Ausztrál duó, kifejezetten, határozottan kellemes, francia-típusú, jó értelemben vett könnyed elektrót nyomnak, egyszerűen imádom. Ezzel a számmal búcsúztatnánk a munkahetet felkészülve a hétvégi — megérdemelt — pihenésre. A Turbo Love EP-jüket az iTunes boltból azonnal meg is vásároltam, roppant kellemes hangzás. A csapat MySpace oldala megtekinthető itt.
Heimann Zoltán 50. születésnapja előtt egy nappal volt olyan kedves, hogy fogadott bennünket (immáron a Plastik média színeiben!) a szekszárdi estate-en, a dombtetőn. Egy kellemes borozgatás, egészen nyitott családi beszélgetés és néhány karton vásárlás kerekedett belőle az első igazi tavaszi hétvégén. Ifjabb Heimann Zoli is érdeklődik a borok iránt, ki tudja, hosszabb távon átveszi-e majd a tényleg impozáns családi vállalkozást.
Vacsora
Kest és Linda
Kest és Linda egymásra szerelmesen tekint
Felvágottak a vörösbor mellé
A Plastik média szerkesztője természetesen egy svártlival bukkant fel, amit kisvártatva meg is szegtünk
Néhány gondolat a szív-lapáttal
A Heimann borok jelentősnek mondhatók a magyar piacon, jelenleg a Bortársaság kereskedik és marketingeli a boraikat (csakúgy, mint Szepsy borait), kereskedelmi láncokban jelenleg nem kaphatóak. Érdemes egyébként ellátogatni a Lánchíd Budai oldalán levő Bortársaság üzletbe, elég impozáns és professzionális üzlet, magam is kedvelem.
Végül tekintsük meg a videót, mely egy kis hangulatot próbál a maga szerény és alulforgatott módján árasztani:
Magyarósi Csabával, a KHMKHM blog szerkesztőjével informális beszélgetést folytattam ma reggel, melyben az alábbi konklúziókra jutottam:
Az Apple központilag tavaly elkezdte tendereztetni a magyar fordítást, erről mi is hírt adtunk. Ezt megnyerte egy cég (nem tudjátok, ki?). Idén nyáron jön ki a 3.0 major revíziós software update, a tegnapi keynote-ban pedig újra hangsúlyozták a helyi piacok fontosságát és világuralomra törekvését — az megvan, hogy a modern kori világdominancia a gazdasági aktusokon keresztül és nem fegyvereken keresztül értendő?
Egyszóval nem lett kiemelve, a weblapból sem derül ki még mindazon összes 100 újdonság, ami érdekes lehet számunkra, de nekem a vektrorok azt adták ki, hogy nyáron megkapjuk a magyar nyelvet. Elvégre mikor máskor? Tavaly is számítani lehetett rá, de most eltelt annyi idő, hogy bekapcsolódhassunk a programba.
Nem győzöm hangsúlyozni a magyar nyelv fontosságát. Érdekes módon csak a Microsoft és a Google az, aki ezt tökéletesen látja? Helyi piacon nem lehetsz igazán nyerő, ha nem beszéled a törzsi nyelvet. Az Apple is tudja ezt, dolgoznak rajta, az én tanult tippem pedig az, hogy immáron magyarul fogjuk használni a telefont (mint én a gmail felületét).
update: a hozzászólásokban Cenzi hívja fel a figyelmet posztjára, amiből kiderül, hogy a 3.0 bétában az elérhető nyelvek között választható már a magyar is. A nyelv ugyan még nem magyar, viszont ebből egyértelműen következik, hogy meg fog jelenni nyáron a magyar fordítás.
Az Apple egy közel két órás keynote keretében az iPhone OS 3.0 változatának preview-ját mutatta be március 17-én. Az esemény utáni rövid összefoglalónk azoknak, akik egy barlangban töltötték a kedd estét.
Az első üzenetük a sorok között olvasható: nem lesz új vas — egyelőre. Tessék szeretni a szifonokat, beszerezni belőlük nyárig (most úgyis megvalósítható), aztán várni az okos megoldásokat. Aki esetleg a prét várja, nos, a Pré előtt lesz Szifon copypaste, a Palm kütyüje ősz előtt nem lesz fogható.
Nézzük, mi mindent dobáltak bele a telefonba. Több, mint 100 újítást kapott a telefon szoftvere, ebből néhány tényleg elképesztően régi és megoldatlan dolog. Amint látni fogjuk, rengeteg minden maradt továbbra is megoldatlanul: alkalmazásokat továbbra sem lehet kényelmesen átrendezni, továbbra sincs video felvételre lehetőség. Van viszont csaknem minden más. Íme a lista:
- copy-paste: meglepően igényesen működik, a fotókat is viszi, akár többet egyszerre
- spotlight: sárkány ellen sárkányfű, azaz a Pré ellenszere, végre kereshetünk a kontaktokban is
- mail, calendar, iPod kereső: igaz, hogy message bodyban nem, kis lépés, de bizonyos esetekben talán nem kell átmenni gmailre
- 3G modem: hivatalosan is használható lesz, szolgáltatói támogatás függvényében (Balkán veszélyt sejtek!)
- landscape gépelősdi több Apple alkalmazásban: bár aki szifon user, az már rájött, hogy semmi értelme, megszokható teljesen a portré is
- MMS, SMS forward, vCard küldés / fogadás
- sztereó bluetooth kihangosító támogatás
- iTunes note syncing: végre!
- voice memó készítés: a Recorder nálam a legjobb, de kényelmetlen a sync benne (voice recorder API is lesz belőle)
- file küldés más eszközök és laptop között: eddig fizetős program keretében, végre hivatalosan is
A fejlesztői környezetet sem hanyagolták el:
- push notification API: ez is megjön nagy sokára, segítségével alkalmazások tudnak üzenetet kapni, ha történik valami a háttérben, kvázi folyamatosan futtatva őket
- peer to peer: bluetoothon kifigyeli egymást a két telefon (pair nélkül!!), csinálnak egy ad-hoc wifi hálózatot, aztán cserélhetnek egymás közt információkat — gamingre csodás!
- periféria kezelés: megnyílik az út a 30 pinű csatlakozón keresztül bármilyen eszköz használatára
- maps API: ha valaki alkalmazásaiban gmaps-et szeretne használni (fura, de eddig ilyen nem volt)
- turn by turn navigáció: a navigációt gyártók kedvéért (de nem a google mapsen keresztül, licenc miatt az nem megoldható)
- VOIP támogatás: nem telefonos hálózaton keresztül
- vibrálás: mint a konzolon
- kiterjesztett App Store: a szoftver gyártóknak kedveskednek vele, innentől alkalmazáson belül is lehet vásárolni majd DLC-ket (downloadable content)
Egyszóval nem ültek a seggükön, gratulálok, jó irányba és jó íven halad a fejlesztés. Sajnos nem hangzott még el, hogy magyar nyelvi támogatás kerül-e bele, illetve emojikkal mi lesz majd, de talán nem is baj. A végleges szoftver nyáron érkezik, mindenki ingyen megkapja, kivéve a touch-osok, akiknek 10 dollárba kerül majd a frissítés.
Ennek öröméből 17:30-tól (nagyjából — give or take) elindítanék egy Plastiknation adást, ahol élőben szakkommentálom az eseményeket. Itthon leszek a Plastik média szerkesztőségében (RE5-öt kicsit félreteszem) és megnézzük, hogy mire képes az Apple Steve nélkül. Állítólag a copypaste körül fog forogni minden.
Szerintem ez már inkább ciki kezd lenni, de komolyan, egy olyan fícsőrt reklámoznak, ami minden számítógépen teljesen alap a számítástechnika kezdete óta?! Komolyan mondom, a szakma kiröhögi a szifont. És nem érdekel, ha nehéz volt megcsinálni, ez olyan dolog, ami legyen benne a telefonban / kézi internet device-ban a kezdetek óta.
Kérdés: szerintetek mennyit mikroblogolnék, ha lenne copypaste? Többet, az tuti, mert quote-ot Tumblr-en most csak gépelni tudok. Twitterből kimásolni, kontaktot, SMS-t küldeni szintén nem tudok. Tegnap volt egy napraforgó szállításunk (mini side projektem _psc_ nevű kommentelővel), reggel háromnegyed hétkor kaptam meg a rendszámokat SMS-ben, no, mit kell ilyenkor csinálni, mert ugyan, Józsikám, továbbküldeni nem fogod, az is biztos!
Másik kérdés, hogy hogyan fog működni? Kevin Rose szerint (aki nyomja továbbra is az MMS dolgot, de ne felejtsük el, hogy ez a társadalom jelentős részének fontos, Winkler például kifejezetten ezért nem vett magának és ragadt bele a Nokia mocsárba) duplatapp egy szón, feljön két idézőjel, amit multitouchként meg tudunk ragadni és tágíthatunk igény szerint.
Engem viszont ennél is jobban érdekel, hogy mely alkalmazásokban lesz elérhető. A szifon nyers alkalmazásaiban tuti, ugyanakkor az SDK-t is fejleszteniük kell, a fejlesztőknek pedig beletenni a támogatást, ebben is biztos vagyok. Kicsit megkéstek a dologgal, de ez van. Thug life.
Azt megfigyeltétek egyébként, hogy a szifon penetrációja átlaguserek körében milyen nagy?
ésmég:
“Fogyassz!” — Bajnai Gordon
Handrás a Macintosh összeomlásom idején kisegített egy csere géppel, így most viszonzásképpen hírt adok az amúgy is izgalmas akciójáról. Ismeretes, hogy blogjában rá jellemző forrófejűséggel rontott neki Apple faithfulként az importőrre, mondván, miért van az, hogy a kifutó iMac modellek nagyjából forintra megegyeznek az új modellekével. Szó szót követett, fejek vörösödtek pro és kontra, érvek és ellenérvek, hibák és hibásak hangzottak el, aminek végül meg is lett az eredménye. Handrás a korábban belengetett fotós karriertől egyelőre megmenekült, mert a mai naptól kezdve a kifutó iMac modellek árai az alábbiak szerint alakulnak:
iMac 20" 2.4GHz Core 2 Duo/2GB/250GB/HD2400XT 128MB - 249.400 Ft
iMac 20" 2.66GHz Core 2 Duo/2GB/320GB/HD2600PRO 256MB - 309.400 Ft
iMac 24" 2.8GHz Core 2 Duo/2GB/320GB/HD2600PRO 256MB - 404.700 Ft
A kisebbik öcsi iMacben van még 1 giga plusz ajándék RAM is, a számok bruttóban értendők.
Az új Mac mini nagyobbik ára is megvan (HTPC! HTPC! Helló Maz!), 250 bruttó.
Mivel az új modellek speedbumpja nem feltétlen éri meg mindenkinek az extra lovettát (az új huszas pl 341 bruttó, kilót lehet fogni rajta), így nem lehet rossz választás a kifutó széria sem, különösen ezekben a recessziós gazdasági időszakokban. Foglalni telefonon a 06 1 239 0362-es számon, vagy webshopon keresztül a www.xms.hu oldalon lehet.
Én mindig azt mondom, hogy switch.
Eperjes Károly a Hídember — szerintem nagyon jó cím egyébként
Bereményi Géza filmje. Tegnap kezdődött az M1-en 22:35-kor (bruttó, reklámoknak nem tudom, mikor lett vége, teljesen bekábultam), képtelen voltam végignézni, bocsánatot is kérek Gézától. Sajnos az a szakvéleményem, hogy a filmkészítés nem olyan, mint a matek: attól, hogy minden megvan benne strigula szintjén, még nem lesz jó film. A jó filmet sajnos jóra kell csinálni, aztán persze mehetnek a nagyköltségvetésű jelenetek, éghetnek a dollárok. A Hídemberben minden megvolt pénzügyi oldalról, a másik részt illetően hiányaim támadtak. De újra jelezném: nem néztem végig.
Egyetlen dolog viszont tetszett benne, bár ez inkább a történelem érdeme és kötelezően benne kellett lennie a filmben. Közhely, de amikor Széchenyi a Magyar Országgyűlésben feláll és hangzatosan azt mondja: “most már aztán kussoljon be ez a latin köcsögség az istenfáját!”
Nekem is rengeteg olyan élethelyzetem volt már, amikor a háttérben ment a latin pusmorgás mindenféle konkrét és adekvát cselekmények nélkül, hogy kedvem lett volna felállni és felbőszülten rendet tenni.
A rendcsinálás viszont felelősség. Onnantól rendet kell csinálni.
Ettől függetlenül Bereményi filmjében igazolást találtam erre vonatkozóan: ha úgy érezzük, hogy latin pusmorgás van valamivel kapcsolatban konkrétumok nélkül, tudjuk, hogy igazi változást csak radikális fordulat és felelős átvállalás hozhat. Ha latinul próbálunk pusmorogni magunk is, tudjuk, hogy azzal csak az időnket vesztegetjük.
Függöny.
Emlékszünk még a nyáron szerkesztett Plastik média szifon kv-re? Ebben a posztban foglaltuk össze mindazon közérdekű információkat, amik az Apple iPhone 3G beszerzésével és vele kapcsolatosan relevánsak voltak. Közben mindenki megvette magának az új szifonját, mi pedig nem frissítjük március eleje óta a lapot.
Ettől függetlenül a beszerzés a mai napig érdekes kihívás marad. Én annyit tudok, hogy a szlovákoknál nem lehet most éppen hozzájutni a független készülékhez, ha van, akkor 8 gigás fekete és 300-as euró mellett elég nyomasztó áron. Van viszont itthoni megoldás. cmorgan írja a kv hozzászólásai közt az alábbiakat (lejjebb összefoglaljuk röviden is, illetve kiemeljük a lényegi részt):
A [függetleníteni kívánt készülék] ára a listában szereplő 145e Ft volt (dominós, fekete, 16GB), +20e a kifüggetlenítésért. A történet röviden: ennek a listának az információi alapján indultam el, konkrétan ez a link segített sokat. Az itt szereplő táblázatban található egy olyan oszlop, hogy “Carrier offers authorized unlocking”, és a magyar T sorában ott van bizony a pipa. Ezen felbuzdulva elmentem a hozzám legközelebbi ilyen üzletbe még karácsony után, ahol természetesen azt mondták, hogy ők nem kódolják ki. Írtam egy levelet az ügyfélszolgálatnak, hogy legyenek szívesek foglaljanak állást az ügyben, és szükség esetén szóljanak az Apple-nek, hogy javítsák a táblázatot a weboldalukon. Bevallom, én ez utóbbira számítottam – nem vagyok pesszimista, csak már itt élek egy ideje…
Meglepetésemre azonban nem így történt:
“Tisztelt *****, kedves Ügyfelünk!
A SIM lock feloldása Apple iPhone készülék esetében is Személyes ügyfélszolgálatainkon kezdeményezhető. Havidíjas előfizetés esetén az elő- vagy a számlafizető kérheti, Domino esetében az előfizető vagy a felhasználó. A tulajdonjogot eredeti számlával, vagy a készülék jótállási jegyével szükséges igazolni. Havidíjas szerződésnél nem lehet lejárt számlatartozás, illetve nem kapcsolódhat a szerződéshez érvényben lévő hűségnyilatkozat. Ellenkező esetben a kötbér és a még hátralévő részleteket is ki kell egyenlíteni.
A szolgáltatói és gyártói jóváhagyást követően az iTunes-ra kapcsolódva maga tudja majd elvégezni a hálózati korlátozás feloldását.
Elnézését kérjük, amennyiben üzletünkben ettől eltérő, nem megfelelő tájékoztatást kapott!
Kérdése esetén a jövőben is készséggel állunk rendelkezésére.
Üdvözlettel:
******* Ágnes
levelezési képviselő
T-Mobile”Na, ennek nagyon megörültem, be is mentem másnap ugyanabba az üzletbe. Közbevetném, hogy a két időpont között eltelt két hónap, ami alatt volt egy próbálkozásom a gsmline.hu-val, akik állításukkal ellentétben FELTÖRT szifont árulnak. (az összes magyar dealer egyébként — a szerk.) Mindenesetre a T-üzletben ugyanaz a hölgy szolgált ki, mint aki korábban elhajtott, és most is ezzel próbálkozoztt. Megmutattam a levelet, természetesen azt mondta, hogy a levélíró tévedett. Volt egy kis szóváltás, aztán végül azzal akartam zárni a dolgot, hogy akkr szóljanak az Apple-nek, hogy vegyék le a félrevezető infót a weboldalukról, és megmutattam nekik a linket. NA, itt egy kicsit kiesett a szerepéből. Szöszmötölt egy kicsit (kb 20 percet a gépén), majd azt mondta, hogy utána kell nézniük, és fel fognak hívni. Persze, gondoltam.
De pesszimizmusom ismét cserben hagyott: még aznap este felhívtak, hogy nekem volt igazam. Állítólag a fő-fő-fő-főnököt kellett felhívniuk ez ügyben. Úgyhogy másnap bementem vásárolni.
A készülék kézhez vétele után azt mondták, hogy kb. 2 nap, amíg a feloldási kérelem átmegy a rendszeren, akkor hozzam vissza. De végülis nem kellett bemennem, hanem telefonon-emilben elmagyarázták, hogy mit kell tennem: iTunes-ban restore, utána BÁRMILYEN SIM kártya bele, és megy. Gondolom a teló kap valami hozzájárulást, és az iTunes-on keresztül megy a dolog.
Így tettem, működött, működik. “Congratulation, you unlocked your iPhone” – vagy valami hasonlót írt ki az iTunes.Kicsit hosszúra nyúlt, de nem akartam kihagyni semmit. Remélem hasznos volt az infó.
Tehát a lényeg: 20 ezer forint kifizetésével mi magunk fogjuk tudni függetleníteni a telefonunkat az otthonunkban iTunes segítségével. Ez jelenleg 165 ezer forintot jelent (550 euró 300-on számítva — olcsóbb, mint a szlovákoktól!) és garanciális, legális, független telefonunk van.
Inkább ezt a módszert javaslom, mint a dealertől vásárolt, mindenféle hekkelt cuccot, aminek a garanciája is kérdéses sok esetben, hiszen a dealer olcsón vásárolja, majd olcsón függetleníti. Nekünk viszont rendes készülék kell a 3.0 szoftverhez.
Gamer körökben szerintem nem kell bemutatnom senkinek Martint, akivel az RE5 megnyitóján beszélgettem a Kuplungban. Még az 576 ideje alatt, 1993-ban a 16 bites konzol érában (pre-internet!) csinált tévéműsort is SzEGAsztok! címmel, ezt annak idején minden valamire való gamernek követnie kellett. A neten természetesen feltúrható a dolog, itt van mindjárt az első adás. Martin időközben eljött az 576-tól, jelenleg a Playstationlive.hu gamer sitenál főszerkesztő. Nagyjából itt kapcsolódunk a történetbe laza szerkezetben:
Egy rövid hangulatvideót vágtam a tegnap esti RE5 launch party után. Tervezek még egy második részt is, ahol, a videón egyébként számos helyen felbukkanó, Martinnal (ex-576) készítek interjút. A játékot kipróbáltam, minden hang ellenére roppant lelkes vagyok, és alig várom a jövő hetet, hogy elkezdjem én is tolni. Kérlek ne szpojlerezzétek szét nekem a kommenteket.
Jó hétvégét mindenkinek!
Penoff “eFi” Gábor dobott rám egy rövid szöveges üzenetet az imént: “fátter, vettem gps-t”. Ezt olyan hangsúllyal írta, hogy egyből nem értettem: miért vesz valaki ilyesmit, amikor egyfelől szifonon van olyan, hogy látom, merre vagyok, másrészt meg megvettük az autós navigációs PNA-t már 2006-ban.
Wayteq n770-es a modell és egy “állat”.
Először is az ára: 27 ezer bruttóba kerül a vas, ehhez még 15 ezer a teljes Európás térkép. Ez már önmagában jó vételnek tűnik, hiszen én annak idején 90 ezerért vettem az akciós Miót, és az meglepően gyengécske tudású ehhez képest úgy szoftverben, mint hardverben.
Featúra lista:
- 4.3 col screen (gyakorlatilag akkora, mint a szifon mínusz a felső csík — apropó, szifon, megvan az, hogy jön a 3.0 szoftver preview március 17-én?)
- érzékeny GPS chip (sajnos nem AlieN mintára gyorsan felálló farkú GPS-A)
- 2 magos processzor
- 64 mega belső ram, 2g belső tárhely
- kívülről 16 gb SDHC-ig support (memóriakártya)
- Sygic szoftverrel ajánlott (ez valami feltörekvő szoftver, érdemes rá odafigyelni, a létező összes platformra jön egyszerre, azaz kapunk Symbian, WinCE, Windows Mobile, Linux binárist egyszerre — persze Apple-t nem, haha)
- 9 ezerért vehető hozzá TMC vevő (forgalmi adatokat olvas a rádió csatornán, majd jelenít meg), de nem tudom egyelőre, hogy a Sygic lekezeli-e vagy iGo 8.3 kell-e ehhez a szolgáltatáshoz
- 3D térképeket futtat iGo 8.3-mal (Sygic csak fogja tudni ezt)
Összességében 27 + 15 bruttó a teljes ára.
Érdemes lecserélni, a Miomap szoftvert már amúgy is gyűlölöm, ez meg kényelmes, kellemes, nagy méretű. És 42 ezerből megvan (ha nem warezoljuk a szoftvertot — de nem warezoljuk, támogatjuk őket).
Olyan kicsi, hogy a 3 éves kor alattiak leszippanthatják (ahogy ugye a Kinder tojáson meg van fogalmazva).
És beszél az istenadta! Remek ötlet. Persze nem is lenne Apple az Apple, ha nem tette volna be azt, hogy mennyire ők a faszagyerekek: ha Mac-ről használjuk a Shuffle-t, akkor a szabvány Mac-es hangján, Alexén mondja be a számok címeit (tankcsapda.wav demó), ha pedig PC-ről csináljuk, akkor egy két generációval ezelőttinek tűnő beszédszintetizátort hallunk.
Igen, ez az a típusú “finomság”, mint az, hogy Leó alatt a nem Mac-ek ikonjait a Finder egy bluescreenes sárga monitoron jelenít meg.
Apple-t használok, tehát én különböző vagyok! Komolyan mondom levernék néhány sallert egy-két szakembernek arrafelé, mert ez ellenszenves, nem rokonszenves húzás a részükről. Bezzeg, ha üzletről van szó, akkor ők is érzik, hogy oda kell jobban figyelni a másik platformra is, de ilyenkor meg úgy csinálnak, mintha nekik mindent szabad lenne.
update: a megfejtés ennél jóval egyszerűbb, hiszen nincsen benne beszédszintetizátor, egyszerűen arról van szó, hogy szinkronizálás közben az OS voice API-ját, vagy az iTunes saját kódját használva “gyártja le” a mintákat. Köszönjük t_dcnstrctr-nek a megfejtést.
Másik dolog: csehek miért kapnak beszédszinit, és mi magyarok miért nem? Ők ugyanis mintha ugyanabba a cégcsoportba tartoznak, mint mi. Ki volt az, aki eldöntötte, hogy ők kapnak technológiát? Vagy ennyivel nyugatabbra fekszenek? Na és a lengyelek?
Harmadik dolog: szerintetek csak Apple fejhallgatóval működik, vagy mással is? Na? Oké, mondjuk erre tudom a választ: azért, mert vezérelni kell a kis picikét.
Sokan jelzik nekem, hogy szép-szép az RE5, de nehéz. Az RE4 szintén nehéz. Hadd idézzek néhányat ezen hangok közül:
Greg: “nem lehet futás közben lőni, milyen szar már!”
Handrás: “Resident Evil? Haggyámá! Szar az euró, szar az Apple, szar ez a játék is!”
Fejes Balázs: (telefonon az RE4-ről) “Nem tudom, eljutottam a tóig, aztán a főszörnynél feladtam. Meg van még a savegame-em, várj, berakom. (szöszölés a háttérben, csörömpölés, gyerekzsivaj) Valami tó mellett állok, nappal van. Van itt egy csónak.” — a Plastik média szerkesztőjének közleménye: MIRE VÁRSZ?! ÜLJ BE!! Terítsd le EL LAGO-t!!
Nyenyec: “félbehagytam, mert már túl öreg vagyok ahhoz, hogy rendszeresen 5-nél többször kelljen nekifutnom egy pályának.”
Papp Gábor: “múlt hét végén már játszottam az RE5-el, szép grafika, tetszett, viszont az első akciójelenetnél elvéreztünk a házikóba”
Az én hozzáfűznivalóm:
Én is meghaltam. Rengetegszer. Frusztráló volt.
Viszont egyszer csak az ember rájön, hogy kell a különféle grab-ekből “hátralépni”, hogy lehet terelni a zombikat egybe, aztán shotgunnal crowd managelni.
Később jönnek az advanced ammo konzervációs taktikák, egy lövés fejre, aztán kick, végül a fekvő ellenséget késsel megmurdájolni.
Ha elkapjátok az ízét, roppant élevezetessé válik és végig kihívás marad.
Találkoztatok El Gigantéval? Sikerült megölni el Gigantét? Na, akkor ugyanez Ashley-vel (nem halhat meg), utána pedig lava pit: kettő El Gigante fight. Ráadásul azoknak kétszer akkora a health-jük, mint a korábbiaknak. Persze láttam videót már arról is, hogy a faszi megkéseli mind a kettőt a lava pitben pro módban, szóval.
Roppant jó a görbe. Faszányos, jó.
Ami pedig az RE5 elejét illeti, ahol sevenofnine feladta: ez a vízválasztó. Aki öcsijátékos, az menjen csak szépen GoW-ozni, ott nincs health, beszaladsz a sarokba, aztán kibekkeled, míg felgyógyulsz. Ez viszont igazi gaming!
Itt egy videó arról, hogy kell megcsinálni a részt. Vegyük észre, hogy mennyire hatékonyan használja az environmentet (szükséges), milyen jól menedzseli a tömeget, és leteríti az Executionert is. Úgyhogy nem az RE5-tel van a baj, fátterok.
Videóban nézzétek meg a first blood-ot, nézzétek meg. Shotgunnal, amikor rendesen összejöttek a tesók. Gyertek csak össze szépen, majini fiesta. Aztán a szőrős seggetekre is tetováltathatjátok:
バイオ
hozzászólni az előző posztban lehet, sőt, kell
Két nap múlva megjelenik hivtalosan is a Resident Evil 5, én pedig némi status reportot szeretnék adni, hogyan várom, hogy készülök rá.
A hétvégén végigjátszottam az RE4 Wii változatát. Teljesen a játék elejéről kezdtem és vittem végig. Ez volt életemben a harmadik végigjátszása a játéknak. Az első kettő alkalommal a GameCube változatot csináltam, 2006 tájékán. Később eltelt sok idő, olvastam, hogy megjelent a Wii változat (gyakorlatilag megegyezik a PC és PS2 portokkal), tehát meg kellett vásárolnom.
Sokáig nem hittem, hogy elő fogom venni, elvégre notórius játékot be nem fejező hírében állok, viszont most, hogy az ötös ajtókilincs távolságban van, valamiért mégis elkezdtem. Igazság szerint amikor megvettem a Wii változatot, elkezdtem, de abba is hagytam kb fél óra után, most viszont mentem, csűrtem a dolgot és progresszáltam a sztoriban.
Olyannyira, hogy hétvégén dacára minden családi eseménynek és programnak, gyakorlatilag be is fejeztem a játékot. Annyira azért nem rövid, kell neki idő, menni, haladni kell benne. Érdekes módon nem szar harmadszorra sem, sőt, kifejezetten élvezetes. Az ember már nem emlékszik, pontosan mi után mi jön, de a végére minden a helyére kerül.
Az Island résznél volt egy érdekes momentum. Addig ugyanis úgy játszottam, hogy próbáltam minél alaposabban menni. Szépen, szisztematikusan levettem mindenkit, összegyűjtöttem minden tápot. Az island elején viszont nekilódultam és gyakorlatilag belerohantam a tömegbe, leszedtem őket, amikor kaptam egy tockost az áramos pálcával, gyógyítottam, de csak rohantam tovább. Gondoltam előreszaladok és megnézem, mi történik. Elég az hozzá, hogy kb addig a pontig nyélen szaladtam (értsd: leszarva a normál játékmenetet), míg Ashley-t ki nem szabadítottam a cellából a papírrepülős résznél.
Itt viszont megálltam. Eléggé benne voltam már, hogy ne kezdjem újra a meglehetősen hosszú szakaszt, viszont alig volt már töltényem, gyógyfüvem, szóval eltűnődtem. Végül aztán mentettem egyet, majd innen folytattam. Úgy döntöttem, hogy megpróbálom leharcoltan is végigcsinálni és nem újra kezdeni az Island elejéről.
És ment. Annyira, hogy a végén eladtam az addigra kimaxolt Red9 pisztolyt és megvettem a 100 shell tárolására képes shotgunt, aztán azzal folytattam. Sajnos egyébként a bossfightokat nem vállaltam el: mindig megvettem 30 ezerért a rocket launchert és azzal öltem meg Ramon Salazart, Verdugot és U3-at is. Krausernél meg a kimaxolt magnummal lődöztem, sorry!
Egyszóval remek volt végigtolni Wii-n is, roppant tetszett a pontos célzás, pörgős volt a játékmenet.
Ismeretes, hogy a Wii változatban szerepel a Separate Ways küldetés is, ami csak a PC és PS2 portokban volt benne, így számomra ismeretlen volt. Alig vártam, hogy elkezdhessem! Öt küldetésből (report) áll, olyan 4-5 óra alatt vihető végig, ami, ha belegondolunk nem is olyan kevés tekintve az alapjáték 8-12 órás játékmenetét.
Ma este azt is befejeztem. Összesen két etapban nyomtam: egyik este az első és második riportot, ma pedig a 3-4-5-öt csináltam meg. Roppant élvezetes volt. Ezt a játékot akkor lehet elkezdeni, ha a “fő” játékot végigvittük. Utána a sztoriban itt-ott feltűnő csaj szemszögéből lehet megtekinteni az eseményeket.
Döbbenet, mennyire odafigyeltek Capcomék az élményre, igazi csemege azoknak, akik végigjátszották a játékot. A pályák többsége azokon a részeken zajlik, amiket már ismerünk, viszont nem olyan irányból kell őket bejárni és a szörnyek sem azok és úgy vannak elhelyezve, mint amit megszoktunk. Kifejezetten éleveztem például, hogy az első riport elején a templom fényes napsütésben mutatkozott.
Itt-ott bele lehet futni Leonba is, de nem lehet vele kontaktust teremteni, mert ez a kimondott szabály. Vicces és érdekes újra bejárni a pályákat.
A videók nagy része azonos a fő játékban látottakkal, viszont van néhány rész, ami új volt, sőt, a negyedik riport fele egy teljesen új pályán játszódik. Új modellek, új pálya, teljesen jó élmény volt végigvinni. Később aztán az a rész jön, ahol Leon megmenti Ashley-t és Ada megsorozza a hordókat, amik betemetik a főszörnyet, Saddlert.
Nos, ez a fő játékban is így van, viszont akkor sem értettem, hogy Saddler miért nem követ bennünket az égő hordókon át. Sőt, ha körbemegyünk a szobákban, akkor visszajutunk a kiinduló szobába, de senki sem lesz ott. Ennek megfejtésére a Separate Ways ad választ: Ada ugyanis meg kell, hogy vívjon Saddlerrel utána! Fantasztikus élmény a puzzle darabjait helyükre tenni ebben a formában. A legvégén pedig Leon harcát a mutáns Saddlerrel Ada szemszögéből követhetjük végig egészen a Rocket Launcher (special) felvételéig. Van azért izgalom bőven ott is, nekem például elsőre nem is sikerült a szegmens.
Fontolgattam azt is, hogy elkezdem Professional módban a teljes játékot végigjátszani, de lehet, hogy ezt már kihagyom. Pont elegendő volt a Wii változatot végigvinni és megnézni a Separate Ways extra küldetést is. Fasza volt, jó volt.
Elgondolkodtató ugyanakkor az, hogy a játék előrehaladtával, az egyre erősebb fegyverek megjelenésével noha a szörnyek is gyúródnak, mégis mintha könnyebbé válna a játék. Elvégre egy erős magnummal igen hatékonyan lehet haladni előre. Talán érdemes lenne készíteni egy inverz játékot: az elején a legerősebb dolgokkal kezdünk, aztán ahogy haladunk előre, úgy lesz progresszívebben nehezebb és nehezebb a játék, mert mindig kevesebb fegyverünk lesz. Talán a sztorit is rá lehetne erre építeni.
Mit mondhatnék még ezek után? Az egyik legjobb játékélményem volt a Resident Evil 4. Soha nem játszottam másik részével a sorozatnak (a rail shooter Umbrella Chronicles-t leszámítva), de annyira hihetetlenül jó volt ez így, hogy alig várom HD-ben az RE5-öt, ami teljesen erre az alapra épül. Remélem abban is lesz pontosan ennyi “replay value”. A 4-ben ugyanis rengeteg van.
Csütörtökön, 12-én este hivatalos vagyok a magyar RE5 launch partira (a meghívó teaser videót már láthattuk korábban), alig várom már. A játékot előrendelésben berendeltem a brittektől, elvileg péntekre az is itthon lesz. (Persze péntek-szombaton Heimannéknál leszünk Szekszárdon, de az RE5 megvár.) Imádom a játékot, pont nekem találták ki. Igazi, megfontolt, jól konstruált anyag.
Azon tűnődöm, hogy ha semmi mással nem játszom, csak ezzel, akkor sem különösebben hagyok ki sok mindent az életemből. De most komolyan. Velem lenne a baj, hogy bármilyen játék, amit kipróbálok pontosan annyira fos, hogy nem érdekel? A Mario Galaxy, Metroid, Uncharted voltak azok, amikkel képes voltam 30 percnél többet játszani, de egyikük sem juttatott el arra a szintre, ahova Capcomék.
2003. október 24.
Iskolában vagyok, matekórán. Kiderül, hogy a vizsga szombaton lesz a pénteki pénzügytan után. Új, de szigorú matektanárom van. Egy víz alatti gyárban dolgozunk, és a monitort nézzük, ahol minden operációs rendszer kapható. Az egyiken egy hiba jelenik meg, valami ember kivesz egy oxigén palackot, ezt nekem kell felvinnem a felszínre, majd megsemmisíteni. Felvisznek egy 30 méter magas toronyba, ahol nagyon szédülök, képtelen vagyok megcsinálni a feladatot. Levisszük valahogy a palackot, ami átváltozik egy pezsgős üveggé.
2003. október 26.
Iskolai színdarab próbáit nézzük, színészek, angolul készülnek. Megírjuk az észrevételeinket, de a rendező semmit sem változtat rajta. Kiderül, hogy elég beteg gondolkodásmódja van. Kör alakú akadályon kell körbe futnom és rengeteg krokodilt kikerülnöm, de megcsinálom. Egyik jó barátom is ott van, közösen strandolunk és tervezzük a strandolást. Telefonom állítgatom, komoly játék, a telefon arra is képes, hogy mindig lefotózzon engem, és azt rakja be háttérképnek. Amikor engem fotóz, nem az én arcom szerepel, hanem egy idegen emberé, aki teljesen úgy mozog, mint én, csak éppen az arca más.
