Az Apple utat mutat nekünk, halandók

Steve Jobs és K. Márk jő.

K. Márk: Fátter, hallottál arról, hogyan lehet SMS hangot változtatni nem feltört iPhone 3G-n?
Steve Jobs: Valahol a settingsben van.
K. Márk: Igen, de csak az alap hangokat lehet cserélni, nem tudok rátölteni sajátot. Van 6 alap, én meg Eurotrip-es “mail motherfucker”-t akarok.
Steve Jobs: Ezt jobban tudom nálad: nem akarsz.
K. Márk: …mert igényes vagyok, és a 20 éves sonyericssonom is tudja. Ha erre a következő keynote-od kitér, akkor elhiszem.
Steve Jobs: Töltsd mással az időd, Márk.
K. Márk: Ok, akkor elkezdem berippelni a teljes Magnum PI DVD kollekciót iPhonera. Az lefoglal majd egy ideig.

Mindketten el. Függöny.

Indanet

Újabb web2-es szolgáltatás az Inda műhelyből. Szabó Gergely program manager blogjáról, a Webisztánról értesültem a csendes indulásról.

Regisztráltam, ami viszonylag egyszerű volt, hiszen nem kellett felhasználó névvel és jelszóval bajlódnom, elég volt megadnom egyéb adataimat három könnyed képernyőn, amik eddig nem voltak benne az Inda adatbázisában. Mentális feljegyzés: az Indánál még több adatunk lakik innentől. Egyre jobban ismer minket a Vállalat.

A program egyelőre béta státusszal fut, amit a kék háttéren én valamiért képtelen vagyok nem “Bélának” olvasni. (Ez a dolog egyébként mikor pusztul ki a webről?)

A regisztrációt követően gyors fotófeltöltéssel és háttérkép pimpeléssel (ezt kissé nehéz megtalálni: jobb felül a beállítások pont!) veszi kezdetét a felelős online jelenlét. Saját vhostot is kapunk, nálam ez plastik.inda.hu lett (nem kell azonnal beaggódni, létezik a plastik.blog.hu is). Fotófeltöltésnél kis gondjaim voltak, a három JPG-ből kettőre is azt mondta csúnya Windows UAC-jellegű ablakban, hogy nem ismeri fel a formátumot.

A furcsa nevű Indanet egyelőre nem sokkal több ennél: ki tudjuk szinezgetni a profil lapunkat, tudunk rapid postolni, amit karcoknak hívnak (ez már jobb név), illetve jelölhetünk, mint Kobi, amikor még nem volt kiherélve (átfutott a szomszédba, hopp, be a méregdrága franciaágyra, DURR!, bazmeg, odalocsolt, ahogy kell — egyszemélyes bűz jelölő gép volt akkortájt).

Szövegezésében ez a rész a maga bonyolultságával nagyon tetszett, a többi copy viszont nem annyira ül:

Végigkattogtam a képernyőkön, folyamatosan mantráztam magamban, amit Szabó Gergő ír, “ez egyelőre csak a váz. De csak erős, kipróbált vázra lehet szép díszeket aggatni”, de még nem látom benne, amit látnom kell, mert nincs is. Fanatisztáknak.

Dizájnban kommentálnék még, tisztelettel. Egyelőre nem tudtam kitalálni, hogy mi ez a “buké” az Inda dizájn kommunikációban, ami olyan utánozhatatlanul egyedivé teszi a szolgáltatásaikat. Ezt most nem jó értelemben mondom, mert vizuális kultúrájában nekem nem fekszik, túlságosan “grádiens windows XP” vonal az arcnélküli grádiens user ábrákkal, meg ormótlan ikonokkal. A bloghu lóg ki a sorból, amiben Barczi Imrét egy személyben fel lehet fedezni (a bloghu tetején piros BUGREPORT! felirat zseniális), viszont a többi szolgáltatások (Indafon, Indafoto, Indanet) egy olyan egységes vizuális kódexszel bírnak, amivel én nem tudok meleg szívvel azonosulni. Lehet, hogy ezen a gondolatkörön még egyszer el fogok töprengeni, de messze vannak már azok az idők, amikor önszántamból megfogtam a Totalcar címlapját és írtam belőle egy több oldalas PDF tanulmányt, amit spirálozva és CD-re írva is beküldtem a szerkesztőségbe. (Olykor magam is teljesen idióta dolgokra vagyok képes.)

Összességében amit most látunk az az “inda demomaker” nevű termékkel összelegózott szolgáltatás első publikus változata, ami az Indára jellemző csendes starttal indul útjára, ahol mindenféle bloggerek, technofilek és kattogtatni vágyók tudnak beregisztrálni, meg vágyakozni arra, hogy akkor most végre lesz itt egy IWIW killer.

Nagy nagy kérdőjel a post végén!

Függöny.

Házi mozi

Valamelyik hétvégén vásároltunk egy újabb 1000 forintos DVD kupacot. Régi magyar klasszikusok DVD kiadásai: leggagyibb tokozás és csomagolás, bulk vásárlásra kihegyezve, helyenként megkérdőjelezhető minőségű mastereléssel. Lényeg az, hogy hozzá lehet jutni könyvtári címekhez, márpedig én örömmel.

Van ugyanakkor ez a DVD régió dolog, ha jól emlékszem, ötször lehet váltani régiók közt. Nekem még van három lehetőségem, aztán örökre európai marad a meghajtóm. Utálatos, gyűlöletes dolog, hogy csak abból a DVD-ből vásárolhatok, amit itthon kapok.

Másrészt: nem szeretek korongokkal vacakolni. Hol vannak már a nyolcvanas, kilencvenes évek, amikor mágneslemezekkel foglalkoztunk? Később bejöttek a CD-k, most meg a fogyasztói társadalom a DVD-k korát éli, de már itt vannak a HD DVD-k. Egy a lényeg: a korongozás nem az én világom. Nekem az anyag egy mester könyvtárból kell, nem vagyok hajlandó DVD-ket tekergetni, karcolgatni. Manapság az ember otthon alakítgatja a kis média szerverecskéjét, aztán arra rakosgat fel mindenféle lejátszókat. A jövő persze az lesz, hogy már ilyenünk sem lesz, egyszerűen amihez kedvünk szottyan, csak streameljük a felhőből, on-demand alapon, és kész. Biztosra veszem, hogy lesz torrent alapon működő, DRM-szabad megoldás is erre. Egyelőre az iTS rentals valami ilyesmi.

Harmadsorban, miért nem érdemes DVD korongokkal bajlódni: a Mac mini olvasója meglehetősen bénácska. A legfinnyásabb, amivel eddig találkoztam, alig eszi meg őket, filmnézés közben pedig a leggusztustalanabb dolog, amikor ugrik egy hatalmasat olvasási hibára panaszkodva.

Ezen okok juttattak el oda, hogy elkezdtem a filmjeimet szépen áttömöríteni H.264 kódolású MP4-be. A dolog marha egyszerű, kell egy ingyenes Handbrake szoftver, behelyezni a DVD-t, három gombnyomás, aztán máris megy a tömörítés. A default opciókkal is remek eredményeket érhetünk el, úgy tapasztaltam, hogy egy komplett 90 perces film nagyjából elfér 1 gigabyte területen. Persze elveszítjük a DVD menüket, de ez engem kicsit sem érdekel. Ha nagyon hiányzik, majd úgyis berakom a korongot.

Sajnos a Handbrake alapvetően nem arra lett tervezve, hogy az ilyen-olyan DVD másolásvédelmeket feltörje. A legalapabb dolgokkal megbírkózik, de tényleg csak a legegyszerűbb dolgokkal. Érdekes módon a mai napig jönnek újabb és újabb másolásvédelmek. Ilyenkor aztán nem elég három gombnyomás, tovább kell mennünk. Olvasom a Handbrake FAQ-ját:

Normally when you choose a source in the open source window, the MacGui does a full scan of the entire source, including all titles and chapters, etc. Now this is very convenient as the interface can load up all info from the dvd and allow you to select what you want right in the main window. However, with the advent of advanced copy protection including dummy cells, zero cells, and intentional “fringe” dvd mastering (to the point where some dvd’s barely play on set top players) a full source scan can cause the HandBrake MacGui to crash or otherwise fall on its face.

In these instances, it may help to use Open Source (Title Specific) where the MacGui acts more like the cli in that you can specify just the exact title you want to open, avoiding much of the cruft that can come with a full source scan.

A Fekete Gyémántok DVD ilyen volt. Nem tudtam leszkenneltetni a teljes lemezt, elhalt a program a Title 8 után. Viszont direktben nyitva a címet sikerült lerippelnem magát a filmet. Sokszor azonban még ez sem elég. A “Metropolis” című 2001-es manga anime rajzfilmmel még több bajom volt, ilyenkor kell a segédprogramokhoz nyúlnunk. PC-re van egy remek copy-protection kikerülő driver program, úgy hívják, hogy AnyDVD. Ezt kell feltelepítenünk a virtualizált Windowsba, majd egyszerűen átmásolni a VIDEO_TS mappát Mac-re, és utána indítani a Handbrake-et. Ha a feliratokat akarjuk lerippelni IDX / SUB formátumba, akkor a VSRipet kell használnunk. (Tipp: az AnyDVD 21 napos próbaverziójú, célszerű csinálni egy snapshotot a guest OS-ről, feltelepíteni, használni, aztán amikor lejár, akkor revertelni a snapshotra, majd újra feltenni. Egyből megspóroltunk 40 eurót.)

Kis kellemetlenséggel ugyan, de az ember végül hozzájut a SAJÁT filmjeinek “online” változatához, amit már kényelmesen elő tud bármikor szedni.

Sorozatunk következő részében azt fogjuk megvizsgálni, hogy milyen módszerrel tudjuk ezen digitális tartalmainkat megtekinteni.

Disclaimer: az itt bemutatott módszereket a saját pénzemen vásárolt DVD-k OTTHONI másolására használom, azokat nem terjesztem, kereskedelmi forgalomba nem hozom.

Fair use

Ezt a levelet kaptam a TeCsőtől:

Kár, hogy nem veszik észre, hogy az efféle home videók inkább erősítik a piacukat, mint rontják. Plusz a végén ott is van a zene credits. Nem baj, amúgy is jobban komálom a Vimeót, úgyhogy ennek dacára itt van mégegyszer a májusi klip, enjoy.

Mega Man 9 (2008)

Tegnap, 2008. szeptember 26-án az európai Wiiware csatornán is megjelent a Mega Man 9, a hír nem új, nyáron korábban már postoltunk róla. A videojátékok lakásméretű retro specialistájának még volt 1100 Wii pontja az előző vásárlásból, így ez az 1000 pontos játék is ráült a memória kártyára.

Megdöbbentő, hogy mennyire NES jellegű az anyag. Tényleg olyan, mintha egy régi játékot futtatnánk emulátorban, zene, hangok, ki-be kapcsolható sprite “flicker” emuláció (!), mind mind ott vannak. Grafikai megoldásai is roppant mód hasonlítanak a NES öregre, a játék persze nem is futna már az öreg NES-en természetesen, nem is arra íródott.

Utánaolvasva a dolognak kiderül persze, hogy az összes grafika és zene teljesen eredeti, a fejlesztés igazi nehézsége pont az volt, hogy mindent “NES-gagyiban” kellett tartani. Állítólag a grafika fele már elkészült, amikor Keiji Inafune, az eredeti Mega Man tervezője, és a mai napig Capcom bástya, felállt, majd újraterveztette az egészet sokkal egyszerűbben. Ha az volt a cél, hogy megszólalásig egy emulált NES játék legyen belőle. Ezt sikerült is elérniük.


Na, melyik a 2008-as, és melyik az 1988-as screenshot?

A játékot hívhatnánk Mega Man 3-nak is, mert pontosan olyan, mint az 1 és 2. Igazi csemege a platformerek kedvelőinek, sőt, kimondom én mi: ínyencfalat. Olyan kegyetlen nehéz, hogy ilyet még nem is keféltem. Vérprimitív, egyszerű, ugyanakkor elképesztő kihívás és szivatás végig. Érezni, hogy akkoriban még voltak platformer játékok, nem pedig fókuszcsoportokkal belőtt nehézségi szintek, ahol az az érdekes, hogy mi csillan meg 3D-ben.

Mega Man tradícióra rögtön a start képernyőn ki tudjuk választani, hogy melyik főszörny ellen indulunk. Persze nem minden pálya egyformán nehéz, illetve a “boomstick” öcsipisztolyunkkal sok pályát meg sem lehet csinálni. Ez természetesen a kihívás része: fel kell fedezni, mi a helyes útvonal. Ehhez az egész játékot ki kell tapasztalnunk. Az egyes főszörnyek speciális fegyvereket hagynak maguk mögött, amikkel a többieket sokkal hatékonyabban tudjuk elintézni.

Akinek a játék teljesítése nem lenne elég kihívás, az 50 challenge-et is ki tud pipálni, ezek aztán még magasabbra emelik a lécet. Ez még hagyján, mert a Capcom októberben tervez megjelentetni egy küldetéslemezt és extra nehézségi fokokat.

Vérbeli arcade cucc. MAME kabinetbe kimountolni, és golyóvégű bottal végigugrálni az egészet.

Ez az igazi gaming.

Holnap kezdődik a Function 08

Demoscene party Budapesten: Function 08 — 2008. szeptember 26 – 28.
Public relations: Márta “Murphy” Krisztián — marta.krisztian kukac scene.hu
Parti bemelegítő demo erre


az igazi Amigás C64 feeling — neked megvolt?

4K-ban Pixar intro:

ASM forrás, amit mi is bámultunk:

Teljesen átalakult ez az egész demoscene dolog. Annak idején még (nyolcvanas évek) az még úttörőnek számított, aki egyáltalán “számítógépezett”, mára meg már akkora általánosság, hogy az számít csodabogárnak, aki nem viszonyul a számítógépekhez valahogy.

Én csak fiatal gyerekkoromban látogattam ezeket az eseményeket, teljes amatőrként, fogalom nélkül. Mindig arról ábrándoztam (mármint abban az időben), hogy megírom az ultimate scroll rutint, ami bejön, forog, felnagyul, kimegy — ezt még C64-re. Életem egyik nagy felismerése volt, amikor később, PC-n visszafejtettem Maxwood (Majic 12) kockafillező kódját és rájöttem, hogy a vonalakat nem kell kifillezni, hanem rögtön az eredmény mehet REP STOSW! (Tegyük hozzá, hogy ennek eredménye az, hogy egész hétvégén ott gubbasztottam a gép előtt.)

Persze sose lettem nagy coder. Hiányzott a tehetségem, szisztematikusságom, talán kitartásom. (Agyam?)

Ettől függetlenül, a 3D API-k világában is virágzik még a demoscene, illetve fogalmam sincs mennyire virágzik, de az tény, hogy holnap indul a Funcition party. Nevezések, “compók”, díjak, előadások.

Elolvastam a versenykiírásokat, ezen a részen jót mosolyogtam: “A CAB-dropping engedélyezett, de javasoljuk a Crinkler használatát. Ha mégis CAB-droppolnál, a kompatibilitás végett kerüld pl. a sorszám szerinti importálást.” — semmit sem értek ugyanis belőle.

Arra azért kíváncsi lennék, hogy manapság gyerekfejjel kik foglalkoznak ilyesmivel, és ők hogyan élik meg ezt az egészet.

Ősz van ősz van!

Tovább folytatódik a Fotexnet őszi promóciója, vagy csak nekem nem szóltak, hogy már vége! Legalább 5 ezer forint vásárlás esetén a Fotex-érdekeltségű boltokban (értsd: Hungaroton Movie Store, Music Store, DVD Börze vagy a fotexnet.hu/konyv ) megnyerhető egy 2 személyes osztrák honban eltöltött hétvége.

A Plastik mediát ezen a héten a Fotexnet támogatta. Köszönjük.

Diesel = Isten

A legjobb kreatívokat dobják, évről évre. Nagyon tetszik, soha nem gáz, mindig bevállalnak valamit, soha nem sajtos. Ezúttal a viral spotjuk címe: SFW. (Aki nem ismerné: Safe For Work)

Katt a képre. (Irodában csak akkor, ha háttal van a monitorunk.)

Funny

Az Apple hozta be ezt az újabb marketing idiotizmust:

Természetesen “funniest” lenne helyesen, amit a marketing csodálatos ELMÉI immáron továbbtekerték: ha fun, akkor legyen funner! Bocs, funner mégis. Azért van ellenvélemény is. Persze a minap bemutatott Android G1 mobiltelefon kampányában egy kis tromfot is elhelyeztek a marketing másik oldalon székelő csodálatos elméi:


tecső forrás

Nem látszik hosszan, de a sasszemű (elnézést) blogger kiszúrta az anyagban.

Ha már G1. Szabó “Google” Gergely mondatával nem tudunk egyetérteni:

látszik pár előny az iPhone-hoz képest. Kezdjük mindjárt a billentyűzettel. Aztán: MicroSD, működő (!) wifi, klassz rendelkezésre-állási idő

Szifon, mint rosszul működő wifi? Na, ez a funner.

Ez itt az új bloggercam?

Mai Canon termékhírünk után malomkövezzünk vissza talajig.

Lássuk mit tartogat elérhető áron a felelős bloggernek a Cég: először is most jön majd októberben a Canon PowerShot G10, ami a szervízben (áh!) fingó modellem váltó darabja. Kicsit bosszús vagyok azért, mert évente jön ki újabb modell, de vágyakozó szemem most mégis más irányba meresztem.

Érkezik ugyanis a Canon SX1 IS Super Zoom modell (sajtóközlemény itt), ami, kérlek benneteket tisztelettel, 1080p HD anyagot képes rögzíteni 30 FPS-sel és abban is a DIGIC4 imázs processzor van már (mint minden idei karácsonyi modellben). Nem azt mondom, hogy a felelős blogger HD-re vág, de mégis micsoda hír ez már így.

Persze az én bugyimat nedvesíti még az is, hogy ultrazoomos, képstabilizátoros, könnyen kezelhető kamera. Ára mintegy 600 euró lesz. Kell!

Maradjunk annyiban, hogy nekem marad a kompakt sáv, ennél több pénzem ilyen baromságra nincs.

A menzai étkezés igazságtalansága

Tegnap vásároltam az ebédhez néhány háromszög alakú camembert sajtot. Semmi különös nem volt bennük, sárga kéreg, szokott minőség. Köretnek broáfrizs, meg némi lekvár jellegű áfonya szósz.

A konyhás néni előtt a kondérban pontosan nyolc darab kis háromszög. Ebből hatot a tányéromra tett. Én már vágyakoztam a csemege után, de nem mondtam neki, hogy ugyan, dobja már rá azt a maradék kettőt is. Gondolom a konyhás néni (igazából: lány, mert fiatalka, de elég ködös tekintetű szegény) jó katona akart lenni, ha egy adag hat háromszög, akkor egy adag hat háromszög, még Sasvári Józsefnek is.

De nem erről van itt szó kérem, hanem arról, hogy neki most megmaradt kettő kikefélt háromszöge. Vajon mit fog vele csinálni? Bekapja?

Egyedül voltam a menzán, 14 óra után már csak a manager junkie-k étkeznek, simán rádobhatta volna, esetleg egy jófej-kérdést követően pakolhatott volna, de nem tette. Istenem, ilyen az, amikor a darab az darab.

Ott tartottam, hogy kettő háromszög megmaradt. Ma is étkeztem, 14 óra után, és láss csodát: ott hevert előtte az egyik camembert háromszög teljesen nyilvánvalóvá téve a tézisemet, hogy tudniillik nem fogja azt már eladni senkinek. Nyilván a másikat vagy ő, vagy a pénztáros maca ette meg, talán még ezt is befalják, ha nem túl száraz.

A jó szolgáltatások alkalmasint mindig meg tudják hágni a saját hülye szabályaikat.

Függöny.

Canon EOS 5D Mark II

Az egész web a Canon szeptember 17-én bejelentett, full frame-es, “középkategóriájú” fényképezőjétől, a Canon EOS 5D Mark II-től hangos. Az 5DMk2 a korábbi, 2005-ben bevezetett 5D modellt váltja. Ami miatt ez a hír felkeltette érdeklődésemet, az alábbi sor a termékspecifikációban:

Movie mode with full HD (1920×1080) or SD (640×480) resolution up to 4GB @ 30fps

A hír nem annyira észvesztően új, mind a két nagy DSLR gyártó, a Nikon és a Canon is bejelentette idén, hogy elérhetővé teszik a mozgóképet is bizonyos modelljeikben (a Nikon a D90-ben).

Vincent Laforet fotográfus sietett is készíteni sorozatgyártás előtt álló készülékkel egy rövid filmecskét, megtekinthető itt, vagy a képre kattintva.

Nagyon jó minőség, de ne felejtsük el a profi stábot, világítást, riggelt kamerát. Állítólag semmi post nincs benne, csak vágás és a méretét vették vissza. Ettől függetlenül remek darab és láthatóan (!) teljesen elérhetővé teszi a profi HD kamerákat. A szkeptikusok azonban óvatosságra intenek. Ezen kameráknak ugyanis van egy gyerekbetegségük, mégpedig a mozgásoknál fellépő “medúzás” (jellyfish) kép. Ezen a Nikon D90 teszten jól megfigyelhető, miről van szó. Laforet anyagában kevés a pan, így nem tudni, hogy most akkor azt a modellt hogy érinti a dolog.

Ki kell próbálni, mindenesetre egy 2700 dolláros (kb. 450 ezer forint — ez nem itthoni kisker ár!) kamerától ez a minőség már így is remek. Persze a kis költségvetésű, anyagokat webre gyártó blogger felvétel készítő eszköze továbbra is a Canon G9 kompakt marad (remélem hamarosan megjavítják).

Futóblog a Kreatívban

A magyar reklámszcéna hivatalos lapja, a Kreatív Magazin, az e havi számában közöl egy értékelés-félét a Futóblogról, aminek én magam is szerkesztője vagyok:


a képre kattintva a nagy felbontású változat olvasható külön ablakban

Hírértékű, mert mégis egy olvasott és hivatkozott forrás. De nem akarok ebbe ennél jobban belemenni, ez az egész magyar reklámbiz tőlem messze álló bugyor. (Érdekes adalék, hogy a Kreatív szerkesztője a Plastikról szerzett tudomást a Futóblogról — engem ezek a dolgok mindig meglepnek.)

A Plastik media weblap rendre megjelenítette jelen blog szerzője által írt Futóblogos postok beharangozóit. Az olvasó így az eltelt bő másfél hónap alatt kaphatott egy képet arról, mi van odaát.

A kérdés tehát a következő: Te hogyan értékeled a Futóblogot?