Resident Evil 5 review

A Resident Evil 5 egy furcsa és idegenszerű játék első pillanatban, különösen akkor, ha ismerősek vagyunk a korábbi részekkel. Viszonylag gyorsan a végére lehet érni, a pályák sem kifejezetten nagyok, vagy hosszúak.

Grafikája, hangulata teljesen más, mint amit eddig megszoktunk: ez inkább dohos, penészes, rozsdás, fényes szemben a korábbi epizóddal, amire a sötét, szürke, barna és villódzó jelzők lennének pontosabbak.

El tudom képzelni, hogy sokan vannak, akik állnak előtte és nem értik: mi ezen az annyira nagyszerű? Mégis, ha egyetlen kérdést lehetne feltenni, megfogalmazni a Plastik média szerkesztőjének, mi lenne az? A kérdés így szólna:

K: Józsi, ha kizárólag ezért a játékért kellene konzolt vásárolnod, megtennéd-e?

Sok kritikus nem adott neki maximális pontot, mert van egy amolyan közízlés a piacon, végigszakító mém, hogy ez már “nem olyan jó”, meg szép-szép, de “nem az igazi”. Amikor blogot kezdtem írni, azért kezdtem el, hogy megmutassam a világnak 2009-ben, hogy ez nem így van: a Resident Evil 5 egy tökéletes videojáték, mindent tartalmaz, amit az ember egy videojátéktól elvár, vagy elvárhat.

Elvégre van olyan, aki azt gondolná, hogy a japánok megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy nem csinálnak legalább ugyanolyan jó ötödik részt, mint amilyen az első igazi 3D Resident Evil volt? Na ugye. Elvégre a receptjük megvolt hozzá, hozták is a színvonalat (angolul: color-line).

Nem akartam addig írni róla, míg a sztori módot nem játszottam legalább egyszer végig. Elég hiteltelennek érezném magam, ha úgy kellene véleményt formálnom, hogy nem láttam legalább a játék tartalmi részét.

Az emberek többsége általában ugyanúgy áll neki ennek a játéknak: elkezdi, aztán mindenféle gondolatok tolulnak fel az ELSŐ VÉGIGJÁTSZÁS során. Ezek a gondolatok általában az ismeretlennel való találkozásból fakadnak. Minden újszerű, meglepő és ismeretlen. Én is összeszedtem néhány ilyen idegenszerű gondolatot:

– nincsenek a jól megszokott utánunk üvöltések (“detrás de tí, imbecil!”, “hai esta!”)
– viszonylag sok bossfight
– nehézkes inventory management, menet közben nagyon necces és átgondoltságot igénylő feladat a kezelése
– rövidnek tűnő pályák, sok checkpointtal és save lehetőséggel, ami automatikusan történik (az egész savegame rendszer teljesen más és szokatlan, mint gumikesztyű a seggben)
– fura, hogy mindig lehet vásárolni fegyvereket a checkpointok között
– cooperative játékmód: annak idején ez mást jelentett, itt érdekes új színfolt, nem zavaró, nem is jó, van és kész, Sheva a szamár, akire pakolni lehet

A grafika viszont döbbenetes, végig. Lehet, hogy nem vagyok egy reprezentatív csoport az újgenerációs-konzolos grafikai világ megítélésében, de nekem az volt a benyomásom, hogy ilyet még nem láttam eddig. Egyszerűen a kidolgozottság, a hangulat, a művészeti vezetés végig erősen uralkodik a játék folyamán. Roppant nagy élmény volt nekem a megvalósítást csodálni. Minden pályának van valami hangulata, ha kell, akkor lentről jövő neonfények világítják meg a modellt, ha kell, akkor lemenő nap öltözteti őket sötétnarancsba, egyszerűen csodálatos. Sokszor csak megálltam és nézelődtem.

A zene és hangeffektek hasonlóképpen a maximumot nyújtják. Zenére soha nem szoktam különösebben figyelni, engem az akció érdekel, itt viszont időnként meg megálltam, hogy elgondolkodjak: most egy filmet “játszok” végig, vagy mi történik pontosan? Dinamikusan változik a hollywoodi klasszikusan hangszeres zene, ahogy éppen történik az akció.

Egyszóval az ember végigviszi a játékot, aztán mi is van? A legtöbben el se jutnak a végéig, sokan pedig ha végig is vitték, akkor dobják el és veszik a következőt, aztán ajakbiggyesztenek, mint a legnagyobb ajakbiggyesztők. Nem így a vérbeli RE rajongók. (World of Warcraftet játszott valaki? Na, ott annak idején mi történt, ha elértük a 60. szintet? Vége lett bárminek is? Vagy onnan kezdődött a lényeg? Na ugye.)

Korábban a New Super Mario DS értékelése kapcsán már jeleztem, hogy az is olyan játék, amin viszonylag “egyszerűen” végig lehet tekerni. Viszont aki rendesen, odafigyelve, secreteket unlockolva akarja megoldani, annak bizony hosszú órákat kell gyakorlással és optimalizálással töltenie, hogy kivégezze a játékot maximálisra. Nekem ott sikerült, itt, az RE5-nél pedig ugyanezt látom.

A játék menüjében elérhető a bonus features. Ez a végigjátszás után válik érdekessé. Itt pontosan látjuk ugyanis, melyik kérdőjelet mi nyit ki, mit kell elvégeznünk. Nem kell nagy dologra gondolni, összefoglalom én azt mindenkinek, mit kell megcsinálni az RE5 első végigjátszása után:

– Végignyomni minden chaptert újra (ugyanis végig lehet vinni őket tetszőleges sorrendben, sőt, tápolhatunk is bármelyik chapterben), mégpedig úgy, hogy “S”, azaz a legjobb fokozatot szerezzük meg minden résznél.

– Végignyomni újra a pályákat és kilőni az elbújtatott jelvényeket (extra bonyolítás: leírás nélkül, hehe)

– Végigcsinálni ugyanezt “Veteran” nehézségi fokon.

– Kimaxolni a fegyvereket.

– Kinyitni a “Mercenaries” összes pályáját és karakterét (na, ez külön őskeménység, ha a veterán nehézség nem lett volna az).

Szóval messze vagyunk még bármitől is, ha azt gondoljuk, hogy a story móddal befejeződött volna bármi is! Kifejezetten erre fejlesztették ki a játékot: gyakorolni, újra és újra lejátszani a chaptereket egymás után, vagy keverve. Zseniális. A kor követelményeinek megfelelően még toplistát is láthatunk arról, melyik japán milyen gyorsan lenyomja a pályákat (mondjuk annak sok teteje nincs, mert az csak egyetlen faktornak számít a rankban).

Én tehát elkezdtem az elejéről játszani mindent, mégpedig új kosztümben! Chrisnek a “Safari”-t adja a gép, Sheva pedig “Club” szerkóban, kirakott cicikkel villog a képernyőn. Érdekes megfigyelés, hogy a játékban levő mozik ilyenkor a megfelelő modelleket teszik be, ebből arra következtetek, hogy mégis ingame engine minden mozi pontosan úgy, ahogy annak lennie kell!


párducmintás kannák

Az igazság az, hogy kizárólag “S” fokozatra végigjátszani a játékot tudja azt biztosítani, hogy rendesen megismertük a Resident Evil 5-öt (a jelvény keresést nem javaslom, mert az egy lehetetlen vállalkozás). Egészen addig csak egy döcögős bicsaklott szerencsétlenkedés lesz, amit csinálunk, viszont onnan válik izgalmassá, hogy megismerjük a pályákat, ellenfeleket, támadási hullámokat és főszörnyek taktikáit, aztán elkezdjük BIRTOKOLNI az egészet. Roppant élvezetessé válik minden.

Egyetlen negatívuma az inventory rendszer, roppant kényelmetlen dolgokat csinálni benne, ha tele van a hely. Ezt most nem részletezem, aki ismeri, tudja, miről beszélek.

A véleményem az, hogy meg kell adni a játék fejlesztőinek azt a fajta hozzáállást ehhez a játékhoz, amit ők beleraktak nekünk. Ne rohanjunk el felette ebben a játékdömpingben, értékeljük és érezzük azt, amit nekünk az asztalra tett a Capcom.

A Resident Evil 5 egy brutálisan jó akció játék, nálam 10-ből 10 pont.

26 hozzászólás

sevenofnine

Majd ha jöttök 9-én, már meg lesz a két gitár és a mikrofon!

Lehet tolni hárman a Herot 🙂

Here I am :DDD tadadda, 😀

Anim

ha szereted a szép játékokat öreg, majd játsszál a Final Fantasy 13-al

az egy igazi művészeti orgazmus lesz, amiylen volt maga korában a 8 meg a 10 is

zamar

Grafikailag hasonló megtöbbenést keltett bennem a GTAIV, végig nem játszottam a RE5-t, de tetszetős, bár ez előtt még nem játszottam egyik résszel sem.

Nálam a tuti befutó az máig az Orange box. (PC-n 4-szer vittem végig, Boxon 2-szer). Soha nem volt hasonló játékom amivel ilyen áhítattal tudtam volna játszani.

…zamar voltam…

GaBi

Jó kis teszt lett. A videón besírtam! =D

Én speciel megelégszem az egyszeri végigjátszással, de tisztelem azokat az embereket, akik képesek több 10 órát beleölni a kedvenc játékukba.

Misi

Bad company, World at war, COD 4. Modern combat … fasza kis gamék ajánlom. Imádom őket de mindegyik pár nap alatt ledaráltam 🙁

Dewla

Én még nyomom, nagyon komoly imádom. Sajnos már a 4-et sem tudtam elővenni az egyszeri végigjátszást követően. Egyszerűen nincs idegem kigyúrni egy játékot miután végigvittem! Tudom hogy ilyenkor mutatja meg igazi arcát, de mintha fizikailag képtelen lennék betenni egy játékot a credits után. Így vagyok kondícionálva. End credits=következő játék.

balint

flynn: egészen pontosan – hay está. 🙂

a japók mindig is értettek a játékgyártáshoz, és igazából egy anyag sikeressége azon múlott, hogy az adott nyugati média mennyire volt képes befogadni annak eltérő tulajdonságait. a RE-nek persze jó alapja volt az előző részekkel (mondjuk szerintem a 3. már katasztrófa volt, meg a mindenféle nulladik és három és feledik meg bevezető, kivezőt meg átvezető részekkel kicsit agyonvágták a széria renoméját), és hát ugye ez az 5. is viszonylag jó megítélést kapott. mindenesetre nálam kimarad már. inkább a final fantasy 😀

world of warcraft meg főnökség, viszont én pont az 59. szintnél hagytam abba 😀

jplush

Nem tudok egyet erteni. En pont az a tipus vagyok, aki egyszer vegigtolja a jatekot (nem atfutassal) es az alapjan ertekel. Szerintem teljesen butasag ugy fejleszteni, hogy az legyen a lenyeg, hogy vegig kell vinni minden palyat megegyszer nehezebb fokozaton vagy hibatlanul. Vagy jelvenyeket gyujteni. Ugyanmar! Hogy lehet erre alapozni, hogy abban az esetben nyujtja az adott jatek a maximum elvezetet, ha 3x vegigjatszod es mar reflexbol tudod mi hol van, hol merre kell menni? Szerintem a keszitok maguk sem igy kepzeltek el, ezek csupan olyan opciok amelyeket nem bonyolult es idoigenyes egy mar kesz jatekba extrakent beletenni.
En pont addig szeretek egy jatekot amig tud ujat nyujtani. Pl. az Assasin’s Creed-et abba is hagytam mert egy ido utan ugyan azt kellett mindig csinalni, csak mas varosban. GTAIV-ban sem tudnam elkepzelni, hogy orakat toltok el azzal, hogy galambokat keresek Liberty City utcain. Amig vannak kuldetesek, megbizok, amig uj, izgalmas es valtozatos addig jatszom utana ha mar nem ilyen, akkor beteszek egy masik jatekot.

“Kifejezetten erre fejlesztették ki a játékot: gyakorolni, újra és újra lejátszani a chaptereket egymás után, vagy keverve. Zseniális.”

Tenyleg fel sem tudom fogni miert zsenialis ez? Na mindegy, biztos kell hozza egy kulonos fajta gondolkodas mod, hogy valaki ezt elvezze es nekem ez nincs meg. 🙂 Szamomra egy jatekot fejlesszenek arra ki, hogy hosszu legyen, palyarol palyara vagy missziorol missziora uj es izgalmas. Pl. nagyon elveztem a Halo3-at annak ellenere, hogy nem igazan tetszenek a benne levo lenyek es fegyverek. Marmint a kidolgozottsaggal nincs gond, csak nem az en vilagom ez az urszorny-izmus. Ennek ellenere elveztem, mert jo hosszu volt es minden palya, minden helyszin uj volt, masrol szolt. Vegigjatszottam egyszer es eszembe sem jutna, hogy nekialljak megegyszer csak azert, hogy most a lila szornyeket csak fejlovessel oljem meg igy extra tallerokat gyujtve. 🙂 Ott van a CD tartoban es jo emlekem van vele kapcsolatban. Talan 1-2 ev mulva megint eloveszem.

Szerintem az RE5 egy nagyon buta jatek. Se story, se valtozatos dolgok sot, semmi ujdonsag. Az esznelkuli lovoldozos jatekok egy tokeletes peldaja. Jo grafika, jo hangeffektek es zene… es ennyi. Szerintem tul van misztifikalva es mivel masra nem ad lehetoseget, az emberek csak azon tudnak versengeni, hogy ki tudja kevesebb ido alatt, kevesebb sebzodest szenvedve vegig vinni. Ha ilyesmi jatekkal szeretnek jatszani, akkor egy Gears of War 2 vagy egy COD szamomra tobbet nyujt.

Chriss

Hajnali fél kettő. Online lévő emberek között Angelday. Neve alatt Resident Evil 5.

jplush

“Ilyen az első végigjátszás.”

Tenyleg? En azthittem, hogy csak zombikat kell lovoldozni mas helyszineken. Mi ebben az uj, az erdekes? 🙂

dave

Én Massive Attackot toltam alá, eléggé ütött. Bár kicsit elgears-esedik a végére. Az első pár pálya és a naplementés rész valami gyönyörű. Én eleve a világos részekhez vonzódom.

lekvárosbálna

elsőre valamiféle csalódást éreztem, de azután volt egy tv csere és irányítástanulás, azóta nem tudok betelni vele, a co-op eleinte idegesített, most már a legnagyobb ötletnet tartom, aki nem érzi ennek a játéknak a nagyszerűségét, tényleg kár győzködni Jóska:D, inentoryt meg ha berendezed úgy, h a négy égtáj felé legyen a gyorsváltógombon ami kellhet, akkor alig kell belépni, és nem kell játék közben bénázni vele,ez tényleg nem egyszerjáccós téma, aki erre ráérez, az simán adja a 10et.adom. 10/10.

no-reaper

“Szerintem hatalmas élmény újra és újra letolni a pályákat egyre vérprofibban.”

nem lesz az egy kicsit gépies, rezignált, rutin?

más.

a gamez tag 404-et köp ki. nem jó.

Tompika74

Nekem a Resident Evil 4 jobban tetszett. Hiába volt gyengébb a grafikája, a története sokkal fantáziadúsabb volt, a sok átvezető film, tele meglepetésekkel, poénokkal, a kiismerhetetlen Ada, a csetlő-botló Ashley stb. Az ötös története pedig a legtöbb FPS játékban lerágott “katonai” csont.
A RE4 irányítása nem volt semmi. Csak ennek a játéknak a kedvéért vettem GamePadot, azzal egyszerűbb volt. A RE5 irányítása elméletileg egyszerűbb kellene, hogy legyen egérrel, A,S,D,W szokásos billentyűkkel, mégis a speciális billentyűket csúnyán keverem 1 napi intenzív játszás után is…
Szerintem a RE4 simán végigjátszható többször is. Annyira jó, hogy ez után bármi mással játszom, az unalmas.
Nagyon sok FPS “veri át” a kedves vevőjét rövid játékidővel, 3-4 fajta ellenséggel. Az ember egy laza délután végigviszi, végigfut a programozók, tesztelők listája a szeme előtt, és csak bámul a képernyőre, hogy ez meg mi volt…
A RE nem ilyen fajta játék. Végigjátszás után különféle bónuszokat ad, ami újra élvezhetővé teszi a játékot. Vagy például a RE4-ben az Adával mekkora plusz küldetést lehetett megcsinálni! Más gyártó az ilyet plusz pénzért külön DVD-én árulta volna.