Helyesírás manifesto

Vannak emberek, mint például Bazsó Gábor, akik úgy jöttek a világra, hogy tudnak helyesen írni. Én nem úgy jöttem. Általános iskolában még elküldtek szüleim (akiknek nagyon sokat köszönhetek) nyelvtan versenyre, viszont ott már nem jutottam tovább a második fordulóba, mert nem tudtam leírni azt a szót, hogy dödöle. Másik kellemetlen élményem, hogy a tanárnő (akkoriban: tanárnéni) kihívott a táblához, és így írtam le a szót: “tecchet”. Hozzá kell tennem, hogy a tanárnő (tanárnéni) direkt megnyomta a C betűket, amikor megkért, hogy írjam: teCChet. A tanároknak már akkoriban pikkjük volt rám. És persze helyesen sem tudtam írni.

Hogy mást ne mondjak: Lénárd Gábor magyarázta el 2007-ben nekem először, hogy az “és” elé mikor kell vesszőt tenni. Addig úgy éltem az életemet, hogy “és” elé soha nem teszünk vesszőt. Ha Lénárd Gábor nem mondja el, akkor úgy is halok meg. (Lénárd Gábornak is sokat köszönhetek.)

Sajnos nem vagyok jó helyesíró. Nem tanultam meg az iskolában, nincs hozzá érzékem, nem tudom a szabályokat, nem vagyok elég jó magyar, the works. Nem tudok előrántani a mellényzsebemből egy hosszú idézetet arról, hogy a licenc miért licenc és nem licensz, mint Zsadon Béla (korrektorblog, illetve korrektorblog xml). Sokáig arról sem volt fogalmam, hogy egyáltalán c-vel írjuk. Talán még a teCChet villogott vissza az agyamban.

Nem is állítottam soha, hogy jól tudok írni. Ennek az ellenkezőjét állítom: nem tudok jól írni. A blog, a bloggerség sokat segített abban, hogy fejlődjön az íráskészségem, megtanultam pár szabályt, igyekszem ezeket használni. Nem tudjátok, de a postokat újra és újra átszerkesztem, ha találok valamit, lejavítom. (Le és nem ki, mert így szeretem ezt a szót kivételesen.)

1997-ben meg igy irtam minden elektronikus levelet, kisbetuvel, mint a chat ablakban nem kiteve az ekezeteket. mondat eleji kezdobetu is kicsi maradt, kicsi, “szar kis seggdugasz” (c) dutyi dili.

Később elkezdtem emailben konzekvensen korrekt módon szerkeszteni, pont úgy, mint ahogy itt a blogon. Fasz tudja miért. Talán a sok üzleti email rászoktatott, de most komolyan: ha az embernek meg kell írnia ismeretlen embereknek leveleket korrektül (bocs: korrektre törekedve), akkor nem fog akarni azon gondolkodni, hogy kinek kell most korrektül írni, is kinek mehet a chat-talk. Egyszer csak mindenből az egyik változat lesz.

Amit viszont nagyon kedvelek az email kommunikációban, az a dupla, sőt, tripla sortörés. Imádom a frankóra szerkesztett paragrafusokat több enterrel tagolni. Ennek ellentéte is igaz: nem imádom a bekezdéseket egyetlen csoffadt enterrel szeparálni. Valahogy tagolni lehet az összefüggő blokkokat, illusztrálni a mondanivalót. Úgy láttam, hogy az üzleti levelezésben többen használják ezt a módszert a gondolataik tagolásához.

Ezzel el is jutottunk egy érdekes részhez: ránézek egy megfogalmazott emailre, és megállapítom, hogy ki fia borja az illető. Korrekt-e a faszi, vagy kókler. Persze, korrektül szerkesztett is volt már kókler és viszont. Inkább átfogalmaznék: kedvelem azokat, akik gonddal, törődéssel szerkesztik az üzeneteiket. Foglalkoznak vele. Dédelgetik mint valami nagymama a muskátlikat az ablakban, akinek fekete-fehér cirmos macskája van csengettyűvel a nyakában.

Sohasem sértődtem még meg azon, ha valaki helyreigazíttat valamit, amit rosszul írtam le. Ha kérhetek ilyet, akkor inkább privát mailben (ride-kukac) kérem, de azt sem bánom, ha kommentekben jön a helyreigazítás. Éppen ezért az alábbi postból (külön post!) is tanulnom kell, mint viszont.

Török Gábor (20y.hu) írja:

Plastik media eddigi hirdetői ezen az oldalon vannak felsorolva, a hirdetési programról pedig itt találhat információkat az érdeklődő.

Azt írja, “ezen az oldalon vannak felsorolva”. Mik? Meg hogy “itt találhat információkat”. Miről? Ebből a dolgozó mit tud meg, semmit. Ahogy hasznos, illik, ahogy instant get (lenne):

További információért olvassa el a Plastik media hirdetési program részleteit, vagy tekintse meg eddigi hirdetőit.

Alany, állítmány, tárgy. Weben is.

Sokkal jobban tetszik nekem is a második változat. Ki is javítottam az eredeti postban, és próbálok majd figyelni erre is. Nem állítom, hogy mindig sikerülni fog, de egy nagyon szerencsés embernek érzem magam, ha arra gondolok, hogy mások is szeretnék, ha jobban írnék, és erről még postolnak is. Talán nem bánja senki, ha erről a témáról ma hosszabban írtam.

55 hozzászólás

efg

Érdekes lesz majd 10 év múlva a post, hogy addigra hova jutunk a mai “cija, szomi vok” stílust(?) követve helyesírásilag.
Bár én sem tudok helyesírni, legalábbis ez az és-es szabály nekem most új, utána fogok olvasni.

Amúgy jóleső érzéssel tölt el a Dutyi Dili említése, nagy kedvenc volt anno 20 éve 🙂

a tatu

majdnem megkönnyeztem a postot annyira jó, és az “Inkább átfogalmaznék: kedvelem azokat, akik gonddal, törődéssel szerkesztik az üzeneteiket.” mondatot minimum aranysárga háttérrel emelném ki.

-DR!FT3R-

Én is próbálok helyesen írni, ez többé-kevésbé sikerül is.
Helyesírási szabályokat én sem tudok, csak, hogy “a hogy előtt vessző van” 🙂 – ezt beleverték a fejembe annó 🙂
Én speciel próbálok többet olvasni s abból ami megmarad azt hasznosítani…

csibar

Ez szép volt. Tetszett, ahogy visszatekintettél a múltba. Jó volt olvasni, köszönjük.

ern0

na ja http://re.blog.hu/2007/04/06/pajazat_pajazat

a keyboarddal írt szöveg egyfajta “grafológiai” (és mivel szűkös a vizsgálat terepe, a helyesírást és a fogalmazás minőségét is ide, de mindenképp szorosan melléje sorolom) elemzése nekem is kedvenc témám

úriste, úriste, kivész a grafológia (i mean tudományos grafológia, amely nem a sorsodat vagy a lottószámodat olvassa ki a kézírásodból, hanem a mozgásodon keresztül következtet jellemvonásokra stb.)

Tamás

Ez “További információért olvassa el a Plastik media hirdetési program részleteit, vagy tekintse meg eddigi hirdetőit.” helyes, viszont sablonos. Bárhol olvashattam volna. Ez “Plastik media eddigi hirdetői ezen az oldalon vannak felsorolva, a hirdetési programról pedig itt találhat információkat az érdeklődő.” helytelen, viszont van egy sajátos bája. Olyan plasztikmédiás.
Ha nem tudom, hogy azért írtad hibásan, mert nem tudsz helyesen írni, azt hiszem, hogy direkt írtad ilyennek. Feltételezem, hogy vagy elég bátor ahhoz, hogy merj szándékosan eltérni a szabályoktól. Hiszen nem attól lesz valami helyes, ha éppen úgy van, mint száz éve. A nyelv fejlődik. Ahogy ma beszélünk úgy tegnap nem beszélhettünk, mert akkor tegnap volt. Azt pedig még nem is sejtjük, hogy hogyan fogunk magyarul beszélni holnap!

vidacsm

Ez nagyon tetszett. Pont ma délelőtt, hasonló gondolatok támadtak bennem a vesszőkkel kapcsolatban, de én néha átesek a ló túloldalára, és elgondolkodom, hogy tényleg ennyi vessző van-e a magyar nyelvben.

dobisan

Ez jó kis post volt. Én sem bánom ha kijavítanak. És igen. Én sem írok helyesen de folyamatosan javítom magam. MSN -en, Fórumon, Blogban, mindenhol. Mielőtt elküldök egy üzenetet még gyorsan átfutom egyszer hogy biztos mindent helyesen írtam e.
Viszont mások részéről látom hogy az emberek többsége magasról tesz rá hogy neten hogy ír. Megírják sebesen az üzeneteiket és már küldik is. Egy pillantást nem képesek vetni rá mielőtt elküldik.

(Nekem még van egy ilyen mániám hogy mindent rendesen ki szoktam írni. gyakran nem a rövidített alakot használom (Pl.: üzi) hanem kiírom rendesen legyen akármilyen hosszú az adott szó. Mert nekem jobban tetszik például az hogy “üzenet” ahelyett hogy “üzi”. /itt is “pl” helyett “például”/ Elegánsabb.)

marchello

Dobisan, akkor fusd át még egyszer! 🙂
Szerintem és-sel nem kezdünk mondatot, fórum, blog kis betű, írtam e, meg írtam-e.
Persze engem is ki lehet javítani, ha esetleg hülyeséget írtam. 😉

PAStheLoD

Jó is, meg nem is az etimológia. Ha már használjuk a szavainkat, tudjuk, hogy mit jelent, amit mondunk. Hasonló elv alapján tudjuk, hogy amit mondunk, miért úgy és honnan származik.

Viszont nem kr. e. 2000-ben élünk, és nem csak az “uruk” meg a “hai” szavunk van. Ezért ugyan lehet törekedni arra, hogy minden szóhoz (“Merriam-Webster: 1 milliónál is több angol szó van” cikkre szabad asszociálni.) tudjunk egy kis anekdotát, de napnál is világosabb, hogy teljesen felesleges.

Persze azért a “vevőszoli”, “koviubi”, “vok”, “tom” és társaiért én is kiutalnám a nyolc rendbeli fejlövést szigonypuskával. De nem kezdenék el sírni, ha valahogy kifejlődne/_kitalálódna_ egy hetven magnitúdóval ésszerűbb és egyszerűbb rendszer.

pappito

Le a kalappal. Nyelvi igényesség, risztekpa. Én is nagyon slendrián módon írok, sajnos, most kezdem csak látni, ahogy visszaolvasom a korábbi posztjaimat vagy visszakapok replyvel egy levelet és lever a víz, hogy én ezt írtam szerencsétlennek?

Tamás, részben igazad van, a nyelv fejlődik, sőt van benne divat is, de azért vannak strukturális alapvetések, amelyekhez igazodni kell, ha igényesen és pontosan szeretnénk kifejezni a mondanivalónkat. Nem az a lényeg, hogy az általunk használt morfémák megfeleljenek a Nyugat hasábjain is, hanem elegendő, ha illeszkednek a nyelv szerkezetéhez. Ez még mindig meglehetősen nagy szabadságot biztosít az íróembernek.

Az, hogy a mostani taknyosok ilyeneket írnak, hogy vok meg privi, majd elmúlik, ami értékes, azt megtartja a nyelv, ami nem, azon majd sírva röhögünk 10 év múlva. (a vokon én már most) A nyelv lomha valami, lassan változik, megerőszakolni pedig nem szerencsés. Attól olyan lesz, mint amikor a félművelt próbál úgy fogalmazni, ahogy szerinte a műveltek beszélnek. Izzadtságszagú.

Meg vagyok győződve arról, hogy lehet igényesen is művelni olyan máfajokat, mint az email vagy a blog. Sőt. Sok blog nagyságrendekkel igényesebb ilyen szempontból, mint az index cikkei például. (más portálok sem sokkal különbek) Sőt, aki nem így blogol, azt nem is olvasom, nem érdekel.

Ezen sem kell csodálkozni, a szerkesztési, korrektri munka általában megspórolódik, “úgyis csak netre lesz” felkiáltással. (tisztkiv)

Szerintem gyönyörű a nyelvünk és megérné saját örömünkre is szépen művelni.

Én is megjavulok. Plastikjózsi for prezident.

PAStheLoD

marchello: Mit tanácsolsz az “éssel” történő mondatkezdés helyett? 🙂

Illetve találós kérdés: melyik szóval kezdődik az a mondat, mely a mondateleji “hogy” mellőzésére szólít fel?! 😛

fraki

Akkor mint nyelvész hadd szóljak hozzá.

Török Gábor észrevétele, ha csak a nyelvi vonatkozásokat nézzük, alaptalan. „Alany, állítmány, tárgy”. Igen? Akkor T.G. miért írja azt, hogy “Azt írja” (tárgy, ige) De ha már mindenképpen meg akarjuk kötni a (szintaktikailag) szabad szórendű magyar mondatok szórendjét (minek? miért? milyen alapon?), akkor jelzem, hogy a magyar alapszórendje SOV, tessék utánanézni.

Ha jól látom, amit valószínűleg T.G. mondani akart, és ami a posztból is lejött (csak épp nyelvészeti apparátus hiányában erről nem igazán esett szó), az egy olyan elv, hogy a linkek textjei ne legyenek denotatív referenciák (“_itt_ a könyv”, és mutatom a kezemmel, hogy hol).

Ez több helyen megfogalmazódik az interneten, és azzal szokás indokolni, hogy a különböző oldal-aggregátorok, linkgyűjtők számára ezek a linkek nem adnak információt a hivatkozott tartalomra vonatkozóan. Ez egy jogos érv.

Más oldalról viszont a linkek és a hipertextes internet egyik legnagyobb ereje pont ezekben a denotatív játékokban mutatkozik meg. Pont így lesz élő egy szöveg, olyan, mintha valójában mutatnám. Metanyelvi gesztusokat kódolunk így.

Abszolút nem értem T.G. kérdéseit („Mik?”, „Miről?”). Én látok rosszul, vagy mi van? Ott van a mondatban a válasz.

fraki

Még egy megjegyzés a szórendet illetően. Mivel a magyar szintaktikailag szabad szórendű, a mondatösszetevők sorrendjét pragmatikai szempontok (topik-komment, logikai alany-logikai állítmány, régi terminológiában téma-réma) határozzák meg. Úgyhogy az első szabály az, hogy akkor beszél és ír mindenki a leghelyesebb szórendben, ha a saját intuíciójára hagyatkozik. Lehet, hogy fájdalmas, de ez így van.

Utána lehet az említett szempontok alapján elemezgetni.

fraki

Utsó, aztán fekszem le. Természetesen az egész témának semmi köze a helyesíráshoz.

pappito

na jött a csősz és mindenkit kizavart az erdőből 🙂

mindig ia meg akartam tudni, mik is azok a denotatív referenciák, te meg elmész aludni? 🙂

eFi

Irigylem a Bazsó Gábor típusú zsigerből helyesírókat. a bejegyzéshez pedig gratulálok.

Selion

Csak egy gyöngyszemet szeretnék kiemelni egyik ismerősömtől, minden egyéb körítés nélkül:

“Üdv !!!

Nics valakinek veltlen PDa 0day appzokhoz hozazferese meost len negy
kis idom es elszemezgetnek veluk meg vegre viszzakerult a 560 nam is
hozzam :))))
Nap nap vagy estleg 1 het termese ha len nvalakinel omlezsve is jo
majd kivalogatom mi azmi kel lnekem ill talan hasznalhato is midne
johat game is …..

Koszi elore is”

Üdvözlettel,

slink

@fraki, @angelday, @$all: A poszt célja nálam valóban nem a helyesírás volt, ennek ellenére bármikor böfögök a jövőben is ekképp, ha abból Józsi ilyen szép bejegyzést kerekít (Kiegészítés: a bejegyzés közel sem Józsiról szólt, ő csupán a példa áldozata lett.)

Az „Alany, állítmány, tárgy”-gyal azt próbáltam érzékeltetni, hogy célszerű úgy fogalmazni, hogy az értelmes legyen a hiperlinkek nélkül is. Ebben az esetben utólag már feltehetően praktikusan fogjuk elhelyezni a hivatkozásokat a szövegben.

Stílus tekintetében természetesen az általam javasolt változat nem mérvadó, csupán funkcionális csiszolásnak szántam.

.r.

utálom a kákán is csomót keresőket.. 🙂
írjunk helyesen.. na de ne kössünk már bele mindenbe! olyan szabályokat hoznak néha fel amiktől feláll a szőr a hátamon.. nyelvész doktorokon kívül senki nem használja őket! könyörgöm.. ez egy élő nyelv! velünk él, velünk változik.

félre értés ne essék.. nem azt mondom, hogy ezentúl mindeki írja LY-al a muszájt (muszály) de az a mondat amibe józsinál belekötöttek tökéletesen magyar és tökéletesen WEBes!

internet != irodalmi művek.. sajátos nyelv és sajátos kultúrha (bár a vok, vki, iri ari pusztuljon!) 🙂

tényleg.. a smiley, hogy van helyesen írva? kettőspont-kötöjel-zárójel vagy kettőspont-zárojel? vagy mi?

gizi

szntem a bazsó gábor nem úgy jött a világra hogy tud helyesen írni, hanem rommá iskoláztatták a szuperelit értelmiségi szülei. bírom mikor a kivételezett réteg tagjai hypeolják egymást.

Zeusz

Igazsága vagyon annak, aki azt mondja, hogy a nyelv élő valami, és mint ilyen, változik. Kopik belőle a “felesleges”, és lehet nyelveur-ködni, ha a júzerekből alkotott kritikus tömeg a nyelvet tudatosan vagy nem tudatosan “hibásan” használja, akkor a “hibásból” elfogadható, majd követendő lesz, gondolom én.

Én nyelvünk felülről jövő szabályozottságával nem értek egyet. Szerintem nem az MTA-ban kellene szabályokat alkotni, hanem épp ellenkezőleg: a nyelv használói által kritikus mennyiségben generált “hibákat” kellene felülbírálni és “legalizálni”.

pappito: Szerintem ezt a denotatív referencia dolgot össze tudod magadnak rakni a denote és a reference angol szavak segítségével… 😀

Malachi

Okos és ritka az efféle bejegyzés, jó látni, hogy ilyen is van. Egyet azért kiemelnék, ha már magyar nyelv.

“akkor nem fog akarni azon gondolkodni”

Ez fájdalmas.

vargatom

Az a baj, hogy az ember alapvetően lusta. A magyar nyelv pedig általában nehéz, és bőven lehetne egyszerűsíteni rajta. Ugyanakkor “nyelvében él a nemzet” – ha mindent hagyunk eltűnni belőle, ami bonyolult, akkor a szépsége és egyedisége is elvész.

Nem vagyok az a turbómagyar típus, de ebből szerintem nem szabad engedni. Nem fogok lépten-nyomon kijavítani másokat csak azért, mert rosszul fogalmaznak; de amit én írok, azt igyekszem jól csinálni, hátha lesz egy kis hatása.

És az, hogy Karotta szépen és választékosan ír, nem csak a tanulmányain múlik, neki is minden egyes mondatnál igyekeznie kell.

Realty master

Gizi: Mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy megtanuljon helyesen írni. Ez nem a “szuperelit kiváltsága”.

medoc

Ad, nem szoktam ilyeneket írni, de ez egy nagyon jó kis poszt lett 🙂

Adi

Józsi!

Valahol olvastam pár évvel ezelőtt, hogy az e-mailben használt kommunikáció cizelláltsága, hossza és igényessége nem csak attól függ, hogy az ember mennyire tud jól fogalmazni, illetve milyen a helyesírása, hanem a vállalati “táplálékláncban” betöltött pozíciójáról is árulkodik. Minél följebb van ti. egy illető, annál rövidebb leveleket ír, s a stílusa annál inkább olyan kutyafuttában odavetett. Ezzel implicite a saját fontosságát, idejének szűkösségét hangsúlyozza.

TBS

AD, ezér’ szeretlek! Mindennapi betevő, nem bigMAC. Okosság. AD – belülről.

Vesd össze egy Apple-ről szóló posztodat ezzel. EZ Te vagy. Az nem. (Mint csinos térítőlányok az ajtó előtt…)

.r.

vargatom: igen, van hatása ha valaki szépen és helyesen ír. legalábbis ha valaki olyan ír így akit sokan olvasnak, pl ad.. 🙂

egyébként nem azt mondtam, hogy koptassuk ki a nyelvből ami bonyolult.. hanem csak azt, hogy hagyni kell változni nem pedig erőszakosan ragaszkodni bizonyos dolgokhoz.. 🙂

én sem írok helyesen de még senki nem esett emiatt a torkomnak mert álltalában inkább azzal foglalkoznak amit közölni akarok és nem azzal, hogy elütöttem egy betüt vagy pedig eleve rosszul írok le egy szót 🙂

human

Zeusz: de ha így marad akkor kéne, nem? Valaki leírhaná a kötőjelezést nekem hétköznapi módon, mert engem ez zavar a neten (tudásomban tátongó hiányban) a legjobban.

Zeusz

human: Kérlekplíz.

Tegnap pont erről akartam ide kommentet írni, de úgy éreztem, hogy túlzottan offos lennék, ezért inkább hagytam a levesbe.

Szóval a szabály az, hogy ha két tagú a szóösszetétel, akkor nincs kötőjelezés. Hasamra ütök, legyen ez a szó az, hogy biciklikondenzátor. Kétszeres összetétel, nincs kötőjel. Ha ennél hosszabb, akkor sincs.

Ha viszont az összetétel 3 (vagy annál több) részből áll és 6+ (tehát hét vagy annál több) szótagból áll, akkor kell kötőjelezni. Például: biciklikondenzátor-szerelő. Tányérsapka-készítés. És bizony: Helyesírás-manifesztó. És mobiltelefon-förmver. (Igen, ennek a szónak ez a helyesíráa.)

human

engem a másik is érdekelne, amikor birtokos ragot helyettesítünk vele(?), hogy az hogy van pontosan. például: Józsi-szobor

Mefi

A legnagyobb baj szerintem azzal van, hogy az általános iskolát épp befejező diákok közül tízből nyolc nem tud helyesen írni – ötös nyelvtan osztályzat mellett. Nem vesszőhibákra, hanem súlyos helyesírási dolgokra (“mindeggy”, “muszály”, “kissebb” és társaik) gondolok.

És ilyenkor azért nem feltétlenül csak a gyerekben van a hiba, akit harmincévesen majd kioktatnak, hogy fiam te nem tudsz írni.

csikszem

Mefi: úgy emlékszem ez a plörk fordításnál is előjött és mintha maat a helyesírási bizbaszra hivatkozott volna, miközben ezen forma mellett kardoskodott: e-mail cím.

A firefox beépített ellenőrzője meg nyilván email-t erőltet, de ezzel már ne is foglalkozzunk. 🙂

csikszem

utólag átolvasva a “helyesírási bizbasz” természetesen a “helyesírási szótár”, csak vár a feleségem, hogy meztelenkedjünk.

Mefi

Idéznék a

Credo

2008.07.30. 01:00

@.r.: Én úgy látom, hogy pont az “irodalmi művek” engednek meg maguknak sokkal nagyobb szabadságot, szabályoktól való eltérést (vagy csak én olvasok túl sok formabontó regényt és verset mostanság). Tehát, bár úgy érezzük, hogy a nagybetűs írók helyesebben fogalmaznak, mint a mezei, nem kommersz bloggerek, nem biztos, hogy ez igaz, legalábbis nagyon sok kivétel erősíti a szabály. Inkább az elit sajtót és különösen az irodalomra szakosodott sajtót érdemes mércének tekinteni, de azt meg nem várhatjuk el a blogok többségétől, hogy azt a szintet ingyen, korrektor nélkül, napról-napra hozzák.

Én is pocsék helyesíró vagyok (szerencsére a kommersz írásaimat korrektúrázzák, amiből szintén próbálok tanulni), ugyan személyesen még nem futottam ilyenbe bele, de másnál sem szeretem a kákán is csomót kereső kommenteket olvasni. Amikor a poszt témája vagy a blogger személye nem tetszik néhány jobb helyesírónak, azonnal elmegy a társalgás offtopikba: ‘a blogger egy f*sz, mert egy olyan “és” elé tett vesszőt, ahova nem kellene’ és így tovább.

Az egész nem erről szól, a bloggerek, főleg a hobbisták nem az ÉS-be írják le a mondandójukat. Természetesen bizonyos szintet illik megütni (egy aktívan publikáló magyartanár ismerősömnél nekem is szemet szúrt, hogy manapság már csak a “vok”-ot használja a neten), de vannak kirívóan rossz helyesíró bloggerek is, akiket sokan olvasnak, tehát nem kellene azon rugózni, ha valaki elgépel egy szót, vagy rosszul helyez el egy kötőjelet, esetleg néhány szabályt elfelejtett.

Természetesen nem árt néha némi kulturált visszajelzés sem, a blogger is fejlődik tőle, sőt sok olvasója is, ezt illusztrálja a fenti poszt. Tehát nem erre a kivételes posztváltásra, hanem a másutt előforduló trendre fakadtam inkább ki, amikor egy elgépelés miatt csordában kötekednek az emberek, mert máshol nem találnak fogást a bloggeren.

.r.

credo: jól beszélsz! teljes mértétkben egyettértek (ennek pl mi a helyesírása?)

az irodalomnál nem írtam, hogy nem a mostanság előforduló fordított művekre gondoltam hanem a régi, még igazi írók műfordításaira és írásaira (pl gönz bácsi gyűrük ura).

én marhára nem tudom a helyesírási szabályokat de amikor már nekem is szemet szúr egy könyvben, hogy összevissza írnak akkor azért már egy kicsit bosszant a dolog. bár annyira kicsi a magyar könyvpiac és annyira nem éri meg az igazi fordítóknak ezzel foglalkozni, hogy csak az csinálja akinek így is megéri és ez sajnos meglátszik a könyveken is (pl régen szerintem még korrektúrázták a könyveket, mostanság még a tördelést is a fordító csinálja)

atti

OFF:

tegnapelott (hetfon) voltam az Ir Apple gyarban. Dzsuka pc-s vagyok, de azert erdekes volt……

ON:

fapina

nem, nem és nem.
ez nem volt jó post;
mióta commercial a plastik, higul.
(nem tudok, nem is akarok helyesen írni. itt meg pláne.)

a post -ot,
gizi _és_ fraki kommentjei mentik meg.

***

“A tanároknak már akkoriban pikkjük volt rám.”

eresfjaszt.
már akkoriban is láccott(!) h’ egy kis extrovertált nyüzöge vagy, AD. depersz’ ez nem baj… iszonyatos szeretet-igényed van –
és látod, pontosan ezért szeretünk.

😀

sekele

Hajrá helyesírás, hajrá AD!
Ez tulajdonképpen a rend utáni, olykor kényszeres, vágyakozás. Fight chaos!
De nálam az igényességet is jelenti.
Ugye, itt is 4 csoport van: nem tud és nem akar, nem tud és akar, tud és nem akar, tud és akar. A legfurcsább és számomra nagyon nehezen érthető csoport a tudók és nem akarók csoportja. De ismerek jópárat közülük és azt is elismerem, hogy néha nagyon hasznos, amit csinálnak, olykor elég sok időt spórolnak és nem nyomja őket a kényszer. Jobban elfogadják a rendezetlen állapotokat. Ennél én kockább vagyok, de ismerek olyanokat is, akik képtelenek a pénztárcájukba betenni két bankjegyet, ha nem egyirányba néznek a bankókon az arcok.

Az Ember, Aki Létra Akar Lenni

Szerintem senki se születik úgy, hogy tud helyesen írni, még az irodalmi túlzást levonva sem. Egyszerűen van, akinek több érzéke van a szavak alakjának memorizálásához és a szabályrendszerek logikájának megértéséhez. Aki könnyen alkalmazza a magyar helyesírást, annak általában az idegen nyelvek elsajátítása is könnyebben megy. Például én is ilyen vagyok, ugyanakkor többórás előadás figyelemmel végigülése után sem voltam képes a buborékrendezést programba foglalni Pascalban, pedig voltaképpen az is csak egy idegen nyelv…csak éppen tök más logikával, amit meg mások ráznak ki a kisujjukból elsőre.

Egyébiránt szerintem a legtöbbet az olvasás fejleszt a helyesíráson. Persze a könyveké és a nyelvileg igényesebb újságoké, nem az interneté. Előbb-utóbb a retinádba ég a pontos j a muszáj végén, meg a többi.

fraki

Az emaillel kapcsolatban itt egy releváns szál egy bennfentestől:

http://forum.index.hu/Article/jumpTree?a=80965749&t=9031942

Zanzásítva annyi a lényeg, hogy hivatalosan ez “e-mail” (és “e-mail cím”), de ez az írásmód rossz döntésnek bizonyult, mert az összetételek esetén nagyon zavaró a szóba “égetett” kötőjel. Így az illető, akitől kérdeztem, az e-mail+cím+formátum-ra az “emailcím-formátum” formát javasolja.

Szóval ez az az eset, ahol a helyesírás alkalmazása nagyon problémás lenne, és bölcsebb felülbírálni.