Plastik média

“Más ember gadget örömét elrontani bunkóság.” — Fejes Balázs

A T-Mobile megtartotta ma reggel 8:15-kor a várva várt iPhone 3GS termékbejelentést, és megnyitotta kapuit 9:00-kor a sorbanálló, addigra mintegy 50 főre duzzadt tömeg előtt. Hasonlóan zajlott minden a tavalyihoz, annyi különbséggel, hogy nem volt sem Tilla, sem projektor, csak Ördög Nóra és Nánási Pál, állítólag egyszerű vásárlóként.

A sorbanállás nem volt sem olyan nagy méretű, vagy annyira szervezett, mint tavaly, ettől függetlenül engem meglepett, hogy ennyi ember érdeklődött a 3GS iránt, sőt, áll be a sorba. Lénárd Gábor (Gaba) és Fazekas Dániel (fds) barátaim nem szaroztak, maguk is a sorban kezdték a napot. A cég már este 8-tól fogadta a sorbanállókat, az első személy egyébként 4:30-ra érkezett. Gaba 6:30-ra ért oda ötödikként, fds háromszor akkora sorszámmal később. Az alábbi képen fds és Gaba háborús környezetben:

Így várja tehát két férfi a jövőt, ami 2009. július 31-én — számukra — megvalósult. Tapsoljuk meg!

Ennyi bevezető után lássuk a konkrétumokat!

Winkler János (vezérigazgató) a sajtótájékoztatón elmondta, hogy kb egy hétre elegendő a készletük, illetve kiszólt az Apple irányába is, ami nagyjából ugyanerre irányult: az Apple nem kezeli egyelőre megfelelő partnerként Magyarországot. Ezt követően Kiss János, netes troll kérdezgetett irreleváns hülyeségeket — egyetlen érdemi kérdése volt, mégpedig az, hogy a “T” szűri-e a Voip-ot, amire az a válasz érkezett, hogy “nem”.

Várnai Krisztina (Lakossági Szolgáltatások Üzletág / Készülék menedzsment / Készülék portfolió és ellátásmenedzsment osztály) és Gricser Péter (Lakossági Szolgáltatások Üzletág / Lakossági értékesítési ig. / T-Pont Hálózat) a sajtóreggelit követően válaszoltak néhány remegő hangon feltett kérdésemre. Mindketten nálam magasabb emberek , így életemben először az a fura helyzet állt elő, hogy a beszélgetés során végig felfelé kellett néznem.

Magasban tartom a kamerát!

Az alábbiakat tudtam meg:

1. A magyar nyelv kérdésének labdája nem náluk van, hanem az Apple-nél. Ha rajtuk múlna, már a 3G is tudott volna magyarul. (Én ebből arra következtetek, hogy a fordítás le van már adva.)

2. Ha több telefonjuk lenne indulásra, akkor sem csináltak volna nagyobb partit. Ennek oka az, hogy az eredeti magyar bevezetés volt számukra izgalmasabb. (Én jobban ráültem volna a hullámra. Mondjuk ha nincs készletük, akkor nincs értelme.)

3. Arra a kérdésemre, hogy létezik-e más telefon a portfóliójukban, amit ekkora érdeklődés előz meg, egy némiképp kitérő és diplomatikus választ kaptam (értsd: nem), viszont azt elmondták, hogy az iPhone valamiért mind a fogyasztókat, mind a sajtót roppantul érdekli.

4. Megkérdeztem, hogy miért ilyen rohadt nagy a titkolózás a csomagárak körül. Erre PR-speak volt ismét a válasz, mégpedig az, hogy minden telefonjuk esetén a megjelenés napján tudatják a pontos számokat. Ez bizonyára így van, viszont az iPhone külön történetet is élhetne marketing-ileg, lásd az előző pontot.

5. A beszélgetés végén jeleztem a “nép hangjaként”, hogy nagyobb bulit kellett volna csinálni, hiszen igény van rá (1), a készülékek árát a 3G szintjén tartani és a régit olcsóbban adni, nem fordítva (2).

Kikerült a végleges árlista, direkt PDF link. Ebből kiderült az is, hogy a 3GS dominósan is megvásárolható. A 16 gigás 159.900.-, míg a 32 gigás 189.900.- forintba kerül. Erre jön még rá a függetlenítés díja 20 ezer forint értékben. update: Kapcy 10 rugóért csináltatta meg ma!

Fontos megjegyezni, hogy ma, 31-én még nem kaptak tájékoztatást a pultosok arról, hogy ez van-e függetlenítés a 3GS-en, illetve hogyan lesz pontosan. Ebben az értelemben más a leányzó fekvése, mert annyi történt, hogy a 3G ára nem változott, az új telefon pedig 20 ezer forinttal kerül többe, így 160 ezer helyett 180 ezerbe kerül egy gyári-független 16 gigás, új iPhone. Húzós összeg, de ma jelent meg hivatalosan a telefon.

Magyarország első kiskereskedelmi vásárlóját mutatnám be:

Csernyánszky Zoltán, FIRST!!

Némi pontatlanság az iránytűben (1.0?):

Gaba elmesélte, amikor az első 10 emberrel bement a boltba, a pultos ezzel a mondattal fogadta: “Jó reggelt kívánok, miben segíthetek?”

Végezetül azok számára, akik szerint ez az egész faszság, szeretném elmondani, hogy ők még biztos soha nem örültek semminek. Egyúttal bemutatnám az alábbi videót. Két év nélkülözés után ilyen érzés először kezünkben tartani:

Függöny.

Heti hirdetőnk ismét a Divatbolt.hu, ahol újabb ruhakollekciók és csajok kerültek fel az adatbázisba. A fürdőruhás képeken indokolatlanul sok a blur, ettől függetlenül érdemes szétnézni, és az asszonyt meglepni valamilyen kis ajándékkal kedvünk szerint.

A Plastik médiát ezen a héten is a Divatbolt.hu támogatta. Köszönjük! (Zárójelben jelezzük, hogy augusztusra még egyelten hét van szabadon. Utána nem tudjuk, mi lesz.)

Tegnap bementem a Media Marktba nézelődni. Több indokom is volt, egyfelől újra érdekelni kezdtek a tévék, másfelől elégettem a teavíz forralónkat kb két hónapja. (A szórakozott professzor esete volt. Teavizet akartam melegíteni, erre bazmeg rátettem a főzőlapra a forralót és bekapcsoltam, most figyeljetek, a főzőlapot, majd dolgomra indultam. Iszonyat büdös volt, amikor elkezdett olvadni az alján levő műanyag. Elhiszitek ti ezt?)

A Media Marktban kezdeni általában a videojátékok szekcióban szoktam. Eredetileg az volt a határozott célom, hogy megveszem a classic kontrollert, mert vásároltam a WiiWare csatornán Kirby 3-at és az csak classic kontrollerrel megy. Nem találtam classic kontrollert, csak utángyártottat, amit viszont nem veszek. Meglepődve tapasztaltam ugyanakkor, hogy a Wii MotionPlus + Wii Sports Resort bundle már kapható, baszki.

A MotionPlusról nem sok információm volt, így gyorsan felhívtam Greg-et, aki elmondta, hogy egy kis kiegészítő a meglévő kontrollerhez kapcsolhatóan, ami fekete mágiával még pontosabb pozícionálást eredményez. Ez már döfi! Azonnal a kosaramba tettem (meg a teafőzőt és megnéztem a tévéket is, FYI), 16 ezer forintba került. Otthon utána is néztem, lássuk, mit mond róla a Nintendo:

Every slight movement players make with their wrist or arm is rendered identically in real time on the screen, providing a true 1:1 response in their game play.

Jobban nézelődve kiderül, hogy a MotionPlus-t csak azok a játékok tudják kihasználni, amiket erre írtak, tehát visszafelé sajnos nem lesz pontosabb a mozgás, de ennyi baj legyen. Egyelőre néhány MP játék van csak, meg a Sports Resort.

Maga az eszköz egy kb 4 centi hosszú kiegészítés, amit a meglévő kontrollerbe kell dugni. Adnak hozzá egy jellegzetes gumit, amibe csomagolni tudjuk az egészet, így a fogás is sokkal stabilabbá válik, nem csúszik rajta az izzadt tenyér, védi a fejét.

Mielőtt a Sports Resort taglalásába kezdenék, elmondom, hogy 2006 végén az elsők közt vettem meg magamnak a Wii Sports-ot, ami zsanra definiáló volt a maga nemében, aztán meg a Wii Play-t. Ezek a játékok elég újszerűek voltak, első generációsok. Sokan fikázták a béna grafikájukat, minimalista stílusukat annak ellenére, hogy tudni lehetett azt, hogy a Nintendo kifejezetten a casual gamereknek készítette őket, nem pedig a keményvonalas, vízhűtéses, “kinek a gépén gyorsabb a Far Cry 2?” játékosoknak.

Én értettem a koncepciót, szerintem is gagyi volt az egész, de az új kontrollerrel bizony érdekes és újszerű a játékélmény. Az ember örömmel bohóckodik vele, ha éppen olyan kedve van.

Ebben az értelemben nem igazán vártam a Sports Resortot. Már a sajtóbejelentéskor hallottam a MotionPlusról, meg a Resortról is, de nem érdekelt a dolog. Újabb pálcikaemberekkel lehet bokszolni, meg ilyesmi, köszi, nem, én már megjöttem abból az utcából — füstöltem magam elé.

Igenám, csakhogy eltelt majdnem három év! Ez alatt a Nintendo megcsinálta azt a kiterjesztést a kontrollerhez, amit valójában annak idején kellett volna megcsinálniuk. Ez itt már a 2.0 verziószám, major upgrade. Én nem vagyok türelmetlen, nem bánom az 1.0 kiadásokat sem, ha követi őket valami új és sokkal jobb. Itt sem történt más, csak ez, fogták a kontrollert és továbbfejlesztették. A céljuk annyi volt, hogy legyen stabilabb és pontosabb.

Nemcsak a hardvert csinálták meg, hanem hozzá a Resort szoftverből is kihozták azt a fajta polírozottságot és maximumot, amit a Nintendótól megszoktunk. Igaz, hogy ezekkel a Mii figurákkal kell bohóckodni, de roppant szép és magába szívó lett az egész. Érezni rajta, hogy volt egy meeting, vagy meetingek számossága, ahol leültek a kis japók és végiggondolták onnantól kezdve, hogy Józsi berakja a korongot a Wii-be és elindítja.

Hadd mutassam be egy példával ezt a fajta logikus gondolkodást!

Úgy indul a játék, hogy néhány Mii karakter ül egy repülőn a sziget felé haladva. Megnyomjuk a gombot, kiugrik az egyikük és szállni kezd. Egy halvány kontroller sziluett jelenik meg fölötte ugyanabban a szögben elhelyezve a képen, ahogy a csaj esik, ezzel finoman jelezve azt, hogyan tudjuk irányítani.

És ekkor érkezik az első agyeldobás: pontosan, 100%-osan pontosan arra mozdul, amerre a kontrollert csavargatjuk. Közben persze össze lehet kapcsolódni mindenféle másik ejtőernyősökkel, a végén meg egy egész nagy kört alkotnak, ami szintén arra mozdul, amerre mi akarjuk. Pofás, na!

Itt már nagyon elégedett voltam. Ki is próbáltam egy csomó játékot. Nem mindegyik jött be (pl kerékpározás), de volt, ami nagyon tetszett. Egyik volt a kardozós. Ezt most bemutatom, aztán a posztot folytatni fogom majd egy másik alkalommal.

Háromféle kardozós van. Csak akkor tudunk átmenni a másikra, ha már elértünk eredményt az elsőn (értsd: megtanultuk kezelni). A legelső játékban simán le kell verni három körben az ellenfelet, a másodikban mindenféle vicces cuccot kell kettévágni különféle irányban (óriás sushi roll, nádpálca, dinnye, egyéb szupercukiságok), míg a harmadikban a karakterünk rohan előre, szembejönnek a hordák és őket kell lekardozni. Vannak egy ütésből megcsinálható emberek és vannak boss-ok is. Kombókat is lehet csinálni. Ez a mód tetszett a legjobban.

Az új kontroller csodás. Ha állunk egy helyben és forgatjuk, emeljük, pontosan látjuk, hogy ugyanaz történik a képernyőn, amit mi magunk is csinálunk. Igen, itt már konkrétan a fejünk fölé kell emelni a kardot, ha onnan akarunk vágni. Eleve battle stance-ben kezdtem a köröket! És ugyanúgy kardoztam, mint gyerekkoromban bodzahusánggal! Roppantul élveztem.

Egyelőre még két teszt körön vagyok túl a játékkal, és remek benyomásaim vannak. Eleve polír a játék, hihetetlenül kikóserolták a módokat és nagyon kedves, aranyos az egész. Talán túlságosan is, de ez sem baj. Az irányítás maximálisan tetszik, tényleg érezni lehet, mi történik, igazi 2.0 feeling. Igen, kimondom: ELVETÉLÉS COOL!! Nem mondom, hogy nem fogják még fejleszteni, de úgy kell elképzelni a dolgot, mint amikor C64 grafika után először megláttuk az Amiga 500 demót.

Lelkes vagyok, ezek az első benyomásaim. A Mario Kart után például nem voltam az. Az egy fos. Ez viszont bejött és alig várom, hogy kardozhassak megint.

Ezt érdemes megnézni ezen a ponton:

Douglas Bowman megcsinálta a twitter.com új honlapját, éles:

Érdekes elmozdulás a kéket illetően. Szerintem sokkal jellegzetesebb volt a korábbi címlapjuk és hangulatuk a kék madárral és barna faággal (persze, mert már megszoktam, de akkor is). Ezzel a sok árnyalatú, ám kifejezetten nem bevállalós kékkel az én érzésem mindenképpen az, hogy szétesik, széthullik. A zöld gomb indoklása valami olyasmi, hogy erre jobban kattintanak, meg így emelkedik ki stb. Egyszóval nem tartom irányadónak, vagy bevállalónak a hangulatot. Politikailag nagyon korrekt ugyanakkor a design, ahogy mondják, “semmi extra”. Szerintem Bowman egyébként égy jó iparosember átlagos megoldásokkal.

Nagyon fontos megjegyezni, hogy ezt a honlapot így nagyon kevesen látják ám ebben a formában. Alapvetően mindenki be van jelentkezve és olyan gyönyörű, egyszersmind a múltat felvállalva LÍRAI üzeneteket kap, mint például ez. (Viszont ha Bowman hozzányúl annak a designjához és kitalálja, hogy ne talpas betű legyen, meg ne ekkora, akkor tényleg megírom neki a véleményem.)

Gimnazista koromban néhányan készítettünk egy iskolai újságot “Utolsó Esély” címmel (a hivatalos újság a “Bélap” volt). Két számot csináltunk Papp Gábor (a Plastik kommentelői közt Seven of Nine néven), Sümegi Máté (patkányokon kísérletez, később kiegészítette a nevet is: Utolsó Esély a Szeretet) és Németh Gábor (többek közt családapa) közreműködésével. Volt benne néhány vers is. A fél tökömet odaadnám, ha meglenne valakinek PDF-ben ez a “fanzin”. (Fanzin definíciója itt.)

Most viszont itt az Utolsó Esély, hogy rendeljetek Plastik Pizzát! Szombattól ugyanis vége a rettenetes akciónak, melyben a Netpincér azt kutatja, hogy akkor tulajdonképpen van-e közvetlen jövedéke a blogokon való hirdetésnek, lesz-e konkrét konverzió, vagy az imázshirdetés működik-e jobban, egyáltalán: miért kellett megemelni a 3GS iPhone árát, baze?

netpincer.hu/angelday
itt rendeljetek

A részleteket röviden összefoglalnánk újra: fejenként egyet lehet akciósan rendelni a titkos oldalon, mely URL a Plastik média szerkesztőjének 8 betűs, 1996-ban kitalált alias-át tartalmazza: netpincer.hu/angelday — az itt leadott és az elszámolás miatt bankkártyával megkövetelt rendelésből 300 forint egyszeri kedvezményt kap minden becsületes olvasó (illetve más blogon szerkesztő), míg rendelésenként 500 forintot más blogok szerkesztőinek fogunk kiutalványozni.

Kérlek írjatok olyan blogcímeket, akiknek érdemes juttatni!
(Fontos: nem kaphat sem Bede “Ráday utcán részegen” Márton, sem Uj “ezer fölött is voltam egyszer” Péter az összegből.)

Utolsó Esély a Szeretet.

Figyelem, ez a posztunk akkor íródott, amikor még nem voltak véglegesek az árakra vonatkozó információk. 2009. 07. 31-én kikerült a végleges T-Mobile árlista is, így a lentiek nem, vagy nem ebben a formában vannak így.

update 15:51 — Összefoglalónk:

Hát nem olcsó. Nagyon nem. Egyelőre azoknak éri meg, akik kilóért vesznek ikon 200-at vagy maximum 400-at, de úgy is elég drágának tűnik. Jelen pillanatban nincs más opció, csak ez, vagy behozatni külföldről 200 ezerért.

Az Apple tehát árat emelt. Tavaly volt az iPhone mézesmadzag, idén a fekete leves. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ezek az árak csak a limitált launch melletti, early adopterekre szabott értékek és később lejjebb fog majd némiképp menni.

210 ezer forint egy független készülékért indokolatlan. Domino csomagban sem lehet vásárolni.

Én amondó vagyok, hogy akinek nem élet-halál kérdése, az még ne vásároljon. Lesz ez még olcsóbb is. Érdemes őszig/télig várni.

update 11:21 — Íme a csomagárak:

katt az eredeti mérethez — azért így, mert ezt is levették pillanatnyilag, de klassz a lorem ipsum az alján, hehe

Brutális számok!

update 10:55 — árakból egyelőre ennyi látszik, illetve ezen az oldalon lesznek meg a díjszabások (refresh! aggressive polling!), illetve még annyi, hogy nem lesz dominósan kezdetben (bah!):

ez a 220 ezer forint a listaár — indokolatlanul drága a telefon függetlenül

update 10:09 — Feltették, de levették! A microsite az árakkal még a régi verziót mutatja. Türelem, mert frissülni fog az is még ma. Nem gondolom, hogy az információk változnának, inkább arról lehet szó, hogy most dolgoznak a microsite-on.

A T-Mobile Magyarországon július 31-étől forgalmazza az iPhone 3GS-t, amely minden idők leggyorsabb és legerősebb iPhone-ja. A T-Mobile ikon csomagokról és az ezekkel a csomagokkal érvényes árakról a http://iphone.t-mobile.hu weboldalon tájékozódhat. Az iPhone 3GS 2009. július 31-étől a következő T-Pont üzletekben lesz kapható:

reggel 9 órától a MOM Park Bevásárlóközpontban (1123 Budapest, Alkotás u. 53), délelőtt 11.00 órától pedig a következő budapesti üzletekben: 1117 Budapest, Budafoki út 103-107., Aréna Plaza (1087 Budapest, Kerepesi út 9.), valamint további nyolc vidéki város (Szeged, Kecskemét, Nyíregyháza, Debrecen, Pécs, Veszprém, Székesfehérvár és Kaposvár) T-Pont üzleteiben.

Az iPhone 3GS-re vonatkozó aktuális üzletlista és az iPhone 3GS készülékkel kapcsolatos további információk a http://iphone.t-mobile.hu oldalon találhatók.

Ezek a hétfő reggeli hírek. Akinek tehát 3GS kell, péntek reggel 9-re fáradjon a MOM-ba!

Nem lesz sajtótájékoztató, vagy a tavalyihoz hasonlatos rongyrázás: egy release keretében megjelent a webshopban, fogható a hét folyamán később lesz július 31-én, pénteken.

Február 19-én már rámutattam egy rossz megoldásra, ma pedig rámutatok egy másikra. Ez a néhány pixel folyamatosan üvölti a rendetlenséget.

Ez pedig 100%-ban:

Szeretném rögtön az elején leszögezni: minden idők legjobb superhero filmje.

Zack Snyder rendezte, aki a 300-at is készítette két éve. Ez pedig az új film. Ha úgy kezdtük volna el nézni, hogy nem lett volna ismert előttünk ez a tény, rögtön azzá vált volna, amint a legelső bunyó elindul: “klipszerűen” forgatott jelenet, 300-as lassításokkal. Egyébként jól néz ki és elragadó. (Hozzáténném, hogy engem a szépre pixelezett bunyós jelenetek kevéssé érdekelnek már ilyen idős fejjel.)

A Watchmen ereje viszont nem a vizuális megoldásokban áll. A film egy 80-as évekbeli, hidegháborús motívum köré íródott, bonyolult képregényen alapszik, amit hosszú ideje nem tudtak filmre vinni. Terry Gilliam szerint “lefilmezhetetlen” a Watchmen. Ennek ellenére valahogy mégis megcsinálták (hozzátenném Gilliam nélkül, aki szerintem nem képes már jó filmeket készíteni).

Ha elkezdjük nézni, rögtön feltűnik a komplexitása. Itt ugyanis nem arról van szó, hogy Shia LaBeouf és Megan Foxx pucsítanak a vásznon, ahol Shia karaktere azt mondja Megan karakterének, hogy “You don’t stop, you don’t hide. You run. You understand me?”, mire Megan karaktere megpróbál úgy nézni, mint aki roppantul előnyösen kell, hogy kinézzen minden jelenetben.

A korabeli bizonytalanság, nukleáris fenyegetettség, fegyverkezésre adott válaszként két angol fickó, Alan Moore és Dave Gibbons készített egy alternatív univerzumot, ahol szuperhősök avatkoznak bele a történelembe és változtatnak meg dolgokat, történelmi tényeket. Ők a Watchmen. A szuperhősöket aztán illegalitásba száműzik az emberek, és ki-ki ennek megfelelően éli további életét. Van, aki asszimilálódik és van, aki a háttérben tevékenykedik továbbra is. Valahol itt kapcsolódunk bele a filmbe.

Kiemelném Jackie Earle Haley (a filmben Rorschach) alakítását, aki narrálja is a filmet gyakorlatilag végig, egyáltalán nem szopó, vagy ciki, mélyre tónusolt, érces hangján. Ez egyébként nekem sokkal jobban bejött, mint Christian Bale Batman-izációja, ami inkább tekinthető szánalmasnak. Rorschach végig felolvas a naplójából bejegyzéseket és egyébként is nagyon klassz figura.

A Watchmen nagyságát két részben látom: egyfelől magának a képregénynek vannak mélységei, a szokásosnál jóval több mondanivalója és terjedelme. Sajnos nem olvastam az eredetit, de az világosan érződik, hogy ezt a képregényt valamikor átgondolták. Nem arról szól, hogy pókösztön, meg háló, csá. Egy valós világban játszódó, alternatív megközelítés, vagy, ha úgy tetszik, science fiction. A szereplőket is kibontják, személyiségeket látunk. (Ozymandias egyedüliként nem tetszett. Valamiért nem működött az a csávó, vagy rosszul volt hangszerelve, nem tudom. Jon / Manhattan viszont nagyon bejött. Snyder azon döntését, hogy nem torzította el a színész hangját, messzemenőkig támogatom, fantasztikus lett!)

A másik része a film hangulata. Egyszerűen magával ragadó. A zenei választék tracklista szinten semmi különösebb meglepetést nem ígér (iTunes store link), viszont az egyes alákeverések egészen új rétegű élményt visznek az értelmezésbe. Leonard Cohen Jeff Buckley — Hallelujah coverjét például belerakják az általam a filmtörténelem legnagyszerűbbnek tartott szexjelenetébe, ezt többször is megnéztem (és nem a svéd-kanadai nő miatt, aki, nagyon helyesen, nem Jessica Alba lett, mert akkor elhánytam volna magam és most nem lenne poszt). De említhetném még Dylan – Times they’re A-changing-jét is (mekkora már ilyen filmbe tenni, BASZKI), és így tovább.

A zene mellett a képek és ritmus is működik. Sok visszaemlékezés, több szál, jó színek, minden nagyon el lett találva.

Több végignézés van beletéve ebbe a filmbe. Egy időben meggyőződésem volt, hogy már nem tudnak egyszerűen jó filmeket készíteni. (Mint ahogyan az is, hogy nem lehetséges jó videójátékokat készíteni a modern korban.) De ez egy faszság. Itt van az élő példa, és videojátékokban is vannak remek darabok (hogy ne menjek messzire, a Resident Evil 4 és 5). A Watchmen visszaadta a hitemet és Ron Perlman-féle Hellboy elé került a listámban.

★ ★ ★ ★ ★

Egy hete magam is átvehettem a bloggerigazolványomat a Magyar Bloggerszövetség (MBSz) alakuló ülésén. Megható volt a vizsgának az első kérdése, mely azt kérdezte, hogy “ki elsőzött elsőként”. A válaszok közt a “D” jelű volt az “angelday”. (Mint később kiderült, ez -1 pontot ért.) Ettől függetlenül egy hete igazolványos blogger vagyok.

Jelen logónk a “mikroblogger tagozatos” plecsni, hiszen a Magyar tumblr színen jelen pillanatban másodikként szereplek magam mögé utasítva Bede Mártont és a bloggerszövetség alapító elnökét Uj Pétert is. Őket sokáig megdönthetetlennek gondolt mindenki a mikroblogger közösségben, míg meg nem mutattam, mi az az üzleti kompetencia 2001 óta, baszki.

Kövessetek Tumblr-en és Twitteren is. Ezen a három betonpilléren nyugszik a Plastik média zászlórúdja, mely a blogger égboltba fúrja bele hatalmas dákóját.

Aki még nem döntötte el, hol nézi a hétvégi magyar Forma 1 futamot, az fontolja meg a Sugárbowlingot, mint helyszínt, ahol szombaton és vasárnap is figyelemmel kísérheti az eseményt.

2009. Július 25. Szombat
Hungaroring, Mogyoród, időmérő — 13:00

2009. Július 26. Vasárnap
Hungaroring, Mogyoród, futam — 13:00

A Forma 1 menü 1500-ért egy hamburger + korlátlan limonádé és popcorn + 1 óra bowling, vagy 3000-ért Forma 1 XL menü, ami nagy hamburger + korlátlan sör és popcorn + 2 óra bowlingot tartalmaz.

Foglalni itt lehet, amíg a készlet tart.

A Plastik médiát és a függetlenül gördülő blog-rendszert ezen a héten a Sugár Bowling és Bernie Ecclestone támogatta. Köszönjük.

Ma 14 órától Handrás élőben nyilatkozott az Apple-ről, magánéleti problémáiról, meg arról, hogy mit is jelent a felkonfban az, hogy “apple alfa-hím”. Mindezt a HR Cafe szervezte, mi viszont közvetlenül embeddeltük a videót, sőt, végig is hallgattuk, miközben a másik ablakban Excelben kalkulációkat végeztünk és cellákat formáztunk.

A műsor első fele nekem érdekes és informatív volt (másra számítottam), Handrás olyan dolgokról beszélt, amiről soha nem hallottam eddig, például arról, hogy hogyan kezdte az üzletét, hogyan bukott bele az elején, állt fel utána, szokott-e sírni stb. A második rész, de inkább az utolsó negyed már információban kevesebbet adott, az nagyjából a blogjának reiterálása más köntösben.

Az adás felvételről is megtekinthető:

Az Apple tegnap a 2009-es, harmadik pénzügyi negyedév eredményeiről számolt be. A negyedévben 8,34 milliárd dollár árbevételt csináltak (forintban 1626 milliárd) és erre esett 1,23 millárd dollár PROFIT (csaknem 240 milliárd forint). Rettenetes.

A bruttó marginjuk átlagosan 36,3%, amit szintén emelni tudtak egy évvel ezelőtthöz képest 34,8%-ról. A külföldi értékesítés a bevételek 44%-át tették most ki. Ezek a számok állítólag a legjobb nem-karácsonyi értékek az Apple cég történetében.

A negyedévben 2,6 millió Mac-et értékesítettek egyébként, ami a bázishoz képest 4%-os növekedés (szevasztok switcherek!). Ehhez társul még 10,2 millió iPod, ami ugyanakkor 7% csökkenés bázishoz (mindenkinek van már iPodja). A negyedévben eladtak még 5,2 millió szifont is, ami 626%-os növekedés bázishoz (gondolom 3GS nyomta meg).

Szép számok, a részvényesek dörzsölhetik a kezüket!

A Wall Street Journal egy Deutsche Bank elemzőre hivatkozva egyébként lehozta, hogy az Apple és a RIM (a Blackberry gyártója) 2008-ban az összes mobiltelefon értékesítésből mindösszesen 3%-ot harapott ki (hármat, nem többet). Ugyanakkor, és ez a nagy bazmeg, a teljes mobiltelefon piac profittartalmából a két cég mintegy 35%-ot vitt haza. Tehát 3%-át adták el a piacnak és az ott megkeresett profitból 35%-ot vittek haza — ez a nem mindegy.

Az Apple egyébként szokásos arroganciájában válaszolt arra a kérdésre tegnap, hogy mikor lesz már netbook. Elmondták, hogy őket az olcsó szegmens nem érdekli, olyan termékeket nem gyártanának, amire “nem lennének büszkék”.

A Plastik média elemzője szerint egyébként ez nem jelenti azt, hogy ne csinálnának a közeli jövőben Mac touch-ot, azaz érintőképernyős Mac-et, pusztán azt, hogy őket a profit érdekli, meg a szépen rajzolt ikonok.

Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy az Apple stratégiája nem feltétlenül jobb, mint egy olcsó, mass marketre irányuló, bevétel-orientált elképzelés. Abból is lehet nagyot szakítani, bár az más iskola, mégpedig a guruló forintoké. Az Apple mindössze annyit tesz, hogy jár a prémium útján és ezt büszkén hirdeti. Soha nem fordul bele azokba az utcákba, amerre a piaci tömeg-átlag megy, folyamatosan innovál és keresi az extra profitot.

Jelenleg elég sikeresen, bár volt egy pár mellényúlásuk a múltban. Hozzáteszem, hogy akkor voltak meglehetősen sikertelenek, amikor követték a 90-es évek végén a PC-k által diktált utat.

Node, tegyük fel az adekvát, eredetileg HoBa által feltett kérdést:

ki mennyit szakított az Apple részvényeken?

Most hétvégén, július 17-19-én volt Malmöben a “Little Computer People — Obey the machine” C64 parti, ahol ismét remek alkotások születtek (itt a lista). Nem bírtam ki és bemutatok néhány grafikát.

Két vonalat mutatnék. Az első a tradícionális, vanilla megközelítés, ahol a C64 eredeti, “gyári” grafikus módjában, hi-res felbontásban rajzol a grafikus. Itt 320×200 pixel áll rendelkezésre, viszont egy 8×8-as blokkban csak kettő (2) szín használható fel egy 16-os palettából. Első képünk Archmage munkája:

Nézzük meg a hálót is hozzá, amit figyelembe kell vennie a művésznek:

A Crest democsapat egy új grafikus módot is kifejlesztett NUFLI néven, amivel egy újabb lépéssel kerülünk közelebb a nirvánához, ami 320×200 pixeles grafikát jelent majdnem úgy vegyítve a színeket, ahogy nekünk tetszik. (Tehát mégegyszer: alapból 2 szín / 8×8 pixel megengedett, ehhez képest jön a sok kavarás, amivel még több és több szín lehet a 8×8-as mezőben.)

A grafikus mód leírása annyira bonyolult, hogy olyan halandók, mint mi vagyunk, nem érthetik meg. Elolvastam egy csomó fórum leírást, meg Edhellont is faggattam, de nem lettem okosabb. A forradalom olyan, mint Einstein általános relativitáselmélete volt 1916-ban, amiről mindenki tudta, hogy forradalmi, de senki sem értette.

Az alábbi képek Carrion (Crest) munkái NUFLI-ben:

vonat nagyon kemény bazmeg!

Ehhez készítettem grides változatot is, hát sok sikert az értelmezéséhez! Egy viszont biztos: durva.

Itt pedig a finn Electric munkája, ami 4 színből inkább stílustanulmány, teljesen rulez és annyira “amigás”!

Tényleg csak a kontraszt végett idetenném a “Treasure Island” 1984-es játék címképernyőjét. Itt megérthetjük, hogy mik az irtózatos különbségek a kettő között:

Megjegyzem, hogy magát a hardvert HUSZONHÉT ÉVE, 1982 augusztusában dobták piacra. Szerintem az eredeti alkotók ma sem hiszik el, hogy ilyen fejlődés létezik még a platformon. De ha igen, ők is zokognak, mint én.

További elemzéseim, vizsgálódásaim várhatók még a témában. Addig is tekintsük meg a partiról a magyar “Resource” csapat második helyen végzett, “Still ready” című demóját YouTube változatban!

C64 is still
READY.
▋

Tettem a kurzor karakterre blink tag-et, de nem csak Firefox és Opera alatt villog. Viszont ezt a dumát, hogy “C64 is still ready” le kéne védetni. Vagy egy tetkó formájában elvállalni. Minimum. C64 for ever.

Jeremy Clarksont, a Top Gear (angol Totalcar) műsorvezetőjét nem hiszem, hogy nagyon be kéne mutatnom. A faszi írni is szokott, sőt, nem rosszul. Érdekes fickó, szórakoztató olvasni és meglehetősen fura világkép bontakozik ki az olvasása során. A “Sunday Times” újságban van egy rovata, ahol heti / kétheti rendszerességgel ír és hangsúlyozottan nem kocsikról. Úgy kell elképzelni, mint Uj Péter szerdáit, csak ez angolul van és ha lehet, még inkább beszól mindenkinek.

A címadó posztot szerény eszközeimmel lefordítottam magyarra kedvcsináló gyanánt. A fordítással kapcsolatos megjegyzéseim a poszt végén.

Jeremy Clarkson — Mi a francról van szó?

Néhány hete üzletemberré váltam, ami azt jelenti, hogy meetingeken veszek részt. Vagy, ahogy igazából hívni kellene őket, “helyekre, ahol semmi nem történik és semmi nem halad.”

Elmondom, hogy működnek a meetingek: egy kör alakú asztalnál ülő emberek kifejtik a véleményüket egy bizonyos témában, és ezen vélemények mindegyike tökéletesen különbözik egymástól. Aztán, miután ittunk egy csészét abból, ami talán kávé, de lehet, hogy ököruszály leves, egy nagyobb nő — és ez a személy mindig nő — azt mondja: “Nos, ezen a ponton a dobozon kívülre jutottunk és nem tudhatjuk, hogy mi lesz ennek az eredménye, amíg fel nem húzzuk a zászlót a zászlótartóra és megnézzük, a szél milyen irányból fúj.”

Megpróbálhatunk ezzel az állítással szembeszállni, de amint szóra nyitnánk a szánkat, észrevennénk, hogy amit a nő most mondott, semmit sem jelent. Sőt, még csak be sem fejezte:

“Üzletileg kritikus, hogy a tiszta égbolt koncepciónak megfelelően gondolkodjunk és proaktívak, ne reaktívak legyünk, ha szeretnénk egy számmal előjönni, amit az asztalra tehetünk.”

Ezen a ponton felemelnénk az ujjunkat, hogy közbeszóljunk. De nem tudjuk, mit is mondanánk, úgyhogy inkább csak öntünk magunknak egy újabb csészét abból a löttyedt izéből, meg harapunk egy újabbat a háromszög alakú tonhalas szendvicsből és várjuk, hogy a kalácsképű nő az idióta szoknyájában végre befejezze.

“Ügyfélközpontúnak kell lennünk, hogy ösztönözzük a csapatot és pénzzé tegyük a teljesítéseinket, csak akkor tudunk ugyanis a következő szintre lépni.”

Ezen a ponton körbenézünk a kerek asztal körül, ahol azok ülnek, akik minden egyes alkalommal előrántják a laptopjaikat a reptéren, és azt is tudják, hogy a Wi-Fi hogyan néz ki belűről. Ők most mindannyian bölcsen bólogatnak, úgyhogy inkább nem is mondjuk, hogy “bocsánat, de mi az istenről folyik itt szó?”

Később a nap során felhívjuk azt a fickót, aki a meetinget tulajdonképpen összehívta, aztán egy percen belül eldöntjük vele a kérdést telefonon keresztül. Amikor meg hazaérkezünk, eltöprengünk a felől, hogy egyáltalán miért is kellett a meetinget összehívni. Talán azért, hogy egy öltönyös majmot kelljen hallgatnunk, aki igéket főnevekké alakít és fél órán keresztül szarságokról beszél kizárólag azért, hogy elkendőzze ama tényt, hogy egyetlen épkézláb gondolata nincs.

Hogy elkerüljem a meetingek problémáját, az egyik barátommal kitaláltunk egy módszert, amikkel a meetingeket sokkal izgalmasabbá tehetjük. Amikor bemegyünk a terembe, megegyezünk egy-egy zenekar nevében, aztán azon versenyzünk, hogy a zenekar hány számának címét tudjuk beleszőni a beszélgetésbe, anélkül, hogy bárki ezt észrevenné.

A múlt héten tehát a következőket mondtam: “Every breath you take is like an invisible sun. We are spirits in the material world, or as they say in France, Outlandos d’Amour.” És tudják mi történt? Semmi az ég világon!

És azt sem vette észre senki, amikor a barátom ezt válaszolta: “We’re on the top of the world looking down on creation, and we are calling occupants of interplanetary craft.”

Ettől függetlenül még ez is unalmassá vált, úgyhogy elmentem nyaralni, de még a Karib-tengeren sem volt menekülés. Kaptam egy faxot az új üzletfeleimtől, ahol udvariasan megadták egy konferencia hívás időpontját, ami délután kettőkor volt helyi idő szerint és érintve volt benne Los Angeles, Aspen, London és Kairó is.

Életemben nem éreztem magam ennyire fontosnak. Én? Egy földet átívelő konferenciahívásban? Fú! Annyira izgalomba jöttem, hogy tökéletesen elfelejtettem az egészet úgy 1:55-ig, amikor viszont már meglehetősen részeg voltam, és egy vitorláson ültem.

Ettől függetlenül felhívtam a számot, beütöttem a titkos PIN kódomat, amikor is az automata megkért arra, hogy mondjam be a nevem. Bemondtam, aztán “bíp” egy elektronikus hang megszólalt a konferenciabeszélgetésben: “Jack Sparrow kapitány bekapcsolódott a beszélgetésbe.”

A konferenciahívások nagyszerűek. Pontosan olyanok, mint a hagyományos meetingek, ahol semmi sem történik, semmi sem intéződik el és mindenki ökörségeket mond, viszont legalább nem kell ott ülni és elütni a gondolatainkat valamivel.

Újabb italt is tudunk tölteni magunknak, aztán bámulhatunk a kajüt ablakán kifele. Egy ponton egyébként, amikor a hajó halzolt egyet, vagy amit a vitorlások csinálni szoktak, leestem a székről, a telefont kiejtettem a kezemből és nem is találtam percekig. Amikor végre újra bekapcsolódtam a beszélgetésbe, senki sem vette észre, hogy nem is voltam ott.

Sajnos az egyik döntés, amit a meeting utáni szokásos telefonbeszélgetésben tettünk meg, arról szólt, hogy Los Angelesbe kell mennem. Amerikába, Hollywoodba. És ott újabb meetingeken kell részt vennem, és szemtől szembe találkoznom olyan emberekkel, akik benne voltak a dobozban, én pedig azon kívül, mégpedig egy zászlórúd tetején, ahol azt néztem, merről fúj a szél.

Hukk. Amerikai üzleti tárgyalások. Ez ijesztő lesz. Egy sor újabb öltönyös majom és egyéb furcsaságok. Azt hiszem, ki kellene józanodnom.

Érdekes módon az amerikaiak a meetingeket immáron művészi szintekre emelték, ami miatt náluk vannak azok a cégek, mint a Nasa, vagy a Microsoft, nálunk pedig a Betty tea üzlete. Bemész, a recepciós megkérdi, hogy kérsz-e “vizet, vagy valamit”, aztán bevezetnek egy tárgyalóba, ahol elmondod, amit szeretnél, és amikor ennek vége, akkor a fő ember, feláll, megköszöni, hogy eljöttél, majd távozik.

Az amerikaiak már rájöttek arra, hogy a meetingeknek semmi értelmük, ezért csak hallgatnak, aztán mennek tovább a megbeszélést követő telefonhívásra, ahol a döntések születnek.

Ennélfogva alkottam egy új szabályt. Ha meetingen veszek részt, csak én beszélhetek. És akkor végre valami történni fog.

Semmiféleképpen nem állítom, hogy ez egy jó fordítás, egyszerűen kedvet kaptam hozzá, hogy visszaadjak valamit abból a kötetből, ami számtalan vidám percet okozott a görög tengerparton.

A számcímes részt lehetetlen lefordítani, így csak listázom azokat a számokat sorrendben, amikre hivatkoztak:

The Police – Every breath you take
The Police – Invisible sun
The Police – Spirits in the material world
The Police – Outlandos d’Amour
Carpenters – Top of the world (ebből idézett egy sort: “I’m on the top of the world looking down on creation”)
Carpenters – Calling occupants of interplanetary craft

Hétpecsétes titok (egyelőre), hogy mikor lesz itthon 3GSegg, Magyarósiék szerint talán ma lesz sajtótájékoztató és pénteken talán fogható a telefon.

Én sem tudtam meg ennél újabb információkat, csak azt, hogy senki nem tud semmi konkrétat. Úgy tűnik ez a termék valami hímestojás féle a T-Mobile-nál.

Személyes mestertervem egyébként az, hogy édesapám teljesen széthulló, 2007-ben vásárolt 2G telefonját lecseréljük az újra, aztán egy csellel az én 3G telefonomat kapja meg (véletlenül), én pedig a 3GS telefonra emelem rá mancsomat. Látjátok, nem véletlen jártam annyi ideig iskolába. Szerencsére a szüleim nem olvassák ezt a blogot, csak elvétve, így például erről a furmányos megoldásról sem értesülnek majd. Világ-domináció.

Egyébként nézzétek meg ezt a remek mashupot: