Comments on: Olimpia (Alpár utca)

By: Ger

Ger — Thu, 18 Mar 2010 09:04:28 +0000

A Pastramit is próbáld ki, Winkler haveroddal, aki onnan szokott bennfentes cikkeket írni a TVPaprika magazinjába. Tolnod kell a kontentot ezügyben is!
Jóétvágyat!

By: angelday

angelday — Thu, 18 Mar 2010 09:00:56 +0000

Az Aranyszarvasnak most lett ép új szakácsa, már alig várom!

By: Ger

Ger — Thu, 18 Mar 2010 08:54:17 +0000

Nem hiszem, hogy a vendéglátásban (sőt -továbbmenve- a szolgáltatóiparban) van létjogosultsága a jó nap – rossz nap kifogásának.
Nem akarok negatív kritikát megfogalmazni, mert értettem és értékeltem (kifejezetten szimpatikus) a menüsor-koncepciót, csak az elején még nem hittem volna, hogy ebbe akár hiba is csúszhat egy-egy gyenge fogás formájában, pedig bele van kódolva a rendszerbe.

Bezzeg unokaöcsém, aki mindenhol mindig ugyanazt eszi!

Nézd meg az Aranyszarvast, én ott jártam régen (2000), akkor nekem jó volt!

By: angelday

angelday — Thu, 18 Mar 2010 08:37:52 +0000

Ger, én már régen jártam Takács Lajoséknál, de folyamatosan nézni kell az éttermeket. Amint látod, a minőség is hullámzó lehet, biztosra veszem, hogy én is ugyanilyennek láttam volna a dolgot. Lehet, hogy ki kell fogni egy jó napot?

Ebben az értelemben működhet Csapody koncepciója a nagy konyhát illetően.

By: Ger

Ger — Thu, 18 Mar 2010 08:33:58 +0000

Feleségem titokban kifigyelte, hogy a plastik.hu étteremkritikáit mérvadónak tekintem, néha egy-egy éttermet felemlegetek. Ilyen volt az Olimpia, amellyel alaposan csőbehúztál, Józsi!
Nincs kiemelve a postban a 4 óra hosszú “étkezés”. A kicsit kényelmetlen szék és az engem kissé felpuffasztó paradicsomhab a harmadik óra vége felé kezdte lerontani az addig amúgy kellemes hangulatomat. De térjünk az elejére!
Tegnap 7-re volt foglalásunk, ami a fentiek fényében szerencsésebb lett volna, ha inkább 8, ugyanis -mivel az egész étterem közel ugyanazt eszi- szinkronizálják az asztalokat: a 8 órás vendég kilenc körül már ott tart, mint a 7 órás mimagunk. Ekkor a feleségem már finoman utalt arra, hogy az Olimpia helyett a Maraton nevet kéne használni.
Pincér szimpatikus, bor-ajánlata telitalálat (nem értek hozzá, anonim kostoltam). Erős felütés volt a két (valójában 5 féle) előétel. Lelkesedtem, nekiálltam hálálkodni, meg szuperlativuszok, meg ilyenek, amikor jött a feketeleves! Azaz a sárga hal-leves, ami finoman fogalmazva is rossz volt. Értem én, hogy modern konyha, meg zselé, meg habosító vegyszerek, de ennek volt egy olyan szintetikus íze, amit csak gyógyszertárban érez az ember, csak ott szagként. Brrr.
És nem volt vége a mélyrepülésnek! A csirke elviseli ezt az alacsony hőfokú főzést (sous vide), csak éppen az történik vele, amit a fenti bede kommentelő is leírt: a csontról nem válik le (ez undorít, mivel eddigi életünkben ez a nyershús szinonímája), véres (ez engem nem zavar), de főleg se-ízű a szaft. Javaslat: csak csirkemell, semmi csontos! Sajna ugyanez a vélemény a papagájhal szeletről is. Van olyan, hogy nyers hal (finom). Van olyan, hogy átsült hal (finom). A fenti technológia viszont a kettő közé vitte a halat: átsültnek látszó részek nyersnek látszó részekkel! Brrr! A pincér itt már hiába magyarázta, hogy ez ilyen (nem nyers az!), a szemünk tiltakozott. Sajnálom, a halnál nem nyerő a technika.
A bárány jó volt, de itt már csak helyezkedtem a széken. A sajttál finom volt, de jelzem, hogy az adag erősen lecsökkent a fotóhoz képest: három kockacukor méretű sajt volt csak.
A desszert finom volt, bár nekem ez nem annyira számít.

Konklúzió: egy este, teltház esetén kb. 25*8 fogást szolgálnak fel, amiből csak a mi asztalunkra 4 (!) ehetetlen jutott. Szerencse, hogy jól éreztem magam.

By: Chrisjazzingup

Chrisjazzingup — Thu, 25 Jun 2009 21:54:16 +0000

Számunkra is kipipálva. Egyszerűen minden szavam ismétlése lenne Józsiénak, minden fogás egy külön történet. A kiszolgálás a maga nemében őszinte (akar lenni), a megfeszített tempó olykor személytelenné teszi, de az ember átsiklik felette, mert olyan buborékba kerül, mintha az Olümposz hegyén állna. Most áradozok, de egyszerűen mindenkinek ki kell próbálnia, mert az ilyen hely fölött a pucc, alatta pedig a hétköznapi sütöde van. Aki nekivetemedik, azt tegye bizalommal és szinte biztos vagyok, hogy nem fog csalódni.

Jeles, ötös, kitűnő, vissza akarunk térni oda!

(Egy külön köszönet Józsinak és ennek a remek írásnak, ha nincs ez a blog, nem tudnék erről a helyről).

By: medoc

medoc — Fri, 12 Jun 2009 18:41:54 +0000

Végre én is eljutottam szerdán. Nekem az étel is és a kiszolgálás is átlagon felüli volt… Pedig van összehasonlítási alapom.
Rossz napja mindenkinek lehet, ha pedig nem étlapról választasz, hanem hozzák amit hoznak, akkor nyilván becsúszhat olyan, ami nem ízlik. Szóval aki kapásból fikázza, szeritnem gondolkodjon kicsit és tegye félre a sznobizmusát egy kicsit!

Mellesleg, már van honlapjuk is: http://www.alparutca.hu/

By: Mitmitta

Mitmitta — Sat, 25 Apr 2009 08:39:47 +0000

Nagy várakozások után mi is kipróbáltuk. Az étel csillagos ötös, a vendéglátás kettes, vagyis nem átgondolt és pökhendi és emiatt sajnos az egésztől elment a kedvem. Kár így elrontani az amúgy kiváló ételt.

By: Fishy

Fishy — Tue, 07 Apr 2009 09:16:40 +0000

kipróbáltuk, ez qrvajó hely

By: ekkerjoz

ekkerjoz — Tue, 24 Mar 2009 07:07:52 +0000

Nem temetném rögtön a helyet, senki nem képes állandóan 200%-os teljesítményre, pláne vendéglátásban. Nem kapják kétszer ugyanazt a nyersanyagot, meg hát emberek ők is. Akármilyen zseni Takács mester, becsúszhat malőr.
És hát van egy mörfitörvény: ha másodszor mégy egy jó helyre, biztosan gyengébb lesz, mint elsőre.

By: Zoli

Zoli — Mon, 23 Mar 2009 13:15:11 +0000

Szeretem az Olimpiát. Csak sajnos ők is elhiszik a saját nagyságukról szóló történeteket. A másik pedig, hogy a lelkesültség ideig-óráig jelent profizmust. Ha a hely alulfinanszírozott, ha az ott dolgozók kevesen vannak és nem tesznek mellé egy jól kitalált rendszert, akkor ez hamar kifárad.

By: Péter Anna

Péter Anna — Wed, 18 Mar 2009 17:11:42 +0000

Hát nem halnap volt? De csak akadt nekem bárány, ami tejóég, hiába eszem egy átlag marokkóinak megfelelő mennyiségű bárányt/birkát, ez mégis meg tudott hatni. Rendkívül egyszerű volt, bárányizű egy kis zöld tavaszi réttel, csodaszép.

By: Péter Anna

Péter Anna — Tue, 17 Mar 2009 18:03:52 +0000

Holnap ott fogok ebédinterjúzni egy igen érdekes hentessel, megöl a kiváncsiság, és bármennyire is szeretem a halat, nagyon remélem nem halnap lesz, dentex fölött nem lehet pihentetett marhahúsról dumálni

By: bede

bede — Mon, 16 Mar 2009 16:41:07 +0000

Voltunk az Olimpiaban, nekem ez volt a masodik latogatasom. Az etterem dugig volt, nyolcra mentunk, fel hatkor telefonaltak, hogy biztos megyunk-e.

A hatfogasos menut ettuk. Hatan borravaloval es kozepesen sok borral 75 rugot fizettunk. Nagy csalodas volt, nem csak a vagy fel evvel ezelotti elso latogatashoz kepest, hanem ugy altalaban is. A hat fogasbol ketto nagyon gyenge volt, egyiknek sem lett volna szabad elhagynia a konyhat. Az egyik pincer szerint karalabe- a masik szerint zellerlevel-leves izre leginkabb gyeplevesnek tunt, jellegtelen vacak. A kacsamell botranyosan ki volt szaritva. Az en csirkem kifejezetten jo volt, de a csajom baratnoje, aki combot kapott, hangulatos vertocsakra bukkant a csont mellett. Szinte minden fogas vagy alul- vagy tul volt sozva. Tulajdonkeppen egyetlen fogas sem volt igazan emlekezetes. A szervizzel most sem volt semmi gond, bar engem a tulzott haverkodas enyhen zavart, a bokezu nagyvonalusag viszont szimpi volt.

Ugyanaznap a Donatella’s Kitchenben ebedeltem, lenyegesen jobbat, mint amit aztan az Olimpiaban kaptam. Mult heten volt szerencsem Salzburg mellett egy tenyleg nagyon jo etteremben enni (Michelin-csillag, Gault -Millau 19/20, lasd meg: http://buvosszakacs.blog.hu/2008/11/13/obauer_es_obauer), ugyhogy kulon kivancsi voltam, hogy ehhez kepest mit tud az Olimpia. Az elso latogatas utan meg azt mondtam volna, hogy sok munkaval a kozelebe kerulhet, de ez a mostani alapjan soha meg sem fogjuk mi meg sem kozeliteni azt a szinvonalat.

Nem hivatalos iparagi pletykak alapjan egyebkent ugy tudom, hogy az Olimpiaban hasonloan csalodtak a Molnar B Tamas-fele etteremkalauz idei kritikusai is. Es az a szomoru, hogy az Olimpia meg igy is a legjobb pesti ettermek kozt van. Nekem lehetoleg senki ne jojjon egy ideig a mar pezsgo nagy magyar gasztroforradalommal, mert rohogni fogok rajta.

By: Orosz Péter

Orosz Péter — Wed, 11 Mar 2009 16:59:02 +0000

Tegnap este megvolt nekünk is végre, halnapon. Feszült voltam már nagyon, mert ennyi átkozott hájp nem vett körül még helyet, ahol vacsoráztam. Aztán leültünk, ételek érkeztek, és még a csajom is elismerőem bólogatott, aki pedig űrlény-receptorokkal bír minden ételre, és különösen tengeri ételekre.

Rafinált, okos, szellemes, szórakoztató dolgokat főztek. Beszélgetni lehetett róluk, felfedezni, és mindenből pont volt elég falat ahhoz, hogy ne érezze magát senki úgy, hogy halló, klassz ez a kiberkonyha, de vacsorázni mégsem Eppendorf-csőből szeretnék.

Nehéz lenne rangsorolni, úgyhogy zsigeri szintről csak.

Sosem találkoztam még a posírozás technikájával, amivel olyan lazacot állítottak elő, amitől súlyosan beremegtek a szemhéjaim. Ehhez okra volt, amivel utoljára egy, az amerikai Délről származó nő konyháján találkoztam, illetve az Emirates légitársaság járatán. Az okra elég vicces. És a lazac mellé vékony csíkokban földimogyorószósz volt, ami szikrázott, és az egészből így egy csodálatos amerikai mese lett, Alabamán átcirkálással, kilógatott könyökkel az ablakon.

Aztán nagyon érdekes volt a vajhal, ami néhány rágómozdulat után – de csak akkor – kibontott egy új ízt, és hozzá friss reszeltalma-illatú sóska volt szószként.

Leginkább ellentmondásosnak a kínai kellel felszolgált Dentex dentex bizonyult, amit időnként a lazacnál is többre értékeltem, de a többiek nem rajongtak érte ennyire. Egészen elképesztő állaga volt a halnak, napokig lehetne rágni, és hozzá a ropogós kel.

Nagyon jó volt ennyire szórakoztatóan vacsorázni. Pedig az ételen kívül egyébként szétbaszott az ideg, mert írnom kellett volna aznap a Maserati Birdcage-ről, és nem jutott eszembe semmi érdekes.