Metál

Új vállalkozásomban azt keresem, hogy kinek mi a Metallica. Mik a vélemények, gondolatok, új albumról kiselemzés, The Unforgiven, esetleg túljátszott-e a rádiókban annyira, hogy már olyan, mint az RHCP.

Neked mennyire metál a Metallica?
A Metallica a Music Television ’90-es évek populáris mű metálzenekara, vagy tényleg metál?

Minden öt sornál rövidebb (Safariban nézett!) kommentet kitörlünk, kivételesen kisesszéket, személyes benyomásokat és véleményeket várunk a hozzászólások között. A sort én kezdtem el.


Hetfield: “disz-gö-réjsz” azért ott van! 😀

Az öt soros minimum komment-követelménynek többen fittyet hánynak. Eddig 16 megjegyzést kellett erőszakkal eltávolítanunk. Ezek listáját bármikor átadjuk PDF-ben az esetleges érdeklődőknek.

Ebéd

Apró tipp egy gyors ebédhez eFi konyhájából frissen készítve:


paprika, rucola, újhagyma, snidling, egy lehelletnyi majonéz, sült bacon és a bacon szaftján hirtelen sült tükörtojás, valamint egy szelet gouda és egy karika mozzarella

Nem látszik, de egy zöld wasabi-gomb is elhelyezkedik a rúkolás fészek alatt (és RÚKOLÁNAK meg BRUSZKETTÁNAK kell mondani, így ahogy írom, kérlek tanuljátok meg, és hintsétek, bármerre jártok!). Én magam paradicsomsalátát és egy rántotthúsos szendvicset fogyasztottam. A végén leküzdöttem egyetlen BANÁNT.

QWERTZ riadó

Gőzerővel készül a hivatalos iPhone magyarítás, viszont ezzel kapcsolatban egy szomorú hírt kell közölnöm: úgy hallom, hogy QWERTZ kiosztással fogják szállítani a szoftvert. Ez valami régi beidegződés lehet egyes embercsoportoknál, hogy tudniillik a magyaroknál ez a “hivatalos”. Pedig nem: ez egy undorító fekély, amit száműzni kell az informatikából.

Aki inkább a QWERTY (hagyományos) kiosztást szeretné, itt a kommentekben adhat hangot véleményének. Én biztosítani tudom a tisztelt olvasókat, hogy a kommenteket kinyomtatva odaadják a megfelelő személyeknek, akik meg fogják tenni a megfelelő lépéseket.

Tell all your friends.

update: egyelőre az tűnik ki, hogy rossz vágányon vagyok ezzel az egésszel. Elnézést is kérek. Azért elmondom, hogy nekem miért problémás: mert sokat gépelek US English keyboardon és utána magyarra váltással jön az YZ probléma. Soha nem lehetek teljesen biztos benne, hogy most melyik fog jönni. Mára eljutottam már arra a szintre, hogy “érzem”, hova kell nyúlnom, de még mindig sokszor melléütök. Grrrr.

Hands on: Macbook Pro unibody


15 perc vágatlan videó

Handrásnál kipróbáltuk a plázában, szerintem az országban elsőként. A lényeg azonban nem ez, hanem amit maga az eszköz kínál: robosztusságot és megannyi kecsességet egyben. Lenyűgöző formatervezés, nem hiába kapott akkora figyelmet kedden a bejelentéskor.

Nekem az a szakvéleményem, hogy csak az vegyen ilyen laptopot, akinek szüksége van új laptopot vásárolni, és nem zavarja az extra felár, ami az új modell miatt rajta van. Elvégre több, mint fél millió forintos eszközről beszélünk. Aki inkább megnézi, kidob-e plusz százezer forintot az unibody miatt, az vegyen kifutó modellt, vagy az enyémet. Akinek még friss a laptopja (1 év körül), ne vásároljon most. 2 éves laptopot szádra ne vedd. Nem tud semmi extrát az új, gyakorlatilag ugyanaz belül, mint a Macbook Pro széria, melóra ugyanolyan lesz.

Beszerzést illetően nem olcsó mulatság a Macbook Pro, de azt is figyelembe kell vennünk, hogy ezzel a strapabíró házzal sok hónapot fog szolgálni alattunk. Az XMS árai csökkenő sorrendben (20081018):

618.500 Ft (nettó: 515.417 Ft) – Macbook Pro 2.53 Ghz 4 GB RAM
494.800 Ft (nettó: 412.333 Ft) – Macbook Pro 2.4 Ghz 2 GB RAM
429.700 Ft (nettó: 358.083 Ft) – Macbook Pro 2.4 Ghz 4 GB RAM kifutó modell
429.900 Ft (nettó: 357.500 Ft) – Macbook Pro 2.4 Ghz kifutó modell
420.400 Ft (nettó: 350.333 Ft) – Macbook alu 2.4 Ghz 2 GB RAM
390.000 Ft (nettó: 325.000 Ft) – Macbook Pro 2.2 Ghz 4 GB RAM 320 GB diszk Józsi alkoholos filccel dedikált kifutó modellje
336.300 Ft (nettó: 280.250 Ft) – Macbook alu 2.0 Ghz 2 GB RAM
263.700 Ft (nettó: 219.750 Ft) – Macbook fehér 2.1 Ghz 2 GB RAM

Jól látszik, hogy az én laptopomat érdemes a leginkább megvenni.

Hogy működik a GPS?

Régóta foglalkoztat a kérdés, de bevallom, egészen a mai napig nem böngésztem utána. Annyit tudtam róla, hogy “háromszögelés”, meg egyszerre három műholdat kell legalább látni. A történet a legfelsőbb értelmezési szinten meglehetősen egyszerű.

A Föld körül 20 ezer kilométer magasan röpköd néhány speciális műhold (a teljes listát megtaláljuk itt). Ezek folyamatosan mikrohullámú jeleket küldözgetnek magukból, ami információ a fény sebességével terjed. Nem közölnek semmi mást magukról, mint a jel küldésének pontos időpontját (1), a küldő pontos pozícióját (2). Ez utóbbiba ne is menjünk ennél jobban bele, lényeg a modellben az, hogy ismert a műhold helyzete. A teljesség kedvéért megemlítenénk szőr mentén, hogy ismert még néhány egyéb, vizsgálódásunk szempontjából lényegtelen adat is.

A GPS helymeghatározás tehát meglehetősen buta: ebből a két adatból és viszonylag sok műholdból megállapítható, hol vannak a hangyák. Lássuk hogyan!

Az első számú adatból meg lehet állapítani, hogy mi milyen messze vagyunk a műholdtól. Persze ehhez pontos óra is kell, és hát az ázsiai tigrisek még mindig nem gyártanak nanoszekundum-pontos órákat. Ezért tehát a pontos helymeghatározáshoz a közhiedelemmel ellentétben legalább NÉGY vagy több műhold szükséges, amivel kiküszöbölhető a nanoszekundum pontosságú óra. (A modell ismertetése miatt ebbe ismét ne menjünk ennél jobban bele.)

A második számú adatot ismerve felrajzolható a koordináta rendszerbe az általunk látott műholdak pontos pozíciója.

A helymeghatározáshoz nincs másra szükség, mint minden látható műholdból rajzolni egy tőlünk műholdig vett távolság sugarú gömböt (persze fejben!), aztán megnézni, hogy mi a metszéspontja ezeknek — ennyi a rövidített modell tömören. Ennek szemléltetése a síkon a legegyszerűbb. A wikipédiáról átvett képet használjuk:

B pontban vagyunk mi, a hangyák, de ezt a pontot az elején még nem ismerjük, hiszen ezt akarjuk kiszámolni. P1, P2 és P3 pontok a műholdak 20 ezer kilométer magasan, hogy beleszédülünk! Ismert r1, r2 és r3, azaz a távolságunk a műholdaktól! Rajzolunk P1 műhold körül r1 sugarú kört. Ezt a kört elmessük P2 műhold körüli r2 sugarú körrel, lesz két metszéspontunk A és B. Innentől az izgalom a tetőfokára hág! Vajon melyik lehetünk mi, az A vagy a B? P3 körüli r3 sugarú kör persze kimetszi nekünk a B-t.

Engem valaki azzal oltott nyáron a horvát tengerparton, hogy a hadsereg direkt rosszul pozícionálja a GPS-t, ezért nem lehet méteren belül targetálni. A wikipédia szerint viszont a különféle légköri jelenségek miatt van a 15 méteres szórása, ami nagyjából így tevődik össze:

Ennyit tehát a GPS helymeghatározás modellről röviden. A post írásához segítségül hívtam ezt a szócikket, illetőleg ebből burjánzó több másikat.

Helyrehozhatatlan rendszerhiba

Szó se róla, a hibaüzenet előtt indokolatlanul ki kellett nyomnom erőből a Fusion vendég OS-ét. A Windows XP-m ez után nem tudott bebootolni, végtelen ciklusba került a fenti hibát produkálva. Feljött még előtte egy kékhátteres CHKDSK őrület is, valószínűleg az ronthatta el. Dobálta, köpte az “árván maradt” file hibaüzeneteket, aztán végleg megtébolyult. Kétségbeesetten néztem a drámát, vizionáltam egy guest OS reinstallt és alkalmazás újratelepítés poklot, amikor eszembe jutott, hogy háhá! van bizony egy snapshotom arról az állapotról, amikor még minden remekül működött.

Kihasználva a boot-tébolyda közben levő 3 másodpercet, rákapaszkodtam a cmd-R (revert to snapshot) gombokra, és láss csodát: gyönyörűen elindult a rendszerem.

Sinustiv

Ezzel a szöveggel kissé szokatlan a heti hirdetés itt nálunk, annyit mindenesetre elárulhatok, hogy nem én kértem a szerepeltetését. Korábban már hirdettek nálunk, pl a memo.hu szolgáltatást, most a web designer firma, a Sinustiv kapja meg a fényt.

A Plastik mediát és a legjobb háztáji bloggert ezen a héten a Sinustiv támogatta, köszönjük.

Tegnapi Apple keynote

Tegnap az Apple cupertinói központjában ismét tartott egy termék- és technológia bejelentést. Írásunkban feltételezzük, hogy az olvasó rendelkezik annak tartalmával. Ha nem, itt lehet felzárkózni: eredeti videó, vagy az Apple blog live riportja magyarul. (az Apple blogot egy Indexes írja, személye nem ismert)

A keynotetal kapcsolatos gondolataink:

– Rohadt idegesítő, hogy a keynote előtt egy-két nappal minden információ és kémfotó behajózik a csatornákon. John Gruber konkrétan lehozta a prezentációt előre. Mit adott mindehhez hozzá az Apple kedden? Jony Ive-ot, meg némi Mac bullshitet. Nem tetszik, semmi meglepetés. Legalább egy Mac mini update lett volna!

– Minden Macbook, displayek, és iMac-ek is ugyanúgy néznek ki a dizájnfrissítés után. Ezzel kapcsolatban még nem döntöttem el, hogy ez jó, vagy rossz dolog. Eddig ugyanis világosan látszódott, hogy mi a pro, mi a nem-pro, mi a nappali szobai Mac. Tetszik, hogy megmarad a fehér öcsi-Macbook.

– Glossy képernyő: meg kell nézni, el kell dönteni, de az biztos, hogy ők errefelé mennek. A változás elkerülhetetlen. Engem különösebben nem zavar a tény, de látni szeretném. Egy másik értelmezésben pedig a mantra:

Steve tudja, nekem mi a jó.

– Új dizájn cinema display: roppantmód kedvelem, hogy munkahelyi monitornak beállítható extra tápkábel nélkül (van benne ugyanis). Nem lenne rossz dolog, de nincs nekem ilyenre pénzem.

– A 15-ös MBP-n helyet kap kettő videokártya, ebből az izmosabbikat a preferencesben lehet kattintgatni. Kicsit olyan jobb kézzel vakarom a bal fülem érzés, bár értelmesnek gondolom az Apple döntését (értsd: nem tudnék jobbat én sem kitalálni). fds mondta jól, hogy AC kábel alapján kellene váltania magától turbo módba.

– A prezentációban megnéztem Jony Ive részt, illetve a végén gyártási technológiáról szóló kis videót. Engem kizárólag ez a rész érdekelt, az első 15 percben levő Apple bullshit már a könyökömön jön ki. (A Microsoft fikkantásról nem is beszélve — izmozik a giliszta, de most komolyan?) Ive remekül adta elő, amit kellett, látható, hogy szereti amit csinál. Nem tudom, hogy nekem, miért lesz jobb az ugyanolyan súlyú laptop, a mostani se hajlik, de elismerésem, hogy gyártástechnológiában holdat basznak.

– Üveg trackpad: RULEZ! A demo videóban még látni is lehet, hogy az üveg kattintáskor benyomódik. Tetszik ez a fajta Apple innováció, nagyon ki szeretném már próbálni. Lehet, hogy ezek a több-ujj-gesztúrák nem tűnnek előrelépésnek, de én örömmel használok ilyesmit a még folyamatosabb navigációhoz. Például az objektumok vonszolásához mindig jobb-fel rántom az egeret, ha a desktopot akarom nézni, most ez a rángás kiváltódik néhány amúgy is jelen lévő testrészemmel.

– Árazás: Handrásnál az XMS-ben 589 bruttó az új erősebbik MBP. Azért csak ez jöhet szóba, mert ebben van 320 gigás háttértároló és 4 giga RAM — pontosan annyi, mint a jelen konfigomban. Bármi mást vennék, ide kéne bővítenem, hogy szinten maradjak. Őszintén szólva elgondolkodtatott a laptop értékesítésem is. Megér nekem ennyi pénzt az, hogy ötször gyorsabban fusson a Doom3 LOL? Mindenesetre most meghirdettem 390 bruttóért a régit, így mindösszesen 200 ezer forintomba kerül a váltás, amennyiben ezen az áron el tudom adni. Ha nem, akkor lecserélem a mostani billentyűzetét az új kiosztásúra, és örömmel használom tovább a jelenlegit. Ez is egy igazán remek gép, és “a hétköznapok” teljesítményében nem marad el a turbósított MBP-től. (Ha 8g ram, vagy 8 magos processzor lenne az újban, akkor megérné, de ez csak felfrissített dizájn és erősebb GPU! Meg az a hülye displayport ami miatt mindenki rajtam röhög majd, amikor nem tudom csatlakoztatni a kivetítőre.) Egyszóval ha nem megy el, akkor megvárom a Bluray-es Macbook prókat.

Csókol anyád, Lujza.

Eladó: Macbook Pro (3rd gen.)

Eladnám a 2007. júliusban megjelent, általam 2007. július 11-én vásárolt, azóta kimaxolt Macbook Pro laptopomat. A rövid rendszerjellemzők:

– 2.2 Ghz Core 2 Duo központi vezérlőegység
– GeForce 8600M GT (128 GDDR3 SDRAM, dual-link DVI) grafikus kártya
– 15.4 inch, 1440 x 900 natív bontás, LED technológiás kijelző
– 4 GB DDR2 SDRAM (maximum)
– 320 GB Samsung diszk (3 év garanciával)
– n-es wifi
– webkamera
– magyar billentyűzet
– ujjlenyomat olvasó a Windowsos gépeken van
– csomagolást gondosan megőriztem, egyszer nyúltam hozzá, amikor kivettem belőle
– szerettem, megbecsültem

A teljes rendszerjellemzőkről készítettem egy PDF áttekintő ábrát a Mactracker segítségével.

Meghirdetett ára: bruttó 390 ezer forint, számlát tudok adni, akinek kell.

Embodiment of Scarlet Devil

Japán videojátékoknál tett mai kitérőnk során a Dōjin típusú játékokat mutatjuk be. Japánban elég nagy hagyományai vannak azoknak a videojátékoknak, amiket hobbisták készítenek. Gyakran eredeti játékokon alapuló modifikációk, vagy ripek, sokszor pedig teljesen egyedi fejlesztésű darabokról van szó. Általában a kereskedelmi forgalomban kapható videojátékok helyett gyakran valamilyen extra-brutál nehézségű játékot fejlesztenek ezek a hobbi programozók, akik sokszor maguk is egy játékfejlesztő cégnél élik másik életüket.

Érdemes arról is említést tenni, hogy a copyright tulajdonosai a nyugati kollégáikkal ellentétben általában nem cease-and-desist levelekkel riogatják ezen csoportokat, hanem hagyják őket kibontakozni, hiszen rájöttek már arra, hogy ezzel csak a saját márkájukat erősítik. Másrészt a japánok elképesztően őrültek, ha szexről, vagy videojátékokról van szó, ez utóbbit hamarosan látni is fogjuk.

Magát csak ZUN-nak hívja egy ilyen hobbista — nem tudok mást mondani — ŐRÜLT, aki egymaga fejleszt un. curtain vagy manic shooter típusú játékokat. Ezek a játékok arról ismerszenek meg, hogy az átlagos öcsik számára (mint mi vagyunk) teljességgel játszhatatlanok. Mindenki előtt ismert a lentről felfele repülő űrhajó, ahol ellenfelek jönnek, aztán azokat kell kilőni, elkerülve a lövedékeiket. Talán a legjellemzőbb példa a játéktermekből az 1942 volt:

Ehhez képest ZUN játékai úgy néznek ki, hogy már szinte benéznek: gyakorlatilag semmi nincs a képernyőn, csak a lövedék:


címadó játékunk egyik képernyője, alul egy kis manga figurával “kell lőni”

ZUN játékainak egyik legnagyobb mestere GIL, aki azon túl, hogy képes ezeket a megabrutál játékokat végigvinni sérülés nélkül (ismétlem: végig anélkül, hogy meghalna, ami sokszor pixel-precíz minta replikációt igényel irgalmatlan sebesség mellett) még azzal is megfejeli a dolgokat, hogy bizonyos fegyvereket nem használ, és úgy megy végig, vagy kompletten kihagyja a FÜGGŐLEGES mozgást a gyakorlatból. Jó, ezt nem mindenhol, de volt már, hogy leoktatott valakit ezzel a módszerrel. Az alábbi videón GIL játékát nézhetjük meg:

ZUN a játékokat összefoglalóan “Touhou project“-nek hívja és “Team Sanghai Alice” néven jelenteti meg egy jellegtelen honlapon (amerikában ez CSS + web2 lenne már saját domainen). Jelenleg 11 játék, köztük verekedős, látott napvilágot, a legutóbbi idén augusztus 16-án.

A ránk kiült általános döbbeneten túl csak gratulálni tudunk ezeknek a videojáték fanatikusoknak.

Caramelldansen (Popotan)

A zene maga egy svéd, különösebb sikert nem elért valami, amit a japánok emeltek a magasba egy náluk 2003-ben sugárzott anime főcíméből átvett (!) apró animációval. Ebből a mash-upból születik meg az Uma Uma Dance:

A related részen egyéb mashupokat is megfigyelhetünk ugyanerre a témára és táncolási stílusra más karakterekkel és videojáték figurákkal, japán iskoláslányokkal. Ha legközelebb zenés táncos szórkozóhelyre eljutok, két tenyerem a halántékom mellé fogom helyezni, azokkal integető mozdulatokat végzek, a csípőmmel meg a zene ritmusára balról-jobbra mozgok.

Dramatic chipmunk után a “Mémek az interneten” sorozatunkat olvasták.

PdaNet – valós modem iPhone-ra

Jailbreakelt telefonom után egyik első dolgom volt Cydiából feltelepíteni a PdaNet alkalmazást, ami gondolom sok szifon tulajnak lesz jelentős előrelépés a digitális nomád életben.

Ismeretes, hogy az Apple a mobiltelco szolgáltatók nyomására nem tette bele a “tethering” (~pányva) funkciót az iPhone szoftverébe, amivel például modemként tudnánk kapcsolódni az internetre a laptopunk segítségével. Ennek oka abban keresendő, hogy a mobil internet adatforgalma elég drága, és a byte-ban realizált rész telefonról használva mindig sokkal kisebb, mint egy laptopról. Azt nem tudom, hogy miért paráznak ettől ennyire, hiszen eseti megoldásról van szó, de ettől függetlenül ez a helyzet.

Az App Store-ban megjelent már a NetShare alkalmazás korábban, amit az Apple levett (majd visszarakott és újra levett), ami az első ilyen jellegű próbálkozás volt a piacon. Ez még annyiban ráadásul gagyi is volt, hogy csak SOCKS proxyn keresztül érte el a netet, azaz például iChat esetén már be kellett menni a preferencesbe, ott állítgatni és kényelmetlenkedni.

Aztán megjelent a PdaNet (ingyenes). Ezzel az alkalmazással végre TELJES ÉRTÉKŰ modem pányvázásra nyílik mód. Telepítése pofonegyszerű: Cydiában rákeresni arra, hogy “pdanet”, feltenni, aztán várni az alkalmas pillanatot. Amint az eljött, Macbook Pro számítógépünkön a wifi résznél kattintsunk a “Create network” részen, majd készítsünk egy ad-hoc wifi hálózatot. Jelszavazzuk le, illetve válasszunk másik csatornát (nálam a defaulton valamiért nem ment, viszont az 5-ön sikerült).

Ha megvan, akkor egyszerűen a szifon wifi beállításaiban keressük ki az új hálózatot, csatlakozzunk fel rá (minden DHCP, semmit nem kell állítgatni). Menjünk vissza a főmenübe, majd egyszerűen nyissuk meg a PdaNet alkalmazást iPhone-on, és láss csodát: teljes értékű internet lesz a laptopban! Olyannyira, hogy még egy korrekt számlálót is láthatunk, hány byte-ot forgalmaztunk a sessionben. Persze nem árt valami magasabb csomagba is átrakatni magunkat, mert hihetetlenül úsznak ám a megák! Ezt a képernyőfotót egy néhány perces teszt után készítettem (letöltöttem az Index címlapot, bejött a chat stb).

Kis körüljárással ugyan, de működik a modem funkció iPhone-ban is, éljen.

Ügyintézés

Vannak az ügyintézős napok. Nem lehet őket elkerülni. El kell vállalni és be kell menni a hivatalba. Péntek délelőtt én is ügyintézős napot tartottam. Igaz, hogy elvesztegettem három órát, viszont elintéztem mindent. (tarzan_scream.wav)

Első körben bementem a Somogyi Béla utca 19-be, ahol a Camera Kft-től átvettem a megjavított fényképezőmet. Már vagy három hete kaptam tőlük SMS-t, hogy elkészült. Ez a dolog egyébként meglehetősen mulatságos volt, mert az első értesítés arról szólt, hogy ingyen megjavították, majd néhány perccel később jött egy másik, hogy 50 ezer forintba került. Természetesen ki kellett fizetnem, bár megpróbáltam nekik megmagyarázni, hogy your mother.

A Camera Kft-nél megjött a vásárlási kedvem. Ezt az alábbi dialógussal szemléltetném:

Én: – Volna esetleg tok G9-hez?
Ő: – Meg kell néznem. (elballag a polchoz, megnézi, lehajol, visszaballag) Nincs.
Én: – Pedig annyi minden van itt, csak van ott egy G9 tok.
Ő: (elballag, nézi újból, hátramegy, visszajön) Nincsen.
Én: – Fasza, akkor ugrok is egy seggest. Látom, hogy van többféle ceruzaelem töltő. Van olyan is, ami kijelzi, ha az elem fel van töltve?
Ő: – Ezt a kollégám tudja. (hátrapillantunk, a kolléga felnéz az IWIW-ből)
Kolléga: – Van LCD-s is, de az tízezer.
Én: – Megnézném.
(Kolléga elővadászik valamit a pult alól, kiderül, hogy ez a cucc a ceruzaelem töltők TERMINÁTORA, mindent kijelez, még azt is, ha pisilni kell)
Én: – Rendeljenek egyet nekem, itt a telefonszámom. Visz-lát.

A Blaháról elindultam a Duna Plázába Handrásékhoz. Az Oktogonnál akkora dugóba ütköztem, hogy az Andrássyn blokkoltam, aztán a Lánchídon át a MOM-ban kötöttem ki. Ott vettem egy gépi lottót, megnézettem az órámat, felmentem egy emelettel feljebb a Mac boltba. Választottam egy szimpatikus second skint a szifonhoz, 5 ezer volt. Nagyon klassz, ipari fogása lett tőle, és legalább drágábban el fogom majd tudni adni az újszerű készüléket. Miközben ott ácsorogtam, megjelent Moon és Petas, akikkel lementünk a Tschibóba reggelizni. Croi + habos kakaó + százas narancslé 490. Bevettük és beszélgettünk egy kicsit.

Innen a T-Mobile üzletbe fáradtam el, ahol ügyintéztem tovább. A szituáció a következő: májusban lejárt az internet csomagom hűsége, és elhatároztam, hogy összevonom a telefonvonal- és internet előfizetésemet egy csomagba. Ezt május óta próbálom több-kevesebb rendszerességgel elintézni. El kell mondani, hogy telefonon próbálkoztam eddig. Annyit már kiderítettünk a Hangokkal, hogy a telefonvonalra üzleti ADSL van beregisztrálva (amiért sima árat fizetek) és ezért akadt fenn a folyamat. A legutóbbi Hang megígérte, hogy visszahív, amint megfixálták a felettesével a dolgot, ennek már egy hónapja legalább. Tudtam, hogy csak ügyintézéssel fogok a végére járni.

Egyszóval húztam egy számot, kivártam a soromat, aztán fáradtam a pulthoz. Azzal kezdődött, hogy lefagyott a rendszer, amin az ADSL dolgokat ellenőrzik. Megvártuk, míg visszajön. Utána körbejártuk az egész rohadt kérdést, megint. Jeleztem a pultosnak, hogy ezen már május óta túlvagyok, és mi a probléma. Felhívott a mobilján valakit, megkérte, hogy kattintsa át az üzleti előfizetést egyénire. Átkattintotta. (!) Mondom, ilyen nincs. Május óta ezzel vagyok pipáztatva és fújatva. Megcsináltuk a papírokat, aláírtam mindent. Eltelt vagy 45 perc, mire mindennel végeztünk, megmondtam neki, hogy ha bármi szar közbejön, ezekkel a papírokkal fogok visszajönni és “megtalállak”.

A Jedi-erőm azt mondatja nekem, hogy ezúttal jó lesz és lefaragok 3290 forintot a havi rezsimből. Remélem Kianek már tapsol nekem.

Ezzel kapcsolatban két dologra jöttem rá:

1.) magától nem történik semmi
2.) vannak dolgok, amiket nem lehet telefonon pénzért (!) elintézni

Ebből a kettőből az következik, hogy fontos vagyok saját magam számára.

Függöny.

Pinák az Index címlapján

AlieN hívott reggel: “Fátter, láttad az Index címlapot? Screenshotold le! PINÁK!”

Uj Péter indított ugyanis ezzel a poénnal az Index címlapján megjelent jegyzetében: pánik pinák. Volt ez a viral-mailben terjedő kutatás, hogy ugye, ha egy szó első és utolsó betűjét meghagyjuk, a többit pedig kicseréljük tetszőlegesen, akkor az agyunk olvasás közben valós időben dekódolja a szót. Így ül aztán az amúgy tényleg jó poén: pinák – pánik, nevethetünk, vicces, szellemes, megjelenik a ronda szó, de becsomagolva, és mégis, mégsem. Vagy talán mégsem kellett volna ezt a poént oda ellőni, Péter.

Szily László ezzel párhuzamosan, ám időben néhány nappal előtte úgy döntött, hogy felveszi a műköcsög álarcot és azon szórakozik, hogy belelógatja a kakit a ventilátorba, aztán röhög, milyen vicces, ahogy szóródik. Ismeretes, hogy hétfő reggel eldurrantott egy polgárpukkasztó, provokatív anyagot, melyben azon akad ki nyilvánosan, hogy Gyurcsány mennyire álszent volt ezzel a parlament folyósón tartott elérzékenyülésével. Ez aztán egy teljes héten át szóval tartotta az Index bugyrot.

Szily és TBG stúdióba is vonultak, ahol tovább fokozták ezt az egészet. El kell mondanom, régen nevettem ilyen jól (bár nem néztem végig), nekem tényleg vicces volt (mármint a videó — és különösen a háttérgrafika).

Szeretnék állást foglalni én is a kérdésben.

Az Index címlapjának szerkesztésmódja, Velvet elpinásodása, valóban ez a Machomedia típusú nyers szerkesztésmód, ahol totálban mennek a dolgok. Noha értem és szeretem a tréfát, egy sajtóterméktől valamiért nem ezt várom. A Bede nélkül elállatiasodott subba meg már annyira, de annyira, hogy azt képtelen vagyok olvasni. Kivettem, leiratkoztam, nem kattintok.

Persze, konszolidálódni fog majd a világ. Annak idején, a kilencvenes években, amikor bejött ez a német típusú “rave” zene, egyre másra növelték a BPM-et az elektronikus tánczene írói. Akkoriban azon gondolkodtam, hogy meddig fogják ezt még csinálni? Amíg hallgathatatlan lesz? Természetesen nem növelték tovább, bejöttek mások is, kiderült, hogy lassú beatek is működnek.

Az Indexen is valami hasonló megy: egyfelől makró szinten feszegetjük a határainkat, másrészt az újságírók is tesztelgetik a médiumot és magukat. Szily például egyértelműen elindult a mainstream médiába, efféle eszközökkel operálva, cukkolva a ketrecben tartott vadállatokat. Nekem az a véleményem, hogy személy szerint jobban kedvelem a szóvicc blogját, a komolyabb írásait és egyáltalán azt, amivel értéket teremt.

Winkler Róbert pályafutását elfigyelve sokkal szimpatikusabb kép tárul elénk. Winkler testesíti meg a “nyugodt erő” fogalmát. Ő nem siet, nem kapkod, nem ugrál. Akkor ír, ha kell, vagy ha mondani akar valamit. Nála nem a stílus van előtérben, hanem az üzenet. Írásaiban nem neveli a vadhajtásokat, inkább lenyesegeti azokat. Winkler nem köcsög, hanem a nyomorult világunk válaszreakcióira adott, mesterségesen táplált maszkját viseli. Szily László ezzel szemben szintén nem köcsög, egyszerűen csak élvezi a helyzetet. Ő ezen szórakozik, ettől érzi jónak azt, amit csinál.

Végeredményben azt tudom megállapítani, hogy TBG ugyanakkor minden helyzetben kurva jó.

A badass rangsor tehát értékteremtő és “doesn’t suck” képességeikben:

1. Winkler (vagy TBG)
2. TBG (vagy Winkler — még nem döntöttem el)
3. holtversenyben Uj Péter – Tóta W. – Bede Marci
4. Bodoky, bár róla keveset hallani mostanában
5. Szily László

Itt pedig egy magát megnevezni nem kívánó indexes újságíró IM reakciója:


teljesen nyilvánvalóan poén, hiszen ennyi ember nem is dolgozik az Indexnél!

Kimondható, hogy az Index összességében rendelkezik egy határokat feszegető, provokatív, görbe tükörrel, ami még oké is lehetne, de én már fáradt vagyok. Szily meg unatkozik, adjatok neki valami rendes munkát, amit meg kell becsülettel írni.

Függöny.

Disclaimer #1 a korrektség jegyében: Winkler Róberttel közösen szerkesztem a Futóblog nevű, Nike által szponzorált indexes blogot.

Disclaimer #2: a Plastik media szerkesztője a Futóblog kapcsán, emailben folytatott beszélgetést követően elküldte Szilynek a BUZI szót SMS-ben.

Faxoló

Néhány hete az irodával elköltözködtünk egy új helyre. Mit ad Isten a T-Systems: nem lett bevezetve a telefonvonal időben. Ez önmagában is külön post és elemzés esélyes, de most rágott mogyoróhéjban csak annyit, hogy a T-Systemsnek még gyakorolnia kellene a cégen belüli kommunikációt és információáramlást, mert akkor nem fordulhatna elő olyan, hogy az ügyfeles visszaigazolja a telefonvonal létesítésének lehetőségét (mindenki megnyugszik), aztán napokkal később a szerelők kijönnek és megállapítják, hogy nincs szabad érpár a “harangon” (mindenki kurva ideges és azonnal). Persze amikor bemondják, hogy az önkormányzattól kell aszfaltvágási engedélyt igényelniük, akkor én tényleg azt mondom: ÜLJÜNK LE EGY SZÉKRE!

Lényeg a lényeg: ott álltunk, mint karimatúrós fasz egy szál telefonvonal nélkül.

Nem ecsetelem a dolgot tovább, a faxot azonnal meg kellett oldanunk. Két nappal az ominózus T-Systems agyhalál (és harang!) előtt nekem már javasolta valaki az efax.com amerikai szolgáltatást szőrmentén (nem tudnak számlázni), de amikor a fenti eset zajlott, nagyon vicces dolog történt: kaptam egy most induló magyar szolgáltatás promó levelet a fiókomba. Valami ilyesmi volt az eleje:

“Elindult Magyarország első webes faxszolgáltatása: a www.faxolo.hu-val faxgép nélkül egy e-mailben lehet fogadni, és akár Word-ből, Excelből is lehet küldeni faxüzeneteket. Olcsó, egyszerű, mindent tud, amit a faxgépek is tudnak, és a saját faxszám 5 perc alatt beszerezhető.”

Aki egy ilyen önkormányzattól aszfaltvágásos szituációt átélt már, tudja, hogy a fenti direkt marketing levél az egyik legkomolyabb relevanciával bíró üzenet aznap. Mint a Hídember elején a leszedált Eperjes Károly szeméből, úgy gördült a könnycsepp! Azonnal elő is fizettem, lehet PayPal és VISA/Amex/Maestro kártyákkal is fizetni, amit az OTP kezel le:

Tényleg nem kamu: hulla egyszerű, már-már randa kék-zöld felület, kapunk egy új fax számot, átirányítjuk a régi faxvonalat az újra, aztán láss csodát: mailben érkeznek a faxok PDF-ben. Küldeni pedig a webes felületükön kitallózva lehet belföldre, külföldre egyaránt. (Azt meséltem már, hogy volt olyan, amikor USB faxmodemet akartunk venni az irodába, hogy megoldjuk a digitálisan beérkező faxokat? Most meg csak hahotázok!)

Nemhogy megoldást találtunk a fenti problémára, de egy nagyot léptünk is előre a digitális iroda felé vezető úton! Elmondanám, hogy a faxvonalunkat nem fogjuk ezek után bevezetni, teljesen jól működik a szolgáltatás. Érdemes kipróbálni a honlapjukon a teszt küldést, ami az igazi meggyőző. Küldjünk magunknak haza egy feltöltött PDF-et. Aki egy A4-es teszt PDF-et akar gyorsan túrni, töltse le a Plastik Media FAX template-et innen.

Árazásában talán kicsit erős, ha jól számolom, olyan 30 forint / oldalra jön ki a dolog, de ha hozzászámítjuk, hogy nem kell hozzá telefonvonal, nincs nyomtatási és küldési költség, akkor már sokkal kedvezőbb. Persze hagyományos módszerrel a bejövők ingyenesek kellenek, hogy legyenek, hiszen annak nincs telefonköltsége fogadó oldalon (az efax.com is ilyen), viszont én már fel is vettem a faxolo.hu-val a kapcsolatot és jeleztem feléjük, hogy mi leszünk a legelégedettebb vevőjük, ha bevezetik az incoming flat rate-es rendszert. Állítólag van remény.

Kis lépés az emberiségnek, nekem meg egy hosszúlépést!