Ritka pillanatok egyike, amikor Winkler Róbert emberi arcát mutatja meg Nekünk. Ezúttal teljesítménymérés közben érkezett:
István tehát kínlódott vele rendesen, a Tehén bőgött és az istrángot rángatta, én meg fostam, mert mellette álltam, ahol még ilyenkor a legbiztonságosabb, de én inkább a legkevésbé veszélyes kifejezést használnám. Óra szerint olyan 160-170-nel áll ilyenkor az autó, és lehet, hogy paranoid vagyok, de garantáltan az jut először eszembe, hogy leesik az egyik kerék és péppé zúzza a fejem. A második gondolat már reálisabb: a gumi barázdái közé szorult kavics, ami 130-nál még tök stabil volt, 170-nél, amennyivel még sose mentem, pont kiugrik, és mondjuk a szemgödrömbe fúródik, hogy ne gondoljunk egyből a legrosszabbra (áttétes rák).
A Totalcar belsőség blogja az, amit autók iránt amúgy nem érdeklődő olvasóként rendszeresen fogyasztunk itt a Plastik media szerkesztőségében.
úgy érted : “autók iránt nem érdeklődő olvasóként” ?
“…autókat amúgy nem érdeklő olvasóként…”
Nem érdekled az autókat? Nem csodálom, az enyémet sem érdekli semmi, csak hogy mehessen, lehetőleg gyorsan.
“…autók iránt amúgy nem érdeklődő olvasóként…” ? Hmmmmmm?
Hahh, Olda megelőzött…
Javítottam. Küldhetitek ám emailben is az ilyen típusú helyesbítéseket, mert akkor nem szennyezzük a komment szálat.
De olyan jó “backstage” feelinget nyújt látni, hogy hogyan alakul ki egy bejegyzés végső formája.
akkor lenne jó a belsőség, ha nem az autókra való mértéktelen recskázásról szólna
És akkor a mai hír: Orosz doktor kiszáll a belsőségből.
Nagyon sajnálom, nekem rettenetesen hiányozni fog… 8-(