Olimpia (Alpár utca)

Az Olimpia étterem története számomra kettő rövid szöveges üzenettel kezdődött, aminek nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget:

Ezt követően Uj Péter még aznap este hozzá teljesen szokatlan módon hosszú elektronikus üzenetet írt az Olimpiáról, amit döbbenettel olvastam végig. Ebből emelünk ki most részleteket (szöveghű email közlés):

ma beprobaltam az olimpia ettermet: Takacs Lajos csinalja, volt szent orban fogado (szeremles, badacsony), Janko etterem (VAr) es Gold Bistro, uzlettarsa es az egyszem pincer Csongradi Csaba, a Csalogany 26 volt uzletvezetoje, egy igazi rokonszenves vendeglkatos csavo.

Az Alpar utcaban (VII. ker, Garay ter mellett) megszereztek egy lepukkant felszuteren volt ettermet, az olimpiat, gorog etterem volt, a leggagyibb igenytelen belterrel, mindent hagytak ugy, ahogy volt, mert nekik erre nincs penzuk, es nem akarnak vele foglalkozni, hanem a csak a konyhaval, meg ez mar annyira gagyi, hogy szinte jo. meg ahogy majd lesz egy kis penzuk, ugy fejlesztenek, vesznek uj hutoket, atepitenek ezt-azt. majd.

harman vannak osszvissz, etlap nincs, Takacs Lajos kijon, megbeszeli, hogy o most akkor mit foz, ki hany fogast szeretne. 3 fogas 3500, 4 fogas 4500, 5 fogas 5500, de a harom fogasosban igazabol otot kapsz vagy hatot, a negyre hetet, es igy tovabb mndenbol kicsiket persze, izelitok inkabb, de egy-egy sulyosabb fogas is. magyarosban nyomulnak (Lajos ahhoz ert igazan, hetescsaladbol szarmazik), mangalicatarja, kacsamaj, gyongytyukleves, ilyenek.

Csütörtökön este Lindával és Penoff Gáborral (eFi összefoglalója) kerestük fel a helyet. Félszuterén, viszont az enteriőr nem olyan, mint amilyennek UP leírta, sokkal jobb és megkapóbb, vagy csak én nem járok eleget étterembe.

Megmondom, kicsit aggódtam, mert UP még a héten szerdán eldurrantotta az anyagot a Népszabadságban is, féltem, hogy nem lesz helyünk, tönkrementek már időközben, plafonra másztak, ki vannak idegileg, tehát bármi, amitől nem működik majd a dolog. Foglalni nem foglaltunk, csak mentünk navigációval.

Férőhely nem sok van, szerintem nem is hárman, hanem ketten viszik az éttermet. Az este során 5-6 asztalra kellett főznie végül Takácsnak, keményen meg kellett dolgoznia érte. Éppen ezért türelmetlenek sem voltunk. Idővel talán lesz majd még két személy a kezük alatt: az egyik a szikvizet fogja szorgalmasan töltögetni, a másik a konyhán fog aprítani a séf alatt.

Amikor elkezdtük az első fogással, még nem sejtettük, hogy életünk egyik meghatározó gasztronómiai élményét fogjuk megélni. Éreztük, hogy finom libazsíros ételt kaptunk bemelegítőnek, de fogalmunk sem volt arról, hogy a teljes vacsora mintegy négy órán keresztül tart majd, közben kilenc fogást eszünk végig, az étterem légköre teljes mértékben családiassá változik, bejutunk a konyhába, beszélünk Takáccsal, majd ezen a ponton valahol az időben teljesen szürreális módon megjelenik maga Molnár B. Tamás is; katarzisaként ennek az egésznek, és tényleg csak azt vártuk, hogy a kép elhomályosuljon fehérbe, angyalok fújjanak harsonákat, és fehér ruhás nagymellű nők pengessenek hárfát.

Megvallom őszintén, hogy egész életemben olyan étteremről ábrándoztam, amiben nincs étlap. Korábban már taglaltam, hogy én magam legtöbbször vakon mindig menüt eszem, mert nálam ez a bizalom jele: amit ma főztetek, az nekem éppen elég jó. Az Olimpia ezt csinálta meg koncepcionális jelleggel: amit Takács megvesz a piacon, abból főz vacsorát. Akinek rántott hús kell, az ne ide jöjjön.

A 2008. augusztus 7-i menü (a szerző fényképeivel):

Kenyérre kenhető kacsamáj zsír. Pazar. Ezen a ponton már összenéztünk, én éreztem, hogy ez jó lesz bizony. Amikor az ember megkóstolja az első falatot, és az megszólal a szájban.

Baracklekvár, kétféle májjal (hideg-meleg). Hibátlan alapanyagok és ízek. Csodálattal hódoltunk az egész tányérnak.

Elsőnek talán viccnek tűnt, de kaptunk egy kis kacsa-levest. Meleg, pálinkás pohárban. Fantasztikus.

Egy laza gombás zöldsalátával folytattuk, roppant jó volt a seasoning. Habár a gombát nem különösebben szeretem.

Kagylós rizottó. Soha nem eszem magyar étteremben kagylót. Ez a kagyló viszont olyan volt, amilyet a tengerparton ettem. Sírni akarok.

Talán a menü egyik gyengébb darabja: töklecsó és többféle sült halak. Nem voltam maradéktalanul megelégedve az ízesítéssel.

Kacsa. Ennél a pontnál jártunk benn a konyhán, a fotó is a készülő tányérról. Még egy negyed füge jött mellé. Döbbenetesen finomra sült volt a madár. Sírni akarok.

Némi sajt a vége előtt.

A legvégén egy apró pohárnyi mentás madártej. Linda sikítozni kezdett a gyönyörtől.

Életemben eddig egészen pontosan kettő ilyen gasztronómiai élményben volt részem: az első, amikor elmentünk Szepsy Istvánhoz Mádra, a második pedig az OIimpia étterem. Sok jó élménnyel találkoztam már pályafutásomon a Föld nevű bolygón, de ez a kettő volt az, aminek során annyi bensőséges élményt, szeretetet, figyelmet, tudást és tapasztalatot kaptam, hogy leginkább csak motyogtam volna magam elé, valami olyasmit, hogy “nem vagyok rá méltó”. Volt egy pont, ahol Takács a kacsa porciózása közben a vele sült májat vágta szét, és kínálta nekünk. Azt mondta, hogy ezt a részt a szakácsok soha nem adják vendégnek, sóval hintik, és maguk eszik meg.

Azt szeretném mondani, hogy én mindig ebbe az Olimpia étterembe kívánok visszatérni. Tartsuk életben ezt az éttermet, járjunk rendszeresen hozzájuk, és támogassuk a magyar gasztronómia pionírjait. Még soha nem szerveztem sztrájkot semmilyen közintézmény előtt, de most először megfordult a fejemben, hogy ha szükség lesz rá, bármikor képes leszek.

Az Olimpiát úgy képzelem el hosszabb távon, mint Thomas Keller French Laundry-ját: kézműves, Michelin csillagos étterem, ahova hónapokkal előtte lehet csak asztalt foglalni. Magyarország még nem tart itt: ez csak egy új kezdeményezés hajnala.


“Mindannyian apró örömökre születünk.”

Az egész úgy, ahogy van, jeles (5). Az ilyen tanulók adnak erőt ahhoz, hogy folytassuk a pályát, de ezt az osztály előtt soha nem vallanánk be.

Olimpia Étterem
Alpár utca 5. (és nem 7, ahogy UP írja az SMS-ben)
(1) 321-2805
alparutca.hu

66 hozzászólás

pappito

már eFi által megénekelve is jó volt látni, faszba a micselin csillagokkal, kit érdekel? Csillagok meg pipacshabos kolobrihere-mussz nélkül is lehet jó konyhát csinálni!

Maximum a brókerek sznobmirigye kevésbé lesz stimulálva, ettől viszont a nép egyszerű fiainak jó lesz a társasága az étteremben!

örülök, hogy van ilyen!

ekkerjoz

Szép post. Jó fotók.

Van még pár ilyen hely, ahol nincsen étlap, és köztük akad jó, például egy fogadó udvarán jártam így tavaly, igazán nem enni ültünk be, hanem egyszerűen vonzott a hatalmas diófa árnyéka, meg az asztalon lévő harmatos szódásüveg.
Aztán előkerült egy néni, felsorolta a leveseket, galambleves, tyúkleves, meggyleves, volt még pár. Utána a főételeket, amiket csirkéből, borjúból és halból el lehet követni.
Végül gyöngytyúklevest ettünk, csigatésztával, és töltött csirkecombot, petrezselymes újkrumplival, házi savanyúság tállal. Plusz rétesek, két üveg szikvíz. Csilli harapott még kávét, olyan sűrű tejhabbal, mint a purhab, négy tehenet tartanak, saját fejés, 12,5% zsír, vagy több.
Borravalóstul volt összesen kétezer Ft az ebédünk.

Füzér-Koronaőr Fogadó. A templom mellett.

Gál Kristóf

Felmerül bennem a gyanú, hogy minden “földi halandó” ilyen elbánásban részesül-e a helyen. 🙂

(Ez persze csak akkor jogos kérdés, ha a tulaj tudta, hogy kik vagytok, és hogy ebből bizony egy nagy olvasottságú írás lesz.)

root33

arra azért jó az étlap, hogy elkerüld a töklecsót…brrrr.
azt azért találták ki, hogy könnyebb legyen választani és ne kelljen 1 órát beszélgeni a pincérrel, hogy mi tud hozni, mit szeretsz, stb…

csite

jó ízű írás!

r33: a mekibe ki van írva miből lehet választani 😛

root33

azért nem csak a mekiben létezik étlap, ráadásul az nem is étterem…

klarky

Én offtopic jelleggel azt szeretném mondani, hogy a reklám banneren szereplő hölgy cickói igen kedvemre valóak.

Igazán formás, nem csoda, hogy beborul a szélvitorlás! 8-))

Köszönöm, hogy elmondhattam.

luko

Józsi, te ennyire pesti gyerek vagy?! 🙂
Nincsen neked öregapád, öreganyád vagy valami rokonod falun?
Ottan ezt eszik az emberek…
Sült libamáj meg zsír, valami jóféle házi kenyérrel. Reggeli disznóölésből csontleves… ilyesmik.

Ez a menüsor valahogy annyira nem ragadott meg, habár érzem az ízek nagyszerűségét.
Kagyló mondjuk falun nincs, az igaz.
Azért köszi, ezt a Olimpiát felírtam!

Vidékiekkel az a problémám, hogy Pesten nem bírom elvinni őket semmi normális helyre. 🙁 Andrássyn a Klassz étlapjára forgatják a szemüket és mehetünk oktogoni Fridays-ba, aszt ott bánatomba jól be lincsbörglimonádézok… hüpp.

Dob

cadmagician:
Ez nem a soproni Papa Joe volt? Onnan ismerős ilyesmi.
Ott a steak királyság…

luko

akkor OK, csak nem értettem, mitől ez a nagy leborulás!
az nálam is nagy riszpekt amikor látom az étterem munkájában is az akarást!
két embertől a konyhában télleg ne várjunk ezerféle dolgot, viszont a kacsa különböző formátumú feltálalása nagyon szépen sikerült.
azért valami iránymutatás azért kéne, hogy melyik nap milyen kaja lesz mert aki nem szereti se a kagylót se a kacsát az a csütörtököt nagyon beszopta volna!
mangalica napot vajon mikor tartanak?

(most mondok valami titkost: teszkoban van egy mangalicás pult. ottan kikeresed a 5 darabos sütnivaló kolbászt/debreceni. Hazavisz, megsüt! Eszméletlenül nagyon jó, omlós, zamatos semmi mócsing, csak a puszták íze!)

ekkerjoz

Teszkóban, mangalicát, mely maga a “puszták íze”.
Hogy megtalálta.
Ügyes.

sámuel

Egy hónapja voltunk itt kábé. Hétköznap este. Három és fél óra elmúltával, tíz körülre megtelt a hely.

Akkor sincs gond, ha néhány kajától undorodsz: a séf (aki borzasztó alázatos, komoly, és szimpatikus) azzal kezd, hogy kijön az asztalhoz, és amellett, hogy hány fogásra vagy kalibrálva, azt is megkérdezi, van-e bármi olyan kajaféle, amit nem bírsz megenni. Majd azt is, hogy van-e bármi a táblára írtak közül, amit mindenképp szeretnél megkóstolni. A táblán sem olyan egyébként az étlap, hogy aszondja mentás lucernaöntettel locsolt grillezett békanyak, hanem csak hogy békanyak.

Mi úgy jártunk, hogy elébb 3 fogást kértünk, amit az első után korrigáltunk 4-re. A hatodiknál már tudtuk, hogy nem kellett volna. Kilenc lett. Halálra zabáltuk magunkat a sok aprósággal.

Mindenekelőtt kiemelném a sofőráldozatok mannáját, a málnaszörpöt: halovány rózsaszín, és mégis frissítően gyümölcsös. Pont mint régen otthon a házi. Tízpontos.

Kenyérből kétféle volt, még nem saját sütés, de ígérik, lesz az is. Az csalogányi magasságokat közelített, a másik gyenge volt. A vaj tiptop.

Pontosan sajnos nem tudom felidézni, miket ettünk, de volt valami mangalicapástétom, borjúpofa, kacsamáj, zuza (hű, az nagyon penetráns illatú volt, attól bekábultunk… és utána mindig újra, amikor hoztak egyet valakinek.), kacsacomb (a vacsi csúcsa), sajtok, pirosgyümölcsös rétes (ez gyengécske volt: túl édes töltelék, túl száraz és kevés tészta).

Összességében nem voltam annyira elájulva a kajától. Kétségkívül voltak kiváló momentumok. Mégis azt kell mondjam, a Klassz és a Csalogány jobban bejött.

Persze azért megyünk még, követjük a fejlődést 🙂

Úgy két hónapja jártunk a Gold Bisztróban (Budafoki úti fitness centrumban), Takács Lajos korábbi éttermében. Nem tudom, hogy akkor még ő főzött-e, de az kiváló volt. Oda kell még visszamenni, megtudni ezt. Ja, és kétmekdödős az árfekvése 🙂

sámuel

Köszönöm a szüleimnek, Istennek, továbbá világbéke honoljon mindenütt.

Futóblog se’ lesz a plastik, lett helyette futóblog, nemde?

krs

Felírtuk, ha hazaértem elsétálunk ide egy vacsora erejéig.

Megint kedvet csináltál enni, jó írás na.

kopaszmalac

kiváló képek, jó post.
azért ne tegyünk le teljesen arról a gastroblogról.
és ezt még nagy hatásfokkal dekódolom is, ellentétben néhány bitvadász témával… 🙂

tamas

off, de mégsem: gold bisztró. én még olyan szépre, rezgősre, finomra sütött húsokat nem ettem egy trendi-menő-májer étteremben sem, mint az elmúlt fél évben ott.

az olimpiát betámadjuk, a jó libamájnak sehol sem lehet ellenállni (se a borjú- vagy disznópofának). (és igen, faluró’ gyütt budapesti vagyok.)

wendriner

nem ezt nyomjak az indexen nevtelenul, mint lehetseges ketcsillagos helyet az etteremkalauz promonal?

eatalot

nekem is rögtön a szily féle cikk vége ugrott be

én tegnap este benéztem. egy asztal tele, a többi üres, így a pincér csak velem foglalkozott: elmesélte a koncepciót, mutatott táblát és borlapot. ma már ott akarok enni 🙂

2 hónapja nyitva vannak, és még sehol sem hallottam róluk.

hogy lehet ez?

_alesi_

luko: “most mondok valami titkost: teszkoban van egy mangalicás pult” – ha már ennyire vidéki szemmel nézzük, akkor ne a Tescoba küld már a mangalicára éhezőket…

bacity

betámadtam a helyet. ma, ebéd céljából! valahogy nem volt az igazi. a leves /kelkápszta/ még elment de a bárány nem igazán jött össze. zsír és porcogó. ez jutott nekem. jó lencsét viszont sok helyen lehet enni, így ezért nem tudok lelkesedni.

kap még 1 esélyt. a halnap /egyenesen triesztből/ nem hangzik rosszúl.

loggoll

“nem ezt nyomjak az indexen nevtelenul, mint lehetseges ketcsillagos helyet”

Nem, de először nekem is ez jutott eszembe. Amire gondolsz, az a Costes. Az árait és a nyári bevételeimet nézve nem mostanában megyek hozzájuk…

Beltér. Ott fenn a fotó nagyon jó. Valóságban azért rosszabbul néz ki. Különösen a műtenger fura.

conscience

Nekem valahogy nem passzol össze az ár, illetve a csatolt képeken látott adagok mérete…
3.500 Forint egyáltalán nem kevés, figyelembe véve, hogy a konyhának nem kell felkészülnie a legkülönfélébb izlésű vendégekre, egy teljes étlapra, hanem “abból főznek, amit aznap vásároltak a piacon”, választani nem lehet. Így nagyjából menü árat kellene fizetni, vagy lehessen mindenből akár 3x repetázni.

Takoca

“UP még a héten szerdán eldurrantotta az anyagot a Népszabadságban is, féltem, hogy nem lesz helyünk, ”

Nos, tegnap este ki akartuk próbálni. Sajnálkozva közölték hogy már minimun két nappal korábban kéne helyet foglalnuk!
Na majd legközelebb 🙂

Bacsa

Üdv!
Kedden mindig halnap van!Triesztből hozzák frissen !!
Szept.9.kedd :1.szardínia f.hagymás petrezselyemmel 2.tintahal paradicsommal olívabogyóval 3.szt.jakab kagyló vaníliával körtével 4. polip”leves” paprikával 5.skorpióhal sült céklával trombitagombával(?) 6. desszert: meleg szilva illatosítva (indiafűszer)mentás habbal,pisztáciás habbal (gesztenye)mézzel
Nagyon kellemes volt,nem teltünk el,pedig a diós kenyér is fogyott…csak ajánlani tudom mindenkinek !

da

Amerikai kollegaimmal voltunk, az egesz (a kiszolgalas, hanguzlat, kaja) csillagos 5os. En sose ereztem meg ilyen jol magam magyar etteremben. Persze a Novoteles konszierzsnek goze sem volt rola, h hol van.

pheete

Sziasztok! Rendszeresített napok vannak? Pl. olvastam a hozzászólásokban, hogy kedden halnap. Ez minden keddre igaz? És más napokon tudja valaki, milyen ételek vannak?

rizibizi

UP mennyire idegenül, nagy magasságokból… míg az érdekes, h Te mennyire kedves közelségből és igényességgel.
mekkora ötlet a csak menü evés. az is valami hasonló, mint az étlaptalanság.
gyermek koromban tervezgettem, h ilyen étterembe szeretnék járni. talán még fokoznám látványkonyhával, de ki vagyok én ehhez. ja és meg se bírnám fizetni.
ezek az árak, amiket fent fényképeztél (http://plastik.hu/wp-content/uploads/2008/08/olimpia_menu.jpg) ezek tényleg valósak?

emichsz

Ilyen jót még életemben nem ettem!

3, 4, 5 vagy 6 fogást lehetett rendelni, arra a kérdésre hogy mit tartalmaznak a fogások, vagy mit veszíthetünk, ha nem a 6 -ost választjuk, az volt a válasz, hogy ezt a pincérek nem tudhassák… A séf pillanatnyi szeszélyének leszünk áldozatai, pénzért. Esetleges preferenciákat, nemszeretemeket persze fel lehet sorolni, sőt akár vegetáriánusnak is lehet lenni.

Ha már lúd, legyen kövér, valamint a csemete ritkán van nem a mi jó kezeinkben felszólalással bevállaltuk mindketten a 6 -ost.

Az üdítő (házi málna szörp) megkóstolása után kellemes bizsergés vett rajtam erőt, jó lesz ez… Azonnal érkezett is a kis kenyeres kosárka friss, francia kenyérfélékkel, házi vajjal. Mind a 10 asztal tele volt, és figyeltünk nagyon, mi is vár majd reánk, de kiderült hogy kibickedés helyett akár galambcsontokat is dobálhattunk volna a levegőbe, annyira kiszámíthatatlan a következő betevő.

1. fogás: Borjú máj, rukkolával, sült paradicsomokkal – ötből 4 pontot adtunk rá, Geninek kicsit túl véres volt, nekem kicsit rágósnak tetszett.
2. fogás: Spenót leves, spenóttal és pirított fenyőmaggal, oliva olajjal – ezután csak pirítva eszem a fenyőmagot! A leves finom volt, de egy kicsit lehetett volna sósabb és kár hogy a spenótot még mindig nem igazán kedvelem – 3 pont.
3. fogás: Borjú bélszín, gyalult tökkel – atyavilág, ez Isteni! A hús soha nem látott módon omlik, késre nincs is szükség. Megérkeztünk, ez a földi paradicsom! A zsenge borjúhoz hihetetlenül illik a tök. Csillagos 5 pont!
4. fogás: Marha hátszín, párolt zöldségekkel – az előzővel nem volt összehasonlítható. A hús csúnyán alulmaradt a bélszínnel vívott harcban. A párolt zöldségek (édes kömény, retek!, répa, fehérrépa, brokkoli) viszont nagyon ízletesek voltak. 4 pont.
5. fogás: Kacsamell csíkok kimdzsivel (koreai chilis savanyú káposzta) – madárból ilyet még nem ettem, a mell omlós, és a bőrével együtt ropogós egyszerre. Mennyei az illata. A kimdzsi (legalábbis így értettük) remekül pászol enyhe csípősségével. Egyértelműen 5 pont.
6. fogás: Kecskeméti mangalica vajbabbal és mátrai gombákkal – nos ennél a pontnál tudni kell azt, hogy itt mi már a desszertet vártuk, és nem újabb merényletet. Akkor lett gyanús az ügy, amikor ismét nagy villát és kést kaptunk az újabb tányér mellé… Bár lehetetlennek tűnt, elfogyott ez a fogás is, lévén hogy a mangalica olyan finomra sikerült, hogy nekem eladhatták volna akár omlós tapírbébi húsnak is, annyira nem hasonlított semmire amit addig ettem (pedig apósomnak húsüzeme van vidéken és ért a hússütéshez is). 5 pont.
7. fogás: Olasz juh és kecskesajtok mézzel – kegyelem! szerencsére nem volt túl sok sajt, és közben érkezett a friss szikvíz is. Pompás sajtok, natúran, 5 pont.
8. fogás: Csokis mousse, sült szilvával – a legfinomabb étcsokiból 5 pont.

Többen kérdezték, hogy tudtuk mindezt megenni: Az adagok nem voltak nagyok, és lassan érkeztek. Volt idő emésztgetni, egymásra mosolyogni, jól lenni.

pheete

emichsz: Mennyi volt a vége, ha szabad kérdeznem?

Egyébként csütörtökön hívtam őket, és már csak e hét keddre tudtak volna asztalt adni, így máshova mentünk végülis, de pár hét múlva már ide megyünk, és időben foglalok asztalt 🙂

Szaszi

hat voltam en is….elso osztalyu etelek, szenzacios izek…le a kalapom a szakacs elott…egy igazi nagymester szvsz…VISZONT…a szornyu az egeszben az az h az egesz olyan amator modon van menedzselve…a pincer es holgy segitoje alkalmatlanok erre…lassuak, nem latnak terben, elefelejtenek dolgokat…abszolut balek banda. Borral nem er ki etel elott, elfelejti mit rendeltel (ital), szamlat nem hozza csak miutan harmadszorra kered. Ez a szakacs ur tobbet erdemel, mint ez a balek felszolgalo. Zsenilais konyha meg1x.

emichsz

pheete: a 6 fogás 6000 Ft/fő, a málna szörp párszáz, a borravaló meg borravaló… én kedden hívtam – csütörtökre volt még hely.

karon

leteszteltük mi is tegnap este, földközi tengeri haleste volt 7 fogással 8k/kopf. 7kor telefonáltam, 9re volt is asztal. a pincérek kedvesen debilek, a kiszolgálás pontos és udvarias, minden fogásról mesélnek egy kicsit, és ha valamibe belekérdezel utánanéznek a konyhán.

mentában és csiliben marinált rákokkal és kagylókkal indítottunk (alattuk diszkrét wasabi-csík), utána egy egészen elképesztően finom turbolyás sütőtökleves következett a közepén egy narancshabbal borított cápaszelettel. ezt egy sós-csípős tintahalfasírt követte hagymasalátával, majd egy értelmetlenül vajpuha skót lazac úszott ki a konyhából légies (szinte nyálas) tormahabon. a két “főétel” bonító (bébitonhal) volt paradicsomos (éppen ropogósra párolt) endíviával, valamint dentex (a durbincs tengeri verziója), de itt már nem nagyon láttam a házibortól.

desszertnek egy nutellás-pisztáciás krémkombináció, extra habokkal, és a kötelező eszpresszó – a kv nevét is megkérdeztem, de már elmúlt. annyira szépet ettünk, hogy az autóban hazáig (csaj nem iszik, vezet) el is pöffentettem egy dominikai szivart, a baj elkerülése végett.

zabálni csak pontosan, szépen uraim.

danger

Mink is voltunk, zsenialis kajak szinten, 6 fogas, 8 lett belole, baratnom aki well done szereti, beprobalta a sefek altal defaultban keszitett mediumokat es teljesen oda volt. Mango libamajjal uber, szorosan mogotte a rostelyos reszelt almaval es rucolaval, a desszert maradt le szinvonalban.
Sommelier jo arc, isteni borokat hozott nekunk, majd minden fogashoz mast kertunk, vegen Szepsy Botond Cuvee felrakta az i-re a pontot.
Valahogy igy kepzelnem el a vendeglatast, erre emlekezni fogunk.

szabomistvan

hát, pajtikák, akkor én most töredelmesen bevallom, hogy egy óra múlva asztalom van ott(an), pontban, az olimpiában. ínyencségnek szánom a kedvesemnek, (had ne kelljen már ma is főznie…)
🙂
majd a vacsoráról beszámolok.
i-.

gergoke

emichsz – 2008. Oct. 13. @ 12:59am

kimdzsivel (koreai chilis savanyú káposzta)

Majdnem. Kimcsi (Kimchi) az. És nem káposzta, hanem többnyire kínai kelből készül, bár készítenek a koreaiak mindenből kimcsit. Kimcsi készítés.

Hogy ontopic is legyek, megvan az asztalunk nekünk is december 27-ére az Olimpiába. Kiváncsi vagyok nagyon!

Xrta

Jó pénzért fel van sztárolva, semmi extra, bár tény, hogy jobb a nyugatinál lévő Noa vagy Noé (Alexandra könyvesbolt melletti) étteremnél.

alf

Jó olvasni minderről! Fogok is menni! Addig a kedvenc tippen, hasonló iskola: Szigetmonostor – Bacchus. gyakorlottabbak tudják, hogy ott sem az étlapot kell kérni, hanem a séffel beszélni! Előtte meg a “mishmásh” asztalról jól belakni!

Orosz Péter

Tegnap este megvolt nekünk is végre, halnapon. Feszült voltam már nagyon, mert ennyi átkozott hájp nem vett körül még helyet, ahol vacsoráztam. Aztán leültünk, ételek érkeztek, és még a csajom is elismerőem bólogatott, aki pedig űrlény-receptorokkal bír minden ételre, és különösen tengeri ételekre.

Rafinált, okos, szellemes, szórakoztató dolgokat főztek. Beszélgetni lehetett róluk, felfedezni, és mindenből pont volt elég falat ahhoz, hogy ne érezze magát senki úgy, hogy halló, klassz ez a kiberkonyha, de vacsorázni mégsem Eppendorf-csőből szeretnék.

Nehéz lenne rangsorolni, úgyhogy zsigeri szintről csak.

Sosem találkoztam még a posírozás technikájával, amivel olyan lazacot állítottak elő, amitől súlyosan beremegtek a szemhéjaim. Ehhez okra volt, amivel utoljára egy, az amerikai Délről származó nő konyháján találkoztam, illetve az Emirates légitársaság járatán. Az okra elég vicces. És a lazac mellé vékony csíkokban földimogyorószósz volt, ami szikrázott, és az egészből így egy csodálatos amerikai mese lett, Alabamán átcirkálással, kilógatott könyökkel az ablakon.

Aztán nagyon érdekes volt a vajhal, ami néhány rágómozdulat után – de csak akkor – kibontott egy új ízt, és hozzá friss reszeltalma-illatú sóska volt szószként.

Leginkább ellentmondásosnak a kínai kellel felszolgált Dentex dentex bizonyult, amit időnként a lazacnál is többre értékeltem, de a többiek nem rajongtak érte ennyire. Egészen elképesztő állaga volt a halnak, napokig lehetne rágni, és hozzá a ropogós kel.

Nagyon jó volt ennyire szórakoztatóan vacsorázni. Pedig az ételen kívül egyébként szétbaszott az ideg, mert írnom kellett volna aznap a Maserati Birdcage-ről, és nem jutott eszembe semmi érdekes.

bede

Voltunk az Olimpiaban, nekem ez volt a masodik latogatasom. Az etterem dugig volt, nyolcra mentunk, fel hatkor telefonaltak, hogy biztos megyunk-e.

A hatfogasos menut ettuk. Hatan borravaloval es kozepesen sok borral 75 rugot fizettunk. Nagy csalodas volt, nem csak a vagy fel evvel ezelotti elso latogatashoz kepest, hanem ugy altalaban is. A hat fogasbol ketto nagyon gyenge volt, egyiknek sem lett volna szabad elhagynia a konyhat. Az egyik pincer szerint karalabe- a masik szerint zellerlevel-leves izre leginkabb gyeplevesnek tunt, jellegtelen vacak. A kacsamell botranyosan ki volt szaritva. Az en csirkem kifejezetten jo volt, de a csajom baratnoje, aki combot kapott, hangulatos vertocsakra bukkant a csont mellett. Szinte minden fogas vagy alul- vagy tul volt sozva. Tulajdonkeppen egyetlen fogas sem volt igazan emlekezetes. A szervizzel most sem volt semmi gond, bar engem a tulzott haverkodas enyhen zavart, a bokezu nagyvonalusag viszont szimpi volt.

Ugyanaznap a Donatella’s Kitchenben ebedeltem, lenyegesen jobbat, mint amit aztan az Olimpiaban kaptam. Mult heten volt szerencsem Salzburg mellett egy tenyleg nagyon jo etteremben enni (Michelin-csillag, Gault -Millau 19/20, lasd meg: http://buvosszakacs.blog.hu/2008/11/13/obauer_es_obauer), ugyhogy kulon kivancsi voltam, hogy ehhez kepest mit tud az Olimpia. Az elso latogatas utan meg azt mondtam volna, hogy sok munkaval a kozelebe kerulhet, de ez a mostani alapjan soha meg sem fogjuk mi meg sem kozeliteni azt a szinvonalat.

Nem hivatalos iparagi pletykak alapjan egyebkent ugy tudom, hogy az Olimpiaban hasonloan csalodtak a Molnar B Tamas-fele etteremkalauz idei kritikusai is. Es az a szomoru, hogy az Olimpia meg igy is a legjobb pesti ettermek kozt van. Nekem lehetoleg senki ne jojjon egy ideig a mar pezsgo nagy magyar gasztroforradalommal, mert rohogni fogok rajta.

Péter Anna

Holnap ott fogok ebédinterjúzni egy igen érdekes hentessel, megöl a kiváncsiság, és bármennyire is szeretem a halat, nagyon remélem nem halnap lesz, dentex fölött nem lehet pihentetett marhahúsról dumálni 😀

Péter Anna

Hát nem halnap volt? 😀 De csak akadt nekem bárány, ami tejóég, hiába eszem egy átlag marokkóinak megfelelő mennyiségű bárányt/birkát, ez mégis meg tudott hatni. Rendkívül egyszerű volt, bárányizű egy kis zöld tavaszi réttel, csodaszép.

Zoli

Szeretem az Olimpiát. Csak sajnos ők is elhiszik a saját nagyságukról szóló történeteket. A másik pedig, hogy a lelkesültség ideig-óráig jelent profizmust. Ha a hely alulfinanszírozott, ha az ott dolgozók kevesen vannak és nem tesznek mellé egy jól kitalált rendszert, akkor ez hamar kifárad.

ekkerjoz

Nem temetném rögtön a helyet, senki nem képes állandóan 200%-os teljesítményre, pláne vendéglátásban. Nem kapják kétszer ugyanazt a nyersanyagot, meg hát emberek ők is. Akármilyen zseni Takács mester, becsúszhat malőr.
És hát van egy mörfitörvény: ha másodszor mégy egy jó helyre, biztosan gyengébb lesz, mint elsőre.

Mitmitta

Nagy várakozások után mi is kipróbáltuk. Az étel csillagos ötös, a vendéglátás kettes, vagyis nem átgondolt és pökhendi és emiatt sajnos az egésztől elment a kedvem. Kár így elrontani az amúgy kiváló ételt.

medoc

Végre én is eljutottam szerdán. Nekem az étel is és a kiszolgálás is átlagon felüli volt… Pedig van összehasonlítási alapom.
Rossz napja mindenkinek lehet, ha pedig nem étlapról választasz, hanem hozzák amit hoznak, akkor nyilván becsúszhat olyan, ami nem ízlik. Szóval aki kapásból fikázza, szeritnem gondolkodjon kicsit és tegye félre a sznobizmusát egy kicsit!

Mellesleg, már van honlapjuk is: http://www.alparutca.hu/

Chrisjazzingup

Számunkra is kipipálva. Egyszerűen minden szavam ismétlése lenne Józsiénak, minden fogás egy külön történet. A kiszolgálás a maga nemében őszinte (akar lenni), a megfeszített tempó olykor személytelenné teszi, de az ember átsiklik felette, mert olyan buborékba kerül, mintha az Olümposz hegyén állna. Most áradozok, de egyszerűen mindenkinek ki kell próbálnia, mert az ilyen hely fölött a pucc, alatta pedig a hétköznapi sütöde van. Aki nekivetemedik, azt tegye bizalommal és szinte biztos vagyok, hogy nem fog csalódni.

Jeles, ötös, kitűnő, vissza akarunk térni oda!

(Egy külön köszönet Józsinak és ennek a remek írásnak, ha nincs ez a blog, nem tudnék erről a helyről).

Ger

Feleségem titokban kifigyelte, hogy a plastik.hu étteremkritikáit mérvadónak tekintem, néha egy-egy éttermet felemlegetek. Ilyen volt az Olimpia, amellyel alaposan csőbehúztál, Józsi!
Nincs kiemelve a postban a 4 óra hosszú “étkezés”. A kicsit kényelmetlen szék és az engem kissé felpuffasztó paradicsomhab a harmadik óra vége felé kezdte lerontani az addig amúgy kellemes hangulatomat. De térjünk az elejére!
Tegnap 7-re volt foglalásunk, ami a fentiek fényében szerencsésebb lett volna, ha inkább 8, ugyanis -mivel az egész étterem közel ugyanazt eszi- szinkronizálják az asztalokat: a 8 órás vendég kilenc körül már ott tart, mint a 7 órás mimagunk. Ekkor a feleségem már finoman utalt arra, hogy az Olimpia helyett a Maraton nevet kéne használni.
Pincér szimpatikus, bor-ajánlata telitalálat (nem értek hozzá, anonim kostoltam). Erős felütés volt a két (valójában 5 féle) előétel. Lelkesedtem, nekiálltam hálálkodni, meg szuperlativuszok, meg ilyenek, amikor jött a feketeleves! Azaz a sárga hal-leves, ami finoman fogalmazva is rossz volt. Értem én, hogy modern konyha, meg zselé, meg habosító vegyszerek, de ennek volt egy olyan szintetikus íze, amit csak gyógyszertárban érez az ember, csak ott szagként. Brrr.
És nem volt vége a mélyrepülésnek! A csirke elviseli ezt az alacsony hőfokú főzést (sous vide), csak éppen az történik vele, amit a fenti bede kommentelő is leírt: a csontról nem válik le (ez undorít, mivel eddigi életünkben ez a nyershús szinonímája), véres (ez engem nem zavar), de főleg se-ízű a szaft. Javaslat: csak csirkemell, semmi csontos! Sajna ugyanez a vélemény a papagájhal szeletről is. Van olyan, hogy nyers hal (finom). Van olyan, hogy átsült hal (finom). A fenti technológia viszont a kettő közé vitte a halat: átsültnek látszó részek nyersnek látszó részekkel! Brrr! A pincér itt már hiába magyarázta, hogy ez ilyen (nem nyers az!), a szemünk tiltakozott. Sajnálom, a halnál nem nyerő a technika.
A bárány jó volt, de itt már csak helyezkedtem a széken. A sajttál finom volt, de jelzem, hogy az adag erősen lecsökkent a fotóhoz képest: három kockacukor méretű sajt volt csak.
A desszert finom volt, bár nekem ez nem annyira számít.

Konklúzió: egy este, teltház esetén kb. 25*8 fogást szolgálnak fel, amiből csak a mi asztalunkra 4 (!) ehetetlen jutott. Szerencse, hogy jól éreztem magam.

Ger

Nem hiszem, hogy a vendéglátásban (sőt -továbbmenve- a szolgáltatóiparban) van létjogosultsága a jó nap – rossz nap kifogásának.
Nem akarok negatív kritikát megfogalmazni, mert értettem és értékeltem (kifejezetten szimpatikus) a menüsor-koncepciót, csak az elején még nem hittem volna, hogy ebbe akár hiba is csúszhat egy-egy gyenge fogás formájában, pedig bele van kódolva a rendszerbe.

Bezzeg unokaöcsém, aki mindenhol mindig ugyanazt eszi! 🙂

Nézd meg az Aranyszarvast, én ott jártam régen (2000), akkor nekem jó volt!

Ger

A Pastramit is próbáld ki, Winkler haveroddal, aki onnan szokott bennfentes cikkeket írni a TVPaprika magazinjába. Tolnod kell a kontentot ezügyben is!
Jóétvágyat!