A 2007/08-as szilveszteri házibulit Józsa István Gergő (JIG) barátomnál töltöttük Budapesten. Az esemény alatt végig be volt kapcsolva JIG laptopjának kamerája, amivel egy 400 megabyte-os FLV movie készült és az USTREAM.TV-n élőben lehetett követni (a Himnusz énekléssel egyetemben). Ezt teljes terjedelmében nem mutatjuk be, de talán készülni fog belőle egy rövidre vágott anyag. Mindenkinek köszönjük a részvételt online és IRL egyaránt.
Nézzük meg ezt a képet:
Nagyítsunk bele:
320×200, 16 színben, ha még nem derült volna ki, Commodore 64. Egy új grafikus módban készült (MUFLI), gyakorlatilag mindenféle régi és új technológia van benne összegyúrva. Én már majdnem kezdtem örömködni, hogy akkor hallelujah, lehet “hires” 16 színű képeket is rajzolni innentől, éljen.
A dolog nem ilyen egyszerű, nem lehet akárhogyan: bizonyos szabályok betartásával lehet csak rajzolni. Ahhoz, hogy megértsük, hogyan tudunk ilyen felbontású, kvázi 16 színű képeket rajzolni C64-en, meg kell értenünk a MUFLI grafikus mód leírását. Ehhez segítségül Credo-t hívtam, aki minden ilyesmit össze tud foglalni:
Van egy HiRes FLI layer, ahol minden 8×2-es HiRes blokkban szabadon választhatsz két színt, az egyik a papír, tehát a blokk teljes háttere lehet csak, nem lehet vele rajzolni, a másik a rajzoló szín, ezzel HiRes-ben pixelezhetsz.
Ezentúl van egy egész képernyőt lefedő, X irányba hardveresen zoomolt, fix (tehát nem trükkös, dinamikus) sprite layer. Ennek 48×2 HiRes pixelenként (tehát két egymást követő sprite-ot kontrollál egyszerre, két soronként) két paraméterét változtathatod. Az egyik a színe, a másik a módja.
Minden blokkban meghatározhatod, hogy az adott sprite (azaz csak az érintett blokkja) HiRes vagy multicolor legyen. Mindkét módban egy színt választhatsz szabadon blokkonként, azzal HiRes módban 2 valódi HiRes pixel széles gridben rajzolhatsz a papír fölé, ugyanakkor a tinta alá (a kettő között van a sprite layer, erre utal a névben az U betű, így a tényleges tintával kell ügyeskedni, hogy “HiRes-ebben nézzen ki”, ne legyenek nagy egyszínű blokkok a széleknél meg a részletesen kidolgozott részeknél), multicolor módban egy sprite pixellel már 4 HiRes pixel széles gridben lehet rajzolni, ugyanakkor ebben a módban még két további sprite szín használható (azok globálisak, tehát az egész képre kell definiálni őket).
Érdekesség még, hogy a kép duplasoros blokkjai és a sprite-ok duplasoros blokkjai nem esnek egybe, váltják egymást, tehát vertikálisan a kép blokkja közepén indul a következő sprite blokkja — ennek technikai okai vannak, de emellett még több szín halmozását is lehetővé teszi.
Tiszta? 
Még 2006-ban is derülnek ki újabb és újabb trükkök a C64 világából. Egészen elképesztő. Crossbow készített hozzá egy MUFLI rajzolóprogramot (helyesebben megjelenítő és pixel-pakoló programnak kéne hívnunk, mert mindössze a fent ismertetett szabályrendszer van benne gyakorlatilag), amit letölthetünk innen.
Ezzel a posttal megyünk tehát 2008-ba, mindenkinek boldog, békés új esztendőt kívánok a MUFLI sprite layerei mögül.
Egész nap Super Mario Galaxy-vel játszottam, best game ever. Komolyan. Aki nem nézi meg, nem tudja, mi a csoki-csúcs anyag.
A játék grafikája valami döbbenet. Az általam másik példaként ismert Teamfortress 2 használja még a subsurface scattering-et (értsd kb: a modelleken az inner glow — az effekt megfigyelhető ezen a képen is), ami miatt nagy mértékben kapja a kép ezt a Pixar-esque hatást. Persze ez csak némi hangulatot ad, az egészet látni kell ahhoz, hogy lássuk, milyen is a vizuális stílusa. (A játék elején a nagy méhecskét csiklandozni valami őrületes állapotba kergetett!)
A játék ezekkel a bolygókkal, meg gravitációval megszerelve, hát olyan MESE, hogy nem találok szavakat. Még az elején járok (23 csillagot szedtem össze), de Lindával egymásra borulva zokogunk, mert annyira BEROSÁLÁS JÓ az anyag. Ötből öt, hibátlan.
Platformer király.
Abbreviation alert! Másrészt még az alkalmazott vizuális technológiára visszatérve: nekem ez a TF2 / SMG jellegű SSS effekt sokkal jobban bejön, mint az unalomig ismert D3/Q4-féle műanyag kinézetű vérgagyi. Igen, sajnos a Bioshock is túlzásba viszi a bump mappinget, de nekem esküszöm egy ilyen FMW-szerű valami lesz belőle. Ha ilyenek lesznek a jövő játékai, rám ne számítsatok, vaszki.
Nagyjából másfél hónapnyi idő telt el, aztán megjelent a Reddit címlapján a cinkés repost kép, fogalmam sincs, ki túrta ki ennyi idő után, de ma rálinkelték a címlapra, meg is feküdt a szerver, ahogy kell. (Pedig ez nem is olyan gyenge vas, mint az én dobozom ám! Gyors reagálású csoportunk erre az oldalra irányította át a forgalmat.)
Nekem persze fogalmam sem volt az egészről, csak az tűnt fel, hogy nem működik a vas.
update: Google Analytics 30 ezer egyedi látogatást regisztrált aznap (volt valamennyi általam nem ismert idő, amikor nem ment a szerver). A szokásos napi 1-2 dolláros átlag helyett 8 dollár jött be, egyáltalán nem nevezhető kattintékonynak a dolog.
Bevezető:
Az első probléma megoldása megtekinthető H.264-en tömörített MOV fileban (kb 6 mega), elérhető ide kattintva. Ezt a videót azért készítettem, hogy megmutassam a gyakorlatban mindezt.
A hivatkozot weblap a http://griddlers.net/ címen. Célszerű a Nintendo DS-re kapható Picross DS című játékkal kezdeni, ott a legideálisabb a tanulógörbe. Ha erre nincs lehetőség, akkor 5×5-ös táblákból megcsinálni egy 10 darabot, aztán átmenni a 10×10-re, majd így szépen tovább.
Szabályok azért összeszedve gyorsan:
- az oszlopokban és sorokban levő szám megadja az adott oszlopan/sorban szereplő sötét négyzetek számát
- sorrend meghatározott, pl. 4 2 1 azt jelenti, hogy először van valahol egy négyes fekete blokk, utána közvetlenül egy szünet, aztán valahol egy kettes, majd egy egyes
- a sötét négyzetek között LEGALÁBB EGY üres négyzetnek kell lennie (minimálisan a fenti példa esetén: négy-szünet-kettő-szünet-egy)
Have fun, you all.
Ez durva lesz, remélem megbocsájtjátok nekem.
15×15-ös tábla, az én időm 51 perc 59 másodperc.
Aki valami könnyebbel próbálkozna, annak egy 10×10-es, ezt legelőször 25 percig túrtam, tegnap este próbaképp újra megcsináltam immáron 5 perc alatt.
Aki a szabályokat szeretné tudni, annak forrón ajánlom a Wikipedia megfelelő szócikkét (van csökkentett módú magyar változata is). Gyorstalpaló erre.
Ha van rá igény, megcsinálom a printer-friendly változatot is.
Október óta tolom a Picross DS-t, és valami olyan fantasztikus játék, hogy nem tudok mást mondani, csak azt, hogy aki szereti a logikai játékokat, azonnal szerezze be. 5 ezer forintos árával igen kedvező kategóriába sorolandó, amit viszont kapunk érte, nos: priceless.
Kedvem lenne azt mondani, hogy talán ez az egyik legfantasztikusabb játék, amivel valaha játszottam. Ilyet persze túlzás állítani, de az biztos, hogy olyan, mint egy jó könyv. Az ember csak nyomni és nyomni akarja a végtelenségig.
A 15×15-ös feladványokat oldogatom jelenleg. Végigpillantva az egyes időkön bizony azt kell megállapítanom, hogy egy-egy puzzle megoldása olyan 15-45 percet vesz igénybe. Egy 15-ös táblán volt jobb időm 10 percnél, de volt olyan is, amit 59 perc 45 másodpercig oldottam (volt benne egy-két hiba is, ami ugye pár perc penalty-t eredményez, de tudni kell, hogy 60 perc fölött nincs winning képernyő, illetve az a tábla nem számít bele az unlockolandók közé — ilyenkor sajnos újra kell kezdeni).
A nehézség egészen elképesztően kezd bedurvulni, most már gyakorlatilag olyan, hogy minden nyomorult pixelért meg kell szenvedni, és újra meg újra át kell nézni a táblát, hogy rakni tudjak valamit. (Egyébként a “virágok” szinten vagyok, mégpedig a negyedik virágnál és most megint elakadtam.)
Jobban belegondolva, fantasztikusan nem értem, hogy tudok majdnem egy teljes órát szarakodni egy 15×15-s négyzetrácsos tábla felett, de konkrétan ez a helyzet. Még csak poligon sincs benne egy darab sem.
Talán változnak a videojáték preferenciáim, talán én is öregszem. A végén úgyis a kockás füzet mellett fogok kikötni, míg a jellegtelen világ a 3D lövöldözés irányába halad. Tegnap volt szerencsém látni PC-n a Bioshock-ot (intro + negyed óra gameplay), fullra van nyomatva bump mappinggel, és valahogy nem győzött meg arról, hogy ez nekem is kell. Ha nekem bármit odaadtok, amiben plasztikusan kinéző figurák vannak (mint azok az FMV render videók a kilencvenes évekből), nevetni kezdek.
Gagyi.
Bementünk ma itt Malmöben egy net kávézóba nyomtatni. Az általunk használt gépre svéd nyelvű Microsoft Office 2007 volt telepítve, ami számomra új és eddig ismeretlen érzés.
Egy dolgot szeretnék kiemelni: ezzel az új “ribbon” fejléccel minden szart odaraknak az ember elé, kivéve azt a gombot, amit állítom, a felhasználók mintegy 99%-a szokott azonnal keresni. A magyar lokalizált változatban úgy hívják, hogy Nyomtatás. Én konkrétan végigmolyoltam az összes ribbon menüt, míg ki nem derült, hogy az “Office” logó alá van elrejtve az ikon.
Svéd Office 2007 (default US ribbon itt) — a szerző felvétele
Persze, ha tudja az ember, nyilván ott keresi, de kérdem én: ki tudja ezt azokon kívül, akik trial-and-error módszerrel rájönnek, vagy akik tényleg elolvasnak bármilyen Microsoft propaganda anyagot, és hajlandóak emlékezni erre?
A világ, kedves Redmond, nem abba az irányba halad, hogy jól ismert és megszokott felületeket mindenféle szempontok szerint átrendezünk. Ti magatok vagytok ugyanis a kompatibilitás keresztes lovagjai, elég csak ránézni a Windows platformra.
Értem én, hogy ribbon jajj, de fasza, meg csoportosított funkciók, hejj, de jó, viszont nektek is meg kéne értenetek, hogy akkor bazmeg RAKJÁTOK IS ODA az ember szeme elé.
Érdemes végignézni, hogy a default nézetbe milyen ikonok kerültek be, formátum festő — gratulálok (bezzeg egyszer látnám már végre, hogy a szemantikus szerkesztésmód érvényesülne a kibaszott programjaitokban!). Gondolom a fókuszcsoportos vizsgálatok, amire annyi pénzt költötök, mind beigazolta azt, hogy a “Print” ikon egy embernek semmitmondó grafikai kép mögé kell, hogy kerüljön.
KISPÖCSÖK!!
Elvi megvalósíthatóságot illetően legacy system emulációval kapcsolatban keresek tudást. Adott egy DOS4GW alkalmazás, ami modemen keresztül betárcsázik valami céghez, lekér egy megrendelést (jól sejted, EDI), aztán ezt kinyomtatja az alkalmazásból, mármint a legacy szoftver.
Kérdésem az a Plastik mediát olvasó szakemberekhez, hogy az amúgy XP-re telepített nyomtatót, és USB modemet fogja-e tudni látni és használatba venni a VMWare-en futó DOS4GW alkalmazás?
Esetleg az ingyenes DOSBOX is képes hasonló trükkre megfelelő paraméterezéssel? Talán még a helyi hálózatot is látja és esetleg onnan is tudja futtatni a legacy szoftvert?
DOSBOX lapján olvasom a wikin (szerintem ezt keresem):
Serial Port: DOSBox is capable of timing compatible implementation of the serial ports, and runs several old hardware and software dependent on such; however, some USB devices that are supported by the host OS can act as a replacement for older serial port devices when using the emulator.
Ez tényleg álomszerű lenne.
update 20080125: Megoldottam a kérdést DOSBOX nélkül. Három információ kell a győzelemhez: 1. IPLUS.EXE-n jobbklikkelve be kell állítani a munkakönyvtárat, ez után elindul a program 2. a kommentekben ismertetett módon a NET USE LPT1 \\printer\share parancssal hozzá kell rendelni a hálózati nyomtatót az LPT1-hez. 3. bármilyen soros modem megteszi, a DOS alkalmazás úgyis közvetlenül fogja vezérelni. Célszerű még a beállításokban átírni a modem tárcsázó stringet a helyi specifikusságoknak megfelelően (pl mivel lehet városi vonalat kérni stb.) Az összes többi innentől ujjgyakorlat.
bazmeg, mert mindig megoldom
ujra es ujra meg tudom oldani– Uj Péter: Informatika manifesto (2006. december)
Egy teljes napot szenvedtem, mire itt Malmöben összelőttem a helyi hálózatot. Uj Péter sorai aktuálisabbak, mint valaha, betűre pontosan el tudom mesélni ugyanezt: “egy vagy ket nap mulva hopp, megint nincs net vagy csak a macen van a pc-n nincs aztan a pc-n van, a macen nincs aztan a routert latja a gep, a netet nem”.
Valamennyit értek a helyi hálózatokhoz, de az én tudásom sem feneketlen kút. Most megint tisztába kellett jönnöm egy csomó mindennel, például azzal, hogy le kell klónoznom a már működő laptop MAC address-ét a wifi routerben, aztán rá kellett jönnöm arra, hogy a router lehet hibás / rosszul beállított, mert rendszertelen időközönként ledob a 192.168-as kiosztású LAN-ról és valami teljesen agyament IP-t oszt. Igen, menet közben. Persze míg erre rájöttem (tudjátok, van az az egzotikus hiba, hogy minden megy szépen és jól kb 30 percig, aztán elromlik, majd utána másfél óra zavartalan, aztán negyedóránként szar, majd később fél percenként) — eltelt egy teljes nap. Most kölcsön eszközzel nyomulok, és nincs ilyen hiba. Másmilyen hiba van, amint az egy hosszabb letöltés során jól látszik:
Ez mind semmi. Egy XP laptoppal is küzdöttem nagyjából ugyanennyit, amit nem voltam képes a wifi netwörkre felcsatlakoztatni. Összes wifi drivert feltelepítettem, meg le, aztán megint fel, de csak nem volt képes működni, mire véletlenül (!) rájöttem, hogy a Fujitsu-Siemens letöltések között van egy “Button manager” nevű — nem is tudom, hogy fogalmazzak — szemét, ami arra való, hogy többek közt a wifi gombját működésre bírja. Ez valami olyasmi élmény, mint amikor elviszi az ember a kocsiját a szervízbe, megcsinálják neki, majd nem adnak kulcsot az ajtóhoz.
update: odaültem a router mellé a laptopommal és láss csodát!
Most nem azért mondom, de basszus kb 10 méterrel van arrébb csak a szoba. TÍZ. Azt hiszem ma kimegyek a városba és veszek egy legjobb minőségű ADSL routert.
update 2: vettünk végül egy Netgear wifi routert, felinstalláltam, azóta megszűnt minden problémám. Franc se érti. Két router meg rossz volt? Nehezen hihető, de annak kellett lennie.
Egyszer elmentünk vacsorázni valakivel egy népszerű étterembe foglalás nélkül. Úgy lett helyünk, hogy aki vitt minket, kicsit nyomatékosan megmondta a pincérnek az ajtóban, hogy márpedig ő foglalt asztalt és nem érdekli, hogy az étterem elkeverte a foglalását. Persze blöff volt az egész, ami működött. Akkoriban ezt igen macho dolognak tartottam.
Ismerek embereket, akik alkudni szeretnek az üzletekben (mert kapnak engedményt időnként), valamint előszeretettel viszik vissza kicseréltetni az általuk használt terméket és szolgáltatást azzal a szöveggel, hogy nem jött be nekik, kérik vissza a pénzt. A sor folytatható.
Ha én üzemeltetnék retail store-t, kiszolgálnám ezeket a vevőket is (általában nekik a legnagyobb a hangjuk, ha valami nem úgy megy, ahogy szerintük kellene), de mindenképpen köpnék egyet, miután kimentek az üzletből.
Az a baj, hogy ez a fajta mentalitás nem veszi figyelembe azt hiszem az eladó és vevő közötti szerződést, ami a kölcsönös tiszteleten alapul. Rendben van, hogy én vagyok a vásárló (MEG A KIRÁLY!), de az nincs rendben, hogy ezzel visszaélek, nem tisztelem az üzletet, és mindenféle sumákker módszerekkel filléres alkukat kötök.
(Zárójel. Persze, én sem vagyok tökéletes, én is vettem már Nike nagykerből árut, de ugyanakkor szeretném elmondani, hogy a mamutban beálltam véletlen a handicapped peopleznak fenntartott helyre, ezt csak későn vettem észre, és akkor tök rosszul éreztem magam.)
A lényeg nem ez, hanem az, hogy adjuk meg a boltnak a tiszteletet, és ha nem kapjuk meg, akkor járjon a szánk, ne fordítva.
Tegnap átjöttünk Linda szüleihez Malmöbe karácsonyozni. Itt is ugyanolyan az idő, mint Budapesten. A repülőút szokatlanul sima volt (semmi “hupli”, meg leszállás közbeni “sudden drop”), ami viszont rendesen odavert, az a látvány, amikor felszállás után kb öt perc alatt kiléptünk a ködből. Tisztelettel szeretném jelezni, hogy ez látszott Budapest felett tegnap, szombaton 17 (!) órakor:
Alul a sötét ködtenger (kb Európa szerte), felette a látványosság. Ez az, amire emlékezem.
eFi (maga is heavvvy Wii user) blogján láttam ezt a Wii remote hack-et, amit most azonnal helyesbítek is “életünket hamarosan átformáló olcsó technológiákra”.
A látnivalók értelmezéséhez háttér: a Wii remote controller (wiimote) valójában egy infrared kamera. Annyit csinál, hogy a tévé tetején levő Wii szenzor szabad szemmel nem érzékelhető infrared fényét trackeli. A wiimote felbontása 1024×768, frissítési frekvenciája 100 Hz, látószöge 45 fok. Korábban én is fogalom nélkül voltam, de ma megértettem: a wiimote nem azt tudja megállapítani, hogy a tévén hova néz (konkrétan szarik a tévére), hanem csak azt, hogy hol vannak a kis infra fények a szobában két frissítés között. Ebből aztán ki lehet gyorsan számolni, hogy pontosan merre néz a pointer, ami szerintem már a szoftveren történik.
Johnny Lee a wiimote-ot, mint infrared kamerát használja arra, hogy bemutassa, a Portal című játék valójában hamarabb lesz itt, mint gondolnánk:
Egy másik videóban pedig bemutat egy fillérekből összeállítható elektronikus whiteboardot és touchscreent, amihez a 15 ezer forintos wiimote infra kameráját használja.
Én nézem ezeket a videókat, Kobit persze gyorsan elküldtem az asztal alá, hogy az állkapcsomat keresse, és azon gondolkodom bazmeg, hogy a jövő filléres ötletek alkotta technológiák SZOLID FOUNDATION-jein alapul, amit nem feltétlen nagy vállalatok írnak. (Bár azért a Nintendonak is nagy szerepe volt ebben.)
Már csak ezért is imádom a Wii-t. (PS3 meg jó lesz Resident Evil-ezni.)
Nem tudom milyen meetingen bírták ezt összehozni, vagy melyik kreatív műhely adta el: Szőke András és Badár Sándor rendre (!) visszatérnek a UPC kommunikációjában. Én magam ugye nem vagyok tévé fogyasztó, így — sajnos — a hazai reklámok is messze elkerülnek. (Bár továbbra is keresek valami forrást, ahol Youtube-szerűen lehet megtekinteni az itthoni reklámtermést, mert az jó.)
Múlt heti vidéki legatio-m során (disznóvágás, miegymás) mégis belebotlottam a UPC reklámjába. Érdekes módon Tóta W, a Kreatív visszatérő szerzője blagolt most erről. Tóta arra a konklúzióra jut fizetett tartalmában, hogy a “jóárasítani a tányéros tévét” copy mégis mekkora fasza már a magyar szövegíró piacon.
Ezzel mi is nagyon egyet tudunk érteni. A Szőke-féle reklám vonal viszont már régóta véres tüske nekem: nem értem, túlságosan elviszi a képi világ a szövegről a hangsúlyt, elvont, nehéz követni leszívott aggyal a nap végén. Igazából szar, mint jó.
Nekem az a meglátásom, hogy A) egyfelől örvendetes, hogy van valamiféle előrelépés itten a kreatív vonalon Magyarországon B) másrészt annyira “jó” lett, hogy már értelmezhetetlen és felesleges, túllőttek a célon a média szakemberei.
Szőke András, mint filmkészítő, amúgy is olyan hiteltelen nekem, mint Woody Allen: nem bír jó filmet csinálni az Annie Hall (1977) óta.
Full disclaimer: egy reklámot láttam csak, azt kétszer. Nem vagyok reprezentatív forrás, nem is állítok ilyet. A briefet, ügynökségi jelentéseket sem olvastam, nem tudok a háttérről. Kis információm alapján formálok véleményt.
Tegnapi karácsonyi postom végén már felhívtam rá a figyelmet, de most kifejtem bővebben is: aki feltette a legutóbbi Apple security update-et, annak kellemetlen élményben lesz része egy bizonyos esetben. Reménytelenül elhasal ugyanis a Safari, ha a Plastik fejléce alatti “Google keresés” gombra kattintunk. Ez összefügg egy korábbi javítással, de hát az Apple szoftver fejlesztőmérnökei is csak emberek, a hiba megjelent.
Ma reggelre megjelent a javítás, a dátumokból lekövetve: pontosan 4 nap telt el. (A software update újra felteszi a teljes biztonsági csomagot, aki akarja, most rákattinthat a gombra.) Én a magam részéről elégedett vagyok ezzel a sebességgel. Ráadásul tegnap észleltem a problémát, ma reggelre megoldódott. Aki 21-e után teszi fel, az meg az egészből nem vesz észre semmit.
A teljesség kedvéért hozzáteszem, hogy a Safari 3 jelentősen hasal a Flash objektumokkal tűzdelt oldalakon. Kérem, hogy az Apple vagy az Adobe javítsa ki ezt az anomáliát. Bosszantó.
Security vonalon maradva: az Indexen megjelent egy cikk “Védtelenebb volt a Mac a pécénél 2007-ben” címmel. A nevét felfedni nem akaró szerző a kijavított hibák számát hasonlítja a Windows és Mac platformok között, emelve az információs entrópiát. Elég lenne ugyanis, ha a tisztelt cikkíró valami olyan hírforrást bírna összekukázni a netről, ami azt hasonlítja össze, hogy hány NYITOTT kritikus szintű hiba van az egyes rendszerekben, ugyanis az a fokmérője ennek, nem az. Erre valószínűleg “Index” is rájött, mert beszúrta — szerintem utólag — azt a megjegyzést, amivel enyhíteni kívánja mindezt. A Plastik media ettől függetlenül kiosztott egy merev fügét.
