Archive for March, 2009

Dive into angelday

Published
angelday
on March 9th, 2009
in plastik
22 Comments

Az online jelenlét a néhány kattintással működő szolgáltatások megjelenésével válaszút elé állítja a neten publikálót. Rengeteg szolgáltatás, de mi mögötte a koncepció? Hogyan tudjuk egységbe foglalni mindezt? Aki ezekre a kérdésekre keresi a választ, ki kell, hogy ábrándítsam, én ugyanis most csak összefoglalom azokat a belépési pontokat, ahol én magam kilépek a világ felé. Aki figyelmes, összeszedegetheti ezeket az információkat innen-onnan, viszont kommentárokat és szerkesztési elveket is közölnék ezzel kapcsolatosan segítve a választást és eligazodást.

Az egyes képekre kattintva a webes gyűjtő oldalakra jutunk, az RSS feedeket pedig mindenki behúzhatja magának a kedvenc hírolvasójába igény szerint.

I. Plastik.hu
feed-icon-14×14.png http://feeds.feedburner.com/plastikmedia

2001 óta íródik vérrel. Időnként sokat dolgozom egy-egy poszton, vannak periódusaim. Jelen pillanatban is ezt tartja kezében az olvasó. Erre a site-ra kiemeltebb, fontosabbnak érzett tartalmakat fogok posztolni, ugyanakkor elképzelhető rövidebb, velősebb megjelenítése is időnként valaminek, amit fontossága miatt ide érzek jobban illőnek. Általában átgondolom, mi, mikor és hogyan történik.

II. Plastik posztokra írt hozzászólások
feed-icon-14×14.png http://feeds.feedburner.com/CommentsForPlastikMedia

User generated content. Időnként én is beleszakértek a dolgokba.

III. Flickr
feed-icon-14×14.png http://feeds.feedburner.com/plastikmediaflickr

Online publikus képgaléria, de galériának nem nevezném. Szelektált fotókat teszek fel annak függvényében, hogy mi tetszik éppen nekem, vagy mit érzek célszerűnek. Konkrét, kiszúrt, közlésre alkalmasnak minősített képek. Művészkedés. A legutolsó öt képet jelen pillanatban a fő blogon is megjelenítem.

IV. Das Twitter
feed-icon-14×14.png http://feeds2.feedburner.com/plastikmediatwitter

Maximum 140 karakter hosszú szösszeneteim. Adott esetben linkajánlók, sommás megjegyzések, más chat-szerű képződmények, megállapítások, felkiáltások, nyílt kérdések. Mikro méretű announce és helyenként agymenés blog. Ide rakom azokat, amiket nem akarok fő blogba tenni, viszont valamiért mégis úgy érzem, szólnom kell.

V. Google Reader megosztásaim
feed-icon-14×14.png http://feeds2.feedburner.com/plastikmediagoogleshared

Kivétel nélkül a reader erdőben látott, általam érdekesnek talált dolgok, amikről nem akarok különösebben értekezni, csak megjelölni őket. Adott esetben apró kommentárt fűzök hozzá, de leginkább azt sem. Saját feedjeimből, illetve a többiek megosztásaiból csemegézek és szűrök.

VI. Tumblr
feed-icon-14×14.png http://feeds2.feedburner.com/plastikmediatumblr

Igazi mikroblog, nemrég kezdtem. A neten talált, emailben kapott dolgokat osztom meg itt, esetenként több-kevesebb kommentárral. Internetes szemét, kukaláda. Elképzelhetők rövidebb posztok, de túlnyomó részt neten lőtt képek, chaten szerzett lepattanók, embeddelt videók, olvasott idézetek, linkek gyűjtőhelye. Mobiltelefonomon is tudok készíteni képeket, az erre a blogra megy ki azonnal. Szeretem, mert könnyű használni és jó dolog 2009-ben az ilyesmi. Időnként akár Google Readerből is átemelek annak függvényében, hogy mennyire érzem erősnek.

VII. Vimeo
feed-icon-14×14.png http://feeds2.feedburner.com/plastikmediavimeo

Online videomegosztásaim. Általában mindegyik videó kikerül valamelyik sitera is, de ez sem feltétlen igaz, így pörkölnöm kell belőle feedet is. Feltörekvő filmrendezőként iMovieban vágok laptopon.

VIII. Ustream Plastiknation
feed-icon-14×14.png http://feeds2.feedburner.com/plastiknation

Egy időben rendszeres programként, később rapszódikus jelleggel, de csináltam online közvetítéseket is. Ha van valami, akkor ezen a lapon, illetve itt lehet követni a dolgokat. Teljesen eseti módon archiválom a show-kat, így sokat ne várjon az internetbarát ettől a feedtől.

Egyebek

Nike Futóblog

Futással kapcsolatos élménybeszámolók és más vonatkozó bejegyzések. Többen írjuk, én szerkesztem.

Nike blog

Minden Nike-releváns poszt, amit nem érzek FB kompatibilisnek. Véletlenszerű időpontokban frissített oldalhajtás.

Salak

Tenisszel foglalkozó, jó régen elkezdett, maximális potenciálját soha el nem érő weblap. Most éppen Wiki formában küzdök vele, aktívan nem szerkesztem, ahogy elnézem más sem teszi. De szeretném, ha beindulna, viszont ahhoz még sokat kell dolgoznom, hogy támogatni tudjam erősebben.

The Wrestler (2008)

Published
angelday
on March 9th, 2009
in arbeit
26 Comments

Atyavilág, egy jó film!

Teljesen meg vagyok lepődve. Tulajdonképpen majdnem teljesen és tökéletesen hibátlan alkotást sikerült Darren Aronofskynak készítenie, aki a Fountain című filmmel már 2006-ban megmutatta, mi az erő.

Állítólag a Wrestler címszerepére Nic Cage-et akarták szerződtetni (gyk: a stúdió), viszont Cage megértette, hogy Aronofsky valójában ezt a szerepet Mickey Rourke-kal akarta megcsinálni. Kitáncolt a projektből, Rourke pedig bejött. És milyen jól tette! Fantasztikus alkotás.

A Wrestler egy emberi film. El sem tudtam volna képzelni, mit lehet egy pankrátor témából kihozni, de amint látjuk, rengeteget. Hihetetlen jók a vágások, kamera, ritmus, az egész szerkezet működik. A film során nekem végig az táncolt a fejemben, hogy ez olyasmi, mint a Rocky Balboa, csak éppen sokkal jobban járja körbe ugyanazt a témát.

Stallone ehhez képest egy szerencsétlen kis középszerű faszi némi villanással a Balboa kapcsán, viszont Aronofskyék megmutatják, hogyan kellett volna ezt rendesen megcsinálni. Rourke teljesen hiteles tud maradni végig, egy amerikai emberi sorsot látunk. Ismeretes, hogy ő maga is boxoló volt (sőt, boxolóként kezdte a pályáját), egyáltalán nem áll távol tőle a téma. Benne van már a korban rendesen, ő is ennyire lecsúszott forma, mint a “Ram”, meggyőződésem, hogy magát alakítja — az Oscart idén egyértelműen neki kellett volna adni Penn helyett. (Penn filmjét végig se tudtam nézni egyébként.)

A film lenyűgöző és magával ragadó egészen az amerikai típusú végkifejletig. Én ezt nem úgy oldottam volna meg, hanem egy Közép-Európai drámát készítettem volna (annak ellenére, hogy Amerikában vagyunk, mert a dráma az ott is dráma). De nem panaszkodom, mert így sem volt baj, egyszerűen csak az ötös osztályzat helyett ötös alát kell kiosztanom.

Darren Aronofskyt pedig elkezdem figyelni a jövőben.

Futóblog teaser videó 2

Published
angelday
on March 8th, 2009
in plastik
5 Comments

Csináltunk és szerkesztettünk egy ilyen (úgynevezett) “teaser” videót, ezt most kirakom ide is:

Az értelmét nem fedem fel (van neki valamennyi), viszont a Futóblogon márciusban nagy támogatottságú kampány indul be.

Kékfrankos kóstolás TRIBUTE

Published
angelday
on March 6th, 2009
in videoblog
12 Comments

A kóstolót Radovánnál, a Radovin.hu borkereskedésben tartottuk péntek este. Ha már mikroblog: UP blogja a cvikli (korábban nuz néven), az enyém meg a Plastik tumblr.

Hétvégén nemzetközi nőnap

Published
angelday
on March 6th, 2009
in plastik
15 Comments

(heti szponzori poszt) Kedves férfiak, vasárnap nemzetközi nőnap lesz. Háláljuk, köszönjük meg a nemzetközi nőknek azt a figyelmet, amit nekünk szentelnek. Nélkülük ugyanis puhákká, zsémbesekké és teljesen önzőkké válnánk az egyedfejlődésünk során. A Sugár Mozi, heti hirdetőnk, ezen a napon ajándék-ernyővel várja a moziba érkező hölgyeket: Helia-D arckrém, Elle magazin, Bonbon, Elle neszesszer (ez utóbbi a készlet erejéig). Annak idején az általános iskolában aznap mi friss hóvirágot szedtünk a lányoknak, ma étterembe visszük őket és megpróbálunk hóvirágot lopni a kertek alatt.

A Plastik médiát ezen a héten a Sugár mozi támogatta. Köszönjük.

Milyen konzolra esküszöl?

Published
angelday
on March 5th, 2009
in konzol
134 Comments

A magam részéről leraktam voksomat a PlayStation 3 vonalon. Ebben az értelemben kettő modern konzol is van a háztartásban: Wii és PS3 (ezt február elején végül megvalósítottam, PSN://angelday vagyok). E mellett van még PS2, DS és egy C64 is. Az XBOX360-ról van egy nem túl pozitív véleményem, hiszen ronda az alakja (egyszerűen nem jön be), másrészt a kontrollert se tudom elfogadni, harmadrészt baromi hangos.

Gondoltam megkérdem, kinek mi a véleménye a kérdésben, hiszen nincsenek igazságok, minden attól függ ugyanis, ki mivel játszik. Mario Galaxy csak Wii-re van és egy roppant zseniális anyag. Metal Gear Solid csak PS3-ra van. XBOX-ra pedig leginkább multiplatform játékok, jó DLC (downloadable content) dealekkel. Többek állítása szerint a multiplatform cuccok mindig XBOX-ra sikerülnek jobban, mert PS3-ra nehezebb optimalizálni és a fejlesztől szarnak bele (jó példa a Fallout3).

Persze a legjobb az lenne, ha mindenki megvenne magának minden konzolt otthonra, én viszont azt látom, hogy igenis, a PS3 és az XBOX360 között dönteni kell.

Short stories with tragic endings

Published
angelday
on March 4th, 2009
in videoblog
49 Comments

Veto

Published
angelday
on March 3rd, 2009
in c64
18 Comments

Edhellon hívta fel a figyelmem erre a kivételes Commodore 64 grafikára. Veto is olyan grafikus, mint Archmage: 2003-2004 körül tért vissza a C64 pixelezéshez, mert rájött — és ez már az én interpretációm — hogy a technológiával lehet versenyt futni, de a C64 grafikával nem. Az ugyanis konstans és örök.

Az alábbi alkotás egy klasszikus “hires” grafika: minden 8×8 pixeles blokkon belül kettő színt lehet használni a 16 színű palettából. Egy pixel sem lóghat ki a sorból. Ezeket maximálisan figyelembe véve kellett tehát megrajzolnia Vetonak:


katt a képre, a rajz animált fázisai

Egyértelműen megfigyelhető ez az új iskola C64-en: festményszerű ecsetvonások, igazi stílus kezd mutatkozni a vásznon. Félredobhatjuk a sakktábla dithert, itt az új generáció. Javaslom, hogy nagyítsunk bele:


a képre kattintással teljes méretben nézhetjük a kötöttségeknek megfelelő képet

A kép natívban letölthető erről az oldalról. Veto korábbi grafikáit pedig itt tekinthetjük meg, ez itt kimondottan ügyes.

Svartli (2)

Published
angelday
on March 3rd, 2009
in arbeit, evés
28 Comments


Van, aki nem szereti a kövér részeket (így például Bazsó Gábor sem), én viszont ebben az esetben kivétel nélkül mindent szúrok. Ha esetleg nagyobb a kövér, akkor kettémetszem és külön tierben szúrom fel. A fektetett szelet bal oldalán, illetve a kamera oldali részen lehet megfigyelni, mennyire lédús őfinomsága: elég a késlappal finoman rányomni, és máris finoman előbújik.

The Prodigy – Invaders must die (2009)

Published
angelday
on March 2nd, 2009
in média
37 Comments

Kissé nehéz helyzetben vagyok, hiszen a Prodigy tánczene végigkísérte serdülő koromat. 1992-ben jelent meg az Experience album, abban az időben az volt a zene. 1994 – Jilted, 1997 – Fat of the Land. Kedveltem mindet, de leginkább az egyéni mixeket bírtam. Volt néhány nagyon elborult és vad, ám remek dolgozat.

2009. február 23-án jelent meg az új album, megvásároltam az iTunes boltban. Digitális PDF booklettel érkezik, a 11 “hivatalos” szám mellett van még négy másik, ebből három mix (kettő az Omen számé), a negyedik pedig egy kommentár-sáv (vagy hogy mondjam), ahol a zenekar három tagja beszélget a számokról. Tagoltan, egymás után mennek végig rajtuk. Nagyon érdekes Liam Howlettéket hallgatni, jó ötlet. Ezekből három szám iTunes exkluzív, ideértve a kommentálást is.

Amikor az albumot először hallgattam végig, nem értettem. Ismerős hangzatok, ismerős minták, a kilencvenes éveket láttam megjelenni. Kérdéseket tettem fel: ez lenne az új Prodigy album? Nem tűnt különösebben érdekesnek, vagy izgalmasnak. A második hallgatásra már közelebb kerültünk egymáshoz, de a harmadik és negyedik végighallgatás után merem csak kijelenteni, hogy kezdem megszeretni ezt az albumot.

Howlett szavaira is oda kell figyelni, hiszen tudatosan csinálták ezt a fajta hangzást (meg persze ő ilyen zenéket csinál ugye), szándékosan “retrós”, ha valakinek erre van szüksége. Kedves minták köszönnek vissza, egyáltalán nem rossz. Első benyomásaim nem voltak jók, de azt hiszem most megértettem mit akartak belőle kihozni.

Kicsit olyan érzésem van, mint az új Metallica albumnál (bár azt nem hallgattam meg ennyiszer), hogy tulajdonképpen öregfiúk ugyanazt a szart csinálják, mint eddig. Kicsit modernebb, kicsit másabb, de benne vannak ők a retró-mezőjükben, aztán ott nyomják a divatzenét. Mert a Prodigy divatzene kérem, a kilencvenes évek divatzenéje és kamu-agressziója. Onnan lehet tudni, hogy ez így van, hogy nem lehet ugyanúgy tekinteni rá: ha kijön egy új album, akkor az embernek “retró” érzése lesz tőle, ha pedig univerzálisat alkottak volna, akkor ez nincs.

Nem keresem ugyanakkor az univerzálisat a Prodigy-ben. Kedves elektronikus zene. Klassz új album a maga módján. Szép volt, Liam.

Playcountom:

Svartli

Published
angelday
on March 2nd, 2009
in evés
54 Comments


…vagy schwartli? Édesapámtól kaptam Hajósról. Ezres darabja. Ma ezt reggeliztem fehérpaprikával, pirítóssal, némi körözöttel és teával. A végén természetesen mindent elmosogattam. A hétvégén sajnos nem diétáztam. De nem bánok semmit.

Newer Entries »