Ha szofisztikálni akarom a tételt, azt mondom: teljesen jó élmény egy futóverseny. Megmondom őszintén, hogy még izgultam is a rajt előtt, ment bennem a pulzus és a pumpa, pedig nem is az elejéről, hanem gyakorlatilag a végéről indítottak bennünket, az “über 60 minuten” tábla mellől.
75 percre tippeltem, lett belőle 71 perc. Viszont megállás nélkül kocogtam, és értem be a célba. Úgy voltam vele, hogy ha megpusztulok, akkor is végigfutom megállás nélkül. Remek zenék voltak a fülemben, illetve az élmény, hogy futok München belvárosában, ki az olimpiai stadionból (tó és gyep-buckák), át a városon, megkerülve a sugárút végén levő diadalívet, aztán vissza.
Mindenfelé boldog emberek és anyukák, akik szintén boldogok. (Én magam is boldog voltam.)
