Kínai gyorsbüfé (Kőbányai út)

Szerettem volna misztikus dologgal indítani ezt a bejegyzést, valami olyasmivel, hogy találtam egy nyomtatott papírfecnit a fűben, amin csak az alábbi szöveg állt:

Ennek hatására kerestük fel a város legjobb kínai büféjét.

Sajnos a való élet sokszor nem ennyire filmbe illő, mert a város legjobb kínai büféjéről már többen írtak előttem. A kispadon és a chew.hu-n is volt már benyomás róla, illetve a Wang mester konyhája posztom hatására jelent meg a kommentek között Chei hozzászólása, ő linkel a fenti képen levő idézet forrására, Ekker Józsi pedig elment a helyre és előkóstolta, itt ír róla.

Kianekék csatlakoztak hozzánk, autóval parkoltunk le az Orczy téren, aztán gyalog közelítettük meg a helyet a Kőbányai úton, így kell elképzelni:

Kianek másra számíthatott, mert belépésünk után azonnal kifordult a helyről és egy közelben levő illetőt kérdezett arról, hogy van-e itt másik kínai büfé, mert nem hiszi el, hogy képes voltam bazmeg ide elrángatni. (Akkor még nem értette az egymásra linkelő blogok erejét.)

Teljesen jellegtelen bejárat, kicsi, egyszerű, a Magyarországon levő kínai büfékhez képest még sokkal lepattantabb. A pultot szemrevételezve viszont látható az azonnali eltérés: itt nem csirke van édes szósszal, meg mogyoróval, hanem malacfülek, húsos gőzgombócok, csirkelábak kazalban és hasonló vad dolgok. Eltartott néhány percig, mire magunkhoz tértünk és rendeltünk.

Kezdésnek néhány húsos gombócot kértünk, ez tűnt a legegyszerűbb kajának. Mindenki megkóstolta, láttuk, hogy finom, aztán meg is jött a kedvünk a többihez. A legjobb módszer a másolás: ki kell figyelni, mit esznek a törzsi arcok és egyszerűen olyanokat kell rendelni. Mi üvegtésztát ettünk, én pedig megpróbálkoztam egy rákos levessel. A fiatal pultos gyerek ajánlotta az olajos, csípős szószt, ezt minden ételre gazdagon öntöttünk, még a levesbe is.

A leves nagyon finom volt, ezt a tulaj ette, benne néhány rák, egy-két polipdarab, zöldségek, tészta — ennyi. Aki elfogyasztja a teljes adagot, garantáltan jóllakik vele. Megjelent a pultos fiú is, ő a következőt ette:


Rizs, tofu, zöldségek kis pohárban. És ez tényleg nem bonyolultabb ennél.

Annyira belejöttünk az evésbe, hogy kértünk még egy levélbe csavart rizses szalonnát is (ez inkább érdekesség volt), Kianek pedig, immáron robogva, rendelt egy adag kacsanyelvet is. Linda ebből nem volt hajlandó enni, mondván, “ki tudja, miket nyalt meg az a kacsa”, mi viszont pálcikával nekiláttunk. Érdekes módon csontos. Azt hinné az ember, hogy zúza típusú dolog lesz, de nem, kevesebb a hús és mindegyikben van csont. Valaki megkérdezte, hogy akkor ehhez mennyi kacsa kellett, de a kínaiak elintézték annyival, hogy “egy kácá egy nyelv”.

Fotózástól igazából elzárkóztak a helyiek, így csak kevés anyagot sikerült készíteni. Roppant finomat ettünk, igazi házias ízek és egyszerű ételek. Aki jó kínai kosztot akar fogyasztani, mindenképpen ugorjon el az Orczy térig. Pontosan olyan volt az élmény, mintha elmentünk volna Kínába és ott betértünk volna az egyik kifőzdébe. Akinek ez a büfé nem jön be, az inkább ne is menjen Kínába.

Nem kell extra dolgokat várni, viszont a magyar kínai büféztetés tengerében igen jó színfolt ez a kifőzde. Egy szelet Kína.

Kínai gyors büfé (Gui Xiong Kft.)
Kőbányai út 21.
árak: egy étel 7-800 forint

25 hozzászólás

airween

Kollégámmal azon szoktunk tanakodni, hogy hogy éri meg a kínaiaknak ennyi pénzért kaját árulni. 7-800 forintból gyak máshol nem kapsz főtt kaját, amiből jól laksz…

ekkerjoz

Nem forszíroztam, de én is kihátráltam elsőre a büféből, megnéztem a homlokzatot, mielőtt visszamentem volna.
Kilencedike óta már párszor voltam, és lassan sikerült minden ételt megkóstolni. Még nem untam rá, és ez sokáig így is lesz.
A szójatej tényleg nagyon finom, a sertésbél is, a disznóláb utánozhatatlan, legalábbis még nem tudtam megfejteni.
Egy dolgot hiányolok nagyon, a kínaiak mindent megesznek, ami a vízben van, és nem hajó, mégsem dominál hal, béka, ilyesmi.
Képek:
http://indafoto.hu/ekkerjoz/illatos_csirke_bufe/page/1

nev

a kínai kormánytól kapnak apanázst, ezért éri meg nekik. a kínai export az áruk, szolgáltatások szabad (ingyenes) áramlására épül. egy kínai büfé számára az alapanyagok gyakorlatilag ingyen rendelkezésre állnak. a 7-800 forint a dolgozók bére, plusz a rezsi. tulajdonképpen közétkeztetés.

nev

idevágó gyerekdal:

Egy kis malac röf röf röf
Trombitája töf töf töf
Trombitája víg ormánya
Földet túrja röf röf röf

Jön az öreg meglátja
Örvendezve kiáltja
Rajta fiam röf röf töf töf
Apád is így csinálja

Most már együtt zenélnek
Kukoricán megélnek
Rajta fiam röf röf töf töf
Ezek ám a legények.

😉

Ger

Kínai konyhában nincs maradék, de nem ezért nem ólálkodnak macskák a hátsó ajtónál 🙂

Van egy kajatípus, amit nem sikerült teljes mértékben felfognom: levesszerű cucc, pálcikával eszik, de csak a “sűrűjét”, ami mindenféle lehet és a levet otthagyják. Ezmiez?

Más. Pénteken Wangnál ettem Hun-Tun levest: isteni. Továbbá fokhagymás-szószos sertést: heavy, de finom volt. A zöldséges tésztája az eddigi legjobb. Ami nem tetszett, hogy a pincér kínaiul írta fel a rendelést és ennek ellenére eltévesztették az egyik fogást (beazonosítható kaját rendeltünk). Nem értem, miért nem a menüben lévő sorszámot írja. A sört bezzeg magyarul írta fel!

misran

Jól hangzanak ezek az étkek.

Kacsanyelv:
Édesapám amikor gyermekként nem akartam megenni a marhanyelvet, mert az a marha szájában volt, mindíg azt mondta: akkor egyél tojást…

🙂

AronGergo

“Akinek ez a büfé nem jön be, az inkább ne is menjen Kínába.”

“Egy szelet Kína.”

Felmerül a kérdés: Józsi, te voltál már Kínában?

I_Isti

A Kőbányai út _másik_ oldala az igazi szelet kínából…
🙂

ekkerjoz

Én viszont jártam Kínában. Ez a büfé kinn is unikum lenne, de ott azért, mert szegényes a választéka. És azért, mert odakinn minden méregerős. Legalábbis, ahol ettem, minden csípett.
Azt nem tudja valaki, megvan még a vietnami büfé a Fáy utcai piacon?

yzzy

2x voltam Kínában, ne így képzeld el. Közelít, de meg sem közelíti.

Ger

Ha minden hatodik ember kínai, vajon minden hatodik hozzászóló is az?

csészekávé

joz: a fáy utcai piac már nincs meg, ha szemben a sárga cuccra gondolsz, az még megvan. az gyorsbüfé-feeling, nekem.

továbbá a poszthoz: “mellénk parkol ogli g verdája”

a.

ekkerjoz

csészekávé
2009. Apr. 20. @ 4:57 pm

Köszönöm, ez nem jó hír. Két éve jártam arra, izgalmas hely volt, kétkönyéknyi sikátorokkal. Soha nem tudtam úgy kimenni, hogy ne villantottak volna csak úgy tenyérből apró műanyagzacskót, fehér porral.
Az egyik sikátor közepén volt a kedvenc büfém, télen-nyáron “talponálló” asztalnál lehetett enni, tucatnyi dologból választva. Főleg a marha és a sertés dominált, szerettem.

sámuel

Zuglóban a Vezér úton van egy vietnami büfé, kb.a Mogyoródi magasságában. Még nem próbáltam, de igen jókat hallottam róla…

tomsolo

[OFF]
A helyi angyal figyelmébe ajánlanám a következő ads-ot:

Carousel : A Cinema 21:9 Production
http://www.cinema.philips.com/?ls=gb_en

Érdemes az Ultra High Definitiont választani a teljes képernyő opcióval, megnézni majd még egyszer megnézni a rendezői kommentekkel.
[/OFF]

nev

na pont egy virtual reality környezetbe való a twitter. ki kit követ, ki kivel kommunikál, hogyan informál, satöbbi. a twitter egy playstation kiegészítő. hűdeoff, hűdeoff.

siddharta

Ger: A neve angolul hotpot, kínaiul huo3 guo1. A leves igazából nem leves, csak forrásban lévő víz, benne néhány (darabos) fűszerrel, talán erősebb ízű gombával. Ebbe dobálják bele a vékonyra vágott zöldségeket, tofut, tésztát, fagyasztott állapotban hajszálvékonyra vágott marha- vagy bárányhúst. Majd az innen kihalászott dolgokat lehet mártogatni szószba, melynek az alapanyaga erjesztett tofu, mogyorókrém vagy szezámkrém és szezámolaj.

Két hónapig voltam Kínában és nemsokára egy évre megyek, de azért kipróbálom ezt az éttermet, bár húst nem eszem, hátha találok valamit 🙂

Sensey

ugy emlékszem hogy ott voltam a haverommal mikor ti is ha ti voltatok azok akik kínaiul kérték a kajákat és mi meg ettük a levesünket xDDD