Szepsy István, Mád

Hétvégén Szepsy Istvánnál jártunk Tokaj mellett, Mádon. Szepsy neve nem lehet ismeretlen a Plastikot rigorózus fegyelemmel követő néhány olvasónak, hiszen 2006 novemberében már felkerestük a borászt, néhány hónappal később pedig a Maligánban vacsoráztunk a boraihoz.

Társaságunk egyik tagja Szepsy gyűjtő, tehát volt konkrét célja is a kirándulásunknak, mégpedig feltankolás a 6 puttonyos 2003-as aszúból. Kispénzű garasoskodó blogger lévén nekem sajnos nem jutott belőle, csak az olcsóbb (ám a borok között így is drágább árfekvésű) furmintokat pakoltam be a kattogós dízel autóm csomagtartójába, ám irigykedve bámultam azokat, akik megtehetik, hogy több kilóért vegyenek ebből a topáz színű, általam csak “arany-ampullának” nevezett zsenialitásból. (A Bortársaságnál, ami Szepsy egyik fő magyar piaca, jelen pillanatban 24300 forint a palack ár.)

Szepsy kedélyes és türelmes, mint mindig, nem nagyon lehet látni rajta azt, hogy elsüllyedt a magyar mocsárban, tehát ezt az érzést, amit körülöttem, sőt, magamon is érzékelek mostanában egyre gyakrabban. Épp ellenkezőleg, azt érezni rajta, hogy a hosszú éveken át tartó nélkülözés után végre rátalált a helyes útra, amin járni kíván, és amire mindig vágyott. Ez pedig nem más, mint a kompromisszumot nem ismerő, legmagasabb minőségre való törekvés. (És csak az! Semmi B-márka!)

Az alábbi rövid videóban is erről mesél: azt feszegeti, hogy a kapszula miért olyan, amilyen, amikor csak arra hivatott, hogy megvédje a dugó tetejét. Mondjuk én a kérdésben inkább a tradíciókban hiszek, nem tudnám elképzelni a rövidgatyás kapszulát.

Szitáló hóesésben bandukolunk fel a kispincéjébe, ahol olyan tízféle bort kóstolunk végig. Nála ez úgy működik, hogy tölt nagyjából négy-öt centet, aztán beszélgetünk és az egészet megisszuk (ha akarnám se önteném ki). A vége felé már nem nagyon sikerül normálisan állni, így fordulhat elő, hogy mint Mike Myers a Wayne’s Worldben, én magam is térdre rogyok, kezeimet magasra emelve hajlongani kezdek, majd mantrázom a “nem vagyok rá méltót”. Pedig csak a Botond cuvée-t kóstoltuk, igaz, az est fénypontjaként.

Úgy vélem, hogy értem, mitől Szepsy a Szepsy: telt és harmó(o?)nikus, átlengi valami csak rá jellemző olajos, kígyóként saját farkába harapó kerek íz. Azt hiszem a szárazokon is felfedeztem ezt, sőt, trademarknak hívnám. Kedvem lenne megforgatni ma este is, de sajnos nem tehetem, mert szénsavmentes ásványvizet fogyasztok. Nem nevezném könnyed laza zöld bornak, mint amit ugye Malya Ernőtől szoktunk meg a Nyakasnál, inkább a Chardonnay-re emlékeztet, amit, ugye, nem kedvelek igazán. (Bár az is lehet, hogy csak félek tőle, mint falusi gyerek a kutyától.)

Szepsy nem vacakol sokat, a kóstolás befejeztével ad még három palackot “a vacsorához”, majd saját autóján elszállít bennünket a közeli szállásunkra. Másnap reggel térünk vissza vásárolni, én kérek tőle egy névjegykártyát, amiért visszamegy az irodába. Két kártyával és egy 2009-es borkalauzzal tér vissza, amit a kezembe nyom ajándék gyanánt. Szinte lehetetlen nem azon gondolkodni, hogy miért nem tapasztalok sokkal több ilyet amerre járok, és ezt most nem az ingyen könyvre értem, hanem erre az egész hozzáállásra.

Ennek talán az lehet az oka, hogy mindenhol, ahova az ember betér, alkalmazottakkal akad dolga. Az alkalmazott márpedig órabérért dolgozik, konkrétan nem érdekli, nem érdekelt, nem érti, nem érzi, nem tudja, nem akarja tudni. Szepsy meg nem csinál sáskahadaknak nyilvános kóstolót (1), ha meg csinál, akkor azt jó szívvel teszi (2).

Bonyolult megérteni, őt sem mindig tudják. 2001-ben megkapta az év borásza díjat, de már nem viszi versenyre a borait. Nem nagyon tud ő próféta lenni a saját hazájában. (Szeretném jelezni, hogy vállaltan elfogult vagyok az irányába.)

Február végén pedig sváb-vonalon bandukolva Heimannékhoz megyünk Szekszárdra.

Függöny.

16 hozzászólás

b.

Szepsy Nyúlászót minden asztalra!

(harmonikus, harmonikázik, de harmónium, harmónia.
a helyesírás-nácit hallották, várjuk a “kispénzű átlagpolgár vagyok és fel vagyok háborodva” típusú hozzászólóink jelentkezését.)

Selion

Ó Józsi! Sikeresen megfogalmaztad, amit Szepsy Istvánnal szemben egyébként én is érzek.
Tavaly év közepén-végén a miskolci borklub meghívta Őt egy bemutatóra és bizony ott voltam én is. Végtelenül szimpatikus, jó kedélyű, kedves ember, aki imádja azt, amit csinál és mindenféle pózok nélkül képes elhitetni magáról azt, hogy ért ahhoz, amit csinál! Tudom, ocsmány dolog magunkat hirdetni, de januárban a Bor és Vadon (http://www.boresvad.hu) Szepsyt választottuk a hónap borászának és megpróbáltunk pár ételt kitalálni a boraihoz. Kis kreativitással meg tudjátok csinálni az ételeket, akkor is, ha épp nem találtok hozzá mufflont vagy szarvasbélszínt. 😉

Egy valami azért biztos, ha Tokaj, akkor Szepsy! (Természetesen nagyon sok remek borász van rajta kívül is, de a Botond-cuvée valami mennyei!)

pappito

muflon pedig egy F, amit nyilván jól tud a bor és vadon érdekeltségébe tartozó…

a jó bor jó

vótszerencsém

huszonezer egy üveg borér nem azért irreál, mert én nem tudom megfizetni. (vagy nem akarom)

és igenis van a kupakos kocsisirma és a huszonezer ft-os bor között értelmes és megbízható alternatíva, igennem?

de vegyen mindenki belőle hektószám és akkor megél egy jó borász!

Longhand

Öreg Szepsy borához nem volt még szerencsém, majd kipróbáljuk. Most az aktuális kedvenc – ha már említetted -, a Nyakas Chardonnay.

Selion

@pappito: igen, természetesen 🙂 muffra asszociálok szinte mindig, de most nem kellett volna…

balint

“Ennek talán az lehet az oka, hogy mindenhol, ahova az ember betér, alkalmazottakkal akad dolga. Az alkalmazott márpedig órabérért dolgozik, konkrétan nem érdekli, nem érdekelt, nem érti, nem érzi, nem tudja, nem akarja tudni.”

ez a dolog sajna így van, ez valami népbetegség lehet. van szerencsém már egy pár hónapja ausztráliában éldegélni, és itt viszont _minden_ eladó (elfogadható szórásról beszélünk) ilyen. és nem csak akkor, ha huszonezermilliós bort kell eladnia.

neo_21670

mindenképpen meg kell említenem, hogy valamiért – bár néha már magam sem értem, de roppant mód antialkoholista vagyok. talán már sosem fogok rájönni, mi a bajom az ilyesmivel, inkább csak a jelenséget ismerem, amikor is eljut a tudatomig a [SUBJECT ALCOHOLIC DRINK HERE] neve, nekem meg bekattan valami furcsa szorongó ellenérzés a fejemben…
na mindegy is, annyit akartam ebből kihozni, hogy még ezen jelenséget is maximálisan ellensúlyozva annyira fantasztikus hangulatot sugároz ez az egész írás, hogy így látatlanul is valamiféle különös tisztelettel tekintek Szepsy úrra és az összes eredményére, borára, ilyesmi.
az ilyen pillanatokért érdemes plastikot olvasni.

danger

A Botond cuvee, az….az…pedig mar ittam 99es aszu esszenciat is, de a Szepsy Botond cuvee, az…az…

erdojaro

Istvánt én 2005 januárjában ismertem meg, épp akkor láttuk utoljára Gál Tibort is. Meghatározó élmény volt, amolyan példakép. Édesapám hozott egy követ is az Úrágyából (talán tavaly), amit Szepsy állítólag vagy 10 percig válogatott. Ez meg kicsit ars poetica 🙂

Februárban megyek hozzájuk egy hétre látogatóba; alig várom.

JUDIT

Ő NEMCSAK A VENDÉGEKKEL IJEN RENDES DE A MUNKÁSAIVAL IS TŰRELMES MEGÉRTŐ VIDÁM EMBER