Plastik média

River Phoenix szűkszavú, nem artikuláló kisebbik testvére a filmszakmában már felmutatta annak képességét, hogy el tud játszani szerepeket. Valamiért mindig is szimpatikus volt, pontosan úgy, mint sógora, Casey Affleck. (Kis kitérő: Casey kurva jó a “The Assassination of Jesse James by the Coward Robert Ford”-ban, egy igazán remek film, imádom, sőt, a “Gone baby gone”-ban is, ebből ide is rakom a legjobb jelenetet, ahol Casey iskoláz:

(…) your shitty pool hall crime syndicate headquarters is gonna get raided, and your doped-up bitches are gonna get sent back to Laos, and this fuckin’ retard right here is gonna be testifying against you for a reduced sentence, while you’re gettin’ cornholed in your cell by a gang of crackers.

… de gyorsan vissza is kanyarodnék az eredeti témához.)

Joaquin (három helyről is meghallgattam, hogy kell ejteni: uákín) egyik kiemelkedő filmje szerintem a “Walk the Line” (2005). Annak idején nem tudtam végignézni, de azóta kibérelte örökös helyét a NAS-on. Tökéletesen formálja meg ugye Johnny Casht, és ami még fontosabb: ő maga énekli a számokat is, fantasztikusan imitálva az öreget. Megjelenik napszemüvegben, fekete öltönyben a drog elvonója utáni comebacken, és szarik bele a médiamogulok hülyeségébe, akik megmondják neki, hogy legyen.

Azt hiszem ebben a jelenetben látható, Joaquin milyen faszi, és milyen a világhoz való hozzáállása: csinálom a szaromat, ti pedig kapjátok be a kéknyelűt. A Huffingtonposton jelent meg a minapi Lettermanból egy kisebb vágott rész Joaquinnel, amely jól demonstrálja a fentieket.

Megjelenik rastás hajjal, hosszú szakállal, napszemüvegben és jól láthatóan nem tartozik oda. A filmes szerződések általában megkövetelik az efféle haknikat is, elmenni a talkshowba, raprezent, promótálni a filmet. Joaquin is elment, bár tegyük hozzá: tavaly októberben bejelentette visszavonulását a filmezéstől. Közben láthatóan teljesen szétcsúszott (mindenki szétcsúszik), kitalálja ezt a szart, hogy hiphop zenész akar lenni, aztán beültetik szerencsétlenkémet Letterman showjába, érthető, hogy semmi jó nem kerekedik ki belőle.

Lettermannak meg az a dolga, hogy vicces legyen, csinálja a poént — elvégre ő a helyi Fábry. Megmondom őszintén Joaquinnek adok igazat nagyobb részben. Eleve, ha azzal indítana nekem valaki, hogy mekkora a szakállam, akkor azzal pattintanám AZONNAL, hogy neked meg milyen szép fehérre photoshoppolták a fogaidat, te 60 éves löttyedtpöcsű.

Most szar poénokat gyártunk, vagy tényleg megpróbálunk kihozni valamit ebből az egészből? Phoenix aztán megpróbálja jól láthatóan igen frusztráltan elviselni a dolgot, látszik rajta, hogy azonnal felállna, ha nem lenne kötelme, hogy ott kell maradnia. Letterman azért beszúr neki okosan egy viszontbombát a rágós jelenetnél, azért ő is jól nyomja, el kell ismerni. Ettől függetlenül Letterman azért amatőr, mert ezeket a jeleket vágnia kéne neki (elvégre ő a profi tévés), és ennek függvényében kihozni a maximumot a beszélgetőpartneréből, nem pedig erőszakos módon hülyét próbálni csinálni belőle. Egyszerűen rossz az út.

Én sajnálom, hogy a vágány a hiphop felé vitte. Talán majd ő is visszatér egyszer, mint Johnny Cash.