Persze, ha az “éppen rátörő érzés” kategóriában mozgunk, akkor elég kibaszni neki valamit az asztalra, de egy dolgot ne felejtsünk el: nem tudhatjuk, hogy neki miért kell az anyag.

Mi = mester
Ő = karmester

Tehát a gány nem rossz, csak ad-hoc jellegű, ami az ad-hoc problémákra a legjobb megoldás. Gyors, fájdalommentes, eredményes. Jövője ugyan nincs, de kevés munkafolyamatnak van jövője

Itt a gányra nem szar munkát értek, csak nem feltétlenül átláthatót.
Szeretem én is szépen, kidolgozottan megcsinálni a dolgokat, de vannak esetek, amikor nincs értelme, mert pl változás esetén biztos, hogy olyan változások lesznek, ami a teljes produktum újrakészítését jelenti.
Team munkánál, nagy projectnél nyilván nem érdemes gánykodni, kisebb esetekben viszont LEHET kifizetődő.

Nyilván nem fogok egy 3 textbox-os, 2 gombos alkalmazásnál MVC architektúrát kidolgozni, amikor elég lenne “összegányolni” eseménykezelőkkel a dolgot.

Emberek vagyunk, legyünk adaptívak, a feladat méretéhez érdemes kiválasztani, hogy mennyire kell korrektnek lenni.

“Ha homokvárat építek, nyilván nem fogok zsaluzni, melléállványozni, hanem összegánykodom kézzel! (Természetesen ezt is homokvára válogatja )”

“In our business, one in a million is next Tuesday.”

ha soha a büdös életbe nem kell módosítani, csak meg kell csinálni, és csak az cucc outputja a fontos, maga a cucc nem, meg az hogy gyorsan legyen kész, akkor lehet, hogy a “gányolás” (idézőjelet kiemelném) sokkal célravezetőbb.

Nem kell mindig-mindent agyonboncolgatni, a JPE(Józan Paraszti Ész)-orientált gondolkodás egy igen régi, de bevált dolog.

(Persze Józsi, neked is igazad van, bizonyos esetekben. De ha választani kell 1 óra a barátnővel/haverokkal, vagy 1 óra szépen-megcsinálom-pedig-gánnyyal-is-ugyanezt-kaptam-volna-és-nem-is-bosszulta-volna-meg-később között, akkor én az elsőt választanám.)

ritkan vannak mindig mindenre ervenyes okolszabalyok.

imho a jozan esz a legfontosabb.