Volt időm átgondolni, és most ki is mondom: a HDR a sekélyes effektező közösség mulandó tisztavirága. Nekem folyamatosan olyan érzésem van a “kommersz” HDR képeket nézve, mintha a Photoshop high pass effektet hagyta volna bekapcsolva a kedves fotó művész.
Végképp nem értem, hogy mi abban a jó, ha egy képen nincsenek sötét részek, helyette ugyanolyan világos megvilágítással van összemókolva a szubjektum. De most őszintén. Tetszik ez a kép bárkinek is?
fad: “a fashion that becomes popular in a culture (or subculture) relatively quickly, remains popular, often for a rather brief period, then loses popularity dramatically”
Lehet, hogy a világ abba az irányba megy, ahol a HDR nevű fad lesz a sztenderd. Ez a világ olyan világ lesz, mint amikor az ember a városban nem tud egy normális cipőt, vagy nadrágot vásárolni. És akkor menni kell. Katapultálni felfelé, egy másik bolygóra.
Most pedig megyek, és tovább építem az SSTO device-omat. Aki akar felugorhat rá.
Van olyan HDR ami szép, de az olyanok mint amit mellékeltél szerintem borzalmasak.
Például ez nem olyan rossz, http://flickr.com/photos/dirkpaessler/147451050/
Ha nem portrékban gondolkodsz, akkor szerintem van létjogosultsága a HDR-nek is.
Viszont valóban van valami abban, amit írsz…
A jó HDR fotók szerintem tipikusan a tájképek. Máshol nagyon hülyén fest, mint pl a belinkelt kép is…
Pontosan, a HDR-t a tájképekre találták ki, ott adja vissza legjobban azt, amit kell neki. A HDR-képnek addig nem látod értelmét, amíg nem kerülsz egy olyan helyzetbe, amikor nagyon is jól jönne.
Hadd javítsalak ki, ha nem direkt írtad úgy, hogy “tisztavirág”. Ugyanis ilyen szó nincs, csakis tiszavirág, ami egy állat, pontosabban rovar.
Ügyes kezekben a HDR-rel nagyon sokat ki lehet hozni egyes képekből, de ehhez a jó alapanyagon kívül értő fotós is kell. És ahogy azt előttem a hozzáértő kollegák is említették, nem portréra, szocio- vagy sportfotóra való a HDR, hanem tájképekre. Ott ügyesen használva varázsolni lehet.
A hdr-rel készült képek közül rengetes hulladék van, ennek szerintem két oka van. Az egyik, hogy a photoshoppal a technológia szélesrétegek számra vált hozzáférhetővé, ezért mindenki kiséletezik a babazsúros képek HDr-esítésével. Amásik ugyanebből fakad, a hdr-t sokat úgy értelmezik, mint az ágyaspálinkát, mondván, hogy a középszarból is kiválót lehet vele ‘csinálni’, ezért megintcsak tömegével készülnek a hdr-es képek. Van viszont korrekt felhasználás is, itt egy szerintem jobb példa:
http://www.flickr.com/photos/tony_bombardo/2387807871/sizes/o/
Épp a természetfotóknál érzem visszásnak egy ilyen természetellenesnek ható technika használatát. CGI-ben rendben, ott jól jön, de fotózásnál nem igazán.
Csak egy eszköz amit lehet túlhasználni, meg lehet jól használni (találomra a google-ből: http://blogs.adobe.com/jnack/images/ChristChurchCathedralHDR.jpg). Hogy divatos az igaz, majd elmúlik, de a technikát biztosan fogják használni akkor is amikor letelik a 3 nap.
http://flickr.com/photos/handras/949350164/
http://flickr.com/photos/handras/529940935/
http://flickr.com/photos/handras/523072803/in/photostream/
Azert lehet finoman is banni a HDR-el, es van amikor kell is a HDR. Ha eszetlenul alkalmazzak, akkor szarul fog kinezni.
jóska, a kirohanásod kábé minden kreatív eljárásra igaz, ha ízléstelen emberek kezébe kerül.
én sosem önmagáért, hanem a scene hitelesebb prezentációjaként használok hdr-t, általában csak 2-3 stopnyival több dinamikát tömve be a képbe, hogy lehetőleg ne is legyen észrevehető:
http://www.pannonline.hu/gergo/RivaGardaNewHDR.jpg
http://www.pannonline.hu/gergo/FirenzeHDR.jpg
http://www.pannonline.hu/gergo/BalatonDawn.jpg
http://www.pannonline.hu/gergo/RoadDawn.jpg
Jó ez a kép, olyan mintha renderelve lenne, simán beleférne a diablo 2 egyik átvezető filmecskéjébe, csak túl világos
Nekem tetszik az illusztrációs célt szolgáló portré. Nyilván szar ízlésem van. Másrészt tény, hogy sok szart lehet HDR-velből csinálni, magam is tettem már így, de nem bánom. Ja és nem csak Photoshop-val lehet ilyent, hála a nagy manitunak.
Nem feltétlen tetszik az összes, mint ahogy bokeh-ből sem, sőt nem a fényképező és a photoshop teszi az embert, hanem a téma.
_alesi_,
“egy ilyen természetellenesnek ható technika”
Miért hatna természetellenesen? A HDR lényege éppen az hogy ami a fotón beégne, azt a fényességet a szemed még érzékeli, illetve ami a fotón az erős nappali fény miatt alulexponált marad azt szintén látod élőben. Persze fotón természetellenesnek hat, hiszen hozzászoktál hogy fotón nem teljesen azt látod mint élőben.
Ahogy fent sokan írták, egy portrénál nem igazán használt a HDR, oda jó fények kellenek. Viszont egy olyan scene-t ahol ragyogó napfényes időben a kék égen fehér bárányfelhők úsznak és a fű élénk zöld egy amatőrnek HDR-el sokkal egyszerűbb visszaadni.
A HDR nem minden esetben túleffektezett természetellenes kép, visszafogottan is lehet vele dolgozni.
A jó HDR ami épp csak mozog a giccs határán, de még nem esik bele…én itt szerettem bele a dologba:
http://www.smashingmagazine.com/2008/03/10/35-fantastic-hdr-pictures/
bár itt is van pár giccs.
Nekem a HDR képek (fotók) sokszor olyannak tűnnek mintha egy nagyon jó grafikájú játékból lenne a kép. Mintha valami 3D-s programmal renderelt tájkép lenne.
“Persze fotón természetellenesnek hat, hiszen hozzászoktál hogy fotón nem teljesen azt látod mint élőben.”
Ez is igaz. sokszor gondoltam rá hogy milyen jó lenne olyan optika ami tényleg úgy adja vissza a képet ahogy ÉN látom. Ilyesmi a HDR csak nekem valamiért természetellenesnek hat akármennyire is akarom valóságosnak látni a képet valahogy idegenkedem tőle. Biztos nem pont olyan a HDR amit én látnék a saját szememmel ha ennyire valótlannak látom.
A HDR egyáltalán nem divatos, egy szük rétegtöl eltekintve alig ismerik.
Én szinte csak HDReket lövök, mert:
1. Adja magát a háttér (izland)
2. A hugom Canon 400D gépével minden extra kütyü és (3.) tudás nélkül élvezhetö képeket tudok vele csinálni.
Jól esik a szemnek: flickr.com/photos/stuckincustoms
a fenti elcseszett portré ellenpárja, mindenféle HDR nékül a fotozz.hu-ról az egyik kedvencem:
http://fotozz.hu/fotot_megmutat?Foto_ID=163989
Maximálisan egyetértek az íróval. Igaz, nekem is van egy HDR-em de arról csak én mondom meg kapásból hogy az, másnak sztem fel sem tűnik:
http://www.flickr.com/photos/vargapeter/1075747723/
az egesz alapja az, hogy a kemiai eljarassal keszult kepek sokkal jobban toleraljak a nagyon vilagos es sotet reszek egyideju megjeleneset, ami a kontraszttűrés vagy mas neven latitude (http://en.mimi.hu/photography/exposure_latitude.html).
a digitalis kepeknel megfigyelheto kieges sokkal mersekeltebben van jelen a hagyomanyos fotoknal az emberi szemrol nem beszelve. en mar korabban is csinaltam tobb expoziciobol egy kepet, de azt meg ps barkaccsal, nem automatikusan. amugy sztem ezt nem is lehet annyira programokkal jol lemodellezni, kezzel sokkal szebb eredmenyt lehet retusalni belole.
tulzasba nagyon konnyu vinni, es akkor ultragagyi hatast kelt, akarmire esz nelkul rakuldve az effektet – hat az sose szul jo eredmenyt.
hatasvadasz, ez a jo magyar szo ra. mertekkel van jogosultsaga bizonyos esetekben.
karon képei mutatják meg azt, amit én is hiszek, miszerint az a jó HDR, ami természetesnek hat. A postban is bemutatott példa inkább egy művészeti irányzat, mint a valóság “korrekt” megjelenítése. És amíg ez így marad, addig nincs is ezzel semmi baj.
már régóta álmodozok arról hogy mikor jön ki olyan szemüveg amin keresztül hdr-ben látom a világot. kis virtual reality-vel fűszerezve.
le a szürkével, gyerünk az új valóságba.
A hdr a szegény ember szifonja József, nem jut mindenkinek pin@zoom.
itt – szerintem – a lényeg a wikiről:
“Information stored in high dynamic range images usually corresponds to the physical values of luminance or radiance that can be observed in the real world. This is different from traditional digital images, which represent colors that should appear on a monitor or a paper print. Therefore, HDR image formats are often called “scene-referred”, in contrast to traditional digital images, which are “device-referred” or output-referred”.”
http://en.wikipedia.org/wiki/High_dynamic_range_imaging
Én valahogy úgy vagyok ezzel a HDR témával, mint az alkohollal: quantum satis (kellő mennyiség) esetén kultúrált szórakozás, élvezet pl. egy jó testes bor.
Idiótán fogyasztva, össze-vissza keverve (egyetemi buli like) meg szimplán agypusztítás, összevissza tántorgás.
A HDR is ilyen. Ha arra használod mint amire való, beszarásjó képeket tudsz csinálni.
(első kommentem itt, helló józsi&co)
meglepődtem a témán, nem vártam ezt itt, gyakran benézek ide ilyenolyan okokból, és többnyire nem is értek ahhoz amiről írsz, de speciel most több előttem szólóval összhangban mondom, hogy egyetértek a posztban foglaltakkal (és ez a meglepő blogolvasói érzés késztet a kommentelésre)
a HDR sztem részben tényleg a digitális fotózás mellékterméke, a végeredmény 99,9 százalékban utálatosan giccses és sztem nagyban köszönhető a népszerűsége annak, hogy a népek jobban értenek egy adott szoftverhez, mint a fényképezéshez magához, azaz nem képesek az adott fényviszonyoknak megfelelő expozíciós beállításokat elvégezni a kezükben lévő kütyün, ijnkább otthon molyolnak hosszú-hosszú ideig a raw file-okkal PS CSx-en
másrészt meg ugyanolyan divat, mint volt korábbban például a feketefehér képen színes részlet giccsparádé, felfutott, majd elsimult, van még most is, de sztem aki akarta kijátszotta magát vele, aztán továbblépett (és most HDR-ezik agyatlanul)
én nagyon bízom benne hogy nem lesz sztenderd, és akik most HDR-rel ütik el az időt, inkább megtanulnak a valódi (tudom, hülye elcsépelt szó ez manapság) fényekkel dolgozni
üdv, nak
rivera: itt nem csak arról van szó, hogy hagyományos képekhez hasonlítva érzem a különbséget. Simán is érezni, hogy valami nem “stimmel” a képpel. Leggyakoribb hiba az árnyék nemléte, illetve természetellenes megléte. Ez az, amin a HDR képek jó része azonnal elhasal és emiatt még a laikus emberek jó része is érzi a kép “furcsaságát”.
Szó se róla, van akinek tetszik és nincs is ezzel gond, hiszen valóban készülnek szép képek.
izé… a hdr-t alapvetően a bebukott/beégett részletek elkerülésére találták ki, csak vannak akik túlzásba viszik, de ezt többen leírták már előttem
viszont lehet, hogy én tudom rosszul, de az a kép, ahol semmi sem sötét, hanem minden meg van világítva egyenletesen, az a high key. lásd még szappanoperák, igaz ott ezt nem hdr technikával, hanem világítással érik el.
valaki javítson ki, ha hülyeségeket beszélek
HDR.
Nem olvastam végig a posztokat. Inkább beleröfögök én is.
Az emberi szem dinamikája messze nagyobb, mint a jelenleg tömegesen rendelkezésre álló rögzítő technológiáé. Egy jól alkalmazott HDR nem Photomatix féle giccs tonemap. Hanem a rögzítő-megjelenítő kvantálási tartományába “nyomott” valódi kép. Valójában dinamika kompresszió.
HDR == Qtpfsqui
Pont ma jött ez a témába vágó poszt, ez is egy valid felhasználási mód, nem giccsparádé:
http://www.photographybay.com/2008/04/08/how-to-single-image-hdr/
_alesi_,
Szerintem sok kép azért tűnik giccsesnek mert túlhúzzák a szaturációt és túlszínezik a képet. Persze a HDR-t még akkor is könnyű kiszúrni ha nem viszik túlzásba, de nekem kifejezetten tetszenek a szolídabb nem cgi-s képek.
Én is kísérleteztem vele, de egyrészt nincs DSLR gépem másrészt eseményeket szeretek fotózni így nem csináltam értékelhető dolgot, de ettől még tartom hogy egy amatőr _bizonyos_esetekben_ jobban vissza tudja adni az életbeli látványt HDR-el mint nélküle.
Szóval neked is meg Józsinak is igaza van, divat lett, könnyű vele látványos képet csinálni, és a hagyományos képhez szokott szemnek furcsa. A HDR csak egy eszköz, _olyasmi_ mint a fekete fehér kép vagy egy szín/effekt-szűrő.
A fekete fehér kép színes részlet giccsparádéról pedig a piros ruhás lány jut eszembe a Spielberg filmből, baromi kommersznek gondoltam tizenévesen (ez szimbólum? bah), felnőttként meg elfogadom.
A HDR-re ugyanaz igaz mint a fenykepezesre altalanossagban: nagyon sok a hulladek, de vannak jok is
A HDR egy krómozott nyelű kalapács olyan feladatokra, ahová a sima kalapács nem elég. Szinte majdnem minden az utómunkán (tonemapping) múlik és hiába egyszerű dolog a kalapács, sokan nem tudnak kalapálni.
http://flickr.com/photos/roger_taylor_85/
Fuji^, kérlek tisztelettel nekem ez a fotó az IKEÁ-ban és a Tescoban, meg egyéb poszter vásárló helyeken kapható placeholder kép. Következő fázis: fekete fehér lambo.
Nézd meg a többit is… a jó HDR-t nem szúrod ki egyből. Persze, ha egy adott stílus neked egyszerűen nem tetszik, az még nem jelenti azt, hogy a hozzá használt technikának nincs létjogosultsága. Az agyad kiváló tonemapper, ráadásul dinamikus is, a HDR ugyanezt a folyamatot hivatott reprezentálni fényképek esetében. Más kérdés, hogy használni is tudni kell. A srác, akinek a képeit nézed, szerintem igen jól használja. Ha neked nem tetszenek a FF képek, arról nem a FF film tehet…
Persze, erről nincsenek kétségeim, hogy lehet jól használni. Csak éppen a dózis, amit HDR-ből kapok. Öcsém.
baromi sok ehez hasonló szar HDR kép van szanaszét. Azt hiszik valami csoda és tökjó, jééé de érdekes. Pedig csak pár esetben lenne értelme használni, mikor nem tud a lencse és az érzékelő úgy kompenzálni mint az emberi szem. Legjobb példák az ég-föld egyben ábrázoló képek, ahol vagy a föld sötét vagy az ég jó és a föld világos. Itt finoman meg lehetne próbálni. De nem, mert az nem cool, a HDR automatice a divat.
Egyebknet erdekes megnezni fotómegosztókon mely képek érnek el legnagyobb nézettséget. Leszámítva a csajos, kisállatos képeket a baromi színes (szaturáció a csúcson, neonkék vízesés, überzöld fűtenger stb.) “alkotások”, valami miatt ez vonza az emberket es a szemet. Van aki direkt felhúzza az összes képén a színeket, még akkor is ha egyébként baromi jó képeket csinál, hogy nővelje a látogatottságot. Ilyen a HDR is kb. – valami miatt ezekhez a túlszínezett képekhez hasonlóan divatosak és sokan nézik. Pedig nem az, amit a fotós láthatott, nem egy érdekes, izgalmas, szép stb. pillanat hanem egy megfake-elt valóság, még akkor is ha ez estben a fény és a színek lettek manipulálva, de azok keményen.
Amire meg a HDR jo szerintem, hogy a rawjabol tetszes szerint konvertalhatod az alap tartomanyba, ertsd: ugyanabbol a hdr rawbol csinalhatsz olyan kepet, amin valami tul sotet, vagy epp be van egve, ezeket aztan egymasra retusalhatod es ehhez nem kell alvanyrol 6 kepet lonod.
Persze csinalhatsz dinamika kompressziot is, es akkor semmi nem lesz beegve vagy alulexponalva.
Nahát. Mennyi minden.
A HDR az egy rettenetesen jó dolog és az arc aki kitalálta korunk egyik zsenije – Paul Debevec; http://www.debevec.org/.
Ő egyébként ilyeneket talál még ki a mai nap is:
http://gl.ict.usc.edu/Research/SpatialRelighting/
(csek mpg4 alul)
Az hogy a sok kattingatós majom draganizerként használja (ha már dragan csekdisz ezt is: http://www.andrzejdragan.com/ ->portfolio->personal-> sailor csak hogy tudjuk mi az igazi) azt is elbaszva, az kérem olyan mint a dropsedó. Nem áll jól minenkinek.
Puß
tomsolo, megnéztem ezt a spatial relighting videót, egész pofás!
nézd meg ezt is: http://gl.ict.usc.edu/Research/3DDisplay/
nem a HDR-el vagyon a baj, hanem, hogy túl olcsó a technológia, tehát nem az használja aki, hanem boldog-boldogtlan. (ez előny is meg hátrány is)
Inkább a tone mappingnál szállnak el a dolgok, meg a mértéktelenségnél. Ez is csak egy technika, mint minden más, önmagában nem jó vagy rossz. Egy időben divat volt fénycsöves megvilágításnél napfényfilmre fotózni és jujj, micsoda fura képek lettek. Ez is lecsengett, mégis van ma is egy-egy jó kép belőle.
A hdr se világmegváltás, nagyon komoly dolgokat lehet vele csinálni, értő kezekben.
Én is csináltam hdr-t, szar is lett, de játszani jó móka, és ráadásul nem fáj senkinek.
A könnyűzene is szar, mert túl olcsó a gitár, mégis születnek nagyon klassz dolgok benne, ugyebár.
my 2 cents:
http://www.flickr.com/photos/szefi/1241825797/
és nem szeretem a kategorikus kijelentéseket, mint a cimet pl.