Plastik média

azt kell mondjam, a Csalogány sikere nekem derült égből villámcsapás. nem azt mondom, hogy szar helynek tűnt anno, de ennyire menőnek sem, az tuti. ugyanis asszonykám 16 méterre tőle dolgozott, én meg a Henger utcában, vagyis 10 perc sétára, úgyhogy sokszor találkoztunk és ebédeltünk ott. ugye az tény, hogy a napi menü köszönő viszonyban sincs a “rendes”, vacsora-ajánlattal, meg az is igaz, hogy korrekt áron nagyon jókat ettünk II. kerületi ebéd-viszonylatban, na de hogy ez az ország legjobb vendéglője? biztos.
valaki innen próbálta már pl a Chez Danielt a Szív utcában? Szerintem lenyomja a Lou Lou-t, de nem annyira híres a köz számára, ergo nem is annyira drága. Viszont a tulaj francia és minden alapanyag és bor, ami számít, Franciaországból jön. Vagy régebben a Bohémtanyán jártatok? Mára kissé nagyon leromlott, de kb 6 éve igen jó volt. Még sorolhatnám, de nekem mára hiányoznak Pestről a nem sznob, de jó helyek

a sznobnál nem a Csalogányra gondoltam, sőt! korrigálok: mára hiányoznak Pestről a nem sznob, de jó helyek, mint a Csalogány (vagyis kevesebben vannak, mint kéne). pont az általad írtak miatt gondoltam azt róla, hogy ez ugyan mitől a legjobb étterem? más kérdés, hogy ezek szerint én vagyok a sznob, mert így gondoltsm

Kicsit irigykedve olvasom az ilyen postokat, ugyanis itt Kecskeméten a gasztronómia kimerül az amerikai hotdogban, amit a nyári fesztiválokon lehet kajálni.

A Gold-ban ma, mire odaértünk, elfogyott a kacsamájpástétom, így sűrű elnézéskérések közepette grillezett kacsamájat kaptunk helyette. Na, az volt beszarás, a házi kaláccsal.

Vaj: akkor most házi feladat kideríteni, hogy hol lehet ezt a vajat beszerezni Budapesten. Én már háromféle sós vajat próbáltam, de nyomában nem voltak az Olimpiás-Csalogányos vajnak. Mintha az origo-n lett volna pár hete egy cikk budapest külföldi élelmiszer üzletekről, ott mintha feltűnt volna egy francia kenyér-vaj bolt. Ráadásul egy ismerősnek azt mondták az Olimpiában, hogy ők is ott veszik. DE HOL EZ A BOLT??? Az origo-s cikket sem lelem, mert az idióták nem raknának ki egy keresőt.

“A borjú bőre (Gordon Ramsay ahogy mondaná: flap) okosan rá volt hajtva a májra…”

Na, itt hánytam el magamat majdnem. )) Sajnos(?) én az étrendemmel az utóbbi években annyira elmozdultam a vega-lét felé, hogy az ilyen részleteket nem szeretem, a Bűvös szakácson se nagyon, pedig követem szorgalmasan. Mindezt annak ellenére, hogy az ilyen törekvő, újító és izgalmas konyhákat igencsak respektálom és jónak tartom.

Lehet az ilyen helyeken olyasmit enni, amiben nincs hús? Hal még oké, azzal nincsen semmi bajom, sőt.

A vajbolt megkerült: http://www.lapetitefrancaise.com/

Adi: igen, erre én is gondoltam már: Józsi által vázolt éttermek mindegyikére igaz, hogy 95%-ban húsokban teljesíti ki tudományát. Mégis a maradék 5%-ban tudnak számomra 100%-ot teljesíteni (tudod még követni?). A csalogányos erdeigomba-levest egy év elmúltával is könnyezem, ahogy az ominúzus vajaskenyeret. A Klasszban olyan citromos-fűszeres túrómousse-t ettem, hogy hét nyelven beszélt.

ajánlom figyelmetekbe a szúnyogszigetet és az ott fogyasztható kórhely halászlének hívott gyönyört

hekket pedig a népszigeten kell enni! van egy csomó hely, ahol egyetlen egy dolgot csinálnak jól, de az minden pénzt megér. részemről minden évnek megvan a sült hurkása is (de nem nyáron…)
adi, nem akarok beszólni, de nem szeretem azokat a vegákat, akik (egy ilyen post után) behányást emlegetnek. amúgy egyetértek, nagyon húsos a menü mindenhol és halban is iszonyú gyengék vagyunk.

írhattam volna harcsapaprikást is túróscsuszával (mivel a fele annak is halból készül) mindenesetre nem hasonlítanám össze azt az éttermet egy hurkással..bocs hekkessel

csillgaharcos: korhely, rövid ó

csillagharcos, bocs, elírtam a neved

alpi: nem vagyok vega, ha neked ez jött le a föntiből, akkor félreértettél. Csak _nagyon_ kevés húst eszem, azt is inkább csak télen, hideg időben. Még kölyökkoromban vettem észre magamon, hogyha nyáron nem eszem húsos ételt, akkor jobban érzem magam. A hallal és a tengeri herkentyűkkel azért nincs ilyen gond, mert jóval könnyebben emészthetőek (és amúgy emiatt soha nem tudnék vega lenni, mert imádom a halat).

Húst egyébként szinte csak és kizárólag anyósom-féle házi nevelésű csirkét és pulykát eszem, de mint az előző bekezdésben írtam, leginkább hideg időben és ritkán. Sertéshúst még ritkábban (azért a téli disznótorost megkóstolom ), viszont marhát soha, elvből. Mindenféle tejterméket imádok, és szerintem egy marhát fejni kell, nem levágni.

A szemellenzős vegákat egyébként én sem szeretem.

Adi, nem ettel meg akkor jo marhasultet vagy porkoltet, nyomaba se er az izetlen csirke vagy a szalkas-szaraz pulyka

A pulyka olyan a húsok között, mint halak között a busa, zenében a lakodalmasrokkk, sportban a foci.

A Csalogány 26. viszont jó hely, de kétszer ugyanazzal a személyzettel még nem találkoztam.

pappito: bizony rövid, elnézést érte

Szerintem kiegészitésképpen a hatba hetedikként be kéne venned( legalábbis próbára )a Maligánt. Egyébként megegyezik az izlésünk ( kivéve Kyoto, ott még nem jártam). Talán vidéken pedig a Kistücsköt Szemesen, meg hallomásom szerint a Pécsi Susogót (új helyen, új név?),és Veszprémben a Villa Medicit.

Értelemszerüen a Szentesi étterme, csak a Litauszki Zsolt által üzemeltetettre gondolok.(legutóbb Nyikospark,Fertőtó)

Szerintem a kaja egyike a leginkább szubjektív dolgoknak. Ami az egyik embernek leírhatatlan az a másiknak ehetetlen, ne adj isten meg sem kóstolja.

Én pl. szeretem a menzás grízestésztát “ipari lekvárral”, ami valószínüleg az ilyen Lou Lou szerű helyeken nincs is se magyar tésztából, se olaszból, se semmilyenből…

Kár róla vitázni, olyan ez, minthogy melyik a jó zene, melyik a jó autó. Kinek, mi.

Ezértszépavendéglátás!

Közel lakom a csalogány 26-hoz, így már többször voltam, legutóbb 2 hónapja, mikoris úgy döntöttem, soha többet. Szerintem:
-nevetségesen kis adagok vannak, nagyon drágán (este más az árazás, mint délben).
-a pincérek kifejezetten parasztok.
A kaja ízre tényleg finom, de baromi kevés. Szerintem a cs26 a nouvelle cuisine teljes félreértelmezése, nagyon megdöbbentett, hogy van olyan budapesti étteremlista, ahol 1. helyezett. Van még hova fejlődni bőven. Inkább megyek a gustóba carpacciot, vagy libamájat enni, az legalább nem zsákbamacska…

Nos, Molnar B.-nek van koze a csaloganyhoz ugyhogy annyira nem volt meglepetes az az elso hely. Nekem az a bajom vele, hogy van, hogy tenyleg kifogastalan es van, hogy csapnivalo. Akar a kiszolgalas, akar a kaja.

Egyebkent mikor valaki a kis adagokat kifogasolja azon mindig jot mosolygok. En nem szeretem a nagy adagokat, nem szeretek eltelitodni es szeretek enni eloetelt, levest, fofogast es desszertet is. Igy teljes egy etkezes szerintem es ez nem mukodik nagy adagokkal.

Ezen felul, egy jo etterembe nem enni megyek, hanem egy elmenyert, amit ad a kornyezet, a berendezes, a kiszolgalas, es a kaja, izre, allagra, kinezetre. Ennyi.

Úgy látom, erősen gasztoblogba hajlik a plastik.
Hova tűntek a régi jó lifehackek?

Klarky, a szubjektivitás csak az ízlésre vonatkozik. Ettől függetlenül (sőt, önmagunktól függetlenül!) léteznek a jó és rossz dolgok, ételek, zenék, autók stb. És szerintem azért jó vitázni róla, mert ez az egyik útja a megismerésnek. És fura módon a megismerés leggyakrabban oda vezet, hogy ízlésünk a jó dolgokhoz közelít.

Feleségem szerint nem mindegy, hogy úgy lakunk jól,hogy teljesen telitett érzéssel, vagy jó érzéssel állunk fel az asztaltól!

wths
“En nem szeretem a nagy adagokat, nem szeretek eltelitodni es szeretek enni eloetelt, levest, fofogast es desszertet is. Igy teljes egy etkezes szerintem es ez nem mukodik nagy adagokkal.”

Ezzel én is pont így vagyok, pont ezért írtam, h nevetségesen kevés:). A menü után éhesen álltam fel az asztaltól x ezer ft kifizetése után, erre írtam, hogy a nouvelle cuisine… blabla.

Úgy látom, erre a só-bors-erőspaprika vonalra senki sem vette a bátorságot, így had emelkedjek szólásra. khmm-khmm.

Előre bocsájtom, én csak egy családot vegzáló, kétes ízlésű, hobbista konyha-ámokfutó, ill. másik oldalról egy élvezetekben placskoló, hedonista zabálógép vagyok.

Mint konyha-ámokfutó, és régebben a fűszerekkel bőkezűen bánó júzer egy idő után ráébredtem, hogy bármilyen alapanyagból képes vagyok ugyanolyan ízű étket főzni, illetve étteremben szinte bármilyen levesből ugyanolyant szoborni. Hiába hozom a nagymama konyhája érzést, ez kurva nagy gáz. All-in-all szeretem a sós, a borsos, és az erős dolgokat is, ha kell, akkor azbesztből van a pofámtól a seggemig a komplett emésztőrendszerem, szemrebbenés nélkül tolom a chilit, a wasabit, akárcsak Jean Reno a filmben. De ma így én akkor sem főzők, mert ez nem OK, az egyensúlyt keresem, bármit is jelentsen ez. Ha nekem valaki elkezd a levesembe szórni ezt-meg-azt, akkor megpróbálon kideríteni, hogy elkúrtam-e, vagy az illetőnek szimplán szar az ízlése. (A család akkor sem teljesen mérvadó, ha megmondják, hogy rossz valami, mert hozzászoktak a főzthőz, és toleránsabbak némely kilengésekkel szemben.) Van amikor rám jön a hoppáré, és paradicsomot is sóval-borssal, meg harapok hozzá egy kis tömény kapszaicint is, de ez privát probléma. Ezt nem jó folytonosan nyomni, mert egy idő után nem tudod mit eszel, és ha mindezek nincsenek benne, menthetetlneül ízetlen az étel, illetve lövésed sincs, mit is eszel igazán. Ha étteremben ilyent kérek, az számomra csalhatatlan jele a rosszul sikerült ételnek.

Azaz szép dolog a fűszerszám, de előlegezzük meg a szakácsnak bizalmat, hogy főztjéhez éppen a szükséges összetevőket és azokat pontosan a megfelelő mennyiségben és arányokban adagolta. Ha te ehhez kéred a fent említett triót, és azt rögtön bele is tolod a levesbe, annak katasztrófális következményei lehetnek. A legrosszabb, hogy minden leves, amit betolsz, egyforma, só-bors-erőspaprika leves. Másrészt alázod a szakácsot, nem vagy kíváncsi naturaliter a főztjére, és kinyilvánítod, hogy ez annyira szar, hogy csak agresszív túlfűszerezéssel tehető ehetővé. Harmadrészt, egy ilyen intenzív felütés után a kevésbé harsány ízekkel nehéz mit kezdeni, muszáj ebben a stílusban folytatni. Negyedrészt, ha mindezeket a cuccokat látatlanba tolod bele az ételedbe, akkor téged páros lábbal kellett volna kirúgni az IBS-ből, mert az ember zsigerből a dolgok megismérése előtt nem reagál, azaz mindenféle business-manager dolgokra alkalmatlan. Ötödrészt, ha ezt a szűrőt nálad fel kell tenni, akkor nálam annuláltad az étteremkritikáid.

Nem gondolom, hogy igazam van, de ma délután így látom én.

It’s my pleasure.

tegnap tettem be először és utoljára a lábam ebbe a műintézménybe. volt szerencsém sznobságra, finomkodásra törekvő konyhákhoz korábban is, nem lepett meg, hogy itt is földi halandót meghökkentő étlappal találkoztam.

az már nagyobb gond, hogy ezen az egyébként igen kurta étlapon tulajdonképpen nem talál semmit az a fizetővendég, aki történetesen nincs oda a nouvelle cuisine-ért… és az sem, aki mondjuk vegetáriánus.

nyilván a tájékozatlan vendéget minősíti, aki amúgy átlagos hazai borfogyasztónak tartja magát, hogy a borlapon egyetlen számára ismerős bort sem talált, így a kellően borsos kínálatból tényleg csak a pincérre hagyatkozhat – amit itt, kelet-balkánon valahogy zsigerből igyekszik elkerülni az ember.

külön negatívumnak értékelem, hogy a fogások az étlapon egyértelműen a menü irányába terelnek. nemcsak az adagok nagysága – mert hát a vacsora itt egyértelműen társadalmi esemény, jóllakásra ne számítsunk -, hanem az egyes fogások relatív egyszerűsége miatt is. malachús káposztával. borjúhús tökösrizzsel. minimál köret, saláta persze ohne. kenyeret maximum kérésre, nagy kegyesen.

szóval a menü irányába való terelés révén, néhány pohár (deci) borral megöntözve az ember könnyen találja magát szemközt fejenként tízezres számlával…

ami, tekintettel a hely szűkösségére, zsúfoltságára, a billegő asztalokra, a fontoskodó, néha zavaró pincérekre, szűk budira (nem kívánt összeütközések simán esélyesek – ilyen ár mellett??) és a kis helyből fakadó esetenként hangzavarra, de mindenképp asztalok közötti áthallásra…

túl sok. túl drága. ilyen körülmények mellett akármilyen jó a (z alig) kaja, nálam feketelistás a hely. ezt így csak lehúzásnak tudom értelmezni. mindez a flancos sznobosdi csak a borsos árak elfedésére, takarására szolgál.

igen, egy négyfogásos menüt. a tőkehal nem volt az igazi, a bajor sültkolbász rendben volt. sorbet teljesen jó, de azért abból bőven elbírtam volna nagyobb adagot… a garnélakárpáccsó nem jött be.

biztos kiváló a konyha… de ez nálam négyből kettő, vagyis 50%-os eredmény. jobb helyeken ez még UV érett.