Elképesztő film.
Nem is értem, hogyan voltak képesek rá ezt összehozni Amerikában, nem jellemző a pókember-földre ez a fajta hozzáértés. Lehet, hogy kicsit az is benne volt, hogy a There Will Be Blood-ban az amerikai történelem egy részét járjuk körbe. A 19. század végéről indul, a dél kaliforniai olajmezők felfedezésével.
Főszereplője Daniel Day-Lewis, aki egy kétségtelenül legkülöncebb és egyben legzseniálisabb figurája a modern filmnek. Eleve az, hogy az elmúlt 10 évben három, azaz három darab filmben szerepelt. Ebből az első öt év kihagyás után a “Gangs of New York” (Martin Scrosese, 2002), a második a “Ballad of Jack and Rose” (2005 — nem láttam), a harmadik pedig jelen írásunk tárgya.
Day-Lewisnek, középosztályból származó gyerekként gyorsan elege lett a hovatartozás alapján erősen beskatulyázó Angliából. Az első héten ötször látta a Taxi Drivert, aztán elhatározta, hogy Amerikába kell menni, mégpedig színésznek.
Eleinte szerepelt színpadi előadásokban is, aztán a nyolcvanas években a Hamlet egyik előadásán összeesik a színpadon. Állítólag megjelent neki az apja szelleme — az orvosi diagnózis: kimerülés. Mindenesetre egy dolog biztos: tényleg látta az apja szellemét, hiszen ő a tökéletes színész. Ennyire megéli ugyanis a szerepeit. Notóriusan az őrületbe kerget mindenkit, aki vele dolgozik, a forgatás során végig benne marad a karakterben. Úgy beszél, úgy viselkedik, úgy köcsög, mint ahogy a megkívánt karakter is.
A Gangs forgatásán például tüdőgyulladást kapott. Nem volt hajlandó elfogadni az orvosi kezelést, nem volt hajlandó melegebb ruhákban járni, mivel a korabeli embereknek sem adatott ez meg. Végül elfogadta a gyógyszert, tekintettel arra, hogy a filmtörténelemnek még szüksége van egy ilyen remek színészre.
A Bloodban pedig a forgatások negyedénél tarthattak, amikor az őrületbe kergeti a másik fiatal főszereplőt, akit kénytelenek négy nap felkészítés után lecserélni arra a Paulo Danora, akit ismerhetünk a Little Miss Sunshine különc teenager-eként. Dano viszont lenyomja vele együtt a filmet. Nem hibátlan, kicsit nyers a gyerek még, de nagyon látszik rajta az igyekezet.
Lassú film ez is. Westernek mondhatnánk, de inkább a dráma megjelölés lenne a jó szó rá. Egy ember tragédiája. A helyzet az, hogy rengeteget lehetne elemezni a film különféle aspektusait. Itt végre van mit megfigyelni, lehet mit tanulni belőle arról, hogyan működik az emberi gondolkodás. Ki mivé, és miért lesz. Hova jutunk el a világban, milyen hatások érnek minket, mitől válunk azzá, akik vagyunk.
Ettől jó: Daniel Day-Lewis képes arra, hogy MPEG-re vigye azt, amire csak nagyon kevesen képesek. Bemutasson egy embert, annak minden sikerével és sikertelenségével. Általa egy karaktert, egy hús-vér személyt ismerünk meg, hűen, méltón és legfőképpen gazdagon ábrázolva.
Ritkán látok ilyen filmeket, ezt is meg fogom még nézni néhányszor.
Hibátlan, ötös.
“Nem is értem, hogyan voltak képesek rá ezt összehozni Amerikában, nem jellemző a pókember-földre ez a fajta hozzáértés.”
Amiért te csak a hazai plázamozik kínálatát ismered, az nem jelenti hogy nem készülnek ott igényes filmek. Lásd pl. Cohen-fivérek, Gus Van Sant, stb.
eN, ismerem azokat is, csakhát az arányok. Az amerikai film többnyire pókember.
Én úgy 3 héte néztem meg, Xvid-ben felirattal.
Lenyűgöző film, és utolérhetetlen alakítás…
legjob filmek ott készülnek! tényleg szar hogy nállunk csak ilyen moslékokat tudnak vetíteni pl. hipervándor, step up 2 ….. Ami még jó film most az szerintem a Into the wild…
És vas.
2007 legjobb filmje nálam. Dano méltó partnere Day-Lewis-nak, főleg azért amit írtál is. Neki volt 4 napja, utóbbinak meg egy éve felkészülni a szerepre. Nekem még a Henry-t alakító Kevin J. O’Connor játéka is nagyon tetszett. A fényképezés csodás, a zene pedig olyan félelmetesen jó és intenzív, mint utoljára talán a Ragyogás-ban.
VVega, két éve volt, pont most olvastam.
A zenét elfelejtettem méltatni, elképesztő hangulatot teremt.
a zenéjét egyébként Jonny Greenwood “hozta” össze (főállásban a Radiohead gitárosa)
saját filmes blogomon is az utóbbi évek legjobb amerikai, de legalábbis hollywoodi filmje! pedig aztán én mindent eszek.. (gus van sant? na nee. láttátok már a paranoid parkot? naugye.)
ha már greenwood + kubrick, akkor inkább az űrodüsszeia. de az nagyon is!
modern citizen kane, minden szempontból (iszonyat finom aktuál-áthallások, eszméletlen színészi teljesítmény, ifjúi rendezői zsenialitás (welles pt anderson (AD csekkold a punch drunk love-ot – neked nagyon befog jönni!)), filmtörténeti hatás (twbb hatása majd még csak most következik..)).
nagyon nem mpeg, ellenben NAGYvászon.
Az “MPEG-re vinni” pikáns!
igen, 35mm Kodakra lőtték
vágva 4325 méter
A Magnolia utan ez a rendezo mar csak elvileg romlani tud, de megse. Egyszeruen ilyen maximalista, amibe belevag, az mind zsenialis.
na en erre a Jozsira aztan varhatok…
Welcome me back!
here you go Malacful:
Welcome Back Malacful!
Igaz is. malacful, welcome back!
na jo….
A zenéje szerintem meg pocsék volt. A Cápa III. emberevő részébe illő muzsika szólalt meg amikor éppen semmilyen feszültség nem volt a történetben. A színészi játék viszont jó volt.
initram5, pont ez a lényeg: ott a Wild West gyönyörű látvány, és a képhez illő zene helyett kapod a “cápá”. Ez a főszereplő belső feszültségeit remekül adja vissza.