Plastik média

Rendeltünk a héten egy hűtőt a markabolt.hu site-on, visszaigazolták, hogy nincs raktáron, két hét a szállítás, aztán rá egy nappal felhívtak, hogy bocs, nem, pénteken akkor hozzák. És hozták is.

Noha kellemes meglepetés volt, a lényeg nem ez. A szállítás után, a nap végén felhívtak, hogy megkérdezzék, minden dokumentáció, számla, jótállási jegy, magyar nyelvű használati útmutató megérkezett-e. Jeleztem nekik, hogy nem néztem tételesen át, de tudtommal megvan minden. “Miért, önök szerint hiányos volt a szállítás?” — kérdeztem. Erre gyorsan megnyugtattak, hogy nem, nem erről van szó, egyszerűen csak fel szerették volna hívni a figyelmemet arra, hogy ezeknek meg kell lenniük. És — mágikus mondat — “reméljük, hogy legközelebb is nálunk vásárol”.

Annyira meghatott ez a dolog, hiszen oly ritkán kapok ilyen, vagy ehhez hasonló kiszolgálást Magyarországon.

Ez volt a nap harmadik jó híre öt másik nagyon rossz után. 2009. január 30 van. 300 környékén az euró.

Megfigyeltem, hogy mindig, amikor posztolok egyet a twitteren, valaki feliratkozik a tweetjeimre. Azt hiszem olyan 250 óta van ez így, és ennél a szép kerek számnál gondoltam, megállok és elidőzöm egy kicsikét.

Ez a hét amúgy is olyan hosszú volt. Szerintem mindenki rúgjék be péntek este, hogy el tudjuk viselni a ránk omló világgazdasági válságot. Az megvolt, hogy 22-24%-ra fog módosulni az ÁFA? Reggel hallottam a rádióban. Igaz, hogy Fletó riogatta csak a közvéleményt, Kóka meg elhatárolódott, de akkor is. A forint meg smack-elte a 3 kilót. Kész tébolyda, ami itt van. Kianek egyébként majdnem elsírta magát ma a telefonban.

Este kimegyek a városba és véleménytformálok.

Tavaly december elején lement itt a Plastikon egy közel fél órás videó, aminek a 25. perce körül Kianek, illuminált állapotban, könnyelmű kiejelentéseket tett arra vonatkozóan, hogy hány embert fog meghívni egy baráti sörözésre. Bemondta a mail címét is. Néhány nap leforgása alatt, mindannyiunkat meglepő módon, közel száz emailt kapott. Kianek ebből az első 10 embert meghívta egy kiválasztott dátumra karácsony előtt, ebből végül eljöttek öten. Velük ültünk tehát le, és itt kapcsolódunk az eseményekhez:

A 11:40 hosszú videó végén hallható zene: Fare Soldi – Survivor.

Heti támogatónk a Neckermann börze télből nyárba küld bennünket. Főbb helyszíneik: Tenerife, Madeira, Ciprus, Egyiptom, Kenya, Thaiföld. Ha eleged van már a recesszióból, gyengülő forintból, napi bankrablásokból, páros-páratlan rendszámokból, Orosz-Ukrán gázvitából, hóból Zalában, latyakos esőből Pesten — ereszd le, barátom, a gőzt.

Kicsiny blogunkat, az internets eme tortaszeletét ezen a héten a Neckermann börze támogatta. Köszönjük nekik. Eddigi hirdetőink listája megtekinthető ezen az oldalon.

A Raiffeisen Bank Treasury főosztályának szakértői segítségével összeállított anyagból másolgatok ki szemelvényeket, kiemelések tőlem:

Magyar gazdaság: Ugrás a mélybe

A korábban is rendkívül gyenge teljesítményt produkáló magyar gazdaságot 2008 második felében a globális recesszió a padlóra küldte. Az év utolsó negyedévében már egy nagyon csúnya recesszióról szólnak a statisztikák, kétszámjegyű visszaeséssel mind a kivitel, mind az ipari termelés esetében. Márpedig éppen ezek voltak a megelőző időszak húzóerői.

A 2008-as év nem pusztán a gazdasági válság elmélyüléséről szólt. A meglepően súlyos globális pénzügyi krízis fájdalmasan nagy ütést mért Magyarországra. Az állampapírpiac totális kiszáradása, a rendkívüli kamatemelés (300 bázispont, október 22.) és a 20 milliárd eurós IMF hitelkeret olyan mérföldkövek, melyek senkinek az útvonaltervében nem szerepelhettek eredetileg. 2008 őszén eljutottunk oda, ahol 14 évvel korában tartott a magyar gazdaság: akkor a mexikói válságot követően mutogattak Magyarországra, mint a következő eldőlő dominókockára, most pedig Izland bedőlése nyomán kerültünk mi a potenciális soron következő áldozat pozíciójába (legalábbis a nemzetközi média és számos befektető véleménye szerint). Mindazonáltal az IMF hitel révén elkerülhetővé vált az ország fizetésképtelensége és a devizaválság.

Mit hozhat az idei év? Ez nagy részben nem rajtunk múlik, hanem azon, hogy meddig tart és milyen mélységű lesz a globális gazdasági és pénzügyi válság. Klasszikust idézve: nagyon nehéz jóslatokba bocsátkozni, különösen, amikor a jövőről van szó. Mindazonáltal az ma egyértelműnek tűnik, hogy az év első fele a válság további mélyüléséről fog szólni. Ez pedig azt jelenti, hogy további üzemeket kell bezárni Magyarországon is, még jobban csökken az ipar teljesítménye, még kevesebbet tudunk exportálni. A hazai kereslet hiánya mellett a kivitel ilyetén súlyos visszaesése pedig az első félévben akár 3-5%-os GDP visszaesést is okozhat.

Amennyiben a világgazdaság gyorsan kilábal a recesszióból (tehát az USA gazdasága már a második félévben növekedési pályára tud állni, majd egy fél év ráhagyással az euró-zóna országai is követni tudják őt), akkor 2009-ben a gazdasági visszaesés 2-3% közötti lesz Magyarországon. Ennél kedvezőtlenebb forgatókönyv mellett 4-5%-os GDP csökkenés sem zárható ki.

Eddig még nem látott csapongások jellemezték a tavalyi évet, akár a forintpiacot, akár a pénz- vagy kötvénypiacot tekintjük. Az állampapírok piacán igen súlyos zavarok következtek be, olyannyira súlyosak, hogy (megfelelő kereslet hiányában) az év utolsó hónapjaiban, illetve az idei év első negyedévében nem is kerül sor kötvénykibocsátásra. A forint pedig történelmének legszélsőségesebb értékeit érte el az euróval szemben (nyáron 228 volt, októberben pedig 286 az árfolyam).

Az év első felében még a magas infláció miatt aggódott a jegybank, emiatt került sor az első 100 bázispontos kamatemelésre (három lépésben március és május között), 7,5%-ról 8,5%-ra. Majd a megroggyanó piacok és a pánik terjedése okozta a következő 300 bázispontos rendkívüli emelést (11,5%-ra), amelytől a piaci stabilizáció gyors bekövetkezte miatt gyors ütemben igyekezett megszabadulni az MNB (150 bázispontot tudott lefaragni a kamatból év végéig – tehát 10%-on zártuk az évet).

Nyilvánvalóan nem lehet pontosan megmondani, hogy miképpen fog alakulni 2009-ben a forint árfolyama, milyen lesz a kamatpálya, illetve a kötvénypiaci hozamok miképpen alakulnak. Mindazonáltal mi úgy gondoljuk, hogy a jelentős kilengésektől az idén sem leszünk megkímélve: a nemzetközi befektetési hangulat igen érzékenyen fog reagálni a világgazdasági válság (és elsősorban természetesen az USA gazdaságának) alakulására – jellemzően az első félévben még döntően pesszimista hangulatot várunk, amely a második félévben némileg javulhat. Az első felében 265, a második felében 260 körüli EUR/HUF a várakozásunk.

A válság miatt felgyorsulhat az euró bevezetésének a folyamata. A recesszió mellékterméke az alacsony infláció (2009-re 2,5%-os inflációt várunk), miközben az IMF hitel feltétele a tovább csökkenő (GDP arányosan 2,5%-os) államháztartási hiány. Hipp-hopp ott találhatjuk tehát magunkat, hogy teljesíteni tudjuk az euró bevezetési kritériumok zömét. Ezt pedig célszerű volna kihasználni, és amilyen gyorsan lehet csatlakozni az euró-övezethez. Optimális esetben ez 2010-es ERM-II tagságot, és akár 2012-es euró bevezetést jelenthet.

A teljes anyag letölthető innen (PDF) Download (1531)

Nagy előnye egy utazási blognak, hogy teljesen világos, mikor kell befejezni. Amikor vége az útnak. Mi két hónappal tovább nyújtottuk a számvetést, de most tényleg lehúzzuk a rolót.

Ezzel a bejegyzéssel zárult Imecs Orsolya és Bede Márton blogja a Khívától Keletre 2008. október 17-én. Nézzük, merre tovább Bede az internet egén!

I. Menő Nem Menő
http://index.hu/velemeny/menonemmeno/rss/

Bede ír valamiről, ami tetszik, vagy nem tetszik neki. Ennek függvényében menőnek vagy nem menőnek hívja az adott témát, amit a címben is jelöl. Bármi belezuhanhat az érdeklődési körébe. Legutóbb mi is re-posztoltunk a szilveszteri NEM MENŐ-re.

II. Fizikális edukáció
http://sportgeza.hu/sport/fizikalisedukacio/rss

Valamennyire hasonlít az előbbihez azzal a különbséggel, hogy nincs kihegyezve, mint az előző, illetve csak sport témában olvashatjuk a posztokat. Bede kíméletlen foci drukker, de ezt már a Matula óta tudjuk.

III. Villáminterjú
http://villaminterju.blog.hu/rss2

Egyelőre default dizájnos oldalhajtás blog, kreatív mező, ami ugyanarra a poén-sémára épülve osztja a rövid-tömör lapokat közéleti témákban. Ez a három közül a legkellemesebb napi humor.

IV. Indexes publikációk
http://index.hu/24ora/rss/?s=&tol=2008-02-08&ig
=2009-02-08&rovat=velemeny&szerzo=bede

Bede Indexes publikációi, 2006 óta szám szerint tíz darab, tehát ide csak valami egészen konkrét eset kapcsán szokott írni, legutóbb Kínáról, erre mi is re-posztoltunk.

V. Képviselő Funky
http://kepviselofunky.blog.hu/rss2

Politikai szoció, és ha jól érzem, akkor Bede írja az összes posztot, bár nehéz lenne állítani.

Mivel jelen posztunk célja az információ átadás, semmint Bede Márton igazságának elemzése, így megkérjük a kommentelő közönséget, hogy ezt tartsa is tiszteletben.

update: a Google Reader segítségével készítettem egy “Dive Into Bede Márton” megosztást is. Ezen az oldalon Bede összes fent ismertetett oldaláról találhatók meg a frissítések. Íme a zanza:

Nálam Feedreaderben pedig szépen átnevezve az egyes külön megosztások (hogy nem ilyen alapból az szerintem valami Index dolog lehet):

Mindegy milyen böngészőt használ az ember fia Mac-en, ismerjük a jelenséget: a Flash valamilyen oldaltól bizonyára hátast dobott már pályafutásunk alatt. Nálam leginkább YouTube alatt szokott megfeküdni, ami kimondottan kellemetlenül érint, hiszen általában két tabbal előrébb fogalmazom az ÜZLETI LEVELEIMET.

Fogalmam sincs mi az oka ennek a ramaty Flash implementációnak ezen a platformon, de a tény már csak tény marad. A vélemény egyöntetű, a Flash errefelé egy fos.

Gyorsan hozzátenném: a Flash, mint olyan, elgondolkodtató egy intézmény. Komolyan: van bármi konkrét értelme? 1998-ban még volt, de ma a fejlett webes technológiák korában, amikor már JavaScriptben írnak Objective C frameworköt, meg minden korrektül lefelé degradáló HTML / CSS kombinációval érkezik (jQuery-ről nem is beszélve), teljesen indokolatlanná kezd válni ez az objektum a lapon, aminek az a neve, hogy Flash. (Meg Java. Haha. Shockwave director anyone? SILVERLIGHT?)

Egyszóval tudom, hogy eretnek gondolatnak hangzik, de a Flash kipusztuló dinoszaurusz. Ez megfejelve a ramaty implementációval könnyen elvezethet bennünket az ingyenes ClicktoFlash Safari pluginhez, ami konkrétan egy diszkrét grádienst rajzol a Flash objektumok helyére, amik, hihetetlen, de egy kattintás után fedik fel tartalmukat. Íme az Index két reprezentatív oldala a plugin telepítése után:

Itt pedig egy másik:

Ami még szebb az egészben az az, hogy ez valódi plugin, nem üldözött input manager hack, nyugodtan telepíthetjük magunknak és élvezhetjük a tudatosabb, könyedebb, biztonságosabb életet. Dizájnban is fantasztikus: érzékeli azt, hogy milyen színkörnyezetben van és ennek megfelelően választja ki a rajzolt grádienst. Roppant elegáns, passzentos, fain.

(via fds)

Január 12-én, hétfőn 16 órakor az irodában ülve a Macbook Pro kijelzője villódzásba kezdett, majd fura dolgokat, szétcsúszott ablakokat rajzolt ki a képernyőre. A gépemet és munkaeszközömet újra kellett indítani, viszont onnantól belefagyott a boot folyamatába. Erről az élményről írtunk egy duál-posztot Szabó Gergely Webisztán blogger kollégával, aki hasonló gépvesztés áldozatává vált ezekben a napokban.

Január 13-án kedden 12 órakor a gépemet leadtam a megújult Almárium szervizben a Bartók Béla úton. A dolog premisszája az volt, hogy 3-5 nap alatt vissza fogom kapni a működő laptopomat.

A Macbook Pro laptopom rossz szériás Nvidia videochippel volt szerelve, a gyártási dátuma alapján belehullott az Apple tavaly végül elismert visszahívásos szériájába. Ismeretes, hogy az Apple garanciálisan javítja ezeket a Macbook Pro számítógépeket, azoknak pedig, akik mégis fizettek érte, visszafizeti a javítás költségét.

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy az Apple speciális diagnosztikai szoftverével a problémás laptopnak produkálnia kell egy olyan kódot, amit az alaplaphoz csatolva a szerviz ki tudja cseréltetni a hibás alkatrészt. Ez teljesen érthető: előfordulhat olyan meghibásodás is, aminek nincs köze a videochiphez, ezt tehát egyértelműen ki kell mutatni.

Ha nincs ilyen visszahívásos mizéria, akkor sokkal egyszerűbb a dolog Mac-földön: ha garanciális a gép, akkor ingyen cserélik, ha már nem garanciális, akkor adnak egy javítási ajánlatot a gépre. Nálam is ez volt a mondás: az egy éves garanciám sajnos lejárt 2008 nyarán, így ha kiírja a szoftver, hogy FAIL, akkor kaphatok az új logic boardot ingyen (Apple-nél így hívják az alaplapot), ha nem írja ki, akkor fel kell készülni egy 140-200 ezer forintos költségre.

200 ezer forint az ifixit.com-on

Tudom, hogy valahol “rosszság”, de a kérdés fontossága miatt én minden nap 11 órakor felhívtam az Almáriumot és érdeklődtem. Később már megismertek név alapján is. (Többen azt gondolták az ismerőseim közül, hogy Handrás és Majoros elintézik nekem pikk-pakk, de manapság nincs lehetőség mutyizgatni, én ugyanolyan peon voltam, mint bárki az utcáról, ezért is releváns ez a poszt. Handrás intézett nekem kölcsön laptopot a sajátjai közül, ennyi történt mindösszesen.)

Visszatérve az iCal-hez: 14-én szerdán kérdésemre az Almárium elmondta, hogy a diagnosztikai szoftver nem írta ki a hibát, a gép időben később valóban produkálta a lefagyást. Ez jó és rossz hír volt egyszerre. A szervizes ember aztán kérdésemre elmondta, hogy úgy még nem vizsgálta, hogy lefagyás után, tehát további tesztekre van szükség. Biztosítottam arról, hogy ha kell, bemegyek egy keményen bepipázott négerrel, feszítővassal, hegesztőpisztollyal (ez lett volna fds), és addig fogjuk mi magunk tesztelni a vasat, míg ki nem írja a hibát a diagnosztikai szoftver.

16-án pénteken kaptam új hírt, mégpedig azt, hogy kiírt valamit a szoftverjük, de nem azt, amit szokott, így beküldték a kódot az Apple-nek. Hétvégén természetesen azon agyaltam, milyen Macbook Pro modellt fogok vásárolni újonnan betömhetetlen rést okozva ezzel a családi költségvetésben. Szomorú hétvégém volt, na. Ebből az élményanyagból egy Excel tábla:

kékkel jelölve a megvásárlásra érdemes modelleket — a többi indokolatlanul drága, áruk a Forint gyengülése miatt még feljebb kúszott azóta!

Hétfőn, 19-én ismét telefonáltam, hasztalan: az Apple még nem válaszolt a feltett kérdésre. 20-án kedden ismét felhívtam őket, viszont magamban már azt fontolgattam, hogy megkérem őket: az eset fontosságára való tekintettel hívják fel az Apple-t, vagy felhívom őket én, de nekem nyilatkozzanak valamit. Erre végül nem lett szükség, mert kedden megjött a Cégtől a válasz: visszahívásos.

Nagyon megörültem a hírnek, olyannyira, hogy rendeltem tőlük egy új billentyűzetet a laptopomra, amin nem kopott még az “A” és a bal “Shift” billentyű. Azt mondták, hogy ez még pár nap lesz, mire megjön, de akkor én már nyugodt voltam.

Csütörtökön délelőtt volt egy nem fogadott hívásom az Almáriumtól (az első), visszahívtam őket, azt a hírt közölték, hogy megjött minden, be van szerelve, elvihető. Az ebédszünetben át is rohantam hozzájuk és magamhoz öleltem a my preciouss-t. Jó érzés volt.

Epilógus és kapcsolódó gondolatok

A szervizbe adás és az átvétel között összesen 9 éjszaka telt el (bruttó). Fontos megjegyezni, hogy az Apple visszaigazolása után mindösszesen három nap alatt érkezett meg az alkatrész (billentyűzettel együtt!) és vehettem át a gépet (nettó). Ez elég jó idő szerintem.

Végezetül az alábbi megállapításokat teszem az eset kapcsán, hiszen át kellett mennem azon, amin az ember nem szeret átmenni, mégpedig a bizonytalanságon:

- Garancia nélkül is lehet élni, de minek: a jövőben csak Apple Care kiterjesztett garanciával fogok vásárolni laptopot magamnak (megéri, igazából, még akkor is, ha ez most kb. 90 ezer forint — bár Handrás szerint ezen a téren is lesznek változások).

- Érdemes valami pénzintézettel biztosítást kötni a laptopra. Egy használható Macbook Pro fél millió forintba kerül (care nélkül), nem lesz kellemetlen érzés nyugodtan tölteni az estéinket, ha esetleg ellopná valaki, vagy leejtenénk a földre, tehát olyan káresemény érné, amire nem terjed ki az Apple Care garancia. Még vizsgálom azt, ki nyújt ilyen szolgáltatást és mennyibe kerül (nekem is volt már ejtésem a karrierem során).

- Érdemes nem eladni egy laptopot a pályafutásunk alatt és backup / fail-safe rendszernek itthonra megőrizni. Bármi káresemény történik, de akár csak szervizbe kell adnunk néhány napra, nem maradunk gép nélkül. Én valószínűleg ezt fogom tenni a jelenlegi gépemmel, megteszem “second best”-nek és nem adom el.

- Backup, backup, backup. A Time Machine kitűnően vizsgázott, a szervizben levő laptopom hiányában innen másolgattam vissza a dolgaimat. (Sajnos a kölcsön laptopban fájdalmasan kicsi volt a diszk a 320 gigás sajátomhoz képest, így nem tudtam csinálni rollback-et, kézzel kellett újratelepítenem egyik este.) Persze a diszkem sem ment tönkre, így target disk módban előzetesen a fontosabb dolgokat lementettem magamnak.

- Az Apple oldaláról történt változás szerviz fronton (wewantapplehungary.com): az Almárium immáron közvetlenül az Apple-től kapja az alkatrészt, így fordulhat elő, hogy a hiba lokalizálása után meglepően gyorsan történik minden, néhány nap alatt megjönnek a dolgok, ezt én is visszaigazolnám. Ettől függetlenül viszont odafigyelésben és kommunikációban még rengeteget tudnak fejlődni: az eset során konkrétan két alkalommal hívtak fel, egy volt a fentebb már említett nem fogadott hívás, a másik pedig egy másik Almáriumos nőtől érkezett 23-án pénteken, aki arról tájékoztatott, hogy kész a gépem (ehh). Másrészt a hiba lokalizálásában is többet vártam volna el tőlük, az új hibakódot el tudtam volna már képzelni aznap is, amikor bevittem hozzájuk a laptopot, de legkésőbb másnapra.

Végeredményben elégedett vagyok az eset kimenetelével. Lehetne jobb is az élmény, egy háromnegyedet megajánlok neki azzal, hogy több odafigyeléssel még akár halvány ötös is benne van. Lényeg a lényeg: jó úton halad a hazai szerviz.

Utoljára pedig Plastik media laptop statement:

1. minden hónapban megpróbálok félretenni valamennyi pénzt egy új laptopra — kiszámolom és kifacsarom a költségvetésemből

2. ha megvan az összeg, vásárolni fogok belőle egy új Macbook Pro izom modellt Apple Care-rel és biztosítással (ez utóbbi egyelőre TBD)

3. a jelenlegi modellemet nem adom el, megtartom fail safe rendszernek, amire valamilyen módszerrel tükrözni fogom a majdani új laptopom tartalmát arra az esetre, ha szükségem lenne azonnal egy csere gépre

4. Time Machine megoldásomat tovább csiszolom (lényegtelen, de vannak benne finomságok, például a kivétel-mappák stb, mostani eset kapcsán sok minden apróságra fény derült)

Ez az én laptop célom, és ez az én laptop történetem.

Tegnap este kiosztottam magamnak a “Háztartási Golden Globe” díjat, mert képes voltam — az amúgy egyébként igen gyenge amerikai film — a “Pride and Glory” nézése közben a megtekintést megszakítani, és a mosásból frissen elkészült és megszáradt függönyöket a helyükre kis kampókkal akasztani. Eleinte próbáltam az ellentmondást nem tűrő asszonyi pillantás elől mindenféle szofisztikált módszerekkel menekülni, jól elkészített, biztos cölöpökön nyugvó counter-argumentumokat és kombó-breakereket bevetni, de hasztalan volt: a melót meg kellett csinálni, a Háztartási Golden Globe-ot ki kellett érdemelni.

Végeredményben: erő.

Posztunk írásakor az első évadnak több, mint a fele ment le, szám szerint 12 rész a 22-ból. Elérkezettnek láttam az időt, hogy újra megvizsgáljam, van-e olyan jó, mint a kezdeti lelkesedés az első epizód után.

Remekbe szabott sorozat az SW:TCW! Minden részt azonnal megnézek, imádom. Most először van az az érzésem, hogy végre méltó folytatást talált a Lucas-műhely a franchise-hoz. Nekem a filmek az ep. IV-V-VI után (előtt) már végtelenül unalmasak és bonyolultak voltak, viszont ez a formátum és képi világ remekül áll neki.

Egyetlen negatívumként azt kell megemlíteni, hogy a cselekmény roppant egyszerű és nem túl szofisztikált, gyerekek számára is könnyen követhető. Ennél el tudnék képzelni a kor politikai és gazdasági életét is taglaló eseményeket, eseménysorozatokat, amivel még több réteget és mélységet tudnának vinni az univerzumba. A részek nagyjából mind a “kaland” műfaj mintázatait követik, háború van a köztársaság és a szeparatisták között, hőseink, akik nagyon változatosak, mindig valami kalamajkába kerülnek.

Ettől függetlenül roppant vonzónak és lebilincselőnek találom. Van idő kifejteni különféle oldal-sztorikat, bemutatni karaktereket, figurákat, tágítani az univerzumot. Persze nem lesz annyira tág, mint amennyit mondjuk egy szerepjátékban kapnánk, viszont ennek a rövid, 20 perces formátumnak nagyon jól állnak a dolgok.

A képi világ CSODÁLATOS. Fából kifaragott figuráknak tűnnek a karakterek, amiken mintha legalábbis kézzel festették volna a textúrákat. Baromi jól eltalálják benne az arányokat, a felhők is szabálytalan ecsetezett valamik, ugyanakkor kellően “render” az egész. A jelenetek nem túl bonyolultak, látni, hogy a büdzsé sokkal kisebb, ugyanakkor nem zavaró mindez. Aminek ott kell lennie, az ott van remek kidolgozottságban.

Roppant elégedett vagyok a fogyasztási élménnyel, várom és örömmel nézem a következő részeket. Ajánlom mindenkinek, akit érdekel a Star Wars világa.

Harmadik, befejező részéhez érkezett az AEGON nyereménytára. Ahogy már korábban összefoglaltuk, oldalukon a marketing programjukra regisztráló személyek kéthetente 40.000 Ft-os vásárlási utalványt, vagy az akció végén egy notebookot nyerhetnek, hovatovább minden 5. regisztráló letölthet egy filmet a Origo Tékából. A kampány során személyes adatokat, így például hitelre vonatkozó információkat kell megadnunk a kampány szervezőjének, amiért cserébe ő a fentieket adja, majd nem zavaró módon megkeresi a regisztráltak egy részét pénzügyi ajánlatával, (vagy nem).

A Plastik médiát ezen a héten is az AEGON Magyarország csoport támogatta. Köszönjük. (Jövő héten egyébként új hirdető érkezik táncoló nyulakkal.)

Nem kis meglepetésemre rövid Google-session után kiderült, hogy ezeket a látványos szófelhő analíziseket, amiket például az US beiktatási beszédek alapján láttunk egy egyszerű, ingyenes, bárki számára elérhető Java alkalmazás készíti. A neve: Wordle.

Képes feedeket is analizálni, így vettem a bátorságot és a sajátom, valamint néhány chat cimborám blogját lefuttattam az eszközön. Mindenkinél a legutóbbi feedet vizsgáltam. eFi blogját és az addictot is be akartam tenni, de valahogy náluk technikai üzenetek rondítják az eredményt (valami rossz a feedben). A többiek pedig vagy nem blogolnak, vagy csak elfelejtettem őket.

Plastik média

Doransky

Konnektor.org Greggel és Zephyrrel

Webisztán — Szabó Gergő raprezent

Nyenyec — Grützi, ja?!

Handrás meg a macskája és a blogja meg a Macintoshai és a Canon 5D MKII-je

Na, alighogy kitettem a posztot, látom, hogy Suematra lemaradt a sorból, viszont ő már rá is cuppant a témára tőlem függetlenül.

Éljen a shareware junkiezmus intézménye!

Szuper, bevezető áron 15 dolláros (most 3400 forintba kerül) alkalmazás, a hobbi dizájner eszköz repertoárjának újabb darabja: Layers. Azonnal megvásároltam.

Az alkalmazás a Mac OS desktopunkról készít egy PSD állományt, amiben egészen konkrétan minden asztalon levő objektum külön rétegen szerepel, úgy, ahogy a Teremtő nekünk adta. De olyan szinten, hogy az asztalon levő ikonok mind-mind egy külön réteg (árnyékolt alpha felirattal természetesen), felső menü, dokk, stickies címkék mind külön, az összes megnyitott alkalmazásunk (bármelyiket átrendezhetjük egyszerűen a layerek mozgatásával). A PSD alján egy teljes méretű wallpaper szerepel természetesen. Képernyőfotónkon a Photoshop ablak szerepel!

Akinek még ez sem lenne elég, az kap egy manapság divatos “inspector” menüpontot, amivel gyakorlatilag bármelyik képernyőn levő objektumról pontos dimenzió információkat kapunk, mag-animációval azonnal ráközelít a kiválasztásra és még egy csomó minden.

Az ingyenes változat teljesen funkcionális, és noha mag-filterrel elrontja a keletkezett képet, kipróbálni a dolgokat remek.

Meleg szívvel ajánlom minden internet barátnak.

(via DF via Cabel Sasser)