Cloverfield (2008)

Revolves around a monster attack in New York as told from the point of view of a small group of people.

Amerikai teenager szlengben most ezt kellene sivítani erre válaszul: SO TOTALLY! De ennyi. Semmi több sem. Aztán erre valaki megkérdezné? Mégis, mit vártál egy monster filmtől?

A trailer annak idején jelentőset ütött. Kézikamerásnak ható felvételek, remekbe szabott CG, káosz, megválaszolatlan kérdések. Sajnos a teljes film sem több ennél.

A szereplők egy fashion show kitenyésztett manhattan-konform amerikai posh közönségét hozzák százban, egyedül a cool-csávó japán sztereotíp karaktert hiányoltam.

Fogalmunk sincs arról, hogy mi van, vagy miért — és egyáltalán. A Világok Háborúja című, ennél szerintem még gyökerebb közönségfilmnél valami ismeret azért volt, de itt még az sem. Villódzó realitás kockákba bújtatva kell végigkínlódnunk a perceket, míg minden kasztingolt modell szépen elhalálozik. Lehet, hogy ez volt a filmkészítők titkos üzenete a szépségiparnak, nem tudom.

Meg lehetett volna csinálni az ötletet egy komplett átélhető sztorivá, de nem tették, hiszen ez is teljesen egybevág a szépségiparnak szóló üzenettel: megelégedtek ennyivel. Szerintem viszont ehhez nem kell egész estés mozit készíteni.

Érdekes módon az AD&D, társadalmilag kirekesztett és kiröhögött kocka szerepjátékosok bármelyik játéka több gondolatot tartalmaz, mint a Cloverfield. Van keret, van háttér, van egy forma, amibe elhelyezhető a történet. Itt nincs. És ez úgy látom rajtam kívül senkit sem zavar.

Ha én ennyire ügyeltem volna, hogy realisztikus legyen a film, akkor tényleg figyeltem volna arra, hogy a credits se olyan legyen a filmben, hogy megindokolható legyen, hogy a vágások között akkor most tulajdonképpen megállította a kamerát (és ha igen, miért — hiszen pl a parti guestek közül alig interjúztak meg néhányat), vagy akkor az elem hogy bírta reggelig. Ha a sztori ennek megfelelően van átírva, nem vesz el belőle.

Realitás ellenőrzésként elmondható, hogy a külső jelenetkhez a filmkészítők a Sony CineAlta F23 nevű HD kameráját használták:

sony_f23_camera_lg.jpg

Ember legyen a talpán, aki egy ilyen cuccal összehozza a marokkamera feelinget! Egyébként a film erősségének pontosan ezt gondolom: remekül megkoreografálták a jeleneteket, hogy kellően gagyinak és élethűnek tűnjön minden. Az első 45 perc alatt többször is azt mormogtam magam elé, hogy “ügyes”. Remekül átgondolt beállítások, hihető gondolatmenet.

Sajnos monster filmnek túlontúl gyengécske. Klassz, de hosszú távon fárasztó képek, modellszakmának üzengetés (sehol egy nörd 2008-ban, baszki?), jó digitális effektek és koreográfia.

Két harmad.

Plastikbytes.net

Pénteken az Indexben töltöttem a délután egy részét. Ennek keretében átmásoltam magamnak FBI és Panic segítségével a Plastik media szerver archívumot, ugyanis nagyjából 2006-ig az Index hostolt nekem. (Jelenleg a Plastik hostja a 2ms.hu — és mögötte a “kockák”.) Ami ott a weben kinn volt, az most mind nálam van.

Az igazság az, hogy talán még 2001-től is rekonstruálni lehetne az eredeti tartalmakat, bár most bele-belepillantva a mappákba ezt inkább mégsem tartom annyira jó ötletnek. 2003-ban például Kozma Jocó írt nekem PHP sitestat loggert (otthonsütött Google Analytics!), ami minden egyes ütést regisztrált egy fileban. 2003. 09. 11-én például 166 ütést regisztráltunk. 2004. 06. 19-én 684 ugyanez a szám. Ma kb 5000.

2004 táján olyan fejlécem volt, amit időnként változtattam kedvemre. Ebből csemegézek most némi háttértörténettel, amit annak idején nem disclose-oltam. A magyarázatok mindig a kép alatt szerepelnek.

pmh_roxy.jpg

Roxy Girls wallpaperből. A szerkesztőségben mögöttem ülő Hornyacsek Dánieltől kaptam, aki annak idején a “The Streets – It’s too late” számát nyomatta folyamatosan az Indexben — jelenleg loopon hallgatom.

pmh_bee.jpg

Horvátország, utcakölök.

pmh_jozsi.jpg

Elmaszatolt fejű rokon Józsika, egy családi nyaralás alkalmán készült.

pmh_kastny.jpg

Sasvári Ádám, 22 évesen, USA.

pmh_mg.jpg

Molnár Gabriella IBS-es csoporttársam (balról) és korabeli germán szerelme. Eredetileg egy jó hangulatú fotó, amit az albérletében találtam. Semmi több. Straight story.

pmh_planetdust.jpg

The Chemical Brothers – Exit Planet Dust CD borító.

pmh_travolta.jpg

Grease 20 éves születésnapos re-release sajtófotó. Az iNteRNeTTóból maradt nálam, megbecsültem.

pmh_ad.jpg

Baja mellett a Duna parton készült fotó. A bajai halászléfőzés után mentünk le Gátmezei Enikőék házába, ahol bőséges reggelit kaptunk tőlük. Enikő öccsével Petivel fociztunk is, aki azóta már végzett Baján a III. Béla Gimnáziumban.

blogmotor.jpg

Ez egy fejléc másik korból (korábbról), vásároltam egy Volcom cipőt, annak a dobozát scanneltem be. Namaste.

A továbbiakban néhány videót szeretnék bemutatni, amik már lementek a Plastikon korábban.


The GUI critic from angelday on Vimeo.

Uj Péter nézi a Pannon GSM honlapját, és nem találja meg az információt (rejtett kamerás felvétel)


Kast spicces from angelday on Vimeo.

Sasvári Ádám spiccesen sztorizgat a horvát tengerparton (az a végén levő Ken Burns elgagyiasítja az egészet)


The Drawer from angelday on Vimeo.

Vajon mi van a szekrényben?

plastikbytes.png

Végezetül összeszedtem még néhány érdekes file-t, amit betettem egy 2 megás ZIP csomagba. Ezek mindenféle dolgok, amiket a mappák mélyéről előbányásztam. Letölthető a post után.

Tükröm, tükröm

Vincent: Tell me about it. I had it in storage for three years, it was out for five days and some dickless piece of shit fucked with it.

Lance: They should be fucking killed. No trial, no jury, straight to execution.

Vincent: Boy, I wish I could’ve caught him doing it. I’d have given anything to catch that asshole doing it. It’d been worth him doing it just so I could’ve caught him doing it.

Tegnap este felugrottam Shoebaronhoz, visszavittem neki a GTA4-et, dumáltunk 5 percet a lépcsőházban (megbeszéltük, hogy egyikünknek sem jött be a GTA4, és Metroid rulez), aztán megyek le a kocsihoz, le van baszva a bal oldali tükör.

Az autó mellett megtaláltam a műanyag darabokat is, illetve a teljesen szétrepedezett tükröt. Egy mázlim volt, mégpedig az, hogy nagyjából vissza tudtam illeszteni az utcán felszedett darabokat. A nagyobb darabért vissza is kellett menni még később, szerencsére a járdán megtaláltuk azt is.

Azóta, ahogy mondani szokták, kicsit nehezebben látok hátrafelé.

img_0479.jpg

Spam Moore-law

A SPAM Moore-törvénye: a 90-es évek végén, amikor kezdtek megjelenni a SPAM mailek, szűrési technikák nélkül is pontosan ugyanannyi szemét volt a bejövő levelek mappában, mint tíz évvel később a korszerű szűrők idejében. (NB, a spam mappámba naponta 2-300 levél érkezik be, de a felhasználói élmény moore-paritásban van: ugyanúgy kell ganézni mindig egy maroknyi renitens példányt.)

Linda mail!

Az Inda elindította megújult ingyenes email szolgáltatását holnap, csütörtök reggel (tada.wav!). A felső bannerünk — by Keve — már őket dícséri. Az indamailről elsőre azt hittem, hogy Gmail, de kiderült, hogy nem. Karottáék csináltak neki egy promó videót is (elérhető az oldalon), amiben DNS Dóra kissé stagefright hangon, egyébként igen informatívan és szolgáltatás-csalogatóan meséli el, miért is jó dolog.

A Plastik mediát ezen a héten az Indamail támogatta. Köszönjük.

Technikai közlemény: az eddigi hirdetőket a http://plastik.hu/hirdetok/ lapon soroljuk fel grafikus képanyaggal. Lassan szükség lesz a “létramenüre”!

Booka Shade – The Sun & The Neon Light

thsunandtheneonlight.jpg

Május 26-án jelent meg a német Booka Shade elektró zenét játszó duó új albuma, a “The Sun & The Neon Light”. Ennek első száma az “Outskirts”, ami nekem örömtelivé tette a délelőttömet, letölthető most tőlünk — ha tetszik a cucc vedd meg az albumot (15 Euró itt — iTunes boltban pedig 10 dolcsiért miénk lehet a DRM mentes 256 rátás, bónusz trekkes, PDF kiegészített album, én megvettem Booka Shade - The Sun & The Neon Light (Bonus Track Version))! A klasszikus kreatív jómunkásember muzsika, és nagyon minimál, downtempo, sweetness. Forrón ajánlom mindenkinek.

Apple iPhone magyarlandon

Apple blog:

A litvánok is kapnak iPhone-t meg az észtek és a lettek is. Meg a svédek, norvégok, dánok, finnek, hála a TeliaSinera AB-nek, amelyik a napokban írta alá a szerződést az Apple-lel. Pontos dátum még nincs, annyit lehet tudni, hogy valamikor 2008-ban jön a készülék, többet nem. Örülhetnek a hollandok is, a Royal KPN NV ugyanis bejelentette, hogy szintén megkezdi az Apple-mobil forgalmazását. (…) Szlovénián kívül mi vagyunk az egyetlenek, akik a 2004-ben az EU-hoz csatlakozó államok közül nem kapunk iPhone-t.

Az én információim szerint (nem egy forrásból hallottam már) a T-Mobile fogja magyarországon árulni a készüléket, és egy belső memo szerint arra várnak a szerencsétlenek, hogy június 9-én

MEGTUDJA A VILÁG

azt, hogy lesz 3G a szifonban, ami a T-nek valami kibaszott stratégiai terméke, erre építenek mindent, meg a digitális kábeltévéjükre, úgy tűnik. Azt felejtik el a manangerek és executive öltönyök által túlszabályozott rendszerükben, hogy erre a vagonra inkább előbb, mint utóbb kell felugrani.

Sajnos nem mindenki érzi az Apple-féle marketing erejét.

Továbbá az Apple ha egyszer tavaly januárban jelenti be a készüléket, nyáron elindítja az államokban, akkor ezt az időt a nemzetközi stratégiai terjeszkedés program keretén belül miért nem használja arra, hogy megállapodjon világszinten a carrierekkel?

Illetve: miért nem lehet függetlenített telefont vásárolni már az első naptól kezdődően? Mi ez, valami nyomás a misztikus részvényesek részéről, akik szerint a hozam sokkal jobb úgy, hogy “one carrier at a time — and there must be exclusivity”. Bullshit.

Kártyafüggetlen, garos szifont minden országba, legyen verseny a hordozók közt, legyen mindenkinek vasa — már akinek vasalt inge, és magára venné.

Full disclaimer: a Plastik media szerkesztője céges Vodafone előfizető, és T-Mobile szifon elérhetőség esetén sem tudna vásárolni a termékből.

HD is the new black

Mára (2008. május 27., kevesebb, mint KETTŐ héttel a WWDC keynote előtt) a DVD teljesen a közhely kategóriába ment át. Ma a DVD már olyan, mint az MP3, lassan usb-dugókon fogjuk hordozgatni. Én egyébként tervezem a DVD lemezeim enkódolását maxi minőségben a NAS-ra, hogy ne kelljen bohóckodni a korongokkal, de ez sem tökéletes, inkább középszerű megoldás a HD érában.

A DVD egy régi és vacak codekkel tömörít (MPEG-1 vagy MPEG-2), minőségben pedig 720×576 bontást tud (vagy 720×480 — attól függően honnan nézzük). Lame. Sokkal kompaktabb méretet érhetünk el egyébként minőségromlás nélkül, ha újratömörítjük a lemezeinket, lásd: Coding Horror – Re-Encoding Your DVDs.

Manapság a HDTV tartalmak idejében ami nem 720p (1280×720), vagy 1080p (1920×1080 pixeles bontás!), egyáltalán nem rúg labdába.

Sajnos a Macbook Pro számítógépem SEM képes lejátszani az 1080p-t (muhahaha — arról nem is beszélve, hogy a képernyőre sem fér ki!), így pillanatnyilag középtávú célként a nagy klasszikusok beszerzését tűztem ki 720p-ben.

Igazán jó buli persze azok a filmek, amiket dedikáltan már 1080p-re készítenek. A régi filmek remasterelt változatát teljesen nyilvánvalóan az analóg / egyéb kópiákról tudják újrafeldolgozni, ami nem feltételenül lesz a legjobb. Egy 1080p blu-ray film rip egyébként olyan 45+ gigabyte adat. Jelen pillanatban ez olyasmi, mint a Crysis című játék: sem tárolókapacitással, sem CPU-val nem bírjuk még, a Handrási dupla 30-as Cinema Display elérhetetlen vágyábránd a széles tömegek számára. PS3 esetén lehetne vicceskedni blu-ray fronton, de ott is megint lemezes játék, ami nem annyira rulez.

Itt tartunk hát, előre a digitális minőségi anyagok felé vezető úton PIONÍR BARÁTAIM!

Június 9, 19 óra CET: WWDC!

Hamarosan megint Steve fatert hallgathatjuk, a világ alig várja, hogy kimondja: “HÁROMGÉ”. A világ nem olvas Plastik mediát, mert a telefon nem attól jó, hogy van benne 3G. A telefon amúgy is nagyon jó, és nem éri nem venni e miatt.

But I digress.

eFi Baján már bekeverte az “éljen a WWDC!” bodza szörpöt, amit 9-én FLAC-ról játszott pezsgőpukkantás keretében csapra verünk, amint elhangzik a HÁROMGÉ kifejezés.

bodza.jpg
elkészítése: 1 kg cukor, 4 citrom, 50g citromsav, 4 liter víz, egy valag bodza, dunsztos üveg

Wizball (C64)

Tavaly szeptemberben már írtam a Head over Heels remake-jéről, ma pedig teljesen más kattintás-ösvényen újra eljutottam a Retrospec honlapjára, ott is a Wizball porthoz.

wizball_01.gif
a C64 klasszikus nyitóképernyő (figyeljük meg a kezdetleges Sensible logót és a sötétben megbújó cicát!)

wizball_01.png
az Amiga port állítólag elég gyenge lett

Annak idején Commodore 64-en sajnos annyira nem értettem, hogy mit kell a játékban csinálni, csak olvastam újra és újra a leírásokat, de nem volt meg. Ma viszont a Mac-es porttal teljesen belejöttem, olyannyira, hogy magam mögött hagytam minden konzolt, és csak ezzel játszottam egész délelőtt.

Annyira megtetszett, hogy készítettem is egy tutorial videót:


Wizball Mac from angelday on Vimeo.

Gameplay

A videó csak az alapokat mutatta be. Az eleje még könnyű, mert az első pályán a piros színnel kell kezdenünk (ami természetesen azon a szinten van), de utána már kombinálni kell őket egymással, hogy kiadja a jobb oldali negyedik üstöt — ez a target. Ha kirakjuk a pirosat, akkor az első pályán levő második szín a lila lesz, ami értelemszerűen a piros és kék üstök telipakolásával lesz majd meg. Kombinált üst esetén úgy ürítünk, hogy kirakjuk a komponenseket, majd visszamegyünk az adott pályára és akkor jön máris a bónusz pálya. Három pályán közlekedhetünk a játék kezdetén (R, G és B).

Javasolt kezdő stratégia

– Első pályán vegyük fel a nyolc állót és maxoljunk így: thurst, gravity, cat, alsó-felső pajzs. (Többre nincs lehetőség.)
– Ezután indul az első wave, csináljuk meg septiben a piros üstöt.
– A piros üst bónusz pályán igyekezzünk minél több zöldet felszedegetni és tápolni (például a nyolcas lövést érdemes összehozni).
– A bónusz pályán a meteoritos résznél húzódjunk hátra, simán ki lehet bekkelni. Ha durván pattogó piros labdák jönnek, álljunk alá, aztán a felső pajzs szétgyalulja őket, és miénk máris a powerup!
– Első permanens fegyvernek az ürítésnél válasszuk a thrust-ot! (Utána én a cicát szoktam, aztán meg a 8 irány lövést.)
– Menjünk át a zöld pályára (csöves), rakjunk ki egy adag zöldet. Itt még nem lesz ürítés, mert a csöves pályán első körben barnát kell kitenni, ehhez kell kis kék, piros és zöld komponens is.
– Esetleg csináljuk meg a kék színt, ezt egy komponensből ki lehet rakni.
advanced stratégia: mivel a későbbi pályákon az RGB bogyók lőnek is, valamint vissza tudunk menni az első három pályák bármelyikére, nem érdemes, csak az első három szinten rakni színt
advanced stratégia: célszerű úgy játszani, hogy mindig azt a színt rakni teli, ami még nincs megtöltve, csak aztán továbbálni. Példa: első pálya – piros, ürít, megint piros, tovább. Második pálya – zöld, itt ugye nem tudunk üríteni, megyünk feljebb piros – zöld – üres üsttel. Harmadik pálya – kék, telerak, ürít (ott kék a target), majd ismét teletöltjük kékkel. Ezen a ponton mind a három üstünk tele lesz, így a kék pályán egyből kétszer megyünk a bónuszra. Utána értelemszerűen rakjuk tele a kéket megint, majd menjünk a csöves pályára, ha nem bónuszugrunk, akkor tegyük tele a zölddel és így tovább. Rémesen kevés utazással megoldjuk.
advanced stratégia: ha kimaxoltuk magunkat, nincs más dolgunk, mint a cat ikonon tartani az aktív powerupot, aztán amikor elpusztul a szerencsétlen, rábökünk és máris gyűjtünk másik három zöldet. Semmi más powerupra nincs szükségünk a végigjátszáshoz!

Pályák közötti közlekedés

Egyáltalán nem triviális elsőre. A lyukakon levő apró jelzés mutatja irányukat. Az első pályán például két kráter van, ezek mindig felfele visznek egy pályányit. A kráteres feletti pálya a csöves. Ott gyakorlatilag az összes cső visszavisz bennünket a kráteresre, attól függetlenül, hogy hány nyíl van rajta, vagy melyikbe megyünk bele. Egy, mégpedig a pálya teljesen bal oldalán levő kivételével. Ez visz ugyanis FELFELÉ a rushmore pályára, ahol a kékeket lehet gyűjteni. A rushmore pályán nem tudunk felfelé menni (egyszerre csak mindig három pálya van nyitva, ahol RGB színeket lehet gyűjteni ugye), csak lefelé. Ott onnan lehet tudni, hogy merre az irány, hogy a radiátorcső hármas a lyuk felett merrefelé mutat.

Utózöngés

Kevesen tudják, hogy Jon Hare és Chris Yates az eredeti készítői ennek a játéknak, akik a Sensible Software nevű céget alapították. Hozzájuk köthető a nagy sikerű amigás Cannon Fodder és Sensible Soccer című játékok is. A Wizballnak megcsinálták egyébként a folytatását Wizkid néven 1992-ben, de már nem tudtak átnyergelni a 3D világba. A szintén nagy amigás DMA Design-nak ugyanez sikerült. Ők ugye a Lemmings-el törtek be a színre 1990-ben (ha nem számítjuk a két shootert előtte), és ma már mindenféle “nímand” GTA4-eket gurítanak kifelé a piacra Rockstar North néven.

Én vasárnap délelőtt végigjátszottam, íme a high score tábla:

wizball.jpg

CLASSIC GAMING VERI FASZA RÁJDER ÖCSÉM!!

Egy backstage videót is készítettünk, amikor éppen a rekordot döntöm meg:


Wizball backstage from angelday on Vimeo.

Végül hasznos linkek

Wizball remake letöltés
Wizball C64 letöltés
Wizball doboz scan (ezen elolvasható a “kerettörténet”)
Wikipedia szócikk
Game manual (amigás portról ugyan, de ettől még van benne információ)
Zzap! eredeti review 1987-ből
Zzap! review a C64-es játék budget kiadásáról
1001 játék (sajnos nem találtam meg, melyik számban volt a leírás — nem tudja valaki?)
YouTube első pálya végigjátszás (C64)
Amiga port videó
YouTube Wizball Martin Galway theme elektromos gitáron
Wizkid, a folytatás (még nem próbáltam)

wizball_score.jpg

Elképesztően addiktív és jó játék a harmincas korosztály számára!

Az Isten állatkertje

Ma valahogy megint trippeltem egyet az online márketingesek csodálatos világában. Webdesignmegoldasok.hu:

impactpopup.jpg

Elavult “javas” technológia, mi? Vakok között félszemű a király, mi? A webdesigner szakma nevében vagyok felháborodva, de tényleg. Szörnyű.

Végignéztem egy videót, ahol a szakember megmutatja, hogy a 30 napos Adobe Photoshop triallal hogyan lehet a “professzionális” weblap templatekben átírni a szövegeket, amik “régtegeken” vannak elhelyezve. Majd a szintén 30 napos trial Dreamweaverrel weblapot csinálni belőle, aztán mehet is a publikálás. És ez nem is kerül akár 100 ezer forintba, a kisvállalkozásod egy csomó pénzt megtakarít.

Végül pedig jöhet az IMPACT POPUP nem elavult (!) javas technológiájú, értékesítési számokat AKÁR 300%-kal növelő szoftver megoldás. Készen is van az önjáró weblap. Nem kell nagy google tehetség, hogy észrevegyük: az Impact popup nevű “dobozos” szoftver ugyanannak a belterjes onlinemarketing vírusnak a szellemi terméke, mint az összes többi hasonló megoldás. Ráadásul szintén ott írják, hogy milyen reseller programban lehet részt venni, ami szépen le is csorgott a fenti magyar weblapra. Teljesen nyilvánvaló, hogy a sok template is ilyen “bulk purchase” slash “affiliate” program keretében összefércelt valami.

De nincsen ezzel semmi baj. Online marketing. Gagyimarketing. Vegye, akinek inge.

Hát kedves KKV tulajdonosok. A webdesigner szakmában dolgoztam annak idején, és tudom, hogy ez a fenti parádé semmi másról nem szól, mint arról, hogy eladnak nektek néhány látványos, ugyanakkor felszínes megoldást. Ettől még nem lesztek professzionális weblap készítők, ugyanúgy fogalmatok sem lesz arról, hogy mi az anyámkínja lehet az a “javas” (már ha ez a neve, ugye!), mitől Photoshop a Photoshop, és így tovább.

Az eset strukturális problémára mutat rá: Magyarországon nincs olcsó és rapid weblap fejlesztő cég. Ha van, akkor el vannak dugva, vagy kevesen vannak. Ha lennének, akkor ugyanis nem lenne szükség ilyen webdesigner gyorstalpalókra, aminek az egyetlen célja az értékesítés a tudás átadása helyett.

Döbbenet!

XS4ALL

Érdekes dologról olvastam ma: otthoni jóárasított Wi-Fi internetszolgáltatás a tömegnek.

A lényeg: megfogunk egy sima routert otthon, gyári förmvert megpatkózzuk, beállítunk valami jó kis díjat az internetszolgáltatásunkért (akár havi elérésre, akár valami per session alapúra, vagy ezeket kombinálva akár — mint a nagyok!), nyilvánosra tesszük az SSID-t, aztán várjuk, hogy jöjjenek netezni a széles tömegek.

Egyetlen dolog kell ehhez: egy payment processzor, aki a dolog üzleti hátterét csinálja, és nem veszi le az embert nagyon. A www.hotspotsystem.com foglalkozik ilyennel itthon, 30%-ot fognak a rajtuk átmenő bevételből, 70-et a mini-ISP-nek fizetnek ki, azaz nálunk marad. Install guide alapján bárki összebarkácsolja magának az affiliate programot.

A multik ugyanezt nyomják nagyban, csak — úgymond — kedvezőtlen áron.

A T-Com hotspot kiépíti a wifi hálózatot egy helyen, viszont a bevételből nem oszt vissza tudomásom szerint a hostnak. Ilyen hotspot rengeteg van a városban, az egyiket például úgy “social-hekkeltük” meg a múltkor, hogy beültünk fdssel az étterembe egy somlói galuskára, majd megkértük a pincérnőt, hogy lépjen már be a wifire, mert meg kellene néznünk valamit. Épp volt nálunk egy laptop is. Ő belépett, mi meg megjegyeztük, milyen úton kell reprodukálni a sikeres wifi konnekciót.

A Wiera is szolgáltat rengeteg helyen, ők olyan 50-50% felosztással dolgoznak, de szerintem otthonokba ők sem telepítenek, csak frekventált helyeken.

Attól, hogy a “multik” viszonylag drágára áraznak, a kisembernek is van lehetősége alájuk lőni. Gyakorlatilag mindenhol van rés. Aki pl a MOM park közelében lakik és be tudja antennázni magát hozzájuk, az egészen biztos tud kedvezőbb árat és klassz forgalmat csinálni az ott elérhető T-Com helyett. Én például a múltkor 30 rohadt percet vártam az órásra (mert cseszett nyitni időben, doh), aztán a szifonon láttam, hogy csak szaros drága net van. Így aztán GPRS-en olvastam az Ekker Józsi összest.

Aki jó helyen lakik és ki tudja közvetíteni a wifi jelét az utcára, plázába, akárhova, annak érdemes egy ilyen modellel próbálkozni. Egész nap úgyis csak ott ül a net és semmire sem használjuk, maximum töltjük a torrenteket, de azt lehet búvópatak módjára is.

Sárkány ellen sárkányfű! Ki kell kényszeríteni az olcsó netet az egész planétán.

Azzal legyünk tisztában, hogy ez az ISP felé súlyos szerződésszegésnek minősül, és nemcsak a szolgáltató, de a különféle állami, pénzügyi ellenőrző szervezetek is a fejünkre koppinthatnak — feltéve ha kiderül, mint a fehér holló. A Plastik media célja az információ szolgáltatás és elhatárolódik mindenféle illegális tevékenység, így például az internet patkolt routeren való továbbértékesítésétől, valamint a füves cigaretta és egyéb tudatmódosító szerek használatától is.

Bock Bisztró (Erzsébet körút)

Megvallom, kicsit nehéz helyzetben vagyok, mert a Bock Bisztróba már kétszer próbáltam asztalt szerezni. Első alkalommal a telefon másik oldalán szabályosan belemosolyogtak a készülékbe: három nappal előbb ne is álmodjak róla, nem hogy csütörtök este. Harmadik alkalommal sikerült, eFivel jutottunk el végül a Helyre.

Az elnevezés persze csalóka. A “bisztró” szó az emberben teljesen más asszociációt ébreszt, mint egy gusztusosan berendezett, jó minőségű anyagokkal összerakott, patent éttermet.

Persze tele volt, nagyobb asztaltársaságok körbe-karikába, egyetlen asztal szabadon, oda ülünk le mi. A boros polc mellett tangóharmónikás úr zenélget, jól érezzük magunkat. A pincér azonnal terem, gyorsan leadjuk a rendelést, eFi vezet, én viszont ihatok. Előzékenyen felajánlják nekünk, hogy ásványvíz helyett inkább szódát, persze kancsóban. Piros pont.

Az étlap nem túl hosszú, ez nálam szintén jó jel, hiszen kevesebb ételre tudnak odabenn a szent helyen koncentrálni. Végül előételnek lecsót kolbásszal, marhaszegyet egres mártással, illetve vargabélest választunk mindketten. Legalább lesz lehetőségünk összemérni a dolgokat.

A lecsó előtt snidlinges mangalica zsiradékot és dagadt lyukú kenyeret szolgálnak fel. eFivel nem is nagyon merünk enni belőle, annyira finom és zsenge. Böjtös két szelet. Aztán eFi nem bírja ki és leküld még egy szeletet, én a székhez erősítem magam bőrszíjakkal.

bock_lecso.jpg

A lecsót piros zománcú aranyos picike lábosban hozzák ki, hogy ennek pusztán a látványától is sírni támad kedvem. Hát még a paprikák és kolbászok ízlelésétől! Penoff úrral egymásra nevetünk: ilyen nincs és mégis van!

Ezen a ponton már tudjuk, hogy jó helyen járunk. Ilyen hely ez a Bock Bisztró, egy jó hely.

bock_marhaszegy.jpg

A marhaszegy csodálatosan finomra főzött, az egres és a köretként mellette helyet foglaló burgonya nincs szétfőzve (amit én kezdő hibának tartok). Firm, but not hard — ahogyan a definíció szól. Kimondottan jól áll neki. Az egresnél a túl puha állag hiba. Igenis hiba. Csodálatosan összeérnek az ízek is. Húsból kicsit több jut a kelleténél, én nem is bírok el vele, eFi viszont derekasan tunkolja a végét is. Burgonyát héjával.

A pincérrel csacsogunk, mindig ott van, nem szarozik, nem rohan, optimális, kiegyensúlyozott a sebesség. A desszert felől diskurálunk, van heti ajánlatban vargabéles — hidegen, viszont ugyanennek a tölteléke rebarbarával melegen is létezik. Akár, Sasvári úr, egy kis eper érintéssel.

bock_vargabeles.jpg

Ebből aztán fél-fél adag lesz a megkérdezésünk nélkül, amiért inkább csak ölelnénk.

Én négyféle bort kóstoltam végig az ételekhez, végül fejenként vastag borravalóval 7-7 ezer forintot fizettünk. Nem sokallom. A pincér búcsúzáskor megkérdi, hogy hova jöhet visszakóstolni, először nem értem, de eFi már nyújtja is a névjegykártyáját. Én is így teszek, majd megjegyzem: “csak jókat fogunk írni”.

Mert nem lehet rosszat. Nem. Az osztályzat példás, vagy ahogy mondani szokták: a Bock Bistro megérdemli a legnemesebb kalkulust. Három éve nyitottak.

Csak így tovább.

Függöny.

A képek a szerző felvételei, aki az étterem népes közegére fittyet hányva rántotta a technikát a dokumentáció végett.

Bock Bisztró
Erzsébet körút 43-49.
(1) 321-0340
http://www.bockbisztro.hu/