Plastik média

Hétvégén, merjünk nagyot!, elhatároztam, hogy a héten kijött cydiás emoji hekk miatt bizony megkísérelem a 2.2 jailbreaket egy QuickPwn formában.

Letöltöttem mindent szépen, lefuttattam a programot, aztán a DFU módba kapcsolás után, amikor lefutott a QuickPwn kék csíkja a telefonon, és kizárólag az iTunes reboot volt hátra, szokatlan dolog történt: a fehér alma logó meglehetősen hosszan volt a képernyőn, az iTunes pedig csúnyán behomokórázott. Láttam már ilyesmit, nem aggódtam, viszont megremegett a telefon (SMS alert ugye), aztán sok idő megint, és újra megremegett.

Ezek után szedte össze magát az iTunes, megjelent a telefonom a listában, viszont rögtön utána megint kikapcsolódott és újraindult a szerkezet. Megint ugyanaz: ( iTS homokóra, sok idő, remegés ) x 2 — ennek a fele sem tréfa, Józsi! Azonnal lekaptam a madzagról, próbáltam bekapcsolni, de nem éledt már fel. Csak a fehér alma logó és semmi más.

FB2-t szólítottam meg chaten, elmondása szerint a 2G-n is ilyen problémája volt, de aztán egyszer csak jó lett. Logoff / logon, újabb próba, semmi. Quickpwn újabb próba, semmi. Vagy 90 percet izzadtam mindenféle eszközzel, már a szlovák nyelvű jótállást kezdtem memorizálgatni, amikor rájöttem, hogy manuálisan fogom DFU (Device Firmware Upgrade) módba tenni és úgy nyomok egy restore-t (ismeretes, hogy az iTunes reménytelen homokóra ciklusba került és kizárt volt bármilyen restore gombot találni a felületen).

Hosszan lenyomva tartottam a menü és power gombokat, a telefon kikapcsolódott (ez valami nagyon alacsony szintű service lehet, hogy erre a két gombra mindig reagál — ugye tudjuk, hogy nem lehet belőle kivenni az elemet). Ez után jött a 10 mp-es menü és power gomb lenyomva tartás, majd 10 másodperces power gomb felengedés a menü nyomva tartása mellett. Az iTunes ki is szólt ezúttal, hogy egy DFU módos telót érzékel, hopp, máris nyomtam neki a restore factory settings-et.

Ez első körben felpattintott rá egy 2.2-t (a logika nekem azt diktálta volna, hogy store ram disk kerül majd rá, azaz 2.0.1), simán felment, majd onnan teljesen úgy viselkedett a telefon, mintha valóban először kapcsoltam volna be. Az iTunes ezzel fogadott ugyanis:

Ez után viszont felkínálta, hogy visszatolja a backupomat:

Kaptam is az alkalmon, így minden vissza is mászott. Ilyenkor az iTunes “kézzel” installál fel mindent előről, illetve másolja fel az iPod tartalmat, kontaktokat — ezzel viszont ki is merült a tudomány. Sajnos az SMS-ek, legutóbb hívottak listája, favorites-ek mind hiányoznak. Notes és mail accounts megvan, viszont a letöltött levelek nincsenek benne. Az alkalmazások beállításai nagyjából megvannak, a recorder által lementett file-ok hiányoznak, az APN beállítás is hiányzik. Az ikonok sorrendje kaotikus, kézzel kell átrendezni őket. ÁÁÁÁ.

Az emoji meg? Elfelejtettem mondani, hogy apám 2G telóján az egész kálváriám előtt még Pwnage Toollal feltettem gond nélkül a 2.2 szoftvert, és ki is próbáltam. Nagyon tetszik egyébként, de most egyelőre nem fogok QuickPwn-olni egy darabig.

Vegyük észre, hogy jelen postunk az “önmagába visszaforduló informatikai vektorként” definiált jelenség.

A barátnőm, áldott jó asszony, ma pörköltet készített ebédre. Én teniszezni voltam, illetve néhány ügyet intéztem a városban. Mire hazaértem, boldogan jelezte, hogy vörösboros pörköltet készített. Megkóstoltam, igen finomra sikerült, szó se róla.

Egyetlen apróság: Linda, áldott jó asszony, a polcról pont egy 2006-os Gere Kopárt bírt leemelni főzéshez. Finom volt, szó se róla, de talán még nem tartunk ott, hogy Kopárból főzzünk. A maradék két palackot leplombáltam.

HA!

Új multicolor Archmage grafika:

A képet PAL emulációval 1:1-ben mutatjuk, a teljes élvezethez viszont szolgáltatunk 2x scale változatot is rendes palettával, klikk a képre. A release lapja itt található. Én már kielemeztem Photoshopban is, remek darab, mint mindig.

Nekem a nap híre: okos hackerek hónapok megfeszített munkájával elérték, hogy Linux fusson az Apple iPhone mobiltelefon/számítógépén. Egyelőre még csak technológiai demó, viszont hírt kell adni róla, hogy többen és többen csatlakozhassanak a projekthez, hogy az iPhone valóban egy OPEN platformmá válhassék. A következmény óriási. Ha elég momentumot kap a projekt, akkor gyakorlatilag el fog készülni egy teljes mobiltelefon open source szoftver-csomag pontosan úgy, mint a PC platformra az Ubuntu. (Kérdés, hogy open source megoldásként a mobiltelefon rész mennyire lesz majd üzemeltethető.)

What we have:

- Framebuffer driver
- Serial driver
- Serial over USB driver
- Interrupts, MMU, clock, etc.

What we have in openiboot (but hasn’t been ported yet):

- Read-only support for the NAND

What we don’t have (yet!):

- Write support for the NAND
- Wireless networking
- Touchscreen
- Sound
- Accelerometer
- Baseband support

A NAND a szifonban jelen levő Flash memóriát jelenti (8 vagy 16 giga). A teljes közlemény elolvasható a fejlesztői blogon, video bemutató, illetve rálinkelnék még az installációs útmutatóra is, ami nem gyerekeknek való. Ebből az utolsó részt kedvelem a legjobban:

Nothing that’s happening will show up on the LCD automatically, but you can redirect it to the display with the following command:
sh 2>&1 > /dev/tty0

Éljenek a hackerek mindörökké!

Több szempontból is érdekes történet Magyar “Maz” Zsolttól:

tegnap hajnalban, még meló közben konstatáltam, hogy a wifi routeremen lóg még valaki rajtam kívül, annak ellenére, hogy wpa2, meg minden. gyors reaglású egységként azonnal megváltoztattam a jelszót, beállítottam a mac address szűrést, és kábé itt ki is merültek a router védelmi képességei, de elégedetten láttam, hogy az illető eltűnt a routerről.

tegnap este aztán úgy negyedórán át debugoltam a blackberry internetkapcsolatát, mire bevillant, hogy elképzelhető ám, hogy hajnalban a telefonom wifi adapterét tiltottam le a routerről. és valóban. picsába.

Azt hiszem jól leképeződik ebben a két paragrafusban a mai világunk működése, annak hiányossága, és az önmagába teljesen értelmetlenül visszaforduló informatikai vektor. A számomra legdöbbenetesebb ebben az egészben az, hogy a XXI. században saját magunknak termeljük a problémákat és azon dolgozunk, hogy olyan kihívásokat oldjunk meg, amik valójában nincsenek is.

Ez nem csak kicsiben, de nagyban is megfigyelhető. Ha agyhalottak vagytok: szedjétek össze magatokat és kacagjatok egyet. Nincs értelme az őrületnek, barátaim.

A többi képet Ekkernél lehet megnézni. Ez pedig a NOFX címadó dala:

Munkából kifolyólag jutottam el a Zágráb melletti Velika Goricába, egy 70 ezer főt számláló kis agglomerációs településre, ahol, mint kiderült, az ország egyik legjobb haléttermével találkozhatunk. Nyár óta átadták az autópályát végig, így Budapestről 3 és fél óra alatt tudtunk lejutni.

A zágrábi főúton, egy jellegtelen épületben találjuk meg a még jellegtelenebb nevű Mon Ami éttermet. Klímaberendezések a bejárat fölött, nem inspiráló barna bejárati ajtó — mi lehet itt, gondolhatja az egyszerű utazó. Érkezésem nem a véletlen műve volt, helybéliek vittek magukkal, ők mutatták az utat.

a képek szifon-barkácsok, elnézést a minőségükért

A bejárattól nem messze levő VIP szobába kalauzoltak minket, ahol gusztusosan terítve volt már az asztal, sokkal igényesebben, mint amit első körben vártam volna. A bejárati ajtóval szemben foglaltam helyet és mielőtt becsukták volna az ajtót, megfigyeltem, hogy kinn egy horvát éppen valamit tunkol a tányérjából. Ez volt az első jel.

Vendéglátónk megkérdezte, hogy akarunk-e hallevest enni, amire nem tudom már milyen választ adhattunk, szerintem semmilyet, de nem is volt fontos, hiszen a házigazda rendelési szokása szerint egyszer csak tálak érkeztek, a tálakon pedig tengeri ételek.

Előételnek egy csipet horvát kenyérféleség és oliva olaj jött. Sót és borsot hintettünk rá, majd a kenyérrel tunkoltuk. Tonhalkrémet lehetett kenni még a kenyérre, illetve ezen a ponton tovább merülhettünk a tengeri javakban: mély fekete rizottó (crni rižoto) következett, amit kisütött girice halakkal fogyasztottunk (a képen a fekete mellett jobbra). A tálon volt még egy sós halféleség (inčuni), illetve polipsaláta is (salata od hobotnice). Mindez roppant bőséges és kiadós, de mindenekelőtt: nagyon finom. Én már az olivás kenyértől szétestem, de a kis halak, a rizottó, a tonhalkrém váltakozva valami fantasztikus élményt adtak együtt.

A fő fogás grillezett hal volt. Ebből mindjárt kétféle: list és orada. Utóbbi nagyobb testű, a másik kisebb. Mindkettő fehér húsú, finom és itt jól elkészített tengeri hal. A horvátok erre is olivát öntöttek, mellé pedig kaptunk blitvát is, ami a szabványosított köret. Mindig örömmel fogyasztom. Sok helyen ettem már blitvát, de itt volt a legjobb és kész.

Desszertnek almás és sós túrós rétest ettünk (semmi különös), de ezen a ponton én már pukkadoztam a jóllakottságtól. Kétféle horvát bort ittunk: Zeleni Silvanac (fehér) és Plavac Mali (Grgić pince, vörös). Ez utóbbi nem állt jól a halnak, de egyáltalán nem bántam, mert remekül elkészített bor volt, nekem bársonyosságában a Kopárt juttatta eszembe. Igazából forgatva az jutott eszembe, hogy ez egy hibátlan bor. Mondhat bárki bármit, de a borok sportautója. Lehet nem szeretni, de attól még remek munka.

Ezeket az ételeket így egyben, vagy külön bárki fogyasztotta már a horvátoknál, nem is ez az izgalmas benne, hanem az alapanyagok feddhetetlensége és az elkészítés egyszerű módja: egy remek, kiadós tengeri ebéd.

Összességében egy tökéletes gasztronómiai élmény volt az egész. Állítólag ez az egyik étterem, ami egész évben friss árut tart, még szezonon kívül is (a másik a zágrábi Baltazar, ami sokkal puccosabb hely, ám minőségében, így mondták, nem körözi le a Mon Amit).

Biztos vagyok benne, hogy akármikor fogok menni a tengerhez, Zágráb mellett foglalni fogok egy ebédet a Mon Amiban. Egy remek, megbízható étterem, örülök, hogy ott ehettem. Jeles.

Mon Ami
Trg Kralja Tomislava 26, 10410 Velika Gorica, Horvátország
00385 1 6213-333

A karácsonyi őrület már november végén elindul, hogy szeretteinknek, munkatársainknak és más hozzátartozóinknak mindenféle természeti javakat vásárolhassunk. A Fotexnet is mindenféle akciókat kínál internetes áruházában, amiből én egyet szúrtam hirtelen ki: GPS 29.900 forintért (bruttó). Ez azért kemény, amikor én vettem, ilyen tudásút akciósan 90-ért lehetett venni.

Ha már karácsonyi ajándékozás: a Plastik média is készül olvasóinak karácsonyi meglepetéssel, amit véleményem szerint kettő ember fog értékelni, ebből az egyik Ekker Józsi, a másik Kianek Tamás. Ettől függetlenül örömmel dolgoztam rajta.

update: most érdemes megnyomni a bannert, mert postom eredeti írásakor még nem volt élesítve a promóciós landing page, így már sokkal egyértelműbb minden.

A Plastik médiát ezen a héten a Fotexnet webáruház támogatta. Köszönjük.

A Mac OS X Snow Leopard kiadása óta lehetőség van közvetlenül is működésre bírni a Magyar Ispell helyesírási szótárát. Célszerűbb inkább azt feltelepíteni.

Az általunk tesztelt egyetlen valamire való magyar helyesírás-ellenőrző Macintosh-on a MySpellX. Nem éppen a legmegkapóbb honlapja van, viszont telepítés után a Cocoás alkalmazásokban elég csak egy CMD-: (command kettőspont, azaz magyar kiosztáson cmd-shift-: ) billentyű-triót leütni, máris előugrik a helyesírás-ellenőrző lebegő ablak.

Onnantól kezdve nincs más dolgunk, mint leellenőrizni a szöveget, ami ugye automatikusan tudni fogja, hogy azt magyar kiosztással gépeltük, tehát a magyar szótárat kell felhasználnia. Winkler Róberttel volt egy beszélgetésem annak idején arról, hogy ő magyar helyesírás-ellenőrzést Windows alatt végez. Abszolút megértem a problémát, hiszen alapból nincs benne a rendszerben. (Más téma: Winkler MMS hiánya miatt nem vett szifont.)

Elég letölteni és telepíteni a kiegészítést, onnantól tudni fogunk magyar folyószöveget ellenőrizni, igazán pompás.

Ami miatt aktuális most ez az egész: a projekt fejlesztője, Fazekas Miklós november 23-án kiadott egy új frissítést. Changelog:

- Now uses hunspell-1.2.8 and unmodified hu_HU-1.4 dictionary (UTF-8).
- Fixed uninstaller
- Fixed the language changing issue

Nagyon klassz! Sőt, hogy tovább menjünk, Oláh Ottó barátom San Diegóból elkövetett Miklóssal egy interjút is a release kapcsán, amit újdonsült blogján, az Időmilliomos Apukán olvashatunk el. Szemelvények Miklóstól:

A MySpellX alapja a hunspell nyílt forrású motor és a magyarispell szótár. Ezek Németh László munkái, és többek között az OpenOffice is ezt használja. Én csak az OS-X-es részét fejlesztem, ez egy OSX SpellServer (helyesírás-ellenőrző) ami a hunspellnek továbbítja a rendszertől érkező kéréseket.

(…)

Korábban dolgoztam Macintosh fejlesztőként a Graphisoftnál illetve rövidebb ideig a LogMeIn-nél is. Most Linuxon fejlesztek a MorganStanley-nél, ami nagyon érdekes mert sok új dolgot tanulok. Természetesen továbbra is az OSX a kedvencem.

Imádom ezeket az “alulról jövő” kezdeményezéseket. A MySpellX kötelező installáció minden rendszerre.

Ha már itt tartunk, érdemes Ottó blogját betenni az etetőbe, láthatóan jól struktúrálja a tartalmat, csinált egy hosszabb új iPod nanó tesztet, illetve a szerverszoba fotói is érdekesek voltak.

Imádom az Under Consideration “Brand new” brand blogját. Augusztusban már felfigyeltem a CCA Fanta rebrandre, amit most követett a Sunkist narancs-szóda tekervény alapú dizájnja is:

A Sunkist az USÁ-ban piacvezető Fanta-típusú termék egyébként, itthon nem ismert. Az augusztusi Fanta rebrandinget pedig így kell elképzelni:

Én mindenesetre örömmel fogadom, hogy visszajövőben vannak az egyszerű, CorelDraw iskolás grádiensek. Így-így. Gratulálok mindkét dizájnhoz, remek megoldások. Nekem kéne.

BUDAPEST, 2008. NOVEMBER 24. — Tovább menetel a neves blogger — AZONNAL KÖZÖLHETŐ — Sasvári “angelday” József (31) blogger sikerrel értékesítette harmadik hirdetési drive-jának összes hetét. A magyar független hirdetési piacon egyedülálló megoldásként, a program eredetileg meghirdetett kezdete óta (immáron) 53 hét talált gazdára, ami, és ez a nagyon kemény, éppen egy héttel több, mint egy naptári év.

“A középiskolában rám se néztek a csajok, most meg értetlenül állok a siker előtt.” — mondta el a jelentős blogger, akinek középiskola óta több csaj is meglett már — igaz, ennek kevés köze tulajdonítható az egyik legszemléletformálóbb blognak, ami inkább egyfajta melléktevékenységként, vagy ahogy Sasvári szokta nevezni, “kreatív mezőként” van jelen.

Arra a kérdésre, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie, Sasvári gondterhelten válaszol: “Tegnap feltettem a Flash 10-es változatát, ami eltörte a WordPress file feltöltő részét.” A bloggernek improvizatív eszközökkel kell tehát kijárnia a fejlesztés és konstans blogolás rögös útját, ha nem akar elmaradni a versenyben, ami időnként olyan bűvszavak mantrázását is jelenti, mint a wwwdata, vagy chmod.

Az egyik leggyakrabban feltett kérdésre, hogy hogyan lehet ennyi minőségi és jól szerkesztett posztra időt szakítani, a blogger elfátyolosodó tekinttel válaszol: “Hinni kell, szeretni kell azt, amit csinálunk. Én minden nap örömmel nyúlok a billentyűzethez, vágom pixel-méretre az imázst. Szeretek az anyaggal dolgozni, szerkeszteni, szakérteni. Ha az embernek a munkája lehet a hobbija, az olyan, mintha lenne egy nagy piros gombja otthon, aminek megnyomása azonnali ejakulációt eredményez, és onnantól kezdve tulajdonképpen azonnal elpusztulhatnánk, mert semmit nem csinálnánk az időnk hátralevő részében, mint annak a nagy piros gombnak a nyomogatása.” — osztja meg furcsa, ám nem idegen nézeteit a szerkesztő.

A Plastik média 2001 óta íródó, jelen formájában 2006. február óta online is kereshető, személyes, nagyformátumú, naponta frissülő, informatikai kihívásokra választ adó és kereső, a gasztronómia útján is megforduló szerkesztett tartalom. Szerkesztője és arca a napi kihívások és lakkozott parkettáig két vállra fektető gondok és terhek mellett esténként, szabadideje terhére írja, szerkeszti, fényképezi és vágja (iMovie-val).

“Jól emlékszem, kisgyerekként, hogy milyen érzés volt arról álmodozni, hogy megírom életem Commodore 64-es demóját” — idézi fel a kezdeteket a blogger — “bejön a scroll rutin jobbról, felnagyul a képernyő közepén, majd forogva kimegy. Mindig is egy ilyen rutinról álmodtam, jól emlékszem, hogy ott álltam anyámék kertjében, valami rozsdás fűnyíróval a kezemben és már akkor ilyenről ábrándoztam. A többiek már a csajok szoknyái alatt keresték a szarkafészket, de nekem a scroll volt a piros gombom, amit meg akartam nyomni. Azóta persze messze kerültem a VIC chip programozásától, de a szerelem örökké él.”

Arra a kérdésre, hogy hol a vége, a blogger misztikus választ ad: “Hosszú az út, ami a horizont széléhez vezet.”

konfigurator.hu hirdetés

A kép érdekessége annak értelmetlensége. Komolyan azt gondolta valaki, hogy a monitoron még akár működőképesnek nevezett koncepció jól mutat majd egy busz hátulján? Nálam a gondolatok fonala így nézett ki:

1. Erre meg mi van írva?
2. Mi ez a logó a jobb alsó sarokban, Windows?
3. Ez valami folyamatábra?
4. Rakd össze a laptopodat, CTO, oké értem.
5. Hol a telefonom?

Kedves dizájnerek! Mindig mindent a fogadó helyre kell beletervezni. A klasszikus rookie-mistake az, amikor a dokumentum ablakba tervezünk, és nem mérjük rá arra az eszközre, ahol megjelenik. Ott rontották el, hogy nem nézték meg a fenti kreatívot egy lefotózott busz hátuljára ráméretezve, mert akkor egyből látszott volna annak értelmetlensége. Ráadásul 5 méteren túl olvashatatlan.

Ilyenkor célszerű a multiktól tanulni. Egyszerű üzenetek, kisajátított grafikai motívumok, hatalmas színes foltok. Ennél nem kell több az efféle hirdetésekhez. Az ilyen mikro-artok nem érik el a céljukat. Értem én, hogy mi volt a koncepció, de nem működik.

Mindig rakjuk fel a dizájnt oda is, ahova készül. Sőt, ha befogadható méretű, nyomtassuk is ki és ragasszuk fel. Makettezzünk. Ha terméket dizájnolunk, akkor lopakodjunk be a STRESSZKÓ-ba és tegyük fel a polcra. (Vagy készítsünk egy polcképet és modellezzük bele.)

Másodszor voltam már a Keleti melletti Etna 2 étteremben, de többet nem megyek.

Olasznak aposztrofált valami, lemaradva a világ áramlásától. Hotel mellett piócázó étteremről van szó, ami a szokásos erős közepes típusú ételekkel dolgozik — mozarella + sonka, meg az összes kommersz “magyarosch-olasz” étel. Én calzone pizzát rendeltem, ami belülről egy konzerv gombával és gépsonkával (!) indokolatlanul teletöltött, fantáziátlan valaminek sikerült. Két korsó sört fogyasztottam hozzá, és itt még el is ment volna az étel éhségcsillapítónak, de fizetéskor jött a fekete leves.

Kiderült ugyanis, hogy az étlapon közölt árakra rá kell számítani a 10% szervíz díjat (amit az étlap közöl is az apróbetűs résznél), így a készhez kapott számlán szereplő tételek természetesen nem adták ki a fizetendő összeget. Az ugyanis egy sorral lejjebb található, amit a figyelmes személyzet be is karikázott nekünk.

Nem ismeretlen gyakorlatról van szó: engem felháborít az éttermek ezen magatartása, amik a törvényi szabályozás határmezsgyéjén operálva az olcsó forintokat húzzák ki a vendégből. Először is, én majd azt tudom, hogy mennyi borravalót akarok hagyni. Másrészt, ha mindenképpen bele akarják számolni, építsék az árba, és hívják fel erre a figyelmemet. Ekkor ugyanis lesz opcióm az ételek választásánál, nem a számla kikérésekor kell csodálkozni. (Hozzá sem teszem, hogy az asztaltársaságunk külön jelzés hiányában is egyben kapta a számlát.)

A calzone kifezetten szar volt, spagettit ettem a múltkor, arról sincsen maradandó élményem. Az étterem jó választás, ha be kell ülnünk valahova, mert nincs más, de a minőséghez képest drágább és megkérdőjelezhető üzleti praktikákkal dolgozik. Minden felelős gondolkodó messze elkerüli az ilyesmit.

Remek alternatíva az Alkotás úton levő Da Lello, ahol mindig jó a Calzone. Erről ennyit.

Kettes, csak azért, hogy többet ne lássam.

Szombat este megnéztük a Celine Dion koncertet a Sugár moziban. Őszintén szólva magamtól nem mentem volna el, de végül megnéztük és egyáltalán nem volt GÁZ a 93 perces mozi. Őszintén szólva eddig nekem Celine ugyanaz a sablon volt, mint mindenkinek, aki a nevet meghallva mosolyogni kezd: My heart will go on + DiCaprio és a csaj állnak a Titanic elején.

A művésznő hangja és imázsa teljesen elhasználódott már a kommerszben, annyit forog ugyanis a köztudatban, mint a Red Hot Chili Peppers ami egy jó rock banda lenne, de a Jáksó-féle kereskedelmi gagyi tömeg-szemetet csinált belőle.

Celine karrierje igen megkopott 2003-ra, amikor fittyet hányva minden józan észnek szerződést kötött a Las Vegasi Ceasars Palace hotellel egy exkluzív show-ra. A hét öt (5) napján játszott produkció hatalmas közönségsikerrel futott 2003 és 2007 között.

Ezt a műsort láttuk. Az elején lementek a nagy klasszikus Dion számok különösebb koncepció nélkül: Celine fehér dresszben végigénekelte őket mindenféle szünet nélkül. Utána egy kis közönség édesgető beszéd, majd folytatódtak a nem ismert dalok. Itt már bejött a koreográfia, megelvenedett a színpad, a művésznő is többször átöltözik, történnek a dolgok, van mozgalom, élet. A zárás természetesen a Heart will go on, amit nem értettünk, hiszen az előtte levő két szám is tökéletes záró show lett volna. Kasszasikerhez kell, gondolom.

Nagyon profi volt a show technikai szempontból, elismerésem. Külön megemlítendő, hogy egyetlen kamerát sem lehetett látni a közvetítés során. Pedig rengeteg kamerával vették az eseményeket, fénykép-szerű volt minden képkocka.

Összességében két dolgot tudok megállapítani: 1) Celine Dionhoz sokkal közelebb kerültem 2) egyáltalán nem érzem úgy, hogy a James Bond film jobb választás lett volna ennél. Nem állítom, hogy fan vagyok, de most némiképp átolvastam a Wiki szócikket.

A Plastik médiát ezen a héten is a Sugár mozi támogatta. Köszönjük.

Eldugult a fürdőszobai mosdókagyló. Olyannyira severe a probléma, hogy nem folyik le már semmi, éjszaka alatt ürül mindenféle hordalékot szárítva a kagylóra. Gusztustalan. Próbáltam elodázni a tisztítást, aminek egy szobaajtóban álló, ellentmondást nem tűrő asszonyi tekintet vetett véget.

Szombat délelőtt lett a napja, hogy nekiestem. Nehéz elhinni, hogy milyen rettenetes állapotok rakódnak le a csőben. Egy régi fogkefét kellett belefúrni a gemába, és kikanalazni. Hosszan elnyúló szőrszál-indával, puha, nyálkás szubsztanciával kell megküzdenie a háztáji bloggernek. Minden egyes kanalazás újabb undort keltő élmény.

Az eredmény viszont felemelő: a mosdókagyló hangos szusszanással engedte át magán a FORRÓ vizet, egy emberként emeltük tekintetünket az Ég felé. Olyannyira belejöttem a dologba, hogy a zuhanyzó lefolyót és a vendég wc mosdókagylójának csöveit is elintéztem Kobak legnagyobb álmélkodására.

A végén mindegyikbe öntöttünk egy kis Mr. Muscle-t, majd elégedetetten ültünk vissza az Interwebs elé.

a szerző egy korábbi felvétele