy a teljes világítás és gépészet egy saját fejlesztésű Linux kiszolgálta Flash alapú rendszerről működik, amit érintőképernyős konzolokról lehet vezérelni a házakban):

efi3.jpg

A vacsorát mi magunk készítettük eFi útmutatása szerint, néhány dolgot ő már előfőzött, a többit röpke másfél óra alatt készítettük el. Étvágygerjesztőnek nem pálinkát, hanem száraz fehérbort fogyasztottunk, majd a preparációs tevékenységben kiéhezve magunkhoz vettünk egy kis “kolbász kenyeret”, amit a jóravaló bajai pékek sütnek rendelésre. Ez azt jelenti, hogy nem lehet kapni az utcáról betoppanva, kizárólag bejelentés után. Sajt, kolbász sült a kenyérben, aminek pontos méreteit nehéz volna leírni. Talán a “jókora” megteszi. Egy ilyen korong 1700 jó magyar Forint.

efi4.jpg

Előételnek lassú (!) tűzön főtt marhafarok levest fogyasztottunk. eFi, isten boldogságára, nem sajnálta belőle a paprikát és egyéb fűszereket, ezért a jól összeért és összefőtt hússal párosítva igen komoly ízorgiát eredményezett. Tényleg, a lassú tűz csodákra képes. Utána következett egy kis trademark, sörben többször eláztatott csülök, melyhez laskagombás-rozmaringos-burgonyát fogyaszttunk köretnek, valamint piacon kapható savanyúságot, amit eFi édesapja szerez be egy őstermelő öregasszonytól. Ezen a ponton annyira Huszárik magasságába emelkedtünk, hogy ezt meg is próbáltam megőrizni az utókor számára:

A benne szereplő leves…

efi5.jpg

…és csülök:

efi7.jpg

Fogyasztottunk még némi serpenyőben sült kolbászt és hurkát:

efi8.jpg

Illetve megcsodáltuk a wok-ban készített thai kaját (ezt eFi gyerekei ették):

efi9.jpg

Kicsit mártogattunk a kapros-joghurtos szószban a pácolt csirkével (a fotón még sütés közben):

efi6.jpg

És ha ez sem lett volna elég, volt még túrós rétes (nekem vörös borral ÁLOM!), valamint egy Mascarpone-alapú édesség, amit már túltelítettségből kifolyólag nem tudtunk megízlelni.

Másnap reggel Váncsa mestertől kölcsönzött recepttel kezdtünk: lesütött, majd pirított lilahagymával összemixelt máj, vajas-pirítós kenyérre kenve. Némi paradicsom és zöld paprika mellé, hogy teljes legyen a reggeli.

Értékelésként annyit tudok elmondani, hogy örülök, hogy a projekt része lehettem, és ennyit tudok üzenni a Plastik media szerkesztőségéből: pont olyan, mint amilyennek elképzeltem korábban.

eFi blogja itt olvasható, ahol amint látom már éles az ellen-post. 🙂

efi10.jpg

18 hozzászólás

helloszabi

Konkrétan összefolyt a nyál a számban, és ha mindez nem lenne eélg, elmondanám, hogy sárga vagyok az irigységtől.

Seven_Of_Nine

Azt láttam fátter, csak azon tűnődök hogy Ő ki, mint Baja nem ugrik be, erre irányult a kérdésem 🙂

hé te má megint a gép előtt ülsz? 🙂

fns

YoReggelt,

A kolbis lepény téma úgy műxik, hogy 2 órával pickup előtt csörrensz a péknek és mikor mész érte, langyosan párállva várja, hogy megedd. Az jó pékek 05:00-13:00 időintervallumban dolgoznak, de felszedni a cuccost még akár fél háromig is lehet a pékséghez attach-olt boltban.

tamas

apropo, van meg elajandekozhato-atveheto macska? 🙂 a hofeher gyonyoru.

Benjamin

Nagyon raizgultam a kenyerre igy a boros keppel kapcsolatban elfelejtettem irni h. 180 fokkal elforgatva talan meg latnak is belole valamit (azaz ha nem hatulrol jonne a feny es lesz ez miatt tok sotet az az oldal amit fenykepezel) 🙂

fns

tamas: elkéstél, az utolsó cica is a post alapján kelt el. Egyébként igen eleven kis dögök, épp az előbb sikerült letúrniuk a párkányról egy kis golyókkal teli tálat és most a tartalmát kergetik ezerrel.

Benjamin: AD védelmében szeretném elmondani, hogy a pincében csak kevés spot égett és azok is csak függőlegesen adták a fényt. No meg a cimbora leginkább dokumentált, mert nem a képeken volt a hangsúly, hanem azon, hogy milyen bor legyen a vacsora mellé.

AD: a “túrós rétes vörösborral = ÁLOM” című történettel rögtön tedd is el a fejedbe, hogy hiába mondja a sok gasztroOkos azt, hogy édességhez még édessebb bor dukál, mert különben ütközés van a szájban (=aszút minden desszerthez standard bullshit), ahogy tapasztalhattad, ez egyáltalán nem igaz. Merem ajánlani Vida Péter kadarkáit (2003 rulez) az ilyesmi mellé, igazán nagyot szól. Amúgy meg a megfigyelés miatt beírtam egy fél piros pontot (remélem ez a stílus így nem túl borzalmas ;-)).