Multi lock-on

Az alábbi animációt sokan láthatták már a net különféle fórumain előbukkanni, engem mindig is érdekelt, hogy pontosan mi az eleje, a vége, mögötte a sztori és egyáltalán: mi van odaírva.


ez az eredeti 1:1 változat

Nos, a kezdéskor: “Ha nem tudod kinyitni az ajtót, törd be.” A legvégén pedig: “Ha tolva nem tudod kinyitni az ajtót… próbáld meg húzni.” A kép 700 kilobyte méretű, 160×120 pixeles bontású és 884 egyedi kockát tartalmaz.

Elődje valószínűsíthetően a XIAO XIAO lehetett 2001-ből, ami Flash alapú, szintén hibátlan alkotás. Arról bővebben itt olvashatunk.

Things that excite me

Csatlakozzatok és merjétek használni a twittert. Ne féljetek olykor a kialakult zajtól sem, ez a dolgok természetes velejárója, ahol rengeteg érték is termelődik, csak nyitott szemmel kell járni. Jelöljétek egymást, barátaim.

The Curious Case of Benjamin Button (2008)

K: Mik voltak Fincher filmjei a Fight Club után, József?

V: Több film is volt. Sorban:

2002 — Panic Room. Ebben a filmben szerepelt Jodie Foster kislányaként Kristen Stewart, aki akkor 12 éves volt, most meg 19 és vámpírokat szeret. Nem nagyon értettem én akkor (mármint Fincher filmjét), bár érdekes koncepció volt. De a Fight Club után gyermeteg stúdiófilmnek tűnt.

2007 — Zodiac. Nyomozós, szaladgálós, szuszpenziós, ám nem rossz, mindenképpen újra fogom látogatni még egyszer HD-ben.

2008 — The Curious Case of Benjamin Button.

Valamiért végig azt gondoltam, hogy a Benjamin Button egy alacsony költségvetéssel készült művészfilm lesz, legalábbis a címe alapján. Ehhez képest az egyik legnagyobb, legdrágább, leghollywoodibb filmet csinálták belőle. 160 millió dollár produkcióra és járulékos költségekre, 340 millió dollár bevétel.

A maga 165 percével ez a film hosszú. Rengeteg anyagot hagytak benne, ami érzésem szerint a rendező alkotói tőkéjének érvényesítése lehetett, de ha engem a vágószobába eresztettek volna, egészen biztosan megpróbálom meggyőzni őket, hogy ez így sok és unalmas, ráadásul egy csomó post költséget is megspórolhatunk rajta. (Bár ekkora büdzsénél ki nem szarja le, nem igaz?)

Aranyos, szerethető, klassz hangulatú egyébként, azt mondanám, hogy minden klappol benne. A kor technológiai megoldásainak megfelelően professzionális, de nyilvánvalóan érzékelhetők benne a CG Brad Pittek, nekem meg sajnos az ilyenekre állt rá a szemem a pixeltolós munkában az évek során. Motionben meg különösen nehéz észrevehetetlent alkotni. De akkor már a maszkmesterek is gagyik, mondjon bárki bármit. Egyszerűen nem tudnak természetesen öregíteni. Szerintem minden film, ahol a szereplőket maszkolják, kerülendő produkciós oldalról.

Az ötlet is rendben van, ilyennel eddig nem találkoztunk, jól ágyaz meg hozzá a történetben a visszafelé forgó óra. Sajnos első nézés során a dramaturgiai elemeket követve összeáll kb az első fél-egy óra alatt az emberben, hogy mi lesz ebből az egészből, csak a végjáték nem tiszta: ezt viszont Fincher jó hosszasan taglalja, aztán maga is rájön, hogy egy emberéletet bemutatni csak folytatásos regényben lehetne rendesen, így összecsapja a végét, de ettől még két és fél órás lesz az a film.

Nagyon tetszett a film során végigfutó vicc, az öreg tata, akibe hétszer belecsapott a villám. Nem számoltam, de szerintem pontosan hét alkalommal játszottak be inzertet és mindig mást. Mindig örülök, ha látom, hogy valaki meg tudja tenni, hogy a poént, a gag-et beleviszi a nagy költségvetésbe és örömmunkát végez. Ez Magyarországon nagyon ritka és kivételes lehetőség szokott lenni.

Különös mesefilm, remek kivitelezésben, ami unalmassá válik kb a felétől, de ezt ellensúlyozza az odafigyelés és a lélek. Örültem volna, ha nem Brad Pitt, vagy Robert Downey Jr. a főszereplő, de semmi sem lehet tökéletes.

Egy erős négyest írtam az ellenőrző könyvbe.

Akinek még kérdései lennének


Katt a képre! Ott kell beregisztrálni és szavazni.

K: Józsi! Már szavaztam, de tovább szeretném támogatni az ügyedet! Mit kell tennem?

V: Először is köszönöm a segítséget és kitartást ezekben a nehéz pillanatokban. Amint láthatjátok minden kattintásra szükségünk van a hírbehozó felé vezető úton, aki jelenleg megszerezte a — pillanatnyi! — vezető pozíciót. Nagyon nehéz napjaink lesznek és rengeteget kell dolgoznunk, ha meg akarjuk nyerni ez a versenyt. Elérkezett az idő, barátaim!

IWIW-en és Facebookon írjatok üzenetet minden ismerősötöknek, ideértve a középiskolai tanáraitokat is, akik szerint szimpatikus és jóképű – jóképességű ifjú voltam. Vegyétek rá őket, hogy regisztráljanak be a twitterre és adják le angelday-re a voksukat. Ha nem hallgatnak rátok, akkor győzzétek meg személyesen őket. Érveljetek, hogy a twitter jó dolog, különben mi sem csinálnánk. Akinek sikerül berántania még embert, azoknak a userneveit írjátok meg nekem egy levélben (ride kukac ezen a domainen), meg fogunk mindenkiről emlékezni! Involválódjatok a kampányba! Adjatok hírt róla, győzzetek meg embereket, mint én.

K: Józsi! Középiskolás vagyok, egyelőre sikertelen a csajok körében. Mégis szeretnélek támogatni, nomeg, a csajok sem jönnének rosszul! Mit kell tennem?

V: Én is loser voltam, mint te. De ez nem baj, mindenkinek át kell mennie a pizzásképű fázison. A csajok az önbizalomra és a nyílt szívre tapadnak. Az sem baj, ha van fotókészüléked is a kezed ügyében, mert attól mindig elkezdenek vetkőzni, de ez már a középhaladó szint és házibuli is szükséges hozzá, meg sör! Sok sör! A Nagy Twitter Verseny egy különleges alkalom a középiskolás csajok felé vezető úton, hiszen általa legyőzhetitek a kezdeti félelmeiteket a szőröspunci felé vezető úton. Illetve ma már nem, de most ez mindegy! Legyen csak punci!

Menjetek oda a kiválasztott lányhoz és értessétek meg vele, hogy ez most egy lehetőség, amivel csatlakozhattok egy Magyarországra BEROBBANNI (!) készülő forradalomhoz. Internetes-iwiwes-facebookos-social-SMS mindenkinek. Nem fog elutasítani, mintha csak odamennétek és arról kezdenétek el beszélgetni, hogy akkor mikor lesz a földrajz témazáró. Bízzatok bennem.

twitter.com/angelday

Windosill

Explorációs játék, ahol próbálgatni, csavargatni, forgatni kell dolgokat a képernyőn és rájönni a különféle összefüggésekre. 3 dollár — de van trial is, Mac és PC (mert, ugye, Flash 10 motor alapú játék):


Windosill

Ez, kérem tisztelettel, a minőségi szórakoztatás legjobb formája. Roppant kreatív, szellemes, ötletes, szépen kivitelezett. 5/5

Minőségi tweet

Kovács “craft” Balázs egyszerű példán mutatja be, mi az a minőségi twitterezés:

Két nap, két poszt, 140+140 betű, egy csillag. Ennyi.

De lépjünk messzebb a magyar geek ugartól. Fred Durst egy remek twitter példa. A csávó a Limp Bizkit (ejtsd: biscuit) frontembere. A netre került egy videó korábban, ahol kéjeleg valami macával. Ennek már lehet pár éve. Fred Durst viszont elkezdte nyomni a nanoblogot. Nézzünk meg egy jellemző példát, ahol, megérthető mitől forradalmi a twitterezés:

Otthon van és XBOX-ozik, ezt feltette a twitterre (Fred Durst, a Limp Bizkit frontembere). Az egész nanoblog ilyen szarokról és magáról a ZAJRÓL szól. Itt nem kell a különösebb mély értelmet és tartalmat keresni, höpölyög a folyam, nyomja mindenki a saját szarságait. Az emberek meg le és feliratkoznak nagy számosságban. Van, aki nyer és van, aki veszít. (Döglégy nyer.)

Másrészt ez a típusú közelség: hol fordulhatott elő eddig az Internet történelemkönyvében az, hogy elérhetetlen messzeségekben trónoló sztárok, mint a példaként hozott Fred Durst XBOX kezét, grill sütését és gitározását a medence parton figyeljük meg? Esküszöm, ez jobb, mint a BLIKK.

A blog volt valami hasonló, de lássuk be, hogy a médiapiacról kihullott csávók csak viccelek, de értitek kb játékterepe lett, amit igazából lassan és nehézkesen frissítget az ember. Nem így a twittert. Az egész arra lett kihegyezve, hogy rapid módon ontsuk a ZAJT. És ez mégis jó valamiért.

A twittert nehéz megérteni és fölfogni első pillanatban. De itt vagyok én, és segítek nektek.

angelday wants YOU!

Vendégtartalmat osztanék most meg a Nagy Twitter Verseny alkalmából (#ntv2009). Elsőnek itt van hollandnak egy obligát támogató képe szép kivitelezésben, lejjebb pedig Fejes Balázs tollából egy twitter intrót adnék közre, amit a Plastik médiának juttatott el. Mindkettő szakember elérhető a twitteren: @fb2, @reklambuzi

Olvastál valahol a twitterről, vagy barátaid győzködnek, hogy próbáld ki? Egészen egyszerű dolog feliratkozni a twitter.com oldalon, de mire is jó a twitter? Ha arra a következtetésre jutsz, hogy nem sok értelme van az egésznek, nem vagy egyedül. Én 2006 óta használom a twitter szolgáltatását, és csak így néhány év próbálkozás után kezdek rádöbbenni, mekkora ereje van ennek az eszköznek, és hogy bizony a twitteren csiripelés nem egy rövid, hamar kifulladó trend lesz.

A sok twitterrel foglalkozó cikket, műsort, lelkes twitterfüggő sztárt követve egyre több résztvevő jelenik meg ebben az izgalmas világban. Ha érdekel, hogy mire, hogyan, mikor, hol és főleg mi a fenének használd a twittert, neked készült ez a poszt.

Essünk túl rajta, próbáljuk meghatározni, miről szól ez a twitter szolgáltatás. A legtöbben a “mikroblogolás” kifejezést szokták használni, rá, hiszen alapvetően blogokhoz hasonlóan jelennek meg twitter oldalunkon a beírt szövegeink, de egy “igazi” bloghoz képest rendkívül leegyszerűsített, “mikro”-rövid formában.

Mit találnak a látogatók egy tipikus blog oldalon? Személyes élményeket és megjegyzéseket, véleményeket és történeteket a gyakran színekkel és képekkel személyre szabott weboldalon. Általában a legújabb bejegyzések kerülnek az oldal tetejére, és a többi cikk visszafele időrendben következik. Gyakran elérhető egy archívum oldal, ahol a korábbi bejegyzéseket lehet olvasni, néha témákba rendezve.

Noha milliók kaptak kedvet a blogolásra, és létrehoztak saját blogot valamelyik szolgáltatónál, előbb-utóbb mindenki felismeri, hogy egy blog folyamatos tartalommal ellátása bizonyos szintű elszántságot, időt, és figyelmet igényel. A blog megjelenésének testreszabása, a cikkek kategorizálása, címkékkel ellátása, képekkel, fotókkal illusztrálása érdekes és örömteli kreatív hobbi tud lenni, de sokan elveszítik a lendületet a sok feladatot látva.

A twitter teljes mértékben lecsupaszítja ezt a folyamatot. Egyetlen dolgunk van: ha bármi gondolatot, élményt meg akarunk osztani az olvasókkal, egy maximálisan 140 betűből álló bejegyzést kell írnunk, megnyomni az elküldés gombot, és kész. Nem kell, és nem is lehet címet, kategóriát fűzni a bejegyzéshez, semmi nyomás nincs rajtunk, hogy bővebben, részletesebben kifejtsük a témát, képeket készítsünk hozzá, vagy épp az olvasók megjegyzéseire reagáljunk. Olyan, mint a kínai instant tészta – gyorsan megvan, és mégis finom!

Az egyszerűség, könnyű használhatóság meglepő módon hatalmas lehetőségeket rejt magában. Gondoljunk egy ceruzára, milyen egyszerű konstrukció, és mégis bármit rajzolhatunk vele!

Bizonyára sokan vannak, akik klasszikus tartalmat akarnak inkább látni a Plastikon és nem ezt a hülye kampányt, de most ez a hülye kampány megy. Ebből kifolyólag kérek mindenkit, hogy legyen megértéssel, csatlakozzon az ügyhöz és hozzon még egy regisztrációt! Papa-mama-barátnő-gyerekek, mindenki ikszeljen, mert HH csúnyán a mezőnyre vert!

Forever young

Javában dúl a twitter verseny, a hétvégén történt:

Get Flash to see this player.

Iratkozzatok fel minél többen a twitter.com-on és jelöljétek angelday-t, aki jelen pillanatban csak a harmadik helyen áll (beszúrható statisztika itt). Minden szavazatra szükség van! Terjesszétek az üzenetet és tegyétek ki a támogatói bannert az oldalatokra is:


http://plastik.hu/2009/04/24/vote-for-angelday-twitter/
468 x 60 pixel szabványos GIF banner 1997-ből


http://plastik.hu/2009/04/24/vote-for-angelday-twitter/
220 x 90 pixel


http://plastik.hu/2009/04/24/vote-for-angelday-twitter/
120 x 50 pixel

Nomeg azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy érdemes beszállni az érdemi twitterezésbe, aminek jelentőségét a blog feltalálásához hasonlítjuk. Baromi jó és telefonnal még jobb!

A twitter verseny hivatalos tagje: #ntv2009 — ezt írjátok be, ha szűrhetően akartok kommunikálni.

Néhány twitter felhasználó, akiket lehet jelölgetni, csemegézek:

machogergo (AlieN)
winklair (Winkler Róbert, Totalcar)
ujpeter (Uj Péter, Index)
bedemarton (Bede Márton, Index)
szily (Szily László, Index)
setalosas (Barczi Imre, bloghu)
adt_abs (Lenhardt “ADT” Tamás)
DAVID_LYNCH (David Lynch)
freddurst (Fred Durst, Limp Bizkit)
ninokarotta (Bazsó “Karotta” Gábor, Indexvideó)
ekkerjoz (Ekker Józsi, anyafold.blog.hu)
kingsthings (Larry King, CNN)
brunner (Brunner Zsolt)
reklambuzi (addict.blog.hu)
ern0plus4 (Zalka “ern0” Ernő)
edhellon (Edhellon C64)
crrr (Kovács “craft” Balázs)
greg76 (Dervarics Gergely, konnektor.org)
fb2 (Fejes Balázs, fb2.hu)
lenardgabor (Lénárd Gábor, gaba.lenard.hu)

Resident Evil 5 review

A Resident Evil 5 egy furcsa és idegenszerű játék első pillanatban, különösen akkor, ha ismerősek vagyunk a korábbi részekkel. Viszonylag gyorsan a végére lehet érni, a pályák sem kifejezetten nagyok, vagy hosszúak.

Grafikája, hangulata teljesen más, mint amit eddig megszoktunk: ez inkább dohos, penészes, rozsdás, fényes szemben a korábbi epizóddal, amire a sötét, szürke, barna és villódzó jelzők lennének pontosabbak.

El tudom képzelni, hogy sokan vannak, akik állnak előtte és nem értik: mi ezen az annyira nagyszerű? Mégis, ha egyetlen kérdést lehetne feltenni, megfogalmazni a Plastik média szerkesztőjének, mi lenne az? A kérdés így szólna:

K: Józsi, ha kizárólag ezért a játékért kellene konzolt vásárolnod, megtennéd-e?

Sok kritikus nem adott neki maximális pontot, mert van egy amolyan közízlés a piacon, végigszakító mém, hogy ez már “nem olyan jó”, meg szép-szép, de “nem az igazi”. Amikor blogot kezdtem írni, azért kezdtem el, hogy megmutassam a világnak 2009-ben, hogy ez nem így van: a Resident Evil 5 egy tökéletes videojáték, mindent tartalmaz, amit az ember egy videojátéktól elvár, vagy elvárhat.

Elvégre van olyan, aki azt gondolná, hogy a japánok megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy nem csinálnak legalább ugyanolyan jó ötödik részt, mint amilyen az első igazi 3D Resident Evil volt? Na ugye. Elvégre a receptjük megvolt hozzá, hozták is a színvonalat (angolul: color-line).

Nem akartam addig írni róla, míg a sztori módot nem játszottam legalább egyszer végig. Elég hiteltelennek érezném magam, ha úgy kellene véleményt formálnom, hogy nem láttam legalább a játék tartalmi részét.

Az emberek többsége általában ugyanúgy áll neki ennek a játéknak: elkezdi, aztán mindenféle gondolatok tolulnak fel az ELSŐ VÉGIGJÁTSZÁS során. Ezek a gondolatok általában az ismeretlennel való találkozásból fakadnak. Minden újszerű, meglepő és ismeretlen. Én is összeszedtem néhány ilyen idegenszerű gondolatot:

– nincsenek a jól megszokott utánunk üvöltések (“detrás de tí, imbecil!”, “hai esta!”)
– viszonylag sok bossfight
– nehézkes inventory management, menet közben nagyon necces és átgondoltságot igénylő feladat a kezelése
– rövidnek tűnő pályák, sok checkpointtal és save lehetőséggel, ami automatikusan történik (az egész savegame rendszer teljesen más és szokatlan, mint gumikesztyű a seggben)
– fura, hogy mindig lehet vásárolni fegyvereket a checkpointok között
– cooperative játékmód: annak idején ez mást jelentett, itt érdekes új színfolt, nem zavaró, nem is jó, van és kész, Sheva a szamár, akire pakolni lehet

A grafika viszont döbbenetes, végig. Lehet, hogy nem vagyok egy reprezentatív csoport az újgenerációs-konzolos grafikai világ megítélésében, de nekem az volt a benyomásom, hogy ilyet még nem láttam eddig. Egyszerűen a kidolgozottság, a hangulat, a művészeti vezetés végig erősen uralkodik a játék folyamán. Roppant nagy élmény volt nekem a megvalósítást csodálni. Minden pályának van valami hangulata, ha kell, akkor lentről jövő neonfények világítják meg a modellt, ha kell, akkor lemenő nap öltözteti őket sötétnarancsba, egyszerűen csodálatos. Sokszor csak megálltam és nézelődtem.

A zene és hangeffektek hasonlóképpen a maximumot nyújtják. Zenére soha nem szoktam különösebben figyelni, engem az akció érdekel, itt viszont időnként meg megálltam, hogy elgondolkodjak: most egy filmet “játszok” végig, vagy mi történik pontosan? Dinamikusan változik a hollywoodi klasszikusan hangszeres zene, ahogy éppen történik az akció.

Egyszóval az ember végigviszi a játékot, aztán mi is van? A legtöbben el se jutnak a végéig, sokan pedig ha végig is vitték, akkor dobják el és veszik a következőt, aztán ajakbiggyesztenek, mint a legnagyobb ajakbiggyesztők. Nem így a vérbeli RE rajongók. (World of Warcraftet játszott valaki? Na, ott annak idején mi történt, ha elértük a 60. szintet? Vége lett bárminek is? Vagy onnan kezdődött a lényeg? Na ugye.)

Korábban a New Super Mario DS értékelése kapcsán már jeleztem, hogy az is olyan játék, amin viszonylag “egyszerűen” végig lehet tekerni. Viszont aki rendesen, odafigyelve, secreteket unlockolva akarja megoldani, annak bizony hosszú órákat kell gyakorlással és optimalizálással töltenie, hogy kivégezze a játékot maximálisra. Nekem ott sikerült, itt, az RE5-nél pedig ugyanezt látom.

A játék menüjében elérhető a bonus features. Ez a végigjátszás után válik érdekessé. Itt pontosan látjuk ugyanis, melyik kérdőjelet mi nyit ki, mit kell elvégeznünk. Nem kell nagy dologra gondolni, összefoglalom én azt mindenkinek, mit kell megcsinálni az RE5 első végigjátszása után:

– Végignyomni minden chaptert újra (ugyanis végig lehet vinni őket tetszőleges sorrendben, sőt, tápolhatunk is bármelyik chapterben), mégpedig úgy, hogy “S”, azaz a legjobb fokozatot szerezzük meg minden résznél.

– Végignyomni újra a pályákat és kilőni az elbújtatott jelvényeket (extra bonyolítás: leírás nélkül, hehe)

– Végigcsinálni ugyanezt “Veteran” nehézségi fokon.

– Kimaxolni a fegyvereket.

– Kinyitni a “Mercenaries” összes pályáját és karakterét (na, ez külön őskeménység, ha a veterán nehézség nem lett volna az).

Szóval messze vagyunk még bármitől is, ha azt gondoljuk, hogy a story móddal befejeződött volna bármi is! Kifejezetten erre fejlesztették ki a játékot: gyakorolni, újra és újra lejátszani a chaptereket egymás után, vagy keverve. Zseniális. A kor követelményeinek megfelelően még toplistát is láthatunk arról, melyik japán milyen gyorsan lenyomja a pályákat (mondjuk annak sok teteje nincs, mert az csak egyetlen faktornak számít a rankban).

Én tehát elkezdtem az elejéről játszani mindent, mégpedig új kosztümben! Chrisnek a “Safari”-t adja a gép, Sheva pedig “Club” szerkóban, kirakott cicikkel villog a képernyőn. Érdekes megfigyelés, hogy a játékban levő mozik ilyenkor a megfelelő modelleket teszik be, ebből arra következtetek, hogy mégis ingame engine minden mozi pontosan úgy, ahogy annak lennie kell!


párducmintás kannák

Az igazság az, hogy kizárólag “S” fokozatra végigjátszani a játékot tudja azt biztosítani, hogy rendesen megismertük a Resident Evil 5-öt (a jelvény keresést nem javaslom, mert az egy lehetetlen vállalkozás). Egészen addig csak egy döcögős bicsaklott szerencsétlenkedés lesz, amit csinálunk, viszont onnan válik izgalmassá, hogy megismerjük a pályákat, ellenfeleket, támadási hullámokat és főszörnyek taktikáit, aztán elkezdjük BIRTOKOLNI az egészet. Roppant élvezetessé válik minden.

Egyetlen negatívuma az inventory rendszer, roppant kényelmetlen dolgokat csinálni benne, ha tele van a hely. Ezt most nem részletezem, aki ismeri, tudja, miről beszélek.

A véleményem az, hogy meg kell adni a játék fejlesztőinek azt a fajta hozzáállást ehhez a játékhoz, amit ők beleraktak nekünk. Ne rohanjunk el felette ebben a játékdömpingben, értékeljük és érezzük azt, amit nekünk az asztalra tett a Capcom.

A Resident Evil 5 egy brutálisan jó akció játék, nálam 10-ből 10 pont.

Vote for @angelday

BUDAPEST, 2009. ÁPRILIS 24. — AZONNAL KÖZÖLHETŐ — A magyar blogoszféra három szereplője, Dobó Mátyás (doransky.hu), Szabó “hírbehozó” Gergely (webisztan.blog.hu) és Sasvári “angelday” József (plastik.hu) nyilvános versengésben méri össze erejét az elkövetkező egy hónapban. Versengésük célja a tökéletes és egyértelmű domináció a másik kettő felett, a fénykorát élő nanoblog szolgáltatáson, a Twitteren. Ezen céljukat és igazi, őszinte elhatározásukat ratifikálták is tegnap este a Gödörben.


Egy nanoblogger mind felett!

A három jelentős blogger a magyar Twitter szcéna itteni viszonylatban jelentős követő bázisával rendelkezik. Doransky birtokolja a legtöbbet (közleményünk kiadásakor 646 követő), a Plastik média szerkesztője 497 taggal, míg a Webisztán 438 követővel világít a nanoblog egyre – világosabb – egén.

Feladatuk és céljuk, hogy egy hónap alatt a világnak, de sokkal inkább a magyar könyezetnek megmutassák, ki tud több tagot (követőt, followert) összegyűjteni maga köré a twitteren. A célérték egyébként 2009 követő megszerzése, bónusz pont pedig akkor jár, ha maga György Péter lesz a 2009. követő.

A kampányban minden résztvevő felhasználhat bármilyen eszközt (mass-email, Oszkó Péter személyes megszólítása családi érintettség kapcsán, médiázás, kampány- és más pénzek, donációk), amilyet erre a célra megfelelőnek gondol — cél a tökéletes és egyértelmű domináció.

Doransky és hírbehozó nem kívánták kommentálni az eseményt, Sasvári József, a neves és hangzatos blogger ugyanakkor lelkesítő beszédet mondott. Ebben kiemelte, hogy a twitter jelentősége a blog feltalálásához hasonlítható, amit az amerikai nép és benne jelentős celebrity vezérek, mint például Larry King és David Lynch már felismertek az elmúlt fél esztendőben.

“Az időt elérkezettnek látom, hogy ezt a nanoblog szolgáltatást megismertessük a szélesebb magyar internet táborral is. Jó dolog az iwiw a hatalmas penetrációjával, meg jó dolog a facebook is, de a twitter mindközül a legjobb! Ebben is lehet jelölni, meg olvasni és SMS méretben egymással beszélgetni. Pillanatnyilag csak néhány gépnyomó játékszere, de arra lenne szükség, hogy minél többen csatlakozzatok a hálózathoz! Regisztráljatok be, csatlakozzatok hozzám (@angelday), mutassuk meg a különbséget, nyerjük meg a követő versenyt. Éljen a kampány.”

Az elkövetkező napokban, hetekben a Plastik média fókusza ugyanis a kampányra fog élesedni, amibe minden lelkes támogatást örömmel vár a szerkesztő, valamint számít is ezekre. Ennek keretében még sok hangzatos posztot, ismertető- és kampányanyagot fog kapni a látogató.

Aki azonnal ugrana a vagonra, az látogasson el a

twitter.com/angelday

címre és regisztráljon fel, valamint jelölje vissza Józsit. Ezt a bejegyzést pedig küldje tovább minél több ismerősének, mert most mindenkire szükség van ebben a versengésben.

“Az emberek szeretnek szavazni, fognak is, most viszont elérkezett az alkalom, hogy igazi különbséget tegyünk!” — fogalmazta meg hezitálás nélkül a 2001-ben blogot, mint életstílust, már Magyarországra bevezető Sasvári. “Akkor még nem tudtuk, mit kell kezdeni pontosan az internettel, de ma már egyre inkább látszik: jelölni kell egymást. Arra kérlek benneteket, hogy jelöljetek engem, szánjátok rá ezt a néhány percet és regisztráljatok a twitteren! Magyarország is képes megmutatni a világnak, hogy IGENIS LÉTEZIK ÉLET az 1000 követő feletti világban! Csatlakozzatok hozzám! Kövessetek a twitteren.

Sasvári a közlemény egy pontján lerántotta a leplet az alábbi plakátról is, ami a kampányának egy átgondolt stratégiai és vizuális eleme, ami 14 éves önmagát ábrázolja Napoleon Dynamite jelmezben:

A TWITTERRŐL

Népszerű nanoblog szolgáltatás, Amerikában mindenki erről beszél, Magyarországon viszont még mindig csak egy szűk réteg számára létező szolgáltatás, mint annak idején volt az IWIW. Használatával olvashatjuk az általunk megjelölt személyek maximálisan 140 karakteres bejegyzéseit. Amiket mi írunk, azokat pedig a ránk iratkozattak olvashatnak. Ha azt akarjuk, hogy angelday elolvassa a mi üzeneteinket, akkor a szövegbe valahova be kell szúrni a @angelday kifejezést, ezeket Józsi is látja a saját oldalán.

A PLASTIK MÉDIÁRÓL

A mai modern magyar internet meghatározó szelete és kreatív mezője, nem tematikus, ám visszatérő témákban gazdag blog. Szerkesztője, az ifjú Sasvári József már számos alkalommal mutatta meg, hogy van értelme az önkifejezésnek és a terápiás célú írásoknak is. A blognak sokat köszönhet, úgy személyes ismerettséget, barátságot és a barátnőjét is (na, ez egyébként nem igaz, mert Lindával az IBS záró házibulin ismerkedett össze — de majdnem!).

Kezdő lépések: kattintsátok végig azokat, akik Józsit követik és jelölgessetek be néhányat onnan. Ha már regisztráltatok, akkor lehetőség van a Józsi által követettek listájából is csemegézni. Itt van kezdésnek mindjárt az Index főszerkesztője, @ujpeter, aki egyelőre még a hangját keresi 140 karakterben.

Weblapba illeszthető képek, linkeljétek ezt a posztot!


http://plastik.hu/2009/04/24/vote-for-angelday-twitter/
220 x 90 pixel


http://plastik.hu/2009/04/24/vote-for-angelday-twitter/
120 x 50 pixel

Éljen a kampány.

(szponzor) Aarenson Consulting

Köszönjük heti hirdetőnknek az Aarenson Consultingnak a banner támogatást és hitet. Az Aarensonról: munkaerő-közvetítéssel, fejvadászattal foglalkoznak, elsősorban mérnököket, informatikusokat, minőségbiztosítási szakembereket kutatnak fel és közvetítenek ki magyar vagy EU-s, általában elég innovatív cégekhez. A jelenlegi kampányuk is inkább a munkaadóknak szól, hogy velük kerestessék meg új munkatársaikat. Mostanában a cégek ritkán fejlesztik a stábjaikat, ha bővítenek is, előszeretettel választanak “olcsóbb” megoldást, viszont ennek kampánynak az is a célja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy az ilyen típusú befektetések hosszabb távon visszahozzák az árukat.

A Plastik médiát és a háztáji, kézzel vert blogot ezen a héten az Aarenson Consulting támogatta. Köszönjük.

Küldetés a tökéletes headset felé vezető rögös úton

Handsfree. Ez a legmegfelelőbb kifejezés arra, miért van szüksége a modern kor férfijének headsetre. Aki használja, tudja, aki még mindig ott tart, hogy fiki-dízi azokat, akik használják, az fogalom nélkül. Kocsiban tökéletes, számítógép előtt tökéletes a handsfree érzés. Ennek a posztnak nem is az a célja, hogy ezt bizonygassa, hanem az, hogy megtalálja a tökéletes eszközt.

Papp Gábor (sevenofnine) szerint 20 ezer alatt aki headset-et vesz, kidobja a pénzét az ablakon. Egyetértek vele. Ma már kapható 5 ezerért Nokia és SE headset is, szarok. Recsegnek, ropognak, halkak. Próbáltam a 22 ezer forintos Apple headsetet is, egy nap alatt lemerül és kiesik a fülemből, az is szar. (A legelső SE headsetem annak idején 24 ezerbe került és egész jó volt, amíg tönkre nem ment.)

Ha gizmó boltban járok, mindig megnézem a kínálatot, fos, fos, fos mindegyik. Aztán valahogy, az egyik T-Mobile franchise boltnál (rengeteg ilyen van egyébként és semmi közük a Vállalathoz) megtaláltam a Plantronics Voyager 520-at. Ennek volt kagylójárat külső részébe való dugásra (!) kialakított része, fülpántja, 13 ezer forintos árpontja. Megvettem, viszont többen panaszkodnak, hogy halk és recseg.

Sőt, oly mértékű ez a dolog, hogy vannak személyek, akikről tudom, hogy nem is érdemes ezzel a headsettel beszélnem velük, mert sem ők, sem én nem halljuk egymást rendesen. Így aztán időnként kocsiból telefonnal beszélek, tehát ott vagyok, hogy szart ér.

Elkezdtem azon agyalni, mi legyen a következő modellem, aztán az Engadget-en pontosan most jelent meg a rövid bemutató a május 2-án megjelenő Aliph Jawbone Prime-ról. Korábban már hallottunk erről a háttérzaj csillapításos technikával rendelkező headsetről, de aztán nem vásároltuk meg, mert sokkal fontosabb volt az, hogy végigszopjuk ezt az egész piacot.

Ára 130 dollár, amerikában, ez ma 32 ezer forint (én nem a középárfolyammal számolok). Nem tudom, itthon ki forgalmazza, de nem is érdekel, mert a Digital Bridge-en keresztül fogom megrendelni, ha éppen Jofkov hazatért már a szabadságáról, vagy isten tudja, mit csinál, ha éppen nem ilyen dolgok beszerzésén foglalkozik! Ettől függetlenül megeresztettem most az Aliph EU-nak egy levelet, mert megadom az esélyt ennek az útnak is. Vagy esetleg tud valaki magyar dealert?

Amit headsetre eddig elköltöttem, abból meglett volna már ez a jawbone. Grmpfh.

Professor Layton and the Curious Village

Megvettem DS-re, imádom a játékot. Rém aranyos a hangulata és a grafikája is. A csirke-farkas kompos jelenetnél majdnem elsírtam magam a cuteness overloadtól. Aki szeretné látni, milyen feladványokról van szó, annak bemásolom az egyiket, ami csak 20 “fabatkát” ér, viszont engem megizzasztott:

Alfred and Roland have been hired by a farm to sow flower seeds. They’ve been assigned a 10-acre plot of land and split it in half so they can work independently. Roland starts from the east and Alfred from the west. Alfred can plow the land at a rate of 20 minutes per acre. Roland takes 40 minutes to plow, but sows seeds at three times the speed Alfred does. If sowing seeds on the 10-acre plot pays $100, how much of that money should go to Roland?

Aki nem akar szpojlerezni, az ne nézze meg a hozzászólásokat, mert biztos vagyok benne, hogy el fog hangzani a megoldás.

Nekünk magyar matematikai fakultációs iskolarendszerben felnőtt csávóknak egyébként jutalomjáték a Professor Layton.

Vegyétek meg, DSi-vel, vegyétek meg, könyörgöm. Az isten szerelmére kérlek benneteket, vegyétek meg.